Kadarkúti Hétfői üzenetek - 2 - A Mennyei Atya szavai a bűnbánatról....

Az Égiek üzenetei a kadarkúti templomban Az üzeneteket az „5 Szent Seb Engesztelő Csoport” vezetője közvetítésével kapja a közösség minden hétfőn ½ 4-1/2 6^h-ig. Az üzenetek Csilik János plébános ajánlásával jelennek meg. 

 Mennyei Atya a bűnbánatról, tisztaságról, szeretetről 

MENNYEI ATYA: Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, aki szólok eszközömön keresztül. Egy látomással kezdem. Múlt héten a szerdai imaóra után az októberi rózsafüzér imádkozása közben egyik lelki testvéretek a szószék fölött a falon látott egy aranyszínben ragyogó csukott könyvet, ami kinyílt és tovább mozgott és arany színben tündökölt. Megfejtem nektek. A könyv a tanítás szimbóluma. Azért aranyszínű, mert itt nálatok isteni tanításról van szó. Azért a szószék felett jelent meg, mert a szószék a szónoklás szimbóluma. Mi égiek szónoklunk itt. Sok alkalommal, de nem mindig. Néha szünetet tartunk. Kipróbáljuk kitartásotokat, hogy vajon e nagy ajándék nélkül is jöttök –e engesztelni?

Ma Én foglak tanítani benneteket. Mai témánk nagyon időszerű: a bűnről, a bűntudatról, a bűnbánatról és a Nagy Figyelmeztetésről fogok szólni.

A Födet bűntenger borítja. Mariannak, a Naplóból ismert választottamnak egyszer megmutattam a földgolyót tiszta feketével borítva és csak egy egész kicsi fehér folt volt rajta. A fekete a bűnös embereket jelképezi, a fehér az engesztelő, tisztalelkű gyermekeimet. Ma már a bűn és az erény összekeveredik az emberekben. Ami régen bűnnek számított, az ma erény. Látjátok, mint vetik ki maguk közül a serdülők az önmegtartoztató életet élő osztálytársaikat? Ma már nem számít bűnnek a paráznaság, az audiovizuális eszközök tálcán kínálják kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Ma már nem bűn a homoszexualitás, felvonulnak, hencegnek vele, családot akarnak alapítani, gyermekeket nevelni. Ma már nem bűn a lopás, rablás: egymásután törik fel a lakásokat, a munkahelyen lopják az alkatrészeket, a szomszédok elveszik egymás tűzifáját, baromfiát, zöldségeit, gyümölcseit.

 

A bűnök sokasága nagy fájdalmat okoz szívünkben. Szent Fiamat gyakran úgy állítom választottjaim elé, hogy vérrel, könnyel van borítva. A világban szerte-szét véres, olajos könnyeket ontanak a Jézus, - és Szűzanya szobrok, képek. Drága, engesztelő Kicsinyeim! Csak ti tudjátok enyhíteni fájdalmainkat rendszeres engeszteléseitekkel, együtt érző szeretetetekkel.

Most a bűntudatról és bűnbánatról szólok.

A bűntudat rossz dolog, ellenségemtől való. Elhiteti egyesekkel, hogy a meggyónt, megbánt bűneik nem nyernek bocsánatot. Az ilyen kételkedik irgalmamban, elkeseredik, depressziós lesz, esetleg öngyilkosságba menekül. Gyermekeim! Mindnyájan higgyétek el, hogy amit megbántatok, meggyóntatok, azt Én már nem tartom számon! Képzeljetek el egy kis tisztavizű patakot, ahogy a hegyből szállítja a szikladarabokat, közben forgatja, csiszolja, fényesre tisztítja. Mire a völgybe ér, a kavicsok lesüllyednek az aljára, és az átlátszó víz alatt ékszerként ragyognak. Ezek a kavicsok a ti megbánt, meggyónt bűneitek, melyekben csak gyönyörködni tudok.

