Gazdag István: USA: capo di tutti capi

Pár hete még az egész pénzügyi világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy vajon az amerikai kormány hajlandó lesz-e törleszteni a hitelezőinek, vagy szégyenszemre bejelenti a fizetésképtelenségét. Végül az utóbbi opciót sikerült elhárítani, legalábbis átmenetileg, mert a kongresszus áldását adta a hitelfelvétel folytatására, tovább növelve így a fedezetlen hiányt, amely sohasem lesz rendezve, amint azt már mindenki sejti.

Mivel a világ összes országa tartozik a bankoknak, ez az általános helyzet úgymond normális és elkerülhetetlen a kapitalista gazdaságban. Két fogalom tisztázásával megérthető, hogy miről is van szó valójában, amikor az udvari közgazdászok a közadósságról beszélnek.
A szuverén vagy államadósság egy adott állam, valamint a tőle közvetlenül függő közösségek és szervezetek kölcsön formájában vállalt pénzügyi kötelezettségeinek az összessége.

Megkülönböztetünk belső államadósságot, amelyet a kötvényeket kibocsátó államon belüli gazdasági tényezők (bankok, befektetési alapok, fiduciáriusok) birtokolnak, és külső államadósságot, amely - értelemszerűen - külföldi hitelezők, kormányok vagy bankok felé teremt fizetési kötelezettséget. Annak megállapításához, hogy eladósodás tekintetében egy adott ország milyen helyzetben van, különböző osztályozásokat ajánlanak 1) a belső nemzeti össztermékhez viszonyított (ún. GDP-arányos) adósság mértékének 2) a népességhez mért adósság mértékének 3) a követelések összegéből kivont tartozás, vagyis a nettó adósságállomány mértékének függvényében. Bármi is legyen a számítás és a viszonyítás módszere, ezek a szuverén adósságok alapvetően háromféleképpen keletkeznek.

ad 1. A hitelt felvevő állam kötvényeket bocsát ki, amelyeket az ország állampolgárai nyugdíjalapjaikon, befektetési alapokon, bankokon, takarékpénztárakon stb. keresztül megvásárolnak. Ekkor mondják azt, hogy ez belső adósság, mivel az állami intézmények az ország állampolgárainak tartoznak egy bizonyos - kamatokkal terhelt - összeggel, a termelési többletérték járadékosok közötti redisztribúciójához. Megdöbbentő tény, de gyakran megesik, hogy milliárdos spekulánsok és pénzügyi szervezetek ezeket az államkötvényeket hitelre jegyzik elő anélkül, hogy egy fillért is költenének a megvásárlásukra, majd egy bizonyos idő után fizetési ígéret ellenében továbbadják őket egy másik pénzügyi konglomerátumnak, amely ugyancsak hitelre vásárol be belőlük. Ezek a tranzakciók az ún. származékos vagy derivatív ügyletek kategóriájába tartoznak, amelyekről tudni kell, hogy jellegüknél fogva többnyire köszönő viszonyban sincsenek a reálgazdasági folyamatokkal. Valójában egy spekulációs célú pénzügyi hazárdjáték részét képezik, amelyet a Wall Street-i börzecápák találtak ki egymás szórakoztatására és a világ tönkretételére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2008-as válságot is jórészt a derivatívákkal való felelőtlen zsonglőrködésük robbantotta ki. Ily módon ugyanis ezek a bennfentes spekulánsok csereérték nélküli, inflációs pénzt kreálnak ex nihilo, amely kiköveteli a maga pénzügyi hasznát, noha egyáltalán nem szolgálta az áruk termelését vagy értékesítését.

ad 2. Az államkötvények vásárlói külföldi intézmények is lehetnek, amelyek nemzetközi befektetési ügynökségeken, alapkezelőkön, a központi bankon vagy a hitelező ország valamely másik bankján keresztül bonyolítják vásárlásaikat. Ezt mondják külső adósságnak, és a kamatot az adós/hitelfelvevő állam fizeti, a nemzeti többletértéket a hitelező államokba exportálva. Ily módon Kínának, amely eddig már több mint 3300 milliárd dollárnyi összeget hitelezett az Egyesült Államoknak, elvileg óriási befolyással kellene lennie az elszegényedett amerikaiakra. Azonban egyáltalán nem ez a helyzet. Rövidesen meglátjuk, hogy miért.

ad 3. A hitelt felvevő államok még annál is "simlisebbek", mint hinnénk. Az államkötvényeiket ugyanis a saját központi bankjaik is felvásárolhatják, ahogyan az amerikai Fed teszi már jó ideje. Ekkor adott egy ország, amely olyan pénzt kunyerál, amelyet nem birtokol, és amelyet kölcsön ad önmagának kamatra. Az "államkötvénynek" nevezett hitelpapír-pénzt a hitelt felvevő kormány bocsátja ki a kölcsönt adó kormány (vagyis önmaga) számára egy értéktelen papírpénz ellenében, amelynek azért nincs valós értéke, mert nem áll mögötte értéket létrehozó termelőmunka.

