Az orosz fegyver export verheti az amerikait

Szárnyalni látszik az orosz fegyver export. A legutóbbi fegyver kiállítások nagymenői, mint például a BMPT “Terminator2″ városi harckocsi hatalmas megrendelésekre számítanak. Az elmúlt pár hónap alatt több ország jelentett be nagyobb mennyiségű haditechnikai beszerzést. Ezek között a legnagyobb megrendelők a komoly haditechnikai kapacitással rendelkező Kína, vagy éppen India. Egyiptom is jelezte vásárlási szándékait, Szíria pedig már használja is ezeket. Most azonban Algéria állt elő olyan mennyiségű igénnyel, amelynek a legyártása is fejtörést okozhat. Hajók, tengeralattjárók szerepelnek a felsorolásban. Algéria megvásárolja a Bastion komplexumot, mellyel a szárazföldről képes lesz teljes Gibraltár ellenőrzésére és uralására.

Yakhont Bastion

MI-28

S-400 és Tor légvédelmi rendszerekkel fedi le az országot. Nagy mennyiségű, 180 darab T90, hasonló mennyiségű BMPT 2, három századnyi Mi28 helikopter szerepel a listán. Emellett Szu 35 bombázók, kisebb csapásmérő repülők Jak130 minden felszereléssel, kiképző géppel, javító kapacitással.

Yak 130

BMPT2

BMPT2

Algéria mint francia volt gyarmat a mai napig erősen kötődik Franciaországhoz, és fegyvereit általában onnan szerezte be. Most azonban felmérte azt is, hogy mennyire hálásak a franciák az őket támogató országoknak (lásd Kadafi sorsa) és úgy fest biztosítani akarja magát még velük szemben is. Egy egész hadseregnyi felszerelést igényeltek meg az oroszoktól, mely megrendeléssel Oroszország elviheti a pálmát a legnagyobb fegyver exportőr sorban 2014-ben. Vietnam hasonló nagyságú fegyver vásárlási igényt jelentett be alig másfél hónappal ezelőtt.

http://hidfonet.wordpress.com/

Zsidó pánik Ukrajnában

Felharsantak Jerikó harsonái Ukrajnában. Csapnak most éppen olyan hangzavart, hogy belesajdul a szegény hallgató füle. Mikola Azarov a parlament előtt nyilatkozatot tett arról, miért állították le a tárgyalásokat az EU-val. Kifejezte abbéli reményét, hogy az EU támogatói megértik döntésüket azt, hogy a jelenlegi rendkívül rossz helyzetben Ukrajnának egyetlen lehetséges útja van, Moszkvával rendezni gondjait, megerősíteni a keleti gazdasági kapcsolatokat ami azt jelenti, hogy visszaszerezni a működőképes piacokat, és stabilizálni az ország energia ellátását.

A beszámolót végig az nyugatmajmoló, már előre tenyerét dörzsölő és most hoppon maradt ellenzék bekiabálásai zavarták meg. Visítanak az újságok, televízió adók, “művészkék” és “értelmiségiek”. Nem meglepő. Felsejlik előttük Moszkva buzikat elítélő kormányzati döntései, a perverziók és erkölcsi torzulások ellen tett rendelkezések, az egyház védelméről szóló törvények, a gyermekek védelméről szóló intézkedések, a buziklubbok, kurvatanyák elleni rendőrségi fellépések, és a sok sok dolog, ami annyit jelent számukra, a genetikailag torzult erkölcstelen fertő ellen fény lobbant az éjszakában. Mint tudjuk, a démon legnagyobb ellensége a fény, a tűz. Rettegnek is az ukrán nép lelkét fertőző démonok, hogy számukra is eljött a tisztítótűzzel való közelebbi megismerkedés ideje.

http://hidfonet.wordpress.com/

Miért rohant Bibi újra Moszkvába?

Benjamin Netajahu (Bibi) fejvesztve rohant ismét Moszkvába. Nem is értjük miért nem költözik oda, mert nem kellene ennyit rohangálnia – bár Moszkva nem látná nagyon szívesen a zsidó miniszterelnököt. Így marad az állandó futkározás.

