Kire szavazzunk? – Ne a politikai mocsokból válasszunk

A mocskos politika résztvevői
Egy igen érdekes, de leginkább tanulságos interjút közölt le ma a Napi Gazdaság. A beszélgetést Zuschlag Jánossal folytatta Barcza György és G. Fodor Gábor.
Alább idézünk ennek a beszélgetésből, de előbb arról ejtünk pár szót, ami Zuschlag válaszai nyomán elgondolkodtat bennünket.
Most a választások árnyékában valóban, érdemes átgondolkodni, hogy mennyire mocskos, sőt köztörvényes bűnökkel átitatott a politika, legyen az helyi-, vagy pártpolitika, és hogy miért az? Hogy milyen érdekek, hogyan fonódnak össze, hogyan mozgatja mindezt a háttérből a pénz, a pénzvilág?
De leginkább azon, hogy ennek maffiaműködésnek kik a haszonélvezői, és milyen mértékben, valamint ki a kárvallottjai?

Az érdekeltek haszna az ellenérdekeltek kárára
Teljesen nyilvánvaló, hogy minden körön kívüli valamilyen mértékben kárvallottja az efféle bűncselekményeknek, közvetlenül és közvetetten is.
Mivel egész gazdaságunk adott mennyiségű pénzzel és bevétellel rendelkezik, valamint pontosan lehet tudni, hogy ez a gazdaság mennyiből tartható fenn, ezért nem kétséges, hogy azok a pénzek, amelyek maffia kézre jutva nem áramlanak vissza a gazdaságba, hogy fenntartsák azt, hiányként jelentkeznek. Tehát nem a pénz mennyiségével, hanem az elosztásával van a baj. A hiányt pedig vagy pótolni kell (valamilyen mértékben), valahonnan, vagy le kell mondani a gazdaság azon elemeiről, ahová ez a pénz nem juthat el, és nem működteti, vagy legalább tartja „víz felett”.

De kinek és miről kell lemondania? Az eltékozolt, elmutyizott és kiszivattyúzott, illetve korrupcióra költött pénzek, elsősorban a gazdaság szociális ellátási rendszeréből hiányoznak. Ezért ment tönkre az oktatás, a társadalombiztosítás egésze az egészségügytől a nyugdíjellátásig. Ezen terheket illegitim alkotmányozással rátolták az állampolgárokra.
A hiányt pedig a folyamatosan emelt adóterhekből, emelkedő árakból, bírságokból és az támogatások megvonásából fedezik.

Ki korpa közé keveredik, felfalják a disznók.
Tény, hogy a kapitalizmus alapja a magántulajdon elsőbbsége a közösségi tulajdonnal szemben.
Tény, hogy a demokrácia alapja a kisebbségek uralmának ráerőltetése a többségre.
Az is tény, hogy ezen kisebbség a hatalmát a többség folyamatos megtévesztésével, hazugságokkal szerzi és tartja meg.

A fenti mondásban a disznóknak a politikusokat és a mögöttük álló pénzoligarchiát feleltethetjük meg, pártállástól függetlenül. Így aki közéjük keveredik, legyen eleinte bármennyire is erkölcsös az csak akkor maradhat meg a posztján, ha beáll a sorba, ugyanolyanná válik mint ők, és megfelel az elvárásaiknak, akár aktívan, akár hallgatólagosan lesz részese az elkövetett bűnöknek. A végeredményt illetően pedig teljesen mindegy, hogy gyávaságból, rész- vagy látszólagos közösségi érdekekre hivatkozva teszi ezt.

Ebben csakis a meg nem alkuvás, a lelkiismeretesség és a folyamatos teljesen őszinte párbeszéd a képviselt emberekkel lehet a megoldás. Nos, e fogalmak jelenleg teljesen hiányoznak a politikai életből. Ahogyan a bátorság, és az önálló vélemény bátor képviselete is. Bár ez utóbbi az igen tisztelt népnek sem sajátja, gyakorta.

Ezért amikor olyat hallunk, hogy a „közfoglalkoztatottak”, közmunkások csak addig maradnak e havi x ezer forintot jelentő státuszukban, vagy a csak addig kapnak támogatást a létfenntartásukhoz és életben maradásukhoz, amíg a Fideszre szavaznak, akkor felfordul a gyomrunk, és mélységes felháborodás vesz erőt rajtunk. Ez a választási csalások egyik legaljasabb formája, melyet most a Fidesz nem átallott alkalmazni. Persze számos és változatos módszert használnak még szavazat szerzésre, melyek ennél erőszakosabbak és titkosabbak is.
„…Az eset alighanem úgy történhetett, hogy P. S. megvacsorázott Clodóval, elkortyolgattak egy-két pohár bort, aztán véletlenül itt-ott berobbant egy fideszes és egy kisgazda lakásajtó, persze mérnöki precizitással megtervezve, amelynek eredményeként senki nem sérült meg. A nép megsajnálta a két „üldözött” pártot és rájuk szavazott…”

Vona tudott mindent Szegediék ügyeiről.

Manapság is pénzben pontosan kifejezhető összegbe kerül egy párt támogatottságát megszerezni, ahogy a parlamentbe juttatásának is pontos ára van. Ezért akik ezzel a pénzzel nem rendelkeznek, illetve ilyen-olyan módon nem tudják megszerezni (mondjuk különböző háttértámogatóktól), labdába sem rúghatnak a politikában és a gazdasági életben.

Egy másik mondás szerint, aki fizet, az diktál, tehát, a kedvezményezett csak azt teheti, amit a finanszírozója elvár tőle, illetve amire utasítja.
A történelemből rengeteg ellenpéldát láthatunk erre, és arra is amikor a megfizetettek egyszer csak nem azt tették, amire a pénzt kapták. Ekkor a finanszírozók bármilyen módon kinyírják őket, akár a szó szoros értelmében, akár átvitt értelemben.

A nagyhalak megeszik a kishalakat
Az ebbe a korrupt maffiarendszerbe belesimulók sincsenek mindig védve, és erre is van sok példa. Amikor egyik maffiarendszer átveszi a hatalmat a másiktól, akkor óvatos tisztogatásba kezd. Vagyis az éppen feláldozhatókkal vitetik el a balhékat. Ezt támasztja alá sok közéleti- és gazdasági szereplő látványos bukása is. Ők csak addig maradnak részei a rendszernek, amíg nem esnek áldozatul a saját fajtájuknak, saját „tettestársaiknak”, hajdani cimboráiknak. Védettségük viszont csak addig tart, amíg szükség van pont rájuk, azonban azt tudni kell, hogy mindenki pótolható e berkeken belül.

A Zuschlag-ügy, a Stadler-ügy, a Fenyő-ügy, és még sok más ügy is ilyen volt.
Az egyre magasabb szinten lévők, vagyis az egyre nagyobb halaktól, csak kirívó esetekben szabadulnak meg ilyen, vagy más módon az őket finanszírozók. (pl. Strauss-Kahn-ügy, a Watergate botrány)

„Virágozzál, dicső ország,Nagyratermett náció,…”
Mint tudható,- már ha veszi rá valaki a fáradtságot – ezek a maffiózók, mint a rák minden szint területen összenőttek a politikával és az teljes országvezetéssel. Noha szike a nép kezében van, a műtétet mégis halogatja ilyen-olyan képzelt előnyökért, mint például rezsicsökkentés, mely az egyik legnagyobb átverés; ezért megállíthatatlanul terjed, és felzabálja az ország testét.
A „nagyratermett náció” pedig bambán bámul ki a fejéből, és engedelmesen hol-egyik, hol másik fertőzőgócot választja. Márpedig nincs olyan, hogy kisebbik rossz. Amúgy is csak viszonylagos, hogy éppen mikor melyik tűnik kisebb rossznak. A rossz akkor is rossz és kártékony, ha van nála nagyobb is.
Ez pusztán gerinc, és tisztánlátás kérdése.

314 olvasó szavazott 2012. augusztusában arra a kérdésre, hogy „Ki volt a rendszerváltás óta a legnagyobb hazai maffiózó?”
íme az eredmény:
1. Pintér Sándor 39.81% (125 votes)
2. Orbán Viktor 31.85% (100 votes)
3. Gyurcsány Ferenc 12.74% (40 votes)
4. Portik Tamás 4.14% (13 votes)
5. Vizoviczki László 3.18% (10 votes)
6. Tasnádi Péter 2.23% (7 votes)
7. Szlávy Bulcsú 1.91% (6 votes)
8. Tanyi György 1.59% (5 votes)
9. Radnai László 1.27% (4 votes)
10. Turi Tibor 1.27% (4 votes)
Total Votes: 314

Ezek mindegyike ott sertepertél a húsos fazék környékén. Mert a nép hagyja. Sőt nemcsak hagyja, de még támogatja is vakon. A népet immár a demencia (időskori elhülyülés, szebb szóval szellemi leépülés) jellemzi, sajnálatosan életkortól függetlenül.
(A demencia a szellemi képességek hanyatlásának tünetcsoportja. Kóros mértékű feledékenység, a gondolkodás, főként az ítéletalkotás zavara.)
A legrosszabb, hogy ezt a szellemi leépülést sokan önként választják, például kényelemből a cionmédia agymosó gépezetének vetik alá magukat kritika nélkül, önálló logikus gondolkodás helyett, a szemüket kiszúró tények figyelmen kívül hagyásával.
Nem új keletű ez az érdektelenség, ez a tunyaság, már Petőfi is emiatt bosszankodott:
„…Boldog ország! mert bár érzi
A szükség sok nemeit:
Legalább egy, és a fő, a
Lelki-szükség nincsen itt.

Szerény állat itt a lélek,
Nem kér szénát, abrakot;
Mint szamár a gazt: zabálja
A kalendáriomot.”
Petőfi Sándor: Okatootáia

Akinek nincs internete, az fordulhat a könyvek és alternatív újságok felé, netán összevetheti a sulykolt adatokat és véleményeket a maga és ismerősei által tapasztaltakkal, tényekkel. A logikus és kritikus gondolkodás, az önálló véleményalkotás pedig nem pénz kérdése.

