Orgyilkos mészárlás Luhanszk mellett

A kijevi zsidrákhorda zsoldosai tegnap este a Luhansz-régióbeli Novojdar faluban vérengeztek egy kicsit.

Újoroszország kormányának belügyi szóvivője tájékoztatása szerint május 25-én kora este (18 óra 47 perckor) a Novojdar falu területén átvezető úton a kijevi junta páncélos menetoszlopa haladt Luhansz irányába.

Az út mellett lévő kávézóhoz érve az egyik páncélosról maszkos, feketeruhás fegyveresek ugráltak le, és minden előzetes figyelmeztetés vagy felszólitás nélkül tüzet nyitottak a kávézó teraszán üldögélő fegyvertelen civilekre.

Az orgyilkos támadásnak négy halottja, és négy súlyos sérültje van.
(Szveta B-R)

18. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum

Az üzleti fórumot a híres / hírhedt EU és USA szankciók ellenére is megtartották. A fórum színvonalát jelzi, hogy 146 külföldi nagyvállalat, 450 orosz cég, és 62 ország vett részt a fórumon eddig. Összesen 269 milliárd rubel (~1900 milliárd forint) értékben kötöttek üzletet a résztvevő cégek a mai napig. A EU számára a legaggasztóbb azonban az volt, hogy Kína jelezte, a befektetőik és az innovációs cégeik készen állnak azonnal átvenni a nyugat-európai cégek helyét Oroszországban, amennyiben azok a kivonulás melett döntenek.

Nagyvállalatok vezetői a 18. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon, 2014. 05. 24.

Reiner Hartmann, az Európai Gazdasági Társaságok Szövetségének elnöke kifejezetten aggaszótank találta a kínaiak ilyen irányú bejelentését, és sajtónyilatkozatban reagált: "Való igaz, hogy összesen 57 kínai vállalat jelezte érdeklődését az olyan nyugati nagyvállalatok helyére mint a Siemens, Alstrom, BAYER és Volkswagen. Azonban az EU-s cégek és Oroszország közötti bizalom erős alapokon nyugszik, így nem kell tartanunk ettől a váltástól."

Putyin beszél az orosz bankrendszer megtisztításának fontosságáról. 18. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum, 2014. 05. 24.

Hartmann úr aggodalma nem alaptalan, egyetlen szerencséjük, hogy a nyugati vállalatok még időben jelezték, hogy kitartanak Oroszország mellett. Így nem kell menniük az országból, annak ellenére, hogy az uniós politikusok még mindig ragaszkodnak az USA-val való kokettáláshoz szankciók ügyében. Szerencsére az orosz politika nagyon is tisztában van azzal, hogy a politikusok színháza nem összekeverendő a gazdasági vezetők lépéseivel. Úgyis a gazdaság mozgásához fognak igazodni a vezető politikusok, mint Merkel, és Hollande is, - nem is nagyon tehetnek mást, ha meg akarják őrizni a jelenlegi pozíciókukat. A felvevőpiac pedig Oroszországban erős, ezért mind a németek, mind a franciák építeni szeretnének rá.

Ezt Hartmann is elmagyarázta egy interjúban, a fórum ideje alatt. Szerinte "Lássuk be. A politikusok általában négy évente cserélődnek. Ők ebben a négy év távlatban gondolkoznak, nem is akarnak többen. De mi, a befektetők, mi maradunk sokáig." Hartmann szerint nehéz helyzetbe lettek hozva az EU-s nagyvállalatok, mert választaniuk kell, hogy a saját kormányukat támogassák, vagy nem. "Ezért úgy döntöttük, mi, a nagyvállalatok képviselői, hogy az üzlettel foglalkozunk, nem a politikával." Röviden ez annyit jelent, hogy az uniós döntéshozók a nagyvállalatok vezetői szerint finoman szólva se kompetensek a gazdasági döntésekben mostantól, ezért teljesen mindegy, hogy mit mondanak ilyen szempontból.

Nagy Kálmán

Ilyen szinten dolgoznak ellened!

A Rendszer Védelmében - egy szabadkőműves rendőr levele 1992-ből.

http://www.youtube.com/watch?v=y6k2L49756k

Balázs morning show 2014. május 26.

http://www.youtube.com/watch?v=DpnHVY4_3-I

Senkit nem érdekelt Brüsszel parlamentje - Érkeznek az első magyarázatok

28%-os részvételi arány, 12 fideszes mandátum, 3 jobbikos képviselő. A többinek be kellett jutnia, ezért bejutott, de ennek vélhetően semmi köze a valós támogatottsághoz. Lemondott az MSZP elnöke, miután mindkét választáson eljátszotta a neki szánt balek szerepet.

Mesterházy Attila, az MSZP balekja mondott hasznos dolgokat. Amellett, hogy visszavonul, azt is bejelentette, hogy a tegnapi nap nem volt a demokrácia ünnepe. A következő napok vélhetően azzal telnek majd, hogy a liberális média szakértőkkel alátámasztva megmagyarázza, miért volt ennyire alacsony a részvételi arány, - azoknak, akik pontosan tudják, miért nem mentek el, vagyis a magyar választók 72%-ának. Lássuk az első magyarázatokat!

A HVG szerint a választóknak pontosan úgy jó, ahogy van. Se túl szoros függés az EU-tól, se túl nagy elkötelezettség. Mivel a választóknak pontosan úgy jó, ahogy van, ezért szavaztak ennyire kevesen, - és ezért nem mentek el még kevesebben. A csavaros logikai bukfenc után egy újabb következik, amikor kijelentik, hogy más országokban, ahol euró is van, 13-19% volt a részvételi arány. Ezek szerint az embereknek ott már annyira jó, hogy nem is akarnak többet szavazni. Majd meg is érkezik a következő magyarázat, miszerint két hónapos időtávon belül nem lehet a választókat kétszer is aktivizálni. Az emberek elmentek már szavazni egyszer, miért mennének el még egyszer? Legközelebb majd 4 év múlva, és ezzel meg is van magyarázva az alacsony részvételi arány. A HVG hirtelen felindulásból bedobott magyarázatán felül már azt fejtegette, hogy aki elment szavazni, az miért ment el. A kérdésnek ez a vonatkozása nem is túl érdekes, mert a választók 28%-a nem ad demokratikus legitimitást az Európai Parlamentnek, akkor sem, ha a törvények szerint nincs minimum részvételi arány. Ha egyedül Orbán Viktor megy el szavazni, és a Fidesz 100%-ot kap, az demokrácia? Pontosan olyan demokráciánk van, mint Kijevben, csak szebb a körítés.

Akárhogy is számolják, nem elég egy demokráciához

A szakértői felszólalások előtt a média azt mondja, mindenkinek úgy jó, ahogy van, emiatt nem akarnak az emberek szavazni. Odáig még nem jutottak el, hogy kijelentsék; az emberek azért nem mennek el szavazni, mert elfogadják Brüsszel abszolút fennhatóságát, - de ki fogják jelenteni. Meg fogják mondani, hogy az emberek azért nem szavaznak, mert nem is akarnak képviselőt küldeni az Európai Parlamentbe, nem akarnak beleszólni a nagy európai ország ügyeibe. Brüsszel dönt, és mindenkinek úgy jó, ahogy van!

Aki ezeket írta, az láthatóan a jól megfizetett adminisztráción kívül még nem nagyon találkozott választópolgárral. Az emberek azért nem mennek szavazni, mert nagyon jól tudják, teljesen mindegy, szavaznak-e vagy nem. Ha szavaznak is, egyeseknek előre meg van írva, hány százalékot kell kapniuk. Gyurcsány megmondta, hogy két mandátum kell a DK-nak, - megkapta. Attól még senki nem gondolja komolyan, hogy a DK támogatottsága 10%-ra nőtt. Az LMP mindig megkapja azt a bűvös 5%-ot, hogy még éppen átlépjék a küszöböt. Most is megkapták, hogy bent legyen az emberük az Európai Parlamentben, - mindez nem változtat rajta, hogy a küszöb átlépése már az országgyűlési választásokon se volt hihető. 25 év után eljutottunk oda, hogy az emberek nem hiszik el. Ez hatalmas előrelépés.

A történelem során "valamiért" a demokrácia soha nem élt meg évszázadokat. Az ókortól kezdve a jelenkorig a demokrácia mindig csak egy átmeneti időszak volt, ami ilyen vagy olyan úton diktatúrába hajlott. Az emberek most se hiszik el, hogy demokrácia van, - mert a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs. Orbánnak alig több mint 2 millió szavazattal van kétharmada a törvényhozásban. Az Európai Parlamentbe küldött magyar képviselőket nem támogatják tömegek. A Fidesz küldötteit a választásra jogosultak 14,41%-a támogatja. A Jobbik küldöttségét 4,11% támogatja. Az MSZP-nek alig több mint 3%-a van, a DK pedig a választók 2,79%-ának támogatásával fogja építeni az Európai Egyesült Államokat.

Félreértés ne essék - nem azért nincs demokrácia, mert az emberek nem szavaznak. Azért nem szavaznak, mert mindenki látja, hogy nincs demokrácia. Akárkire is adnak le szavazatot, nem az fog történni, mint amire voksoltak. Akire a szavazatot leadják, az nem azt fogja csinálni, mint amit ígért. Mégis miért mennének el szavazni, ha látják, hogy ez így van? Valaki lassabban tanul, valaki gyorsabban, - de végül mindenki megtanulja, hogy szavazni fölösleges. Emellett mindig is lesz egy olyan kör, akinek nem fölösleges szavazni, mert közvetlen anyagi előnye származik belőle. Ezért is nincs minimum részvételi arány. Az ő néhány százalékuk valahogy mindig ki fog tenni egy demokráciányit.

Fenyvesi Áron

Új-Oroszország hadserege elindult az első bevetésre

A frissen alakult Új-Oroszország (Novorosszija) hivatalos hadseregének első akciója a donyecki régió határellenőrzését átengedni nem akaró ukrán határőrséggel szembeni fellépés volt. A képek és a videó az akció indulása előtt készültek. Sok emberen lehet látni, hogy valamikor hivatalos katona volt, és a fegyvert meg a régi egyenruháját gyakorlatilag csak kivette a szekrényből.

Egy kis víz és fénykép a családról az útra.

Rokonok búcsúznak a frontra induló katonáktól.

https://www.youtube.com/watch?v=b-dsNWYTa_w

Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaállítása a végéhez közeledik - a Nyugat főpróbája elbukott

Vlagyimir Putyin a 18. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon fejtette ki, hogy "Annak érdekében, hogy az USA LNG [Liquefied Natural Gas - cseppfolyósított földgáz] üzlete beinduljon, ki kell építeni az ehhez szükséges infrastruktúrát mind Európában, mind az Egyesült Államokban. Ez mind pénzben is, időben is nagy befektetés." Felhívta továbbá a figyelmet, hogy "Az ázsiai piacon a földgáz ára épp most emelkedett az 1.6-szorosára. Szerintem egyértelmű, hogy ha az amerikai LNG-vel foglalkozó cégek arra a piacra fókuszálnának, több profitra tehetnének szert."

LNG töltésére képes kikötő, Texas, USA.

Az orosz elnök ezzel arra célzott, hogy ha az amerikai vállalatok továbbra is az európai piacot erőltetik az Államok kormányának parancsára, le fognak maradni a Nagy Ázsiai Gázüzletről. Az amerikai LNG-vel foglalkozó cégek viszont nem nagyon tehetnek mást, az Egyesült Államok kormánya ugyanis függetleníteni akarja az EU-t az orosz gáztól, hogy szélesítse a szakadékot a két tömb között. Miért kell szakadék a két tömb közé?

Látható, hogy Obama népszerűségébe került az eddigi Oroszország elleni gazdasági fellépések sorozata, arról nem is beszélve, hogy csak a NASA hozzávetőlegesen 350 millió dollárt bukott. Obama és a mögötte álló pénzügyi hatalmi tömb Oroszország elleni bosszúhadjárata a visszájára sült el. Putyinnak végre volt oka kidobni az országból az olyan nemkívánatos gazdasági szereplőket, akik nem csináltak mást, csak kiépítették Oroszországban is a világméretű pénzügyi monitorozó rendszerüket.

A külső pénzügyi szereplők ilyen irányú megszabadulásával Oroszország végre képes volt a saját fizetési rendszerére átállni, ezzel elejét vette a pénzügyi kémkedésnek, és ami a legfontosabb: egy potenciális pénzügyi lezárása Oroszországnak az USA / EU utasításra mostantól csak az országhatáron kívülre működik, az országban a Sberbank PRO-100 rendszere miatt az Oroszországon belüli pénzmozgás digitálisan nem áll le nyugati parancsra ezentúl. Az új orosz Nemzeti Fizetési Rendszer azonban itt nem áll meg. Tárgyalások már folynak, hogy az Eurázsiai régió is átáll erre a rendszerre, kezdve elsőnek az Oroszországgal szembeni kereskedelmi kifizetések ezen rendszeren keresztül történő rendezésére.

Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Jinping kínai elnök - Putyin a történelmi, 400 milliárdos gázüzlettel tette fel a pontot a nyugati hatalmi tömb térdre kényszerítésére.

Amennyiben az orosz rendszert adaptálja a Kínai fél is, onnantól Oroszországot sarokba szorítani gazdaságilag nagyon nehéz lesz - ennek a főpróbának a bukását nézhették végig a kedves olvasók az elmúlt 3 hónapban, a neve ukrán krízis volt. Oroszországot nem sikerült karanténba zárni se pénzügyileg, se gazdaságilag. A nyugat gyengeségei és érdekérvényesítő képességének romlása viszont nagyon jól kijött, ebből az orosz vezetők és elemzők sokat tanultak, mindezt az Államok kárára.

Félreértés ne essék. A Nyugat gond nélkül feláll ebből a térdelő pozícióból. Még.

Nagy Kálmán

Oroszország - Haderő: Stabilitás és fejlődés

Oroszország stabil helyzetben van. Közeledése Kína felé várható, amely az exportja irányán is változtathat az EU hátrányára és Kína javára...

Az orosz katonai kiadások elemzése számos okból nehéz, de röviden úgy összegezhető, hogy a szovjet időkből megörökölt szigorú nemzetbiztonsági szabályozások miatti. (Lásd: Russian Military Expenditure: Data, Analysis, and Issues by Julian Cooper, 2013. szeptember 64 oldalas tanulmányát, melyből a 10. pont alatti összefoglalás is bőven elégséges. Elérhető itt: http://www.foi.se/Documents/foir_3688.pdf ) 

Az Orosz Védelmi Minisztérium 2013 nyarán adta ki a 2013-2020 közötti fejlesztési programjának részleteit (http://mil.ru/mod_activity_plan/doc.htm). Ennek értelmében a hivatásos állomány a 2013-as 241.000-ről 2017-től eléri majd a 425.000-et. A teljes haderő fegyverrendszereinek megújulása 2013-ban 19%-os, míg 2020-ra 70-100%-ot fog elérni. Tételesen nézve a megújulás 2020-ra az alábbiak szerint alakul: tengeralattjárók 71%-a, hadihajók 71%-a, repülőgépek 71%-a, helikopterek 85%-a, szárazföldi rakéta rendszerek 100%-a, tüzérségi eszközök 79%-a, páncélozott harcjárművek (tankokkal együtt) 82%-a, gépjárműpark 72%-a. A teljes dokumentumot átnézve egyértelművé válik, hogy az orosz haderő minden részletében jelentősen és drasztikus mértékben megújul, még pedig rövid időn belül, beleértve ebbe nem csak a fegyverrendszereket, hanem az infrastruktúrát, szociális juttatásokat (szolgálati lakások stb.), gyakorlati/harcászati órák számát (pilótáktól kezdve a harckocsizókig bezárólag). És persze a védelmi doktrínát, stratégiát és az ezek mentén a gyakorlatban megvalósuló „taktikai” cselekvéseket, azaz a geopolitikai válaszokat és külpolitikai lépéseket. Vagyis mindent. Oroszország váltott, aminek oka van. Egy szóval, minden megújul 2020-ra, 70-100%-ig, legvalószínűbb, hogy a megújulás 80-85%-os lesz a jelenlegi trend szerint. Ez persze változhat lefelé, de akár jelentősebben felfelé is. A nagy kérdés az, hogy miért? A válasz pedig – éppen a részletek miatt – rendkívül egyszerű. Oroszország 2020-ra fel akar készülni, mégpedig egy olyan helyzetre, ahol a haderő lojalitása és kitartása a lehető legoptimalizáltabb (szociális rész!) és a haderő a legütőképesebb, mind védelmi, mind megelőző csapásmérés tekintetében. Ez két esetben lehet a cél: elhúzódó háborút akarnak, vagy olyan helyzettel számolnak, ahol a feszültség és/vagy konfliktus erőssége és időbeli alakulása hosszú távú vagy annak vége és kimenetele nem belátható. 

