2012. augusztus 25., szombat
Növények társítása
"A konyhakert további kutatása során összeállítottam egy újabb táblázatot a növények társításáról."
Mit mivel társítsunk, illetve mivel ne társítsuk, mert kedvezőtlenül hatnak egymásra. Kultúra | Jó szomszéd | Rossz szomszéd |
Fokhagyma  |
|
|
Sárarépa  |
|
|
Káposzta  |
|
|
Eper  |
|
|
Bokorbab  |
|
|
| Futóbab |
|
|
Petrezselyem  |
|
|
Retek  |
|
|
Saláta  |
|
|
Paradicsom  |
|
|
Borsó  |
|
|
Uborka |
|
|
Burgonya  |
|
|
Cékla  |
|
|
Hagyma  |
|
|
Cukkíni  |
| |
Kukorica |
|
|
Gyümölcsfák |
| |
Zeller |
|
|
Spenót  |
| |
Paprika  |
| diófa (paprika társításáról nem sok anyagot találtam. De ha nincs rossz szomszédságban más növényekkel, akkor végül is jó szomszédságban van mindennel. Ez saját vélemény) |
http://www.konyhakert.com/kert/novenyek-tarsitasa_konyhakert/
2012. augusztus 24., péntek
Egy haldokló kislány szüleinek megrendítő tanúságtétele
A Chemin Neuf Közösség videófilmje egy francia házaspárt mutat be, akik hónapokon keresztül ápolták gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kislányukat, és közben megtanulták tőle az igazi szeretetet.
Ez a film egy francia házaspár, Anne-Dauphine Jullliand és férje, Loïc csodálatos és megrázó tanúságtétele. Kislányuk, Thaïs életét mesélik el és szavaikból kiviláglik, mennyi mindent kaptak tőle azáltal, hogy elkezdték hallgatni kislányuk szívét és lelkét.2005-ben, Párizsban, Anne-Dauphine és Loïc élete szinte idillien boldog. Közel négy éves fiuk, Gaspard és két éves lányuk, Thaïs után július közepére várják harmadik gyermeküket. Örömüket lelik munkájukban és őszintén szeretik egymást. Azonban ahogy a tengerparton Thaïs kicsi lábainak nyomait nézték a vizes homokban, észrevették, hogy járása furcsa: nagylábujja kifelé fordul. Vizsgálatok hosszú sora után az orvosok felfedezik, hogy a kislánynak egy nagyon ritka genetikai rendellenessége van, metakromatikus leukodisztrófia. Thaïs gyógyulására semmi remény: néhány éve vagy csupán néhány hónapja van hátra! Éppen a kétéves születésnapját ünneplik.
Az annyira várt boldogság darabokra hullva elrepül, nehéz szép jövőbeli terveket szőni. A Thaïs betegsége miatt viharossá vált hétköznapokban ekkor megjelenik egy gyenge fénysugár a megpróbáltatás sötétségében: Thaïs mindvégig, miközben állapota folyamatosan romlik, titokzatos módon elkezdi átalakítani a szíveket, különösen is a szüleiét. Az élet tanítójává válik. Bár napról napra veszíti el a képességeit – a beszéd, a látás, a hallás, a mozgás képességét – titokzatos módon olyan békét sugároz, amely mindenkit átalakít, aki közeledik hozzá. A betegség tönkreteszi testét, de nem lesz úrrá a szívén: Thaïs, azáltal, hogy elfogadta az életét, megtanít bennünket a szív útjára, a nagybetűs Szeretet útjára - írják összefoglalójukban a film készítői.
A Net for God TV honlapján tekintheti meg a filmet, az angol nyelvű honlapon Thank you Thaïs címen, magyar hangbemondással is.
Magyar KurírFeszültség
Az emberek az utcán nyalják a fagylaltot, a kánikula minden idők rekordját megdöntötte és ez már egy folyamatosan emelkedő tendencia, amelynek következményei beláthatatlanok hosszútávon. Még egy gazdaságilag stabil országban is komoly kihívások elé helyezné az embert, akár lakhatási, mezőgazdasági, munkavégzési, utazási, egészségi és egyéb szempontokból.
Viszont mi nem állunk stabilan, sem gazdasági, sem pedig társadalmi szempontból. A világpolitikában átrendeződés alatt állnak az erőviszonyok, ez önmagában feszültség keltő tényező és itt a feszültség alatt mindent érteni kell. Helyzetünk nemhogy stabilnak nem mondható, hanem kifejezetten instabil. Talán az sem túlzás, ha azt mondom, hogy lelkében beteg a nemzet, beteg az ország lakossága, beteg a magyar társadalom.
Mi joggal vagyunk büszkék tehetségünkre, mert tehetséges és szép nemzet vagyunk. Aki világot járt ember és van összehasonlítási alapja az tudja. Sportban, tudományban, új dolgok feltalálásában, asszonyaink szépségében az élen járunk. Azt hinnénk, hogy mindez elegendő kellene, hogy legyen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott gazdasági hátteret biztosítsunk magunknak, egy olyan gazdaságot, amely a földi létünk szükségleteit civilizált emberhez méltó módon kielégítené, hiszen még a megkurtított országunkban is rendelkezünk mindazon természeti adottságokkal, hogy az elébb felsoroltak biztosítva legyenek. A számvetés viszont teljesen más eredménnyel szembesít minket.
