Rejtélyes pszichés betegség – A Münchausen-kór tünetei és kezelése
Ez
az érdekes, rejtélyes, nehezen felismerhető-és még nehezebben
gyógyitható-betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a
nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy
mindenkit megtévesztett magakörül. A Münchausen kórban szenvedő betegek
sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki, csak hogy a
figyelem középpontjába kerülhessenek.
Fontos
elkülöníteni őket a hipochonderektől és a szimulánsoktól. Az utóbbiak
mindig valamilyen előnyt remélnek abból, hogy betegnek tettetik magukat –
ez lehet pénzbeli juttatás, munkakerülés, stb. A Münchausen kórban
szenvedők a szimulánsok viselkedésjegyet is magukon hordozzák, de az
előnyökön túl az is motiválja őket, hogy odafigyelésre, mások-lehetőleg
tömegek-imádatára vágynak. Hipochondernek amúgy sem tekinthetjük őket,
mert a hipochonder valóban betegnek hiszi magát, szemben a Münchausen
kórban szenvedővel, aki tudja, hogy nem beteg, csak betegesen hazudozik.
Hajlamosak még a laboreredményeiket is meghamistani.
A
Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk
érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a
laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét.
De az is előfordul,
hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles
alakítás érdekében még skizofrenikus tüneteket is hajlandóak produkálni.
Megfigyelik, radarozzák, lehallgatják őket. Üldöztetéses téveszméket
hangoztatnak, hogy önmaguk iránt rokonszenvet ébresszenek, vagy másokkal
szemben gyűlöletet szitsanak.
Az adott betegségből mindig nagyon
felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az
átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.
A
leleplezés nem könnyű feladat, és igen sok személy is áldozatul eshet a
Münchausen kórban szenvedők történeteinek. Akik nem is sejtik, hogy
milyen kóros elváltozások zajlanak le a beteg pszihés állapotában.
Az egészségügyi személyzetnek gyakran az szúr szemet, hogy a beteg
állapota rendszerint az őt kedvelők jelenlétében, vagy közvetlenül azt
követően rosszabbodik. Függetlenül attól, hogy a beteg magának okoz
tüneteket vagy mást tesz beteggé, ezek az emberek pszichésen biztosan
sérültek. Ám a valódi bajt az jelenti, hogy képesek tömegeket
megfertőzni a kórral.
Gyakran, ha a betegségre fényderül, és a
pszichiáter megpróbálja feltárni a háttérben húzódó mozgatórugókat,
kiderül, hogy egészen régi-fiatalkori-élmények döntően játszanak közbe a
kór kialakulásában. Orvosszakmai körökben a kór kialakulásának okai
körüli viták kezdenek elülni, és lassan teljes konszenzus alakul ki: a
betegség kialakulásában mindenképpen döntő szerephez jut az egyébként
szintén pszichés eredetű túlzott önbecsülés, a megalapozatlan
magabiztosság, és a minden alapot nélkülöző küldetéstudat. Mindezek
pedig párosulva egy jól fejlesztett retorikai képességgel és ugyancsak
pszichés eredetű hazudozási hajlammal-a kór elhatalmasodását
eredményezi.
Mindenképpen külső segítségre van szükség
Tekintettel
arra, hogy személyiségüket tekintve a Münchausen kórban szenvedők
jellemzően óriási önbizalommal, hatalmas-messze eltúlzott-önbecsüléssel
rendelkeznek, kezelésük a társadalomra fokozottan ártó voltuk miatt
kényszerűen szükséges.
A
kezelésük nem egyszerű, hiszen ezek az emberek éppen a beteg
“státuszhoz” ragaszkodnak, nem keresik a gyógyulást. A szakirodalmak azt
javasolják, hogy hasznos, ha a kezelő személyzet óvatosan szembesíti a
beteget a felismert helyzettel. Fontos megértetni velük, hogy állapotuk
súlyos, és amit tesznek, azzal akár saját életüket is veszélyeztik, nem
is beszélve az általuk megtévesztett tömegekről.
Hosszútávon
pszichoterápia, viselkedés terápia, vagy a helyzettől függően
családterápia kombinációja hozhat eredményt, amit szükség esetén
gyógyszeres kezeléssel, szorongásoldókkal, antidepresszánsokkal
egészítenek ki. A terápia sikeréhez elengedhetetlen a beteg aktív
részvétele, a terápiás üléseken való rendszeres megjelenés, az előírás
szerinti gyógyszerszedés. E mellett nagy előrelépést jelenthet a
gyógyulás útján, ha a beteg talál egy orvost, akiben képes megbízni,
illetve nem marad egyedül, hanem próbál barátokat találni a
hétköznapokban.
Amennyiben ezek az elsődlegesen javallt korszerű
terápiák sem hozzák meg a kivánt eredményt, és a Münchausen kórban
szenvedőn a betegség már végképp eluralkodni látszik, marad más
megoldás, mint a klasszikus-ám radikális-kezelés.
Tartós-adott esetben végleges-elkülönités a társadalomtól!
Sajnálatos
módon, Magyarországon az utóbbi két és fél évtizedben ugrásszerűen
megnőtt a Münchausen kórral megfertőződött betegek száma. Súlyosbitja a
helyzetet, hogy betegség elhatalmasodása olyan nemkivánt betegségeknek
is utat tört hazánkban, mint az apathya, a kiábrándultság, és az
elmebajok különböző fajtái.
Mint látjuk tehát, a Münchausen kór feltartóztatása és hatékony kezelése össztársadalmi érdek.
(Forrás:webbeteg.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése