2009. 07.27. Szentlélek a halálról I.
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Istenem, nagy érdeklődéssel várjuk tanításodat.
Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a halálról, a túlvilág kapujáról tanítalak benneteket.
Milyen lesz a meghalás? Ezt egész pontosan nem tárom fel előttetek. A halál percét megelőzi a haldoklás. Ilyet már sokan láttatok a szemetekkel. Még testben van a lélek, és közben a test és lélek egyaránt küszködik, egyre ritkábban dobban a szív, a test vergődik vagy mozdulatlan. A halál percének nevezzük, mikor a lélek kiszakad a testből, tehát ekkor a test már nem szenved, de a lélek elkezd működni, lát, hall, gondolkodik, érzelmei vannak: sebes mozgást érez, sötétséget lát, melyben nagy sebességgel halad, Isten felé száguld az ítéletre, hirtelen világosságban találja magát és ott áll az örök Bíró előtt. Amikor a lélek a sötétségből a világosságba lép, akkor haladt át a túlvilág kapuján.
A halál átmenet a földi életből a túlvilági életre.
A múlt héten arról volt szó, hogy a lélek a halál pillanatában elszakad a testből és tovább él a túlvilágon. Mi következik ebből? Hogy valójában nincs is halál, csak a test porlad el, a lélek folytatja életét. Sőt, még a test sem hal meg örökre, mert az utolsó napon feltámad. Ezt tanítja a mi hitünk, és ez az igazság. Tehát a halál átmenet, az Örök Élet kapuja.
Miért nem szeretnek beszélni a halálról az emberek?
Először is azért, mert minden ismeretlen dologtól félnek. Nincs tapasztalatuk ezen a területen. Azután félnek a szenvedéstől, ami a halállal jár. Az ateisták a megsemmisülés gondolatától félnek, a hívők a lelküket féltik, hogy majd mi vár ott rájuk.
Okos dolog-e a struccpolitika, hogy az ember homokba dugva a fejét nem foglalkozik a halál kérdésével? Ha nem gondoltok rá, és nem beszéltek róla, attól még mindnyájan át kell mennetek ezen a kapun. Jobb, ha fogalmatok van arról, hogy mi fog történni ott veletek. A halál kapujában Jézus Krisztus, a ti Megváltótok vár benneteket, akinek a Mennyei Atya kezébe adta az ítéletet. Meg fogjátok látni Őt szemtől-szembe, Isteni dicsőségében, emberi alakjában és egy olyan, mérhetetlenül intenzív szeretet sugárzik majd felétek Belőle, amilyent itt a földön egyetlen embertől se tapasztaltatok. Ez a szeretet egészen lebilincsel benneteket, és azonnal látni fogjátok kicsinységeteket, gyengeségeteket, érdemtelenségeteket, bűneiteket és mulasztásaitokat, de jócselekedeteiteket is a maga puszta valóságában. Uratok megengedi, hogy egy pillanat alatt végigtekintsétek életeteket, és magatok fogjátok eldönteni, hogy el tudjátok-e bírni az Ő tökéletességét, tisztaságát, isteni ragyogását, vagy még tisztulnotok kell. Aki egész életében nem hitt Jézusban és elvetette az egész Szentháromságot, félő, hogy halálakor is elutasíthatja, és a kárhozatba küldheti magát.
Hogyan kell megbarátkozni a halál gondolatával? Egyesek azt hiszik, hogyha tréfálkoznak a halállal, már nem kell félni tőle. Egyik nap az ÁBC-ben a pénztárnál az Anyuka egy halálfejes nyalókát nyomott a 3 éves kislánya kezébe. Budapesten van egy hírhedt mulató, ahol fekete ruhás pincérek szolgálnak fel és cilinderükről hosszú gyászfátyol lóg le, a falon embercsontokból készült gyertyatartók vannak, a freskókon csontvázak táncolnak és ölelkeznek. A vendégek koporsókon ülnek, és halálfejes kancsókból isszák a sört. Mekkora cinizmus az emberi élet legfájdalmasabb pillanatával szemben. Hát bizony a keresztény ember nem így barátkozik a halállal.