A címbéli kérdésre elég körülhatárolt lehetőség marad a válaszra, egyetlen olyan személyre vagy pártra se szavazzunk, akinek vagy aminek bármi köze is lehet a cionista vagy bűnös finanszírozáshoz.
Egyetlen olyan pártra se szavazzunk, akiknek gerinctelen, korrupt, hazug vagy bűnöző esetleg bűnözőkkel kapcsolatot tartó tagjai vannak.
Vagyis egyetlen parlamenti párt vagy annak támogatottja, illetve új párt formációja sem érdemli meg, hogy rájuk szavazzunk. Ráadásul nem hogy érdemtelenek, de a szavazóikra nézve óriási veszélyt is jelent hatalomba segítésük.
A maradékból – ami nem sok – alapos tájékozódás után válasszunk csak, már, ha egyáltalán szavazni akarunk.

Szász Gerda  – Szabad Riport
felhasznált források: Napigazdaság/Privát kopó/Hungarianvirus

És most lássuk a „kishal” válaszait:

A napokban jelenik meg a könyv, amelyben elmeséli az életét, nem kihagyva azokat az eseményeket sem, amelyek végül börtönbe juttatták.
– Nem fél?
– Mitől kellene?
– Attól, hogy a napokban megjelenő könyv miatt nagyon borús lehet az MSZP-beli megítélése.
– Nem érdekel. Az MSZP-vel évek óta nem vagyok kapcsolatban. Az pedig, hogy ők mondjanak erkölcsi ítéletet fölöttem, egyenesen nevetséges. Ezt ők is tudják, és én is tudom.
– A könyve így a kampány része lesz.
– Akkor a kampány része lesz, nincs ezzel semmi gond.
– Mégis, miért éppen most szólal meg?
– Az életemről szóló könyv megírását és megjelentetését régóta tervezem, és már hosszú ideje dolgoztunk rajta. Most lett kész. Hogy miért szólalok meg más témában is, annak viszont valóban megvan a konkrét oka, mégpedig a Simon-ügy. Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető.
– Ártani akar a volt pártjának?
– Segíteni akarok nekik. Hogy ne járjon senki úgy, ahogy én jártam, vagy ahogy Simon Gábor járni fog.
– Haragszik rájuk?
– Hat éven át voltam börtönben, ezt az ember nyilván nem köszöni meg senkinek. Az elmúlt húsz évben ilyen súlyú ügyért, ilyen súlyos ítéletet még nem szabtak ki. Gyilkosok kapnak ennyit, vagy ők sem. Nálam a bíróság megállapította, kimondta, hogy a pénzből senki nem tett el egy forintot sem. Ehhez képest jól tönkretették az életemet. Végig az volt az érzésem, hogy a bíró rajtam torolja meg azt, hogy a valódi bűnösök kibújtak a hurokból. El is mondta, hogy nekem azért kell ilyen sokat kapnom, mert így működött a politikai döntéshozatali rendszer. Én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki, és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam.
– Ön nyilvánvalóan kitűnően ismeri az MSZP-t. Ön szerint, hangsúlyozom, a magánvéleménye szerint, milyen pénz van Simon Gábornál?
– Kizártnak tartom, hogy Simon Gábor egyszemélyes buliban tudott volna megszerezni ennyi pénzt. Egyedül elintézni effajta dolgokat, úgy, hogy nem is tud róla senki, az MSZP rendszerének a jellegzetességei miatt nem lehet.
…
– Meglepte a Simon-ügy?
– Igen. Az, hogy valaki negyedmilliárd forintot tart a saját nevén egy osztrák bankszámlán, ezen nagyon meglepődtem.
– Az összeg miatt?
– Nem, a hülyesége miatt.
…
– Az MSZP-nek nincs felelőssége?
– Dehogynem. Leginkább abban, hogy elnökhelyettes lehetett egy olyan ember, aki a saját számláján tart negyedmilliárd forintot.
– És ha ügyesebb, okosabb?
– Akkor soha nem bukik meg.
…
– Az a bizonyos sportminisztérium, ahol a pályázati ügyeket intézte, mai szemmel nézve az Összefogás minisztériuma volt. Gyurcsány Ferenc volt a miniszter, Mesterházy Attila volt az államtitkár, Szigetvári Viktor a kabinetfőnök. Nem bosszantó érzés önnek, hogy ők hárman ma ott tündökölnek a közös baloldali listán, és akár győzhetnek is, de mindenképpen bejutnak majd a parlamentbe?
– Ez nem bosszant. Az bosszant, amikor például Gyurcsány Ferenc véleményt nyilvánít rólam, miközben erre semmilyen erkölcsi alapja nincs.
– Tudott mindenről?
