Amikor véget ért a második világháború, a németországi Frankfurt egyik egyházközségének tagjai kezdték helyreállítani lerombolt templomukat. A helyreállított tárgyak közt volt Krisztus egyik szobra, ami súlyosan megrongálódott. A kézfejek kivételével a szobor minden darabját megtalálták. Miután megvitatták, hogy a szobrászt megbízzáke az új kézfejek kifaragásával, a tagok úgy döntöttek, hogy az alakot kezek nélkül állítják fel. A szobor felirata pedig ez lett: “Krisztus keze a mi kezünk.”

A kollektív tudat

A nagy érzelmi impulzusok különleges energiákat szabadítanak fel azokban az emberekben, akik képesek szellemi életet is élni. Ezek az energiák épp úgy nem semmisülnek meg, mint ahogy minden más energia sem. A szellem útjain elindulva elérkeznek egy közbenső állomásra, melyet – az egyszerűség kedvéért – nevezzünk kollektív tudatnak. Ez az egész emberiség sorsát meghatározó kollektív tudatnak nevezett energia folyton változik a beérkező érzelmek által betáplált energiák függvényében. A tudat alatt működve minden érzelemmel bíró ember szellemi tevékenységét befolyásolja, csak azok mentesek ennek az energiának a hatásától, akik képtelenek szellemi, pontosabban: magasabb rendű szellemi tevékenységre, akik az anyagi világ rabjai. Az erős szellemiséggel (lélekkel) rendelkező emberek az energiáik egy részét ebből a ki nem apadó, de a töltet milyenségét meg nem változtatható energiafolyamból merítik, és csak a kisebb részét az anyagi világ másodlagos energiahordozóiból. Az anyagi világ embere minden energiáját az anyagi világból meríti, lényegében egy ketrecben él, még akkor is, ha az összkomfortos. Bármilyen gazdagnak is hiszi magát, rendívül szegény, mert a tudatát manipulálva azt tesznek vele, amit akarnak.

Ez egy igen rövid és csak gondolatébresztésnek szánt ismertetése egy elméletnek, de ezek ismerete nélkül nem tudnánk meghatározni azokat az eseményeket, melyek világunk mai állapotát előidézték, és a közeljövőben rendkívüli eseményeket fognak okozni.

Az elmúlt évszázadokban igen kevés jó (pozitív) és igen sok rossz (negatív) energiát küldtek az emberek a kollektív tudatba. Azok a szörnyűségek, melyeket ismerünk, és azok is, melyeket nem, nem múltak el nyom nélkül, súlyos negatív érzelmi impulzusokként raktározódtak, és élnek, működnek, befolyásolják a sorsunkat. Elégtételt követel a kollektív tudat, az igazság kiegyensúlyozott rendjét akarja visszaállítani.

Egyetlen példával (a sok ezer közül) bizonyíthatjuk a kollektív tudat óriási erejét. Drezdát 1945. február 14-én az angolszász légierő bestiális módon elpusztította. 560 ezer (ötszázhatvanezer) ember égett el elevenen ezen a napon, többségük kisgyermek és édesanya (ebbe a hadiipar nélküli városba irányították a gyermekükkel menekülő nőket). Ezen a napon olyan óriási negatív energia áramlott a kollektív tudatba, mely annak egyensúlyát negatív irányba tolta el. A gyermekeiket átölelve elégő édesanyák halál előtti érzelmi impulzusa egyenként is óriási, de összeadódva elképzelhetetlenül nagy.

Ezt a sátáni bűnt az elkövetők tagadták, és minimalizálták az áldozatok számát (30 ezret ismertek be). Ma már mindenki tudja az igazat, és nem a győztesektől. A többi hasonló bűnnel együtt (Hirosima, Nagaszaki, bűnös háborúk, haláltáborok, népírtások, az igazak üldözése) ez is a kollektív tudatunk részévé vált, mindannyian érezzük (többé-kevésbé) azt az iszonyatot, melyet ezek a bűnök az akkori áldozatokból kiváltottak és amit azok a kollektív tudatba küldtek. A bűnösök kiléte is ismert, mert ez is az impulzus részeként örökre megőrződött.

Jézus a kollektív tudatról szólt akkor, amikor a következőket mondotta: Mert nincs olyan rejtett dolog, mely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, mely ki ne tudódna, ismertté ne válna.

A bűnözök is ismerik ezt az elméletet, bár nem a szellemi világhoz tartoznak. Ezért a lényegét fel nem foghatják, és csak a látható jelekkel operálhatnak. A bűn is iszonyatos volt, és a büntetésnek is annak kell lennie. Ezt elkerülni akarva, olyan képeket vetítenek a világ elé, melyben azok az elemek szinte kivétel nélkül megvannak, melyek az általuk elkövetett iszonyat képei. Tűz, hamuvá égett emberek, rabság, kínhalál, deportálás, megbecstelenítés, tömeggyilkosságok. Ezek a képek valóban ott vannak a kollektív tudatban, de a bűnözők személyi kisugárzása is, mely rendkívül sátáni. Ezt is ki akarták vetíteni másokra, de sikertelenül, és csak a szellemiség nélküli emberekre, az anyagi világ rabszolgáira volt hatással. Az álarcok, amit a bűnözők magukra öltöttek, az elmúlt évek eseményei folytán foszladoznak. Az emberi jogok bajnokaiból, a szabadság hirdetőiből, a jóléti társadalom megteremtőiből gyarmatosító tömeggyilkosok, elnyomók, diktátorok és a személyi szabadságjogokat két lábbal taposó sátánfajzatok lettek, mert összeomlóban van a gazdaságuk, az egyetlen életlehetőségük.

A világ népei a lehulló álarc mögött most ismerik fel azt a sátáni pofát, melyet a kollektív tudat megőrzött és minden ember számára kisebb-nagyobb mértékben továbbított is. Az iszonyat képe ez, de már nem erős és a maradék ereje is gyorsan fogy. Ahogy fogy ez a maradék erő, úgy lesz egyre sátánibb a torz pofájuk, és úgy mutat rájuk mindenki: Ti vagytok minden iszonyat forrása, minden lelki bajunk eredője.

Amilyen a bűn volt, olyan lesz a büntetés is, melynek az ideje már nagyon közel van.
Kassai Ferenc

Sokkolta a közvéleményt - kezdi a cikket a zsidó újságíró. Szerintünk a nevetés sokkolta csak a népeket, mert ez csak a zsidókat sokkolta maximum. Történt ugyanis Belgiumban, hogy egy ismeretlen személy, egy vonat hangosító berendezését használva a következőket mondta:

"Köszöntjük önöket az auschwitzi járaton. Megkérjük az összes zsidót, hogy Buchenwaldban szálljanak ki".

Mire a kalauz a hangosító helységhez ért, az ismeretlen eltűnt.
Ezek szerint még van olyan, akinek van humora. A zsidók állandóan Auschwitzoznak, de ha valaki rajtuk kívül felemlegeti, vagy nem a legnagyobb siránkozás közepette említi meg, akkor egyből üvöltenek. Lehet is visítani, mert az embereknek már annyira elege van ebből az egész holokausztozásból, hogy egyre gyakrabban fognak viccelődni rajta. Főleg azért, mert az egyre nyomorúságosabb körülmények között élő emberek kivétel nélkül tudják, hogy a világ legjobb állásaiban kizárólag ezek leszármazottai csücsülnek.
A sértegetés nagymestereire a legjellemzőbb, hogy állandóan kritizálnak másokat, de a legkisebb kritikát sem bírják elviselni. Pedig készüljenek fel rá, mert lesz még részük benne bőven.
Fenyvesi Szabolcs

Hitlert is a háttérből gazdag zsidó családok támogatták a cégeikkel, vagyonukkal, hogy eljátszhassák a jó és rossz harcát, és azt a világháborút, amiből szintén nagy hasznot húztak a világuralmukkal és a gazdasági érdekeikkel. Itt egy írás, ami ehhez kapcsolódik. Nem tudni, hogy mennyire hiteles, de vannak benne elgondolkodtató részek. Ebben a témában itt láthatsz egy filmet.

Matthew Henry Halton (1904-1956) kanadai újságíró és rádióriporter 1933. április végén – három hónappal Adolf Hitler hatalomra kerülése után – elegyedett beszédbe egy Londonba látogató, Németországban élő öreg rabbival. A nyilatkozat a Border Cities Star című lap 1933. április 27-i számában jelent meg.

A rabbi többek között a következőket mondta:

„A zsidók voltak az egyedüliek, akik nem szenvedtek a háború befejezése óta a Németországot sújtó gazdasági bajok következtében.”

„Németországban két hónappal ezelőttig a zsidók majdnem teljes mértékben uralták a sajtót, a tőzsdét, a nagyáruházakat, a színházakat, a mozikat és a luxustermékek kereskedelmét. Mindezek a területek azok, melyeken értéket állítanak elő és a közvéleményt formálják – és minden a zsidók ellenőrzése alatt állt, akik általában hivalkodással és közönségességgel irányítottak.”

„Ami most történik (vagyis a nemzetiszocialisták hatalomra jutása óta), az nem más, mint a fiatal Németország lázadása a közönségesség és a mocsok ellen, mely Berlin szennyes éjszakai életét is jellemezte – melyért a zsidók felelősek. A fiatal Németországnak elege van a néger zenéből, a néger táncból, a homoszexualitásból és a leszbikusságból, elege van a föld alatti bárok meztelen táncosaiból, az éjszakai bűntanyákból, elege van a zsidó plutokrácia közönségességéből, és a fiatal Németország szenvedélyesen rázza le magáról a háború utáni évek szexőrületét is. Ha Hitlernek sikerül megtisztítani Németországot az elmúlt 15 év mocskától, akkor a zsidók minden megtévesztése és erőfeszítése hiábavalónak bizonyul.”

 http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/1386-egy-rabbi-a-hitleri-nemetorszagrol

Milliárdos Hugo Salinas Price az elit világuralmi terveiről

Multi-milliárdos Hugo Salinas Price a King World News-nak adott interjúban megdöbbentő részletességgel beszél az elit ijesztő világuralmi terveinek előrehaladásáról. Szerinte a világnak „aggasztó tényekkel kell szembenéznie.”

Íme az interjú:

„Eric, a nyugat problémáira nincs pozitív megoldás. Az elmúlt évtizedek során a nyugatra jóléti társadalom volt jellemző. Ezt a társadalmi formát én „szocializmus light-nak” hívom. Eddig ez a lájtos szocializmus volt jellemző és most eljött az idő az igazi szocializmusra.

Ezt nem lehetett az eddigi adókból finanszírozni: komolyabb finanszírozás kellett hozzá. Ez okozta az adósságrobbanást a nyugaton. A hatalmon lévők, az elit, nem akar lemondani a hatalomról. Terveik szerint igazi szocializmust terjesztenének ki a nyugati társadalmak felett saját irányításuk alatt.

Ebbe beletartozik minden központi bankkal rendelkező ország: nekik követniük kell a hatalom által felállított példát. Az emberiségnek szembe kell néznie ezzel a nyugtalanító ténnyel. Ez elkerülhetetlenül az ipari civilizáció végét és a világ népeinek elszegényedését jelenti.

Ez azt jelenti, hogy idővel a föld lakossága csökkenni fog. Én egy rendkívül borús jövőt látok. Szocializmus vár ránk, amivel együtt jár a szorosabb felügyelet a kormány részéről és központilag irányított gazdaság. Ez nem hatékony és nem produktív, tehát elszegényedéshez vezet.

Nyikita Hruscsov, amikor az Egyesült Nemzetekbe látogatott azt mondta „El fogjuk temetni Önöket…”

Úgy alakult, hogy nem a Szovjetunió temet el bennünket, hanem saját magunkat temetjük el, az elit uralma alatt, akik nem akarják feladni hatalmukat. Az általuk kézben tartott kontrol és hatalom kiterjesztésének titka a szocializmusban rejlik.

Azt hiszem, hogy ez a világ képzeletét régóta foglalkoztató elképzelésből ered, mégpedig abból, hogy a hatalom alulról származik. Más szóval, a hatalom a néptől ered. A nép akaratán alapuló hatalom a jelen civilizáció egyik mítosza. Elnézést, hogy mítosznak nevezem, de véleményem szerint ez egy tény.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a világot hatalmukban tartók tudják, hogy szükségük van az emberek támogatására. Ennek megszerzése érdekében mentek el a jóléti társadalom és a demokrácia irányába, hogy azt az érzetet keltsék az emberekben, hogy ők (az emberek) irányítják a dolgokat. Sajnos nem ez a helyzet és soha nem is volt így.

Itt van még a fiat pénz is a jóléti társadalom finanszírozására. Azonkívül ott van a szórakoztatóipar, hogy elvonja az emberek figyelmét a lényeges dolgokról. A háború is részben ezt a célt szolgálja. A repülők lebombázzák az embereket, akik nélkülözhetőek. Az elit így látja a dolgokat.

Ezt továbbra is látni fogjuk az elit részéről, akik a hatalom megőrzéséért küzdenek. Emlékezzünk, hogy a szocializmus elszegényít. Felemészti, nem pedig felhalmozza a tőkét. Tehát a szocializmus tőkevesztéssel jár.

Ha ehhez hozzávesszük az olajcsúcs lehetőségét is, tehát amennyiben az energiának ez a forrása elapad, a népesség igazán fogyni kezd majd.

Olaszország és Spanyolország már bevezette a készpénzes fizetésre vonatkozó korlátozásokat. Minden 2500 eurót meghaladó tranzakciót kizárólag elektronikus úton lehet bonyolítani. Ez rendkívül jelentőségteljes lépés. Ez a szocialista trend megerősítése, mert a szocializmus alatt a pénznek nincs akkor haszna, az emberek kevésbé tudják használni. Mindent jegyre, előre meghatározott adagokban utalnak ki az embereknek.

Én ezt látom jönni. Ez vár az Egyesült Államokra is. Vegyük figyelembe például, hogy jelenleg 46,5 millió ember kap élelmiszerjegyet az Egyesült Államokban. A jegyrendszer már működik.

Akik szeretnék megvédeni magukat ettől, drasztikus lépésekre kényszerülnek. Használniuk kell a képzelőerejüket, hogy valamilyen szinten megvédhessék magukat a központosított hatalom támadásától.

A legjobb, ha mindenki rendelkezik valamivel, amit „igazi” pénzként használhatnak, mert a fiat pénzzel folyamatosan vissza fognak élni, hogy finanszírozni tudják a szocialista államot. Egyre több korlátozást látunk majd a készpénzhasználatra és jó, ha az emberek felkészülnek erre.”

Hugo Salinas Price sok ember szemében számít igazi hősnek, mert sokat tett a szegényekért szerte a világon. Ismerve az évek során vele készült interjúkat, úgy hisszük, hogy amikor „igazi” pénzről beszél, az aranyra és az ezüstre gondol. Hugo Salinas Price személy szerint a fizikai ezüstöt részesíti előnyben, mert azt könnyebb árura és szolgáltatásokra cserélni, a rendszer összeomlása esetén.

---

Hugo Salinas Price, a nagy Elektra üzletlánc alapítója, mexikói üzletember. Három könyve jelent meg az ezüstpénz bevezetéséről a mexikói valuta kiegészítőjeként.

Forrás: KingWorldNews.com

ZSIDÓ SZELLEM AZ IRODALOMBAN

Sajnos az irodalomba és sok más művésztbe is bele szoktak rondítani. Elferdíti, megmásítják nemes dolgok jelentését. Saját érdekeik szerint sugalmaznak gondolatokat az írásaikon keresztül, amelyek károsan tudnak hatni generációk sokaságára. Egész könyvnyomdák százai dolgoznak azon, hogy az általuk kiadott manipuláló mű minél több emberre fejthesse ki káros hatását. Gyorsan az eladási listák élére teszik fel a legmanipulatívabb műveket, hogy minél nagyobb legyen az általuk kiváltott káros hatás.

Sokszor mondják, hogy a zsidóság asszimilációjáról csak akkor lehetett volna beszélni, ha negyvennyolcban a határsorompókat lezárjuk s a magyarországi zsidóságot etikailag s így erkölcsi és vallási kényszerhatás dolgában is elszigeteljük a galíciai és orosz-lengyelországi nagy zsidó népmédencétől. Ennek a medencének kompakt, érintetlen, ős tömegei új és új rajokkal, felszívhatatlan új rétegekkel tették reménytelenné a magyarországi zsidóság faji és lelki elvegyülését a liberális magyar társadalommal.

Valószínű, hogy az asszimiláció abban az értelemben, hogy a magyarországi zsidóság teljesen maradék nélkül felolvadjon, ez esetben sem következett volna be. Amint a természetben, úgy a fajok életében és keveredésében is semmi sem vész el. De a negyvennyolcas arányszámot véve alapul, hihető, hogy a zsidóság nagy, belső szaporodása ellenére is sohasem válhatott volna sem a gazdasági, sem a kulturális életben azzá a hegemonikus hatalommá, amivé háromnegyed század alatt a bevándorló tömegekkel gyarapodva s lelkileg azokra támaszkodva és azokhoz visszaesve kifejlett. Egy ilyen hermetikus határzárt elképzelve, valószínű, hogy a kis tömegű magyar zsidóság a környező gazdasági, társadalmi és kulturális túlsúlyánál fogva feltétlen alkalmazkodást diktáló magyar többséghez sokkal nagyobb mértékben simult volna. Helyzete és hozzánk való viszonya s a magyarság viszonya ő hozzá, ezt feltételezve olyanformán alakult volna, mint a nyugati államokban, Francia-, Angol-, vagy Olaszországban. Faji egyéniségét így is megőrizte volna, a kapitalista s indusztriális gazdasági rend kialakulásával párhuzamosan aránytalanul jelentős vezető szerepre tett volna szert, de nem jutott volna odáig, hogy az egész életet itt a maga képére és hasonlatosságára próbálja formálni. Alkalmazkodásra kényszerülő tényezőből nem válhatott volna ő hozzá alkalmazkodást kényszerítő tényezővé.

Mi azonban idebent a liberalizmus nevében és jelszavaival éppúgy szabaddá tettük az érvényesülés útjait, mint ahogy szabaddá tettük a beözönlés útjait is. Félszáz esztendő a magyarországi összes nemzetiségek életében bebizonyította, hogy a liberalizmus, ha bizonyos töredékéket a magyarsággal való együttélésre, vagy összeolvadásra hajlított is, magát a nemzetiségi elvet öntudatában, önmagához való ragaszkodásában annyira kifejlesztette, hogy a nemzetiségi tömegek beolvasztásának reménye teljesen illuzóriussá vált. Mi azt hittük, hogy a törvény alól épp a zsidóság lesz kivétel. Az a nép, amelynek faji zárkozottsága, vallási és kulturális öntudata többezer év viszontagságai között érlelődött ki és vált felbonthatatlan keménységűvé. Azt hittük, ha a zsidóság magáévá teszi a gazdasági és társadalmi felemelkedés eszközeit, ezeken át nem magát fogja keresni, hanem hozzánk, a befogadó magyarsághoz fog egyre jobban, végre feltétel nélkül alkalmazkodni.