Drága Gyermekeim! Ti, akik szerettek minket, Égieket nem így próbáltok közelebb kerülni a halál gondolatához. Belátjátok, hogy ez be fog következni és kikerülhetetlen. Mivel nem tudjátok mikor lesz, hogyan lesz, hol lesz, ezért mindig igyekeztek készen állni rá. Mindennap többszázezer ember hal meg: földművesek, orvosok, politikusok, koldusok, papok, hivatalnokok, kőművesek, utcaseprők, püspökök, tanárok, gyermekek, államelnökök, de nincs rajtuk semmi megkülönböztető kiváltság, csak egyetlen ruha van, amivel beléphetnek a Mennyországba: a megszentelő kegyelem hófehér ruhája. Aki e nélkül áll a Bíró elé, a tisztítóhelyre vagy a pokolba kerül. Tehát hogyan lehet felkészülni a halálra, hogy nyugodtan várhassátok? Már itt a Földön megszerezni és megőrizni a megszentelő kegyelem hófehér ruháját. Arra kell törekedni, hogy mindig a kegyelem állapotában legyetek. Az ember gyenge és esendő. Ezért naponta lelkiismeretvizsgálatot kell végezni és sűrűn bűnbánatot gyakorolni. Ha a bocsánatos bűnöket mélyen megbánjátok, Jézus szent Vérével azonnal lemossa a fehér ruhátokon esett foltot. A súlyos bűn eltünteti rólatok a kegyelem fehér ruháját, de Jézus irgalmából a szentgyónáskor és feloldozáskor újra rátok adja. Kicsi Gyermekeim! Még a bocsánatos bűnöktől is óvakodjatok, mert nem tudjátok, mikor szólítunk benneteket. Ne hogy azt higgyétek, hogy születési sorrendben történik. Senki nem tudja, hogy mikor kerül rá a sor, ezért mindig legyen készen az indulásra. „Ti is ismeritek a mondást, nem az következik, aki koros, hanem aki soros.”
A legtöbb emberben a következő kérdések merülnek fel a halállal kapcsolatban: Mikor halok meg? Milyen körülmények között halok meg? Hol fogok meghalni? Ezeken a kérdéseken el lehet mélázni, de egyik sem fontos. Ritka az az ember, aki ezt kérdezi magától: Milyen lelki állapotban fogok meghalni? Ez nem mindegy. Gyermekeim, törvényszerű, hogy olyan lelkiállapotban fogtok meghalni, amilyenben éltetek. Aki egész életében itta a bűnt és lelkével semmit sem törődött, nem fogadta el a bűnbánat kegyelmét, aki egészségesen áttivornyázta életét, megkeserítette családtagjait gonoszságával, az haldoklása közben sem fog megváltozni. Aki viszont egész életében tele volt hittel, szeretettel, áldozattal, jósággal és alázattal, az haldoklása alatt is Istenszeretetet és békét fog érezni.
Drágáim! Most feleljetek magatoknak!
Mi lenne, ha még ma kellene elmennem? Felelhetnéd-e nyugodtan?: „Igen, Uram, készen vagyok, minden rendben van, megyek!” Nem kellene-e valakivel kibékülnöd? Nincs-e elfeledett, eltemetett bűnöd? Nincsenek-e adósságaid? Mulasztásaid a jócselekedetek területén? Ha tudsz Isten elé lépni ezekkel a szavakkal: „Atyám, hívtál, itt a te hű gyermeked!”- akkor jó, mert boldog leszel. De ha úgy van, ha úgy érzed, hogy készületlenül érne a mai nap, akkor szedd össze bűneidet, és menj gyónni, már holnap reggel, hogy el ne késsél, mert nem tudhatod a napot és az órát. Nem szabad játszani Isten irgalmas türelmével, gondolj szegény lelkedre!