A tiszteletkörök lefutása után, a ‘milyen jó a két ország kapcsolata’ (magyarul utáljuk egymást), ‘javulnak a gazdasági kapcsolatok’ (egyre rosszabbak a kapcsolatok, Oroszország sorra visszamondott mindenféle közös megállapodást, fejlesztést, lemondta a zsidó drónok megrendelését is), ‘mennyire egyet tudunk érteni bizonyos kérdésekben’ (akkor minek kell állandóan fejvesztve futkorászni?). Nos, a tiszteletkörök lefutása után kezdődtek a tárgyalások, ahol voltaképpen semmiben sem értettek egyet. A minden mellékszáltól eltekintés után nézzük a futkorászás valódi okát. A mindenkivel összeférhetetlen, az álladó viszályt és háborúkat provokáló Tel-Aviv megérezte, hogy igen nagy a baj. Ebben kiváló érzékkel rendelkezik a zsidó, mint a patkányok, elsőként érzik meg a veszélyt minden esetben.

Mi a legfőbb probléma? Csütörtökön Genfben kezdődött egy hatoldalú tárgyalás Irán atompolitikájáról. A Nyugat elvárása, hogy Irán fejezze be az atom alapanyagok előállítását, és maradéktalanul működjön együtt a NAÜ képviselőivel. Hat hónapra kell teljesen felfüggesztenie az atom technológiával kapcsolatos munkálatait, ennyi idő alatt a teljes NAÜ átvizsgálás kideríti, valóban törekszik, vagy nem törekszik Irán atomfegyver előállítására. Cserébe a Nyugat teljesen feloldja az országot sújtó SWIFT banki embargót, és valamennyi zárolt kintlévőséget Irán visszakapja. Az Egyesült Államok is hajlik a megállapodásra, és egyértelműen látható, nincs már elegendő erő egy újabb háborús front megnyitására. Irán és a Kelet elrettentő csapásra lenne képes, ha az USA csak úgy bombázgatni kezdene. Ha pedig teljes frontos háborút nyitna, a vereség borítékolva van. Ezzel valamennyi nyugati és keleti hatalom tisztában van. Az USA mind gazdaságilag, mind morálisan mélyponton van.

A tárgyalások alaphangját eleve megadta, hogy Bibi oroszországi tanácsadója nem más, mint az Orosz Zsidó Kongresszus szervezője, Benny Briskin. Ő pedig a nemrégen lezajlott kongresszuson mellékesen megjegyezte, hogy Oroszország fő baja Putyin, majd kielemezgette, hogy Moszkva halad az antiszemitizmus útján. Egyértelmű, hogy ahol a zsidót megfigyelik, ha baj van vele, szó nélkül félreállítják, ott a zsidó azonnal vonyít. Az alaphangot még fokozza az a körülmény, hogy Moszkva, de ebben az esetben Putyin és legbelső köre a Nyugatot lemosta a küzdőtérről a diplomácia terén. Kiváló és elegáns működés Szíriában, ahol a Nyugat megalázó diplomáciai vereséget szenvedett, és most Egyiptomban is Moszkva lesz a döntő közvetítő, mert a sok fellángolás és megegyezés nélküli belharcok után, mindkét fél Moszkvához fordult, és Lavrov a védelmi miniszterrel együtt Kairóba látogat. A hír hallatára az USA mindennemű támogatást felfüggesztett Egyiptom számára.