Az állam központi bankja értéktelen papírpénzt/hitelpapírt bocsát ki, amellyel elárasztja a piacot. E szerint a forgatókönyv szerint nyilvánvaló, hogy a hitelt felvevő állam becsapja a kölcsönt adó államot (vagyis önmagát), ahogyan az összes többi hitelezőjét is, a befektetési alapokat és a magánbankokat, valamint a Kínából, Japánból, Koreából, Szaúd-Arábiából, Katarból és máshonnan érkező külföldi hitelezőket, akiknek a nyakán marad az egyre kevesebb kereskedelmi értékkel bíró deflációs pénz, amelytől senki sem tud megszabadulni, mert már mindenki "bevásárolt" belőle, és senki sem óhajtja növelni a veszteségeit. A hitelt felvevő állam azonban nem tehet mást, hacsak nem akar azonnal csődöt jelenteni.

Így értékeli le a nyugdíj-megtakarítást és a forgalomban lévő pénzt a kispolgári szalonforradalmároknak oly kedves gondviselő állam, amely hirtelen csaló-csődállammá vált, mielőtt rendőrállammá válna. A kígyó a saját farkába harap. Később a hitelező állam a dolgozókhoz és a nyugdíjasokhoz fog fordulni, megmagyarázva nekik, hogy a nemzeti valutát le kellett értékelni, és hogy többé már nem tudja fizetni a nyugdíjakat. Mindez elkerülhetetlenül vezet a pénzügyi összeomláshoz és tőzsdekrachhoz, a jelzáloggal terhelt ingatlantulajdonosok utcára kerüléséhez, mint momentán Madridban, ahol naponta százával vesztik el otthonaikat az emberek. Spanyolországban jelenleg 6 millió munkanélkülit tartanak számon, miközben a bankok rekordprofitot zsebelnek be: az év első felében hivatalosan 67 százalékkal nőtt a nyereségük a tavalyihoz képest. Itt azonban megint tisztázni kell valamit.

Nyugaton a szélsőbalosok, a történelmi szociáldemokraták és az antiglobalisták hagyják magukat elvakítani a bankok mesés nyeresége által, és a "tőke ellensége" pózában tetszelegve megbotránkozást mímelnek, arra sarkallva a rendőrállamot, a plutokraták államát, hogy lépjen fel túlzottan mohónak tartott gazdái ellen, amire persze az állam nyilvánvalóan nem lesz hajlandó, de fölösleges is lenne, hiszen ez a profitnövekedés valójában mesébe illik - mégpedig a szó szoros értelmében. Az a pénz ugyanis, amelyet a bankok ily módon elkönyvelnek, nem létező, immateriális pénz, amely nem képvisel semmiféle reális kereskedelmi értéket. Heterodox közgazdászok bonmot-ja szerint "nem a gazdaság irreális, hanem a pénzük virtuális". Ebből a "Monopoly-pénzből" bespájzolhatnak kedvükre, az értékük csak annyi, mint amennyit a papír ér, amelyre nyomtatták. Abban a pillanatban, amikor az adósok már nem képesek tovább fizetni a jelzáloghiteleiket, és kirakják őket az otthonaikból, vajon a bankok hol találnak majd olyan javakat, amelyek alátámasztanák ezeket a nyereségüket garantáló hitelpapírokat?

Egy másik tényezőt is tekintetbe kell venni az államadósság és a dolgozók adóterhe egyenletében. Létezik bruttó és nettó államadósság: az előbbi az az összeg, amelyet az állam kölcsönvett bel- és külföldön; az utóbbi pedig az, amellyel az általa más országoknak (papírpénz, váltó, kötvény formájában) folyósított hitelek levonása után tartozik, amelyek egyébként ugyancsak értéktelenek, mert a világgazdaságban valamennyi pénznem kölcsönös függésben van egymással. Így például Szaúd-Arábia szuverén adós, de ugyanakkor hitelező is, mert kölcsönadott pénzt más országoknak, mindenekelőtt az USA-nak. Az egyik összeget tehát ki kell vonni a másikból, hogy megismerjük Szaúd-Arábia nettó adósságát, és ugyanez az eljárás mindegyik ország vonatkozásában, nem feledve azonban, hogy ezeknek a külföldre kihelyezett hiteleknek távolról sincs meg minden esetben a fedezetük, tehát jórészt behajthatatlanok. Ezt a hitelezők a saját kárukon fogják megtanulni, csupán idő kérdése az egész.

Nem szabad összetéveszteni egy adott ország közadósságát és nemzetközi árucseremérlegét. Így például arab olajsejkek, francia bankok, kanadai pénzemberek birtokolhatják amerikai vagy más országbeli vállalkozások kötvényeit, és fordítva: amerikai tőkés csoportok is birtokolhatják külföldi cégek részvényeit. Ezeket a vagyoni jellegű követeléseket egyáltalán nem tartják számon az adott szuverén államok bruttó és nettó adósságállományában. De mivel ezeket a magánadósságokat és magánhiteleket dollárban, euróban vagy font sterlingben számolják el, a valós értékük nagy mértékben függ annak az államnak a gazdasági állapotától (fizetési mérlegétől és nemzeti valutájának értékétől), amelyben kibocsátották és kialkudták őket. Elvileg ezeket a tényezőket értékelik a nemzetközi hitelminősítő ügynökségek a hitelképességi besorolással, amelyet minden egyes ország vonatkozásában megállapítanak.