Úgy tűnik, győzedelmeskedik a halál, mert naponta pár-százezer embert visz el. De ez csak a látszat. Krisztus győzött a halál felett, megtörte erejét. Gondoljatok a Szentírásra: Naim város szélén, valaki összetalálkozott egy halotti menettel, aki megállította őket és így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” Hasonló volt Lázár feltámasztása is. Azóta, 2000 éve, Jézus hatalmas életáldozatával minden embernek elhozta a feltámadást, mindenkiért szenvedett és meghalt, hogy bűneiből megváltsa a világot, hogy megmentsen titeket az örök haláltól. Mindennap köszönjétek meg ezt az önzetlen isteni áldozatot és könyörögjetek azokért a felebarátotokért, akik ezt az óriási kegyelmet visszautasítják.
Kicsinyeim! Már most előre ajánljátok fel az Atyának saját halálotokat a vele járó szenvedésetekkel együtt Krisztus kínhalálával összekapcsolva a sok szegény bűnös lélekért, hogy irgalmat találjanak. Megáldalak benneteket a mindenkori készenlét lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.2009. 08.03. Szentlélek a halálról II.
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Istenünk! Örömmel várjuk tanításodat folytatását.
Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma újra a halálról tanítlak benneteket. A halál neveli az embereket: 1.) tanít, 2.) figyelmeztet, 3.) vigasztal
Mire tanít a halál?
Szent Ágoston, a katolikus Egyház egyik legmélyebben gondolkodó lángelméje egyszer a halálról így vélekedett: „Legyen a halál a tanítótok.” A halál ez a nagy tanító mester 3 dologra tanít benneteket:
a) Milyen mulandó az élet!
b) Milyen kincs az élet!
c) Milyen felelősség az élet!
Szent Ágoston, a katolikus Egyház egyik legmélyebben gondolkodó lángelméje egyszer a halálról így vélekedett: „Legyen a halál a tanítótok.” A halál ez a nagy tanító mester 3 dologra tanít benneteket:
a) Milyen mulandó az élet!
b) Milyen kincs az élet!
c) Milyen felelősség az élet!
1. Mit jelent az, hogy mulandó az élet? Azt jelenti, hogy, észrevétlenül elrohan. Nemrég még az iskolapadban ültetek és ma felnőtt férfiak és nők vagytok, holnap totyogó öregek lesztek. Bizonytalan az élet, hiába tervezgettek, nem tudhatjátok, mi lesz a vége. Egy 3 éve történt eseményt szeretnék felhozni erre. Egy fiatal orvosnak Stockholmba kellett utaznia konferenciára. Budapesten felszállt a repülőre, és Bécsben volt 2 óra várakozási ideje a stockholmi járat indulásáig. Ezt a rövid időt egy ismerősénél töltötte. A barátságos beszélgetés közepette megjegyezte, hogy milyen csodálatos ez a mai technika. Otthon még megreggeliztem, most itt beszélgetek veled, és pár óra múlva már a svéd étteremben fogok vacsorázni és hallgatom a zenét… Isten nem így rendezte el a dolgokat. Lezuhant a repülő. Estére már az Örök Bíró trónusa előtt jelentkezett ítéletre, nem a stockholmi vendéglőben.
b) Igaz, hogy rövid és bizonytalan az élet, de egyben óriási kincs is. Miért kincs? Mert ezen múlik az Örök Életetek. Ha elpazaroltátok ezt a rövid és bizonytalan időt dorbézolással, lustálkodással, kicsapongással, akkor elvesztettétek a Mennyországot, ha jól kihasználtátok ezt a rövid, de bizonytalan földi életet szeretet-cselekedetekkel, imádsággal, áldoztatokkal, szorgalmas munkával, akkor lelketeknek megnyertétek az Örök Életet. Tehát a földi élet kincs, ha okosan töltitek el. Miért értékesebb minden földi örömnél a mennyei boldogság? Mert a földi örömök csak ideiglenesek, múlékonyak, az Örök Boldogság viszont örökkön örökké tart, és a tökéletesség, teljesség jellemzi.
c) A halál harmadik tanítása, hogy milyen nagy felelősség ez az élet. A haldoklót bántja, hogy itt kell hagynia szeretteit, fáj neki azok bizonytalan jövője. Pl. többgyermekes édesanya itt hagyja gyermekeit árván. Fáj az embernek, hogy meg kell válnia terveitől, munkájától. Fájdalmas neki, hogy el kell szakadnia a lelkének a testétől, de a legjobban fáj, hogy életéről számadást kell adni Isten előtt, hogy ott majd felelős lesz minden szaváért, tettéért.
Az embernek akkor jut eszébe, hogy milyen nagy felelősség az élet, mikor veszélyhelyzetbe kerül. Egy medugorjei zarándokbusz haladt a kanyargós szerpentin úton. Egy erősen lejtős útszakasz következett. Az első ülésen volt egy félős, ijedős asszony. Megszólalt: „Sofőr Úr! Mi lenne most velünk, ha hirtelen elromlana a kormány? Ne féljen! Megállnék és megjavítanám, autószerelést is tanultam. Mi lenne, ha elromlana a fék? Ne aggódjon, van kézifék. És hová jutnánk, ha az is elromlana? Hát… ki a pokolba, ki a mennyországba, ki a tisztítótüzbe.
A sofőr válaszából ugye kiéreztétek Krisztus Uratok figyelmeztetését? Legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Bármikor haza hívhat titeket Mennyei Atyátok.
Nézzük, milyen felelősséggel tartozhat a haldokló! Vajon, nincsenek –e anyagi tartozásai, amit családtagjainak kell majd rendezni? Kiengesztelődött-e azokkal, akikkel rossz viszonyban volt? Vannak-e megbánni és meggyónni való bűnei? Hogyan áll a tetteivel? Semmit sem vihet a túlvilágra, csak a tetteit.
Drága Gyermekeim! Most egészségesen már előre gondoltatok arra, hogy a pohár víz, amit a szomjazónak adtatok – Jézus előtt védőügyvédetek lesz? Az a falat kenyér, az a darab ruha, amellyel szegény embertársaidat segítetted, elkísér, és szót emel majd melletted? Minden irgalmas jócselekedeted, kedves szavad, mosolyod, vigasztaló tekinteted, áldozatos szereteted melletted szól majd, és a számadás mérlegét a jobbik oldalra billenti neked.
b) Igaz, hogy rövid és bizonytalan az élet, de egyben óriási kincs is. Miért kincs? Mert ezen múlik az Örök Életetek. Ha elpazaroltátok ezt a rövid és bizonytalan időt dorbézolással, lustálkodással, kicsapongással, akkor elvesztettétek a Mennyországot, ha jól kihasználtátok ezt a rövid, de bizonytalan földi életet szeretet-cselekedetekkel, imádsággal, áldoztatokkal, szorgalmas munkával, akkor lelketeknek megnyertétek az Örök Életet. Tehát a földi élet kincs, ha okosan töltitek el. Miért értékesebb minden földi örömnél a mennyei boldogság? Mert a földi örömök csak ideiglenesek, múlékonyak, az Örök Boldogság viszont örökkön örökké tart, és a tökéletesség, teljesség jellemzi.
c) A halál harmadik tanítása, hogy milyen nagy felelősség ez az élet. A haldoklót bántja, hogy itt kell hagynia szeretteit, fáj neki azok bizonytalan jövője. Pl. többgyermekes édesanya itt hagyja gyermekeit árván. Fáj az embernek, hogy meg kell válnia terveitől, munkájától. Fájdalmas neki, hogy el kell szakadnia a lelkének a testétől, de a legjobban fáj, hogy életéről számadást kell adni Isten előtt, hogy ott majd felelős lesz minden szaváért, tettéért.
Az embernek akkor jut eszébe, hogy milyen nagy felelősség az élet, mikor veszélyhelyzetbe kerül. Egy medugorjei zarándokbusz haladt a kanyargós szerpentin úton. Egy erősen lejtős útszakasz következett. Az első ülésen volt egy félős, ijedős asszony. Megszólalt: „Sofőr Úr! Mi lenne most velünk, ha hirtelen elromlana a kormány? Ne féljen! Megállnék és megjavítanám, autószerelést is tanultam. Mi lenne, ha elromlana a fék? Ne aggódjon, van kézifék. És hová jutnánk, ha az is elromlana? Hát… ki a pokolba, ki a mennyországba, ki a tisztítótüzbe.
A sofőr válaszából ugye kiéreztétek Krisztus Uratok figyelmeztetését? Legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Bármikor haza hívhat titeket Mennyei Atyátok.
Nézzük, milyen felelősséggel tartozhat a haldokló! Vajon, nincsenek –e anyagi tartozásai, amit családtagjainak kell majd rendezni? Kiengesztelődött-e azokkal, akikkel rossz viszonyban volt? Vannak-e megbánni és meggyónni való bűnei? Hogyan áll a tetteivel? Semmit sem vihet a túlvilágra, csak a tetteit.
Drága Gyermekeim! Most egészségesen már előre gondoltatok arra, hogy a pohár víz, amit a szomjazónak adtatok – Jézus előtt védőügyvédetek lesz? Az a falat kenyér, az a darab ruha, amellyel szegény embertársaidat segítetted, elkísér, és szót emel majd melletted? Minden irgalmas jócselekedeted, kedves szavad, mosolyod, vigasztaló tekinteted, áldozatos szereteted melletted szól majd, és a számadás mérlegét a jobbik oldalra billenti neked.
2. A halál nemcsak tanít benneteket, hanem figyelmeztet is a kötelességeitekre. Az egyik kötelesség, hálát adni Istennek: Hálát adni, hogy életre hívott benneteket. A sok kegyelemért, amit az imáitokban, a szentmisékben, a szentségekben kaptok: Hálát adni a megbocsátásaiért.
Nemcsak a lelki ajándékokat kell megköszönnöd, hanem a testi javakat is, az egészséget és a megélhetési lehetőséget. De hálásnak kell lenni a szenvedésért és megpróbáltatásokért is. A szenvedés kincs, érdemszerző lehetőség. Ha elfogadjátok és felajánljátok, akkor érdemeket tudtok szerezni vele saját lelketeknek és mások lelkének. Különösen úgy, hogy Megváltótok kínszenvedéséhez hozzákapcsolva ajánljátok fel Mennyei Atyátoknak, így szenvedésetek értéke sokszorosává nő. A halál a hálán kívül egy másik kötelességre is figyelmeztet titeket, hogy keményen határozzátok el, hogy ezután legfontosabb legyen számotokra az Örök Élet, a földi dolgok csak eszközök legyenek ennek eléréséhez.
Egyesek szerint a pénz a minden. Akinek pénze van, az mindent meg tud szerezni… Hogy mennyire nem így van, arra egy példát mondok nektek. Volt egy nagyon gazdag, milliárdos idősebb ember. Palotában lakott, egy régi kastélyt csodálatosan felújított magának, a parkban golfpályát alakított ki. Szolgákat vett maga köré, akik rendbetartották a portáját és őt. A szolgák meglopták, becsapták. Partikat rendezett, ahova a leggazdagabb ismerőseit hívta meg, de közülük egyetlen barátra se akadt, akivel megosztotta volna benső életét. Kinézett magának egy gyönyörű fiatal táncosnőt, és feleségül vette. De ez csak a pénzéért ment hozzá, nem szerette, és fiatal férfiakkal lépten-nyomon megcsalta. Nemsokára megbetegedett, tüdőrákja lett. Milliókat érő gyógyszereket hozatott magának külföldről. Ápolót is vett magának, aki a drága tablettákat felcserélte semmitérő, olcsó tablettákra, és azt adagolta neki. Ő erről mit sem sejtve, hamarosan nagy kínok között meghalt. Tehát a pénz nem boldogít. Nem lehet venni rajta sem hűséges szolgákat, se szerelmet, se barátságot, se egészséget, és főleg nem lehet venni helyet az ember lelkének az Örök Életben – nem és ezerszer nem.
Ha ezen a világon minden elmúlik, és a túlvilágra semmit sem vihettek magatokkal, akkor nem ostobaság-e erre a mulandóságra építeni föl életeteket? Egyetlen biztos és szilárd pont van, amibe kapaszkodhattok: Isten és a mély hit, amely Őfelé visz titeket. Erre is figyelmeztet az élet elmúlása.
Nemcsak a lelki ajándékokat kell megköszönnöd, hanem a testi javakat is, az egészséget és a megélhetési lehetőséget. De hálásnak kell lenni a szenvedésért és megpróbáltatásokért is. A szenvedés kincs, érdemszerző lehetőség. Ha elfogadjátok és felajánljátok, akkor érdemeket tudtok szerezni vele saját lelketeknek és mások lelkének. Különösen úgy, hogy Megváltótok kínszenvedéséhez hozzákapcsolva ajánljátok fel Mennyei Atyátoknak, így szenvedésetek értéke sokszorosává nő. A halál a hálán kívül egy másik kötelességre is figyelmeztet titeket, hogy keményen határozzátok el, hogy ezután legfontosabb legyen számotokra az Örök Élet, a földi dolgok csak eszközök legyenek ennek eléréséhez.
Egyesek szerint a pénz a minden. Akinek pénze van, az mindent meg tud szerezni… Hogy mennyire nem így van, arra egy példát mondok nektek. Volt egy nagyon gazdag, milliárdos idősebb ember. Palotában lakott, egy régi kastélyt csodálatosan felújított magának, a parkban golfpályát alakított ki. Szolgákat vett maga köré, akik rendbetartották a portáját és őt. A szolgák meglopták, becsapták. Partikat rendezett, ahova a leggazdagabb ismerőseit hívta meg, de közülük egyetlen barátra se akadt, akivel megosztotta volna benső életét. Kinézett magának egy gyönyörű fiatal táncosnőt, és feleségül vette. De ez csak a pénzéért ment hozzá, nem szerette, és fiatal férfiakkal lépten-nyomon megcsalta. Nemsokára megbetegedett, tüdőrákja lett. Milliókat érő gyógyszereket hozatott magának külföldről. Ápolót is vett magának, aki a drága tablettákat felcserélte semmitérő, olcsó tablettákra, és azt adagolta neki. Ő erről mit sem sejtve, hamarosan nagy kínok között meghalt. Tehát a pénz nem boldogít. Nem lehet venni rajta sem hűséges szolgákat, se szerelmet, se barátságot, se egészséget, és főleg nem lehet venni helyet az ember lelkének az Örök Életben – nem és ezerszer nem.
Ha ezen a világon minden elmúlik, és a túlvilágra semmit sem vihettek magatokkal, akkor nem ostobaság-e erre a mulandóságra építeni föl életeteket? Egyetlen biztos és szilárd pont van, amibe kapaszkodhattok: Isten és a mély hit, amely Őfelé visz titeket. Erre is figyelmeztet az élet elmúlása.
3. A halál nem csak tanít és figyelmeztet titeket, hanem vigasztal is. Az első vigasztalása a halálnak, hogy véget vet a földi életnek, és minden földi szenvedésnek és igazságtalanságnak.
Képzeljétek csak, Gyermekeim, mekkora vigasztalás egy hónapok óta szenvedő súlyos rákos betegnek, ha végre meghalhat, ha végre Jézus, a jó pásztor az Élet Vizének forrásához vezeti őt, és letöröl szeméről minden könnyet. Az ilyen ember, nem csoda, ha örömmel üdvözli a vigasztaló halált.
De a halál nem csak azzal vigasztal, hogy igazságot szolgáltat. Milyen elkeserítő a sok igazságtalanságot, megaláztatást elviselnetek. Ó, a halál nagy igazságosztó! Nem számít előtte rang, állás, vagyon, testi szépség. Előtte nincs protekció. Mindenkit egyaránt visz az ítéletre, mindegy, hogy államelnök, király, koldus vagy bíboros.
Még van egy vigasztaló vonása a halálnak: Törleszti Isten előtti adósságunkat. A halál és a vele járó szenvedés vezeklési alkalom, jóvátétel, adósságtörlesztés a bűnös ember számára. Ki mondhatná el magáról, hogy Isten előtt nincs semmi jóvátenni valója? Még ha meg is gyóntátok a bűneiteket, de vezekeltetek-e eleget értük?
Milyen nemes, hasznos és szép gyakorlat, mikor mélyen hívő emberek, még egészségesen felajánlják halálukat és a vele járó szenvedésüket vezeklésül a bűneikért! Higgyétek el Gyermekeim, ezt mi, a dicsőséges Szentháromság meghallgatjuk, elfogadjuk és eltöröljük irgalmasan adósságaitok egy részét, vagy akár az egészet. Ezt tegyétek meg minél gyakrabban, hogy ha lehetséges elkerüljétek a tisztítóhelyet.
Tudjátok-e mi a legörvendetesebb vigasztalása a halálnak? Azzal, hogy eljön értetek, pillanatokon belül találkozhattok Jézus Krisztussal, szívetek Királyával, Mindenetekkel, a megdicsőült Megváltótokkal, és Mennyei Édesanyátokkal. Kicsinyeim! Ugye várjátok ezt a meghitt találkozást? Szívetek mélyéből kérjétek a kegyelmet, hogy úgy távozhassatok, hogy megtörténhessen utolsó szentgyónásotok, szentáldozásotok és az utolsó kenet, mely szentségek egyenesen Jézus és a Szűzanya karjaiba vezetne benneteket.
Megáldalak titeket a jó halál kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Képzeljétek csak, Gyermekeim, mekkora vigasztalás egy hónapok óta szenvedő súlyos rákos betegnek, ha végre meghalhat, ha végre Jézus, a jó pásztor az Élet Vizének forrásához vezeti őt, és letöröl szeméről minden könnyet. Az ilyen ember, nem csoda, ha örömmel üdvözli a vigasztaló halált.
De a halál nem csak azzal vigasztal, hogy igazságot szolgáltat. Milyen elkeserítő a sok igazságtalanságot, megaláztatást elviselnetek. Ó, a halál nagy igazságosztó! Nem számít előtte rang, állás, vagyon, testi szépség. Előtte nincs protekció. Mindenkit egyaránt visz az ítéletre, mindegy, hogy államelnök, király, koldus vagy bíboros.
Még van egy vigasztaló vonása a halálnak: Törleszti Isten előtti adósságunkat. A halál és a vele járó szenvedés vezeklési alkalom, jóvátétel, adósságtörlesztés a bűnös ember számára. Ki mondhatná el magáról, hogy Isten előtt nincs semmi jóvátenni valója? Még ha meg is gyóntátok a bűneiteket, de vezekeltetek-e eleget értük?
Milyen nemes, hasznos és szép gyakorlat, mikor mélyen hívő emberek, még egészségesen felajánlják halálukat és a vele járó szenvedésüket vezeklésül a bűneikért! Higgyétek el Gyermekeim, ezt mi, a dicsőséges Szentháromság meghallgatjuk, elfogadjuk és eltöröljük irgalmasan adósságaitok egy részét, vagy akár az egészet. Ezt tegyétek meg minél gyakrabban, hogy ha lehetséges elkerüljétek a tisztítóhelyet.
Tudjátok-e mi a legörvendetesebb vigasztalása a halálnak? Azzal, hogy eljön értetek, pillanatokon belül találkozhattok Jézus Krisztussal, szívetek Királyával, Mindenetekkel, a megdicsőült Megváltótokkal, és Mennyei Édesanyátokkal. Kicsinyeim! Ugye várjátok ezt a meghitt találkozást? Szívetek mélyéből kérjétek a kegyelmet, hogy úgy távozhassatok, hogy megtörténhessen utolsó szentgyónásotok, szentáldozásotok és az utolsó kenet, mely szentségek egyenesen Jézus és a Szűzanya karjaiba vezetne benneteket.
Megáldalak titeket a jó halál kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