Tehát ilyen körülmények között futott Bibi Moszkvába. Két dolgot előre biztosan lehetett tudni. Izrael tökéletesen tisztáéban van vele, hogy most már semmit sem képes Irán ellen tenni, és ezen még a szaúdiakkal megszellőztetett szövetségük sem változtat (a szaúdiak pakisztáni közreműködéssel szeretnének atomhatalommá válni). Irán mára politikai atombombává változott a számára, és ha nem tud bármilyen engedményt kicsikarni, akkor Tel-Aviv (és nem Jeruzsálem!) is elkönyvelhet egy megsemmisítő erejű politikai vereséget, legalább akkorát, mintha ledobtak volna Izraelre egy atombombát. Izrael olyan gyermeteg követelésekkel állt elő, hogy rombolják le az összes centrifugát, és magát az erőműveket is. A másik, amit előre lehetett tudni a látogatással kapcsolatban, hogy miért kellett Bibinek gyorsan beelőzni a genfi konferenciát – mert azt is látta, hogy hatalmas pénzekről van szó, és a Nyugat meg fog egyezni. Akkor pedig Tel-Aviv véglegesen és visszavonhatatlanul vesztett, sőt háttérbe is került.

Tisztában kell lennünk egy nagyon érdekes folyamattal. Mégpedig azzal, hogy atomsorompó ide vagy oda, a világ sok országa törekszik atomfegyver megszerzésére. Pakisztán a Kínával történt katonai fejlesztési együttműködés kapcsán aránylag gyorsan tett szert atomfegyverre. Ezek után Törökország és Szaúd-Arábia is erőteljesen dolgozik azon, hogy atomfegyvert szerezzen Pakisztántól. Így Irán atomfegyver igénye teljesen jogos, legalábbis attól a pillanattól kezdve, ha az atomfegyver elterjedése megkezdődik az arab világban. A Nyugat pedig pénzt szimatol az ügyben, nem kicsit. Érdekes módon az az ország, ahonnan a legnagyobb pénzt remélik: Irán. A Nyugat pedig meg fog egyezni Putyinnal, mint közvetítővel. Az iráni stratégia az lett volna, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak, ezért saját fűtőanyagot állítanak elő. A Nyugat ezért kezdte a bojkottot. Senkit nem érdekelt itt az, hogy lesz-e atom fegyvere, vagy nem, mert ha akarja, megveszi. Észak-Korea jó kis valutáért azonnal leszállítana pár töltetet Iránnak. A lényeg – és itt valóban ez a kulcskérdés – a fűtőanyagok megrendelésén van. Hosszú távú, és sok-sok milliárdos üzletről van szó. És bármilyen furcsa, Irán megvédése mellett ez az orosz érdek közel áll a nyugatiakéhoz, ugyanis Oroszországnak is jó üzlet a fűtőanyag leszállítása. Ebben egyezett meg Putyin és Rohani elnök.

Irán 50(!) darab reaktor építését tervezi az elkövetkezendő évtizedben. Ekkora mennyiséget Moszkva sem képes legyártani, ezért miért ne adhatnának egy szeletet a franciáknak, és az USA-nak is? A francia erőműbe francia fűtőanyaggal, az amerikaiba meg amerikaival – és mindenki jól jár, nagy üzlet, megosztott bevétel, Iránnak pedig meg lesz a saját áramtermelése. Kiszolgáltatva nincs, mert a két szemben álló erőközpont közül ellátja bármelyik, ha összekülönbözne a másik féllel. És láss csodát, Irán a konferencián bejelenti, hogy hajlandó fél évre mindent leállítani, és együttműködni. A tárgyalások innen kezdődtek. Moszkva meggyőzte Rohani elnököt, hogy a kardcsörtető taktika helyett a diplomatikus útra lépjen, és okosan politizáljon. Persze Moszkva is megkapja  a maga hasznát, de mi a fontosabb? Hogy haladjon Irán előre, része legyen egy szövetségnek, vagy szétbombázzák az országot, és magányosan nézegessen onnan kifele, hogy mitévő is legyen. A válasz egyértelmű, és úgy tűnik, Irán a diplomácia útján akar haladni. Az ukrán események, Szíria, mind olyan bizonyítékok, hogy van elég erő már a keleti térfélen, Oroszország  érvényesítheti akaratát a tárgyalóasztaloknál is.

