ÉGI ÜZENETEK
2012-09-25
Szentlélek: Az ember egyéni sorsa
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Egy beszédsorozat kezdődik az Üdvösség beteljesedéséről. Mégpedig arról, hogy milyen az ember egyéni sorsa itt az élete végén és a túlvilágon, és arról, milyen lesz a világ sorsa. Ma elkezdünk foglalkozni az ember sorsával, azzal, mi lesz veletek földi életetek végén.
Kivétel nélkül minden ember sorsa egyenként a következő: halál, különítélet és a túlvilág. Ezek közül mai témánk: a halál.
Ez az, amiről a közömbös, hitetlen, bűnben megátalkodott emberek nem
szeretnek hallani. Hiába dugják be a fejüket a homokba, mint a strucc,
akkor is meg fognak halni. Minden embert szorongás tölt el, mikor
elérkezik haldoklásának ideje. De mekkora különbség van a hívő és a
hitetlen ember haldoklása között! Erről leginkább a kórházi ápolónők és
orvosok tudnak tanúbizonyságot tenni. Az egyik ápolónő így nyilatkozott:
„Itt nálunk, az elfekvő kórház egyik kórtermében egyszerre 2 idős
asszony haldoklott. Kati néni
mellett éppen ott ült a lánya. Fogta a kezét, simogatta a homlokát, de ő
csak rángatódzott, jajgatott, szitkozódott, káromkodott. A lánya
kérdezte: -Anyuka, akarod, hogy hívjak egy papot hozzád? Ő így felelt:
Isten ments! Nem akarok meghalni, megsemmisülni, szétoszlani. Én élni
akarok. Utána már nincs semmi. Folyton az orvost hívta, hogy csináljon
valamit. Arckifejezése tele volt gyűlölettel és félelemmel. Úgy
rettegett a haláltól, hogy egész testében reszketett, majd egy ívben
megfeszült és kiadta a lelkét.” Jézus ítélőszéke elé került. Bűnnel teli
lelke lázadó és dacos volt, ott is. Ellenségem megragadta és elvitte.
Gizi néni
volt a másik haldokló. Ott feküdt mozdulatlanul, nyugalomban és
összekulcsolt kezei között a rózsafüzért fogta. Nem volt mellette
hozzátartozó. A kórházba járó atya éppen tegnap gyóntatta és áldoztatta
meg. Benne is volt egy kis szorongás az ismeretlentől, de ugyanakkor
szíve tele volt szent örömmel és vágyakozással, hogy végre találkozhat
hőn szeretett Jézusával. Most, a nagy út előtt gondolatban felajánlotta
Neki fizikai fájdalmait és mindjárt bekövetkező halálát közömbös
gyermekei megtéréséért. Mély bűnbánatot érzett régi botlásai miatt.
Teljesen Isten akaratára bízta magát, hogy tegyen lelkével, testével,
amit csak akar. Hirtelen kinyitotta a szemét, és földönkívüli, boldog
mosoly jelent meg az arcán. Jézust látta, ahogy kitárt karral, széles
mosollyal állt előtte. Majd egy hosszút és nagyot sóhajtott és lelke
kirepült belőle. Ott állt a különítéleten, Üdvözítője a szívére ölelte
és a Mennyországba küldte. Mindebből az ápolónő csak annyit látott, hogy
a néni egy pontra szegezi a tekintetét és nagy öröm van az arcán, majd
félrehanyatlik a feje.
Most vizsgáljuk meg közelebbről a halált!
Miért kell meghalni?
Isten halhatatlanságra teremtette az embert. Ha az első emberpár nem
követte volna el az engedetlenséget, akkor nem lett volna áteredő bűn,
melyen minden ember örököl, és még ma is élnétek a paradicsomban. Tehát a
halál a bűn következménye. Nemcsak az öröklött áteredő bűn miatt kell
meghalnotok, hanem ez hajlamokat ültetett lelketekbe a többi bűn
elkövetéséhez.
Minden embernek meg kell halnia,
de vannak kivételes esetek. Az egyik Szűz Mária, aki
testestül-lelkestül a Mennybe vétetett. A másik kettő, aki nem halt meg,
két régi próféta: Hénok és Illés. Ők ketten a világ vége előtt
visszajönnek Jézus Krisztusról tanúságot tenni, de megölik őket. Viszont
az Úr feltámasztja őket és sokak szeme láttára felmennek a Mennybe.
A halál háromféle dolgot jelent:
1.) Az ember halálát: a test és lélek szétválása, a test elenyészik, a lélek tovább él, hiszen halhatatlan.
2.) A lélek halálát: a kegyeleme állapotának elvesztése a halálos bűn által.
3.) Az örök halált: a kárhozatot.
Nézzük az elsőt, az ember halálát.
Nemcsak azért halandó az ember, mert az első bűn miatt az Isten elvette
a halhatatlanságot tőle és halállal büntette, hanem természeténél fogva
is halandó, úgy mint minden más élőlény, részeire bomlik, elenyészik. A
biológiai halál pillanatában a testből eltávozik a lélek, hogy tovább
éljen örökkön örökké. Milyen sokan nem gondolnak arra, hogy lelkük örök
sorsa azon múlik, hogy hogyan élte le ezt a „nyúfaroknyi”, rövid földi
életet. Mert aki 100 évig él, az az időtartam is elenyészően kevés a
lelke örök életéhez képest. Ha csak a földi élvezeteknek élt másokat
kihasználva, bűnben fetrengve, szeretet nélkül, akkor a pokol vár rá,
véget nem érő szenvedés. Ha viszont szeretettel, áldozatokkal teli,
irgalmas és buzgó ember volt, betartotta Isten parancsait, akkor
kimondhatatlanul boldog örök élet vár a lelkére.
