Magány, csend, belső béke.
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert kinyilatkoztattad szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban, a Szentlélek által mindannyiunknak. Áldalak téged, Atyám, hogy tovább vezetsz minket az úton, aki maga Jézus Krisztus. Ámen.
* * *
Amikor Jézus az utolsó vacsorán értünk imádkozik, ezt mondja: ,,Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ok is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) A keresztény ima forrása: ,,Te bennem, én benned.” Ez a mély egység, ami az Atya és a Fiú között van, Jézus imájának is a forrása, eredete és kiteljesedése. Ebből az egységből fakad a gyermeki bizalom, ráhagyatkozás és teljes odaadottság.
,,Te bennem, én benned.” Lehetséges-e ez számunkra? Amióta Jézus Krisztus valóságosan ember lett, magára vette a mi emberi természetünket, szívünkbe árasztotta a Szentlelket, azóta ez a mély egység számunkra is valóság lett. Ebből fakad a bizalom, a ráhagyatkozás imája. Isten nem távoli, aki valahol nagyon messze van, és úgy tűnik, nem is hallja a kéréseinket, nem is törődik velünk, vagy csak nagyon ritkán, ünnepi alkalmakkor figyel ránk.
A távolságot, amiről az ember úgy gondolja, hogy létezik, Isten megszüntette. A Szentlélek által jelen van bennünk, és létünket az ô létével egyesítette. Ennek megtapasztalásához nem kell semmiféle misztikus élmény, semmiféle mély megrendültség, ehhez egyszerűen hit kell. Hinnünk kell mindazt, amit a kinyilatkoztatásban már megismertünk. Isten szívünkbe árasztotta szeretetének a Szentlelkét, elpecsételt minket. Őáltala olyan mély közösség van köztünk és a mennyei Atya között, ami a világ számára teljesen ismeretlen. Ezt az egységet Isten hozta létre.
Ha ebből ered az imádságod, akkor forradalmian megváltozik minden. Ha nem a tapasztalatból, a körülményekből indulsz ki (jól érzem-e magam vagy rosszul, milyen idő van, milyen az Egyház, milyen a világ, az emberek), hanem a hitedből és abból az ajándékból, amit kaptál, akkor meg fog változni az imaéleted. Át fog alakulni az imádságod.
Mondhatnám azt is, hogy imaéletünk titka az önazonosságunk újrafelfedezése. Korunk az emberi élet értelmét abban határozza meg, amit elért, amit fel tud mutatni, amit termelt, a sikereiben, az eredményeiben, abban, amit birtokol. Ezzel mélységesen megalázza, megfosztja méltóságától az embert, mert ha máskor nem, az öregségében mindegyikünk megtapasztalja a kudarcot, az eredménytelenséget, a terméketlenséget. Akkor úgy tűnik, hogy vége mindennek, értelmetlen az életünk.
Számunkra az önazonosság viszont nem az, amit elértünk, nem az, amit birtoklunk, nem a diplománk, nem a sikereink, nem az anyagi biztonságunk, nem a kapcsolataink, hanem az, amit ajándékba kaptunk. A Szentírás szerint: az Atya gyermeke, Isten képmása, a Szentlélek szentélye, megváltott és Jézus Testének a tagja vagyok. Akkor is, ha egészséges vagyok, akkor is ha beteg. Akkor is, ha viruló ifjúságban vagy pedig betegségben, öregségben kell élnem. A Szentlélek szentélye, az Atya gyermeke, Krisztus Testének vagyok a tagja. Ez az önazonosságom.
Ezt nem érdemelte ki senki, ez Isten ingyenes ajándéka számunkra. Mindannyian a Szentháromság templomai vagyunk. Ott él a szívünkben. Elszakíthatatlan, megszüntethetetlen mély egység van Isten és köztünk.
Ha ebből indulsz ki, amikor imádkozni akarsz, akkor másképp fogod megszólítani az Istent, másképpen fogod ünnepelni a jelenlétét, és megváltozik az önmagadról alkotott képed is. Visszanyerheted azt a gyönyörű méltóságot, amit Isten a teremtésben adott neked, azt a szépséget, ami utolérhetetlen, mert Isten képmása vagy. Visszakaphatod az igazi embervoltodat. Csak ezután következik mindaz, amit elértél, amit termelsz, a kapcsolataid, mindaz, amit biztonságként éltél meg.