Eljutottunk tehát ahhoz a szituációhoz, amikor a koldus hitelező pénzt kölcsönöz önmagának, a mezítlábasnak, miközben nyilvánvalóan nem rendelkezik azzal a csereértékkel (árutermelésben és szolgáltatásban), amely akár a kölcsönt, akár a pénzkibocsátást fedezné. Ennek következtében lerontja a pénze értékét, ahogyan a hitelekét is, amelyekkel hitelezőinek tartozik. Normál esetben ezt az államot választás elé állítanák a hitelezői: fizessen vagy jelentsen csődöt, de legalábbis szankcionálnák a hitelminősítő ügynökségek, amelyeknek ugyebár ez lenne a feladatuk.

Ehelyett azonban mindenki tehetetlenül asszisztál a kínaiak panaszaihoz, akik azt látják, hogy minden egyes amerikai kötvénykibocsátással együtt folyamatosan csökken a általuk folyósított kölcsönök értéke. Németország megpróbálja visszaszerezni az amerikai jegybankra bízott aranykészletét, mielőtt az USA csődöt jelentene, de a Fed nem hajlandó teljesíteni a németek kérését. Egyébként képtelen is lenne rá, mivel már nincs a birtokában: a Fort Knox trezorjai valószínűleg konganak az ürességtől.

Teljesen evidens, hogy ez a furfang valójában egy átlátszó csalás. Képzeljük el, hogy közülünk bárki annyi pénzt nyomtathatna, amennyit csak akar. A fárasztó munka helyett jöhetne a dolce vita! Most azt képzeljük el, hogy a Wall Street-i Mister Pénznyomó hitelezői felkapják a vizet, amikor a tudomásukra jut, hogy ez a pénz illegitim, mert egy semmirekellő imposztor garázsában nyomják. Mindegyik hitelező a bandita ajtaján dörömböl, a jussát követelve, jól tudván, hogy az adós-csaló-pénznyomó a banditák királya, a capo di tutti capi, és hogy a Szíria utcai üzlete már csődbe jutott, ahogyan korábban a Líbia utcai, a Szerbia sugárúti és a Venezuela körúti is, most pedig az Argentína téri butik és az Irán utcai bank is veszélybe került...

Ugyanez a helyzet az amerikai parazita állammal: az USA külső államadóssága 16.770 milliárd dollár, havi 85 milliárd dollárnyi illegitim pénznyomtatással súlyosbítva. A csődbe jutott Fed pénzt kölcsönöz hitelezőjének, az amerikai kormánynak, amely fizetésképtelen tulajdonos. Ez a haramia állam azonban az egyetlen a világon, amely 3500 többfejű robbanótöltettel felszerelt atomrakétát, 11 repülőgép-anyahajót és 700 külföldi katonai támaszpontot birtokol, miközben évente 600 milliárd dollárt költ "védelmi" kiadásokra, egyedül annyit, mint "a világ maradéka" együttvéve.

Azonosítottuk tehát a nemzetközi szcéna főgengszterét, a capo di tutti capit, akinek sok ország eltűri a csínytevéseit, és támogatja az agresszióit, azt remélve, hogy jól fognak kijönni a "buliból", ha egy nap ők is csődöt jelentenek, és megtagadják szuverén adósságuk törlesztését. Ez a nap egy globális láncreakciót fog elindítani, egy világgazdasági válságlavinát, amelyhez képest az 1929-es "Nagy Pangás" és a 2008-as ingatlanpánik csak szerény ízelítőnek fog tűnni az átlagos halandókra váró megpróbáltatások tekintetében. Kasszandra jóslata sem lehetett ennél biztosabb.

MD 2013. XI. 13.

MEXIKÓBAN KEMÉNY A HELYZET

MEXIKÓBAN KEMÉNY A HELYZET

A hazai hírekben Mexikó csak akkor szerepel, ha néhány drogbárót és maffiavezért elfogtak. A társadalmi okokról és háttérről soha nem szólnak és arról sem, hogy az USA-val határos országnak miért olyan az élete amilyen. Az alábbi részlet egy Napi Jelentés című argentin oldalról származik. Nem fordítjuk a cikket, csak a lényeget közöljük, mert sok olyan rész van benne ami nem érdekes. Most titkos állami iratokat tett közzé egy helyi lap. Mexikónak az egyik legvéresebb tartományáról van szó.

MAGYARORSZÁGI PÁRHUZAM

A témát azért közöljök mert néhány ponton hazai mocsokos viszonyainkra ismerhetünk rá. A cikk szerint az egyik maffifészek városban 2007-ben találkozót tartottak a maffivezérek. Ez a völgy egy sivatagi közponban található Mexikóban. A hely sok bűncselekményről ismert, ahol a gyilkosságok és gengszterek egymással leszámoltak. Ott történt hat évvel ezelőtt, ezen a találkozón ami olyan volt mint egy filmjelenet, ahol a mexikói bandák egymással leszámoltak. A szervezett bűnözés főnökeit 14 polgármester képviselte, akik ezen a helyen gyűltek össze. „Családnak” nevezi magát ez a legnagyobb bűnszervezet Mexikóban, akik ott üléseztek 2008-2011 között. Ezek pénzelték a választási kampányokat. A helyi lap cikke most feltárt dokumentumokkal közzétette, hogy ezek a gyűlésezők a legkegyetlenebb gengszterek és tisztviselők voltak, akik közül többen most is közhivatalt viselnek. A fotón holttestek lógnak, egy kapu bejáratánál, az egyik az önkormányzatnál, a leszámolások után.

MAGYARORSZÁGON HÁNY MAFFIACSALÁD LEHET?