Az emberek átlag életkora alacsony, egészségi állapota enyhén szólván nem kielégítő, a stressz szintje magas-boldogság szintje rendkívül alacsony, az ország fuldoklik az adósságban, a háztartások úgyszintén. A nemzeti vagyon két évtized alatt teljesen eltűnt vagy idegen kézbe került. Hogyan történhetett mindez meg egy tehetséges nemzettel?! Hogyan történhetett meg mindez egy még nem is oly régen Európa középhatalmával? Egyetlen elfogadható válasz van erre, amivel lehet nem egyetérteni és lehet vitatni, de a tény az tény marad.
A válasz a következő:-nem törődünk azzal, hogy milyen igazságtalanság történik szomszédunkkal, ismerősünkkel vagy akár egy idegennel. Sok esetben még káröröm is fellehető a poruljárttal szemben. Kimondható, hogy a magyar nemzet elvesztette, az egészséges és a megmaradásához nélkülözhetetlen összetartását. Egy nemzet amely nem összetartó enyészetté válik.
Mindenekelőtt meghatározni kellene, hogy mi az a szükséges minimum összetartás amely végül is önérdek kell, hogy legyen egyben.
Az összetartás nem azonos az összetartozással. Összetartozás nélkül is lehet összetartás és összetartás nélkül is lehet összetartozás.
Ez utóbbi dübörög nálunk, még állami szinten is. Lásd az Országgyűlés által elfogadott törvényt, „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Tehát állami szinten fontosnak tartják az összetartozás kinyilvánítását, viszont gondosan ügyelnek arra, sőt mindent elkövetnek, hogy összetartás helyett széthúzás legyen és ennek következményeit szenvedjük. Miközben hangzatos, tartalom nélküli maszlagot vetnek a nép elé nagy csinadrattával elsorvasztják a nemzet gerincét, éket ütnek mindenhová ahol a kohézió legkisebb jelét is látják.
Egyik legkézenfekvőbb példa, a devizahitelezés. Számtalan egyéni sorsra látok rá e téren és talán ebből kifolyólag megengedhetem magamnak azt, hogy megnyilatkozzak.
Azt most nem taglalnám, hogy minden „devizahiteles” csalás és átverés áldozata lett. Ezt már sokszor megtettem. Hozzá kell tenni, hogy ügyes és jól előkészített kelepce volt, de a banánhéj itt sem marad el, nyugalom, ami késik nem múlik.
A kormány minden eddigi intézkedése ez ügyben, az összetartás megakadályozására irányult, persze a felületes szemlélő mindebből semmit sem észlel, mert annyira jó és kényelmes gondolkodás nélkül átsuhanni az életen. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az általam eddig megismert kölcsönfelvevők több mint 90%-a nem volt felelőtlen. Egy részük teljes mértékben, különböző okokból kifolyólag rákényszerült kölcsönfelvételre, másik része mint elfogadott és létező szolgáltatást vette igénybe, nem sejtve, hogy aljas háttérszándékkal lett kitalálva, mert önmaguk sem voltak aljas szándéktól vezérelve.
Akik ezt kitervelték, nagyon jól ismerték a magyar mentalitást, tudták, hogy nem kell tartaniuk a következményektől, mert nem vagyunk összetartóak. Azok akik különféle okokból nem vettek fel kölcsönt, vagy azért mert nem voltak rászorulva, vagy nem tudtak felvenni, vagy azért mert előrelátóbbak voltak, most szinte önigazolást keresve akkori döntésük helyességének, jó adag kárörömmel szemlélik a dolgot, örülve, hogy hálón kívül rekedtek. Szegény balgák, ők is hálón belül vannak csak még nem tudják. Igyekszem többé-kevésbé higgadtan szemlélni a dolgot, de még engem is meglep az emberi ostobaság mértéke sok esetben. A leghangosabbak azok akik forinthitelt, pontosabban államilag támogatott forinthitelt vettek fel, amikor még volt ilyen, mert a devizahiteles is tulajdonképpen forintkölcsönt vett fel. Persze az eszükbe sem jut, hogy a támogatás a költségvetésből van, amit esetleg a devizahiteles is finanszíroz adójából. Persze ezt nem is kell és nem is szabad így szemlélni, mindössze az a furcsa, hogy észreveszik ha a kormány látszatintézkedéseket hoz, mintha segítene a „devizahiteleseken” holott ez távolról sincs így. Minden intézkedés a bankoknak kedvezett, hogy jogtalanul adóforintokhoz jussanak és ebben a legutolsó vétkes maga az adós.
Többször nyomatékosan kifejtettem, hogy az adósokat nem kell megsegíteni, hiszen ha nem kértek segítséget amikor elköltötték a felvett összegeket, akkor nem lenne tisztességes segítséget kérni a visszafizetésnél sem. Pusztán a törvénytelenségeket kell felszámolni.
Mert törvénytelenségek vannak! Tisztelt kárörvendő embertársak, semmi okuk nincs a kárörömre, nem beszélve arról, hogy akik mindezt kieszelték és kivitelezték, önökre mint potenciális prédára tekintenek és meg fogják találni a módját, hogy áldozattá váljanak nem tartva attól, hogy akiket most sanyargatnak az önök segítségére sietnek, mert önök sem sietnek az ő segítségükre. Emberek ezrei vetnek véget az életüknek, családapák vágják fel gyermekeik ereit és százezrek hagyják el az országot, miközben vannak akiknek a legnagyobb örömük a káröröm.
Mit tehetnek első körben a magyar emberek? Nem könnyű feladat, el kell kezdeniük gondolkodni azon, hogy összetartás nélkül előbb utóbb mindenkit kifosztanak, erre ezer meg ezer bizonyíték van.
