Kadarkúti Égi Üzenetek 140. Szűzanya: Elégtételi szenvedés

2012.03.20   ÉGI ÜZENETEK                Szűzanya: Elégtételi szenvedés

Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A múltkor a szentgyónással kapcsolatban már beszéltünk az elégtételről. Mielőtt még ezt a témát kifejtem, nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, a rendszeresen járókat is, és azokat is akik Budapestről, oly messziről jöttek el, hogy engeszteljenek,  és lelkeket mentsenek. Most körbejárok, és keresztet rajzolok a homlokotokra, majd egy édesanyai szeretetcsókot lehelek rá.

A gyóntató általában ima formájában adja fel az elégtételt, és ti gyermekeim ezt kiegészítitek egyéb jóvá tételekkel, áldozatvállalásokkal, lemondásokkal, önmegtagadásokkal. Az elégtétel annyit jelent, mint jóvá tétel. Az általad okozott kár kiegyenlítése. Ti emberek, bűneitekkel megbántjátok Isten jóságát, szeretetét, és ezt a kárt egyedül jóvátenni képtelenek vagytok. Helyettetek és értetek is Jézus adja a Mennyei Atyának szenvedésével és kereszthalálával. Jézus a világon elkövetett, és a jövőben elkövetendő összes bűnért elégtételt adott. Ádám és Éva bűnéért, és egyenként, mindannyiatok bűnéért. Én most Szent Fiam szenvedéséből kiemelek néhányat, és bemutatom nektek, hogy ezekkel a konkrét szenvedésekkel, melyik bűnökért szerzett elégtételt nektek a Mennyei Atyánál. Hunyjátok be szemeteket, és nézzétek a megkötözött, ártatlan véresre vert Jézust, ahogy oda ráncigálják a főpapok, Pilátus és Heródes elé. Igazságtalan vádak özönét borítják rá, és ő hallgat. Ezért a hallgatásért egy katona vaskesztyűs kezével szájon vágja, elered az orra vére és a szájából is folyik a vér. Azért nem szól vissza, hogy elégtételt adjon Istennek azért, amiért ti emberek a rágalmakat dühösen, haraggal, veszekedéssel és panaszkodással fogadjátok. Elégtételt adjon azok helyett, akik ezeket a hazug elítéléseket másokra rázúdítják, és a tisztességes emberek becsületébe belegázoljanak. Hogy elégtételt adjon az ítélkezők helyett, akik mindig mások hibáiról fecsegnek, ahelyett, hogy a maguk hibáival törődnének. Ti, drága Gyermekeim, már a lelki fejlődésnek egy olyan magas fokán áltok, hogy nem szoktatok rágalmazni, hazug ítéleteket mondani. De előfordul, hogy átsuhan a gondolatotokon egy rossz gondolat, valakiről, aki titeket megbántott, vagy kimondjátok ezt az elítélő szót érte. Soha ne ítélkezzetek, mert úgy ítélnek meg majd benneteket, ahogyan ti ítélitek meg egymást. Gyermekeim, itt áll előttetek Jézus az ostorozó oszlop mellett. Minden ruhát letéptek róla, nézzétek, hogy meggörnyed, kezeivel próbálja eltakarni mezítelenségét a kaján, vigyorgó szeme előtt. Képzeljétek el, hogy meztelenül odakötöznek benneteket egy város lakossága előtt egy villanyoszlophoz, és csúfolnak, nevetgélnek rajtatok. Újjal mutogatnak rátok. Bizony ez a keresztény-üldözéskor előfordulhat. Érezzétek a legszentebb, legtisztább, legártatlanabb ifjú Jézus szégyenét. A hatodik parancsolat ellen elkövetett bűnökért adott ezzel elégtételt. A mai fiatal lányok kacér bűnre ingerlő öltözködéséért. Az ízléstelen szex kártyák, folyóiratok nézegetéséért, a ma már általánossá vált házasságon kívüli testi kapcsolatokért, a házasságtörésekért, a züllött társaságon belüli szexért, a fajtalankodásokért, a test áruba bocsátásáért. Nézzétek, mit tesznek Szent Fiammal, rákötözik az oszlopra, és hosszú ideig elől, majd hátul ostorozzák. Friss hosszanti sebeiből hull a vére, még az arcát sem kímélik, szemét majdnem kiverik. Mikor köteleit elvágják, erőtlenül belehull Szent vérének tavába, amely a lábánál összegyűlt. Az ostorozás elégtétel a testi sértésekért, a verekedésekért, a gyilkosságokért, abortuszokért, és azokért a kényes nyafogó gyermekeinkért, akik a legkisebb testi fájdalomra panaszkodással, sírással válaszolnak, és rögtön fájdalomcsillapítóhoz nyúlnak. Most Megváltótokat leültetik, egy véres, piszkos katona köpenyt borítanak a vállára, és fejére egy töviskoszorút nyomnak, a tetejére még rá is vágnak egy bottal. Sebeiből patakokban ömlik a vér, leköpdösik, botokkal böködik, kövekkel dobálják, majd letérdelnek előtte, és nevetve imádják: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Ezzel a gőgért, az önteltségért, mások megvetéséért, nevetségessé tevéséért, a csúfolódásért, a kárörömért ad Jézusunk elégtételt.  Drága Engesztelőim!  Ebben a csúfolódásban nektek is részetek van, amikor elítélő szavakat mondanak rátok, hogy jártok az engesztelésre, szentfazéknak neveznek, meg hogy csúsztok-másztok a templomba, meg a zarándokhelyekre. Tekintsétek ezt a csúfolódást nagy értéknek, mert miért is lenne a tanítvány különb a mesterénél. Jézust is sokat csúfolták, most hallottátok. Jézusotok megkezdi keresztútját, görnyedten vonszolja magát, a kereszt kemény fája csontig belefúródik vállába, szinte megállás nélkül ütlegelik, hajtják, és a vérveszteségtől végtelenül szomjas. Nem dobja el keresztjét, hanem végigviszi, mert bűneitekért elégtételt nyújt az Atyának. A kényelemszeretetért, az önsajnálatért, a szenvedés, betegség, lelki szenvedés miatti zúgolódásért, káromkodásért, a lustaságért, a hatalmon lévők zsarnokoskodásáért, kegyetlenkedéséért, a munkabérek visszatartásáért. Az Úr Jézus szenvedésének és kínhalálának minden pillanatával, minden csepp elhullajtott vérével, verítékével, könnycseppével elégtételt, jóvátételt adott bűneitekért, és csak ezért nyerhetitek el az örök életet.

