A franciákat nem rémítette meg a válság

Le Figaro

A párizsi lap által megrendelt legfrissebb közvélemény-kutatás azt mutatja, a franciákat egyelőre nem ejtette pánikba a világméretű pénzválság. Igaz, e téren sok múlik Nicolas Sarkozyn is, aki nem szalasztja el, hogy országa gazdasági és financiális biztonságát bizonygassa. Nemrég Toulonban jelentette ki, hogy „egyetlen frankot sem veszítenek el a befektetők”.

Az OpinionWay által elvégzett kutatás azt mutatja, hogy a franciák 79 százaléka nem tart a válság közvetlen és drasztikus következményeitől, és ezt az eredményt egyelőre a banki pénzmozgások is visszaigazolják. Ugyanakkor 82 százalékuk elégségesnek véli, hogy a kormányintézkedések a külföldi hitel és pénzválság hatásait igyekeznek kivédeni, az ezekből fakadó szélesebb körű gazdasági kihatásokban nem hisz, így nem is fél azoktól. De azt mindenképpen elvárja, hogy az efféle intézkedések határozottan és gyorsan megtörténjenek.

Arra a kérdésre, hogy a folyamatok eszkalálódása láttán számított-e arra, hogy a világ tőzsdéi bedőlnek, 64 százalék válaszolta azt: nem lepték meg őket a történtek.

Meglepően magas azoknak a száma is – 72 százalék –, akik megbíznak saját bankjaik pénzügyi szilárdságában; azok körében, akik a felsőbb osztályokhoz tartoznak az arány egyenesen 80 százalék felé emelkedik. Igen magas azok száma is, akik arra a kérdésre, hogy ha mégis bajok adódnak, számíthatnak-e bankjuk szolidaritására, igennek feleltek (67 százalék).

Ugyanakkor a francia társadalom megosztott a tekintetben, hogy milyen intézkedések lennének a legalkalmasabbak a válság gyors felszámolására. Fele a lakosságnak a nemzeti kormányok intézkedéseit tartja erre a legalkalmasabbnak, másik felük közös uniós intézkedéseket sürget.

http://www.lefigaro.fr/economie/2008/10/10/04001-20081010ARTFIG00258--des-francais-croient-en-la-solidite-de-leur-banque-.php

Véget ér Amerika és Európa hegemóniája

The Financial Times

Ellentétben az elmúlt évtizedek gazdasági és pénzügyi válságaival, a mostani krízis nem a feltörekvő országokból, hanem az Egyesült Államokból indult, és geopolitikai szempontból is átalakítja a világot - írja a brit pénzügyi napilap.

A The Financial Times szerint egyes európai kormányok némi kárörömmel szemlélték, ahogy az amerikai kormány dollármilliárdokat különített el a csőd szélére jutott bankok megmentésére. A kárörömöt aztán gyorsan ijedtség váltotta fel, miután világossá vált, hogy európai hitelintézetek sem úszhatják meg a pénzügyi válság következményeit, és a kontinens országainak kormányai is kénytelenek voltak megtámogatni bankjaikat.

A krízis Ázsiában is érezteti hatását. A kilencvenes évek pénzügyi válságát még ma is nyögő Japánban zuhannak az indexek, a kínai jegybank emelte az alapkamatot. Ha Amerika és Európa recesszióba fordul, az ázsiai növekedés is lelassul.

A válság tehát mindenkit érint, de - ellentétben az elmúlt évek hasonló kríziseivel - most a nyugati fejlett országokban a legnagyobb a baj, és nem a dél-amerikai, az ázsiai és az orosz feltörekvő gazdaságokban. „A feltörekvő országok áldozatai, nem előidézői a jelenlegi helyzetnek."

„A válság geopolitikai következményei fájdalmasan fogják érinteni a gazdag országokat. A Nyugat erkölcsi tekintélye már az iraki háború miatt is nagyon megcsappant." Most, a pénzügyi válság kirobbanása után a nyugati devizában és tartalékokban úszó ázsiai országok aligha hallgatnak majd a Nyugatra. „Egyre inkább a Kelet veszi át a globális nagyhatalom szerepét." Kína és India már most is globális szereplő: Afrikától Dél-Amerikáig mindenhol jelentős érdekeltségekkel rendelkeznek.