Van egy másik bűnszervezet is a (The Knights Templar) Templomos Lovagok (ezek a mai világban valójában SZABADKŐMŰVESEK az angol lexikon szerint is. A szerk.), akik ellen háborút folytat a rendőrség, miután egy sor letartóztatást csináltak. Ez a háború Mexikóban a biztonsági erők és a szervezett bűnözés között folyik, ahol a politikusok a fő bűntársai a szervezett bűnözőknek. Eközben a lakosság bezárkózik a saját otthonába, félnek és rettegnek. Kép: az argentin oldalról és a két sukorói bűnöző, akik az amerikai zsidófőnöknél, Laudernél följelentették Magyarországot

UGYE MILYEN ISMERŐS A HELYZET?

Kép: 14 bűnöző polgármester közül 10-nek a képét közölte az argentín oldal, de csak 9-et fogtak még el belőlük


http://amagyaroldal.hu/hirek/content/ez%C3%A9rt-hallgatj%C3%A1k-el-n%C3%A1lunk-mexik%C3%B3i-h%C3%ADreket

Irán a Vatikánnal szövetkezne

Az iráni elnök szerint Teheránnak és a Vatikánnak szövetségre kellene lépnie a közös ellenségek, mindenekelőtt a terrorizmus és a szélsőségesség megfékezése érdekében, jelentette a Fides vatikáni hírügynökség. Az iráni viszonyok között mérsékeltnek számító Haszan Róháni a katolikus egyházfőhöz intézett felhívásában ezenkívül az iszlám és a keresztény világ közötti párbeszéd újraindítását is sürgette.

Az iráni elnök Teheránban találkozott Leo Boccardi új apostoli nunciussal (pápai követ), aki múlt vasárnap adta át megbízólevelét. A Fides szerint Róháni a Twitter közösségi oldalon a találkozóról azt írta, hogy az iszlámnak és a kereszténységnek soha nem volt annyira szüksége a közös párbeszédre, mint most. Szerinte hasonlóak a céljaik az igazságtalanság és a szegénység elleni küzdelemben.

Az új pápai követ hangsúlyozta, szeretné, ha a két erős állam együttműködne a közel-keleti regionális konfliktusok, mindenekelőtt a szíriai polgárháború megoldása érdekében.

MTI

Százezer lőszert vettek a parlamenti őröknek

Az őrség 350 fős állományának tagjai évente négyszer mehetnek lőgyakorlatatra egy IV. kerületi lőtérre. Százezer darab lőszert vettek a parlamenti őrök kiképzéséhez, és október közepétől egy évre kibéreltek nekik egy IV. kerületi lőtermet – adta hírül a Blikk kedden. A beszerzés költsége 17 millió forint volt.
Az éves kiképzési terv szerint évente négyszer mehet gyakorlatra az országgyűlási őrök 350 fős állománya, és egy lőgyakorlaton 50-75 töltényt használhatnak el a fegyveresek.
Az Országgyűlés Hivatala nem adott engedélyt a Blikk újságírójának, hogy körülnézzen az újpesti lőtéren.
A Parlament környékén utoljára 1956-ban ropogtak a fegyverek.
(HVG)

Óriás kőbánya nyílik Zircen! - Natura 2000 terület mellett

Kedves Címzett, akinek nem lenne egyértelmű, én (Koós Gábor) indítottam ezt a petíciót. A magyar helyesírás szabályai ellen vétettem a címben, de sajnos tudatos, mert a címmező nem engedett több karaktert. De tényleg kérem, hogy küldjétek tovább, ha egyetértetek, akinek csak tudjátok. Sok segítséget kaptam azoktól, akiknek a korábbi információkat küldtem, köszönöm nekik. Fontos lenne a tekintélyes támogatószám, mert ha a tervezett bányanyitás megkapja a környezetvédelmi hozzájárulást, már senki nem állíthatja meg, mivel a zirci képviselő-testület gyakorlatilag elkötelezte magát, hogy módosítsa az építési szabályzatot, amely lehetővé teszi a külszíni bánya nyitását.

Észrevételeket, pontosításokat köszönettel fogadok, jegyezzétek be a petícióhoz.
http://www.peticiok.com/tiltakozz_zircre_a_bakony_szivebe_tervezett_orias-kbanya_ellen#form



Üdvözlettel

Koós Gábor

 Tiltakozz Zircre, a Bakony szívébe tervezett óriás-kőbánya ellen!

 

A Bakony fővárosában hatalmas mészkőbánya nyílik hamarosan.

A Zircről Borzavárra vezető műút mellett, a Bocskor-hegy oldalában, zavartalan természeti környezetben "ékeskedik" majd kb. 500 méter hosszban és kb. 250 méter szélességben, több mint 14 hektár területen. Méreteire jellemző, hogy területén több mint háromszor elférne a zirci Ciszterci Apátság teljes épületegyüttese, és a több mint 50 méteres sziklafal eltakarná az Apátság templomtornyát.

Közvetlenül mellette, 85 méterre hatalmas, összefüggő Natura2000 különleges madárvédelmi terület és kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület található. Az Országos Kék Túra útvonala 400 méterre halad el. A tervezett bánya Zirc város lakóterületeitől 1300, Borzavár községétől 1000 méterre van.

A bánya élettartama 90 év. Ez alatt kamionok ezrei több mint 3 millió tonna követ szállítanak majd Zirc városközpontján és legforgalmasabb utcáin keresztül.