 

A bűnbánat kegyelem, szentség, Tőlem való. Drága, Engem szerető, engesztelő Gyermekeim, akik kerülitek a legkisebb bűnt is, titeket a gonosz már nem tud nagy, súlyos bűnökre csábítani, de belopja szívetekbe a kis gyíkocskákat. Pl. a hiúságot. Elhiteti veletek, hogy különbek vagytok a szomszédnál, aki nem is jár templomba, nem is imádkozik. Gondoljatok arra az igazságra a Szentírásból, hogy az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők. Belétek ülteti az irigység gyíkocskáját: észreveszitek, hogy némelyik testvéretek valami nagy karizmát kap: látás, hallás, prófétálás vagy gyógyítás ajándékát és felötlik bennetek, miért éppen ő? Miért nem én? Hiszen böjtölök, virrasztok, 5-6 rózsafüzért elimádkozom. Azután ott az érzékenykedés, panaszkodás, ítélkezés gyíkocskája. Megbántanak, megaláznak titeket és gyorsan elmondjátok egy jó barátnak. Ez még nem lenne baj, de a 2.-nak, 3.-nak, 4.-nek is elpanaszoljátok és észre se veszitek és belekeveredtek az ítélkezés bűnébe.

 

 Kedves Kicsinyeim! Ne engedjétek, hogy hatalmába kerítsenek benneteket ezek a bűnök! Ha egy kis folt keletkezik a lelketeken, vonuljatok rejtekbe, a kis szobátokba! Térdeljetek le, ne csak lélekben, hanem valóságosan, és szívből bánjátok meg bűnötöket! Én megadom hozzá a könnyek ajándékát. A szentgyónással se kell sokáig várni, egyetlen bocsánatos bűnt is meg lehet gyónni.

 

Most utoljára a Nagy Figyelmeztetésről tanítalak benneteket. Ez az Én isteni irgalmam legnagyobb szabású megnyilvánulása. Az emberek annyira belemerültek a bűnbe, hogy közbe kell lépnem, különben kiirtják magukat, felrobbantják a Földet. A Nagy Figyelmeztetésnek külső, majd belső megnyilvánulása lesz. A külső, természeti katasztrófákat jelent: árvizek, égzengések, hatalmas szélviharok, földrengések lesznek az egész Földön egyszerre és rövid ideig. Ezután küldöm Szentlelkemet, aki minden ember lelkébe fényt bocsát, melynél az Én isteni Szememmel látja a meg nem bánt és meg nem gyónt bűneit. Közben láthatja a szenvedő Isten arcát.

Aszerint, hogy kire milyen hatást gyakorol a Figyelmeztetés az emberiséget 3 csoportba lehet osztani.

1. Az öntelt, gőgös, hitetlen és elvetemült emberek megijednek és káromolni fognak Engem, nem kérnek bocsánatot. Ők meghalnak és elkárhoznak. De lesznek köztük olyanok, akik testileg meghalnak ugyan, de lelkük a tisztítóhelyre kerül. Ezek azok, akikért mint legmegátalkodottabb bűnösökért rendszeresen szoktatok imádkozni. Ők is az Én báránykáim, köszönöm, hogy segítetek megmenteni őket.
2.  A 2. csoportba nagyon sokan tartoznak, az emberiség ¾ része. Ők a közömbösök és hitetlenek. Értük van elsősorban a Figyelmeztetés. Őket nem lehet simogatással felkelteni, mert mélyen alszanak bűneikben, hitetlenségükben. A kisebb-nagyobb szenvedés – melyben részük lesz – nagy bűnbánatot kelt bennük és megtérnek, megtisztulnak. A Nagy Figyelmeztetés után nektek kell majd nevelni őket.
3.  Az emberiségnek van egy kicsiny része, akik óvakodnak a legkisebb bűnöktől is, szívükben Én vagyok az első. Ti vagytok ezek, drága engesztelő Gyermekeim, ti alkotjátok ezt a csoportot. Mire megérkezik Szentlelkem nekik soha nem tapasztalt nagy örömben lesz részük, ha lelki tisztaságot és szeretetet talál a lelkükben.

Felötlik a kérdés bennetek, mi lesz szeretteitekkel, hozzátartozóitokkal. Ne féljetek, gondom lesz rájuk, a hajuk szála se görbül, hiszen jobban szeretem őket, mint ti. De higgyétek el, szükségük lesz –bűneik nagysága szerint –kisebb-nagyobb szenvedésre, melyből ragyogó tisztán lépnek ki.