– Persze, hogy tudott. Ha egy ilyen szisztéma működik egy minisztériumban, arról egy Gyurcsány-típusú miniszter tud. Mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá. Neki ez a tárca volt akkoriban a homokozója, itt építette fel magát, innen lett miniszterelnök. A sportpályázatok esetében például, ahol ott ültem mellette, amikor az egyeztetések folytak közte és az országgyűlési képviselők között. A könyvben részletesen elolvashatják, hogy mi is történt pontosan.
…
– Akkor miért ön ment a börtönbe?
– Azért én mentem a börtönbe, mert… Nem tudom. Nyilván azért, valahol nálam lehetett még azt a közvetlen kapcsolatot bizonyítani, ami a büntetőeljáráshoz és annak befejezéséhez elégséges volt. Ennyi. De az ítélet ötszáz oldalas indoklásának a nagyobbik része nem rólunk, hetünkről szólt.
– Mesterházy is tudott mindenről?
– Ő nem sokszor volt bent a minisztériumban, mert Gyurcsány nagyon utálta. Gyurcsány csak a saját csapatát kedvelte, Keszthelyi Andrást, Szigetvárit, Szilvásyt. Mesterházyt ott szívatta, ahol érte, például korlátozta a mobiltelefon-használatát. Egy államtitkárnak! Feri ugyanis egy igazi bunkó, ha valaki kicsit jobban megismeri.
…
– Ön bármikor besétálhatott Gyurcsányhoz?
– Persze, bármikor. Nekem különleges viszonyom volt vele, mert 2003 tavaszán jöttek elő a kétes ügyei, és én voltam az egyik, aki kiállt a párt részéről és megvédte, s így elég sokat kellett vele és Keszthelyivel találkoznom. A kormányszóvivő Gál J. Zoltán átszólt a miniszterelnöki hivatalból vagy az Altusból átküldtek egy faxot, hogy mit és hogyan kell éppen megmagyarázni, én meg kiálltam a kamerák elé, és elmondtam.
– Így utólag ez sem dühíti?
– De, ez dühít.
….
– De azért voltak luxuskiadásaik, nem?
– Nem voltak luxuskiadásaink, de volt, hogy különvonatot kellett bérelnünk Görögországba, az Európai Szocialista Ifjúsági Szervezetek találkozójára. Ezerötszázan mentünk.
– Mennyibe került?
– Nem tudom, pár tízmillióba. De azt sem tudom, ki állta a számlát, az is lehet, hogy a MÁV benyelte.
…
– És mit léptek?
– Megkerestek, hogy lépjek vissza, állapodjunk meg, mondjam meg, mit kérek.
– Kik keresték meg?
–Többen, többször. A végén megállapodtam a Lendvai, Szekeres, Szilvásy trióval.
– Mi lett a vége?
– Visszaléptem és kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban.
– Honnan jött ez a pénz? Ki adta át és hol?
– A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő, már nem emlékszem pontosan, hogy melyik.
– Ön pedig fogta a pénzt, és hazament?
– Igen.
– Ekkortájt sem aggasztotta a büntetőügye?
– Egyáltalán nem, hiszen már 2004-ben megindult a nyomozás, és nem történt semmi érdekes. Ráadásul mindenről tudtam, Lusztig Péter rendszeresen tájékoztatott, hogy éppen hol tart a rendőrség. 2007 januárjában fordult komolyra a dolog, mert az ügyészség vagy megunta a rendőrség tipródását, vagy új információkat kaptak. Ekkor felhívott Szilvásy Gyuri, hogy van-e valami közöm ehhez az ügyhöz. Azt mondtam, hogy nincs, és akkor úgy is gondoltam. Majd rá egy hétre megjelentek a rendőrök, nagyon sok rendőr, tartottak egy csomó házkutatást, engem pedig felhívott valaki, hogy vigyázzak, mert lehallgatnak. Ekkor már nagyon ideges voltam, bementem Szilvásyhoz, de úgy, hogy gyakorlatilag rátörtem az ajtót. Kiabáltam vele, hogy miért nem szólt. Képes volt azt mondani, hogy elfelejtette.
– Csak ön volt ideges?
– Mindenki ideges volt. Lados István munkatársamat, aki az MSZP-frakció alkalmazottja volt, el is kellett menekíteni külföldre.
…
– Mire kellettek ezek a pénzek?
– Mindenfélére. Fű alatti támogatásokra, zűrös ügyek elintézésre, a pártelnök költségeire, kampányokra. Ilyenekre.
…
– Ha tehetné, mit csinálna másként?
– Nem mondanám azt a mondatot a Terror Háza előtt. Ha az nincs, megmarad a mentelmi jogom és nem lett volna semmi bajom, mert én is a védett körben maradok. Igen, persze, követtem el hibákat, de ha nem így tettem volna, ha nem lépek rá arra az útra, amelyikre végül ráléptem, akkor sehová nem jutok az MSZP-ben, akkor elsüllyedek a semmiben. Ámbár, így is ott vagyok…