Amint konkrét megállapodás születik Genfben, Izrael számára új fejezet nyílik a történelemkönyvekben. Ez a fejezet pedig nem a dicsőségről fog szólni, a legyőzhetetlen Izraelről, hanem az engedékeny Izraelről, a háttérbe szorult Izraelről. Ha ez a térképen légypiszok nagyságú ország létezni akar, akkor újra kell tanulnia a diplomáciát, és nem a zsidó tanároktól. Hát ezért futott Bibi fejvesztve Moszkvába sokadszorra (és távozott minden eredmény nélkül sokadszorra). Amikor mellékes hírként bemondja majd a TV híradó, vagy a rádió, hogy a hatok megegyeztek Moszkva közvetítésével Iránnal, vagy elindult  a megegyezés, ezzel bemondták azt is, hogy Izrael elvesztette irányító szerepét a Közel-Keleten, jelentősége lecsökkent, elvesztett egy diplomáciai háborút.

A megállapodás pedig ma hajnalban megköttetett, a részletek pedig lényegtelenek.

http://hidfonet.wordpress.com/

"A napokban a közismert színész, Matt Damon olyan beszédet mondott széles közönség előtt, amit joggal nevezhetünk "ébresztőnek", hiszen mikor Howard Zinntől idéz, az igazsággal szembesíti azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, ami a világban folyik: a dolgok nagyon rossz irányba haladnak és egy "hatalmas baljós előjel", amiben most élünk. Arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy ha ezt hagyjuk, hamarosan nagyon csúnya fordulatot vesznek majd az események. Az előkészületek maximálisan erre utalnak és a zsarnokság élvezői, a hatalom valódi birtokosai és irányítói jól tudják azt, hogy erejük az emberek tudatlanságából és birka mód irányíthatóságából fakad.... "

A munka mindenkit szabaddá tesz

Munkáról (ezen belül, főleg fizikai jellegűről) beszélni manapság nem éppen divatos dolog. A fiatalok sem a fizikai munka megbecsülését kapták útravalóul, persze hiszen szüleik is belebetegedtek a kizsákmányoló cion-kapitalizmusba.

Mit jelent a munka? A cselekvés egyik formája. Fizikai és szellemi fajtái léteznek. Léteznek olyanok, akik munkájukat örömmel végzik és vannak, akik kényszerből. De még az utóbbi esetben is hasznot termelnek. Vannak, akik féltik az állásukat, még akkor is ha a munkakörülmények nem megfelelőek és elfogadható bérezéssel sem jutalmazza őket a munkaadójuk. A kevesek privilégiuma a normális munkakörülményekkel és elfogadható bérezéssel, járulékokkal járó állás.

Fizikai munkát végezni pedig egyenesen alantasnak minősül a cion-klientúra haszonélvezői körében, megvetendő, rangon aluli. A jövő Magyarországában a spekulatív módon, nem munkával szerzett vagyonok államosítva lesznek. Egyszer s mindenkorra meg lesz fékezve a panama és börze! A vagyonosodás módjai szigorúan korlátozva lesznek, országunkat nem engedjük a cion-feudalizmus prédájául! A munka megbecsülése mindenek felett áll. A magyar élettérben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, értéket teremteni. Ők alkotják meg az új, munkán alapuló államot. Vannak,akik egyáltalán nem szeretnek és nem is szándékoznak dolgozni. Ők egyszerűen ingyen, eltartottként képzelik el az életüket. Parazitaként tapadnak a dolgozó népréteg adóforintjaiból finanszírozott, szociális emlőkre. Pedig az elkövetkező, értékalapú világban nekik is dolgozniuk kell! Nekik maradnak az átnevelő és munkatáborok, mint a könyörületesség gesztusai.