 

Egy másik kérdés is ágaskodik értelmetekben: Mikor lesz a Nagy Figyelmeztetés? A nap bármelyik órájában, a hét bármelyik napján, az év bármelyik hónapjában bekövetkezhet. Tehát ne áltassátok magatokat, hogy 100 vagy 1000 év múlva! Készüljetek fel rá napi lelkiismeretvizsgálattal! Ne feledjétek: TISZTASÁG-SZERETET, TISZTASÁG-SZERETET, TISZTASÁG-SZERETET!

Megáldalak benneteket az őszinte bűnbánat, a tisztaság és a megbocsátó szeretet lelkületével.”  Amen

Pénzügyi válság - a Kongresszus a Wall Street ellen

Die Zeit

 

Ahogy minden válságnak, a mostaninak is legalább felerészben lélektani okok, pánik és hisztéria áll a hátterében. Washingtonban hétfőn igencsak nyomtak a latban ezek az okok, amikor a képviselők szűk, de egyértelmű többsége elutasította Bush elnök hétszáz milliárd dolláros bankmentő csomagját, amire a New York-i tőzsdeindex 777 pontot zuhant.

Az történt tehát, amit Bush el akart kerülni: hogy a pénzügyi rendszer válsága átcsapjon a gazdaság egészére - következtet Josef Joffe, a tekintélyes politológus és publicista a hamburgi hetilapban. A segítő csomag központi eleme ugyanis éppen az lett volna, hogy a pénzügyminiszter hétszáz milliárdos hitelkeretből gazdálkodva felvásárolhassa a „mérgező" jelzáloghiteleket és értékpapírokat, amelyek megrendítették a piaccal szembeni bizalmat.

A tárgyalások során a Kongresszusban kialakult egyfajta kétpárti koalíció a Fehér Házzal szemben. A demokraták nem akartak mentőövet dobni a nagytőkéseknek. Jobbról a republikánusok pedig - indokoltan - tartanak egy új mammut-bürokráciától, amelynek túl nagy a hatalma, és lényegében államosítja a pénzügyi rendszert. De azt is tudták mindkét oldalon a képviselők, hogy a mentőakció nem túl népszerű. Választóik (akik nem szeretik, ha a gazdagokat segélyezik) és a szakemberek szorításában (akik viszont nagy pénzek bevetését szorgalmazták) többségük a saját karrierjét tartotta szem előtt, és nemmel szavazott. 

Most az a kérdés, hogy a hétfői tőzsdekrach után összeállítanak-e egy újabb megmentési csomagot, amit sikerül keresztülvinni a kongresszuson - fejeződik be Josef Joffe kommentárja, amelyet kétségeivel egészít ki Alexandra Endres írása, ugyancsak a Die Zeitben. Ő azt bizonygatja, hogy a bankok megsegítése stabilizálhatja valamelyest a pénzügyi rendszert, de megmentésről messze nem lehet beszélni, hiszen ehhez előbb a gazdasági pangásból kellene kilábalni.

http://www.zeit.de/online/2008/40/rettungspaket-abgeordnete-gegen-wall-street?page=1

Ha drámaian csökken az export és a belső fogyasztás...

A kínai gazdaság a csőd szélén

Eastern Economic Review

Általános volt a vélekedés, hogy az Amerikán, Európán és Japánon átviharzó gazdasági sokkhatásokra a kínai gazdaság alapvetően immúnis, és a jelzálog, valamint hitelválságnak ott semmilyen következményei sem lesznek - írja az Eastern Economic Review hasábjain Brian Klein. A jelek azonban csalókák; ma már számosan látják - és a kínai hatóságok is nagyon jól tudják -, hogy alapvető problémák vannak a strukturális működéssel, és ennek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek, mint ahogy arra számítani lehetett.

Az olcsón megtermelt áruk iránti külföldi kereslet hanyatlik, főként azok kétes minősége - olykor az egészségre kifejezetten káros volta - miatt. Ráadásul a kínai vezetés tervgazdaságos természete a létfontosságú beruházásokat gyakorta helytelenül kezeli. Mindezek az elképzeltnél is jobban sújtják a kínai kis- és közép-vállalkozásokat, és mélyen érintik az egyébként is sérülékeny kapcsolatot a gazdasági növekedés folytonossága és a középosztályhoz tartozók bővülő száma között - állapítja meg a szerző.