Az a bizonyos viccelődő mondat akkor hangzott el, amikor Marsovszky Balázs odafordult Zuschlaghoz, és azt magyarázta neki, hogy “hideg van”, majd a holokauszt áldozataira utalva hozzátette: “gondold el, hogy ebben az időszakban milyen hideg volt, szegény embereknek”. Zuschlag erre nevetve vágta rá: “á, nekik már nem volt hideg”.

14 éves fiatal írta a század legfontosabb versét

A 14 éves amerikai legény által megírt Mi generációnk című vers titka, hogy felülről lefelé és alulról felfelé is el kell olvasni, hogy megtudjuk az üzenetét.

Jordan Nichols egyszerű házi dolgozatnak szánta a verset, de a bátyja kiposztolt a Twittere, ahol nagyon hamar az egyik legnépszerűbb tartalom lett. Szakértők azt állítják, ez a költemény a 21. század egyik legfontosabb alkotása, amely pontosan bemutatja mit is gondolnak és mit éreznek a mai fiatalok. A vers eredeti nyelven a leghatásosabb, de a magyar fordítása is jól sikerült.

 

A mi generációnk

 

A mi generációnk nem lesz híres semmiről
Soha nem mondja majd senki, hogy
Mi vagyunk az emberiség csúcsa
Tévedés, az igazság az, hogy
A generációnk egy hiba volt.
Azt gondolni, hogy
Tényleg sikeresek leszünk
Hiábavaló. És tudjuk, hogy
Csak pénzért és hatalomért élni
Az, ahogy a dolgok mennek.
Szeretni, tisztelni, kedvesnek lenni
Hülyeség.
Elfeledkezni a régi időről
Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk.
Javítani a világon
Olyasmi, amit soha nem tettünk.
A feladás
A megoldásunk a problémákra.
A kemény munka:
Ez egy vicc
Tudtuk, hogy
Az emberek azt mondják, nem térhetünk vissza.
Ez igaz lehet,
Ha csak át nem fordítjuk a dolgokat.

(Most olvasd lentről felfelé)

Új Nemzedék

Amerika katonai nyomásgyakorlással készül a krími népszavazásra, avagy Törökország 3 részre szakadása várható

Az amerikai haditengerészet USS Truxtun rombolója nemrég haladt át a Boszporuszon és belépett a Fekete-tengerre. Az Egyesült Államok úgy tűnik, katonai nyomásgyakorlással készül a demokrácia játékszabályai szerint teljességgel törvényes népszavazásra. Mióta a krími hatóságok bejelentették, hogy népszavazást írnak ki az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásról, az USA egyre nagyobb katonai erőt összpontosít a térségben.

USS Truxtun - ismét a "demokrácia védelmében"?

Korábban az AFP hírügynökség jelentette, hogy a USS Truxtun amiatt érkezik a térségbe, mert részt vesz egy Romániával és Bulgáriával közös hadgyakorlaton. Ugyanakkor a Fox News közölte, hogy a NATO fokozza katonai jelenlétét a Fekete-tengeren, ami egy "szükséges védelmi reakció" az Ukrajnában zajló "orosz katonai agresszióra".

A USS Truxton egy Aegis rendszerrel felszerelt, Arleigh Burke osztályú romboló, 300 fős legénységgel és mint kiderült, a hadgyakorlatot követően a Krím-félsziget felé tartó USS George W. Bush repülőgép-hordozó anyahajó kíséretének része lesz. A USS George Bush egyelőre Görögországban állomásozik, majd a későbbiekben lép be a Fekete-tengerre.

http://www.hidfo.net/2014/03/08/amerika-katonai-nyomasgyakorlassal-keszul-krimi-nepszavazasra

Gyorshír: Figyelmeztető lövéssel zavarták el az EBESZ küldöttjeit

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) katonai küldöttsége számára megtagadták a belépést a Krím-félszigetre. A magyar katonák részvételével is zajló EBESZ misszió harmadszorra kísérelt meg behatolni az Krím-félsziget területére szombaton, mindháromszor figyelmeztető lövést adtak le a belépési pontokat ellenőrző orosz népi milíciák.

Az első próbálkozás - aznap még békésen közölték velük, hogy hagyják el a területet

Az EBESZ küldötteit az illegitim kijevi kormány hívta a térségbe, miközben se Moszkva, se a krími kormányzat nem engedélyezte a behatolást. Az 54 fős EBESZ misszió visszatért egy közeli városba, miután többnapi politikai nyomásgyakorlást követően sem tudtak behatolni a Krím-félszigetre.

A magyarországi kormány hatalmas hibát követ el azzal, hogy engedélyezi az EBESZ misszióban a magyar katonák részvételét.

Ez egy újabb példa arra, hogy a nyugati szövetségi rendszer csak újabb konfliktusokba rángatja bele hazánkat. Magyar katonáknak semmi keresnivalója a Krím-félszigeten, semmilyen nemzeti érdekünk nem fűződik ehhez az agresszív fellépéshez. Magyar katonák életét kockára tenni a nyugati érdekek gátlástalan kiszolgálásáért pedig hazaárulás.

Magyarországnak haza kell hívnia a függetlenedő Krím-félszigetre küldött katonákat! A térség abszolút többségi orosz lakosságú, és megvan a joga a függetlenedésre.

http://www.hidfo.net/2014/03/08/gyorshir-figyelmezteto-lovessel-zavartak-el-az-ebesz-kuldottjeit

70 millió forintot kaptak a cigánygyilkosságok sértettjei

Korábbi írásunkban felvázoltuk, mi az, amit nehezményezünk a pénzosztás kapcsán. Ha a cigány sértetteknek jár a kárenyhítő összeg, akkor Horák Nóra, Szögi Lajos, Marian Cosma, a West Balkános lányok családjainak miért nem? Mert ez is diszkrimináció ám. Mégpedig igen negatív a magyarok irányába. Kaphatna kárenyhítést a sok ismeretlen halálra vert idős ember hozzátartozója, vagy azok a szintén idős emberek, akikből kínzással csikarták ki, hol tartják a pénzüket. Ők pedig örültek, hogy egyáltalán életben maradtak. A kárpótlás formájára és kereteire a Fehér Gyűrű alapítvány tett javaslatot. Ez az alapítvány tartja a kapcsolatot az áldozatokkal, de anyagilag is támogatja őket. A sértettek adatai különleges adatnak lettek minősítve, ezért nem hozzák nyilvánosságra. Reméljük, hogy magyar családok is felkeresik a már említett Fehér Gyűrű alapítványt, talán a sértett magyar embereknek is kiharcolnak 70 milliócskát. Csak hinni tudunk benne, hogy nem a kettős mérce határozza meg aktivitásukat.