Dunai István

KÍNA HAGYJA, HOGY A DOLLÁR TOVÁBB GYENGÜLJÖN

KÍNA HAGYJA, HOGY A DOLLÁR TOVÁBB GYENGÜLJÖN

"Ahogy a dollár a haláltusáját vívja, aközben a törvénytelen Federal Reserve és a Wall Street-i bűnözők tovább növelik az arany árát, a papírhatáridős piacon, így a vezetés átcsúszik a Nyugat aranyából Ázsia kezébe" – mondta Craig Roberts. Dr. Paul Craig Roberts,szerkesztő, újságíró volt a The Wall Street Journal-nál és a Business Week lapnál és most a Press TV-t tudósította . Kép: a dollár mögött a kínai jüan látszik

Nekünk csupán annyi a megjegyzésünk, hogy az EURO már korábban elkezdte ezt a haláltusáját és reméljük, hogy az is ki fog múlni az amerikai ronggyal együtt.

DÉL-AMERIKA HÍRES NAGYJAI

Ilyen tablóképet sem Európa, sem Ázsia, sem Afrika, sem Amerika nem képes fölmutatni. Elnökök és más politikusok gyerekkori képei, amikor még nem volt sejthető, hogy mi lesz belőlük.

Balról jobbra a hírességek országonként: Kuba, Argentina-Kuba, Ecuador, Brazilia, Argentina, Uruguay, Bolivia, Brazilia, Venezuela.(facebook kép)

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/doll%C3%A1r-hal%C3%A1ltus%C3%A1j%C3%A1t-v%C3%ADvja

Az eurózóna-hazugsággyár újabb ostobasága, nagyon nem akarják a vezetők, hogy tudják mi az igazság,

Az eurózóna válságos országai, köztük Spanyolország és Írország, fokozatosan leküzdik a pénzügyi nehézségeiket, ami megteremti az egységes európai valuta stabilitását – jelentette ki Berlinben Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter, felszólalva a Süddeutsche Zeitung újság által szervezett gazdasági fórumon.
Görögország gazdaságát illetően a szövetségi kormány tagja megjegyezte, hogy Athén küzdelme a válság leküzdésére felülmúlta a megfigyelők várakozásait.
A válságos állam költségvetési programjának erőfeszítéseit méltatta Angela Merkel kancellár is.

Csak államcsőddel csökkenthető az adósság?

A fejlett országok nem tudják kezelhetővé tenni adósságukat a megszorítások és a növekedés kombinációjával - állítja az a két harvardi professzor, akik nagy vihart kavartak az államadósság végzetes hatásairól írt tanulmányukkal.
Újabb tanulmánnyal állt elő a Carmen Reinhart és Ken Rogoff közgazdászpáros, akik egy éve azzal kerültek a figyelem középpontjába, hogy kiderült: téves feltételezésre alapozták a növekedés és az államadósság kapcsolatát firtató tanulmányuk alaptételét. A szerzőpáros 2010-ben kiadott Growth in a Time of Debt (Növekedés az adósságok korában) című munkájának legnagyobb hatást kiváltó következtetése úgy szólt, hogy ha egy fejlett gazdaság GDP arányos államadóssága meghaladja a 90 százalékot, akkor az az ország 0,1 százalékos GDP-csökkenésre számíthat.
Ez a megállapítás volt a népszerűtlen megszorítások mellett kardoskodó politikusok és szakemberek egyik legtöbbször idézett érve. A tanulmányt azonban egy idén áprilisban megjelent tudományos cikkben ízekre szedték: Thomas Herndon, és tanárai, Michael Ash és Robert Pollin − a University of Massachusetts keretein belül működő politikai gazdaságtani kutatóintézet (PERI) kutatói − egy sor komoly hibát találtak harvardi kollégáik számításaiban.
Fejéről a talpára
A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a Reinhart-Rogoff szerzőpáros által használt számok alapján nem mutatható ki az említett kapcsolat. Sőt fordított hatásra lehet következtetni: arra, hogy az okozati viszony inkább az ellenkező irányban áll fenn. Inkább az alacsony növekedés vezet a magas adóssághoz, mintsem a magas adósság az alacsony növekedéshez.
A harvardi szerzőpáros most újabb tanulmánnyal jelentkezett, amelyet a londoni Center for Economic Policy Research (CEPR) adott ki Financial and sovereign debt crisis: some lessons learned and those forgotten (Pénzügyi és adósságválságok: néhány lecke, amelyekből tanultunk és néhány, amelyek feledésbe merültek) címmel. Ez a mű nem kevésbé provokatív, mint a korábbi, nagy vitát kiváltó tanulmányuk volt - állítja a Guardian.
Nem lesz ebből növekedés
A szerzők nem állítanak mást, mint hogy ha a történelmi tapasztalatoknak hinni lehet, akkor a fejlett országok a megszorítások és növekedés kombinációjával nem tudják leszorítani államadósságukat a jelenleginél fenntarthatóbb szintre. Európa szerintük a túlzottan optimista gondolkodás jó példája: az itteni döntéshozók azt hiszik, hogy az elviselhető adóssághoz vissza lehet térni a nadrágszíj-meghúzás, a gazdasági növekedés és a türelem rózsát terem elvének kombinálásával.
Úgy vélik, hogy a fejlett országok elkerülhetik azoknak a kellemetlen eszközöknek a használatát, amelyekre a súlyosan eladósodott feltörekvő államok rászorulnak. Ilyen eszköz az adósságátütemezés (gyakorlatilag államcsőd), a magas infláció, a tőkemozgások korlátozása és - a ma már azért a világ boldogabb felén is ismert - fiskális szigorítás. A fejlett országok vezetői szeretik úgy láttatni kormányaikat, mint amelyek nem folyamodnak ilyen durva eszközökhöz.
Ugyan már, kérem
A szerzőpáros szerint azonban ez kép hamis: a gazdag országok is a csődbe menekültek, elinflálták adósságukat és pénzügyi megszorításokat vezettek be (kamatplafonokat határoztak meg, vagy a megtakarítókra gyakoroltak nyomást, hogy hitelezzék az államot), amikor fizetésképtelenné váltak. Az 1929-33-as pénzügyi válságot követő nagy depresszió idején például Franciaország, Nagy-Britannia és más országok "nagyvonalúan megfeledkeztek" az USA-tól az első világháború idején kapott kölcsöneik visszafizetéséről, a második világháborút követően pedig korlátozott kamattörlesztéssel, alacsony kamatokkal és a tőkekorlátozásokkal akadályozták a pénz kiáramlását az erősen eladósodott országok.
Ami a jelent illeti, az államadósságok két évszázados magasságokhoz közelítenek a fejlett országokban. Ezt nem lehet "kinövekedni" - szögezik le a szerzők, akik szerint a kormányok hamarosan kénytelenek lesznek belátni ezt. Amint ezt megteszik, mégis csak az előbb említett eszközökhöz kell folyamodniuk. Azokhoz megoldásokhoz, amelyeket jó ideje a feltörekvő gazdaságokhoz kapcsolnak, letagadva, hogy nem is olyan régen még a fejlett országok is alkalmazták ezeket.
Már csak a csőd a tabu
A Guardian szerint a fejlett országok kormányai részben már ma is a harvardi professzorok intelmeinek megfelelően járnak el. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban a tőkeáramlást korlátozó előírásokkal egészítették ki a bankszektor szabályozását, monetáris enyhítéssel és alapkamat-csökkentéssel szorítják le a hosszú távú kamatokat, kevéssé aggódva az inflációs kockázat miatt. A költségvetési megszorítások "divatba jöttek" az USA-tól Európiáig a fejlett világ jelentős részén.
A japán kormány aktívan próbálkozik az infláció gerjesztésével, miközben az Európai Központi Bank ebben a hónapban csökkentette irányadó rátáját, hogy megpróbálja elkerülni a deflációt az eurózónában. A régi módi csőd maradt az utolsó tabu, bár a GDP arányos adósságokat nézve, Japán (240 százalék), Olaszország (130 százalék) és Görögország (170 százalék) esetében csak a nagyon bátrak kockáztatnák meg, hogy ezek az államok soha nem válnak fizetésképtelenné.

Napi