Belgium Harcoló Kommunista Sejtek (Fighting Communist Cells, Cellules Communistes Combattantes, CCC)

A Harcoló Kommunista Sejtek (Fighting Communist Cells, Cellules Communistes Combattantes, CCC) Belgiumban, 1982 és 1985 között fennálló és működő, az AD-vel és az RAF-fel szoros kapcsolatban álló, Amerika-ellenes, marxista terrorszervezet volt. 1984. október 2. és 1985. december 16. között a szervezet 28 bombatámadást hajtott végre antiimperialista hadjárata (más néven Karl Marx Hadjárat, illetve Pierre Akkerman Hadjárat) keretében, ám arra mindig gondosan ügyelve, hogy civilek ne eshessenek akcióik áldozataivá, ezért ezekről röpcédulák, magnófelvételek, illetve telefonhívások segítségével általában jó előre informálta a hatóságokat és a lakosságot. Célpontjai leginkább amerikai érdekeltségek, NATO-támaszpontok, bankok és multinacionális vállalatok voltak. Leghíresebb akcióját 1984. december 11-én hajtotta végre, amikor is aktivistái összehangolt támadással szabotálták a NATO Közép Európai Csővezeték Rendszerét (Central Europe Pipeline System, CEPS). A CCC olyan pontosan kiválasztott célpontok ellen és olyan magas hatékonysági fokkal hajtotta végre merényleteit, hogy sokan attól tartottak, hogy tagjai még a különböző belga szervekbe is beépülhettek.16 Ezzel szemben azonban az már egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a szervezet tevékenységét nagyban segítették a kelet-német titkosszolgálatok is. Végül 1985. december 11-én a szervezet vezetőjét, Pierre Carette-t Namurban letartóztatták, és ezzel 1986-ra a CCC működése gyakorlatilag véget is ért.

San Martino

(San Martino 85.11.12)
Imádkozni fogsz és böjtölni,
hogy az emberek szeressék egymást.
A valódi szeretetet keressétek!
Csak akkor hívhatjátok magatokat Isten gyermekeinek,
ha szeretitek egymást.

(San Martino 85.11.28)

Én a Szeretet Királynője vagyok!
Ha szeretitek egymást, akkor közel lesztek az Atyához.
Szeretet és könyörület! Imádság vég nélkül!
Járjátok be a világot,
fáradhatatlanul hirdessétek az Atya országát!
Aki egy embertestvért megment, saját magát menti meg!
Szeressetek, és szeretve lesztek.
Én nem foglak elhagyni benneteket. Áldásom rátok!

San Martino 85.8.30

(San Martino 85.8.30)
Az Atya nem más, mint végtelen szeretet,
de a világ inkább a rosszra hajlik.
Nagy valami a végtelen,
de Isten szeretete az emberiség iránt
még nagyobb!

San Martino

(San Martino 85.4.7)
Teljes szíveddel szeresd az Atyát!
Szerettesd meg, mert Ő szeret titeket!
Hallgassátok a szavait és az Ő tanítását.

(San Martino 85.4.24)
Az Atya végtelen szeretete meg fog menteni benneteket.
Köszönd meg ezt egész lényeddel! Ő végtelen szeretet!
Hasonlóan szeressétek ti is egymást!

Akié a föld, azé az ország.

Régi bölcs mondás, aminek realitását napjainkban is látjuk. A föld állami lét, társadalmi berendezkedés alapja s a nagy tömeg megélhetésének erőforrását képviseli, azonban sajnos, utóbbi szerepét az aránytalan földbirtok megoszlás miatt hazánkban nem bírja betölteni. Végre a kormánykörök kezdik belátni ennek egészségtelen , igazságtalan és káros voltát, ezért reformokon dolgoznak s azok megvalósítását ígérik. Ma, amikor nemzetünk és országunk lét és nem lét szélén lebeg, szaporodás és fejlődés helyett pusztul a magyar, nemzeti megérzés, összefogás kellene a reform eszmék megvalósításához. De ez nem történik, hanem ünneplünk, magunkat ünnepeljük, emlékserleg ünnepeken a tehetetlen múlt embereit dicsérjük, személyi kultuszt teremtünk s ma holnap meghaladja a díszpolgárok száma a pusztuló magyarokat. Ilyen körülmények között azon sem csodálkozhatunk, ha nemzeti összefogás helyett a parlament felső háza jogkiterjesztést kér, s torzszülötté formálja. Mi e mozgalmat elítéljük nemzeti és faji szempontból, mert a reformok megakasztása kihatásaiban beláthatatlan.