Oroszország nem kíván támadó háborút kezdeményezni. Abszolút alapvető kérdés: cui prodest, azaz kinek az érdeke? Miért és ki ellen akarna Oroszország támadni? A kérdés költői. (Egyébként pedig a doktrínája és fegyverrendszerei alapvetően védelemre valók, természetesen rendelkeznek támadó potenciállal is. Ez az USA esetében pont nem mondható el.) Marad a másik verzió: védekezés, mégpedig nagyon megváltozott körülmények között. Az, hogy az USA-NATO-EU hogyan csipegeti le az orosz baráti államokat és „(előváros)államokat” mindenki számára érzékelhető. Hogy ez mennyire veszélyezteti az orosz védelmi képességeket, azt már kevesen értik. Egyébként nagyon, így az ukrán helyzet is intő jel, Ukrajna – ütközőzónaként – az egyik alapvető védelmi „bástya” az oroszok számára, ahogy Fehéroroszország és Irán is. De még mindig nyitott a kérdés, hogy miért? Erre nehéz röviden választ adni, de a közelgő energiaválság meglehetősen pontos választ ad, még pedig az egyetlen lehetséges választ. Feltéve, hogy nem komplett „pszichopata” a nyugati világ, amely bár mutatja ennek jeleit és minden normális és tisztán látó ember számára nyilvánvalóan visszataszító, ám azért azt ne higgyük, hogy őrültek által vezetett. A nyugati lépéseknek is megvan az oka, amely szintén a közelgő energiaválsággal támasztható alá a legpontosabban. Oroszország 2020-ig 700 milliárd dollár értékben fejleszti haderejét, jelentős prioritást adva a hadászati rakéta erőknek, ennek keretén belül és több más nukleáris fegyver mellett – az amerikai rakétavédelmi programra adott válaszként – egy új ICBM is hadrendbe lesz állítva, a Sarmat. (Az oroszok jelenleg a hidegháborús időket is megszégyenítő dezinformálásba kezdtek, így ezekről a fejlesztésekről alig lehet megbízható adatokhoz jutni.) A Sarmat ICBM 2018-2020 között kerül rendszeresítésre, és teljesítménye „nem marad el, az előd típusétól”. Érdekes kijelentés ez, mert az RS-20V (SS-18M6 Satan) 10 darab 800 kt töltetet hordoz, de képes lenne ennél többre is, valamint hordozhat akár 1 darab 20 megatonnás töltetet is. (A korábbi 20-40 darab húsz megatonnás RS-20-ast 2009-ben vonták ki a szolgálatból, de a töltetei minden bizonnyal raktáron vannak és lesznek.) 2018-ra az ICBM-ek és SLBM-ek 80%-a megújul, azaz új típusok alkotják majd az orosz arzenált. A 100%-os megújulást 2021-re tervezik. Ha – és a feltételes mód nagyon is inog – érvényben marad az Új START egyezmény, akkor 2018-ra Oroszország 1.550 töltettel és 700 hordozó eszközzel (ICBM, SLBM, bombázók) fog rendelkezni; plusz 100 tartalékkal, amelyről szeretnek megfeledkezni a szaksajtóban is. De az Új START egyezmény addigra nagy eséllyel megszűnik, amivel a korlátozások alól is mentesül Oroszország és az Egyesült Államok. 