Ha nem ebben éled meg az önazonosságodat, mindig elszorítja szívedet a félelem, a szorongás. Ennek következtében túlpörgeted magadat, hogy bizonyítsd, te tényleg vagy valaki, és szétesnek a kapcsolataid. Közben egyre inkább úgy fogod érezni, hogy magányos vagy és elveszett. A másik lehetőség, hogy teljes passzivitásba menekülsz, mert minden értelmetlennek tűnik. Nem érdemes élni, hiszen úgysem sikerül semmi.
Az imádságnak a titka: a hit, ami eleven kapcsolat a benned élő Szentháromsággal. Ezt nem kell létrehoznod, ezt megkaptad ajándékba. Semmit nem kell tenned érte, csak elfogadni. Olyan ajándék, amit a halál sem vesz el tőled. Te akkor is Isten gyermeke maradsz, akkor is Krisztus Testének a tagja maradsz, ha meghaltál. Ez az egész életre és örök életre szóló ajándék. Ha ebből indulsz ki, akkor megérted az ima titkát.
Jézus ezt így fogalmazta meg főpapi imájában: ,,Te bennem, én benned.” Ugyanezt te is elmondhatod önmagadról, mert a Szentlélek által a Szentháromság állandóan jelen van a szívedben. ,,Te bennem, én benned.” Próbáld meg így az imát. Fogalmazd meg saját szavaiddal mindazt, amit mondani akarsz Jézusnak vagy az Atyának! Próbáld meg így elmondani a zsoltárokat! Minden megváltozik.
A gonosz elhitette az emberrel, hogy ez az egység nem létezik, hogy ezt ki kell érdemelni, ezért meg kell dolgoznod, jónak kell lenned. Mert csak a jók kapják meg. Annak ellenére, hogy Jézus Krisztus megtestesült, magára vette a mi emberi természetünket, meghalt és feltámadt, a Szentlélek által a szívünkben van, el tudta hitetni velünk, hogy Isten távol van, szeretete nem ajándék, hanem ki kell érdemelni. Ebből fakad sok-sok lázadásunk és a lélek nyugtalansága. Mert nem benne éljük meg önmagunkat, hanem az eredményeinkben.
Ebben az elmélkedésben a lélek nyugtalanságáról, az ebből fakadó hajszoltságról lesz szó. Arról, hogy Johannes Cassianus tanítása alapján hogyan lehet eljutni a belső békéig.
Johannes Cassianus a 4. században élt. Soha nem avatták szentté, bár a középkorban szentként tisztelték. 360 körül született a mai Franciaország területén. Sok időt töltött Betlehemben és az egyiptomi remeték között. Azok között, akik elhagyták a világot, és kimentek a pusztába, a sivatagba, hogy ott éljék meg az Istennel való mély kapcsolatukat. Tanítómestere Evagrius Ponticus volt. Amikor visszajött Európába, nem jegyzeteket írt arról, hogy miket hallott, hanem negyven év távlatából megfogalmazta az atyák tanítását, mindazt, amit tőlük tanult.
Érdekes, hogy amit a sivatagi atyák tudtak, azt a mai modern tudomány, a pszichológia újra felfedezi. Ok az Istennel való mély egységben tudtak ezekről, és tanították is mindezt.
Johannes Cassianus egyesíti a Keletet és a Nyugatot. Azt a bölcsességet és tudást, ami az atyák lelki életéből benne megfogalmazódott, egységbe foglalta és továbbadta. Tanítása korunkban is aktuális.
Simon Árkád bencés atya a hetvenes években, amikor még tilos volt ilyeneket kiadni, lefordította Cassianus műveit, azzal a hittel, hogy egyszer majd közkincs lesz. A Bencés Kiadó jóvoltából két műve is kapható a könyvesboltokban. Az egyik: A kolostori élet berendezkedése. Ugyanis amikor Cassianus visszajött, akkor Marseille mellett alapított két kolostort, egy férfi- és egy női kolostort. A másik: Az egyiptomi szerzetesek tanítása.