Ha konkrétan, fizikailag és aktívan nem segítenek azon aki rászorul, akkor az a minimum elvárható dolog, hogy nem rúgnak bele, még átvitt értelemben sem. A nemzet, az ország, olyan mint egy nagy család és ugye egy családon belül nem rugdosunk egymásba?! Minden tehetségünk ellenére, az összetartásban utolsók vagyunk és enélkül elporladunk.
„A család azt jelenti, hogy megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.” (Bernie Siegel)
Kásler Árpád, BAÉSZ-RVMPKelt, Gyulán 2012.08.24-én
Törvényen kívül
A cél lezülleszteni a fiatalokat, miközben jól meg is szedik magukat.
Welcome to Paradise! – olvassa a bejárat feletti dekorációt Casper, aki Krakkóból érkezett ide, az ozorai mennyországba. Civilként egy multinál HR-asszisztens, szabad idejében azonban igazi „goanauta” (lásd goa trance zene – a szerk.) fesztiválokra jár, ahol, ha csak ideiglenesen is, azt csinálhat, amit akar. Az Ozorán először jár, ezért izgatottsága érthető. Ebben a közösségben már régen híre ment, hogy ilyen buli nincs máshol.
Az 1999-es napfogyatkozás áttörést hozott a trance-zenén nevelkedett, sajátos pacifista elveket valló magyar hippikultúra fejlődésében. Az azóta legendássá vált Ozora melletti tanyán akkor rendezték meg az első olyan pszichedelikus fesztivált, amelyre több ezren látogattak el a világ különböző pontjairól. A gyors sikert pár év szünet követte, majd 2004-ben egy fiatal csapat meglátta a sajátos hangulatú helyszín és az alternatív örömökkel kecsegtető partikultúrában rejlő további lehetőségeket. Bár az első Ozora-fesztiválra csak hétszázan mentek el, a következő években ugrásszerűen nőtt a látogatók száma – tavaly csaknem harmincezren voltak. Miközben Magyarország legnagyobb fesztiválja, a Sziget húsz év alatt sem tízszerezte meg látogatottságát, az Ozora hét év után a negyvenes szorzóval büszkélkedhetett.
| A néhány hónapja érvényben lévő szabályozás visszaszorította a drogfogyasztók számát, de a heti 350 ezer drogfogyasztó körében már most hódítanak új vegyületek. A kábítószer elleni küzdelem világnapja alkalmából hazánk legszókimondóbb toxikológusát, Zacher Gábort faggatta az MNO még júniusban a magyarok partidrog-fogyasztási szokásairól és a nemrégiben bevezetett C-lista áldásos hatásáról. |
A rajongók számtalan okkal magyarázzák a fesztivál sikerességét. Bár a hívek többsége igyekszik elsőként megemlíteni a dádpusztai tanya spirituális jelentőségét, az emberekből áradó pozitív energiát és hasonló, átszellemült hippidogmákat, akadnak bőven materiális, a szervezést dicsérő vélemények is. Hosszan lehetne sorolni az érveket az Ozora népszerűsége mellett, van azonban közöttük egy, amit mindenki megemlít. Ez pedig a szokatlanul nagy tolerancia, amely a drogfogyasztást övezi.
– Itt nyugodtan bulizhatsz, mindent megkapsz hozzá – mondja Jossi, aki az izraeli Haifából utazott hazánkba. Izrael évek óta trance-nagyhatalom, a drogfogyasztást pedig, legalábbis az ottani rendezvények területén, liberálisan kezeli a hatóság. – Piac viszont még nálunk sincs – folytatja, ilyen szabadságot ugyanis eddig csak az itteni fesztiválon látott. A bazársor után megtermett világító varázsgombákká alakították-díszítették a puszta út menti lámpáit. Ezek alatt ülnek a kereskedő fiatalok, egyedül vagy csapatokban, ölükben kartondarabra firkált árlappal, s noha javarészt könnyűdrogokkal találkozunk, ha alaposan körülnéz a vásárló, talál keményebb szereket is.
A szervezőstáb – a Magyar Nemzet neve elhallgatását kérő forrása szerint – igyekszik moderálni a kereskedelmet. A rendőrség eddig is mindennap tartott ellenőrzést a területen, az idén azonban szigorított a szabályokon: ha valakit drogárusításon kap a helyi biztonsági erő, el kell hagynia a „paradicsomot”. Az azonban még nem feltétlenül ijeszti meg a fesztiválon üzérkedőket, ha a szervezőcsapat bekeményít. A rendőrség az idén látványosan felvonult. A lap próbálta elérni az illetékes szerveket, a sárbogárdi rendőrkapitányságot, a Fejér megyei főkapitányságot, a Belügyminisztérium, illetve az ORFK sajtóosztályát, arról azonban lapzártáig nem kaptak információt, hogy miként fogják betartatni a kábítószerek kereskedelmére és használatára vonatkozó magyar törvényeket.
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/torvenyen-kivul-1098021
2012. augusztus 23., csütörtök
Szende Péter: Kárpát-medencei abszurd csendélet
Van úgy néha, hogy már egyszerűen nem lehet elrejteni az elrejthetetlent. Amikor előbukkan pőrén, és mindenki benézhet egy kicsit a kulisszák mögé.
De csak rövid ideig szokott tartani az ilyen, és amíg az ember csodálkozva áll, és nézi a jelenséget, addigra már tovalibben, eltünteti a hétköznapok rohanása, a közöny és a beletörődés. Az érintettek újrasminkelik magukat, úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna, és kezdődik elölről az egész bújócska...
Ilyen volt például, amikor az izraeli harci gépek berepültek Magyarország fölé, és senki az égvilágon meg nem tudta értelmesen magyarázni, hogy milyen alapon.
Dadogtak az illetékesek, fölényeskedett az izraeli nagykövet, de végül úgy siklott át rajta a közfigyelem, hogy épkézláb indoklás nem is született.
Vagy amikor Hunvald György nem a pártfőnökeit, Lendvait, vagy Kiss Pétert kérte meg, hogy húzzák ki a csávából, hanem a mazsihiszes Zoltainak szólt, hogy "sikálja" már el a dolgokat.
És a lehallgatott telefonbeszélgetésben Zoltai ezt meg is ígérte. (Feldmájer főrabbi szerint ez nem volt "helyes" dolog tőle. Hogy mi nem volt helyes, az nem teljesen világos: az, hogy megígérte a segítséget, vagy az, hogy ezt telefonon tette meg.)
Ezen ügynél azért nyilván elgondolkodott a leghitetlenebb magyar állampolgár is azon, hogy miképpen lehetséges, hogy egy icipici "egyház" vezető tisztviselője utasíthatja a Központi Nyomozó Főügyészséget. Azóta pedig - látva Hunvald ítéletét - egyértelművé vált, hogy nagyrészt sikerült "elsikálniuk" a dolgot.
Amikor az Ellie Wiesel nevezetű, kétes kilétű személy megérkezett, akkor is látszott, hogy ez most nagy esemény. Egy kivételével az összes politikai párt teljes vezetősége földig hajlongva köszöntötte, arcukon az alázat és a csodálat olyan kifejezésével, ami a "legragyogóbb" Rákosi időket idézte. Valószínűleg parancsot is hozhatott, hiszen nemsokára megszavazta a "független" parlamentünk a "holokauszt-tagadásról" és "gyűlöletbeszédről" szóló törvényt.
Később állítólag szóban inzultáltak egy nyugdíjas vallási vezetőt a kiválasztottak népéből, Schweitzer rabbit, amiből óriási ribillió kerekedett. Sokan már azt várták, hogy amerikai anyahajókat fognak vezényelni az Adriára.
Legutóbb az Izrael elleni labdarúgó-mérkőzésen nyilvánítottak véleményt a szurkolók meglehetősen nyersen, és mutatták ki "szeretetüket" a kiválasztottak felé.
Nem szeretem a "jogom van ehhez vagy ahhoz" kezdetű mondatokat, mert ezt általában a liberálisok használják az elfogadhatatlan "emberi jogok" alátámasztására, de azt hiszem, szeretni, vagy utálni igenis joga van bárkinek bárkit és bármit.
Legfeljebb kimutatni az érintetteknek nem túl elegáns dolog.
Igen ám, de a kiválasztottak azt mondják, ha Te nem szereted őket, akkor az a következő lépés, hogy Auschwitzba akarod őket szállítani. És el akarod őket gázosítani (ez az a bizonyos holo-bunkósbot).
Igen ám, de a kiválasztottak azt mondják, ha Te nem szereted őket, akkor az a következő lépés, hogy Auschwitzba akarod őket szállítani. És el akarod őket gázosítani (ez az a bizonyos holo-bunkósbot).
És ez a grandiózus hazugság az egészben, ami azonnal politikai síkra tereli az egészet, és a valóságos mértéknek ezerszeresére nagyítva a veszélyt hisztériát kelt, amit politikai, vagy, ha kell, katonai hadjárat követ.
Magyarán vagy szereted őket, vagy Téged fognak elszállítani valahová.
Érted már a logikát, fafejű magyar?
Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy régebben, még a Szovjetunió idejében, amikor egy szovjet sportoló lépett színre, majdnem mindig erőteljes füttyszó hallatszott a nézőtérről. Ez nyilván nem személyesen a sportolónak szólt, hanem az erőszakos és elnyomó szovjet szuperhatalomnak, a fél Európát végigerőszakoló Vörös Hadseregnek és a hazug szovjet propagandának. A szovjetek úgy reagáltak erre, hogy nem reagáltak.
Úgy tettek, mintha nem is hallanák, pedig ez a füttyszó évtizedekig hallható volt. Tudták, hogy nincs értelme ez ellen fellépni, mivel az csak olaj lenne a tűzre.
De a mostani világhatalmat ennél sokkal keményebb fából faragták.
A jelenlegi magyar politikai rendszerben ugyanúgy létezik a komisszár-rendszer, mint a régiben. A politikai elit egy meghatározható részén keresztül a globális hatalom ugyanúgy rajta tartja a kezét a magyar politika vérkeringésén, mint a szovjetek tették.
A jelenlegi magyar politikai rendszerben ugyanúgy létezik a komisszár-rendszer, mint a régiben. A politikai elit egy meghatározható részén keresztül a globális hatalom ugyanúgy rajta tartja a kezét a magyar politika vérkeringésén, mint a szovjetek tették.
Ezek a komisszárok mostanában már sokszor túl korán nyomják meg a politikai vészcsengőt. A "rettegő" gépezetet ilyenkor már nem lehet leállítani. Az megy a maga útján, és "bedarált" közéletünk illusztris tagjainak ilyenkor már a megfelelő sorrendben kell elhatárolódni, felháborodni, vagy éppenséggel meakulpázni.
És az ország közvéleménye méla undorral figyeli ilyenkor a már rutinná vált köztársasági elnöki, miniszterelnöki, pártelnöki és egyházfői stb. elhatárolódásokat. Egy papíron független ország méltóságának folyamatos sárba tiprását. Ilyen nyilvános szeánszokat még a Szovjetunió sem követelt meg soha a vazallusaitól.
És az ország közvéleménye méla undorral figyeli ilyenkor a már rutinná vált köztársasági elnöki, miniszterelnöki, pártelnöki és egyházfői stb. elhatárolódásokat. Egy papíron független ország méltóságának folyamatos sárba tiprását. Ilyen nyilvános szeánszokat még a Szovjetunió sem követelt meg soha a vazallusaitól.
A magyar-izraeli labdarúgó-mérkőzés után még 48 óra sem telt el az első nyilvános bocsánatkérésekig.
És aztán beindult a megalázkodó gépezet. Szanyi Tibor az ATV képernyőjén teljesen normálisnak nevezte, hogy ilyenkor elviszik az embereket a nézőtérről, és bebörtönzik őket. Olimpiai példákat hozott fel erre.
Csak hát ezzel több probléma is adódik, Szanyi úr. Több ezer embert elég körülményes elvinni és főleg bebörtönözni. És ráadásul ettől még a kiválasztottakat sem fogják jobban szeretni. És később egyre több embert kell majd elvinni. És hogy fér ez össze az Ön mélyen demokratikus természetével, Szanyi úr?
És a legfontosabb kérdést persze messziről elkerüli Szanyi úr! Nevezetesen hogy miért nem szeretik ezeket a szegényeket szinte sehol? Mert tudja, Szanyi úr, ez máshol is így van ám - számtalan országban! Sok helyen csak nagyon komoly biztonsági intézkedésekkel tudják megvédeni ezeket a szegény kiválasztottakat. Ahhoz képest ez a hátat-fordítósdi csak egy pajkos diákcsíny ám. És ha tankokat hozatna izzó hazaszeretetében, hogy megszerettesse őket, ez valószínűleg akkor sem fog menni.
Elárulok Önnek egy mély összefüggést. Tudja, az emberek nem szokták szeretni azokat, akik kifosztják az országukat. Tudjuk, hogy Ön nem él szegénységben, és magasan tesz arra, hogy a nép többsége abban él. De azzal a meglehetősen egyszerű szerkezetű agyberendezésével próbálja felfogni, hogy a népnek nem az a legfontosabb szempont, hogy Ön és az Önhöz hasonlók jó bizonyítványt kapjanak a szolgasorban tartóinktól.
De térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz.
De térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz.
A politikusok gerincfelépítése és moralitása végül is azért nem jelent különösebb meglepetést e hazát benépesítők számára. Történelmi egyházaink "mélyrepülése" azonban egyre nagyobb aggodalmat kelt a náluk vigaszt keresőkben. Sajnos egyházaink még sokkal letaposottabb állapotban vannak, mint a szocialista rendszerben. Amint az a tényfeltárásokból már kiderült, hogy a szocializmusban gyakorlatilag senki sem kerülhetett felelős egyházi pozícióba, aki nem tette meg a maga súlyos kompromisszumát a hatalom felé. Sajnos nagyon félő, hogy a mostani garnitúráról ugyanez fog kiderülni néhány év múlva.
A magyar katolikus egyház főpapságánál tragikomikusabb csoportosulás még ebben az agyongyalázott országban sem nagyon létezik. Nem csoda, hogy morálisan szinte kettészakadt már az egyház. Az alsópapság jó része még nézni sem szereti ezt a komédiát, és nagyon sokan közülük hangot is adnak ennek.
Most már tényleg csak az van vissza, hogy valamelyik főpapunk beáll Gyurcsány mellé, és minden nap megbérmáltatja őszödi nemzeti objektumunkat.
Most már tényleg csak az van vissza, hogy valamelyik főpapunk beáll Gyurcsány mellé, és minden nap megbérmáltatja őszödi nemzeti objektumunkat.
Az, hogy a homokos parádékon katolikus kegytárgyakat használnak fajtalankodáshoz, az utóbbi években már nem érdekli őket. Az sem érdekli őket különösebben, ha a római katolikust kifelejtik az Unió kiadványaiban a fontosabb vallások felsorolásából. Az sem ciki, ha esetleg a kiválasztottak kicsinálják a veszprémi püspököt, az egyedülit, akinek néha megszólal a lelkiismerete. Aki úgy gondolta, hogy a főpapság nemcsak karriert és protokollt, hanem néha kis szolgálatot is jelent. A gender-ideológia bevezetése elleni fellépésük sem nevezhető még lagymatagnak sem.
De az, hogy Schweitzer rabbival valaki közölte, hogy nem kedveli a kiválasztottak népét, nos, az úgy tűnik, alapjaiban rengette meg a magyar katolikus egyházat.
Rekordidő alatt olyan heves reakciót váltott ki belőlük, hogy meg kell kérnünk a híveket, hogy ne engedjenek többé ilyen híreket eljuttatni hozzájuk, mert zaklatottságukban még kárt tesznek valamiben.
Szerintem Mindszenty, Prohászka, vagy Zadravecz egy méterrel mélyebbre kaparták magukat, szegények a sírjukban. (Ha most csak egyetlen ilyen főpapunk lenne!)
Csakhogy innen már nincsen sokkal tovább. Elő kell lépni az árnyékból, és nyíltan ki kell mondani, hogy a "kiválasztott nép" különb a többinél, rá más szabályok vonatkoznak, ők más megítélés alá esnek. Ahogy az a Talmudba és sok íratlan hagyományba bele is foglaltatott. (Ez néhány esetben félig-meddig már meg is történt.)
A Mazsihisz vezetőit pedig már ideje lenne megkoronázni, vagy legalább kapjanak egy kormányzói rangot, mint Hunyadi, Kossuth vagy Horthy. Ne a háttérből kelljen nekik irányítani az országot. úgyis nyújtottak már be törvényjavaslatot, 'sikáltak el dolgokat' Hunvald-féléknek, utasítottak kormányfőket. A sötét félhomályból irányítani olyan megalázó, nem? Amikor pedig úgyis mindenki tudja, hogy mi az ábra. Mire jó ez az állandó bújócska, emberek?
Mennyivel becsületesebb volt a szovjet déli hadseregcsoport! Ők nyíltan megmondták, hogy pofa be, mert különben lövünk.
Mennyivel becsületesebb volt a szovjet déli hadseregcsoport! Ők nyíltan megmondták, hogy pofa be, mert különben lövünk.
Jól van no, tudjuk mi, hogy ez csak egy piciny helytartóság az Isten háta mögötti Kelet-Európában. És az itteni helytartó nem ugrálhat, nem találhat ki csuda-újdonságokat a pannonok népével...
kuruc.info Hallgasd el - tégy úgy mintha hülye lennél - tégy úgy mintha a másik fél lenne a hülye – ne ismerj el magától érthetődő dolgokat – ha valaki magától érthetődő dologgal áll elő kényszerítsd rá, hogy mégis bizonyítsa be igazát - adj közleményt, mintha te vetted volna észre a hibát – beszélj róla, csinálj neki nyilvánosságot, majd felejtsd el megint - tégy úgy mintha foglalkoznál vele, és várd meg még a másik fél belefárad…
Ismerjük a szabadkőművesek, a cionisták, a világhatalomra törekvők, az országhódítók által létrehozott bürokrácia útvesztőinek tárházát.
Ulistyák Ottó
Tévutak
A szabadkőműves-zsidó rendszernek a legfőbb céljai közé tartozik, az igaz, Istenhez vezető vallások, a hit teljes megsemmisítése. Tervük megvalósításához,a sátáni Új Világrendhez ugyanis ez elengedhetetlen. Hogy tervüket megvalósítsák, az igaz hit, és erkölcsi értékek helyébe, a materializmust, az egoizmust, és a szabadosságot helyezték. Az erkölcsi züllesztés megtette a hatását, az általuk rabságba ejtett népeken, ám rájöttek hogy céljuk,mindennek ellenére közel sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzelték. Ezért egy másik fegyverüket is elővették, vallásokat, saját romlott szellemiségükkel töltöttek fel, és ezeket helyezték az igaz hit helyébe. A következőkben, ezekből fogok bemutatni egy példát, a Krisna-tudatú Hívők Közösségét.
A vallás háttere:
A vallás Indiából ered, a Hinduizmusra alapszik. A Hinduizmus csak gyűjtőneve India vallásainak, sokféle hitrendszerének, típusainak, melyeket magába foglal egy közös elv, a Sanatana Dharma az “Örök törvény”, ”Örök igazság”, ami mindennek az alapja, mindennek az irányítója és mindent áthat. A Krisna-tudat a Vaisnava filozófiai iskolán alapszik, akik Vishnut ismerik el a legfelsőbb Istenségként. Ezen belül a Gaudiya Vaisnava irányzatra alapszik, ami a 16. Században alakult ki a Gauda régióban (a mai Bangladesh területén). A vallási mozgalom létrehozója Chaitanya Mahaprabhu. Az irányzat követői Krisnát ismerik el, Vishnu legfelsőbb személyeként, aki mindent tudó, mindent ható és mindent vonzó.
A vallás megalakulása:
A vallás megalapítója Bhaktivedanta Swami Prabhupada(eredeti nevén Abhoy Charan De) 1896-ban született Kalkuttában. Szülei Vaisnavák voltak. 1922-ben találkozott először vallási tanítójával Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakuraval. A tanítója, aki a Gaudaya Vaisnava irányzat követője volt, “érdekes módon” azt az elképzelést is támogatta, miszerint ezt a vallási irányzatot terjeszteni kell a Nyugat felé, és angol nyelven kell könyveket publikálni, hogy eljusson a “Szent Üzenet” a Nyugatra is.
Annak ellenére, hogy a Hindu vallások sosem voltak térítő, terjeszkedő jellegűek, Bhaktivedanta a tanítójától azt a feladatot kapta, hogy mindenáron juttassa el az üzenetet a világ minden részére. Először Indiában publikált írásokat, majd miután ott kezdetben nem lett nagy sikere, hajóra szállt és útnak indult, pár könyvvel, élelmiszerrel és ruházattal az Egyesült Államokba… 1965-ben ért a hajóval New Yorkba. És innen indult útnak a vallás később.
Nem tudni, hogy Bhaktivedanta valójában már meghívásra utazott-e ki az Egyesült Államokba, vagy később fedezték fel benne a “lehetőséget”, de annyi bizonyos, hogy alig egy év elteltével(!!) 1966-ban már létrehozta New Yorkban az ISKCONT; Krisna Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségét. Nem kell ahhoz sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk, hogy egy állítólag semmiből jött, utcai próféta nem tudja elérni az Egyesült Államokban azt, hogy egy nemzetközi szervezetet hozzon létre 1 év leforgása alatt… Kivéve persze, ha megkapja a “háttérből” az ehhez szükséges anyagi, média és egyéb támogatásokat.
