2011.09.21 ÉGI ÜZENETEK
Jézus: A felebaráti szeretet
Jézus: Drága Gyermekeim! A szeretet még a reménynél és a hitnél is nagyobb. Én ma a felebaráti szeretetről fogok nektek beszélni. A múlt héten Édesanyám az Istenszeretetről tanított nektek.
A felebaráti szeretet benne van a főparancsban: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Én ehhez a parancshoz még hozzátettem valamit, amikor lejöttem a földre és ezt mondtam tanítványaimnak: „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szeretlek benneteket!” És még hozzátettem: „Arról ismerjenek fel benneteket, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”
Drága Kicsinyeim, akik itt ültök előttem, ti is úgy szeressétek egymást, ahogy az apostolok szerették. Nektek is szól, amit nekik mondtam, hogy arról ismernek fel benneteket, hogy ide jártok az engesztelésre, és az Én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást. Tudjátok, milyen nagyot dobban a szívem mikor megérkeztek, és egymást öleléssel, csókkal fogadjátok, és mennyire örülök, amikor látom, hogy a búcsúzásnál is megölelitek egymást. És annak is örülök, hogy vannak köztetek olyanok, akik az autójukkal ide-oda hozzák az engesztelésre és vissza testvéreiket. Tehát bennetek drágáim, megvan a felebaráti szeretet és az egymás iránti szeretet. Ki szereti legjobban a felebarátját? Aki az életét is odaadja érte. Hát nézzetek Rám, Én meghaltam, utolsó csepp vérem is kiontottam, csak azért, hogy ti elnyerjétek a Mennyországot.
Hogy az életeteket adjátok a felebarátotokért az nem pontosan azt jelenti, hogy meg kell halnotok, hanem azt, hogy nagyon kell szeretni, áldozatosan kell szeretni a felebarátotokat. Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit kell gyakorolni velük. Segíteni kell nekik, ha rászorulnak, meg kell bocsátani, ha megbántanak. Meg kell hallgatni őket, hogyha panaszkodnak, nem kell sajnálni rájuk az időtöket. Türelmesnek kell lennetek hozzájuk, akkor is, ha nem kellemes, hanem tüskés a természetük. Tapintatosnak kell lenni hozzájuk. Hát most elmondom nektek, hogy sajnos a világon rengeteg sok gyermekem van, akik a következőt teszik: Három csoportra osztják a körülöttük élő embereket: az első csoportba tartoznak azok, akiket szeretnek, tehát a családtagjaik, a legközelebbi, legkedvesebb rokonaik, a barátaik, azok az ismerőseik, akik jót tesznek nekik, azokat szeretik. A második csoportba osztják azokat, akik bántják őket, bosszantják, nevetségessé teszik őket, vagy megalázzák, vagy bántják fizikailag, bárhogy, akik rosszakaróik, tehát ellenségeik, ezeket az embereket nemhogy nem szeretik, hanem egyszerűen gyűlölik. A harmadik csoportba sorolják azokat az embereket a környezetükből, akik számukra nem jelentenek semmit, teljesen közömbösek. Az ilyenek, ha ott fekszenek az úttesten félholtan, akkor sem hajolnak le hozzájuk, hogy segítsenek rajtuk. Mert azt mondják, mi közöm hozzá?
Ó, Gyermekeim, örülök, hogy ti nem így gondolkodtok, hanem Engem követtek, és válogatás nélkül szeretitek az embereket. Ha jók, ha rosszak, ha kedvesek, ha kellemetlenek. Most nézzük Pál apostol mit mondott, milyen legyen a szeretet. Ő azt mondja: „Az igazi szeretet türelmes.” Mit is jelent az, hogy türelmes? Hogy nem idegesíti fel az embert a másiknak a viselkedése, lassúsága, kellemetlensége, szurkálása, vagy tehetetlensége, hanem mindig türelmes hozzá, minden esetben. Hát Én erre most szeretnék nektek egy példát elmondani, egy olyat, amelyikben bemutatom nektek először a türelmetlen embert, aztán a türelmeset.