A gazdasági hatalmi viszonyok átalakulását politikai hatalomváltásnak kell követnie. A feltörekvő országoknak egyre nagyobb szerepe lesz a nemzetközi politikában. Aligha kétséges, hogy Kína és India státusza is erősödni fog. A mostani válság után nem valószínű, hogy a jövőben a Benelux államok továbbra is több szavazattal rendelkezhetnek majd az IMF-ben, mint Kína.

„Az egyik nagy tanulság az, hogy a Nyugat már nem remélheti, hogy a saját szája íze szerint alakíthatja a globális rendet. Az Egyesült Államok és Európa két évszázados gazdasági, politikai és kulturális hegemóniája véget ér."

http://www.ft.com/cms/s/0ed4a750-961e-11dd-9dce-000077b07658,Authorised=false.html?_i_location=http%3A%2F%2Fwww.ft.com%2Fcms%2Fs%2F0%2F0ed4a750-961e-11dd-9dce-000077b07658.html%3Fnclick_check%3D1&_i_referer=http%3A%2F%2Fglobusz.net%2Fnode%2F645&nclick_check=1

A krízis Isten büntetése

Ha'aretz

Egymás után jelennek meg azok a hivatalos közlemények, melyekben a Közel-Kelet radikális iszlám erőinek vezetői örömüket fejezik ki a Nyugat gazdasági viszonyait feldúló pénzügyi válság okán. Az természetesnek mondható, hogy az al-Kaida elsőként szólalt meg az ügyben. Pár nappal ezelőtt a terrorszervezet félórás videóüzenetben jósolta Amerika bukását a válság következményeként.

A Gázai övezetet ellenőrzése alatt tartó Hamász „miniszterelnöke”, Iszmail Hanijeh hasonlóképpen vélekedik: „Az amerikai birodalom bukásának vagyunk tanúi. Ami ma az Egyesült Államokban történik az a palesztin, szomáli, iraki és afgán nép, vagyis a muszlim világ ellen elkövetett büntettek következménye.”

A múlt héten Mahmud Ahmedinezsád iráni elnök egy interjúban azt fejtegette, hogy végre visszahull Amerika fejére mindaz a szenny, amivel eddig a világot elárasztotta. Az inflációt és a deficitet Washington eddig a világ olyan szegény országaiba exportálta, mint az iszlám államok, de ez a folyamat most megfordult. Ahmad Dzsannati ajatollah, iráni főpap pedig ekként üzent híveinek: „Örömmel telik el szívünk, hogy Amerika gazdaságán az anarchia jelei mutatkoznak, és hogy ez az anarchia elérte Európát is. Ocsmány tetteik következménye ez, Allah megbüntette őket.”

Nyilvánvalóan a többi helyi vallási vagy militáns máltóság sem hagyta ki az alkalmat, hogy örömét fejezze ki a dolgok alakulása fölött. Mindazonáltal – jegyzi meg a liberális Tel Aviv-i napilap – megehet, hogy az érintettek holnap már nem lesznek ennyire elégedettek. A közel-kelet összes tőzsdéje máris 10 százalékpontot zuhant, pedig a „büntetés” még csak most kezdődött…

Az iráni kormány igyekezett azonnal kijelenteni: a válság semmilyen hatással sem lesz az ország gazdaságárra. Ám a júliusi csúcs óta a kőolaj ára 40 százalékkal csökkent, az iráni költségvetés 80 százaléka pedig az olajból származik.

http://www.haaretz.com/hasen/spages/1028019.html

Nagy Britannia: kiadáscsökkentés és adóemelés várható

The Guardian

Miután a brit kormány szerdán 500 milliárd fontos segítséget ígért a bajba jutott bankoknak, aligha lesz elkerülhető az adóemelés és a megszorítás - írja a brit napilap. A recesszióba forduló brit gazdaságban nem tartható a költségvetés kiadási és bevételi oldala. Márciusban Alistair Darling pénzügyminiszter még azzal számolt, hogy idén 43 milliárd, jövőre 38 milliárd font lesz a költségvetési hiány. A gazdasági kilátások romlása miatt közgazdászok ma már 70-100 milliárdos rekordhiányról beszélnek. A bankoknak nyújtott támogatások következében pedig nőtt a brit adósságállomány, bár ha a kisegített bankok elkerülik a csődöt, akkor van rá remény, hogy visszafizessék az állami kölcsönt.