Röviddel a ISKCON megalapítása után híveinek templomot építetett New Yorkban, majd San Fransiscoban. Bejárta Amerikát, nyílvános beszédeket tartott, különböző intézeteket hozott létre, valamint farm közösségeket. 80 könyvet adott ki, és 14(!) alkalommal utazta körbe a Földet, 108 templomot és számos Krisna-tudatú közösséget hozott létre, valamint rendszeresen ünnepségeket rendezett a világ nagyvárosaiban. Ezekre feltehetőleg nem a tagság támogatásaiból volt pénz. Miután az ISKCON megerősödött, és már saját lábán is képes volt megállni, Bhaktivedantat megmérgezték, 1977-ben meghalt.
A vallás nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy elősegítsék a multikultúralizmus terjedését. Az Európában indiai tradicionális ruhákban járó-kelő európai(!) emberek látványa, akik már megtagadták saját kultúrájuk minden jegyét, elősegítette a folyamatot, hogy az emberek ezt elfogadják, temészetesnek tekintsék. Ez egyenes út a kultúrák összekeveredéséhez, amik kioltják egymást, és létrejöhet az Új Világrend “kultúrája”… azaz a kultúra nélküli világ.
Terjeszkedés:
A háttérhatalomnak, hogy a teljesen más kultúrális és vallási közegben nevelkedett embereket érdekelté tudja tenni ebben a vallásban, először is át kellett alakítania a vallást, bármelyik ember számára elfogadható formába. Ennek megfelelően kezdtek a vallás kialakításába. Magával a tanokkal miszerint Krisna, Vishnu Istennek a földi megtestesülése, de egyben ő maga Isten is (Jézus , Isten fia) be tudták helyezni Krisztus helyére Krisnát. A nevük hangzása is hasonló. A Bhagavad Gita, a Krisna tudatúak “szent könyve”, ahol le vannak írva Krisna tettei, tanításai, amit elmond tanítványának(apostol) Arjunának, megfelelt az Újszövetség helyettesítésére. A mindenkit szerető, mindent tudó, mindenhol jelenlévő, leghatalmasabb Istenként leírt Krisna pedig helyettesíteni tudta a keresztény Istenképet. A leírás, miszerint a mostani korszak, a Kali Yuga (Sötét Kor), az utolsó időket éli, és egy megváltó Kalki (Krisztus második eljövetele) el fog jönni, aki legyőzi Kali démont és gonosz seregét (Armageddon), egy új korszak veszi eztuán a kezdetét, egy Aranykor (Satya Yuga-Igazság Kora), megfelelt a Jelenések könyvének próféciáival, valamint más bibliai próféciákkal. A háttérhatalom szándékosan úgy formálta a vallást, hogy a világképe bármelyik más vallás világképébe beilleszthető legyen. A saját kiadású Bhagavad Gita példányokban pedig minden 3 sor idézetet, 20-30 soros magyarázatokkal láttak el, hogy az olvasó még véletlenül se másképp értelmezze azt, mint a Krisna-tudat követői.
A 60-as, 70-es években a különböző rock bandák tagjai iránt érzett már-már bálványozás szerű imádat segítséget nyújtott a háttérhatalom számára a vallás terjesztésére. Ezek a rock bandák és tagjai nagyszerű eszközök voltak a közvélemény formálásra, amit ki is használtak persze. Bhaktivedanta Londonban találkozott George Harrisonnal, a Beatles tagjával, aki támogatta az ISKCON-t. Így igen hamar nagy támogató közönségre talált a Krisna-tudat. A zsidó szellemiségű hippi mozgalom, a másik nagy támogatója volt a Krisna-tudatnak. Ők később tömegesen megjelentek az Indiában lévő, Goa városában, ahonnan terjesztették beteges szellemiségüket.
A vallás ezek után könnyen terjedésnek indult, mivel nem a hit értékeivel, hanem az anyagi érzékek által próbálják magukhoz csábítani az embereket. Fényűző zene, tánc és gasztronómiai bemutatók, finom ételek, már-már party-szerű hangulat, magával ragadja az egyszerű materiális gondolkodású embereket.
Itt láthatunk ebből egy bemutatót
A tagok, leginkább könnyen befolyásolható, vagy megtévesztett emberekből állnak, bár előszeretettel karolnak fel alkohol és/vagy kábítószerfüggő, depressziós embereket is, akiket lelki segítségnyújtás címszó alatt tagjaik közé toboroznak, megtérítenek, és kimossák az agyukat. A legtöbb tagjuk elveszíti minden realitásérzékét, így eszébe sem jut kilépni.
Bemutatás:
Mint minden szektának, legyen az a Hit Gyülekezete vagy a Jehova Tanúi ennek is az a célja, hogy az embereket megtévessze, hatalmába kerítse, teljes befolyása alatt tartsa, majd valamilyen formában kihasználja. Ez a vallás elsősorban a tagok anyagi jellegű kihasználásából él. Csakhogy érthetőbb legyen, itt vannak az információk a Krisna-tudatú hívők tagsági díjáról(!) valamint a nagyon találó KrisnaPhone telefonszolgáltatásról:
1.TÁMOGATÓ TAG
ha az egyház tagja szeretnél lenni
vegetáriánus vagy
legalább egy kört japázol naponta
támogatni szeretnéd a tevékenységeinket
Az éves tagság díja:
egyéni: 60000 Ft
további családtagoknak: 30000 Ft (18 év felett)
diákoknak: 30000 Ft (18 év felett)
KRISNAPHONE
A Támogatói Tagsággal lehetőséged nyílik arra, hogy csatlakozz a kedvezményes telefonos hálózatunkhoz, a KrisnaPhone-hoz, így ingyen beszélhetsz a templomi bhaktákkal a csoporthoz tartozó gyülekezeti tagokkal, valamint kedvezményesen indíthatsz hívásokat más előfizetők felé is!