Nézzük, hogy van jelen ma a Szentháromság, és a Szűzanya. A Mennyei Atya királyi trónján ül, szomorúan nézi az emberiséget, ahogy bűnökben hever, csak vár a megtérésre, de egyre fogy a türelme. A szenvedő Jézust látjátok, véresen, piszkosan, vállán nehéz keresztjével. Én, Édesanyátok, megfogom Szent Fiam véres kezét, és vezetem Atyám felé. Ti, engesztelőim, mögöttem vagytok, imádkoztok az emberiség megtéréséért. Mire odaérünk Jézussal Atyám trónja elé, Szent Fiam összerogy a fáradtságtól. Fejét az Atya ölébe hajtja és így szól: Ó, Atyám, látod, hogy szenvedek, minden fájdalmammal jóvá akarom tenni gyermekeid bűnét, hogy kiengeszteljem helyettük drága Atyai Szíved. Bocsáss meg nekik kedvemért, mert nem tudják, mit cselekszenek! Tekints az előtted ülő Engesztelőidre, hallod, hogy kérik irgalmadat? Ó, gyermekeim! Mondjátok utánam: Örök Atya felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért, és az egész világ bűneiért. Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Köszönöm, hogy velem imádkoztatok. Az Atya int a Szent Lélek Istennek, aki galamb alakjában a bűnös emberiség fölé röpül és kegyelmekkel árasztja el. Újra sokan megtérnek. Látjátok még tart az Atya türelme. Mosolyogva néz rátok, és szeretettel megáld benneteket, mert hiszen a ti imáitokat tudta kegyelemmé alakítani. Most a Szentlélek az Atyához repül, majd emberi alakot vált. A Mennyei Atya a trónja előtt, a szenvedő Jézus a keresztjére támaszkodva, és Édesanyátok, mind a négyen megáldanak benneteket az elégtételért adott hála lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

A Duna TV kirakat című műsorában: Kopjafák, fafaragás, Tiffany lámpák és Tiffany üvegezés

Felkészülés a szükségállapotra? Teljes hatalom minden amerikai forrás felett

Március 16-án Barack Obama egy új végrehajtási utasítást írt alá, ami egy korábbi, 1950-ben a katasztrófákra való felkészülésről kiadott utasítást egészít ki, teljes hatalmat biztosítva az elnöki hivatalnak az Egyesült Államok valamennyi erőforrása felett háború vagy vészhelyzet esetén.

Az Országos Védelmi Erőforrás Felkészülés utasítás felhatalmazza az ügyvezető hatalmat, hogy saját belátása szerint ossza el a rendelkezésre álló energiát, a megtermelt javakat, a közlekedési forrásokat, az élelmiszert, sőt a vizet is, a nemzetvédelem és a biztonság nevében. Az utasítás nem csupán háború idejére szól, hiszen az utasítás egyik funkciója az erőforrások feletti hatalom és irányítás átvételére vonatkozik béke idején előálló szükséghelyzetekben.

Az utasítás 101. paragrafusa a következőket tartalmazza:

„Ezen utasítás célja a felhatalmazások átruházása és a nemzetvédelmi erőforrásokra vonatkozó politika és programok kezelése a módosított 1950-es Védelmi Termelés törvény alapján (továbbiakban: a Törvény).
(b) a hazai ipari és technológiai háttér folyamatos felülvizsgálata szükséges annak megállapítására, hogy ezek kielégítik-e a békeidőben valamint vészhelyzetek esetén felmerülő igényeket, különös hangsúlyt fektetve a legkritikusabb erőforrásokra és termelési forrásokra, beleértve az alvállalkozókat és szállítókat, anyagokat, szakképzett munkaerőt és szakembereket; – Fehérház

Emellett az ügyvezető hatalom valamennyi ága külön felhatalmazást kapott a végrehajtási utasítás hatálybalépése idejére, beleértve az élelmiszer- és vízellátást valamint egyéb források szétosztása feletti hatalmat is.

A nemzetvédelmi és országos felkészülés céljából kiadott végrehajtási utasítások nem új keletű intézkedések az Egyesült Államok történelmében, de minden alkalommal, amikor bevezetésre kerültek az ország valamilyenfajta alkotmányos válságon ment keresztül, aminek eredményeként az elnök diktatórikus hatalmat gyakorolt a nép felett. A polgárháború alatt Abraham Lincoln felfüggesztette a szólás és a sajtó szabadságát valamint visszavonta a Habeas Corpus elvét és az alkotmányban biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot. Az I. Világháború alatt, amikor a kongresszus nem volt hajlandó kiterjesztett felhatalmazást biztosítani Woodrow Wilson elnök számára a háborús törekvések támogatására, az elnök végrehajtási utasítást adott ki, ami teljes hatalmat biztosított számára minden üzleti tevékenység, iparág, a közlekedés, az élelmiszerek és egyéb gazdasági területek felett.

Az Egyesült Államok polgárai mindkét esetben csak az elnök halála után kapták vissza alkotmányos jogaikat.

Az Egyesült Államok gazdaságának alapját az erőforrások és az energia szabad áramlása valamint az állampolgárok szabad vásárláshoz és eladáshoz való joga alkotja. Bármilyen beavatkozás ebbe a gazdasági folyamatba hiányokhoz, áremelkedéshez és társadalmi zavargásokhoz vezet. Egyelőre nem világos miért írta alá Barack Obama a végrehajtási utasítást, de talán összefüggésben lehet az Izraelből érkező hírekkel, amelyek szerint egy Irán elleni taktikai vagy stratégiai támadás esélye egyre nő. A hírre a Brent nyersolaj hordónkénti ára 3 dollárral emelkedett Európában, a WTI nyersolaj pedig 2 dollárral lett drágább az Egyesült Államokban.

Minden jel arra mutat, hogy az Obama kormány egy hosszú, elnyújtott háborúra készül a közel-keleten, de legalábbis egy olyan válságra számítanak, ami szerintük szükségessé teszi, hogy felülírják az alkotmányban számukra biztosított hatalmat és a nemzetvédelem nevében átvegyék az irányítást az Egyesült Államok erőforrásai felett. A végrehajtási utasítás mellett a katasztrófára való felkészülés állami és egyéni szinten is egyre erősödik, így nem túl merész azt állítani, hogy az ország hangulata egy olyan esemény vagy katasztrófa felé mutat, ami komoly helyi és országos felkészülést igényel.