Akinek van ideje, aki szeretne igazán olyan tanítást megismerni, ami hitből fakad, vagyis az Istennel, a Szentháromsággal való mély személyes kapcsolatból, annak gazdag lelki olvasmány lehet. Nemcsak szerzeteseknek szól, hanem nekünk is, akik a világban élünk. Nagy hatással volt kortársaira: Szent Ágostonra, később Szent Benedekre, a bencés regulára, Szent Domonkosra, Loyolai Szent Ignácra, és a későbbi századok Krisztus-követőire is.
Az egyiptomi szerzetesek tanítása című művében beszél a nyolc főbűnről és az ellenük való gyógyszerről. Megdöbbentően józan, amit ezekről a főbűnökről, bűnforrásokról, terhekről vagy mai szóval kényszerekről ír Johannes Cassianus. Mi ez a nyolc teher? Mi ez a nyolc bűnforrás az életünkben?
* Az evés és az ivás kényszere.
* A szexkényszer és a test zabolátlansága.
* A pénzsóvárság, az anyagi bírvágy.
* A düh.
* A rezignáció, a borúlátás, a depresszió.
* Az akédia, a csömör, a közöny, a kedvetlenség, a lanyhaság.
* Az érvényesülési vágy, a dicsvágy.
* A gőg, a nagyképűség.
Ezeknek a kényszereknek Johannes Cassianus szerint az a célja, hogy az embert teljesen tönkretegyék. A zabolátlanság és a mértéktelenség által az Istenben való biztonságát teljesen az esetlegességbe, a bizonytalanba taszítsák. Szerinte ezek ellenszere, ha az ima és erények gyakorlása által a szeretet teljességére jutunk.
Mindezt az egyházatyák, a sivatagi atyák, a szent írók, a szentek írásai Jézus példájára alapozzák. Jézusnál a munka és az ima, a tevékenység és az Atyával való mély kapcsolat egységben volt. Az Atyával való bensőséges kapcsolatából származott minden cselekedete. ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a művét.” (Jn 4,34) — mondja a tanítványainak. Mindent átbeszél a csendben, az Atyával kettesben töltött időben. Mit kell tennie, hogyan kell tennie, hogyan kell cselekednie. Ezt az egységet, az ima és az erények, az ima és a jó cselekedetek, az ima és a munka egységét viszi tovább az Egyház hagyománya mind a mai napig. Ennek a megbontásából fakadnak azok a bűnök, terhek, kényszerek, amelyeket fölsoroltam.
Ezek közül a legfontosabb a hatodik. Johannes Cassianus akédiának, csömörnek, lanyhaságnak, közönynek, kedvetlenségnek nevezte. Szerinte ez hatással van az összes többi kényszerre, sőt valahol ebből forrásozik a többi, és kölcsönhatásban vannak egymással.
Ezt írja: ,,Ha az akédia démona egyszer a boldogtalan lélekben szállást nyer, akkor ellenérzése lesz a hely iránt, ami az o szokásos élettere. Arra indítja, hogy a hozzá közel álló, vagy a távol élő embereket megvesse. Társaságukban úgy érzi, hogy képtelen lelki gyümölcsöket teremni. Szerinte terméketlen az a hely, ahol most él. A távollévőket dicséri, ezek itt lélektelenek, elviselhetetlenek, azok pedig igazi lelki kapcsolatban élnek. Sőt úgy érzi, hogy kockáztatja az üdvösségét, ha itt marad, vagy nem változtatja meg az élethelyzetét. Így, mint a köd a földre, úgy az ô lelkére is zavarodottság telepszik. Lelkileg nyugtalan lesz és kedvetlen. Nincs más gyógyszer, mint valakit gyorsan meglátogatni, minél messzebbre menni, vagy alvásba menekülni.”
Az atyák szerint ez a délnek a démona. Kiemelnék néhány szót ebből az idézetből: az ellenérzés, a megvetés, az összehasonlítás, hogy ezek itt és azok ott, a lelki nyugtalanság és a kedvetlenség. Mennyi válásnak, milyen sok család fölbomlásának ez az oka. Mennyi Egyházból való kilépésnél munkálkodik az akédia démona. Hányan menekülnek új közösségbe azzal a kényszerrel, hogy azok a jók, mert ok távol vannak.
Ez a szó, hogy új, szinte démoni erővel varázsolja el korunk gyermekeit. Amire ezt ráragasztják, ott dolgozni kezd az akédia. Eléri, hogy úgy érezze az ember: ez már idejétmúlt, ez a kocsi már rossz, ez a tv már kevés, nekem nagyobb kell, több kell, több kell, több kell… Állandó kényszer, ami rabságba visz.
A csömör, az akédia egyszerűen atónia( hangsúlytalanság, lankadtság, lazulás, atonális-bágyasztó), feszültségvesztés, ami által a lélek elveszíti önvédelmi képességét az őt megtámadó gondolatokkal szemben. Ebből adódik a csömör minden változata, az ürességérzés, az unalom, a szétszórtság, az utálat, az elégedetlenség, a szívtelenség és a szív félelme.
Összefoglalva: az akédia ellenérzés mindennel szemben, ami van, és menekülés mindabba, ami nincs. Szörnyű kényszer. Félelem önmagunktól és félelem a csendtől. Állandóan történni kell valaminek. Nem ez az oka annak, hogy nem merünk csendben imádkozni? Félünk, hogy szembesülünk azzal, mennyire üresek vagyunk, mennyi bennünk a szétszórtság, az utálat, a düh, a megvetés, az ellenérzés vagy a félelem.
Azt mondja Cassianus, hogy a szétszórtság és a nyugtalanság az akédiának, a csömörnek a leányai. Ha ezt el tudja érni a gonosz, akkor az ember a legfontosabbat veszíti el, az Isten jelenléte fölötti örömöt. Elveszíti annak az örömét és biztonságát, hogy Isten bennem él, és én Istenben élek. Nem mer az ô jelenlétében maradni, hanem mindig valami újat, valami mást, valami változtatást fog keresni. Az Isten szeretete fölötti öröm helyett vágyakozni fog az után, ami nincs. Eltompul a lelkiek iránt, szűkkeblű lesz, kisstílű. Folyton felhúzott állapotban él, elégedetlenkedik, és eljut a tudatos gonoszságig.
Mit ajánl gyógyszernek Cassianus? Kitartással és harccal kell kihordani a konfliktusokat. Nem szabad megszökni belőlük. Nem kell elhagyni az Egyházat, ha nem váltja valóra amit vártál tőle. Nem kell kétségbeesni, ha nem valósult meg az, amit önmagadról álmodtál, hogy te milyen jó keresztény apa, anya, szülő, munkaerő vagy egyháztag leszel. Nem szabad elmenekülni ebből a helyzetből, hanem ,,ki kell tartani az imában, a munkában, és türelemmel kell hordozni Jézus édes igáját!”
Ha megtűrjük magunkban az akédiát, akkor elveszítjük az Isten jelenléte fölötti örömöt. Ha a gonosz szét tudja rombolni a ,,te bennem, én benned” egységét, és rávesz arra, hogy csak a tényeket lássuk, azt, amit tapasztalunk, akkor elveszítjük az örömöt. Ez az első gyümölcs, amikor az akédia démona elkezd működni bennünk.
Hogyan kell küzdeni? Mi az első lépés ahhoz, hogy ki tudjunk tartani?
Fel kell ismerni a hibás beállítódásunkat. Amikor azt gondoljuk, hogy a többiek felelősek rossz sorsunkért vagy azért, hogy sokan elhagyják az Egyházat. Ez a közösség, amiben élünk, nem jó, ezért el kell menni egy olyanba, ahol történik valami.
Az a tévedésünk, hogy mindig mások a hibásak. Képtelenek vagyunk szembesülni önmagunkkal, megtérni és megváltozni.
Az akédia, a lelki csömör annyira elterjedt közöttünk, hogy ezt tartjuk a lélek normális állapotának. Föl se merül bennünk, hogy ez megváltozhat. Teljesen megszoktuk, hogy panaszkodunk, sóhajtozunk, kesergünk az Isten léte és az ô szeretete fölötti öröm helyett. Természetesnek gondoljuk az állandó önsajnálatot, önbíráskodást, panaszkodást. Az öröm hiánya, a hitre való képtelenség miatt pedig reménytelennek látjuk a jövőt.
Folyamatosan kritizáljuk a másikat. Nem tudunk lecsendesedni Isten előtt sem és az emberek előtt sem. Mindig nagyon fontosnak akarunk látszani önmagunk, Isten és mások szemében is.
Mit ajánl Cassianus az akédia legyőzésére? Az egyik eszköz a céltudatos élet. A másik az éberség a gondok taposómalmában. Harcolni kell! Az a nap, amelyik szellemi harc nélkül múlt el, az lelki növekedésed szempontjából elvesztegetett nap volt. Az éberség állandó harcot, küzdelmet jelent.
Idézem Cassianust: ,,Lelkünknek le kell szoknia arról, hogy tévelyegjen, mert csak ekkor tud felemelkedni Isten szemlélésére. Minden, ami az ima előtt ért minket, elbukkan az ima alatt. Ezért azt a lelkiállapotot, amit ima alatt el akarunk érni, már az ima előtt elő kell készíteni. A belső összeszedettség meghatározza az imánkat. Amikor letérdelünk imádkozni, minden, amit korábban tettünk, beszéltünk, a legerősebben jelentkezni fog bennünk. Az imát megelőző lelkiállapotunk miatt dühösek, idegesek, nyugtalanok leszünk, önző érdekeinkkel és vágyainkkal fogunk hadakozni. Vagyis a gonosz elérte azt, hogy még az ima alatt se tudjunk csendben lenni, még akkor se tudjunk örülni Isten jelenlétének, amikor pedig nyugodtan megtehetnénk.”
A mai nap tegnap este kezdődött. Ha ma reggel imádkozni akartál, ahhoz tegnap este kellett előkészülni. Ha tegnap este éjfélig néztél egy filmet, és ma reggel imával kezded a napot, biztos lehetsz abban, hogy újra látni fogod. Minden a felszínre tör, nemcsak a képek, hanem azok hordaléka, hozadéka is. ,,A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne engedjetek az ördögnek.” (Ef 4,26–27) Elő kell készíteni a mai reggelt azzal, ahogyan este lefekszel.
Mindazt, amivel nem szeretnéd, hogy ima közben terhelt legyél, már előtte ki kell űznöd a szívedből. Nehéz megszelídíteni a gondolatvadászatot, egyedül nem megy. Ha átadod őket az Úrnak, segíteni fog. Miközben rendet teszel imaéletedben, rendet fog tenni egész életedben. Ha meghagy valamit, azt azért teszi, mert alázatra akar tanítani.
Említettem a nyolc bűnforrást, bűnkényszert. Ezek közül Cassianus az akédiát emelte ki. Szerinte ez a legfontosabb. Ez ellen kell először küzdeni. Harcolni az új bűvölete ellen ővele, akiben benne élsz, és aki tebenned él.
Nézzük a többi hét bűnforrást! Hogyan működnek, és hogyan kell küzdeni ellenük?
1. Az első a mértéktelenség a fogyasztásban, az evés és az ivás kényszere. A sivatagi atyák szerint (mennyire ismerték a lelkeket!) a problémáinkat tömjük be étellel és itallal. A lélek szétszórtságának és a kíváncsiságnak következményei a zsíros ételek. Nagyon egyszerű ellenszert javasolnak: tartsuk be az étkezési időket. Ne tömjük meg a gyomrunkat, és ne legyünk ínyencek. Ilyen egyszerű és józan ajánlatuk van arra, miként lehet leküzdeni az evés vagy az ivás kényszerét.
2. A második ilyen bűnforrás vagy teher: a szexkényszer, zabolátlanság a testiségben. A keresztény ember élete állandó szellemi harc a tisztaságért, az önmegtartóztatásért, a lustaság, tétlenség, kényszeres unalom elkerüléséért. Küzdelem azok ellen a démonok, gonosz erők, kényszerek és szokások ellen, amelyek ezt az egységet (,,Te bennem, én benned”) megtámadják, és szét akarják rombolni. A szexkényszer, a zabolátlanság kényszere ellen azt ajánlják, gyakoroljuk magunkat naponta az elmélkedésben, hogy növekedjen az erőnk. De ezt a háborút csak Istennel lehetséges megnyerni. Természetesen ha elbukom, akkor nem tehetem őt felelőssé mindenért. A sivatagi atyák nyomán Cassianus ezt mondja: ,,A nyugodt és visszahúzódó élet segít. Gyógyítani kell a szívet, hogy ne érje állandóan új benyomás.” Ha nem engeded meg, hogy állandóan újabb és újabb impulzusok érjenek (például a filmeken keresztül), akkor eljuthatsz a lélek nyugalmáig, a belső biztonságig. A szemlélődésben tiszta látást kap a lélek, és nem fullad bele a vágyaiba. Amikor Jézus azt mondja, hogy ,,aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele” (Mt 5,28), akkor nem a csúfolódó szemet ítéli el, hanem a már beteg szívet. Ilyenkor azt kell kérned Istentől, hogy ,,gyógyítsd és óvd meg a szívemet!”
3. A harmadik nagy kényszer a birtoklási vágy, a pénz utáni sóvárgás. Ez a démon is kívülről tör ránk. A szív rendetlensége beengedi, és ha bensővé válik, akkor mindennél veszélyesebb lesz. Cassianus szerint: ,,Kipusztíthatatlan gyújtóanyag a lélekben. Minél több a pénz, annál több a gond, és annál nagyobb a pénz utáni sóvárgás. Ahol az arany fontos, ott burjánzik a hazugság, az esküszegés és a hűtlenség.” Ellenszernek azt ajánlja, hogy gyökerében győzzük le a bajt. Nemcsak az eredményét, hanem a hajlamot is, a gondviselésbe vetett bizalom és hit által. Senkin sem segít, ha nincs pénze, és ezzel esetleg még büszkélkedik is, közben pedig nagyon szeretné, hogy legyen. Ez még nem az a gyógyulás, ami után vágyakozunk.
4. A negyedik nagy kényszer a düh. Hatására a lélek minden érzékelőképessége megszűnik, mivel másokat teszünk felelőssé mindenért. Ennek sötétsége megvakít akkor is, ha közben mosolygunk. Cassianus szerint egyetlen igazságos düh van a keresztény emberben, ez pedig a saját bűneink fölött érzett harag. Ellenszere: ne tegyük függővé lelki haladásunkat a többiektől. Nem az ő tökéletességüktől függ a mi erényünk, hanem a kitartásunktól, küzdelmünktől. A harag kimondható — említettem már az átokzsoltárokat –, de ne a másik fejére olvasd, hanem Istennel oszd meg! Egyedül az ô tökéletes szeretetének tüze égeti el a benned lévő dühöt. Mindenki más megsebződik tőle, egyedül Isten szeretete bírja ki. Nem fordítja ellened, hanem szeretetté formálja át önmagában és benned is. Mondd ki neki nyugodtan!
5. Az ötödik kényszer a rezignáció (lemondás, megnyugvás), a borúlátás, a depresszió. Ami érvényes a haragra, az érvényes a morgásra is. Amikor nem az történik, amit szerettünk volna, akkor a szomorúság beborítja egész életünket. Az atyák szerint kétféle szomorúság van: az egyik gyógyító, a másik pedig beteggé tesz. Amikor saját bűneink miatt vagyunk azok, és bűnbánatot tartunk, az gyógyító. Ilyenkor csak meg kell vallani: ,,Istenem, bocsáss meg! Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy bennem élsz.” A bűnöd miatti szomorúság, ami bűnbánatra indít, nagyon gyógyító. Amikor bűnt követtél el, akkor Isten, a Szentháromság Istene nem ment ki a szívedből. Ha tudtad volna, hogy ott van, és kapcsolatban maradtál volna vele, nem követted volna el. A gyógyító bűntudat által, ami bűnbánatot eredményez, az ember megérti, hogy egyáltalán nem különb a másiknál, megbocsátó, irgalmas és alázatos lesz. A hamis bűntudat viszont beteggé tesz, mert nem Istenhez visz, hanem önsajnálatba és önbíráskodásba. Követelőző, zsarnoki depresszió kíséri, ami aláássa az imaéletet is. Ennek következtében az ember kedvetlen, türelmetlen, kegyetlen, terméketlen és kétségbeesett lesz.
6. A hatodik bűnforrás az akédia, amiről részletesen volt szó.(akédia)
7. A hetedik a dicsőségvágy, az emberek tetszésének keresése. Általában nem tudatosul bennünk, hogy milyen hiúak vagyunk, és mennyire dolgozik bennünk a dicsőségvágy. Egyetlen tettünk sem lehet olyan önzetlen, hogy föl ne ébreszthetné a hiúságunkat. Nem tudunk olyan önzetlenül viselkedni, hogy abból ne lehetne dicsvágy. Cassianus szerint nagyon nyakas kényszer. Amikor legyőzzük, mindig keményebbé válik. A gonosz gyakran a saját fegyverével győzi le a Krisztus-követőt, aki nagyon törekszik az erényekre, és amikor sikerül neki, elbízza magát. Ez nem azt jelenti, hogy ne harcolj, hanem azt, hogy egyedül Istené a dicsőség. Egyedül o az, akiben győzhetsz. Azért tudsz harcolni, mert a Szentháromság benned él, és az ő ereje, az o Szentlelke van benned. Nagyon egyszerű gyógyszert ajánl Cassianus. Ne az emberek tekintetétől függjünk! Mindent kerüljünk, ami érdekessé tesz bennünket mások szemében, és akkor nem kap teret a hiúság. Az Isten megbecstelenítése, amikor valamit, amit Isten miatt kell megtennünk (lásd erények), azért tesszük, hogy az embereknek tetsszünk vele.
8. Az utolsó kényszer a gőg, amikor másoknál többre tartjuk vagy leértékeljük magunkat. A sivatagi atyák szerint a legveszélyesebb, a legkegyetlenebb vadállat, ami újra és újra támad. Ez eredményezi a Krisztus-követőben a legnagyobb bukást. Semmilyen testi szenvedés, szívbéli megrázkódtatás nem hoz igazi győzelmet a gőggel szemben. Vele szemben Isten nélkül tehetetlenek vagyunk.
Ellenszere az alázat, amikor olyannak fogadjuk el és szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk. Ez Isten felé hálában nyilvánul meg, az emberek felé pedig egyszerű szolgálatokban. Imában az alázatot, a bűnbánatot a hála által lehet megélni. ,,Istenem, bocsáss meg nekem!” és ,,Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy szeretsz.” A valóság az, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, irgalomra szorulunk, és ezért gyakorolnunk kell a bűnbánatot és a hálát.
Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál nagyobb lesz bennünk a világosság. Minél nagyobb lesz a világosság, annál inkább betölti a hála a szívünket, és őszinte bűnbánatot tudunk tartani. Ezek az öröm forrásai számunkra.
De nem elég az ima, meg kell nyilvánulnia tettekben is az alázatnak. Nem nagyszerű, rendkívüli cselekedetekben, hanem a hétköznapi felebaráti szolgálatban. A testvéreid iránti egyszerű, örömteli szolgálatodban.
Hogyan maradhatunk Istennel mély, személyes szeretetkapcsolatban? Az ima és a munka egysége által, ami megment bennünket a nyüzsgéstől, a hajszoltságtól, és meghozza a lélek nyugalmát. Az önként vállalt szolgálatok és az ima gyakorlása által.
Most szentségimádás következik. Az elmélkedés elején ezt énekeltük: ,,Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.”
Adjuk át magunkat ennek a szeretetnek itt és most!