Oroszország számos új hadászati nukleáris fegyverrendszer fejlesztésébe kezdett, elsődleges prioritást adva ezeknek a fejlesztéseknek. Az új hordozó eszközök között lesz új hadászati rakétahordozó tengeralattjáró (SSBN) osztály, hozzá való új hadászati rakétával (SLBM), új önjáró (gépjárműre és vasútra telepített) hadászati rakéta (ICBM), valamint tervben van egy új silóba telepíthető ICBM típus is (Sarmat). Oroszország a hadászati bombázók számára új nukleáris töltetű cirkálórakétát (ALCM) fejleszt, és tervben van egy új hadászati bombázó kifejlesztése (ahogy az amerikaiaknál is); bár ez utóbbi megvalósulása igencsak kérdéses, mindkét nagyhatalom esetében. Egyes szakértők szerint az orosz program oka, hogy a hagyományos katonai erőegyensúly felborult az USA javára és erre válaszul fejleszti Oroszország a nukleáris kapacitását. Ez alapvetően egy hibás megközelítési mód, lévén Oroszország nem folytat „demokrácia exportot”, szemben az USA-val, azaz nem kell versenyeznie, hogy kinek van ebben vagy abban a térségben nagyobb konvencionális ereje a hagyományos katonai erőegyensúly terén. Oroszország védelmi doktrínát követ, Amerika alapvetően támadót (már ha az érdekei úgy kívánják, hogy támadjon; amúgy meg katona földrajzilag nem igazán támadható hagyományos értelemben.) Más szakértők azt hangsúlyozzák, hogy ezek a fejlesztések zátonyra futtatják a nemzetközi egyezményeket a nukleáris lefegyverzésről. Ez utóbbi azért nevetséges, mert azt az Egyesült Államok már rég megkezdte, nevezetesen az egyezmények felmondását (1972-es ABM) és kijátszását (BWC) és az azon irányú provokációkat (rakétavédelmi program), amelyekre az orosz reakció tűnik majd az egyezmények megszűnését kiváltó oknak. A szakértők már ott tévednek, pontosabban ferdítenek, lévén ezek publikus anyagok, hogy az egyensúly számos területen soha nem is állt fenn. A két fél haditengerészete között mindig is aránytalanság volt. Nem véletlen, hogy az orosz haditengerészeti erők és légierő mindig is nukleáris csapásban gondolkodott, hiszen máshogy nem tud megállítani egy esetleges amerikai támadást. Nem véletlen, hogy a szovjet doktrína azért szólt arról, hogy harckocsik ezrei rohanják le Európát, mert az amerikaiak taktikai atombombákkal fognak válaszolni. Oszt mégsem jöttek azok a csúnya szovjet tankok miriádjai, mivel nem is akartak, és csak akkor jöttek volna, ha NATO agresszió készült volna a Szovjetunió ellen. Csak hát a Szovjetunió halott és most sikk róla csupa ördögit állítani. Nem a politikai rendszerére utalok, csak arra, hogy hány agressziót követett el a Szovjetunió és hányat az USA 1945-1991 között; s most hagyjuk a szokásos 1956-os vagy csehszlovák eseményeket, mert azok sem azok voltak, aminek ma a széles néptömegek hiszik. 

