„Ma (2012. 11. 21-én) volt az MKB Bank és két közjegyző elleni
tárgyalásom. A bank képviselője nagy mellénnyel a bírónőtől kérte a
részítéletet, hogy mondja ki a kölcsön az deviza és így verjük le a
cölöpöket és a közjegyzők elmehetnek haza.
A bírónő „kinevette”, mosolygott és közölte, hogy itt Ő ítélkezik és
neki ne mondja meg senki, hogy mikor mit csináljon. Rész ítéletet nem
fog hozni. Az ügyvéd folytatta, és elmagyarázta, hogy mi a deviza
hitel. A bírónő szintén mosolygott. Az ügyvéd hivatkozott alsóbb szintű
bíróságok ítéletére, akik kimondták, hogy a deviza alapú hitel az
devizahitel. (Érted a különbséget: hitelről beszél és nem kölcsönről.)
Arra is hivatkozott, hogy azért vezették be, mert a forint hitel magas
kamata miatt ez kedvezőbb volt az embereknek és ennek örülni kellett
volna nekik.
Közölte, hogy rövid lejáratú kölcsönökkel fedezik a nekem adott
devizahitelre kifizetett forintot. Érted? De még én sem értem ezt!
Erre én közöltem a bírónővel, hogy a banki képviselő valami másról
beszél, mert amit elmondott az nem ehhez az ügyhöz tartozik. A bírónő
mosolygott. Felhívtam a figyelmet (utánad), hogy akkor beszéljünk a
swappolásról és a számviteli törvényről, hogy a nyilvántartásba ki és
mit vihet be érvényesen.
A bank képviselője hivatkozott arra a Ptk. 209. §-ra, amely kimondja
a főkövetelést nem lehet tisztességtelennek tekinteni és támadni, ezen
belül az árfolyamrést. A bíró közölte vele, hogy a főkövetelés az
forint és annak nincs árfolyamrése, de ha netalán devizának tekintené,
akkor sem része a főkövetelésnek az árfolyamrés, mert a főkövetelés
része a kamat. A bank ügyvédje hivatkozott egy ítéletre, amelyben az
Ítélőtábla kimondta az árfolyamréssel kapcsolatos döntését, hogy nem
alkalmazhatja a bank. A bíró közölte vele, hogy ez a Kásler Árpád pere,
de a Kúria még nem foglalt állást az ügyben.
A per másik részével, a személyi kölcsönnel azt állította, hogy a
kérelem és a folyósítási értesítő együtt a szerződést adja ki és a
folyósítási értesítőben benne van minden, amit a Hpt. 213. § ír elő. A
bírónő megmutatta neki, hogy a folyósítási értesítőben az lett leírva a
bank részéről, hogy elválaszthatatlan részét képezi a szerződésnek és
megkérdezte, hogy hol van a szerződés, mert a Hpt. 210. § (2) bek. azt
írja, hogy írásba kell foglalni és egy eredeti példányt az adósnak
vissza kell adni. És azt is kérdezte tőle, hogy az adós hol írta alá a
folyósítási értesítőt, hogy elfogadta.
Érdekes volt a tárgyalás, mert égtek az alperesi képviselők. Főleg a
kj. ügyvédje, amikor a bizonyítás körében kértem, hogy kötelezze a
kj.-t a szerződés kötéskori nap iktatókönyv másolat becsatolására,
amelyből megállapítható, hogy mennyi okiratot készítettek oldalszámra
és ezt képesek voltak-e felolvasni és elmagyarázni. Továbbá felhívtam a
bírónő figyelmét, hogy kj. az okirat elején közölte, hogy az adósok
okmányait leellenőrizte és beírta a szig., lakcímkártya számait. Erre
becsatoltam azt a lakcímkártyát, amely a szerződéskötéskor már az új
lakcímre volt kiállítva, bizonyítva, hogy nem ellenőrizte le az
okmányokat, hanem a banki tervezetet foglalta okirati formátumba. Az
ügyvédnek elfehéredett és vérben forogtak a szemei. A lényeg, hogy azt
láttam, hogy bírónőt nem tudják befolyásolni.
A bírónő nagyon aranyos, fiatal kb 30 ha lehet és nagyon okos.
Üdv, Laci”http://kaslerarpad.hu/?p=1948#more-1948
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése