Megérkeztek a német Tigerek Afganisztánba

Új szakaszába ért Németország afganisztáni szerepvállalása, miután a közelmúltban négy darab Eurocopter Tiger UHT harci helikoptert telepítettek át Mazár-i Sarífba, a térségben tevékenykedő szövetséges erők közeli légi támogatásának megerősítésére. A dolog nem ment egyszerűen: több évig tartó politikai huzavona, technikai és humán-erőforrás problémák nehezítették a forgószárnyasok misszióba küldését, ám a Német Hadsereg erőfeszítéseit siker koronázta, hiszen múlt hét szerdán végrehajtották az első, egyelőre csak gyakorló bevetést Afganisztán kietlen tájai felett. Nem mellesleg némi történelmi jelentőséggel is bíró tettről beszélünk, hiszen még sosem fordult elő, hogy Németország harci helikoptereket telepítsen egy másik ország területére.

Carsten alezredes, a német Tiger – misszió egyik pilótája szerint egyelőre még nem fognak éles harci bevetéseket teljesíteni, azokra csak februártól kerülhet sor. A két évig tartó, mindenre kiterjedő felkészítés után most a helyi adottságokkal ismerkednek, szokják az afgán viszonyokat, valamint integrálódnak a koordinációs rendszerbe. Eric Hanes őrnagy, a Mazár-i Sarífban állomásozó, többek között a harci helikoptereket is irányító felügyeleti szerv egyik vezető tisztje elmondta: a cél egyértelműen az, hogy csökkentsék az Amerikai Hadsereg AH-64D helikoptereinek leterheltségét az észak-afganisztáni régióban, így azok közül több áttelepíthetővé válik délre, ahol az utóbbi időben egyre súlyosabb harcok dúlnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az amerikaiak teljesen átadják ezt a feladatot, de némileg kevesebb hozzájárulást kíván majd tőlük.

Ulrich Ott ezredes, a Tigereket üzemeltető egység parancsnoka szerint helikoptereik komoly lélektani előnyt adnak a német katonáknak. „A tudat, hogy szükség esetén német harci helikopterektől kaphatnak légi támogatást, büszkeséggel tölti el a harcolókat, mivel azt érzik: hazájuk megvédi őket, ha kell.” – nyilatkozta az ezredes.

Emellett szintén nem elhanyagolható, hogy ezentúl már a Német Hadsereg Tiger-pilótái is rendelkezni fognak éles harci tapasztalatokkal, amiket átadhatnak majd otthon maradt társaiknak, illetve beépíthetik azokat a leendő hajózók kiképzésébe. Tippeket, tanácsokat egyébként a többi, afganisztáni helikopteres missziót folytató NATO-országtól is kapnak, az együttműködés ezen a téren folyamatos és gördülékeny.

(htka.hu)

Magyarkodás magyar módra

Nem lehet örökké hazugságban élni. . . Nem lehet úgy élni, hogy ne tudjuk, mi történik velünk, hogy ne tudjuk, mi történt a múltban velünk, milyen kataklizmákat éltünk át, s ne tudjuk, milyen bűnöket követtek el ellenünk . . . Ősi hagyományaink bizonysága szerint régi eleink a fény, a világosság, s szabadság fiai és szerelmesei voltak, a Nap Fiai, a Napisten Gyermekei.

FELELJEN TÖRTÉNELMI TÉNYEK

ÉS KÚTFORRÁSOK!
ACSÁDI IGNÁC MEGÁLLAPÍTÁSA SZERINT: TÖRTÉNELMÜNKET ELLENSÉGEINK ÍRJÁK. KORONATANÚINK KÖZÜL ELSŐÜL NÉVTELEN JEGYZŐNKET, ANYONYMUST SZÓLÍTJUK. HITELES TUDÓSÍTÁSÁT BETŰHÍVEN KÖZÖLJÜK.

1. (A magyarok) „ősrégi népek” (antiquiores gens)

2. Valaha igen bölcsek voltak.

3. Jó szerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.

4. Arany, ezüst, (igaz) gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.

5. Nem kívánták a másét, mindnyájan a jólétben éltek.

6. „Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek.”

7. Anonymus leírásából kibontakozik az igazságos, szkíták és ókori szerzők által megcsodált világa.

8. A szkíta népét – „Dentumogeroknak” nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték.”

9. „A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá.”

10. „A szkíták Cyrust, szintén a perzsák királyát háromszor 30.000 emberével együtt megölték.”

11. „Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiadísz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen

megfutamították.”

12. Az igazságos szkíták – magyarok – ókori édeni állapota és vele szelíd jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.

13. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.

14. Semmijük nem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.

15. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak

dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.

16. A fent nevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei között bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek. Az igazságosság kitüntető minősítésével az ókoriak nem dobálóztak, s hogy az ókori világ egyetlen népe, amelyet ezzel a jelzővel megtiszteltek, egyedül a szkítaság, továbbá az, hogy ezek a tudósítások, híradások csaknem kivétel nélkül olyan kútforrásokból erednek, amelyek a szkítákkal szembeni ellentáborhoz tartoztak. Vegyük figyelembe azt is, hogy a szkíta-magyar azonosságot csupán a hiperkritikus történelemhamisítás tagadja.

Foglaljuk össze ezután a régi magyarság (szkítaság) lényegi jellemzőit

A magyarok sohasem támadnak meg egy idegen népet, azért, hogy leigázzák, és országát a maguk birodalmához csatolják. Az ő céljuk a hadviseléssel kizárólag zsákmányszerzés, védekezés vagy honalapítás. Magyar ember képtelen az állatkínzásra is, annál kevésbé volna kedve embertársait rabigában tartani, felettük zsarnokoskodni és őket gyötörni, amikor „zsákmányért” kalandozott valamerre, a fegyvertelen lakosságot sohasem bántotta; ezt elismeri Sámuel könyvének már idézett részén kívül Schőfl és Almagis is, mely utóbbi

csodálkozik azon, hogy a magyarok nem ölik le a foglyaikat, hanem a sebesülteket meggyógyítják és ápolják is. A magyarok fő elve mind támadó, mind védekező háborúban az élet lehető kímélése. (Pálffy Károly: A magyar nemzet ősvallása. 64)

1. Vitézek, harcközpontúság, bajtársi összetartás.

2. Hivatás tudat és hivatásért élés: a legfőbb életcél és erény, a hazaszeretet, és a haza szolgálata.

3. Közszabadság, népfelség jogon alapuló fejlett népuralom.

4. Társadalmi igazságosság és egyenlőség.

5. Korlátlan vélemény, „gondolat- és szólásszabadság”.

6. Közügyekben való kötelező részvétel.

7. A Napisten-hit ősi magasztos elveinek vallása.

8. Szexuális tisztaság, egynejűség.

9. Vallási- felekezeti türelem és szabadság.

10. Társadalmi össznemzeti egység és összetartás.

Mind az a szenny és magyarellenesség, amit a korabeli szerzetesek, lelki atyáink, írásban ránk hagytak nem tagadható le. Ez tény, mint ez olvasható az Árpádkori legendákban, melyeket Grandpierre K. Endre után idézünk:

Árpád nevét kimondani, leírni Isten ellen való vétek volt, s ha valamiképpen elkerülhetetlenül szükségessé válik a megemlítése, nevén nevezni, akkor sem szabad.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/2115-magyarkodas-magyar-modra

Nem túl rózsás a helyzet Szíriában

A Szíriából érkező hírek egyre aggasztóbbak. Napokon keresztül arról érkeztek a tudósítások, hogy kormány csapatai több helyen területeket vesztettek, illetve a cionista zsoldosoknak sikerült több stratégiailag fontos objektumot elfoglalniuk. A katonai kudarcról érkező hírek mellett párhuzamosan egyre határozottabbá vált a Nyugati hatalmak azon fenyegetése, mely szerint ha Assad seregei vegyi fegyvereket vetnek be, akkor ez okot szolgáltatna a nemzetközi közösség számára az azonnali és közvetlen katonai beavatkozásra.  Oroszország Külügyminisztériuma nem gondolja, hogy Assad vegyi fegyvereket alkalmazna. A vegyi fegyverek alkalmazása politikai öngyilkosság lenne a szíriai kormány számára, nyilatkozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a kérdéssel kapcsolatban. "Minden alkalommal, amikor kósza híreket hallunk, vagy amikor információk bukkannak fel arról, hogy a szíriaiak tesznek valamit vegyi fegyverekkel, mi ezt kétszer, háromszor ellenőrizzük, közvetlenül a kormányhoz fordulunk, és minden alkalommal komoly biztosítékokat kapunk, hogy semmilyen körülmények között azt nem fogják alkalmazni,” mondta a miniszter. Lavrov rámutatott, hogy mind Oroszországban, mind Nyugaton úgy vélik, hogy a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a vegyi fegyverek a felkelők kezébe kerülnek.