Olvasd el az előzményeket és hogy hol tart ma az ügy: http://zirc.blog.hu/2013/10/15/_banya_pedig_lesz_a_kobanya-ugy_legujabb_fejlemenyei_1_kiegeszites

Józan ésszel nehéz megérteni, hogy egy olyan térségben, amely a kivételes természeti adottságainál fogva a turizmusból él és szeretne hosszú távon megélni, amely pályázati pénzek százmillióit fekteti be turisztikai szolgáltatások fejlesztésébe, az idelátogatókat vonzó városkép szépítésébe, a helyi döntéshozók arra készülnek, hogy a külszíni bányák jelenleg fennálló létesítési tilalmát feloldják és zöld utat adjanak a bányanyitásnak.

Talán még nem késő! Nem csak az itt élő és elszármazott zirciek és borzaváriak támogatását várjuk, hanem a Bakonyt ismerőkét, a természetet szeretőkét is, akik felelősséget éreznek az utánunk következő nemzedékekért, és nem akarják, hogy egy soha be nem gyógyuló óriási tájseb csúfítsa el örök időkre a bakonyi hegyoldalakat.

A tiltakozás mindazoknak a hatóságoknak, testületeknek, civil szervezeteknek szól, akik tevékenységükkel tevőlegesen hozzájárulnak, vagy tehetnének, de nem tesznek ellene, hogy megvalósuljon ez a szörnyűséges természet- és környezetrombolás.

A tiltakozást küldd tovább minél több ismerősödnek!

 http://www.peticiok.com/tiltakozz_zircre_a_bakony_szivebe_tervezett_orias-kbanya_ellen#form

Megszorításokkal kezdhet jövőre az “új” kormány

Választási költségvetésről ugyan nincsen szó, de ha a gazdaság nem okoz kellemes meglepetést, akkor nagyjából 170 milliárd forintnyi újabb megszorítás jöhet jövőre. A kormány túl sokat vár az áfából és az új vállalati adókból 2014-ben, miközben a tartalék nagysága jócskán elmarad a korábbi évek gyakorlatától – pedig az évközi kiigazítást még jelentősebb biztosítékok mellett sem sikerült megúszni az elmúlt években. Bár a napokban az Európai Bizottság rábólintott a jövő évi költségvetés tervezetére, könnyen előfordulhat, hogy a korábbi évekhez hasonlóan 2014-ben is évközi intézkedésekre lesz majd szükség annak érdekében, hogy a deficit ne haladja meg a GDP-arányosan 2,9 százalékos hiánycélt. A jelenlegi tervekben ugyanis több olyan tétel is szerepel, amelynek megvalósítását jelentős kockázat övezi, miközben a tartalékok nagysága messze elmarad a korábbi évek gyakorlatától.
A tisztánlátás érdekében érdemes kiemelni a költségvetés azon sorait, amelyek leginkább veszélyeztetik a jövő évi hiánycélt, szembeállítva a büdzsében szereplő biztosítékokkal, illetve az olyan bizonytalanságokkal (pozitív kockázatokkal), amelyek javíthatják az egyensúlyt.
Kevesebb áfa és jövedéki adó
A legnagyobb probléma a korábbi évekhez hasonlóan a bevételi oldallal, azon belül is az adóbevételekkel van. A várható eltérések szerkezete ráadásul kísértetiesen emlékeztet az idei évre: a fogyasztási adók számottevő alulteljesítését csak kis részben képes ellensúlyozni a munkát terhelő adók többlete.
Miután az idei évre várt 2953 milliárd forintos előirányzattól még az NGM saját becslése szerint is várhatóan 150 milliárd forinttal elmarad az általános forgalmi adóból várható bevétel, a jelenség hasonló nagyságrendben várhatóan megismétlődik jövőre is. Ezt jelzi az MNB legfrissebb előrejelzése, az ÁSZ értékelése , valamint a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) szeptember végén készült technikai kivetítése is.
Nem ússza meg a költségvetés a dohányzással, illetve annak értékesítésével kapcsolatos jogszabályi környezet változását sem: miután az idei év első hónapjában negyedével csökkent a legális értékesítés volumene az egy évvel korábbi adatokhoz képest, jövőre várhatóan az adóemelés ellenére is mintegy 30 milliárd forinttal elmaradhat a jövedéki adóból származó bevétel a tervezett összeghez képest.
Bár a nemrég benyújtott adótörvényekben tetten érhető a kormány azon szándéka, hogy vonzóbbá tegye a tavaly bevezetett új vállalati adókat, a kivából és a katából jövőre együtt várt 123 milliárd forint meglehetősen ambiciózusnak tűnik annak fényében, hogy a két adónemből idén összesen várhatóan nagyjából 35 milliárd forintot realizál a költségvetés. Ezen kívül első sorban az idei évi tapasztalatok alapján kockázatosnak tűnik a pénzügyi tranzakciós illetékből várt bevétel is, bár az is igaz, hogy a kormány idén sem volt rest egyszeri pótlólagos befizetésre kötelezni a bankokat.
Részben az új vállalati adók viszonylag alacsony népszerűsége, részben a kedvező 2013-as folyamatok alapján viszont méltán bizakodhat abban a kormány, hogy a munkát terhelő adókból (elsősorban az szja-ból, kisebb részben a járulékokból) származó bevétel akár 60 milliárd forinttal is meghaladja a tervezett szintet. Ráadásul ezt a folyamatot tovább erősítheti, ha a családi adókedvezmény kiterjesztésének hatására a bérjellegű kifizetéseket (különösen a prémiumokat) tömegesen próbálják majd az év végéről átcsúsztatni a jövő év elejére – csökkentve ezzel viszont a költségvetés idei bevételeit. A fentiek miatt az adóbevételek összességében mintegy 230 milliárd forinttal elmaradhatnak jövőre a tervezett szinttől.
Túl kicsi a tartalék
A költségvetési kiadások előrejelzését több bizonytalanság övezi, mivel sokkal inkább függ a kormány ad hoc döntéseitől, mint a külső körülményektől (pl. bérek, fogyasztás). Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy érdemben nagyobb a kormány mozgástere. Ha év közben úgy látja, akkor törvénykezés nélkül is képes korrigálni a folyamatokat például a beruházások leállításával, vagy extra tartalék képzésével – amire bőven találunk példát az elmúlt évekből. Jelenleg csupán egy területen látunk komoly, számszerűsíthető feszültséget: az Egészségügyi Alapon belül az összevont szakellátásra szánt 615 milliárd forint alig valamivel nagyobb, mint az idei évre vonatkozó módosított előirányzat (606 milliárd forint), ami érdemi kockázatot jelent annak fényében, hogy az egészségügyi intézmények egyre növekvő adósságállományával előbb-utóbb kezdeni kell valamit.

Várható eltérés a tervekhez képest 2014-ben (a negatív szám rontja az egyenleget, a pozitív javítja

	Mrd Ft	GDP %
Általános forgalmi adó	-150	-0,5
Jövedéki adó	-30	-0,1
Új vállalati adók (kiva, kata)	-60	-0,2
Bérterhek (szja, járulékok)	60	0,2
Egyéb adók (tranzakciós illeték, bányajáradék stb.)	-50	-0,2
Egészségügyi kiadások	-40	-0,1
Tartalék	100	0,3
Összesen:	-170	-0,6
Forrás: Privátbankár.hu számítás

Bár a tartalék elsősorban amúgy is az év közben felmerülő kockázatok kezelését szolgálja, nem pedig a már az év elején sejtett/tudott elmaradások pótlását, a jövő évre tervezett 100 milliárd forint mindenképpen meglehetősen kevésnek tűnik az eddig bemutatott kockázatokhoz képest. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy 2012-ben 268 milliárd forintos, 2013-ban pedig 400 milliárd forintos tartalékkal vágott neki az évnek a költségvetés és ennek ellenére mindkét évben kénytelen volt több, jelentős költségvetési kiigazítást végrehajtani a kormány…
(privatbankar)

Robbanás előtt a magyar menekülthelyzet

Tavaly már csaknem félmillió migráns érkezett az országba. A megsokszorozódott menekültáradat miatt Magyarországnak olyan problémákkal kell szembenéznie, mint az EU déli államainak, ahonnan mostanában többször is halálos tragédiákról hallani. Az európai uniós menekültpolitika gyerekcipőben jár, Magyarországon pedig csak tűzoltásra futja.

Az európai migrációs politika sem tud segíteni az egyre inkább katasztrofálissá váló magyar menekülthelyzeten. Az Átlátszó.hu tényfeltáró riportja szerint Magyarországra idén eddig négyszer annyi menekült érkezett, mint a korábbi években. A magyar menekültügyi rendszer roskadozik a teher alatt, a táborok túlzsúfoltak, a hatóságok sokszor indokoltnak tűnő kérelmeket utasítanak el.

Úgy tűnik, hogy Magyarország egy olyan jelenségbe kóstol most bele, amivel az EU déli határán lévő tagállamok már évtizedek óta küzdenek. Az Európai Unió közös menekültpolitikája pedig még csak gyerekcipőben jár, noha az EU külső határain fekvő tagállamokra egyre nagyobb migrációs nyomás fog nehezedni.

A szeptemberben megváltozott idegenrendészeti szabályozás sem könnyített a magyarországi menedékkérők helyzetén. Az új szabályozás ugyanis anélkül, hogy érdemben gyorsította volna az elbírálást, a korábbi 18-ról két hónapra csökkentette azt az időszakot, amíg valaki a közösségi szálláson tartózkodhatnak. Ezt követően a menedékkérőnek hely- és nyelvismeret nélkül, egyedül kellene gondoskodniuk szállásukról és ellátásukról.

Ez sokszor lehetetlen feladatnak bizonyul, így a menedékkérőből hajléktalan lesz. Tovább nehezíti a menedékkérők helyzetét, hogy amíg nem kapják meg a menekült-státuszt, addig hivatalosan nem vállalhatnak munkát, nincs egészségbiztosításuk, és beilleszkedési támogatást sem vehetnek igénybe.

Ismerkedünk a problémával
A szicíliai Lampedusánál idén októberben tűzre kapott, majd elsüllyedt egy eritreai menekülteket szállító csempészhajó; 364-en vesztették életüket. Néhány nappal később egy szíriai menekülteket szállító hajó süllyedt el, a balesetben újabb 38 ember vesztette életét.

A sorozatos szerencsétlenségek felkeltették az uniós vezetők figyelmét is, ám az Európai Tanács októberi ülésén szép szavakon túl csak annyiban állapodtak meg a felek, hogy 2014-ben visszatérnek az európai bevándorlási politika felülvizsgálatára. Pedig az EU területére érkező gazdasági migránsok és politikai okból menekült-státuszért folyamodók száma évről évre emelkedik, 2013-ban pedig több országban, köztük Magyarországon is robbanásszerű növekedés következett be.