Hadnagy Ármin

A minap útközben hallom az autóban a hírekből, hogy 70 milliós kárpótlást fognak kapni a cigány családokat ért gyilkosságok áldozatainak hátramaradott családtagjai, csak még arról nem döntöttek, hogy készpénzben, vagy életjáradék formájában adják-e oda.

Csúzlival lövöldöznek Szögi Lajos fényképére házi őrizetben nyaraló gyilkosai

Fel is merült bennem, hogy vajon a cigánybűnözőknek áldozatul esett nem cigány áldozatokat, illetve az ő hozzátartozóikat miért nem támogatta soha a politika, miért kellett Szögi Lajos családjának perre menni? És vajon a családfő elvesztése miatt előállt anyagi ellehetetlenülésüket miért szemlélték ugyanazok a szervezetek tétlenül és részvétlenül, melyek a cigány áldozatok esetében nagyon is aktivizálták magukat a médiákban. Nem kellene minden vétlen áldozatra ugyanolyan részvéttel tekinteni? Nem kellene-e minden áldozatot kárpótolni?
Aktuális „demokráciánkban” a válasz egyértelmű NEM!

Tapasztalataink szerint a hivatalos tájékoztatásokban jelenlévő megkülönböztetés is így működik, ha az elkövető cigány származású, akkor bizonyosan elhallgatják, ha azonban az áldozat cigány, akkor természetesen a média rárepül mint a bizonyos légy, – kivéve, ha az elkövetők is cigányok voltak.

Aztán az is felmerült bennem a gyanús gyilkosságokkal kapcsolatban, hogy a bűnbakokra kirótt börtönbüntetések ellenére máig tisztázatlan maradt a gyilkosságok háttere. Fekete terepjárókat emlegettek, és még sok hasonló furcsaságot… Sokan feltételezik, hogy valójában „belső munkáról” van szó. Azaz maga a politika szervezte és hajtatta végre, saját zsoldosaival. Szimpla provokáció és hangulatkeltés céljából történtek az úgynevezett cigány gyilkosságok. Nem véletlenül pont olyan családokat ért támadás, melyben tisztességesen élő és dolgozó cigányok estek áldozatul. Ahogyan a helyszínek és időpontok kiválasztása sem a véletlenen múlt. Az elkövetők kapcsolatairól se igen „szivárogtattak” hivatalosan.
A megszokott kettős mérce pedig már csak hab a tortán.

A “civil” szervezetek mellett az összes parlamenti párt képviseltette magát
a temetésen, melyet Iványi Gábor celebrált

Úgy gondoljuk, hogyha egyszer bizonyítást nyernek ezek tények és az emberek által felvetett kételyek, akkor az is ki fog derülni, hogy a brutális gyilkosságok és a kettős mércéjű kárpótlások valódi célja a megosztottság növelése. Ahogyan a cigánybűnözők által elkövetett gyilkosságok, atrocitások és nagy súlyú bűncselekmények igen enyhe elbírálása, büntetése is ezt a célt szolgálja.
Az ijesztő méreteket öltött cigánybűnözésnek köszönhetően a deviáns viselkedésük következményeként már amúgyis jelenlévő cigányellenesség tovább nőt, tehát a kettős mércéjű javadalmazásoknak, ítélkezéseknek vélhető célja a társadalom cigányellenességének fokozása, és a félelemkeltés volt. Valamint annak kiprovokálása, hogy a társadalom cigánybűnözéssel érintett rétegeit olyan önvédelmi reakciókra késztessék,illetve áldozataikból olyan bűnözőt, jobb esetben kiszolgáltatott ostobát faragjanak, amelyekre és akikre aztán újjal mutogatva lehet lecsapni, mondván, ők „kirekesztők, szegregálók, fasiszták, bűnözők, idegengyűlölők”!

Szögi Lajos megtámadott autója

Ha cél nem is bizonyítható, mindenesetre a valós „eredmény” vagyis a következmény ez lett.

Mivel pedig sem a véletlenekben nem hiszünk, sem pedig azt nem gondoljuk, hogy a politika, a politikusok és irányítóik ostobák lennének, ezért azt kell gondolnunk, hogy e „véletlen” egybeesés nem is olyan véletlen.

Ám, ha ez nem lenne elég, nézzük csak meg, kik profitálnak belőle. A sértettek és az áldozatok bizonyosan nem. Az anyagi és propaganda hasznot, meg épp az előidézők és söpörték be. Azt pedig tudjuk kik állnak a politika dróton rángatottjai és a pénzhatalom mögött. E kettős mérce költségeit pedig – ahogyan eddig is – nem bőkezű adományozók állják saját zsebből, hanem az ellehetetlenített, agyon sanyargatott lakosság zsebéből és tányérjából lopják össze.
És még csodálkozunk, hogy a „politikus” meg a „bankár”szitokszóvá vált?!

