Akár 25 millió megfigyelő az orosz elnökválasztásokon

Az orosz választások körüli médiahisztériát követően egyértelművé vált, hogy a kialakult helyzetre az orosz államvezetésnek megfelelő választ kell adnia, még mielőtt a probléma elmérgesedne. Akárhogy is nézzük, jelenleg a nyugati országok egyik legtörvényesebbnek látszó fegyvere Putyin elnöki pozíciója és az Egységes Oroszország ellen, hogy a választási eredményeket megkérdőjelezik - ami a megvezetettek számára teljesen ártalmatlan látszatúvá tudja tenni a nyugati cionista aknamunkát. Erre alapozva ugyanis a megfelelő propagandával általános elégedetlenséget lehet kialakítani az országban - már ha a problémát nem kezelik megfelelően.

Oroszországban most olyan dolog van készülőben a választási rendszert érintő átalakítások kapcsán, ami így vagy úgy, de válaszlépésre fogja kényszeríteni a nyugati demokráciákat. A választásokat követően a nyugati média attól volt hangos, hogy Oroszországban a kormánypárt javára torzították a szavazatok eredményét - miközben tényleg meghamisíthatták az eredményeket, csak épp az ellenkező irányba. Amit igazolni látszik az a tény is, hogy Putyin pártjának támogatottsága a választásokat követő hetekben 'rejtélyes módon' visszaemelkedett a választások előtti szintre. A helyzet tisztázását elősegítendő az orosz állam lesz az első, ahol a választások nem csak előre kinevezett biztosok által lesz ellenőrizhető, hanem bármelyik állampolgár, ha kedve tartja, akár otthonról is bármelyik pillanatban betekintést nyerhet abba, hogy mi zajlik a szavazóurnáknál, vagy akár a szavazatok számlálása közben.

A március 4-i elnökválasztásokon mind a 90 ezer szavazóhelyen két-két webkamera lesz felszerelve, és bármelyikre rá lehet majd kapcsolódni egy nyilvánosan hozzáférhető honlapon keresztül. Maga a honlap februárban indul. A videóforgalmat egy 'biztonságos' csatornán keresztül bonyolítják le, ami elméletileg megnehezíti majd az adatforgalom meghamisítását. Ez könnyen feladhatja a leckét a nyugati választási rendszernek, ugyanis nyugaton a megfigyelők és a szavazatszámlálás manipulálásával magát a választási eredményt is lehet manipulálni.

Ilya Massukh telekommunikációs miniszter szolgáltatott adatokat a részletekről:

"A projekt mindeddig példátlannak tekinthető. Közel 25 millió internethasználónak lesz közvetlen rálátása a választás folyamatára, ami azt jelenti, hogy minden pillanatban akár 1,2 millióan figyelhetnek egyszerre. Minden kamerával egyszerre 60 ezren lehetnek kapcsolatban. A VIP szavazóállomásokon elhelyezett kamerák még hatásosabbak lesznek, ugyanis minden rögzítve lesz."

Minden, a kamerákkal rögzített felvételt egyben el is tárolnak, hogy az esetleges visszaélések gyanújára utólag bármit ellenőrizni lehessen, ami a szavazóurnáknál történt. Miután a szavazás véget ért, a második kamera a számlálót fogja figyelni.

"Mikor a szavazás este 8-kor véget ér, a második kamera a szavazóurna felnyitásától rögzíteni fogja a történteket, beleértve a számlálást is, vagy akár a leadott szavazatok megsemmisítését. A szavazatok összesítésének folyamata is mindenhol rögzítve lesz, beleértve a aláírást és az eredmények lezárását is."

Egy korábbi közvélemény-kutatás eredményei szerint a választók 46%-ának meggyőződése, hogy a szavazóhelyeken kihelyezett webkamerák megfelelő védelmet fognak nyújtani a választási csalások ellen. A döntés oka egyértelmű: ha Putyint ismét megválasztják elnöknek, a nyugati média részéről az orosz vezetés minden eddiginél agresszívabb médiahadjáratra készülhet - a fenti intézkedés ennek hatástalanítására tett első lépésnek is tekinthető.

Molnár István

Globális fizetőeszköz mint kényszer?

1988-ban az Economist magazin megjelentetett egy cikket, ami előrebocsátotta, hogy 30 év múlva valószínűleg minden ország azonos pénznemet fog használni fizetésre minden termékért, szolgáltatásért, ami egyben globális fizetőeszközként fog szolgálni. Akkor ezt az új fizetőeszközt főnixnek nevezték.

A cikk szerint ez venné át valamennyi nemzeti valuta helyét, ez lenne a dollár, a jen, az európai fizetőeszközök, az euró helyett, és mind a vállalatok, mind a vevők előnyben részesítenék, mert biztosítaná az árak stabilitását. Az írás szerint az ehhez vezető út lenne, hogy előbb csoportosítani kell a nemzeti fizetőeszközöket, mint például az euró, az ameró, ami egyesítené az észak-amerikai és dél-amerikai fizetőeszközöket, az afrikai, illetve később az ázsiai unió által használt egységes pénz. Azt követően ezek a monetáris uniók egyesítenék saját pénzügyi szabványaikat, és létrehoznák a főnixet, az egyetlen, globális fizetőeszközt. Természetesen, hogy senki ne panaszkodhasson a globális elit pénzügyi magándiktatúrája miatt, létrehoznák a globális központi bankot, és a globális kormányzatot, amit természetesen demokratikus úton választanának, hogy senkinek ne legyen kifogása ez ellen.

Érdemes figyelni a jelenlegi pénzügyi válság kezelésének módjait: milyen jelek vannak, milyen mérvadó vélemények vannak, amik a pénzeszközök központosítását sürgetnék?

Egy ilyen globális pénzügyi rendszer egy a jelenleginél központosítottabb pénzügyi rendszert jelent, ami után fél lépés a globális pénzközpont, majd a globális kormányzat. De elég a jelenlegi Európára és az Európai Unióra nézni, hogy láthassuk, mennyire nem működik az ilyen jellegű központosítás, pénzeszköz-csoportosítgatás. A demokratikusnak mondott Európában a soha meg nem választott eurokraták egymás kezébe adják a pénzt és a hatalmat, az államadósságok növelésével játszanak, miközben a nagy terv láthatóan nem működik és az Európai Unió néhány tagja nemsokára elhagyja a valutauniót. Mert az Európai Unió vezetésének semmi köze Európához.

Görögország ki fog lépni az unióból, visszaáll a drachmára. Ez már csak idő kérdése. Az Egyesült Királyság bár tagja az Európai Uniónak, nem része az eurózónának, és úgy tűnik ráfázott arra, hogy a hanyatlóban lévő euró megmentése helyett élt a vétójogával és inkább saját pénzügyi érdekeit védte. Az unió egyszerűen figyelmen kívül hagyja a vonakodó tagállam döntését, és a fennmaradó 26 tagállam szavaz az új szabályozásról. Az Egyesült Királyság válaszul tárgyalásokat folytat Kínával, London lesz a kínai valuta új kereskedelmi központja. Jelenleg ezt a szerepet Hong Kong tölti be.

Közben a dollár hegemóniája egyre erősebb nyomás alatt van. Miközben Kína ázsiai kereskedelmi partnereivel átáll a jüan mint fő fizetőeszköz használatára, Oroszország is hasonlóképpen jár el. Tény, hogy néhány héttel ezelőtt az orosz és iráni elnökök megállapodtak, hogy a kétirányú kereskedelmi kapcsolatok már csak az iráni vagy az orosz fizetőeszköz használatával folytatódnak. Ahogy Irán teret nyer az ázsiai energiapiacon, a keleti blokk megdönti a dollár hegemóniáját, miközben épp a dollár volt az a fizetőeszköz, ami az eddigiek során központosította a globális piacot.

Tény, hogy a pénznem csak egy egység, aminek folyamatosan változó értéke van. A pénzmozgásokat meghatározza, hogy az üzlet hol zajlik le, és ahogy az ázsiai piacok nőnek, az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok aránya is nő, miközben a dollár és az euró használata háttérbe szorul, és a helyét nem feltétlen veszi át újabb közös valuta. Ez inkább jelent decentralizációt, mint centralizációt. Ami formálódik, az nem egy közös világvaluta, hanem egy közös pénzügyi szabvány, amitől világszerte csak az árak stabilitását várják el, főleg az élelmiszer és az energia terén, mivel a jelenlegi pénzügyi rendszerben már az élelmiszer és energia is egyre megfizethetetlenebb. Az árak stabilitása nem a fizetőeszközök függvénye. Csakis a gazdaságot ellenőrző monopólium által beiktatott szabályozóktól függ, nem magától a fizetőeszköztől. Hogy az árak emelkednek, az csakis annak köszönhető, hogy a mai pénzügyi rendszerben a pénzügyi érdekeltségek hatalmas nyereségre tesznek szert az árak ingadozásából.

Ez így együttesen nem egy világvaluta bevezetése felé mutat, hanem egy félúton megakadt tervezet látszik kibontakozni. Az országok közti, saját valutával folytatott közvetlen kereskedelmi kapcsolatok lassan háttérbe szorítják a globális állam igénye felé kialakított kényszert, és ilyen feltételekkel egy globális központi bank létrehozására sem lesz kényszer, annak ellenére, hogy a nyugati fővonalú média ebbe az irányba terelgetné a folyamatokat.

Nyugaton mindig megfeledkeznek arról, hogy a pénz nem cél, csak eszköz. Hogy ez az eszköz hogyan és mire van felhasználva, az a mindenkori elit döntéseitől és cselekedeteitől függ. Ebben egyben jellemük is megnyilvánul. Egy egyesített globális pénzügyi rendszert fel lehetne használni az életkörülmények javítására, de fel lehet használni a lakosság megnyomorítására is - ahogy az országonként különböző pénzügyi rendszereket is fel lehetett használni a lakosság országonként változó módszerekkel történő kizsákmányolására, de fel lehetett volna használni akár az életkörülmények javítására is, ha megvan rá a politikai akarat. Hogy erre nem volt meg a politikai akarat, az nem a pénzügyi rendszer, hanem a pénzügyi rendszert uraló elit bűne. A gazdasági gondok nem oldódnak meg egyszerű gazdasági szerkezetváltással. Bárhogy is alakul, az elitváltást ezzel nem fogják megkerülni akkor sem, ha a hétköznapi gazdasági terhek egy kierőltetett átalakulás után mérséklődnek. A bűnös múlt ki nem törölhető a "kisebbik rosszra" hivatkozva.

Végvári Ákos

A cyborgok ideje: Az agy „rossz” részeit chipek helyettesíthetik

Az egyik legújabb és igen vitatott tudományos kísérlet eredményeként egy élő agy bizonyos részeit mikrocsipekre cserélték a kutatók. Az elvet a sci-fi irodalom sok éve alkalmazza és a kategória számos alkotásában láthattuk, olvashattuk már, mint például a Terminátor ember-gép hibrid főszereplőjének alakjában.

Most azonban a Tel-Avivi egyetem kutatói a valóságban is olyan, az agyba beültetett áramköröket hoztak létre, amelyek képesek átvenni bizonyos motorikus funkciók szerepét, mint például a pislogás irányítását. A kutatók reményei szerint ezzel az új módszerrel agykárosodással járó betegségekben, mint például Parkinson-kórban szenvedő betegeknek segíthetnek, oly módon, hogy az elhalt vagy nem működő szöveteket a funkció szerepét átvevő chipekkel helyettesítik.

„Képzeljük el, hogy az agynak egy kisebb területe nem jól működik, és mi ismerjük ennek a területnek a szerkezetét és működését,” magyarázza Matti Mintz professzor, az egyetem pszicho-biológusa a BBC riporterének.

„Ezt a részt próbáljuk elektronikus úton kicserélni, helyettesíteni.”

Mintz professzor sikeresen ültetett robot kisagyat egy agykárosodott rágcsáló koponyájába, helyreállítva az állat mozgásképességét.

Az élveboncolást ellenző aktivisták szerint az eljárás „groteszk”.

„A kisagy a mozgás koordinációjáért felelős,” magyarázza Mintz professzor. Az agyba ültetve az általa kifejlesztett robot-kisagy fogadja, értelmezi és továbbítja az agytörzsből érkezett érzékeléssel kapcsolatos információkat, lehetővé téve az agy és a test közötti kommunikációt.

A test és agy közötti robot interfész működésének tesztelésére megtanították az agykárosodott rágcsálót, hogy egy bizonyos hang észlelésekor pislogjon. A rágcsáló kizárólag akkor tudta végrehajtani a feladatot, amikor a robot-kisagy működésben volt.

A kutató magyarázata szerint a koncepció lényege, hogy a chip utánozza az idegek természetes aktivitását. „A módszer azt is bizonyítja, hogy képesek vagyunk az agyban végbemenő folyamatokat, információkat rögzíteni és elemezni, mintegy biológiai folyamatként, majd ezeket az adatokat visszaküldeni az agyba,” mondja Mintz professzor.

A jövőben az orvosok képesek lesznek kicserélni az egy működésképtelen vagy nem megfelelően működő részeit ezekkel a robot alkatrészekkel.

„Ez a fajta kutatás számos etikai aggodalmat vet fel, nem beszélve a kísérletben résztvevő szerencsétlen állatok kínzásáról,” nyilatkozta Jan Creamer, az Országos élveboncolás-ellenes társaság elnök-vezérigazgatója a BBC-nek. 

Forrás: Daily Mail

Irán figyelmezteti szomszédait

Teherán figyelmeztette Perzsa-öbölbeli szomszédait, hogy a nyugat Irán elleni kirekesztési kezdeményezéséhez való csatlakozás „veszélyes” lépés lenne. A figyelmeztetés néhány nappal az EU nagykövetek brüsszeli találkozója előtt érkezett, akik végül nem tudtak megállapodni az Irán elleni olajembargó kérdésében.

Az EU képviselők állandó tanácsa egy széleskörű szankciócsomagról hozott volna döntést, aminek az iráni olajimport elleni szakaszos embargó és az iráni központi bank eszközeinek befagyasztása is része lett volna.

Görögország azonban nem volt hajlandó elfogadni a dán javaslatot, amely szerint az embargót július 1-i hatállyal léptették volna életbe, és halasztást kért, hogy iráni beszállítóival kötött, jelenleg is érvényben lévő szerződéseit teljesíteni tudja és közben új szállítókat keressen.

A nagykövetek a hétvége folyamán is tárgyalni fognak, hogy a hétfői külügyminiszteri találkozóra egyezségre jussanak.

A tárgyalt szankciók része az iráni központi bank európai eszközeinek befagyasztása, néhány kiskapuval, melyek lehetővé teszik, hogy a nem olajszállításra vonatkozó kereskedelem folytatódhasson. Nagy-Britannia az iráni magánbankok eszközeinek részleges befagyasztását is követeli.

Irán a Perzsa-öbölbeli szomszédaira összpontosítja figyelmét, felszólítva őket, hogy ne vegyenek részt a nyugati hatalmak Irán elleni kiközösítő hadjáratában. Az Egyesült Államok által elfogadott olajembargó júniusban lép életbe Irán ellen.

Törökországban mondott beszédében Ali Akbar Salehi, iráni külügyminiszter elmondta, hogy az Egyesült Államok szövetségeseket keres a térségben: „A térség valamennyi államához szólók: Ne hagyjátok magatokat belerángatni egy ilyen veszélyes helyzetbe!” Salehi nyilatkozatából nem derült ki, hogy a katonai akcióra vagy az olajpiaci lépésekre célzott-e.

A hét elején Szaúdi-Arábia vonta magára Teherán haragját, amikor bejelentette, hogy az embargó bevezetése esetén hajlandó Irán távol-keleti ügyfeleit olajjal ellátni. Irán több vezetője is kijelentette a múltban, hogy egy ilyen döntést ellenséges lépésnek tekintenének.

Az iráni olajexport 22%-át felemésztő Japán azt nyilatkozta, hogy csupán az eddig vásárolt mennyiség némi csökkentésére hajlandó és nem kívánja kivenni részét az amerikai embargóból.

Salehi szerint Teherán levelet kapott Washingtonból, amely arra próbálja rávenni Iránt, hogy kezdjen tárgyalásokat atomprogramját illetően, ami a nyugat szerint atomfegyver kifejlesztésére irányul.

„Habár Barack Obama hivatalos levelet küldött Iránnak, először biztosítékot akarunk arról, hogy szándékai őszinték valamint, hogy feltételek nélkül is hajlandó tárgyalni,” nyilatkozta.

„A nyilvánosság előtt fitogtatják az erejüket, a színfalak mögött pedig kérlelnek minket, hogy tárgyaljunk. Amerikának egyenes és őszinte stratégiát kellene követnie, hogy elhihessük, ezúttal komolyan tárgyalni akarnak.”

A Fehérház tagadta, hogy levelet küldött volna, de több amerikai forrás is megerősítette, hogy Washington üzenetet küldött Teheránnak meg nem nevezett csatornákon keresztül, a Hormuz-szoros lezárása ellen figyelmeztetve az országot.

Salehi elmondta, hogy Irán kész folytatni az egy évvel ezelőtt megszakadt tárgyalásokat a hat nemzetből álló csoporttal Isztanbulban. Catherine Ashton [egyik kedvenc uniós diplomatánk], az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője azonban, aki a tárgyalócsoportot képviseli, azt nyilatkozta, hogy nem kapott választ Teherántól a tárgyalások folytatására szóló tavalyi meghívására.

Egyes európai diplomaták szerint Salehi azt a látszatot akarja kelteni, hogy Irán nyitott a tárgyalások folytatására.

Irán az ENSZ megfigyelő szervezetét, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget is Teheránba várja január 29-én. Az IAEA, amelyik eddig semmilyen bizonyítékkal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy Irán valóban atomfegyver kifejlesztésén tevékenykedik, csak akkor dönti el, hogy elfogadja-e a kétnapos meghívást, ha megkapja a látogatás pontos napirendjét.

Forrás: Guardian.co.uk

A kuvaiti imám ”kiberdzsihádot” hirdetett a cionizmus ellen

 Muhammad al-Tariq Suvaydan, a híres kuvaiti imám január 18-án ”kiberdzsihádot” hirdetett saját mikroblogján - írja a ”Yediot Ahronot” izraeli napilap.

Az imám szerint ”egyesíteni kell a hackerek erőfeszítéseit a kiberdzsihád területén a cionista ellenséggel szemben”. Feltételezhető, hogy ”cionista ellenség” alatt Suvaydan Izraelt érti.

Az imám hozzátett még egy bejegyzést, amelyben méltatta az arab hackerek legutóbbi támadásait az izraeli honlapok ellen, és kifejezte reményét, hogy ”egy ennyire hatékony hadművelet nagy hasznot hoz, ha majd az Úr is úgy akarja”.

A nagy népszerűségnek és hírnévnek (több mint 240.000 követő) örvendő Suvaydan az első iszlám prédikátor, aki nyilvánosan kommentálta az arab és izraeli hackerek között elkezdődött kiberháborút.

Egy másik kuvaiti állampolgár - Abdurrahman al-Kharrazi, a Gáza elleni blokád Bizottságának vezetője - támogatta az imámot, mondván, hogy 0xOmar, az izraeli honlapok feltöréséért felelősséget vállaló szaúdi hacker megfelelően járt el és helyes indíttatásból cselekedett.

”0xOmar nem a megélhetésért töri fel ezeket az oldalakat, hanem azért, hogy megalázza és aláássa a cionista uralom elméletét” - osztotta meg gondolatait Kharrazi.

Amint azt korábban jeleztük, a múlt héten jelentősen megnőtt a támadások száma az izraeli és szaúdi weboldalak ellen, ami a megfigyelők szerint egy kiberháború kezdetét jelenti a két ország között. Ugyanakkor egyik állam kormánya sem helyesli saját hackerei akcióit, mondván, hogy több kárt okoznak, mint hasznot.

forrás: Lenta.ru

Afganisztán: a NATO kábítószer-paradicsoma

Az afganisztáni tálib kormányzat folyamatos, a kábítószer-kereskedelem ellen vívott harcának köszönhetően közel teljesen megszüntette az ország ópiumtermelését. Az elmúlt évtizedben azonban a kollektív erőforrásoknak, hadseregnek köszönhetően a 40 NATO ország bölcsessége megviselte az országot - ahogy a legújabb ENSZ jelentés szégyenteljes eredményei is mutatják.

Mindenki tudhatta, mit akart a NATO, mikor az 1970-es években az afgán kormányzat destabilizálásába kezdett. Természetesen az emberek érdekeit képviselő kormányzatot, befogadó, nemi kirekesztéstől mentes társadalmat.

Aztán az USA-Franciaország-Anglia-tengelyt már nem annyira foglalkoztatták az emberi jogok, a feminizmus, vagy a gyermekvédelem, mikor Mudzsahedin néven fegyverezték fel a sajátjaikat a szovjet fegyveres erők ellen. Az ópiumtermelés annál inkább.

A NATO uralma alatt a kábítószer-kereskedők szabad kezet kaptak, hogy azt csinálják, amihez értenek - hogy annyi heroint állítsanak elő, amennyit csak lehetséges, hogy elárasszák vele az utcákat, miközben az egész kereskedelmet ellenőrző kevesek a lehető legjobban meggazdagodnak. Kézenfekvő a kérdés: mit tett a NATO azért, hogy ezt megakadályozza? Ha a legújabb ENSZ jelentésekre hagyatkozunk, kijelenthetjük, hogy semmit.

Sőt, a 2011-es afganisztáni ópium-jelentést olvasva nehéz elhinni, hogy a NATO katonai és politikai vezetői meghunyászkodnának ahelyett, hogy vidámságukban a tenyerüket dörzsölnék. Az eredmények szégyenletesek:

Az ENSZ és az afgán kormányzat közös felmérése azt mutatja, hogy az ország ópiumtermelése mintegy 1,4 milliárd dollárt tesz ki - ami az afgán GDP 9%-a - és az ópiumtermelés 133%-os növekedést mutat az előző évhez képest. Afganisztán exportja az ópiumszármazékok terén meghaladja a 2,4 milliárd dollárt, ami a GDP 15%-a. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának vezetője, Jurij Fedotov ügyvezető igazgató szerint "az ópiumtermelés az afgán gazdaság számára jelentős pénzügyi forrásokat jelent, és üzemanyaggal látja el a korrupciót".

Afganisztán végzi a világ ópiumtermelésének 90%-át, közel 131 ezer hektáron. Azoknak, akik sírnak-rínak, hogy a mutató növekedése nem a termelés növekedésének, hanem az árak emelkedésének tudható be: az ENSZ jelentésből kiderül, hogy a termelésbe bevont terület 2011-ben 7%-al nőtt az előző évhez képest, és az előállított mennyiség 61%-al növekedett, 3600 tonnáról 5800 tonnára.

Jurij Fedotov levonta a következtetést: "A 2011-es afgán ópiumfelmérés erős üzenetet küld a számunkra, hogy nem hagyhatjuk elfajulni az ügyet. Köszönjük az afgán kormányzatnak az eddigi vezetést és elkötelezettséget, de hathatósabb munka és más nemzetközi partnerek fognak kelleni, hogy ezt a folyamatot megállítsuk."

Ha az ópiumtermelés a NATO 'vigyázó szemei' alatt ilyen mértékben nő, miközben a NATO már több mint egy évtizede jelen van az országban, hát abból csak egyféle következtetést vonhatunk le.

Timothy Bancroft-Hinchey - Pravda.Ru

„Az egyház és az állam szétválasztása nem jelenti azt, hogy az egyház hallgasson”

„Jól képzett világi hívőkre van szükség, akik erős kritikai érzékkel rendelkeznek a domináns kultúrával szemben és bátran fellépnek a szekularizmus ellen” – mondta XVI. Benedek pápa az ad limina látogatásukat végző amerikai püspököknek.

A Szentatya azokat a kérdéseket érintette, amelyekkel az egyesült államokbeli helyi egyháznak szembe kell néznie az igehirdetés és az amerikai kultúra evangelizálása terén. Csütörtökön délelőtt fogadta a főpásztorokat, akik ezekben a napokban végzik ötévente sorra kerülő látogatásukat a Vatikánban. A pápa beszédének középpontjában a vallásszabadság témája állt.

Benedek pápa felidézte az USA-ba tett lelkipásztori látogatását, melynek során elgondolkodott a vallásszabadsághoz fűződő amerikai történelmi tapasztalatokról, különösen a vallás és a kultúra közötti kapcsolatról. Minden kultúra középpontjában a valóság és az erkölcsi jó természetére, vagyis az emberi fejlődés feltételeire vonatkozó konszenzus áll. Amerikában ez a megegyezés a nemzet alapító dokumentumaiban található. Olyan világszemléleten alapszik, amelyet nemcsak a hit, de bizonyos erkölcsi alapelvekhez való ragaszkodás is formált. Jelenleg ez a konszenzus látványosan felbomlóban van olyan új erős kulturális irányzatok nyomása miatt, amelyek nemcsak nyíltan szembe szállnak a zsidó-keresztény hagyomány erkölcsi tanításával, hanem egyre ellenségesebb magatartást is mutatnak a kereszténységgel szemben.

E kulturális irányzatok olyan elemeket tartalmaznak, amelyek korlátozzák az egyház által képviselt igazságok hirdetését, a tudományos racionalitás határain belülre szorítva és elnyomva azokat a politikai hatalom illetve a többségi irányítás nevében. Ezek az irányzatok nemcsak a keresztény hitre jelentenek fenyegetést, hanem az emberiségre és a legalapvetőbb igazságra is, amely létezésünkre és hivatásunkra, illetve Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik. Amikor egy kultúra megpróbálja elnyomni a végső misztérium dimenzióját és bezárja kapuit a transzcendens igazság előtt, mindenképpen elszegényedik, és ahogy Boldog II. János Pál olyan világosan látta, áldozatul esik a személyre és a társadalom természetére vonatkozó korlátozott és totalitarista értelmezéseknek.

A keresztény hagyomány nem vak hitből, hanem egy racionális megközelítésből kiindulva nyilatkozik meg. Összekapcsolja egy igazságos, humánus és virágzó társadalom építése iránti elkötelezettségünket azzal a végső bizonyosságunkkal, amely szerint a kozmosznak van egy emberi elmével megközelíthető belső logikája. Az egyház racionális érvekkel próbálja meggyőzni az embereket a közvitákban. Az egyház és az állam jogos szétválasztása nem értelmezhető úgy, hogy az egyház hallgasson egyes kérdésekben; az állam azonban választhat, hogy figyelembe veszi-e az elkötelezett hívők hangját a nemzet jövőjét formáló értékek meghatározásában.

Ennek fényében az egész katolikus közösség az Egyesült Államokban ébredjen rá azokra a súlyos fenyegetésekre, amelyek az egyház erkölcsi tanúságtételét veszélyeztetik a közvitákban a radikális szekularizmus következtében, amely egyre jobban kifejeződik a politikában és a kultúrában. Az egyházi életben minden szinten világosan kell látni e veszélyek komolyságát – figyelmeztetett a pápa. Különös aggodalomra adnak okot azok a törekvések, amelyek korlátozni akarják a vallásszabadságot pl. a lelkiismereti szabadság megtagadásával. Vannak aggasztó tendenciák, amelyek a vallásszabadságot pusztán istentiszteleti szabadsággá akarják zsugorítani, a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásának garanciái nélkül.

Jól képzett világi hívőkre van szükség, akik erős kritikai érzékkel rendelkeznek a domináns kultúrával szemben és bátran fellépnek a szekularizmus ellen, amely kiszorítaná az egyházat az amerikai társadalom jövőjét meghatározó közvitákból. Az elkötelezett világi vezetők képzése, illetve az emberre és a társadalomra vonatkozó keresztény szemlélet meggyőző bemutatása továbbra is elsődleges feladata a helyi egyháznak az USA-ban – mutatott rá a Szentatya. Az új evangelizáció alapvető összetevőiként, ezeknek az aggodalmaknak a figyelembe vételével alakítsák ki minden szinten az egyház kateketikai programjait. Az amerikai katolikusok pedig tegyenek még következetesebben tanúságot legmélyebb meggyőződéseikről. Ez nagy hozzájárulást jelent ugyanis a társadalom egészének megújulásához – zárta beszédét XVI. Benedek az ad limina látogatásukat végző amerikai püspökökhöz.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Manuel atya: a fiatalok közt népszerű a tridenti mise

Portugáliában 2010-ig a katolikus hívek 74, Spanyolországban 2011-ig 82 százaléka nem hallott még a tridenti rítus bemutatását liberalizáló pápai rendelkezésről, a Summorum Pontificumról. Ezt a csendet törte meg könyvével (Summorum Pontificum: probléma vagy megoldás?) Manuel María de Jesús atya, a Fraternidad de Cristo Sacerdote y Santa María Reina (Krisztus Pap és Szűzmária Királynő Testvériség).

Manuel atyát 1988-ban szentelték pappá Santiago de Compostelában. A Paix Liturgique című lap készített vele interjút, melyet a New Liturgical Movement honlapja is ismertetett. Az atya elmondta: mivel 1962-ben született, nincsenek emlékei kiskorából a régi rítusra vonatkozóan, azzal először a kétezres években találkozott, és 2007, a Summorum Pontificum megjelenése óta celebrál rendszeresen régi rítusú miséket. Az év októberében többekkel együtt találkozott is Castrillón Hoyos bíborossal, az Ecclesia Dei pápai bizottság akkori elnökével, aki bátorította is őket a régi rítusú misék bemutatására. Azóta a Manuel atya által vezetett testvériség egyik jellemzője a tridenti mise. 

Az atya szerint a régi rítusú mise „csodálatos kincs”, ami eddig rejtve volt előlünk. Hozzátette: sosem találkozott a plébániáin a „legkisebb ellenállással” sem a régi rítussal szemben. Mint mondta, a saját lelki életét is elmélyítette a római rítus rendkívüli formájának rendszeres bemutatása. És ezzel kapcsolatban szerinte tévedés, hogy a hívek aktív részvételének hiánya miatt szegényesebb lesz a hívek lelki élete, avagy nem értik a liturgiát – ő éppen mindennek az ellenkezőjét tapasztalta. A belső részvétel, a misébe való bevonódás ugyanis sokkal intenzívebb lehet így. 

A régi rítus által jobban tud a pap foglalkozni a hívekkel, mivel több ideje és energiája lesz általa a spirituális és hittani képzésükre. Ráadásul tapasztalatai szerint a legegyszerűbb emberek számára is kifejező a tridenti mise, akik így mélyen be tudnak vonódni az eucharisztikus áldozatba. 

Manuel atya nem lepődött meg a cikk elején említett felmérések adataitól, sőt úgy látja, aki hallott a Summorum Pontificumról, azoknak egy jelentős része sem olvasta el. Emellett rámutat: sokan abban a tévhitben élnek, hogy a pápa csak a lefevbristák kedvéért liberalizálta a Nagy Szent Gergelyig visszavezethető régi rítus bemutatásának lehetőségét, és megpróbálják elbagatellizálni a rendelkezés jelentőségét. 

A szerző kifejti: a könyvét saját maga adta ki, és nem volt könnyű elérni vele a híveket, mivel a katolikus kiadók és lapok elzárkóztak előle. Annak idején Athanasius Schneider püspöknek a szentáldozásról írt Dominus Est című könnyvéről sem voltak hajlandóak ismertetőt írni, pedig mindegyikük kapott ingyen példányt (a kötetet itthon a Szent István Társulat adta ki). Manuel atya felteszi a kérdést: ha a II. Vatikáni Zsinat kimondta, hogy felnőttnek kell tekinteni a híveket, akkor miért nem hagyjuk, hogy megismerkedjenek az ilyen dolgokkal, és döntsenek maguk?

Eddig egyébként három püspök mutatott be szentmisét régi rítusban, ebből két eset azonban titokban történt, mindenféle hírverés nélkül, a madridi ifjúsági találkozó idején. Spanyolországban a papok félnek mind megtanulni, mind bemutatni régi rítusú misét. Nem igaz, hogy a liturgia több formájának létezése megosztaná az egyházat és az egyházi közösséget, hiszen keleten is számos rítus van – mutat rá az atya. Az azonban igaz, hogy sokszor nincs érdeklődés a régi rítus iránt, de ez azért van, mert nem is tudnak róla az emberek. 

Ugyanakkor a ministránsok és a fiatalok közt különösen népszerű a régi rítus, mivel ők még különösen érzékenyek a szépre, a misztériumra és a szemlélődésre – fogalmaz Manuel atya. Ugyanakkor szükség van a liturgikus katekizmusra, hogy a hívek jobban értsék a szentmisét.

Magyar Kurír