A kormány tegnap bejelentett 500 milliárdos bankkonszolidációs programja kapcsán a The Guardian megjegyzi, hogy az óriási - a brit nemzeti össztermék felével egyenlő - csomagnak jó esetben csak töredékét kell majd valóban felhasználni. Az összeg nagyobb része ugyanis csak garanciavállalás, és ha nem omlik össze a bankrendszer, akkor nem kerül lehívásra. A kormány a bankoknak mindössze kétszer 25 milliárd font értékű feltőkésítést ígért.

Egy dolog azonban biztosnak látszik: a brit gazdaság recesszióba fordul. A gazdaság lassulása pedig a munkanélküliség megugrásával jár, ráadásul a pénzügyi válság miatt sok jól fizetett bankár veszíti majd állását, ami az adóbevételek jelentős csökkenésével fog járni. „Bármelyik párt nyerje is a következő választásokat, elkerülhetetlen az egyensúlyteremtés: adóemelésre és kiadáscsökkentésre, netán mindkettőre szükség lesz."

http://www.guardian.co.uk/politics/2008/oct/09/taxandspending.economy

Veszélyben a brit nyugdíjak

The Guardian

A tőzsdei árfolyamok zuhanása miatt az elmúlt évben húsz százalékkal csökkent a nyugdíjalapok vagyona - adja hírül a brit napilap. A veszteségek felét az elmúlt egy hónap tőzsdepánikja okozta.

Befektetési szakértők arra figyelmeztetnek, hogy mivel a magánnyugdíj-pénztárak részvényekbe fektetik a tagok által befizetett pénz 80 százalékát, a tőkepiaci válság következtében még tovább eshet a megtakarítások értéke.

A liberális lap által megkérdezett elemzők közül többen bírálták a kormány határozatlan fellépését. Ha az állam korábban segítséget nyújtott volna a bankoknak, akkor elkerülhető lett volna a tőzsdepánik, és a nyugdíjalapokba befizetett megtakarítások sem vesztettek volna ennyit értékükből.

A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt évben sokan kiléptek a nyugdíjalapokból: a gazdaság lassulása és az alapok gyenge teljesítménye miatt több mint egymillió brit hagyott fel a nyugdíj-előtakarékossággal. Elemzők szerint a bizalomvesztés tovább folytatódhat, hiszen a brit kormány teljes garanciát vállalt a bankokban elhelyezett pénzekre, míg a nyugdíjalapokban tartott megtakarításoknak csak 90 százalékát téríti meg, ha az alap csődbe megy. Ezért félő, hogy a pénzüket teljes biztonságban tudni óhajtó britek az alapok helyett inkább a bankokat választják.

http://www.guardian.co.uk/money/2008/oct/08/pensions.banks

Ha drámaian csökken az export és a belső fogyasztás...

A kínai gazdaság a csőd szélén
Eastern Economic Review

Általános volt a vélekedés, hogy az Amerikán, Európán és Japánon átviharzó gazdasági sokkhatásokra a kínai gazdaság alapvetően immúnis, és a jelzálog, valamint hitelválságnak ott semmilyen következményei sem lesznek - írja az Eastern Economic Review hasábjain Brian Klein. A jelek azonban csalókák; ma már számosan látják - és a kínai hatóságok is nagyon jól tudják -, hogy alapvető problémák vannak a strukturális működéssel, és ennek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek, mint ahogy arra számítani lehetett.

Az olcsón megtermelt áruk iránti külföldi kereslet hanyatlik, főként azok kétes minősége - olykor az egészségre kifejezetten káros volta - miatt. Ráadásul a kínai vezetés tervgazdaságos természete a létfontosságú beruházásokat gyakorta helytelenül kezeli. Mindezek az elképzeltnél is jobban sújtják a kínai kis- és közép-vállalkozásokat, és mélyen érintik az egyébként is sérülékeny kapcsolatot a gazdasági növekedés folytonossága és a középosztályhoz tartozók bővülő száma között - állapítja meg a szerző.