Arató Péter – Szabad Riport

Amikor a hangok színek is

Régen úgy gondolták, nagyon ritka jelenség. Mai kutatások szerint nagyjából ezer emberből egy szinesztéziás. Az okára még nem találtak magyarázatot. Talán korai élmények hatására alakul ki, de az is lehet, hogy csecsemőkorunkban mindannyian szinesztéták vagyunk, öt érzékszervünk csak fokozatosan különül el egymástól – egyesek pedig úgy maradnak.

A szinesztéziának sok fajtája van, legismertebb talán a zenei, amikor a hangokhoz társulnak színek, de létezik betű-, szám-, illat- vagy íz-, sőt megszemélyesítő szinesztézia is, amikor a fentebb említett dolgokhoz a szinesztéta akaratlanul bizonyos tulajdonságokat kapcsol. Mondjuk a 2-es számot barátságosnak tartja, a 9-est meg agresszívnek.

Az érzetek párosítása persze egyénenként változó. Vegyünk például egy híres szinesztéziást, Vlagyimir Nabokovot, a Lolita világhírű szerzőjét. Ő nem hangokhoz, hanem betűkhöz rendelt színeket (egy írótól ez talán nem is olyan meglepő), és mivel az édesanyja is szinesztéziás volt, meg tudták beszélni, melyikük milyen színt kapcsol az ábécé betűihez. Érdekes módon egyetlen betű-szín párosításban sem értettek egyet.

Drog hatása alatt a kombinációk összezavarodnak

Szinesztéziás élménye annak is lehet, aki valamilyen hallucinogén szert használ. Albert Hoffman növényvédő szerek fejlesztésén dolgozott, amikor egy kísérlet során véletlenül belélegezte az LSD gőzét. Így vált a szer felfedezőjévé. Élményéről így vallott: „Kaleidoszkópszerűen változva leptek meg tarka, fantasztikus képzetek…, színszökőkutak fakadtak, átrendeződtek és keresztezték egymást egyetlen töretlen folyamatban. Különösen érdekes volt, ahogy az összes akusztikus észlelésem, például a kilincs vagy az elhaladó autó hangja optikai érzékletté vált. Minden hang egy formában és színben megfelelő, élőn változó képet produkált.”

Ugyanakkor, ha egy szinesztéziás hallucinogén szert vesz be, egészen másfajta érzeteket tapasztal, mint normál állapotában, vagyis a szokásos kombinációk drog hatása alatt összezavarodnak.

A zeneszerzők és szólisták között viszonylag sok szinesztéziást találunk. Agykutatók kimutatták, hogy a hosszú ideje, hivatásszerűen zenével foglakozó emberek agya strukturális és funkcionális különbségeket mutat az egyszerű zenekedvelőkéhez képest. Talán ezzel függ össze, hogy az abszolút hallással rendelkezők között nagyobb számban vannak szinesztéziások, vagyis olyan emberek, akik a hangokat bizonyos színekkel együtt érzékelik.

A szimfónia egy szivárvány

A zenei típusú szinesztézia esetében hang és szín elválaszthatatlan egységként jelenik meg a hallgató számára, vagyis egy adott hang mindig egy adott színnel párosul. Liszt Ferenc, a zenetörténet egyik szinesztéziása állítólag így instruálta a weimari zenekart, amikor koncertmesterként állt az élükön: „Uraim, egy kicsit kékebben, ha kérhetem.”

Jean Sibelius úgy érezte, hogy „hang és szín között különös, titokzatos összefüggés rejlik”, saját élményeiről azonban csak a legbizalmasabb barátainak mert beszélni, mert attól tartott, hogy őrültnek bélyegeznék.

Leonard Bernstein szintén látta a hangokat, és úgy fogalmazott, úgy jelenik meg számára egy szimfónia, akár egy szivárvány. A francia zeneszerző, Olivier Messiaen az összhangzatokat egyúttal színkombinációként is érzékelte, és élete tragédiájának tartotta, hogy élményét nem oszthatja meg a közönséggel. „Bármilyen színpompás zenét szerzek is, a publikum sosem fogja látni, csak hallani a műveimet.”

Hélène Grimaud, 1969-es születésű zongoraművész tizenegy évesen, egy Bach-darab gyakorlása közben fedezte fel különleges képességét. „Hirtelen valami fényes, pirosas-narancsos jelenést láttam, rendkívül élénken és intenzíven.” Később a hangokhoz társuló színérzékelése állandósult, ma már minden hangnem egyúttal valamilyen színbenyomást is kelt benne. Grimaud számára a c-moll hollófekete, a d-moll pedig, kedvenc hangneme sötétkék.

(figaro.postr.hu )

Algéria is orosz haditechnikát vásárol

Az Algériai Honvédelmi Minisztérium bejelentette, hogy 42 darab Mi-28N támadó, és 6 darab Mi-26T2 szállítóhelikoptert vásárol. Az ügylet becsült értéke 2,7 milliárd USD.