Már akkor sejteni lehetett, hogy hamarosan el is kezdenek vinnyogni az USA fizetett csicskásai. Nem is várattak magukra sokáig. A mai napon mindjárt 18 esetről számolnak be, amikor szerintük kémiai fegyvereket vetettek be ellenük. A cionisták kézi-vezérelt sajtója már is arról értekezik, hogy a kormány erői kémiai fegyvereket vetettek be Damaszkusz külvárosában, Hamanés Idlib városokban, valamint Homsz közelében.

Nincs olyan szegmense a szíriai politikai, társadalmi életnek, ahol ne érné őket valamiféle hátrány vagy támadás. A terrortámadásban megsebesült Mohammed as-Saar szíriai belügyminisztert teljesen véletlenül a Bejrúti Amerikai Egyetem klinikájában helyezték el. Ki tudja milyen szerekkel kezelik, egyáltalán mit csinálnak vele. Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy onnan Ő már éve ki nem fog kerülni. Már csak azért sem, mert a helyzettel élve egy cionista zsoldban álló ügyvéd pert nyújtott be ellene népirtás vádjával, így Saart hivatalosan népirtással, etnikai tisztogatással, vallási vezetők és több mint 600 lakos, köztük gyermekek meggyilkolásával vádolják. Hát így működik a zsidók vértől szennyezett cionista gépezete.

Szíria sorsa úgy tűnik Oroszország kezében van. Moszkva nélkül nagyon kétséges, hogy mi lesz Asszad rendszerének a jövője. Szíriában egyes források szerint egy kisebb hadseregnyi zsoldos tevékenykedik. Szíria a kulcs az Iráni kapuhoz, melyen úgy néz ki a cionisták bármilyen áron be akarnak menni.

Harangozó Árpád

Lavrov: Az orosz erők biztonságba helyezték Szíria vegyi fegyvereit

A szíriai polgárháború kapcsán fenyegető vegyi támadás drámai fordulatot vett, amikor Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter december 22-én bejelentette, hogy a „szíriai kormány egy-két helyszínen konszolidálta vegyi fegyvereit a lázadók támadásai közepette és azok irányításuk alatt állnak.”

Hozzátette, hogy Oroszország, „amely katonai tanácsadókat küldött Szíriába, szoros figyelemmel kíséri az ország vegyi fegyver arzenálját.”

A DEBKAfile katonai és titkosszolgálati forrásai a következőket jelentették:

Az orosz külügyminiszter nyilatkozata üzenet volt Washington számára, hogy Szíria tömegpusztító fegyverei orosz felügyelet alá kerültek az említett védett helyszíneken. Ez azt jelenti, hogy megszűnt annak veszélye, hogy ezek a fegyverek esetleg az al-Kaidával kapcsolatban álló Jabhat al-Nusra kezébe kerüljenek, ami december 21-én még nagyon közelinek tűnt, amikor is az iszlamisták megtámadták az al-Safira katonai bázist és Assad elnök vegyi és biológiai fegyver lerakatait.

Lavrov nem közölt részleteket arról, hogy miként és hová szállították el a készleteket, de az ismételt utalás arra, hogy „orosz katonai tanácsadók segédkeznek a szíriai katonaság kiképzésében” egyértelműen jelzi, hogy az oroszok közvetlenül részt vettek a vegyi fegyverek biztonságba helyezésében.

A DEBKAfile moszkvai forrásai szerint az orosz beavatkozás a következő négy célt szolgálhatta:

1. Megakadályozni, hogy Izrael vagy a nyugat megszerezze Szíria vegyi fegyvereit,
2. Megakadályozni, hogy a nyugat beavatkozzon a polgárháborúba. Az orosz katonaság így a tömegpusztító fegyvereket és az Assad kormányt is védi.
3. A szíriai orosz jelenlét komoly visszatartó erő a lázadók számára.
4. Az orosz beavatkozás megalapozta annak lehetőségét, hogy Moszkva és Washington megállapodást dolgozzon ki a szíriai polgárháború befejezésére.

A DEBKAfile a következőkről adott hírt december 21-én:

A szíriai légierő ismét Scud rakétákat lő ki, ezúttal az ellenzéki erők (beleértve a dzsihádista csapatokat) december 21-én indított általános támadásának leverésére. Az ellenzéki támadás elsődleges célja a Safirai katonai-ipari komplexum hatalmas vegyi és biológiai fegyverraktárának elfoglalása volt. Ez ugyanaz a helyszín, ahol a vegyi töltettel megrakott Scud D rakéták is állnak, kilövésre készen.

A lázadók kelet, nyugat és dél felől is támadják az Al Safirai támaszpontot. A tömegpusztító fegyverek megszerzése a javukra billentené a háború egyensúlyát és súlyos döntés elé állítaná Assad elnököt.

Forrás: Debka.com

Orosz kommandósok úton Szíriába?

Az orosz média megszellőztetett egy hírt, miszerint Oroszország különleges egységeket (kommandósokat), légvédelmi rendszereket és katonai felszerelést küld Szíriába. Nem csodálkoznánk a döntésen, ugyanis a Bashar al-Assad vezette kormányzat komoly gondokkal küzd. A Szíriát megszálló külföldi zsoldosok olyan sikereket érnek el, amit korábban kevesen gondoltak volna. Volt olyan időszak, amikor a harcok véget érésének közelségéről számolhattunk be, igaz akkor Amerika ígéretet tett arra, hogy újabb fegyverszállítmányokkal és zsoldosokkal fogja segíteni a valójában soha nem létezett szíriai ellenállást. Az ígéretét Obama bizony betartotta, mert minden fronton újult erővel kezdtek harcot a legitim szír vezetés ellen.

Szóval ráférne a segítség Bashar al-Assad hadseregére, de az Orosz médiában keringő pletykákat az orosz védelmi minisztérium határozottan tagadta. "Nincs döntés arról, hogy kommandósokat küldjünk az orosz hadihajók fedélzetén Szíriába" nyilatkozta Anatolij Antonov, a helyettes védelmi miniszter. Antonov hozzátette azt is, hogy Oroszország még légvédelmi rendszereket sem küldött Szíriába. "Ez mind ostobaság, csupán spekuláció" -fogalmazott a politikus.

Bár lehet tagadta a pletykákat Antonov, de tény az, hogy korábban is volt már több olyan hír, melyet első körben határozottan tagadott az Orosz vezetés, majd mélyen hallgattak róla, aztán végül hivatalosan ők maguk is bejelentették.