Ebben az esetben a fentebb említett éves tagság díja a következőképpen alakul:
egyéni: 72000 Ft
további családtagoknak: 42000 Ft
diákoknak: 42000 Ft
MKTHK TAG
ha az egyház tagja szeretnél lenni
vegetáriánus vagy
szeretnél értesülni legfrissebb híreinkről, programjainkról, fesztiváljainkról
Az éves tagság díja:
egyéni: 3500 Ft
további családtagoknak: 1500 Ft (18 év felett)
Cserébe amit kínálnak, egy tálca indiai étel, ingyenes részvétel a programokon, és évente 4 újság! (Akik 3500-t fizetnek, azok csak újságot kapnak). Ez magáért beszél. A szervezet emellett a programjaikon, vendégektől beszedett pénzből, valamint a Krisna völgy nevű 270 hektáros birtokon a látogatóktól beszedett belépődíjból él. Már innen felfedezhető, hogy egy zsidó szellemiségű „vallásról” van szó. Mint minden zsidó szellemiségű szervezetben, rövid kutatás után itt is rátalálhatunk, hogy a legtöbb vallási vezető zsidó származású. Íme pár közülük:
Bhakti Vidyapurna Swami, amerikai zsidó
Radhanath Swami, Chichagoi zsidó család gyermeke
Jayadvaita Swami, eredeti nevén Jay Israel, szülei zsidók
Létai Péter, a Magyar Krisna-tudatú hívők közösségének alapítója.
Létai Péter, Krisna tudatúak körében Sivarama Swami, eredeti nevén azonban Sonnenschein Péter… Magyarországon 1987 óta működik Krisna-tudatú hívők közössége. Két nagy templomuk van, számos vidéki központjuk, Somogyvámoson egy 270 hektáros központjuk és biofarmjuk, valamint Hittudományi Főiskolájuk!
Nemrég volt alkalmam a személyes tapasztalatszerzéshez is velük kapcsolatban. Ellátogattam a budapesti Hare Krisna Templomba. A templomban egyfajta kirakodó vásár volt, akár csak a Jézus kora-beli Jeruzsálemben. Kínálták a Bhagvad Gitát is 2000Ft-ért. Egy tag jött, akivel elbeszélgettem, és elmondta a saját nézőpontjukat. Mint kiderült ők nem gondolkoznak a vallásukon. Kifejtette hogy felesleges, filozofálni, elgondolkozni azon amit hisznek, ami a vallásukban szerepel, ugyanis a hitnek az a lényege, hogy egyszerűen elhiszi az ember. Körbevezetett a templomban, bemutatta a szentélyt, amin van 2 kis szobor, amire, mint megtudtam minden nap új ruhát adnak, megetetik őket, és megfésülik őket Megtudhattam, hogy napi 2 órát töltenek azzal hogy magukban vagy közösen éneklik a Hare Krisna mantrát ezt japázásnak hívják. Ettől szerintük megtisztul a lelkük. Bemutatta a hangszerkészleteket is. Volt szerencsém látni a héber nyelvű Bhagavad Gitat is. Zenélnek, táncolnak, esznek-isznak, mantrát mormolnak, szobrokat díszítgetnek, mint valami babát, összességében ennyi a hitéletük. Világossá vált ezután, mennyire súlyos a helyzetük. A vallásuk szabályai, az életüket legprivátabb részeit is szabályozza. Szerintük a házassághoz nem kell szeretet, és a szexuális kapcsolat is csak gyermeknemzés céljából megengedett.
Annak ellenére, hogy a Krisna-tudat tanításait a Védákkal (Hindu szent iratok) próbálja kapcsolatba hozni, gyakran ellent mond a Védáknak. A Védákban Krisnáról nem esik szó, ellenben Vishnuról igen. Krisnát elsőként egy szanszkrit eposzban, a Mahabharataban említik. A Vaisnava filozófia szerint Krisna, Vishnu 10 fő avatárájából (Alászállás, földi megtestesülés) a 8.. Vishnu az, aki megtestesíti a végső valóságot, és az ő megtestesült formája semmiképpen sem lehet több mint ő maga. Így bár Vaisnavának állítják magukat, valójában ennek is ellentmondanak.
A szabadkőműves-zsidó csak egyet ragadott ki, a tengernyi hindu hitrendszerből, saját romboló szellemiségével feltöltötte, és megpróbálja ezt feltüntetni, mint a valódi, legteljesebb hindu irányzatot. A hindu vallásokra, mind jellemző a mély spiritualitás, aminek a célja az anyagi világon való felülemelkedés, és végül az abból való végső kiszakadás, ami útján egyesülnek a Mindenséggel, Istennel. Ez az a szint, amihez a materiális világban leragadt zsidó nem tud felérni, nem tud azonosulni vele, nem tudja megérteni, ezért elvetette. Maradt egy kívül fénylő, de belül rothadt alma, amit felkínáltak a hitet keresőknek. Ezt helyezték az igaz hit helyére.
Rengeteg csapda leselkedik azokra, akik az Istenhez vezető utat keresik.
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
De Isten kivilágítja a keskeny utat azoknak, akik igazán keresik azt, így azok le nem térnek róla, nem térnek tévútra. Nekünk kell példát és utat mutatnunk, meg kell akadályozni, hogy az emberek rossz utakon induljanak el, hogy őket rossz utakon indítsák el. Aki nem cselekszik, az milyen jogon várja el mástól, hogy cselekedjen? Ha mi nem cselekszünk, akkor ki fog?
“...Ti vagytok a világ világossága…”
Nagy Attila
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)