Ez az alkalmazkodás szinte háromnegyed századon keresztül látszatra fényes bizonyítékait adta a liberális nacionalista politika igazságainak. A háború és forradalmak tapasztalatai s a keresztyén nemzeti felbuzdulás tanulságai kellettek hozzá, hogy e látszatok mögött a magyar társadalom szélesebb rétegei is megérezzék azt a rettentő valóságot, melyet kevesen már élőbben is sejtettek. A keresztyén és nemzeti ellenhatás a maga igazolására a zsidóság gazdasági elhatalmasodása mellett sűrűn emlegette ugyanazt a mérgező szerepet is, melyet a magyar tudomány, az irodalom, sajtó és művészetek terén magához ragadott. Itt azonban a bizonyításnak nem volt olyan könnyű dolga, mint egyebütt. Azt, hogy a zsidóság önmagáért küzd, a maga hatalmi céljaiért, a nagybankok, a nagy indusztria, a kereskedelem, az összeszerzett földvagyon révén s azt, hogy a színházak és sajtó elzsidósodása milyen mértékű, könnyen lehet illusztrálni. Azt a tényt azonban, hogy a zsidóság a magyar irodalomba is belevitte és érvényesítette saját egyéniségét, erkölcsét és hatalmi tendenciáit, már sokkal nehezebb volt bizonyítani. Mindenki érezte, hogy Molnár Ferenc nem Jókai Mór, hogy Bródy Sándor nem Mikszáth Kálmán, hogy Szomori Dezső nem Herczeg Ferenc, hogy Lengyel Menyhért nem Gárdonyi Géza és így tovább. Ezek az írók azonban, ha nem is azzal a magyarsággal, de mégis magyar nyelven írtak, regényeikben, színdarabjaikban magyar neveket és alakokat szerepeltettek, magyar környezetet rajzoltak s a magyar, vagy a pesti életből vett témákat feszegették. Miért ne lettek volna tehát ugyanolyan magyarok, mint Mikszáthék, vagy Jókaiék? Egy közvetlen és felszínen keresgélő analízis is játszva kimutathatja ugyan, hogy ezek mögött a művészi és irodalmi látszatok mögött ugyanaz a zsidó öntudat és egyéniség él, amely a gazdasági életet a maga képére alakította, de erre az analízisre érthető okokból eddig senki nem igen vállalkozott.

Én sokszor rámutattam arra a sajátságos jelenségre, hogy a zsidó írók magyar nevek alatt voltaképpen saját moralitásukat és saját társadalmi típusaikat csempészik bele a magyar irodalomba s ismételten felvetettük a kérdést, miért rejtik idegen nevek és idegen cégér alá azt a világot, amelyet valóban csakis ők ismernek s amelynek életét, küzdelmeit, céljait, hőseit és szenvedélyeit hét titok pecsétje őrzi az irodalom és művészi közvetítés elől. Nem sokáig kellett reklamálnunk. Az az új irodalom, mellyel a zsidóság végre a maga igazi arcát kezdi feltárni a magyar olvasóközönség számára s a magyar vezetőtársadalom élete helyett egész érdeklődéssel, egész önmaga felé fordul, az utóbbi években szinte észrevétlenül megérkezett. Bíró Lajos regénye a bazini zsidókról, Erdős René könyve a modern zsidólányról és asszonyról, Hatvány Lilié ugyanerről, Földi Mihályé a modern magyar ifjúságról, mind a zsidó irodalomnak ezt a visszatérő útját jelzi. De mindnyájuk közül kiemelkedik Hatvany Lajos most megindult hatalmas regénysorozata, amellyel egy zsidócsalád történetében és felemelkedésében az egész magyarországi zsidóság karrierjét és pályafutását akarja megrajzolni. Ez a zsidó irodalmi és művészi őszinteség és önállóskodás sokkal mélyebb forrásokból és mélyebb indítékokból táplálkozik. A magyarországi zsidóság, miután gazdasági és politikai téren bevehetetlenül kiépítette a maga autonóm életét s miután a közelmúlt harcok tapasztalatai nyomán nemleges értelemben eldöntöttnek érzi azt a kérdést, hogy vissza lehet-e őt egyszer szorítani a mimikri, az alkalmazkodó szerepére irodalmi téren is, ahol pedig legtovább tartotta fenn, leveti álarcát és a maga igazi énjével és igazi arcvonásaival lép a nyilvánosság elé. Annyira zártkörűnek, annyira megingathatatlannak érzi, hiszi magát, hogy úgy érzi, leleplezheti, feltárhatja legbensőbb világát anélkül, hogy mindezzel érzékenyebben árthatna érdekeinek, amelyeket pedig oly bámulatos szolidaritással és alakoskodással tudott e téren eddig tartani és védelmezni. Egy társadalmi réteg, egy ilyen attitűdre nyilván csak akkor szánhatja el magát, ha már kockázat nélkül megengedheti magának az önvallomás, az önkritika luxusát, ha már olyan helyzetben van, hogy azt mondhatja a környező és befogadó társadalomnak: íme, ilyen vagyok a magam igazi mivoltában, álmélkodhatsz, vagy szörnyűködhetsz rajta, fütyülök a véleményedre, nem fontos többé, mit mondasz rólam. Nélküled, sőt ellenedre is itt vagyok, nem árhatsz többé nekem. Túlnőttem hatalmi körödön, alul kerültél és én kívülről és felülről nézek le rád, mint abszolút idegenre. Sokáig úgy tettem, mintha egy úton járnánk, a te színeiddel kendőztem magam életem külső nyilvánulásaiban, a te gondjaidat, érzésvilágodat, moralitásodat, ideáljaidat hazudtam a magaménak, amennyiben önmagam legyőzésével ezt megtehettem. Ökörszem voltam, aki a sas szárnyai alá bújt, de időközben észrevétlenül kinőttem a szárnyaid alól. A magamén akarok repülni. Nem is utánozlak többé. Mert utánozni csak azt szoktuk, aki fölöttünk van, akire rá vagyunk utalva, akitől függünk, akit magasabb rendűnek kell elismernünk. Ez a világ elmúlt, most nyíltan beszélhetek az én külön öncélú világomról és nyíltan élhetek is neki. Nemcsak a pénz és politika, de az irodalom és művészet nyelvén és eszközeivel is!...

Egy kitűnő francia író, Jacques de Lacretelle, tavaly előtt megjelent regényében, amely a francia irodalmi közvéleményben nagy feltűnést keltett, megrajzolta a párisi zsidó fiú átváltozását és karrierjét, akit osztálytársai üldözése francia sovinisztából zsidó nacionalistává alakított. Az új magyar zsidó regényirodalom most ugyanerre az útra lép, miután félszázadon át magyarnak hazudta magát. De nem az üldözés és a mellőzés folytán támadt fel benne az érzelmi és erkölcsi reakció. Ellenkezőleg, a mögötte felgyűlt gazdasági és társadalmi hatalom visszfénye, kisugárzása gyanánt. Ez a zsidó irodalom eddig csak jiddisen nyelven, a ghettó homályában és elboltozott világában szólalt meg, most — és ez nincs minden érdekesség nélkül — Magyarországon jut el először fejlődésének ahhoz a stádiumához, amikor idegen nyelven ugyan, de a zsidóság saját problémáihoz nyúl hozzá, ezeket teszi meg érdeklődése tengelyévé és központjává, amelyen át a többi egész világot nézi, amelyhez ezt a környező világot viszonyítja is.

http://betiltva.com/files/milotay_zsido_szellem_az_irodalomban.php

2012 London Olimpia

Mekkora az esélye annak, hogy Londonban, terrorista támadásnak álcázva felrobbantsák az olimpiai stadiumot ?

Kiszivárogtatott katonai dokumentum a készülő átnevelő táborokról

Az amerikai Védelmi Minisztérium számára készített, a napokban kiszivárgott katonai dokumentum döbbenetes terveket tartalmaz arról, hogyan készülnek a „politikai aktivisták” megbékéltetésére „PSYOP [pszichológiai hadviselés] tisztek” segítségével az USA területén felállítandó átnevelő táborokban, azzal a céllal, hogy megtanítsák az aktivistáknak „az amerikai politikai irányelvek értékelését.”- olvasható az Infowars.com-on.

Az FM 3-39.40 Internment and Resettlement Operations (Internálás és áttelepítés hadművelet) címmel ellátott dokumentumot csupán a Védelmi Minisztérium erre kijelölt munkatársai kapták meg eredetileg még 2010 februárjában, azonban most az Interneten is kiszivárgott. A kézikönyv leírja az internálótáborokban fogva tartottak regisztrálására vonatkozó irányelveket, globálisan és az Egyesült Államok területén belül egyaránt. A DHS és FEMA és hasonló amerikai szervezeteken kívül, a program partnereiként olyan nemzetközi szervezetek is szerepelnek, mint az ENSZ és a Vöröskereszt. A dokumentum egyértelművé teszi, hogy az irányelvek az „USA területére” is vonatkoznak és szerves részét képezi még a „Védelmi Minisztérium által a civil hatóságoknak és a kijelölt rendvédelmi szerveknek nyújtott támogatás honi vészhelyzetek esetén,” beleértve „ember által okozott katasztrófákat, baleseteket, terrorista támadásokat és incidenseket az USA és az USA-hoz tartozó területeken.” A kézikönyv leírja, hogy „a hadműveleteket polgári támogató akciók keretében is végre lehet hajtani,” hozzátéve, hogy „az USA területén történő végrehajtáshoz” a Posse Comitatus törvény (ami megtiltja a kormánynak, hogy a katonaságot a civil lakosság ellen vesse be) alóli felmentés szükséges, aminek beszerzéséhez az „elnöknek le kell mondani végrehajtói hatalmáról.” A dokumentum kitér arra is, hogy a fogvatartottakat társadalombiztosítási azonosítójuk alapján azonosítanák.

Az ellenséges harcosokon és egyéb kategóriába tartozó fogvatartottakon kívül a kézikönyv a „civil internáltak” rendeltetését is meghatározza, amikor leírja, hogy az állampolgárokat „biztonsági okból, védelemként illetve abban az esetben lehet fogva tartani, ha a személy vétséget követett el a fogva tartást elrendelő hatalom ellen.” A kézikönyv elmagyarázza, hogyan kell elvégezni a fogvatartottak „átnevelését” a regisztrációt követően, különös hangsúlyt fektetve az USA irányelveinek elfogadtatására a politikai szakadárokkal. Az átnevelés a „pszichológiai hadműveleti tiszt” feladata, aki megtervezi „a fogvatartottak megbékéltetéséhez és akklimatizálásához szükséges PSYOP termékeket, hogy azok elfogadják az intézmény fennhatóságát és szabályait,” írja a dokumentum. A kézikönyv a következő feladatokat határozza meg a „PSYOP csapat” számára:

-átnevelési program kialakítása és kivitelezése az ellenséges hozzáállás csökkentése vagy megszüntetése érdekében,
-politikai aktivisták azonosítása,
-hangosbeszélők biztosítása (adminisztratív közlemények és utasítások közlésére, amikor szükséges),
-segítségnyújtás a katonai rendőrségnek a fogvatartottak és civilek kontrolálására vészhelyzet esetén,
-a PSYOP program megtervezése és kivitelezése az amerikai politika és tevékenységek iránti megértés és hálaérzés kialakulása érdekében.

Ne felejtsük el, a dokumentum nem börtöntáborokban fogvatartott iraki felkelőkről beszél. A kézikönyv egyértelművé teszi, hogy az irányelvek az Egyesült Államok területére is vonatkoznak, a DHS és FEMA felügyelete alatt. A dokumentum azt is hozzáteszi, hogy „az áttelepítési műveletek alatt szükségessé válhat nagy mennyiségű civil lakosság ideiglenes (kevesebb, mint 6 hónapos időszakra) vagy hosszabb idejű (6 hónapnál hosszabb időre történő) elszállásolása is.” A történelemből egyértelműen kiderül, hogy internáló táborokat kizárólag elnyomó, diktatórikus hatalmak alkalmaztak, illetve alkalmaznak, mint a volt Szovjetunió és sztálinista rezsimek, mint Észak-Korea. Eddig is sok cikk és videó jelent meg az Interneten a civil lakosság tömeges fogva tartására vonatkozó tervekről, de ez az első kézzel fogható írásos bizonyíték, hogy a hatalom valóban a politikai aktivisták és egyéb személyek átnevelésére készül. 2009-ben például a National Guard számos munkalehetőséget jelentetett meg, „internáló/áttelepítési specialistákat” keresve „civil internáló táborokba” az Egyesült Államok területén belül. Tavaly decemberben a Halliburton egyik leányvállalata, a KBR „szükségállapot táborokba” keresett személyzetet az Egyesült Államok öt különböző területére. 2006-ban az amerikai nemzetvédelmi hivatal arra szerződtette a KBR céget, hogy fogolytáborokat építsen a „várható nagymennyiségű bevándorló” kezelésére illetve meg nem határozott, egyszerre sok ember fogva tartását igénylő „új programok” gyors kifejlesztésére. A Rex 84, azaz Readiness Exercise 1984 (készültségi gyakorlat 1984) kifejlesztésének is az USA-mexikói határon áthaladó „tömeges kivándorlás” volt az állítólagos oka és a KBR szerződést is ezzel magyarázták. Az 1987-es Irán-Contra meghallgatás során azonban napvilágra került, hogy a program célja nem más, mint a kormány által rendelt „forgatókönyv és hadgyakorlat” kifejlesztése, amelynek keretén belül a szövetségi kormány felfüggesztené az alkotmányt, szükségállapotot hirdetne ki, hogy azután a katonai parancsnokság vegye át a hatalmat a helyi önkormányzatoktól és tömegesen táborokba zárja a „nemzetbiztonsági kockázatnak számító” ellenállókat.

A Barack Obama által szilveszterkor aláírt, a határozatlan fogva tartásról szóló NDAA törvény lehetővé teszi amerikai állampolgárok letartóztatási parancs nélküli elfogását és tárgyalás nélküli határozatlan idejű fogva tartását.

Hírfigyelő Szolgálat - Jövőnk.info

Készülnek a drachma bevezetésére

Az elvtársak 440%-os teljesítménye és a hangzatos szólamok mellett valahogy mégiscsak más a helyzet, ugyanis készülődnek a német vállalatok a drachma bevezetésére. Úgy tűnik, hogy a Görögországgal bármiféle gazdasági kapcsolatban lévő német cégek körében elterjedt, hogy a választásokat követően a pénzük nagy részét egyik pillanatról a másikra elvesztik a drachma újbóli bevezetése miatt. A nagyobb alapkezelőket már bombázzák a kérdések, hogyan lehet majd elkerülni a nagy veszteségeket, euróról majd milyen valutába kell menteni a vagyonokat, hogy az megőrizze az értékét. A déli euróról szóló pletykák mellett eltörpülni látszik, hogy a Görögországban jelen lévő német cégek tényként kezelik a drachma újbóli bevezetését - bármit is mondanak a politikusok, mert mindenki tudja, mennyire hiteles ma egy politikus, főleg ha uniós vezetőről van szó. Komolyabb gazdasági szereplőkben fel sem merül, hogy nem fog felbomlani az eurozóna.

Görögországban a mai napon tartják az előrehozott országgyűlési választásokat. Bár a közvélemény-kutatások eredményeit két hete nem lehet nyilvánosságra hozni, annyi azért tudható, hogy az érvényességhez szükséges részvételi arány meglesz, és feltehetőleg 8-9 párt fog bejutni a parlamentbe. Az éledező szélsőbaloldali pártok mellett valószínűleg az Arany Hajnal is bekerül, de a pontosabb eredmények ismeretének híján akár ennél nagyobb meglepetést is okozhatnak. Annyi biztos, hogy be fog jutni több olyan párt is, ami a parlamentben javasolni fogja a drachma újbóli bevezetését és a kilépést az eurozónából. Márpedig ha ez megtörténik, akár leszavazza a felvetést a kormánykoalíció, akár nem, a vagyonkimentés mindenféleképpen elképesztő méreteket fog ölteni. Vagyis akár döntés születik a kilépésről, akár nem, a megkezdődő politikai viták miatt az ország olyan helyzetbe kerül, hogy az eurót nem tudják megtartani még a felvett hitelekkel sem.

Kivételesen érdeklődve várjuk a választások eredményeit, mert a görög helyzet alakulása egyben azt is eldönti, hogy az eurozóna felbomlása a sok lehetséges közül melyik forgatókönyv szerint fog megvalósulni. Fennáll a lehetősége annak is, hogy az uniós vezetők benn tartanák Görögországot az övezetben, de ehhez olyan mértékű politikai leszámolások lesznek szükségesek, hogy a már így is robbanás közeli társadalmi feszültségek miatt ez tűnik a legvalószínűtlenebbnek.

Molnár István

Választási csalás, vagy az eddigi leglátványosabb bukás lesz a vége?

A görög országgyűlési választások szavazati eredményeinek feldolgozottsága egy órája meghaladta a 99%-ot, mos tmár végleges eredményről beszélhetünk. A pártok kapott szavazatainak százalékos megoszlása a következő: 

Új Demokrácia 18.88% (108)

Syriza (Radikális Baloldal) 16.76% (52)

Pasok 13.2% (41)

Független Görögök 10.6% (33)

Kommunista Párt 8.47% (26)

Arany Hajnal 6.97% (21)

Demokratikus Baloldal 6.1% (19)

A kormánypártok csúfos bukását láthattuk az elmúlt egy nap során, ennek ellenére a görög választási rendszer lehetővé teszi, hogy a mandátumok egészen máshogy alakuljanak. Az egyes pártok képviselői mandátumainak aránya a parlamentben:

Új Demokrácia: 36%
Syriza (Radikális Baloldal) 17,3%
Pasok 13,6%
Független Görögök 11%
Kommunista Párt 8,6%
Arany Hajnal 7%
Demokratikus Baloldal 6,3%

Mivel a feldolgozottság 99% körüli, és a korábbi IMF-párti kormánykoalíció mandátumainak aránya összesen 49,6%, ezért vagy ez lesz az eddigi legdöbbenetesebb bukás (hajszál híján kormányt tudnának alakítani) - vagy az eddigi legdöbbenetesebb választási csalást fogjuk látni a számlálás utolsó óráiban.

A Syriza párt vezetője már tegnap este, a számlálás kezdetekor bejelentette, hogy nem hajlandó egyezkedni a hitelfelvételt támogató pártokkal. Mivel Alexis Tspiras jelenleg a második legnagyobb párt vezetője, a bejelentést követően az euró ára azonnal zuhanásba kezdett, a görög részvények pedig a tőzsde reggeli nyitásakor szakadással kezdték a napot (15-20%-os értékvesztések voltak láthatóak). Ez annyit jelent, hogy a választási eredmények láttán a vagyonkimentés azonnal beindult. A főként német befektetők közt terjedő pletykákról már korábban írtunk, most már az is látható, hogy nem egyszerű pletyka, hanem a pénzügyi érdekeltségek szerint legvalószínűbb forgatókönyv a drachma újbóli bevezetése.

A választásoknak eddig nincs egyértelmű győztese. A jelenlegi állás szerint az IMF-párti érdekeltségek tudnának kisebbségi kormányt alakítani. Ha ezt meg akarják akadályozni, a kis pártoknak olyan eddig példátlan összefogására lenne szükség, ami egy ötpárti kormánykoalíciót jelentene, szemben a két bukott nagy párttal.

Ez a helyzet válaszút elé állítja a görög politikát. A politikusok vagy túllépnek a klasszikus “baloldali-jobboldali” megosztottságon és nemzeti egységkormány jön létre Görögország megmentésére, vagy az országban éveken át tartó káosz köszönt be, aminek kezdetét az eddig stabil politikai viszonyok felborulása jelenti. Az egységkormány létrejöttének nem sok az esélye, figyelembe véve azt a tényt, hogy a kisebb pártok politikusai közt is nagy számban vannak szabadkőművesek.

Sokan felismerték ezt a helyzetet, szavazni sem mentek el. A választás eredményeinek hitelességét némileg aláássa, hogy tegnap este bejelentették, 40% a nem szavazók aránya, majd ma reggelre ez 35%-ra módosult. (Ez még így is azt jelenti, hogy voltak olyan helyek, ahol a lakosok kétharmada nem ment el szavazni.) Akárhogy is legyen – elcsalják a választást vagy nem -, a tegnapi választás eredményeinek mindenféleképpen nagy visszhangja lesz. Még ha sikerül is az IMF-párti erőket választási csalással 50% fölé hozni és kormányt alakítanak, az Arany Hajnal bejutása miatt borítékolható, hogy a drachma bevezetéséről szóló politikai viták nemsokára megkezdődnek.

Fenyvesi Áron

Görögország sakkhelyzetben van, elkerülhetetlen a drachma nyomása

A pénzügyminisztérium három illetékese is jelezte már, hogy Görögország júniusban kifogy készpénztartalékaiból, ha nem sikerül megegyezni az újabb IMF-hitelről.

Az események felpörögtek: a jelenlegi helyzet az, hogy az IMF-párti Új Demokrácia kezében van a kormányalakítás joga. Koalíciót nem tudnak létrehozni, mert a Pasok kivételével az összes párt visszautasította az együttműködést az IMF feltételeit elfogadó pártokkal, a két párt mandátumai együttvéve pedig nem elegendőek a kormányalakításhoz. Ha tíz nap alatt nem alakul meg egy koalíciós kormány, akkor a következő legtöbb szavazattal bíró párt, a Syriza pártszövetségre száll át a kormányalakítás joga. A kormányalakításhoz a koalíciónak 300 mandátumból 151 mandátummal kell rendelkeznie, a Syriza azonban csak 130 mandátumot tud szerezni, ha se az IMF-pártiakkal, se az Arany Hajnallal nem egyezkedik - ami szintén nem elég a kormányalakításhoz. Ha a Syriza koalícióalakítási kísérlete is sikertelenül zárul, a Pasoknál lenne a kormányalakítási jog, ami szintén nem tudna kormánykoalíciót létrehozni (hiszen az Új Demokrácia is a szocialistákkal karöltve alakítana kormányt, a többi párt elzárkózik tőlük).

A kormányalakítás jogát minden sikertelen tárgyalássorozat után a következő legtöbb szavazattal bíró párt kapná meg. Ha egyiknek sem sikerül a kormányalakítás, júniusban újból kiírják az előrehozott választásokat. Csakhogy a pénzügyminisztérium jelzése szerint júniusban már nem lesz elegendő készpénz, ami gyakorlatilag a bankrendszer összeomlását jelenti és az államcsődöt. Se a vállalkozások, se az egyszerű állampolgárok nem tudnak már júniusban készpénzt felvenni, ha Görögország nem kap újabb készpénz-hitelt (euróban) az IMF-től. A helyzetet árnyalja, hogy jelenleg nincsen legitim görög képviselet, ami az IMF-el tárgyalhatna a hitelprogramról, és ez egészen a kormányalakításig így lesz - vagyis euróhoz ilyen úton nem juthatnak. Ha sikeresen meg is alakul egy kormánykoalíció, a görög állampolgárok olyan pártokat szavaztak be a parlamentbe, akik nem támogatják a megszorításokat, tehát ha megkezdődnének a tárgyalások, a feltételek el nem fogadása miatt azok elhúzódnának, és a bankok kifogynak a készpénzből.

Görögország számára az egyetlen lehetséges út, hogy - még ha tárgyalások is kezdődnek valamiféle hitelfelvételről - azonnal államosítják a bankokat és elkezdik nyomni a drachmát. Ha a Syriza megkapja a kormányalakítási jogot, megkaphatja a baloldali pártok támogatását, mivel a terveik között amúgy is szerepel a bankok államosítása, és ez ebben a helyzetben kikerülhetetlen lépés. De még ha létre is jön egy baloldali összpárti koalíció - a Syriza vezetője nemrég kijelentette, hogy egy ilyen koalíciót fog létrehozni, és már több tárgyalás is lezajlott ezzel kapcsolatban - akkor sincs meg a kormányalakításhoz szükséges 151 mandátum, csak 130.

Két, egymással nem tárgyaló tömb jött létre a választások eredményeként, és nagyon úgy tűnik, hogy az Arany Hajnal nemcsak bejutott a parlamentbe, hanem kulcspozícióba került. Ha egyik tömb sem tudja elnyerni a támogatását, az ország kifogy a készpénzből, és teljes lesz a káosz, miközben nincs legitim kormány, ami tárgyalhatna bármiről is. Viszont amelyik tömb megnyeri a támogatását a kormányalakítás céljából, azzal szemben az európai vezetők által csak neonáciként jellemzett párt feltételeket támaszthat. Vagyis garantált, hogy Görögország elhagyja az eurozónát és visszaáll a drachma használatára.

Nyugati politikai elemzők már nem csak attól félnek, hogy ez az eurozóna felbomlásának kezdete, hanem attól is, hogy emiatt nemsokára felbomlik az Európai Unió területi egysége. Ugyanis mivel az Arany Hajnal jó alkupozícióban van, és a bevándorlás elleni politikában több párt nézetei is megegyeznek (nem csak a szélső jobb, hanem a baloldalé is), előbb vagy utóbb visszaállítják a határellenőrzést. Ez és a drachma újbóli bevezetése pedig egy lavina kezdetét jelenti. A Citygroup jelenleg 50-75% közé teszi annak valószínűségét, hogy Görögország elhagyja az eurozónát. Ma és az elkövetkező napokban a létező legkegyetlenebb leszámolások és zsarolások kezdődhetnek meg a görög politikusok közt, ugyanis a kormányalakítás körüli gondok nem csak egy egyszerű kormányalakítás tétjét jelentik, hanem az eurozóna felbomlása elleni harcot is.

Fenyvesi Áron

Alexisz Ciprasz, a Syriza baloldali szövetség vezető politikusa és az Antonisz Szamarasz közötti megbeszélés véget ért. Ciprasz pár perce a pártközpontból mondott beszédet, melyben leoszlatott minden kételyt azzal kapcsolatban, hogy a választások után az első dolga a választási ígéretek megszegése lenne és koalícióra lépne az IMF-párti volt kormánypártokkal.

A Syriza pát vezetője egyben üzenetet küldött az uniós vezetőknek: tisztában van vele, hogy milyen kaotikus állapotok fognak kialakulni Görögországban, de ennek ellenére létre fog hozni egy baloldali koalíciós kormányt, és visszavonja a Szamarasz-kormány által elfogadott IMF-feltételeket, a megszorító intézkedéseket. Ciprasz egyben azt is kijelentette, tisztában van azzal, hogy a görög választók nem az egyes pártokra szavaztak, hanem a megszorítások és a hitel-megállapodás ellen (amiket Ciprasz csak barbár intézkedéseknek nevezett).

A pártvezető kijelentette: a tegnapi választások világos üzenet az uniós vezetők számára, hogy a görög nép visszautasította a népnyúzás politikáját, és nemsokára valamennyi európai nemzet ezt fogja tenni. Merkelnek címezve csak annyit mondott, "itt az ideje visszavonulót fújniuk."

Molnár István

Panosz Kammenosz, a Független Görögök párt vezetője pár perce bejelentette, hogy nem hajlandó nemhogy tárgyalni, de még találkozni sem Antonisz Szamarasszal, az Új Demokrácia párt vezetőjével. Kammenosz szó szerint kijelentette, hogy "nem tárgyalunk árulókkal". A Független Görögök párt több politikusát korábban a kormánykoalícióból zárták ki, mikor nem voltak hajlandók nyilatkozatot aláírni arról, hogy a választások után teljesítik az IMF feltételeit, így kérdéses volt, hogy hajlandóak lesznek-e tárgyalni az IMF-párti vezetéssel, ha újra a hatalom közelébe kerülnek.

Az Új Demokrácia vezetője egyelőre úgy tűnik egyedül maradt. A Független Görögök párt vezetője kijelentette, hogy "más, baloldali pártokkal hajlandók együttműködni", vagyis ha lejár az idő és a Radikális Baloldal kapja meg a kormányalakítási jogot, a Radikális Baloldal (Syriza) a Független Görögökkel koalícióba állhat. A kormányzáshoz szükséges többség azonban csak akkor valósul meg, ha a Kommunista Párt és a Demokratikus Baloldal is támogatását adja.

A mandátumok számbéli eloszlását tekintve jól látható, hogy akár az IMF-párti erők, akár az IMF-ellenes pártok tömörülnek koalícióba, a parlamentbe először bejutó Arany Hajnal támogatása szükséges lesz a kormányalakításhoz. Az Arany Hajnal párt vezetője azonban nemrég kijelentette, hogy ha hatalomra jutnak, végig elaknásítják a görög határt és lőni fognak a menekülő bevándorlókra, így egyelőre az a kérdés, hogy a kommunisták az ország megmentése érdekében felvállalnak-e egy szélsőjobboldali párttal kötött szövetséget.

Ha a görög pártok megmaradnak a "politikailag korrektségnél", és nem hajlandók szövetségre lépni az Arany Hajnallal, Görögországban mindenféleképpen olyan kormány alakul, ami nem rendelkezik a törvényalkotáshoz szükséges 50%+1 szavazattal.

Az is jól látható, hogy az uniós politikusok nem tudják, mitől rettegjenek jobban: a kommunista vezetőtől, aki államosítani akarja a bankokat, a szélsőjobboldali vezetőtől, aki aknamezőt telepít a határ mentén és lelöveti a bevándorlókat, vagy a másik baloldali párttól, aki egy forintot sem hajlandó visszafizetni az államadósságból.

Molnár István

Lars Feld, Angela Merkel német kancellár főtanácsadója bejelentette, hogy "Görögországot karanténba kell tenni, el kell különíteni Európától", hogy megakadályozzák a pénzügyi válság továbbterjedését. Bár nem mondják ki szó szerint, jól látható, hogy a főbb nyugati döntéshozók az eurozóna felbomlása kezdetének tartják a tegnap lezajlott görög választásokat. A vagyonkimentés folyamatos, a görög tőzsdén egyre nagyobb eladói nyomás van.

Nourile Roubini zsidó befektető saját blogján nemrég bejelentette, hogy Görögországot valószínűleg nemsokára kizárják az eurozónából, és ez az eset nem csak Görögországot érinti, hanem az összes perifériaállamot. (Roubini azzal tett nagy ismertségre szert, hogy mikor mindenki optimista volt a gazdasági növekedést illetően, ő előre jelezte a 2008-as gazdasági válságot)

A feszültséget csak fokozza, hogy a Demokratikus Baloldal vezetője bejelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni a megszorításokat támogató pártokkal. Ez sokkolta a nyugati közvéleményt, mivel az optimistábbak azzal számoltak, hogy a Pasok, az Új Demokrácia és a Demokratikus Baloldal együtt kormánykoalíciót alkothat.

A kormányalapítás joga egyelőre az Új Demokrácia pártnál van, de ha a napokban nem sikerül a szocialistákon kívül valamelyik párt támogatását megnyernie, a kormányalapítás jogát a Radikális Baloldal kapja meg. A Radikális Baloldal vezetője viszont bejelentette, hogy az államadósságból egy forintot sem fizetnek vissza, mert nem ők vették fel, és új hitelszerződést sem írnak alá.

Molnár István

Görögország felmondja az IMF hitelszerződést és államosítja a bankokat

elenleg a Syriza párt vezetőjénél, Alexisz Ciprasznál van a kormányalakítás joga. A korábbi két nagy párttal már lezajlottak a tárgyalások. Cipraszt a tárgyalószobát elhagyva bejelentette, hogy az Új Demokrácia és a Pasok pártokkal nem hoz létre koalíciót, mert a tárgyalások során világossá vált, hogy az IMF hitelszerződést akarják megmenteni, nem a nemzetet. Ciprasz nyilvános beszédében kijelentette, hogy vasárnap a választók visszautasították a megszorítás-párti szerveződéseket. A Syriza párt vezetője beszéde végén semmisnek nyilvánította a Görögország és az IMF közt fennálló hitelszerződést, és felszólította az Új Demokrácia, illetve a Pasok párt vezetőit, hogy vonják vissza az írásba adott nyilatkozataikat a hitelszerződés melletti elkötelezettségről, és küldjék meg azt Brüsszelnek.

A Syriza vezetője egyben öt pontban összefoglalta azt a gazdaságpolitikát, amit az általa létrehozni szándékozott kormánykoalíció képviselne. Ezek:

1. A hitelszerződés azonnali felmondása

2. Minden olyan intézkedés megtagadása, ami a munkatörvénykönyvet is érintené

3. A választási rendszer azonnali módosítása és a miniszteri mentelmi jog felfüggesztése

4. A bankok államosítása

5. Bizottság felállítása a hitelválság leggyorsabb megoldásainak kidolgozására

Dimitris Stratoulis, a Syriza egy tagja a bankok államosításával kapcsolatban adott egy rövid interjút is egy a helyszínen tartózkodó riporternek:

"- Ön azt mondja, felmondjuk a hitelszerződést. Hogyan fogja kezelni a bankok kérdését? Ha felmondjuk a hitelszerződést, a bankok kiürülnek.

- Nem ürülnek ki. A görög bankoknak van 165 milliárd euró megtakarítása, ami közvetlen a görög állampolgárok tulajdonában van.

- De ez a mi pénzünk, nem a bankoké.

- Mi majd biztosítjuk az emberek pénzét, és közvetlen az ország újra-felépítésére fogjuk felhasználni.

- Ez azt jelenti, hogy a bankbetétek befagyasztásra kerülnek?

- Mi azt mondtuk, biztosítjuk az emberek pénzét, nem azt, hogy be lesz fagyasztva.

- És hogyan fogják ezt a pénzt felhasználni a növekedés beindítására, ha a görög állampolgároké?

- Hogyan akarják, hogy használjuk? Eddig is használva volt, termelte a profitot a bankoknak és az alapkezelőknek. Közvetlenül fogjuk felhasználni a vállalkozások támogatására, házépítésekre. Ez csak politikai döntés kérdése."

A párt vezetője, Alexisz Ciprasz később megerősítette a párttag állításait. Az is látható, hogy az interjúalany igen kellemetlennek találta a kérdéseket, valószínűleg főleg arra figyelt, hogy a kijelentései ne súlyosbítsák a vagyonkimentést. Kerülgette a kijelentést, de már szinte biztosra vehető, hogy a bankokban tárolt pénzek be lesznek fagyasztva.

A Demokratikus Baloldal párt vezetője már be is jelentette, hogy támogatják a Syrizát a kormánykoalíció létrehozásában. A tárgyalások tovább folynak.

Molnár István