Magyarországra a KSH adatai szerint tavaly 470 000 migráns érkezett. Alig 4 százalékuk folyamodik menekültstátuszért, ez a szám mégis többszöröse a korábbi években tapasztaltnak. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint 2013-ban az előző évhez képest az unió egészében ötven százalékkal nőtt a menedékkérők száma. Ezen belül messze Magyarországon emelkedett a legnagyobb mértékben a benyújtott kérelmek száma, az Eurostat szerint a tavalyi szám huszonötszörösére.

A magyar adatok akkor is döbbenetes emelkedést mutatnak, ha nem az arányokat, hanem az abszolút számokat nézzük: az Eurostat szerint 2012-ben csak a 80 milliós Németországban nyújtottak be több kérelmet, mint Magyarországon. Annak okait, hogy miért éppen Magyarországon nőtt meg a menekültstátuszért folyamodók száma, a szakértők is csak találgatják.

A legkézenfekvőbb megoldás szerint a Közel-Keletről és Észak-Afrikából induló migránsok egyre nagyobb arányban választják a Törökországon, Görögországon, Szerbián vagy Románián át haladó, és Magyarországon végződő balkáni útvonalat.

A magyar hatóságok által elfogott emberek nálunk nyújtják be kérelmüket, és mivel jóval többen érkeznek, mint korábban, a kérelmek száma is megsokszorozódott. Azt is érdemes tudni, hogy Magyarországon, sőt egész Európában a legtöbb menedékkérő orosz és koszovói származású. Az ebből a két országból érkezők száma az utóbbi években hasonló arányban nőtt, mint a közel-keleti és észak-afrikai migránsoké, ami tovább fokozta az EU keleti határaira, többek között a magyar határra nehezedő migrációs nyomást.

Hol marad az összefogás?
A menekültkérdés tipikusan olyan probléma, amely az uniós tagállamok szolidaritáson alapuló összefogását igényelné. Nem minden országot sújt egyformán, hiszen a gazdasági vagy politikai okokból jobb életre vágyó migránsok az EU déli és keleti határán tűnnek fel, miközben céljuk elsősorban az, hogy az EU gazdagabb, nyugati és északi területeire jussanak el.

A menekültkérdés minden tagállamban rendkívül érzékeny politikai kérdés. A menekültek ügyének elbírálása, átmeneti elhelyezésük, kiutasításuk, illetve befogadásuk esetén a társadalmi integrációval járó költségek és feladatok komoly kihívást és anyagi terhelést jelentenek a társadalom számára. Az európai menekültpolitika alapvetően három területen igényelne közös fellépést a tagállamoktól:

a külső határok őrizete,
a menekültek helyzetének elbírálása és
a pozitív elbírálásban részesültek társadalmi integrációja kapcsán.
Mindhárom területen súlyos hiányosságok vannak.

Az EU külső határainak őrizete alapvetően annak a tagállamnak a feladata, amely ilyen határral rendelkezik. Magyarország Szerbiával és Ukrajnával közös határszakasza az EU külső határának számít, de a magyarok szintén határőrizeti tevékenységet látnak el a román–magyar és a horvát–magyar határszakaszokon, mivel ezek az országok nem tagjai a schengeni övezetnek. Ez azt jelenti, hogy a 2400 kilométeres magyar határ csaknem felén a schengeni előírásoknak megfelelő határőrizeti tevékenységet kell ellátnia Magyarországnak, ami jelentős terhet ró a magyar költségvetésre.

A határok hermetikus lezárása az illegális bevándorlás előtt lehetetlen vállalkozás, különösen a hosszú és viszonylag könnyen átjárható déli és keleti szakaszokon. Ráadásul a migránsok jelentős része legálisan érkezik Magyarország és az EU területére, csak aztán a megengedettnél hosszabb ideig tartózkodik itt. A magyar határon átlépő illegális bevándorlók jellemzően nem végcélnak, hanem tranzitországnak tekintik Magyarországot, amelyet a legtöbben Ausztria irányába igyekeznek elhagyni. Mivel a schengeni övezeten belül már nincs belső határellenőrzés, a migránsok tőlünk nyugatra jellemzően a rendőrségi ellenőrzések hálóján akadnak fenn. Ez állandó konfliktust okoz az EU déli és keleti országai, valamint a nyugati és északi országok között. Utóbbiak a határok jobb ellenőrzését várnák el, míg az előbbiek ehhez a jelenleginél lényegesen több anyagi segítséget kérnek.

Európában erősödik a bevándorlás-ellenes hangulat
A közelmúltban Európa számos országában jelentős népszerűség-növekedést értek el a bevándorlás-ellenes politikai üzeneteket hangoztató szélsőséges, illetve populista politikai pártok. A létező problémák azonosításán túl érdemi megoldásokat ezek a pártok nem kínálnak. A bevándorlással kapcsolatos kérdésekre azonban a többi párt sem voltak képes megoldást adni, ehelyett az éppen kormányzó politikai erők inkább a probléma szőnyeg alá söprésére törekedtek.

A válság miatt amúgy is kiszolgáltatottabbá váló európaiak ezért növekvő nyitottságot mutatnak a szélsőséges megoldásokra. Franciaországban a Marine Le Pen olyan sikeresen vegyítette a gazdasági protekcionizmust, az euroszkeptikus nézeteket, és a bevándorlás-ellenességet, hogy a közvélemény-kutatások szerint pártja, a Nemzeti Front a jövő májusi EP választásokon megverné a kormányzó szocialistákat, és az egykor Nicolas Sarkozy által vezetett jobboldali UMP-t is.

Hollandiában a Geert Wilders nevével fémjelezett Szabadságpárt (PVV) szintén átvette a vezetést a közvélemény kutatóknál. A PVV 5 százalékot ver az ellenzéki szocialistákra, és 8-at a kormányzó liberális-jobboldali erőkre.

A társadalmi befogadásban hosszú ideig sikeresnek mondható skandináv országokban is érezhetően türelmetlenebbé vált a társadalom. Finnországban a bevándorlás-ellenességre politikai karriert építő Finnek Pártja jelenleg a legnagyobb ellenzéki erő. Svédországban az adott új lendületet a bevándorlás-ellenes pártoknak, hogy a bevándorló közösségek idén májusban, Stockholm külvárosában tartott tüntetéséből erőszakos zavargások robbantak ki.

Hol léptél be?
Az Európai Unióban a dublini rendelet értelmében abban az országban kell elbírálni egy menedékes kérelmét, ahol először az EU területére lépett. A szabályt amiatt találták ki, mert rendszeresen előfordult, hogy a menekültstátuszért folyamodók az elhúzódó eljárás során továbbálltak egy másik országba, ahol ismét benyújtották a kérelmet. Ebben az esetben nem volt világos, hogy melyik országnak kell eljárnia.

A hatóságok jellemzően igyekeztek elhárítani maguktól a felelősséget, és a migránsokat egyik országból a másikba szállítgatták, ahelyett hogy ügyükkel érdemben foglalkoztak volna. A dublini szabály ennek véget vetett, ugyanakkor aránytalanul nagy terhelést rótt az EU déli és – egyre inkább úgy tűnik – keleti határán fekvő országokra.

Vegyük a következő példát: ha Németországban elfognak egy koszovói illegális bevándorlót, aki arra hivatkozik, hogy gazdasági vagy politikai okokból kifolyólag menekülnie kellett az országából, és kiderül, hogy Magyarországon lépett be először az EU-ba, akkor őt a német hatóságok visszaszállítják Magyarországra. Így nem a német, hanem a magyar menekültügyi hatóságnak kell elbírálnia a kérelmét, valamint átmenetileg elhelyeznie őt, negatív elbírálás esetén kiutasítani őt az országból, pozitív elbírálás esetén pedig megoldania a társadalmi integrációját.

A magyarországi Helsinki Bizottság értesülései szerint előfordult már, hogy nyugat-európai bíróságok a magyarországi állapotokra való tekintettel nem járultak hozzá a menekültek Magyarországra történő visszaszállításához. De az EUrologus információi szerint például a belga befogadóállomások is messze a kapacitásuk felett üzemelnek, és itt is gyakran megalázó körülmények között tartanak fogva embereket.

Sovány vigasz
Az EU ezt a helyzetet az Európai Migrációs Hálózat, valamint a Szolidaritás és Migrációs Hullámok Kezelése nevű program keretében igyekszik kezelni. A programra a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban mindössze 4 milliárd eurót terveztek be. Ebből a pénzből kellene fedezni a 28 tagú közösségben az illegális bevándorlók önkéntes vagy kötelező visszatérésének költségeit, a befogadóállomások fejlesztését, a társadalmi integráció költségeit, a nyelvtanfolyamokat, a munkaerő-piaci befogadást, valamint a külső határok őrizetével kapcsolatban felmerülő egyes költségeket. Nem ragozzuk tovább, konkrét számok idézgetése nélkül is nyilvánvaló, hogy nevetségesen alacsony összegről van szó.

Magyarország 2013-ban a menekülthelyzet kezelésére és a társadalmi befogadás finanszírozására 4,8 millió, határőrizetre 15 millió eurót, azaz összesen nagyjából 6 milliárd forintot kapott az EU-tól. Tudomásunk szerint ezen összegek felett a magyar kormány a menedékkérők megemelkedett száma miatt 2013-ban sürgősségi támogatást is kért 1 millió euró összegben.

Az Átlátszó.hu közérdekű adatigényléséből kiderült, hogy a magyar költségvetés a négy magyarországi befogadótábor üzemeltetésére mindössze 1,4 milliárd forintot költött 2013-ban. A teljes menekültügyi rendszer működési költségeiről nincsenek pontos információk, de azt, hogy a problémát milyen szinten kezeli az ország jól mutatja, az Átlátszó összehasonlítása: a Kossuth tér felújítására az elkövetkező években összesen 27,3 milliárd forintot szán az állam.

A menekültek ügyével szoros összefoggásban a bevándorlás kezelése és a bevándorlók integrációja az Európai Unió egyre több országában válik súlyos társadalmi kérdéssé. Vannak olyan országok, ahol az államigazgatás és maga a társadalom is rendelkezik valamilyen fokú tapasztalattal. Magyarországon a nyugat-európai országokhoz képest alacsonyabb a bevándorlók száma, és lényegesen kisebb a muszlim bevándorlók aránya. Ennek ellenére a Chatham House 2011-es tanulmányában idézett felmérésés szerint Magyarországon a megkérdezettek 60 százaléka szerint „túl sok muszlim él”.

(EUrologus, index)