A családban a mamának a 70. születésnapja van. Kap a fiataloktól egy mobiltelefont. Nagyon örül neki, rögtön arra gondol, hogy a távol lakó lányomat föl tudom majd hívni, meg a barátnőimet, meg az unokáimat, akik nem itt laknak ebben a városban. De aztán elborul a kedve, ránéz erre a kis szerkentyűre, és arra gondol: Istenem, hiszen én olyan buta vagyok, azt sem tudom, hogy kell ezt kezelni. Odafordul a vejéhez és azt mondja neki: Fiam, te olyan jó műszaki érzékkel rendelkezel, jöjj, segíts nekem! Mutasd meg, hogyan kell felhívni valakit, vagy hogyan kell fogadni, hogyha felhívnak. Nekem csak ennyit kell tudnom a telefonról, semmit többet, semmiféle játékot, amit ti csináltok, én csak felhívni szeretnék, meg fogadni a hívást. A veje azt mondja, na jöjjön Mama! – de már volt a hangjában egy kis leereszkedő hangsúly. Jöjjön Mama, de aztán jól figyeljen ám, mert nem mondom el még egyszer! És akkor el kezdte mondani. Nézze, Mama ezzel a zöld gombbal kell a hívást fogadni, amikor pedig maga hív, akkor is ezt kell megnyomni. Aztán a piros gombbal befejezi a beszélgetést. Aztán nézze itt alul van egy gomb, ezzel kell a kulcsot kioldani. – Kulcsot? Miféle kulcsot? Nem adtatok nekem ehhez semmilyen kulcsot! – Jaj, Mama! – és a fejéhez kap a veje – Hát hogy lehet ilyen értetlen! Itt van kijelzőn a kulcs. Látja? – Igen látom. – Na ha ezt a gombot megnyomja, akkor kioldotta a kulcsot, és akkor már maga is tud hívni. Aztán megmutatta neki az SMS-ezést, megmutatta hogyan kell valakinek beírni a telefonszámát. És a végén megkérdezte: – Na Mama, akkor érti? A mama így válaszolt: – Jaj, édes fiam, egy kukkot sem értek. Most már annyi gombot mutattál, hogy össze-vissza keveredett minden. A két kezébe temeti az arcát és jajgat: Jaj, Istenem, hiába kaptam ezt a szép ajándékot, én már csak ilyen buta vagyok. Aztán a veje kimegy onnan és a lánya odamegy hozzá: – Hát anyuka, ne legyél már olyan elkeseredett, hát azt hiszed, hogy ezt te nem tudod megtanulni? Dehogynem idenézz, vegyél elő egy papírt meg egy tollat! Megmondom, hogy melyik gombot mire használod. És mindent megmagyarázott szép türelmesen, az anyuka pedig mindent leírt. – Most felhívlak, próbáljuk ki! És felhívta az anyukáját. – Nézd meg, most csörög a telefonod, melyik gombot írtad fel a hívás fogadásra? – A zöldet! – Na látod, milyen okos vagy! Most nyomd meg a zöldet! És boldog a mama, mert tud beszélni, hallja a lánya hangját a telefonban. – Most változtassunk egyet! Te fogsz engem fölhívni. – mondja a lánya. És ezt is megtanította neki. És boldog volt a mama, mert ezt a két legfontosabbat 10 perc alatt megtanulta, türelmes lánya segítségével. Hát ez a türelem!