Eddig általános volt a vélekedés, hogy a kínai gazdaság növekedésének fő motorja nem az export, hanem a belső kereslet bővülése, mely olyan tartalékokkal látja el a gazdaságot, melyek képesek megóvni azt a világgazdaság megbicsaklásaitól. Megnyugtatónak találták azt a feltételezést is, hogy a jelentős megtakarításokkal rendelkező középosztály továbbra is nagy tételben vásárolja majd a hazai gyártású drága luxuscikkeket, járműveket, plazmatévéket, mosógépeket, komputereket. A hazai bankok állapota is rendben levő, a központi vezetés pedig a gazdaság segítségére siet, ha kell egy megfelelően expanzív kincstári, illetve monetáris politikával.

Első ránézésre a kínai statisztikai adatok nem adnak okot aggodalomra. A vásárlói aktivitás 22 százalékkal nőtt, az infláció folyamatosan csökken, párhuzamosan az élelmiszerárak esésével. Ráadásul a külkereskedelemből származó bevételek sem szűntek meg bővülni; a júliusi adatok szerint ez 18 milliárd dollár volt. Akárcsak a tárgyi eszközberuházás, mely 27 százalékkal emelkedett 2008 első nyolc hónapjában. Javult az ország külföldi államadóság-besorolása is.

Ám közelebbről szemlélve, egészen más természetű folyamatokra lehetünk figyelmesek. 2007 végéig a kínai GDP növekedésének fele mégiscsak az exportból, illetve a kormányzati fogyasztásból tevődött össze, ami drámaian ellentétes a korábbi adatokkal. 2003-ban a növekedést még a beruházások és az egyéni fogyasztás dominálta, messze megelőzve az exportot és a kormányzati költekezést. Miközben a megtakarítási ráták hagyományosan magasak maradtak, csillagászati összegek vándoroltak át értékpapíokba, illetve az ingatlanpiacra. Azóta, hogy a sanghaji tőzsde történelmi csúcsot döntött 2007 októberében, egy év elégséges volt ahhoz, hogy elveszítse értékének kétharmadát. Még a Hang Seng (Hongkong) is 50 százalékkal esett.

Míg a tárgyi eszközberuházás tehát nőhet, a megtakarítások egyharmada viszont továbbra is az ingatlanpiacra zúdul folyamatosan, vagyis évente 29 százalékkal növekedve, annak dacára, hogy a már létező ingatlanok 6,1 százaléka így is üresen áll. Az elmúlt másfél évben az ingatlanárak lassan csökkenni kezdtek még a felkapott Kantonban vagy Sencsenben is. Ugyanez tapasztalható a járművásárlások terén.

Nem véletlen tehát, hogy a kínai statisztikai adatok tanúsága szerint a vásárlói bizalom csökken, a kínai kereskedelmi bankok nyugati besorolása pedig romlik, épp annak következtében, hogy nagyrészt ők birtokolják az üresen álló, profitot nem hajtó ingatlanok többségét. A jelentős megtakarítással bíró középosztály bővülése nem tudja megakadályozni, hogy a folyamatok elérjék a kis- és közép-vállalkozásokat, melyeknek közeli csődje megjósolható.

Kanton tartományban, mely hagyományosan mindig is az olcsón termelő kisvállalatok fellegvára volt, csak az idén 2200 cipőgyártással foglalkozó vállalkozás húzta le a rolót. Nem kétséges, ezeket nem csak az alacsony termelési költségek jellemezték, de szintúgy az alacsony minőség és szakértelem is. A kínai hatóságok kifejezték szándékukat, hogy ezek helyét valódi minőséget, tényleges értéket termelő, modern vállalkozások foglalják majd el. Szép szándék - állapítja meg Brian Klein elemzése -, de egy ilyen váltáshoz meg kell teremteni a szilárd gazdasági alapokat, melyeknek nyomait sem itt, sem másutt nem lehet felfedezni. Pedig a tárgyi estközberuházások fő célpontjai épp ezek az olcsón termelő kis és középvállalkozások voltak.