Putyin már 2012-ben bejelentette, hogy az orosz stratégiai rakéta erők 400 új rakétát kapnak tíz éven belül, lényegében lecserélve az összes jelenlegi típust. Mára több új rakéta már gyártásban és hadrendben van. Így például a Topol-M (RT-2UTTKh / SS-27 Sickle-B), amely nagyméretű tehergépkocsira van telepítve, s így a mozgékonysága miatt rendkívül nehéz célpont. (A két fél egy csapásmérés esetén elsőként a másik fél csapásmérő egységeit lőné.) Az eredeti Topol ICBM megfelelve a START-II egyezménynek, amely tiltotta volna a több töltetes szárazföldi rakétákat, egy robbanófejes volt. Miután az USA felmondta az ABM egyezményt (~atomrakéta elhárító rakéta egyezmény), és erre válaszul az oroszok a START-2-őt, sor került a silóba telepített MIRV rendszerű (több töltetes) Topol-M kifejlesztésére 2006-ban, majd most az önjáró változatra. Az RS-24 Yars ICBM a régi egytöltetes silókba telepített Topol-M-eket váltja fel 2011-től, de gyártásban és hadrendben van a Yars önjáró változata is. A Yars szintén MIRV rendszerű 4-6 töltettel. 2014-re hadrendbe áll az új Borey osztályú (Project 955) hadászati rakétahordozó tengeralattjáró (SSBN) első példánya, a Jurij Dolgarukij, majd a második példánya. Fegyvere az új 6 robbanófejes RSM-56 Bulava SLBM. A 4. Borey egység után, már a Project 955A tervnek megfelelően gyártják a többi példányt, amelyek 2020-ra állnak hadrendbe. Összesen 8 hadászati rakétahordozó tengeralattjáró 6 éven belül… ez még hidegháborús mércével mérve is jelentős és ijesztő fegyverkezés. Ráadásul az oroszoknak sikerült a fejlesztési programmal úgy összezavarnia a nyugati világot, hogy se a típusok terén, de a mennyiségek terén sincs megbízható információ. Amire már rég nem volt példa. Ez egyébként nagyon intő jel. Így például zavarosak az információk a Yars-M és a Rubezh típusokkal kapcsolatban. A Rubezh a többi ICBM típusnál kisebb, lényegesen kisebb hordozó gépjárműre van telepítve és szakértők szerint képes „kijátszani” az amerikai rakétavédelmi rendszert. Valószínűleg AMaRV (Advanced Maneuvering Reentry Vehicle = Fejlett manőverező visszatérő egység) rendszert hordoz. Az RS-26 Rubezh esetében egyébként felbomlik az 1987-ben megkötött INF egyezmény, a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről, hiszen hatótávolsága legfeljebb 5000 kilométer lehet a méreteiből adódóan. A Rubezh valószínűleg vasútra is telepítve lesz, amire utoljára a hidegháborúban került sor. Vasúton ugyanis gyorsabban mozgatható, egy nap alatt 800-1000 kilométerre is mozgatható, s így védettebb. Ezen kívül az oroszok tervezik a nagyméretű RS-20V /R-36M2/ (SS-18M6 Satan) ICBM-ek leváltását egy új típussal, a Sarmat-al. Jelenleg 40 darab Sátán van hadrendben, mindegyik 10 darab 800 kilótonnás töltetet hordoz, de raktáron vannak még a 20 megatonnás töltetek is, minimum 20-40 darab. A tervek szerint erre is sor kerül 2020-ig. A stratégiabombázók átfegyverzése az új Kh-101-es nukleáris cirkáló rakétával zajlik. 2020 utánra tervezik az új bombázó (PAK DA) hadrendbe állítását, amely leváltaná a mostani 63 darab Tu-95 és 13 Tu-160 típusokat. Ha az oroszoknak sikerült mindenkit összezavarniuk – szovjet időket is megszégyenítően – a hadászati rakéták terén, akkor a taktikai rakéták esetében teljes káoszról beszélhetünk. De blöffről biztosan nem. 2018-ra 120 új Iskander indító lesz hadrendben, de ezek már indítónként 2 rakétával. Ez összesen 240 Iskander rakéta, s bár elsődlegesen nem nukleáris töltetű, de felszerelhető 50kt hatóerejű töltettel is, vagy nagyobbal. Finn jelentések szerint az Iskander beléphet a középhatótávú fegyverek kategóriájába (500km-5500km), lévén hatótávolsága eléri a 700 kilométert. /Az 50kt termonukleáris töltet Teller-Ulam típusú és légköri robbantás esetén igen alacsony a fallout-ja, nagyon durván fogalmazva majdem olyan, mint egy neutron töltet, azaz szennyezése alacsony/. Egyes szakértők szerint az új orosz doktrína az, hogy helyi konfliktus esetében kis hatóerejű atomfegyvert vet be, hogy azzal megállítsa a konfliktus kiszélesedését. És erre jó esély lenne, tekintettel az orosz arzenálra. Ez lényegében egy „na most odaba**tam egy nagyot, s innentől mindenki kussol” elv, ami – talán – hatásos lehet. 2009 szeptemberében a közös orosz-fehérorosz „Zapad” hadgyakorlaton sor került egy Varsó elleni nukleáris csapás szimulálására is. Az alacsony hatóerejű töltetek (általános tendencia mindegyik nagyhatalomnál) és a fenti doktrína (az amerikaiaknál is erősödik ennek az esélye) keveréke drasztikusan növeli az esélyét egy közeljövőbeli kisebb nukleáris összecsapásnak, amely könnyen eszkalálódhat egy széleskörű nukleáris háborúvá.

Oroszország hadászati rakéta erői (RVSN) 2020-2021-ben

Elsődleges cél a mobilitás növelése, azaz az új ICBM típusok (Topol-M és Yars) nem csak silóba telepített kivitelben lesznek, hanem önjáró változatban is (tehergépjármű és vasúti), amellyel a megsemmisíthetőségük is rendkívül megnehezül az amerikaiak számára. A felderíthetőségük is rendkívül nehéz. Bár a silók kialakítása ellenáll egy nukleáris csapásnak, amennyiben azok nem 100 méteren belül robbannak fel, a mai precízebb találati pontosság miatt egy közvetlen találatnak már nem tud ellenállni. (Silókat felszíni robbantással támadjál, melynek nagy a fallout-ja, azaz a sugárszennyezése.) Továbbá a Topol-M típus még egy robbanófejes, amely „könnyebben” elfogható rakétavédelmi rendszerrel, mint a több robbanófejes Yars. 2020-ra 200 Yars váltja a Topol-M-eket és ezeket az ICBM-eket új rakétavédelmi egységek fogják védeni. 70 Topol-M még hadrendben lesz (ezek a 2009-2011 között gyártottak). A meglévő R-36M2/RS-20V (SS-18M6 Satan) ICBM-ek közül 20 hadrendben lesz 2020-ig, esetleg néhány évvel tovább. 

 

2020-ra az orosz haderő és azon belül a hadászati rakéta erők jelentős része teljesen megújul és jelentősen erősödik a potenciálja, ütőképessége. Doktrína: védekezés, megelőző csapás képessége és azon eszközök védelmének maximalizálása. Hogy megvárja-e, míg rátámadnak, vagy megelőző csapást mér, nem kalkulálható. Célpontok száma: ~1.200 /EU nagyvárosok (455), USA (290), Kanada (50); a katonai célpontok és a városok száma átfedi egymást, Minuteman-III silók (400)/. Nyilván nem minden város tényleges célpont, így a célpontok száma legfeljebb 1.200, de inkább annak fele. Hadászati ICBM-ek és SLBM-ek, valamint azok tölteteinek száma: 460, illetve ~2.000 töltet, összesen 860-1.030 megatonna hatóerővel. 

Hírfigyelő Szolgálat -

Afganisztán nem kér Obamából

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke meglepetésszerű látogatást tett az afganisztáni Bagramban található katonai támaszponton, szóvivőjén keresztül pedig kifejezte abbéli reményét, hogy "Örülne, ha találkozni tudna az afgán elnökkel is". Nyersfodításban ez annyit tesz, hogy Afganisztán elnöke, Hamid Karzai ugorjon, de jó gyorsan, mert itt a főnök. Nyilván ezt Karzai elnök is így értékelte, mert egy sajtótájékoztatón fogalmaza meg választát, miszerint "Az afgán kormány bármikor kész fogadni az Egyesült Államok elnökét az afgán elnöki palotában, de nem történhet úgy találkozó, hogy az Egyesült Államok elnöke odarendeli az afgán elnököt egy katonai bázisra."

Erős szavak. Csak nem történt valami?

Hamid Karzai afgán elnök, Putyin jobbján, a május 20-21 között zajlott Orosz-Kínai Csúcson. Az üzenet egyértelmű.

Barack Obama előre be nem jelentett látogatást tett Afganisztánban, az amerikai hadsereg bagrami bázisán. Érkezését követően meghívta Hamid Karzai afgán elnököt, aki azonban nem volt hajlandó Obamával találkozni. Karzai sértésnek vette a meghívást és bejelentette, a kormány készen áll fogadni az amerikai elnököt az elnöki palotában, - abban az esetben, ha előre bejelentkezik. Az amerikai katona létesítménybe azonban nem volt hajlandó látogatást tenni.

Obama az utóbbi években nem meri előre bejelenteni Afganisztánban tett látogatásait. Ez már nem az első alkalom, hogy meglepetés szerűen érkezik, és csak az amerikai katonai létesítményeket látogatja végig. Az amerikai elnök közutálatnak örvend az USA által megszállt országban, feltehetőleg mostanra lehetetlen biztosítani, hogy ne gyilkolják meg az elnököt, ha előre bejelentett látogatást tesz nyilvános helyen. Obama az afgán kormányban sem bízhat. A hatalmi struktúra szintén veszélyt jelent az amerikai elnökre, aki így Afganisztánban tett látogatása alkalmából csak "a tengerészgyalogosokat látogatja meg", és csak kivételes esetben meri elhagyni az amerikai létesítményeket.

http://www.hidfo.net/2014/05/26/afganisztan-nem-ker-obamabol