Mit is mond még Szent Pál? Azt mondja: „A szeretet jóságos.” Ez azt jelenti, hogy aki igazán szeret, az nagyon szívesen ad, sokkal szívesebben ad, mint kap. Annyira jó a szíve. Vagy aki igazán szeret, nem beszél semmi rosszat senkiről, nem tételez fel semmi rosszat senkiről, nem ítélkezik, nem rágalmaz. Tehát a szeret maga a jóságosság. Nézzük, mit mond még Szent Pál: „A szeretet alázatos.” Ebben az esetben mit is jelent az alázatosság? Ha valakivel valami jót tesztek, akkor szerényen és alázatosan magatokban kell tartani, senki ne tudja meg, hogy milyen jót tettetek a másikkal. Hogy adtatok egy kis pénzt egy családnak, vagy hogy egy szegény családnak egy használt gáztűzhelyet odaadtatok. Vagy megvigasztaltatok valakit, aki nagyon szomorú volt. Ezeket nem kell elmondani, elhíresztelni, mert akkor már el is veszett az értéke. Az emberek előtt nő a tekintélyed, de az Isten semmisnek veszi az ilyen szeretetet. Amit a jobb kéz tesz, azt a bal kéz soha ne tudja meg. Azután nézzük, hogy mit is mond még Szent Pál a szeretetről: „A szeretet önzetlen.” Ez pedig azt jelenti, hogyha valakivel valami szeretetcselekedetet teszel, akkor nem azért kell tenni, mert számítasz valamire, és arra gondolsz, hogy majd ő is visszaadja. Aki igazán szeret, az nem vár viszonzást a szeretetéért. Hogyha meghív valakit, akkor nem biztos, hogy csak olyan valakit hív meg vendégségbe, aki majd biztos, hogy visszahívja, hanem a legszegényebbet is meghívja magához. Ez az önzetlenség, nem várunk viszonzást a szeretetért. Azután a szeretet nagyvonalú. Ez azt jelenti, hogy apróságokkal nem törődik az, aki igazán szeret. A saját akaratát nem akarja mindenáron érvényesíteni a másikon. Mondok erre is egy példát. Új menyecske érkezett a családba. Most még nagy a békesség és a szeretet. Az anyós és a kis menye együtt főznek a konyhában. Éppen húslevest csinálnak, már csak az egész bors hiányzik a levesből. A mama beleönt néhány szemet a tenyerébe, és a menyecske így szól: – Anyuka, várjon, mi nem így szoktuk, mi törött borsot szoktunk a húslevesbe tenni. És erre az anyuka előveszi a törött borsot és azt teszi a levesbe. És csak mosolyog egyet a kis menyére. Hát ennyi az egész, ennyibe került, hogy megmaradt a szeretetük egymás iránt. Azután azt mondja Szent Pál, hogy a szeretet nem féltékeny és nem irigy. Ó, Gyermekeim! A féltékenység annyi kapcsolatot szétzúz. Van két barát, nagyon jól megvannak egymással. De az egyik teljesen ki akarja sajátítani magának a másikat, nem engedi, hogy elmenjen másnak segíteni, nem engedi, hogy másokkal is beszélgessen. Gondolhatjátok, hogy ez a barátság nem tarthatott sokáig. Azután nézzük a házasságokat. Egy házaspárnál nagy volt a szerelem, amikor összekerültek. De sajnos a férfi nagyon féltékeny, ilyen a természete. Amikor mentek az utcán, és jött szembe egy férfi, vagy egy házaspár, és a nő rájuk mosolygott, és köszönt, akkor utána már egy rumlit rendezett. Annyira nem tetszett neki, hogy más férfiakra ránéz vagy köszön nekik, ez már egész beteges féltékenység. És az történt egyik nap, hogy a férfi szabadságot kapott, otthon volt a feleségével. Csöngettek, megérkezett a postás, egy levelet hozott. Kánikula volt, nagy forróság, és ömlött a veríték a homlokáról, szegény postásnak. A feleség már röpült is a csaphoz és egy pohár vizet adott neki. Ott állt a férje is mellette. Egészen belesápadta a férfi. Alig várta, hogy elmenjen a postás, nekirontott a feleségének. –Tudtam, hogy valami van köztetek! És attól kezdve gyanakodott rá. És egy borzasztó elhatározást hozott, elvitte a két kulcsot magával, és az asszonyt bezárta. Vállalta, hogy majd ő bevásárol, de az asszony ne menjen sehová, és a postást ide többé be ne engedje. Kirakott egy leveles szekrényt a kiskapura. Az asszony nem sokáig tűrte ezt az állapotot, pár hétig, de már egészen belebetegedett. Felhívta az édesanyját, az pedig a testvéreit. Eljöttek és hazavitték az édesanyjához az asszonyt. Vége lett ennek a házasságnak. Látjátok, a féltékenység ide vezet, tönkre teszi a kapcsolatokat. Az irigység a másik nagyon csúnya tulajdonság. Az emberek azért irigyek egymásra, mert az egyiknek előbb bújik ki a petrezselyme, mint a másiknak. Mert irigy azért, mert szebb az autója, vagy jobb felesége, vagy férje van. Tehát nagyon sok irigység van az emberek között, és ez megmérgezi az életüket. De még az Istenhez legközelebb állók között is van irigység, a választottak között is. Mesélek nektek egy esetet. Van egy választottam, akinek a gyógyítás kegyelmét adtam. Csodálatosan meggyógyulnak a betegek a keze alatt, Én gyógyítom meg őket, Én Jézus Krisztus. Egyszer csak megismerkedik egy olyan testvérrel, aki megkapta a látás és a hallás kegyelmét is a gyógyítás mellé. Akkor el kezd irigykedni. – De jó neki, meg tudja beszélni a betegek dolgát! Hogyhogy ő megkapja, én meg nem? Milyen sok áldozatot hozok, milyen sok mindenről lemondok, mennyit járok templomba, milyen fáradhatatlanul gyógyítom az embereket. Hát Uram, miért nem adod nekem is ezt a kegyelmet. Addig-addig piszkálta a gonosz őt, amíg beleültette a kételkedés gondolatát. Elment ehhez a testvéréhez és azt mondta neki, hogy bizony ő nem hisz abban, hogy Jézust látja meg a Szűzanyát, hanem a Sátán belebújt Jézus és a Szűzanya alakjában és az mutatkozik neki. Úgyhogy jobb lesz inkább, ha nem is foglalkozik ezekkel a különböző látomásokkal. Elszomorította azt a testvért, kételkedővé tette őt is, Én pedig megbüntettem gyermekemet. Irigységéért egyik napról a másikra elvettem tőle a gyógyítás ajándékát. Azután nézzük, hogy Szent Pál mint mond az igazi szeretetről: „Az igazi szeretet nem fuvalkodik fel.” Nem sértődik meg, nem érzékenykedik. Mindenki azt hiszi, hogy az érzékenység az egy kis aranyos emberi tulajdonság. Hát nem így van! Az egy utálatos rossz emberi tulajdonság, egy negatívum. Erre is mondok egy példát. Engesztelők között történt. Tízen imádkozzák a rózsafüzért, énekelnek, engesztelnek egy templomban, egy városban. Szépen megy ez az engesztelés, mentik a lelkeket. De egyik nap jön a kísértés, a következőképpen. Azt mondja a csoportvezető: – Ide figyeljetek, Gyerekek, nyissátok ki a Hozsannát és mondok egy számot, hogy melyik ének jön, mert most a rózsafüzérnél ezt az éneket fogjuk énekelni, hiszen már nagyon régen énekeltük, és még nem tudjuk olyan erősen. Egy kicsit gyakoroljuk! A többiek mondták, hogy ez nagyon jó lesz, de volt közöttük egy, aki felfújta magát, dühös lett, és azt mondta: – Én ezt nem énekelem veletek! – De hát miért? – Hát azért, mert ez egy csúnya ének! – Csúnya? Hát hogyan lehetne csúnya a Hozsannából bármilyen ének? Csak még nem tudjuk olyan nagyon. – Na látjátok, ezért nem éneklem, mert nem tudom a dallamát. – Hát majd megtanulod. A csoportvezető tudja. – Nem és nem! – erre felállt, összecsomagolt, nem is köszönt, fogta magát és elment. Két hét múlva enyhült meg, akkor tért vissza a csoportba. Hát látjátok, ilyen a felfuvalkodott ember, ilyen ellenszenves. Drága Gyermekeim! Amikor a Mennyei Atya magához szólít majd benneteket, és ott álltok az én ítélőszékem előtt, akkor nem azt fogom tőletek kérdezni, hogy milyen valláshoz tartoztatok, vagy hogy hány rózsafüzért mondtatok el, még azt sem fogom kérdezni, hogy mennyit böjtöltetek, holott ezek fontos dolgok, de mégsem ezzel fogom kezdeni. Hanem azzal, hogy mennyi szeretetet adtatok a körülöttetek élő embereknek? Mégpedig a szorosan körülöttetek lévő családtagotoknak, a férjeteknek, feleségeteknek, a gyermekeiteknek, az unokátoknak, a szomszédaitoknak, a kollégátoknak. Ezt fogom csak kérdezni, semmi mást. És amikor majd jön a feltámadás, nagyon soká, amikor a Mennyei Atya a testeteket a lelketekkel egyesíti, és Én, a feltámadt emberiség felé fordulok, rátok mutatok, és azt mondom. „Jöjjetek a jobb felemre, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a kezdettől nektek készített helyet, azért, mert amikor éhes voltam, ennem adtatok, mikor szomjas voltam, inni adtatok, mikor meztelen voltam felöltöztettetek, amikor beteg voltam, börtönben voltam meglátogattatok. És erre gyermekeim majd megkérdezitek tőlem: Uram Jézus, mikor láttunk Téged éhezni, vagy szomjazni, hiszen nem is éltél itt közöttünk. Mikor láttunk téged betegen, vagy a börtönben, vagy mezítelenül. És akkor én így felelek: ‑ Amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek. Tehát, Gyermekeim ebből láthatjátok, hogy az Utolsó Ítéleten is megmutatkozik, hogy az első és legfontosabb a világon a szeretet. Nyissátok ki a szíveteket mindenki felé, mindegy hogy milyen az illető! Mutassatok példát, hogy lássák az emberek, hogy ti ide jártok, hallgatjátok a Mi tanításainkat, és ez a tanítás megfogan bennetek. És valóban mindenkit szerettek, még azt is, aki szembe jön veletek, és azt mondja, hogy egy szektából jöttetek, mindenkit szeretni kell.
És most elmondom nektek, hogy hogyan van itt jelene a Szentháromság és a Szűzanya. Akkor, amikor kezdtetek gyülekezni, már itt volt az egész Szentháromság, itt álltak középen, most Én voltam középen, aki tartottam a tanítást. A Mennyei Atya jobbról, a Szentlélek balról és mindnyájan ember formában jelentünk meg. Végighallgattuk ezt a tanítást. És most a Szűzanya odamegy közétek. Érezzétek úgy, hogy most ott van veletek szemben. Belenyúl a kebletekbe, és kiveszi a ti szeretettől lángoló, lobogó és dobogó kis szíveteket. Visz magával egy aranyláncot és felfűzi. És így szól hozzátok: Egybe fűzlek benneteket, hogy szeressétek egymást továbbra is, hogy soha el ne szakadjatok egymástól. És most a Szűzanya összekötözi a lánc két végét, és odajön elénk, a Szentháromság elé. Letérdel előttünk, fölnyújtja a láncot hozzánk és így szól: Drága Szentháromság, áldjátok meg az én drága engesztelő gyermekeim szeretettől lángoló szívét. És töltsétek fel a szívüket, a ti válogatás nélküli, feltétel nélküli és önzetlen, örök isteni szeretetetekkel! És akkor a Szentháromság mindegyik tagja, az Atya, a Szentlélek és Én is, egy keresztet rajzolunk a lánc fölé a szívetek fölé. Megáldjuk szíveteket, majd a Szűzanya visszaviszi a láncot közétek, mindenkinek visszateszi a megáldott és feltöltött szívét a keblébe. Azután ide jön elétek, szemben veletek, és a Szentháromsággal együtt egy nagy keresztet rajzol a levegőbe és így szólunk: Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
“Már
az első Gyurcsány kormány idején is világos volt, hogy mekkora tragédia
készül. A ‘szociál’-liberális kormányzat részére meg is érkezett a
figyelmeztetés, – mégpedig kétszer! Először 2004. július 2-án, – majd
2005. június 15-én.
Sir David Attenborough, brit természettudós és dokumentumfilmes, Anglia feltételezett nemzeti kincse másképp gondolja. Nehéz lenne alábecsülni Attenborough munkásságának a brit kulturális életre kifejtett hatását. Bizonyára valamennyien láttunk már néhányat lélegzetelállító dokumentumfilmjeiből, melyeknek legtöbbjét a BBC égisze alatt készítette. Attenborough valószínűleg nagyobb hatással volt a brit kultúrára, mint filmproducer bátyja, Lord Richard Attenborough.
A szeptember 15-én közzétett 