A várakozásokat ez év elején még az olimpia utáni korszak határozta meg, ennek megfelelően egymás után nyíltak meg Pekingben a különféle gazdasági képviseletek irodái, ám mindez még az általános recesszió előtt történt. De a daruktól és munkagépektől hemzsegő fővárosból alighanem kikergeti a korábban vidékről ideérkező vendégmunkásokat, illetve a kapuikat bezáró gyárak alkalmazottait a lassuló építőipar, visszatérnek majd eredeti otthonaikba - ugyanis nem tudnak máshova visszatérni -, ahol semmi sem változott azóta, hogy egy szebb jövő reményében eljöttek onnan. Semmi sem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ez a - kis városok lerobbant állapotával szembesülő - tömeg demonstrálni kezdjen, ami aztán akár komoly zavargásokhoz is vezethet.

Ha a kínai vezetés gazdasági - vagyis költségvetési és monetáris - politikájának céljai nem változnak, ha nem állítja át azokat a magasabb értéket termelő fejlesztések felfuttatására, ha nem garantálja a szellemi tulajdonjogok dominanciáját, illetve ha továbbra sem helyez hangsúlyt a kutatásokra és fejlesztésekre, akkor Kína sem kerülheti el a gazdasági katasztrófát.

http://www.feer.com/economics/2008/october/The-Great-Crash-of-China

Pénzügyi válság: a bizalmatlanság ördögi köre

Neue Zürcher Zeitung

 

Az eheti pénzpiaci híreket igazából inkább a pszichológia, mintsem a közgazdaságtan fogalmaival értelmezhetjük - állapítja meg a svájci lap G. S. szignóval jelentkező kommentátora. A tőzsdéken félelem és pánik uralkodik, a jegybankok és a kormányok intézkedéseiről pedig nehéz eldönteni, hogy elszántságot vagy inkább kétségbeesést tükröznek. A gazdaságpolitika egyelőre sikertelenül próbálja minden lehetséges eszközzel áttörni a bizalmatlanság ördögi körét.

A válságban ugyanis épp az a végzetes, hogy a technikai magyarázatokon túl végső soron szinte kizárólag a bizalom teljes megszűnésével függ össze. Márpedig a bizalmat nem lehet kikényszeríteni. Visszaszerzéséhez pedig gyakran hosszú időre van szükség.

A milliárdos nagyságrendű likviditási segélyek, a veszélyeztetett intézményeknek nyújtott hitelek és biztosítékok és a világszerte bevezetett sok egyéb intézkedés eddig gyakorlatilag semmit sem használt. A hatásuk pár nap alatt semmibe veszett. És ez a legutóbbi intézkedésekkel - a nyolc legnagyobb brit bank részleges és a fő izlandi pénzintézet teljes államosításával és a legfontosabb jegybankok összehangolt kamatcsökkentésével - is így van: csak lélegzetvételnyi megnyugvást hoztak a piacokon. A tőzsdei árfolyamesést viszont nem igazán fékezték meg.

Ennek egyrészt az az oka, hogy a kamatcsökkenés várható volt, így eleve belekalkulálták az árfolyamokba. Ugyanakkor a helyzet rendkívüli voltához képest a mértéke nem mondható túlzottnak. Másrészt viszont a bizalmatlanság légkörében minden akció a szándékolttal ellentétes hatást válthat ki, továbbá félremagyarázható. Vajon a szokatlan módon összehangolt kamatcsökkentés annak a jele, hogy a pénzügyi vezetők drámainak látják a helyzetet, tehát pesszimizmusra adnak okot? Vagy épp ellenkezőleg: arra az elszántságra utal, hogy végre úrrá legyenek a válságon, akár az inflációs veszélyt is vállalva?

Most a piac valamennyi résztvevője arra kíváncsi, hogy ellen tudnak-e állni az illetékesek a bizalmatlanság gátszakadásának. A szerdai intézkedéseket is érdemes ebből a szempontból vizsgálni. Úgy tűnik, az elszántság már megvan, hogy szembeszálljanak a válsággal, amíg újból erősödni kezd a bizalom. Hogy ez mikortól történik meg, teljesen kiszámíthatatlan. Csak annyi biztos, hogy a folyamat épp olyan gyorsan végbemehet, ahogy most a bizalomvesztés zajlott - penget derűs húrokat a Neue Zürcher Zeitung kommentátora.