A lélek halála
azt jelenti, hogy az ember kiesik a megszentelő kegyelemből, mert
halálos bűnben van. Tehát a teste él, eszik, iszik, dolgozik,
szórakozik, de a lelke halott. Ezért szokta Jézus mondani
választottjainak, hogy örülj, mert felemeltelek a halottak közül.
Gondolkozzatok el ezen, Gyermekeim, hogy ameddig súlyos bűnben vagytok,
Isten szemében halottak vagytok, bűzlő hullák. De a bűnbánatotok, a
szentgyónás és Jézus tisztító vére által újra éltek ragyogó
tisztaságban.
Az örök halál
a visszavonhatatlan, legnagyobb rosszat jelenti: a poklot. Halálnak
nevezzük, holott ez korántsem megsemmisülés. Ha a pokolban meghalhatna a
lélek, az nem is lenne büntetés neki. A pokolban az a legborzalmasabb,
hogy nem lehet szabadulni onnan. Sötétség, félelem, fájdalom, gyűlölet,
reménytelenség a kárhozottak sorsa. Gyűlölik a gonosz lelkeket, akik
bántják, kínozzák őket, gyűlölik Istent, hogy oda taszította őket,
gyűlölik egymást és gyűlölnek titeket, akik még élnek, és hibáztatnak,
amiért odakerültek.
A halállal véget ér az ember földi zarándokútja,
a neki szánt kegyelem és irgalom ideje. Még egy életet már nem lehet
leélni a földön, nincs reinkarnáció. Aki elpazarolta ezt az egyetlen
földi életet, az a halál után már semmit sem tud tenni, már nem tud
megtérni. Alapvető tanítása a Szentírásnak, hogy a túlvilági jutalmazás
vagy büntetés a földi élet jócselekedetei vagy bűnei szerint történik,
úgy ahogy megérdemli az ember. És még valami véget ér a halállal: az
érdemszerzés. Se magatoknak, se másoknak a túlvilágon már nem tudtok
érdemeket szerezni. Ezért okosan használjátok ki ezt a hátralevő rövid
időtöket, hogy mennyei kincseket gyűjtsetek magatoknak!
Drága
Gyermekeim! Most, hogy tanításomat befejeztem, megint a hitetekre lesz
szükség, hogy amit Én látok, elhiggyétek. Egy 25 éves fiatalember véres,
haldokló teste fekszik az úton. Kicsit távolabb összetört biciklije.
Ott áll az út jobb szélén a balesetet okozó autó. Körülötte
kíváncsiskodó emberek gyülekeznek. A mentőre vár mindenki. Láthatatlanul
Jézus ott térdel mellette. A feje fölött szomorúan áll az őrangyala.
Ott, a baleset színhelyén tartja Jézus az ítéletet. Így szól: „Drága
Fiam, ne félj, Jézus Krisztus vagyok, a te Megváltód” A fiú azt
gondolja: „Nem ismerlek, hagyj békében!” Jézus így folytatja: „Segíteni
akarok, hallgass rám!” Közben a fiatalember lelke elválik testétől és
szembe áll az Üdvözítővel. Ott terem mellette egy feketeöltönyös,
elegáns úriember. Úgy látszik biztos a dolgában és nyugodtan vár. Jézus
kezében tartja a lélek életkönyvét és megmutatja a fiúnak: „Látod, Fiam
ezzel bizonyítom, hogy Én vagyok, aki szól hozzád. Feljegyeztem életed
minden pillanatát. Elsodort az élet, a tömeg után mentél. Cigaretta,
ital, kábítószer, szex. Látod az alkohol okozta a halálodat.” A
feketeöltönyös kárörvendő vigyorral ölelte át a vállát. De Jézus ezt
mondta: Látod, van itt két aranybetűs felirat az életkönyvedben. Súlyos
beteg nagymamádnak vettél egy rózsafüzért és bevitted neki a kórházba.
Egyszer a szomszéd Kovács Pista bácsinak, aki már nagyon öreg,
összevágtad a tűzifáját és lehordtad a pincébe. Nem fogadtál el érte
semmit. Sajnos más jócselekedetet nem találok. Ha megbánod bűneidet, és
bocsánatot kérsz tőlem, e két jócselekedet fejében megmentelek a
pokoltól. A feketeöltönyös megrázza a vállát: „Ne hallgass rá! Nincs is
pokol. Gyere velem, én meggyógyítalak, új életet adok neked, és gazdaggá
teszlek, dúskálhatsz az örömökben.” És egy marék drágakövet nyújtott
felé. Jézus könyörgően felétek fordul és így kérlel titeket,
engesztelőket: „Segítsetek! Mondjatok el ezért az ingadozó lélekért egy
Miatyánkot! Köszönöm, Gyermekeim! Imátok minden szavából egy fénysugár
esett rá, Atyám és Én kegyelemmé, bűnbánattá alakítottuk. Térdre borulva
kért bocsánatot Tőlem. Ellenségem egy érintésemre eltűnt és a fiút
őrangyala már vitte is a tisztítóhelyre. Ezt láttam. Most pedig
megáldalak titeket az állandó készenlét lelkületéve az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése