Szentlélek Isten tanít: Az alázatról
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma az egyik legfontosabb lelki tulajdonságról szeretnélek tanítani benneteket, az ALÁZATRÓL.
Így imádkoztok Hozzám a Szentlélek Rózsafüzér első hetedében: „Szentlélek Úristen! Add meg nekem az Úrfélelemnek ajándékát, írts ki szívemből minden kevélységet, elbizakodottságot és adj igaz alázatot!" Bizony ezt is Tőlem kell kérnetek, mert Én adom az erényeket a lelketekbe. Ugye a fényt csak akkor tudjátok érzékelni, ha árnyék is van mellette? Ugye a jóság csak a gonoszság mellett látszik? Így van ez az alázattal is. Az alázat is csak az önteltség és gőg mellett érvényesül.
Hasonlítsuk össze az öntelt, gőgös embert az alázatossal. Az öntelt ember -mint ahogy a fogalom is mutatja - el van telve önmagával. Szerinte ő a legokosabb, a legjobb, a legtájékozottabb, a legügyesebb, a legcsinosabb és a legszebb. Mindenkit lenéz maga körül. Más munkáját nem értékeli, más sikereinek nem örül. Folyton ítélkezik és rágalmaz. Hatalomra, vezető pozícióra törekszik. Halad a széles úton, egyenesen a pokol felé. Az alázatos ember nem kérkedik, nem dicsekszik érdemeivel. Tisztában van értékeivel, de tudja, hogy azokat Istentől kapta. Nem vágyódik hatalomra, sikerre, megbecsüli mások munkáját és örül a többiek sikerének. Van 2 fogalom: a szolgalelkűség és a hamis alázat, ami könnyen összetéveszthető az igazi alázattal. Ezért ezeket vizsgáljuk meg közelebbről.
A szolgalelkű ember mindent megtesz válogatás nélkül, amire utasítják, még a bűnt is. Felfelé hízeleg, lefelé tapos. Az alázatos ember mások helyett is szívesen dolgozik, mártírkodás nélkül. Egyformán barátságos mindenkivel, akár a főnökével, akár valamelyik köztisztasági alkalmazottal. Ennél is nehezebb felismerni és megkülönböztetni egymástól a hamis alázatot és az igazit. A hamis alázatot képviselő ember, tehát az álszerény folyton hajtogatja, hogy ő csak egy porszem, senki és semmi, de csak azért, hogy mások felmagasztalják. Belül nem így érzi. Folyton a többi emberhez hasonlítja magát, és ha nála értékesebb emberrel találkozik, kisebbségi érzése lesz.
Az alázatos ember sosem méri össze magát a többivel, neki Isten a mérce, ezért valóban porszemnek, kicsinek érzi magát. Az alázathoz kitűnő példát meríthettek Jézus életéből. Alázatosan meghajolt Atyja akarata előtt, ott hagyta a tündöklő Mennyországot, emberré lett és szenvedésével, halálával megváltott titeket. Megmosta apostolai lábát, hogy alázatra tanítsa őket. Az igazságtalan megítéléseket és kínzásokat némán, alázattal tűrte. Tanításai is gyakran az alázatról szóltak. Mikor apostolai azon tanakodtak egymás között, ki a nagyobb közülük, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította és így szólt: „Aki befogadja ezt a gyermeket, az Engem fogad be, és aki Engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb közületek, az igazán a nagy." Máskor így szólt: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják."
Ezt illusztrálja a következő eset, mikor egy farizeus a templomban előre ment és úgy imádkozott, hogy hálát adott Istennek, hogy ő sokkal jobb, mint az a vámos ott hátul. A vámos hátul maradt és könyörgött, hogy Isten irgalmazzon meg neki, szegény bűnösnek. Bizony a vámos imádkozott jól, ő megigazulva tért haza, mert alázatos volt. Egyik legismertebb magyar szentetek, Szt Margit - annak ellenére, hogy királylány volt - a kolostorban a legalantasabb, legpiszkosabb munkákat vállalta el, hogy megalázza magát, és jobban hasonlíthasson Üdvözítőjére. Kaszap István gyakran könyörgött Istenhez, hogy engedje, hogy egyre jobban megalázzák, megverjék, kicsúfolják, leköpdössék, hogy ezzel jobban kedvébe járjon Jézusnak. Ez volt az alapállása Jézus felé: Szeretettel, szenvedéssel szolgálni szeretet Székhelyét, Szentséges Szívedet. Nagy Szent Teréz szerint az önmegtagadás és az alázat édes testvérek. Ugyanis, aki sokmindenről le tud mondani, tehát nem burjánzik el benne az önszeretet, az nem akar mindenben első lenni, nem tartja magát többre másoknál, tehát alázatos. A szentekről is példát vehettek.
Drága Gyermekeim! Az alázat az életszentség alapköve. Az eddigi tanításainkkal, mi Égiek minden alkalommal valami szép erényt ültettünk lelketekbe. Mindegyik erényt nevezzük el egy virágnak. A Mennyei Atya a bűn kapcsán a tisztaságról beszélt - ez a fehér liliom. Jézus és a Szűzanya a szeretetről - ez a piros rózsa. Újra Jézus az áldozatokról - ez a piros tulipán, Én pedig ma az alázatról szóltam -ez az ibolya. Szívetek kertjében csak buzgón ápoljátok, öntözzétek ezeket a nyíló virágokat sok imával, jócselekedettel, szentmisékkel, szentáldozásokkal, szentgyónásokkal, hogy el ne hervadjanak! Ne féljetek a megaláztatásokról, mert Mennyei Atyátok csak azért engedi meg nektek, hogy alázatotok növekedjen általa. A földi életetekben elviselt megaláztatások sokat eltörölnek adósságaitokból megrövidítik vagy eltörlik tisztítóhelyi szenvedéseiteket.
Megáldalak benneteket a mélységes alázat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2008 november 24