http://www.nzz.ch/nachrichten/wirtschaft/aktuell/der_teufelskreis_des_misstrauens_1.1068546.html

EU: bankgarancia ötvenezer euróig

The Financial Times

Az EU pénzügyminiszterei keddi luxemburgi találkozójukon bejelentették, hogy a tagállamok az elkövetkező egy évben 50 000 euró értékhatárig garantálják az európai bankok magánbetéteseinek pénzét, de tudomásul veszik egyes tagállamok korábbi bejelentését magasabb betétgaranciára 100 000 euró erejéig. A döntés lényegesen alulmúlta a várakozásokat, amelyek szerint a pénzügyminisztereknek közös európai befektetővédelmi rendszer létrehozásában kellett volna megállapodniuk. Az sem világos, hogy a határozat hogyan érinti a jelenleg hatályos magasabb (pl. Olaszország), korlátlan (pl. Németország, Írország, Görögország) vagy részleges (pl. Belgium) állami garanciákat.

A miniszteri tanácsra nagy politikai nyomás nehezedett, hogy az európai állam- és kormányfők október 15-16-án esedékes csúcstalálkozója előtt közös álláspontot alakítsanak ki a pénzügyi válság európai kezelésére. A tanácskozás eredményeképpen azonban továbbra is az a hivatalos álláspont, hogy a tagállamok a közösségi jog keretei között szabad kezet kapnak bankok feltőkésítésére, banki tulajdonszerzésre, illetve a bankok tartozásainak garantálására.

A pénzügyminiszterek német és brit nyomásra elvetették azt az olasz javaslatot, amely alapján minden EU-tagállam nemzeti jövedelmének meghatározott hányadát tartalékalapba helyezné a hazai bankok esetleges megmentésére. Az elmúlt héten lebegtetett francia-holland javaslat egy hasonló közös európai garancia-alapra ezúttal napirendre sem került. Elfogadtak viszont a miniszterek hét irányelvet, amelyek meghatározzák a tagállamok mozgásterét a bankok konszolidációja során. Ezek szerint az állami támogatás csak ideiglenes jellegű lehet, a beavatkozás terhét főszabály szerint a bank részvényesei viselik, és az állami támogatásra vonatkozó közösségi normákat tiszteletben kell tartani. A beavatkozó tagállam jogosult a bank vezetését eltávolítani, és a vezetés javadalmazási rendjét módosítani.

Neelie Kroes, az EU versenypolitikával foglalkozó biztosa bejelentette, hogy a Bizottság a héten új irányelveket tesz közzé, amelyek lehetővé teszik a bankok feltőkésítésének és az új befektető-védelmi rendszerek gyorsított vizsgálatát.

http://www.ft.com/cms/s/0/e967ca4a-9444-11dd-953e-000077b07658,dwp_uuid=70662e7c-3027-11da-ba9f-00000e2511c8.html?nclick_check=1

Melyik a világ legnagyobb keresztény országa? Kína!

A vallás főképpen az értelmiség és a gazdasági elit körében hódít
The Economist

 

Manapság közhelyszámba menő állítás, hogy a világ jövőjének egyik legmeghatározóbb tényezője Kína lesz, illetve sok tekintetben már ma is az. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy ez milyen esetleges kulturális, civilizációs sajátosságokat - illetve feszültségeket - jár. A szekularizációs elmélet globális hanyatlása, az ennek nyomában megjelenő vallási újjáéledés politikai, geopolitikai következményei szintén egyre komolyabb prioritássá lépnek elő a nemzetközi kapcsolatokban. 

Mindezt figyelembe véve különösen izgalmas jelenségre világít rá a The Economist cikke, amely a kínai kereszténység meghökkentően nagy arányú növekedéséről számol be. A lap által idézett Pew Forum amerikai intézet adatai szerint a keresztények száma jóval magasabb nem csak a hivatalosan elismertnél, de az ez idáig napvilágot látott becsléseknél is: mintegy 130 millióra tehető. Ez azt jelenti, hogy immár több keresztény hívő van Kínában, mint kommunista párttag (a pártban 74 millió tagot tartanak nyilván), és több keresztény, mint a világ bármely országában. Vagyis Kína lett a világ legnagyobb keresztény országa!

A kínai keresztények többsége úgynevezett házi gyülekezeteket látogat. E gyülekezetek - noha alapvetően protestánsok - nem tartoznak hivatalosan egyik ismert felekezethez sem, nincsen egyedi liturgiájuk, nincsenek fizetett lelkészeik, tisztviselőik, és legfeljebb huszonöt tagot vehetnek fel. Ez esetben az állam megtűri létezésüket, annak ellenére, hogy nem minősíti őket elismert egyházaknak. E sajátos jellemzők bizonyos értelemben hasonlatossá teszik e házi gyülekezeteket a korakereszténység idején általános keresztény közösségekhez. Abban az értelemben is, hogy akárcsak annak idején, a kis létszám kényszerű megtartása most is a gyülekezetek rendkívüli elszaporodásához, tehát a kereszténység térbeli terjedéséhez, proliferációjához, a társadalom fokozottabb behálózásához vezet.

A kínai kereszténységre jellemző, hogy az értelmiségiek, a nyugati tanulmányaik után hazatérők között, vagyis az értelmiségi, gazdasági elit körében is nagyon népszerű. A The Economist kínai keresztényeket idéz, akik szerint míg Európában a kereszténység a hagyományokhoz és a rituálékhoz kapcsolódik, vagyis egyfajta tradicionalzmust jelenít meg, addig Kínában éppenséggel a modernitáshoz, az üzlethez és a tudományokhoz kötődik, vagyis a társadalmi és intellektuális haladást képviseli.

Mindez egyre sürgetőbben veti fel a kérdést, hogy mit kezdjen az állam a jelenséggel. A lap szerint a keresztények és a kommunisták óvatosan méregetik egymást, de nem kerülhető el az a következtetés, hogy a kereszténység egy nap politikai tényezővé fog válni. "Ha tudni akarják, milyen lesz Kína a jövőben, akkor vegyék tudomásul, hogy az a kereszténységgel fonódik össze" - fogalmaz Zhao Xiao, egy kereszténnyé lett egykori pártfunkcionárius.

Ezek után persze a következő kérdés az, hogy vajon követi-e a kínai kereszténység e tekintetben is a korakeresztény időket: tudniillik a korabeli államhatalom közelébe jutva a hosszú időn keresztül üldözött keresztény egyház - némi állami segédlettel - csakhamar átvette a birodalmi vallás helyét. Kína esetében egy másfél milliárd lélekszámú birodalomról, az elkövetkező évtizedek világgazdaságának és következésképpen világpolitikájának egyik legfontosabb szereplőjéről beszélünk.

http://www.economist.com/world/asia/displaystory.cfm?story_id=12342509

A demokrácia legyőzte a Wall Streetet

The Guardian

Győzött a demokrácia - értékeli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász az amerikai kongresszus tegnapi döntését, amely elutasította a kormány javaslatát a csőd szélére került bankoknak nyújtott 700 milliárd dolláros segélycsomagról.

Stiglitz szerint örvendetes, hogy az amerikai honatyák nem voltak hajlandóak az adófizetők pénzéből kisegíteni a felelőtlen hitelintézeteket. A Nobel-díjas közgazdász emlékeztet rá, hogy alig fél éve a kormány még jó gazdasági kilátásokról beszélt, mára viszont kiderült, hogy az egészségesnek hitt nemzetgazdaságot súlyos belső vérzés fenyegeti.

A hétfőn leszavazott javaslat Stiglitz szerint azért bukott el, mert a tervezet nem határozta meg pontosan, hogy kik és milyen feltételekkel igényelhetik a kormányzati támogatást.

„Az amerikaiak kiábrándultak a kormányból és gazdaságfilozófiájából" - írja Stiglitz. Nem fogadják el, hogy a piaci megoldások ideológiáját hirdető kormány az ő pénzükből támogatja a bankokat. Amíg nyereségesek voltak, a bankok sem nagyon siettek az amerikaiak segítéségére.

Azt mindenesetre a baloldali közgazdász sem vitatja, hogy az állami beavatkozás most már elkerülhetetlen. De nem a válságért felelős bankokat kell kisegíteni, hanem a gazdaságot kell talpra állítani. Ehhez a szociális kiadások növelése és a befektetések ösztönzése szükséges.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/oct/01/useconomy.congress