Mi-28N

A megállapodás vonatkozik továbbá a már az Algériában levő Mi-8 helikopterek modernizációjára is. Ezek a gépek első körben páncélozott pilótafülkét és az automatikus célfelismeréshez szükséges kiegészítéseket kapják majd meg. Az ügyletet feltehetőleg bonyolító Rosoboronexport egyenlőre nem nyilatkozik a témában.

http://www.hidfo.net/2014/03/08/algeria-orosz-haditechnikat-vasarol

Ukrajna és a végjáték

Egyrészről az Ukrajna feletti harc az USA, az EU és Oroszország közötti véres háború része, aminek célja a területszerzés, és amiben a kormányok mellett a titkosszolgálatok, a nagyvállalatok és a bankok is részt vesznek.

Eggyel magasabb szinten azonban, szokás szerint, a globalista elit játékosait találjuk. Az ő indítékaik egészen mások. Számukra minden konfliktus új lehetőséget kínál, hogy az események utáni tárgyalásokkal előrébb vigyék hosszú távú tervüket. A tárgyalások célja pedig egy olyan törvénybe iktatott szerkezet kialakítása az ellenfelek közötti együttműködésre, ami az előző szerkezetnél nagyobb.

A II. Világháborúban például több bank és nagyvállalat (Standard Oil, ITT, IMB, stb.) is volt, amelyik mindkét oldalt segítette, a háború után pedig sokkal nagyobb piac jött létre számukra (Európa, USA) a korábbinál.

Az európai újjáépítési erőfeszítések során az amerikai kormány megbizonyosodott afelől, hogy ez így legyen.

A II. Világháború után maga Európa is nekilátott az unió létrehozásának, erőfeszítéseik eredményeként pedig létrejött egy hatalmas bürokrata gépezet, ami ma már egy egész kontinenst ural.

A globalista hatalomszerzési recept lényege: teremts konfliktust, majd a konfliktuskezelés részeként bizonyosodj meg arról, hogy egy nagyobb együttműködési szerkezet jöjjön létre, amit te irányítasz.

Ily módon több ember, föld, forrás és munkaerő kerül közös fennhatóság alá.

Van azonban egy kivétel. Amennyiben a szembenálló felek valamelyike a konfliktus után nem hajlandó megépíteni ezeket az együttműködő hidakat, a globalista terv nem működik.

Itt jön képbe az ukrán helyzet. Amennyiben Oroszország vagy az USA, a konfliktus lezárása során nem hajlandó együttműködési szerkezeteket építeni (akár nyíltan, akár zárt ajtók mögött), az engedetlen fél válik a globalista káosz és destabilizáció célpontjává.

A támadás addig folytatódik, amíg a renitens fél vissza nem tér a klubba.

A vádaskodások, fenyegető retorika és olyan címkék, mint „új hidegháború” mögött, maga Ukrajna csupán egy bábú a globalista játékban, amit arra használnak, hogy az orosz és amerikai játékosokat közelebb hozzák egymáshoz, ha kell a hajuknál fogva.

Közelebb, de nem egyetértésben, hanem amolyan globalista módra.

A globalista terv ugyanis mindig is az egységes globális Nemzet létrehozása volt, ahol megszűnnek a határok és ahol a pénzt, üzleti és politikai hatalmat birtokló osztály végre felülhet a trónra.

Ez nem egy bal- vagy jobboldali program, bár sokszor a bal- és jobboldal közötti, szándékosan elmélyített konfliktusok mögé rejtik.

Egy olyan valóságot hoznak létre, amiben a bal kontra jobb tűnik az egyetlen létező politikai játéknak. Ettől még játék marad.

Az igazi játszma pedig egészen más.

A globalista tervet hívhatjuk szocializmusnak, kommunizmusnak, fasizmusnak, korporatizmusnak, liberalizmusnak, konzervativizmusnak, vagy aminek akarjuk. Mindegyik címke tartalmaz némi igazságot, de a globalizmus egész egyszerűen hatalom. Ennyi. Fentről lefelé irányuló hatalom.

Igen, van néhány kérdés, amiben a bal- és a jobboldal nem ért egyet. Ezek a nézeteltérések fontosak a feszültségkeltésben, hiszen az érzelmek felkorbácsolásával lázban, tehát megtartják a támogatókat, akik így a barikádok mögül rendületlenül ontják majd tovább a vádakat az ellenfél irányába.

A globalistáknak ilyen jellegű figyelemelterelésekre van szükségük, hogy módszeres munkájukat viszonylag háborítatlanul végezhessék a háttérben.

Amennyiben az ukrán helyzet a tervek szerint alakul, a konfliktus végén az amerikai és orosz felek fújnak majd egymásra még egy darabig, majd megjelenik a közbenjáró. Talán a Rockefeller táborból.

Egy privát tanácskozás során közli: „Fiúk, itt az ideje lehiggadni! Van egy tervünk. Ezzel a tervvel mindenki nyerni fog. Nem üres kézzel mentek haza. Tessék: Itt van ez meg ez.”

A békeszerző.

Az új együttműködési szerkezet persze még nagyobb lesz és mindenki szemében jónak tűnik majd.

A háttérben rejlő indíték azonban nem egyéb, mint egy újabb lépés a föld nevű bolygó egyetlen nemzetté kovácsolásában az egységes hatalmi rendszer fennhatósága alatt, amit az elit uralkodók [végül pedig „Az” Uralkodó] irányít majd.

David Rockefeller 2003-ban megjelent emlékirataiban nyíltan beszélt erről a törekvésről:

„Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”

Forrás: Activist Post