A földbirtokreform azonban egymagában nem állhat meg, mert közgazdasági életünk levegője a pénz, így bármely hozzáértéssel keltik életre, hiányossága előbb-utóbb érezhető lesz, ha nem egészítik ki pénzügyi reformokkal. Az egész múlt az agrár lakosság gazdasági, pénzügyi küzdelmének és szenvedésének láncolata, ami a jövőben nem szabad, hogy megtörténjék. Eleve meg kell védenünk a népet a bankok kizsákmányolásától, a bankok nacionalizálása és nemzeti pénzpolitika útján, mert egészséges pénz- és hitelpolitika nem sorvasztólag, hanem fejlesztőleg hat az egész közgazdasági életünkre.

Missziónknak tekintjük híveink, nemzetünk és fajunk ésszerű védelmét s ezért politikától mentesen a Turáni Egyistenhívők Egyháza keretén belül harcolunk a helyes földbirtok felosztásáért és nemzeti pénzügyi reformokért.

Dr. Szendrey Ákos
(Turáni Roham, 1935. 4. szám.)

Az ATYÁTÓL való elfordulás 12 pontja

1. ÁTOK (rossz kívánság)
2. GYÖTRELEM (nyomasztó kínzó lelki fájdalom)
3. CSALÁRDSÁG (kétszínû, álnok, csaló, megtévesztõ)
4. HÁBORÚ
5. GYILKOSSÁG (földi élet élõlénytõl [EMBER, Állat növény, stb.] elvenni)
6. PAJZÁNKODÁS (kétértelmû sikamlós beszéd illetve viselkedés)
7. SZERZÉS-VESZTESÉG (vagyonszerzés más ember kárára)
8. HAZUGSÁG (valótlanságot állít és közöl)
9. KÁRÖRÖM (másik baján, sikertelenségén örül)
10. MUTÁCIÓ (öröklõdõ tulajdonságok megváltoztatása)
11. PERVERZIÓ (természetellenes szexuális kapcsolat)
12. ZSARNOKSÁG (hatalmát erõszakosan érvényesítõ, szabadságot, szabadakaratot nem tisztelõ, uralkodó, hatalmaskodó ember)

Portugália Április 25 Népi Hadseregek (Popular Forces of 25 April, Forcas Populares 25 Abril, FP-25)

Az Április 25 Népi Hadseregek (Popular Forces of 25 April, Forcas Populares 25 Abril, FP-25) a 80-as évek elejének portugál szélsőbaloldali terrorszervezete volt, amelyet a vádak szerint Otelo Saraiva de Carvalho alezredes, a nemzeti hős, az 1974. április 25-én a több évtizedes fasiszta diktatúrát megdöntő békés katonai puccs (Szegfű Forradalom, Carnation Revolution, Revolucao dos Cravos) szellemi vezetője irányított a háttérből. Az FP-25 esernyőszervezete a Carvalho által 1980-ban alapított Népi Egység Hadsereg (Popular Unity Force, Forca de Unidade Popular, FUP) volt, amely a terrorszervezet legális leképeződéseként funkcionált. A szervezet akciói főként a portugál kormányzat, az amerikai érdekeltségek, illetőleg a NATO bázisok ellen irányultak, ideértve például egy, a lisszaboni kikötőben állomásozó brit hadihajó felrobbantását is. 1984. júniusában a rendőrség letartóztatta a szervezet vezetőit, köztük Carvalho-t és a mozgalom körülbelül másik 70 tagját, azonban néhány évvel később, a 90-es évek elején előbb feltételes szabadságra bocsátották, majd pedig később általános amnesztiában részesítették őket.