A pletykának alapot adhat az is, hogy a mai napon a fekete-tengeri flotta két nagy hajója az Azov és Nikolai Filchenkov útnak indult a szíriai kikötőbe, Tartus-ba, ahol az orosz haditengerészet tart fent egy haditengerészeti bázist. A hajók szállítanak gyalogsági egységeket is, de a hivatalos verzió szerint azok feladata a hajók védelme az út során.

Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Harangozó Árpád

 

Támadásra készül a zsidó állam?

Az USA Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség (DSCA – Defense Security Cooperation Agency) egy jelentős fegyvervásárlási szándékról tájékoztatta az amerikai Kongresszust. A tájékoztatás szerint Izrael szerezne be csapásmérő fegyvereket légi ereje számára. A várható költségeket valószínűleg most is az amerikaiaknak kell fizetniük. A zsidó állam nem kevesebb, mint 6900 JDAM irányítókészletet (3450 példányt az egytonnás, általános célú GBU-31-hez, 1725 darabot a szintén egy tonnás, ám bunkerromboló BLU-109 változathoz, és 1725 példányt a 227 kg-os GBU-38-hoz), 3450 Mk-84 egytonnás “buta” bombát, 1725 Mk-82, 227 kg-os bombát, 3450 GBU-39 kis átmérőjű bombát, valamint több tízezer gyújtószerkezetet az említett fegyverekhez.

A fenti tételekkel már önmagában egy komplett háborút lehetne indítani és feltételezzük, hogy az izraeli raktárak eddig sem voltak üresek. Tehát jogosan merül fel a kérdés, hogy minek kell a zsidóknak ekkora mennyiségű pusztító eszköz? Ha elment az eszük és úgy döntenek, hogy már csak azért is megtámadják a Iránt, akkor figyelmükbe ajánlok 20 ellenérvet a Perzsa állam megtámadására.

Mivel az üzlet tárgya egyrészt több ezer JDAM irányítókészlet, ebből arra következtethetünk, hogy minimum ennyi "Bunker Buster" bunkerromboló bombával rendelkezik Izrael. Az amerikai Boeing vállalat által gyártott célravezető készlet segítségével a „buta” hagyományos szabadon eső bombából fél órányi szerelési munkával precíziós vezérlésű fegyver hozható létre. A szintén több ezres tételt kitevő hagyományos bombára különösebb figyelmet már nem is szentelünk, a létük eltörpül a 6900 darab egytonnás bunkerromboló bomba mellett.

Az üzlet értéke 647 millió dollárra rúg, ami megközelítőleg 1424 milliárd forint. Az amerikai - izraeli védelmi üzleteket ismerve szinte biztosra mondható, hogy ezt a számunkra óriási összeget is az amerikai adófizető pénzéből fogják finanszírozni. Márpedig ezek az eszközök nem az elégtelenre vizsgázott "Vaskupola" védelmi rendszerhez lettek rendelve, hanem ezek egyértelműen támadó fegyverek. Kitudja hány ártatlan gyermek és nő halálát fogják majd okozni a gyűlölettől eltorzult zsidó vezetés "jóvoltából"?!

Fazekas Márton

Műholdas irányítású JDAM bombák

 

A légi csapásmérésben generációs ugrást hoztak a műholdas vezérlésű JDAM bombák. 2008 végén az amerikai Boeing átadta a kétszázezredik készletet, amelynek segítségével a „buta” hagyományos szabadon eső bombából fél órányi szerelési munkával precíziós vezérlésű fegyver hozható létre. Már a második világháború befejező szakaszában volt néhány rádió távirányítású fegyver, amelyeknél nem voltak sokkal magasabb technológiai színvonalúak a Koreában bevetett hasonló eszközök.

Az áttörést a vietnami háború hozta, a hatvanas évek végén több vadonatúj, eredményesen bevethető földi célok megsemmisítésére szolgáló fegyver állt szolgálatba. A televíziós vagy lézeres vezérlésű eszközök azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül, korszerűbb változataik találati pontossága, műszaki megbízhatósága nagyságrendekkel javult, egy nagyon fontos területen azonban nem sikerült előrelépni, ugyanis egyre drágábbak lettek. Egy elektro-optikai vezérlésű GBU-15-ös vagy egy infravörös Maverick több százezer dollárba kerül, ami az egyre feszítettebb honvédelmi költségvetésű országok számára túlzott megterhelést jelent. Ez vonatkozik az USA-ra is, ahol ugyan a világon a legmagasabb a katonai költségvetés, mégis évről évre nem kapják meg az eredetileg igényelt összegeket, és még a legfontosabb fejlesztési vagy beszerzési programoktól is rendszeresen vonják meg az összeg egy részét.

A légierő csapásmérő képessége nagymértékben függ az alkalmazott repülőgép fedélzeti fegyverektől. Az új generációs bombák forradalmat jelentenek nem csak a harcászati taktikák, hanem pénzügyi téren is, ugyanis megtört az a folyamat, amely az egyre újabb fegyverek egyre magasabb árával járt együtt. Mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy az új eszközök egyben sokoldalúbban és egyszerűbben alkalmazhatók az eddigiekhez képest. Az egyik legfontosabb előrelépés a „fire and forget” elv megvalósulása, azaz a repülőgép pilótájának a fegyver kioldását követően nincs további teendője, kereshet új célpontot, légi harcba bocsátkozhat, vagy visszafordulhat, miközben a bomba autonóm módon a célra zuhan, akár a felhőzeten keresztül. A közelmúltig használt lézervezérlésű bombák rávezetése nem volt megoldható, amennyiben a célterületet felhőzet takarta, a harctéri füst, eső, pára ugyancsak korlátozó tényező volt, ezen felül a becsapódásig folyamatosan meg kellett „világítani” a célt, mivel a bomba orrában lévő érzékelő az arról visszavert lézerfény alapján vezérelte a rávezetést.

Az új generációs műholdas vezérlésű JDAM (Joint Direct Attack Munition) bombák mindezektől a hiányosságoktól mentesek, ma már közel ugyanolyan pontosság mellett. Mindennek az alapját a hetvenes évektől fejlesztett és kiépített amerikai NavStar műholdas navigációs rendszer képezi. A köznapi használatban GPS-ként (Global Positioning System) ismert rendszer először a navigációt forradalmasította, akkoriban még fel sem merült az, hogy fegyverek irányítására is alkalmas lehet.

A rendszer 24 műholdból áll (21 aktív és 3 tartalék) amelyek 55 fokos hajlásszögű pályán 12 óránként tesznek meg egy kört a Föld körül. Három síkban hét-hét műhold üzemel, mindegyik fedélzetén négy összehangolt működésű atomóra szolgáltatja a kódolt időjelet. Minden műhold helyzete pontosan ismert, a kibocsátott időjelek alapján a földi eszköz képes a saját pozíciójának meghatározására. A rendszer működése ennél sokkal bonyolultabb, de most nem ennek részletezése a cél. A GPS eredetileg az amerikai hadsereg megrendelésére készült, de gyorsan elterjedt a használata egyéb célra is. A civil felhasználás kevésbé pontos, a precízebb helymeghatározás lehetőségét kódolással tartják fenn. Az első időben 15-30 méteres pontosságú volt a rendszer, az azóta továbbfejlesztett Differential GPS már néhányszor tíz centiméteres eltéréssel üzemel.

A fegyver irányításra történő felhasználás ötlete a kilencvenes évek elejére datálódik, több amerikai cég fejlesztői is dolgozni kezdtek a programon. A Northrop Grumman az általuk megalkotott B-2A Spirit alacsony észlelhetőségű bombázó számára tervezett műholdas vezérlésű bombákat. Ezek alkalmazásának egyik alapfeltétele, hogy legyen egy kellő pontosságú digitális topográfiai adatbázis az egész bolygóról, pontosabban csak az egyharmadnyi szárazföldről. A fix célpontok, épületek, hidak, bunkerek, vezetési pontok, stb. helyét előre meg lehet határozni, így a bevetés előtt a koordinátákat már be lehet táplálni a bombák irányító rendszerének memóriájába. Azonban számtalan olyan fontos célpont lehet, amely képes a helyváltoztatásra. Hogy csak egyet említsünk, például az orosz stratégiai rakéta csapatok eszközei, a járműre telepített Topol interkontinentális ballisztikus rakéták. Emiatt meg kellett oldani azt is, hogy a repülőgép saját eszközeivel felderített cél koordinátáit is azonnal meghatározhassák.

A Northrop Grumman az új fegyvert a B-2-es APQ-181-es fedélzeti radarjával összhangban fejlesztette. Az LPI üzemmódon (Low Probability of Intercept) is alkalmazható radar jeleit nem könnyű azonosítani, így a gép jelenlétéről nehéz tudomást szerezni még akkor is, ha használja a radarját. Annak elég egy-két gyors pásztázás, amit egyébként elektronikusan kivitelez a fix antenna miatt, és ennek alapján a rendszer számítógépe képes elkészíteni a látómezőben lévő terep nagy felbontású szintetikus apertúra felvételét. Ezen jól azonosíthatók a célpontok, amelyeket az operátor egy kurzorral megjelöl, és a földrajzi helyzetét a kellő pontossággal meghatározza a rendszer. A bomba ennek alapján pillanatokkal később kioldható, aminek természetesen feltétele az, hogy kellő mértékben megközelítsék a célt.

Az 1991-ben lezajlott Sivatagi Vihar hadművelet során vált híressé a GBU-28-as „Mély Torok” bomba, amelyet kiselejtezett ágyúcsövekből rohamtempóban állítottak elő. A lézeres irányítású bombákat mélyen a föld alatt létesített bunkerek lerombolására tervezték, a 2,2 tonnás acéltestű fegyverek akár hat méter vastag betont is átszakítottak a robbanás előtt. Ehhez tervezték meg a Northrop Grumman mérnökei a műholdas irányító rendszert, az így létrejött fegyver lett a GAM-113-as, amelyet a Whiteman légi bázison települt 509. bombázó ezred B-2-esei kaptak meg 1997 júliusától. Párhuzamosan dolgoztak a kisebb egytonnás Mk84-esekhez szánt változaton is, de az áttörést végül nem a Northrop Grumman, hanem a McDonnell fegyver fejlesztő részlege érte el. A Boeing által hamarosan bekebelezett cég lett a műholdas irányítású bombák legfőbb szállítója, noha a másik konkurens a Lockheed Martin sem akart kimaradni a bizniszből.

A Pentagon 1995 októberében adta fel az első megrendelést, az akkori előzetes kalkulációk alapján maximálisan 40 ezer dollárt szántak egyetlen átalakító készletre. Azért nem komplett fegyvereket rendeltek, mivel a hagyományos bombákból hatalmas készletek voltak felhalmozva. A pályázat egyértelműen arról szólt, hogy ezek képezik az alapját az új képességnek.

Az első meglepetést a kísérleti széria számlázása okozta. Sajnos már hosszú ideje megszokott, hogy az új fegyverek ritka kivételtől eltekintve jelentősen többe kerülnek a tervezetthez képest. A fejlesztés elhúzódik a megoldatlan műszaki problémák miatt, ami további költség növelő tényező. Ezzel szemben a McDonnell a tervezett időben, darabonként mindössze 18 ezer dollárt kért az irányító készletekért.

Az USAF azonnal megkezdte a teszteket, amelyek várakozáson felüli sikerrel haladtak. Minden lehetséges variációban kipróbálták a bombákat, amelyek pontosságát nem befolyásolta az eső, hó, szél. A találatok helyét pontosan mérték, a bombák több mint 95%-a a cél mellett átlagosan 10 méterre csapódott be a maximálisan elvárt 13 méteren határozottan belül. Mivel elsőként a 907 kg-os (2000 font tömegű) Mk84-es bombákhoz fejlesztették a készletet, ezek pusztító ereje elég volt a cél megsemmisítéséhez még a tíz méteres átlagos hiba mellett is. Hasonló volt a helyzet az ezer fontos, 450 kg-os Mk83-assal is.

A kisebb méretű bomba előnye, hogy a repülőgépek többet is magukkal vihetnek, beleértve a vadászbombázókat. A nehézbombázók természetesen több tucatot is bevethettek, így gyakorlati valósággá válhatott az a szlogen, hogy „régen az volt a kérdés, hogy hány bevetés kell egy célpont elpusztításához, ma pedig már az, hogy egy gép egy bevetésen hány célpontot semmisítsen meg”. A McDonnell (Boeing) által gyártásba vett JDAM irányító készlet a régi bombák áramvonalazó farokkúpjába került.

Az acéllemezből készült eszköz belső tere bőségesen elegendő volt az új berendezések elhelyezésére. Egy korong alakú áramköri kártyára szerelték a elektronikai összetevőket, beleértve a három síkban egymás mellett lévő gyorsulásmérőket, amelyek a fegyver leoldást követő mozgását érzékelik. Ezek érdekessége, hogy azonosak az AMRAAM rakétákban is alkalmazott hasonló célú alkatrészekkel. A gyorsulásmérők önmagukban is elég pontosak ahhoz, hogy biztosítsák a fegyver cél közelébe vezetését, ha a GPS jelek vétele valamely okból megszűnik, akkor csak ezek alapján 30 méteren belül csapódik be a bomba. Ez azonban már nem elegendő a kisebb méretű „kemény” pl. páncélozott vagy beton célok megsemmisítéséhez. A JDAM rendszer áramellátásról két termo akkumulátor gondoskodik, ezek a leoldás pillanatában lépnek működésbe, addig a bomba a repülőgéphez csatlakozó elektromos vezetéken keresztül kapja a táplálást. A kábelkötegben koaxiális vezeték is található, amely az 1760-as csatoló egységen és digitális adatbusz rendszeren keresztül áll kapcsolatban a repülőgép tűzvezető számítógépével. A kormányzást a farokkúp végén kereszt alakban elhelyezett mozgatható felületek végzik, pontosabban csak hármat térítenek ki az elektromos szervók, a negyedik fix.

A JDAM bombát olyan gépek is bevethetik, amelyek egyszerűbb felszerelésűek, ekkor a földön előre betáplált koordináták alapján navigál a fegyver, amelynek leoldása hagyományos célzással történik. A bombák manőverező képessége finoman szólva is csapnivaló, ennek javítására acélpántokkal keskeny felületeket szerelnek a külső felületre. Közepes magasságú kioldást követően a bomba maximálisan 15 fokos oldalirányú manőverre képes, vagyis a hordozó gépnek nagyjából a cél irányába kell repülnie. A kis hatótávú légvédelem azonban elkerülhető, mivel a sebességtől és magasságtól függően a bombák akár 15 km-re is elrepülnek. Az F-22 Raptor esetében tovább bővülnek a lehetőségek, ugyanis 15 km magasságból 1,5 Mach-nál oldva a 450 kg-os fegyver akár 40-50 km-re is eljuthat csak a mozgási energiájának köszönhetően.

A bombák külső felületén két GPS vevőantenna található a felső részen és a farokkúp végén. Az utóbbi a végső fázisban veszi át a feladatot, amikor már közel függőlegesen zuhan. Azonban léteznek olyan célok is, amelyeket vízszintesen kell támadni, pl. a bunkerek beton ajtóit. Ilyenkor az ehhez szükséges algoritmusok alapján történik a vezérlés, és végig a felső antenna veszi a GPS jeleket.

A Boeing az új igények alapján komoly gondot fordított a rendszer összetevői élettartamának növelésére. A hermetikus csomagolásban lévő alkatrészek 20 éven keresztül felhasználhatók, közben semmiféle ellenőrzésre nincs szükség. Ezt azonban még nem sikerült a gyakorlatban igazolni. A vadonatúj JDAM készletek alig töltöttek időt a raktárakban, máris szükség volt rájuk. Az 1999 tavaszán lezajlott Allied Force hadművelet során a szerb hadsereg és az ország katonai szempontból fontos célpontjai ellen az összes rendelkezésre álló műholdas irányító készletet felhasználták.

A precíziós vezérlésű fegyverek létjogosultságát senkinek sem kell bizonygatni. 1991-ben az Irak elleni hadművelet során a 250 ezer felhasznált repülőgép fedélzeti fegyver közül csak 6%-nyi volt irányított, a célpontok 75%-át mégis ezekkel sikerült megsemmisíteni. Nyolc évvel később a koszovói háborúban már 27% volt a precíziós fegyverek aránya, ezek közül 652 darab volt JDAM műholdas irányítású bomba, amelyek 98%-a pontosan célba talált. A fegyverhez fűzhető emlékezetes kudarcok, mint például a belgrádi kínai nagykövetség lerombolása nem a bomba, hanem a célpont meghatározásának hibája volt. A fegyver pontosan a megadott helyszínt pusztította el, de azt egy régi térkép alapján jelölték ki, rosszul. Akkor még egyedül a B-2-es és a B-52-es volt képes az új fegyver alkalmazására, és csak korlátozott mértékben volt lehetőség arra, hogy a gép fedélzetén határozzák meg a saját felderítő eszközökkel a célpontokat.

A Boeing az egyértelmű technikai siker nyomán felfuttatta a gyártást, ezzel párhuzamosan az USAF és az US NAVY a vadászbombázói fedélzetén is integrálta az új fegyver két első változatát az egytonnás GBU-31-est (Mk84) és a féltonnás GBU-32-est (Mk83).

Az integráció lépcsőzetesen ment végbe, az első időben még csak előre ismert koordinátájú célok ellen vethették be a bombákat, majd megoldották, hogy a földi FAC (Forward Air Controller) vagyis előretolt légi irányító az általa meghatározott adatokat rádión közölje, és azt a pilóta manuálisan táplálja be a HUD-on lévő UFC (Up Front Control) kezelőpultjába. Ez természetesen komoly hiba lehetőséget rejtett magában, a 2001 őszén kezdett afganisztáni háború első idejében a hibás adatok miatt többször került sor rossz helyen véletlen károkozásra. Azóta az amerikai vadászbombázók alapfelszerelése csapásmérő bevetésen az új generációs célmegjelölő, vagy a Litening, vagy a Sniper XR, amelyek egyébként a lézervezérlésű bombák célra vezetésre is alkalmasak.

Ezek nagy felbontású CCD kamerája a régi rendszerekhez képest dupla magasságból biztosítja a kisméretű földi objektumok azonosítását. A konténer saját helyzetérzékelő rendszere együttműködik a repülőgép hasonló berendezésével, így a kamera képén megjelölt objektum koordinátái a rálátás szöge és a ferde távolság alapján meghatározhatók. Ennek alapján a bomba automatikusan néhány gombnyomás után megkapja a szükséges adatokat, nincs szükség a számsorok hosszas kézi „bepötyögésére”.

Az afganisztáni tálib rendszer elsöprésére indított háború első három hónapjában ötezer JDAM bombát használtak fel, a 2003 tavaszán Irak ellen kezdett hadműveletben három hét alatt 6500 hasonló fegyver fogyott el. Az azóta is rendszeres harcokban változatlanul a legfontosabb fegyverek a JDAM bombák, összesítve ezekből már 1999 óta 24 ezer darab fogyott el tényleges harci cselekmények, és kb. ugyanennyi gyakorló bevetések során. Az irányító készleteket már évek óta exportra is gyártják, de csak az amerikai megrendelés (2008 végéig) 149297 darab az USAF és 68509 darab a haditengerészeti légierő számára.

A siker ellenére a Boeing nem ül a babérjain, hanem folyamatosan fejleszti a fegyver családot. Öt különböző méretű és képességű irányító készletet gyártanak, jelentősen javult az eredeti tíz méteres pontosság, a legújabb kisméretű változat már akár 70 kilométerről is bevethető, amit követően egy méteren belüli precizitással csapódik be. Komoly előrelépések történtek a fegyverrendszer hátrányainak kiküszöbölése terén is. Az első változatok zavarása viszonylag egyszerűen lett volna megoldható, de a védekező fél mindig némi késéssel követte az eseményeket. A műholdak jelei ugyanis nagyon gyengék, megfelelő frekvencián elvileg egy mobil telefon kisugárzása képes lenne elnyomni, és több kilométeres körzetben lehetetlenné tenni a vételt, azaz a helymeghatározást. Az oroszok azonnal „rámozdultak” a témára, és kifejlesztettek specializált zavaró rendszereket, amelyek azonban csak részben lehettek volna eredményesek, hiszen mint említettük, a bombák tisztán inerciális üzemmódban is a cél közvetlen közelébe jutnak.

A Boeing azóta megoldotta a zavarvédelmet, ennek módjáról azonban sok részlet nem ismeretes. Változatlanul probléma viszont, hogy mély völgyekben korlátozottan vethetők be a JDAM bombák, ugyanis a meredek tereptárgyak miatt a szükségesnél kevesebb műholdra van egyidejűleg „rálátás”. Részben emiatt, részben pedig a pontosság javítására fejlesztették ki a kombinált irányítású GBU-54-est, amelynek orrában lézer detektort is elhelyeztek. Ennek rávezetése igény szerint lehet félaktív lézeres is.

Kifejlesztették az „intelligens” gyújtóberendezéssel szerelt változatot is, ezt a nagy átütő erejű BLU-109-es bombáknál alkalmazzák. A beépített lassulás mérő különbséget tesz a föld, és a beton között, képes számolni, hogy egy föld alatti építmény hány szintjét törte át, és a kívánt helyen következik be a robbanás. Az egy tonnás GBU-31-esnek 17 különböző változata létezik, a haditengerészet repülőgép hordozó hajóin a különleges bevonatú és nagy hőmérséklet esetén is biztonságos PBXN-109 típusú robbanóanyaggal feltöltött típusokat alkalmazzák.

A kisebb GBU-32-esből kilenc félét állítottak hadrendbe, a hagyományost, nagy átütő erejű BLU-110-es harci résszel szerelt változatot, és ezekhez is több specializált gyújtóberendezés áll rendelkezésre. Az ezredfordulót követően biztosított nagyobb pontosság lehetővé tette a jóval kisebb 225 kg-os Mk82-es bombához tervezett irányító készlet alkalmazását is, a GBU-38-asból 16 féle készült, nem számítva a már említett és ugyanezen a típuson alapuló kombinált lézeres irányítású GBU-54-est.

Az eddigi legkisebb műholdas vezérlésű bomba egyben a legdrágább is. Darabonként 40 ezer dollárba kerül a GBU-39-es, amely mindössze 120 kg-os. Ehhez a pontosság ismételt javítása vált szükségessé, mivel a benne lévő 27 kg-nyi robbanóanyag csak közvetlen találat esetén biztosítja a megfelelő pusztító erőt. A bomba leoldás után kinyíló szárnyait az európai MBDA tervezte és gyártja, a fegyverből 24 ezer darabot rendelt az USAF, amelynek F-15E Strike Eagle gépein rendszeresítették először. A bombákat négyesével függesztik fel egy speciális többzáras tartón, amelynek méretét úgy határozták meg, hogy elférjen majd az ötödik generációs harci gépek belső fegyverterében. Az F-22-es és F-35-ös a jövőben alacsony észlelhetőség mellett hordozhat majd nyolc bombát, amelyeket nagy magasságú és sebességű kioldás esetén száz kilométerre juttat el a szárnyuk.

Az irányító rendszerek kombinált alkalmazása visszafelé is működik, a meglévő lézervezérlésű bombák több típusán is bevezették a kiegészítő műholdas irányító rendszert, így a fegyver akkor sem megy veszendőbe, ha célt felhőzet vagy füst takarja el. Az EGBU (Enhanced Guided Bomb Unit) bombákat Paveway IV típusjelzéssel is említik, ezek már ugyancsak szolgálatban állnak és exportjuk is folyik.

A JDAM típuscsaládéhoz hasonló irányító rendszerű fedélzeti fegyverek fejlesztése nem csak az USA-ban folyik. A legtovább a franciák jutottak, már náluk is szolgálatba állt egy típus, az oroszok és kínaiak ugyancsak tervezik hasonló eszközök létrehozását. Hátrányuk viszont, hogy a saját műholdas navigációs rendszerük egyelőre csak részleges és kevésbé pontos, az alacsonyabb műszaki megbízhatóság miatt rövidebb az élettartamuk, és a rendszeres pótlásuk nagyon költséges.

(jets.hu)

 

A GBU-57 A/B szuper bunker romboló bomba

A  Pentagon felgyorsítja, három évvel előretolja a tervezési idejét a szuper bunker romboló bomba, a GPU-57 A/B, avagy MOP, nagy tömegű áthatoló bombának. Ez egy új, nagy erejű bomba ami az iráni és észak-koreai földalatti atom-nukleáris üzemek ellen van kifejlesztve. A gigantikus bomba hosszabb mint 11 ember válltól-vállig sorban állva, 20 láb (1láb=30.48cm) 609.6 cm talpától a hegyéig, valamint több mint 15 tonna (31862lbs-font), ennek 18%-a az aktív robbanóanyag. A GPU-57 A/B MOP olyan hatalmas, hogy csak a B-52-es és a B-2-es "láthatatlan" bombázók tudják célpontjaik fölé szállítani. Ez a bomba tízszer erősebb, mint az elődje, a BLU-109, valamint 30%-al nehezebb mint a MOAB, Mother Of All Bombs, az "Összes Bombák Anyja".

Ez a szuper romboló a Reytheon Társaság technológiai áttörésének az eredménye, miután kifejlesztették az új mélyre hatoló és erősített beton romboló töltetet. Az új technológia egy Tandem Warhead System, Párosítot Töltet Rendszer nevet kapta, ami egy elsődleges, formált elő-töltet, amit egy véghezvivő, mélyre hatoló robbanótöltet fejez be. Egy kis méretű MOP prototípus ki lett próbálva a New Mexico állami White Sands Rakéta Próbatéren, mélyen egy barlangban, a kevésbé ismert Weapons of Mass Destructions National Testbed - Nagyhatású Romboló Fegyverek Nemzeti Próbahelyén. Egy karcsú, narancs színű MOP prototípust felhúztak egy állványra úgy, hogy csak néhány centiméterre volt a hegye a talajtól, s függőleges állapotban lefelé mutatva felrobbantották. A próbarobbantás során az újonnan kifejlesztet 1000 fontos, 453 kg-os töltet rekordot döntött, 589 cm-en hatolt át a 610 cm-es vastag acélrudakkal megerősített beton fal, szimulált bunker tető tömegébe. Ez a beton páncél 12.600 lbs/inch2 nyomás ellenállására van tervezve mint bunker fal. Kevesebb mint tíz milimásodperc alatt a robbanás 110 millió ft/lbs energiát hatott egy nagy nyomású olvadt fémsugár formájában.

Egyidejűleg a légierő (Air Force) szerződést írt alá egy nagy pontosságú GPS célzórendszer kifejlesztésére az MOP célra irányítására, amely sokkal pontosabb lesz mint az Irakban alkalmazott rendszer. Feltételezhető, hogy az új rendszer pontossága, CEP, az 5 m-en belül van. (CEP-Circle of Error Probability = Félrelövés Valószínűségének Köre).

Az új GPS irányított MOP eddig nem látott 200 láb = 61 méter mélyre hatol be mielőtt felrobban, s tönkreteszi a földalatti bunkereket, mint amit Irán és Észak-Korea is jelenleg alkalmaz az atom erő fejlesztési törekvéseihez.

Teljes méretű próbarobbantás egy B-52-es alkalmazásával történt. A prototípus megfelelt minden követelménynek a repülésben, célzási, mélyrehatolási és robbanási, valamint romboló erejében egyaránt. Az egész átvágó, robbanó hatása rendben látható volt a próbán.

2007 végére egy teljes méretű modell, vagyis egy gyakorló GBU-57 A/B MOP bomba volt betöltve egy B-2-es bombázó tárába, (mivel a B-2-esnek két forgótáras felfüggesztésű bombatere van, valószínű a forgótáras rendszert kiemelték és helyette egy egyedi bomba rögzítőjét szerelték fel - fordító által) a Whiteman Air Force Base, Missouri államban.

"Nem tudtam nem észrevenni mi óriási volt ez a bomba, ahogy ott lógott a bombatárban"- mondta egy tagja az 509-es számú Karbantartó Csapatnak, aki személyesen kezelte a bombát.

Egy gyorsított program lett elfogadva, hogy átalakítsák át a B-2-es 'láthatatlan' bombázókat, hogy két-két GBU-57 A/B MOP bomba hordozására legyenek képesek. (Mivel ez egy nagyon speciális bevetés, valószínű nem több, mint 3 B-2-est alakítanak át – fordító)

Gyorsaság és sürgősség pont akkor jön, amikor Irán és Izrael közti összetett és ellenséges viták a végükhöz közelednek az atom energia és az atom fegyverzetek kapcsán, s a több fokozatú ballisztikus rakéta rendszer elkészültével, (a minap űrbe is juttattak három műholdat), atomtöltettel is nyilvánvalóan foglalkoznak.

A légierő kutató laboratóriuma, (AFRL) a Wright Petterson Air Force Base, Ohio állam, és az AFRL Lőszer és Légi Fegyverzeti Központja, mindkettő az Eglin AFB, Florida, most már mind nagy sürgősséggel szerelik át a radarkerülő, láthatatlan B-2-esek bombaterét, hogy célhoz vihessék a terhüket.

Légierővel egyetemben magán társaságok is szorgoskodnak, mint a Northrop Grumman, a B-2 gyártója, és a Boing Phantom Works, a bomba gyártója, mint elsődlegesek a rendszer átalakításában.

A Defense Threat Reduction Agency - Veszélyt Csökkentő Védelmi Hivatal Virginia államban kezdettől összehangolta a több különböző résztvevő csoportokat.

Így most már van egy nem-atom fegyver, ami képes mélyre behatolni és óriási erővel robbanni ott.

Isten hozott.... GBU-57 A/B

strangemilitary.com - Fordította: L.

Karácsonyi levél 2012.
(a  magyar karácsony szó szláv eredetű, a szláv
korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent)

Kedves Testvéreim!

Nagycsaládos  apa és férj vagyok, magyar ember. Foglalkozásomra nézve gyermekvédő, önkéntesként  családsegítő.

Barátaimmal mindnyájunkat érintő ÉLET-ügyben szólaltunk meg 1998. márciusában. Én voltam akkor az Alfa Szövetség szóvivője. Egy konkrét eset kapcsán (http://hexa.hcbc.hu/meh/kormos.htm ) érveltünk  a magyar méhmagzatok életjoga és a magyar anyák szabad és jó választása mellett.  A „dávodi magzatot” 1998. március 25-én, vagy 26-án kormányzati beavatkozásra, törvénytelenül megölték (akkor még ellentétes bírósági ítélet volt érvényben). Március 25-e „Gyümölcsoltó Boldogasszony” napja, amikor a keresztények az Emberfia fogantatását ünneplik... - A nagy média-nyomás miatt kevesen értették meg, hogy egyrészt a magyar ÉLETről, a magyar JÖVŐről volt szó, másrészt az abortuszba hajszolt, vagy abortuszt választó magyar anyákról, családokról. (http://hexa.hcbc.hu/meh/davod.htm )

2012. Karácsonyán a mélyszegénységben élők és a szegénységbe csúszók életéről szeretnék Írni. Vagyis a magyar társadalom nagyobbik feléről, a gyermekek legalább háromnegyedéről…

Úgy tapaszatalom, hogy ma,Magyarországon nemcsak a méhmagzatok, de a szegények is  életveszélybe kerültek. Éheznek és fáznak - többen közülük megfagytak és meg fognak fagyni ezen a télen is, ha hagyjuk.

12 évvel ezelőtt láttam magam előtt egy hatalmas madarat, amit a magyarsággal azonosítottam.  A madár a remény, vagy a reménytelenség uralma szerint lassan emelkedett, vagy süllyedt. 1998. tavasza meghozta a felemelkedést, 2008 ősze  a süllyedést...

Vészhelyzetben gyors cselekvésre van szükség! Fönt is, középen is, lejjebb is. Mert elveszett 1 millió munkahely, ami 1990 előtt megvolt  („Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél…”), mert a szegényeknek esélyük sincs saját otthont teremteni, mert sokaknak az otthon megtartása okoz súlyos gondot, mert jobb híján gyermekeket szakítunk el szüleiktől, szülőket gyermekeiktől,  mert a családok és az ország eladósodottsága átlépte a kezelhető mértéket, mert a devizahitel-csalás, a kamatos-kamat mechanizmus elszívja a szerény jövedelmeket, mert az energia- és  élelmiszerárak a fellegekben, mert a családi pótlék, a GYES és a GYET 2008 óta nem emelkedett…

Nincs hová hátrálni!

2012. Karácsonyán nincs a hajlékokban tartalék élelmiszer és tüzifa, a vergődő családokban az egy főre eső felhasználható havi jövedelem 10 ezer Ft alatt van, az elprivatizált erdőket rendőrök védik, a megfagyni nem akaró „tolvajokat” tízezrekre büntetik. (Az energiaár csökkentése sok családon igen, de a legkisebbeken nem segít, hisz nekik sem gázuk, sem központi fűtésük, sokaknál már az áramot is kikapcsolták.)

Akkor hát mit tegyünk?

Módszerként és cselekvésként ajánlom a föntről „kibocsájtott” figyelmeztetését: „Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem. Mezítelen voltam és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám…    Bizony mondom nektek, amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, velem tettétek.” - És azét, aki előkészítette az Ő útját: „A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?"  János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?"  Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal." 

Az ÜZENET világos, egyszerű és egyértelmű. Mindenki le tudja fordítani saját élethelyzetére, lehetőségeire, ha fontos neki az  ÉLET… (A segítségnyújtás mikéntjéről természetesen saját magunknak kell dönteni: tájékozódni rokonságunkban, környezetünkben a nélkülözőkről, kiválasztani a megbízható „gyámolító” személyeket, kisebb és nagyobb szervezeteket, ellenőrizni, hogy eljutott-e a rászorulókhoz adományunk. Ha javainkat megosztjuk, életeket mentünk és életet nyerünk.)

Természetesen az Elöljárók, Magyarország vezetői számára is ugyanez  a zsinórmérték. Befolyásukkal legyen arányos felelősségvállalásuk, áldozatuk. Támogassuk őket imával!

12 évvel ezelőtt nem volt alkalmam a nyilvánosság előtt elmondani, most megteszem: az emberi élet drasztikus elvétele, az aljas magzatgyilkosság után az anyának (a magyar anyáknak) szóló üzenetet kaptam.   Felülről:  „… én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezz!”

A „rendszerváltás” áldozatai, az éhező, fázó gyermekek, megfagyó emberek sem ítélnek el bennünket..

Míg van időnk jót tenni, tegyük bátran!

 

Csemő, 2012.12.26. - Szent István vértanú-diakónus emléknapján

(a diakónus feladata az ősegyházban az istentiszetelen való közreműködés és a szegények szolgálata volt) 

2012: az orosz fegyverexport sikeréve

Válság ide, válság oda, az orosz fegyvergyárak nagyon jó évet zárnak idén. 13.2 milliárd dolláros előrejelzéseikhez képest jóval több fegyvert adtak el – több mint 14 milliárd dollár értékben – többségüket külföldre. Az állami fegyverexport vállalat, a Roszoboronekszport számára ez kevésbé meglepetés. Orosz fegyverszakértők szerint már tudni lehetett, hogy az orosz védelmi ipar, különösképpen a hadihajókat előállító vállalatok, túl fogják szárnyalni a 2012-es előrejelzéseket. Ezek egyrészt a megnövekedett megrendelések miatt, másrészt a szovjet/orosz katonai technológiával rendelkező haderők modernizálásából fakadt.

A 2012-es esztendő „jót tett” a fegyveriparnak: a világ számos pontján alakult ki feszültség, vagy fegyveres konfliktus, máshol pedig 2011-ből maradtak meg ezek. Ám az orosz fegyverexportot elősegítette az is, hogy 2006 óta az orosz kormányban létezik a védelmi bizottság, mely a haditechnikai együttműködésekért és a fegyverexport alakulásáért is felelős. (Az exportot ráadásul egyetlen állami vállalat, a már említett Roszoboronekszport végzi.)

Néhányan tartanak ugyan attól, hogy a véglegesen elöregedő szovjet technológiákat nem lehet tovább felújítani, s le kell azokat szerelni, de a bizottság egyik tagja szerint aggodalomra semmi ok: „A már megkötött exportszerződések 40 milliárd dollárt tesznek ki, ez néhány évre biztosan elegendő. A kilátások nem rosszak.”

Az orosz elnök nemrég felszólította az orosz fegyvergyárakat, hogy elégítsék ki az orosz fegyverek iránti keresletet, legyenek aktívabb szereplői a világpiacnak. A tényleges fegyverszállítások mellett azonban javaslatot tett arra is, hogy közös termelésben, kutatási projektekben is rész vegyenek.

- Radio Golosz Rosszii -
(Fordította: oroszvilag.hu)

Erősebb mint a "Sátán" - Oroszország új szuper rakétát fejleszt

 

 A két új típusú stratégiai rakéta, melyet orosz szakemberek fejlesztenek, lehet a válasz az Európában telepített amerikai rakétavédelmi rendszerre. Az egyik fejlesztés egy folyékony üzemanyaggal hajtott, 100 tonnás, interkontinentális ballisztikus (ICBM) rakéta. Az új rakéta képességeiben túlszárnyalja a világ eddigi legerősebb rakétáját, az RS-20B Vojevodát, a "Sátánt". A második típus egy szilárd hajtóanyagú ICBM, amelyről azt állítják, hogy felválthatja az ötödik generációs Jars és a Topol-M rendszereket. Ezeket a híreket közölte az Orosz Hadászati Rakétacsapatok parancsnoka, Szergej Karakajev vezérezredes.

Bár a szilárd üzemanyaggal működő interkontinentális rakéták teljesítménye nem elegendő az amerikai rakétavédelmi rendszer legyőzésére, a folyékony hajtóanyagú ICBM képes lesz rá. Egy ilyen rakéta birtokában fel tudunk állítani egy gyakorlatilag "globális hatótávolságú", precíziós, nem nukleáris stratégiai rendszert, amennyiben az Egyesült Államok nem mond le saját programjának megvalósításáról. - fogalmazott a parancsnok. 

Karakajev elítélte Washingtont a rakétatelepítések terén megnyilvánuló orosz-ellenességéért. Azt is megemlítette, hogy a jövőben olyan rakétavédelmi rendszert telepítenek az európai kontinensen, amely interkontinentális ballisztikus rakéták elfogására is alkalmas lesz. "Azt állítják, hogy ez az iráni rakéták fenyegetése miatt történik. Azonban csak Oroszországnak vannak ilyen rakétái Európában." mondta Karakajev.

Ami az új szilárd tüzelőanyagú rakétát illeti, ez az első alkalom, amikor Oroszország bejelenti annak létrehozását. Karakajev vezérezredes szerint a Hadászati Rakétacsapatok számos próbakilövést tartottak már az év eleje óta. A legutóbbira október 24-én került sor. A rakétákat a Kapustin Jar-i rakéta-kísérleti lőtérről, mobil kilövő állomásról indították.

A parancsnok "nyilvánvaló okokra" hivatkozva hárította el a kísérletek eredményeire vonatkozó további információk közlését. Megjegyezte, hogy a kilövések eredményei bizonyítják, hogy az új rakéta alkotói jó úton haladnak. Jövőre az Orosz Hadászati Rakétacsapatok 11 interkontinentális ballisztikus rakéta kísérleti kilövését tervezik, mondta Szergej Karakajev újságíróknak, a Rakétacsapatok 53. születésnapjának előestéjén.

"Idén öt kísérleti indítást hajtottunk végre. Három közülük a fejlesztés alatt álló rakétarendszerek vezérlésének tesztelését volt hivatott szolgálni. Egy indításra összetett tesztsorozat keretében, egyre pedig a rakéták élettartamának növelése céljából került sor. Az év végéig a Hadászati Rakétacsapatoknak 96 új Topol-M és Jars hordozórakétája lesz, így a korszerű fegyvereik aránya megközelíti a 30%-ot. - számolt be a vezérezredes. Szergej Karakajev azt is elárulta, hogy az RS-20 Vojevoda (NATO kódja: Sátán) hadászati interkontinentális rakéták üzembenntartási idejét 2022-ig meghosszabbítják.

- pravda.ru -

Fordította: Csordás Lajos

Megnövelt teljesítményű lézert tesztelt a Rheinmetall

Közel egy évvel azt követően, hogy a svájci Ochsenboden lőtéren a Rheinmetall élesben is kipróbálta két, saját fejlesztésű lézerfegyverét (egy 10 és egy 1 kW-os teljesítményűt), idén november végén ismét ellátogattak ugyanoda, hogy ezúttal egy lényegesen erősebb, 50 kW-os lézerrel pusztítsanak el pár célpontot. Amint arról a Haditechnikai Kerekasztal olvasói is tájékozódhattak, 2011 novemberében a német hadiipari nagyvállalat első ízben próbálta ki lőtéri körülmények között lézeres légvédelmi rendszereit, amikkel tüzérségi lövedékeket és kisméretű UAV-ket lőttek le. Akkor az szerepelt a tervek között, hogy három-öt éven belül eljutnak egy stabilan működő, 100 kW teljesítményű lézerig – szakértők szerint ekkora teljesítmény szükséges a leghatékonyabb működéshez. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezen cél felé jó úton haladnak, hiszen az 50 kW-os példány is sikerrel vizsgázott.
Hasonlóan a tavaly bemutatott, két darab 5 kW-os komponensből álló, 10 kW-os lézerhez, a most tesztelt 50 kW-os fegyvert is egy 20 és egy 30 kW-os elem építi fel. A rendszert a Rheinmetall a saját fejlesztésű BST (Beam Superimposing Technology – Sugár-szuperpozicionáló Technológia) segítségével fogja egybe, ami biztosítja a legoptimálisabb pusztító erőt. Mindkét különálló komponenst egy Oerlikon Revolver Gun lövegtoronyba integrálták, ezen kívül pedig a 30 kW-oshoz tartozik egy Oerlikon Skyguard 3 tűzvezető rendszer. A két állomásnak saját energiaellátó egysége van, így külön-külön is működőképesek, valamint mindkettő rendelkezik elektrooptikai célzóeszközzel, ami kis távolságon biztosítja a pontos célfelderítést és – követést.
A működési elv leegyszerűsítve a következő: a Skyguard 3 radarja észleli a célt, az adatokat pedig továbbítja a 30 kW-os lézer vezérlő számítógépének, ami meghatározza az energianyaláb optimális energiáját, majd – szükség esetén a 20 kW-os komponenssel együtt – elkezdi a besugárzást, és megsemmisíti az objektumot.

Ez még csak a 30 kW-os lézer
Az idén novemberben lebonyolított teszt során háromféle célpontot küzdöttek le a rendszerrel. Elsőként egy 1000 méterre elhelyezkedő, statikus, 15 milliméter vastag tömör acél gerendát sugároztak be és vágtak ketté. Másodszorra már nehezebb feladat következett, a célt ezúttal egy kisméretű pilóta nélküli repülőgép képezte, amit a Skyguard három kilométerről detektált, majd a két sugárforrás, saját célzóeszközeik közreműködésével, néhány másodperc alatt megsemmisített (az UAV ekkor 2000 méterre volt tőlük).
A harmadik fázisban egy tipikus C-RAM – feladat elé állították a rendszert, a célpont ezúttal kisméretű tüzérségi lövedéket szimulálni hivatott, 82 milliméter átmérőjű acélgolyó volt, ami 50 m/s sebességgel haladt ballisztikus pályán. Leküzdését ezúttal a 30 kW-os lézer egyedül végezte, a célzást pedig szinte végig ennek saját elektrooptikai eszközével hajtották végre.
A Rheinmetall szakértői a tesztek után elmondták: az eredmények arra mutatnak, hogy mára sikerült a rendszer reakcióidejét olyan szintre csökkenteni, hogy alkalmas legyen a konvencionális C-RAM rendszerek helyének átvételére – ráadásul, a közhiedelemmel ellentétben, még rossz időjárási körülmények között (hó, köd, jégeső, eső, vakító napsütés) is képes elvégezni feladatát. Elmondásuk szerint elfelejthetjük azokat a kritikákat, amik szerint a nagy energiájú fegyvereik csak kedvező időjárási feltételek között működőképesek. Szintén fontos előrelépés, hogy a korábbi tapasztalatok alapján sikerül egyre inkább a valós követelményekhez igazítani a fegyverek energiaellátását, valamint a lézerek esetében általában kritikus tényezőként emlegetett hűtését. A tavalyi évhez képest szintén megnőtt a teljesítménysűrűség, ezzel ugyanakkora energia segítségével nagyobb pusztító erő érhető el.
A jövőre vonatkozóan pedig a jelenlegi cél az, hogy 2013-ban tesztelni tudják a 60 kW-os teljesítményű lézert, ami hasonlóan épül majd fel, mint a mostani 50 kW-os. Szintén tervben van a lézerfegyverek integrálása a 35 mm-es automata Ahead Revolver Gun löveghez. Ez utóbbi azt a célt szolgálná, hogy pontosabban összehasonlíthassák a két technológiát különféle körülmények között. Emellett a kisebb teljesítmény-kategóriában is folyik a fejlesztés: további tesztekre kerülhet sor azzal az 1 kW-os lézerrel, amit egy átalakított TM 170 páncélgépjárműre szereltek. Utóbbival egy mobil lézeres légvédelmi rendszert szeretnének létrehozni, amit csapatlégvédelemre használhatnak.

(htka.hu)