Eddig általános volt a vélekedés, hogy a kínai gazdaság növekedésének fő motorja nem az export, hanem a belső kereslet bővülése, mely olyan tartalékokkal látja el a gazdaságot, melyek képesek megóvni azt a világgazdaság megbicsaklásaitól. Megnyugtatónak találták azt a feltételezést is, hogy a jelentős megtakarításokkal rendelkező középosztály továbbra is nagy tételben vásárolja majd a hazai gyártású drága luxuscikkeket, járműveket, plazmatévéket, mosógépeket, komputereket. A hazai bankok állapota is rendben levő, a központi vezetés pedig a gazdaság segítségére siet, ha kell egy megfelelően expanzív kincstári, illetve monetáris politikával.

Első ránézésre a kínai statisztikai adatok nem adnak okot aggodalomra. A vásárlói aktivitás 22 százalékkal nőtt, az infláció folyamatosan csökken, párhuzamosan az élelmiszerárak esésével. Ráadásul a külkereskedelemből származó bevételek sem szűntek meg bővülni; a júliusi adatok szerint ez 18 milliárd dollár volt. Akárcsak a tárgyi eszközberuházás, mely 27 százalékkal emelkedett 2008 első nyolc hónapjában. Javult az ország külföldi államadóság-besorolása is.

Ám közelebbről szemlélve, egészen más természetű folyamatokra lehetünk figyelmesek. 2007 végéig a kínai GDP növekedésének fele mégiscsak az exportból, illetve a kormányzati fogyasztásból tevődött össze, ami drámaian ellentétes a korábbi adatokkal. 2003-ban a növekedést még a beruházások és az egyéni fogyasztás dominálta, messze megelőzve az exportot és a kormányzati költekezést. Miközben a megtakarítási ráták hagyományosan magasak maradtak, csillagászati összegek vándoroltak át értékpapíokba, illetve az ingatlanpiacra. Azóta, hogy a sanghaji tőzsde történelmi csúcsot döntött 2007 októberében, egy év elégséges volt ahhoz, hogy elveszítse értékének kétharmadát. Még a Hang Seng (Hongkong) is 50 százalékkal esett.

Míg a tárgyi eszközberuházás tehát nőhet, a megtakarítások egyharmada viszont továbbra is az ingatlanpiacra zúdul folyamatosan, vagyis évente 29 százalékkal növekedve, annak dacára, hogy a már létező ingatlanok 6,1 százaléka így is üresen áll. Az elmúlt másfél évben az ingatlanárak lassan csökkenni kezdtek még a felkapott Kantonban vagy Sencsenben is. Ugyanez tapasztalható a járművásárlások terén.

Nem véletlen tehát, hogy a kínai statisztikai adatok tanúsága szerint a vásárlói bizalom csökken, a kínai kereskedelmi bankok nyugati besorolása pedig romlik, épp annak következtében, hogy nagyrészt ők birtokolják az üresen álló, profitot nem hajtó ingatlanok többségét. A jelentős megtakarítással bíró középosztály bővülése nem tudja megakadályozni, hogy a folyamatok elérjék a kis- és közép-vállalkozásokat, melyeknek közeli csődje megjósolható.

Kanton tartományban, mely hagyományosan mindig is az olcsón termelő kisvállalatok fellegvára volt, csak az idén 2200 cipőgyártással foglalkozó vállalkozás húzta le a rolót. Nem kétséges, ezeket nem csak az alacsony termelési költségek jellemezték, de szintúgy az alacsony minőség és szakértelem is. A kínai hatóságok kifejezték szándékukat, hogy ezek helyét valódi minőséget, tényleges értéket termelő, modern vállalkozások foglalják majd el. Szép szándék - állapítja meg Brian Klein elemzése -, de egy ilyen váltáshoz meg kell teremteni a szilárd gazdasági alapokat, melyeknek nyomait sem itt, sem másutt nem lehet felfedezni. Pedig a tárgyi estközberuházások fő célpontjai épp ezek az olcsón termelő kis és középvállalkozások voltak.

A várakozásokat ez év elején még az olimpia utáni korszak határozta meg, ennek megfelelően egymás után nyíltak meg Pekingben a különféle gazdasági képviseletek irodái, ám mindez még az általános recesszió előtt történt. De a daruktól és munkagépektől hemzsegő fővárosból alighanem kikergeti a korábban vidékről ideérkező vendégmunkásokat, illetve a kapuikat bezáró gyárak alkalmazottait a lassuló építőipar, visszatérnek majd eredeti otthonaikba - ugyanis nem tudnak máshova visszatérni -, ahol semmi sem változott azóta, hogy egy szebb jövő reményében eljöttek onnan. Semmi sem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ez a - kis városok lerobbant állapotával szembesülő - tömeg demonstrálni kezdjen, ami aztán akár komoly zavargásokhoz is vezethet.

Ha a kínai vezetés gazdasági - vagyis költségvetési és monetáris - politikájának céljai nem változnak, ha nem állítja át azokat a magasabb értéket termelő fejlesztések felfuttatására, ha nem garantálja a szellemi tulajdonjogok dominanciáját, illetve ha továbbra sem helyez hangsúlyt a kutatásokra és fejlesztésekre, akkor Kína sem kerülheti el a gazdasági katasztrófát.

http://www.feer.com/economics/2008/october/The-Great-Crash-of-China

Az orosz államstruktúra alkalmatlan a válság optimális kezelésére

Nyezaviszimaja Gazeta

A vezető moszkvai lap felhívja a figyelmet arra, hogy az Oroszországot is mélyen érintő nemzetközi pénzügyi válság – a dolgok természetéből adódóan – az államszerkezetet teszi elsősorban próbára. Ott várhatók tehát komoly feszültségek, ahol ez a szerkezet a legsérülékenyebb, a legkevésbé működik normálisan.

A belső struktúra egyenetlen fejlettsége, a tartalékok mozgósításának eltérő módja miatt Moszkva és a nagy városok sokkal inkább megtalálják a módját, hogy kivédjék a krízis hatásait, mint a vidék.

Ráadásul – írja az igen kritikus kommentár – a Vlagyimir Putyin által, még elnökként végrehajtott államszerkezeti átalakítás megrontotta a bizalmi légkört a Kreml és a helyi elitek között, ami tovább mélyítheti a válságot. Korábban ugyanis a körzetek mindenható kormányzóinak személye helyben dőlt el. A putyini hatalom-koncentrációból kifolyólag, bár a kormányzó az adott vidék elitjének köréből kerül ki, de kiválasztása mégis államfői szinten történik, ami – már eddig is bebizonyosodott – gyengíti a vezetői legitimitást.

Még tovább romlott a viszony azt követően, hogy a Kreml kezében komoly eszközök kerültek annak kierőszakolására, hogy az érdekek hierarchiáját Moszkva dönthesse el. Az országot életben tartó helyi vállalkozások és az elnöki adminisztráció viszonya ebből adódóan nem nevezhető felhőtlennek, bizalomról pedig végképp nem lehet beszélni.

Pedig kulcskérdés, hogy a makroökonómiai válságkezelés és a helyi problémák megoldása párhuzamosan fog-e történni, vagy pedig – mint eddig mindig – a vidék ügyeinek intézésére később kerítenek sort, a maradék-elv alapján. Ami nem lehet más, mint esetükben a tartalékok késleltetett mozgósítása. A helyzet kísértetiesen hasonlít azokra az időkre, amikor az országot még Szovjetuniónak hívták – állapítja meg a cikk.

Nagyon fontos lenne megvédeni a helyi piacok szereplőit az elkapkodott vagy épp ellenkezőleg, a késleltetett központi döntésektől. Vagyis nagyobb mozgásteret kell adni nekik. A jelenlegi merev rendszer viszont nem, hogy megóvná a helyi gazdaságot a válságtól, de még kiszolgáltatottabbá teszi őket.

http://www.ng.ru/editorial/2008-10-07/2_red.html