Forrás: The Examiner

Obama nem tud mit kezdeni az iráni "elektronikus függönnyel"

Nemrég Barack Obama kifogásolta, hogy az iráni vezetés egy "elektronikus függönyt" hoz létre az ország védelmére, hogy megakadályozzák az országba a szabad információáramlást. Szabad információáramlás alatt azt kell érteni, hogy a nyugati szenny szabadon ömölhet be az országba. Pornográfia, közösségi hálón szervezett vallásellenes lázítás, és az iráni kultúra züllesztése a nyugati keverék-zenék terjesztésével.

Mivel ez elsődleges amerikai érdek, ezért Obama kijelentette, hogy az irániakat hozzá kell segíteni a szabad információáramláshoz, és ezért az USA majd tenni fog. Hogy egészen pontosan mit, azt nem tudni. Valószínűleg nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert ilyen se Afganisztánban, se Irakban, se Líbiában nem volt.

Azt tudni kell, hogy ez az elektronikus függöny nem csak a polgári hálózatot érinti, hanem elsősorban katonai vonatkozású. Mivel Iránnak elsősorban az Egyesült Államok - és nem a szomszédos arab államok - az elsődleges ellensége, ezért az iráni védelem rendszerszinten az amerikai haderő sajátosságai mentén van felkészítve. Kielemzik a gyengeségeket, az erősségeket, a leigázott országokban használt stratégiákat, és ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az amerikai hadműveleteket meg lehet szakítani, ha a drón csapásmérő erőt kiiktatják vagy hosszú távon ellehetetlenítik.

Bizonyára emlékeznek még arra az amerikai drónra, amelyik felett az iráni védelmi erők átvették az irányítást, és leszálltak vele az ország területén. Ha egyszer megtették, miért ne tennék meg többször? Esetleg nem kémrepülőgéppel, hanem a nukleáris létesítmények felé tartó rajjal. Még lelőni sem kell. Egy ilyen védelmi háló nagymértékben csökkenti az amerikai csapásmérő erőt anélkül, hogy iráni katonák életébe kerülne.

Az amerikai vezetés már hosszú ideje munkálkodik azon, hogy ellensúlyozza ezt a védőhálót. Nem véletlenül növekedett meg az utóbbi években az Iránnak eladott szoftverek száma. Trójai falóként vonultak be az országba a rejtve működő, külön erre a célra írt programok, hogy támadás esetén megkönnyítsék a védelmi rendszer kiiktatását. Csakhogy ezen a téren is falba ütköztek, mert az iráni vezetés több stratégiailag fontos termék vonatkozásában is betiltotta a szoftverbehozatalt a nyugati országokból. A hazai cégek nagyarányú támogatásával ellensúlyozzák az import okozta hiányokat, és az ország ezen a téren lassan önellátóvá válik. Ezzel több téren is gátat állítottak az inváziós előkészületek elé.

Az internet korlátozása ellehetetleníti a közösségi hálókon keresztüli lázítást, vagyis a nyugati titkosszolgálatok a már megszokott módszerrel nem tudják tömegbázishoz juttatni a külföldről pénzelt ellenzéket. A szoftverbehozatal korlátozása pedig végképp feladta a leckét az amerikai vezetésnek. Obama nem véletlenül mondott olyanokat, hogy "új irányelveket kell kidolgozni az amerikai cégeknek, hogy megkönnyítsék számukra Irán szoftverekkel való ellátását".

Meglehet, hogy az Irán elleni nyílt agresszió hamarosan kezdetét veszi. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a már megszokott módszerek az iráni viszonyok között is működni fognak, közel sem olyan egyértelmű, hogy az amerikai haderő Iránban is ki tudja majd használni "technológiai fölényét".

Fenyvesi Áron

Lavrov: "A Pentagon nem tudja felmérni Irán megtámadásának következményeit"

Az orosz külügyminiszter egy orosz napilapnak adott interjúban újból felhívta a figyelmet az iráni atomprogram elleni katonai beavatkozás katasztrofális következményeire, és figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a beavatkozás egy újabb, a térségből kiinduló fegyverkezési versenyt indíthat el. "A CIA és az USA hivatalnokai is elismerték, hogy nincsenek információik az iráni atomprogram katonai vonatkozásairól, sem olyan döntésről, ami bizonyítaná, hogy egyáltalán lennének katonai vonatkozásai. Mindazonáltal egy Irán elleni katonai beavatkozás egyenes következménye lenne, hogy a politikai vezetés meghozza ezt a döntést, és Irán rendelkezik a kellő kapacitással ahhoz, hogy atomfegyvert állítson elő."

Lavrov kiemelte, hogy országa Iránt nem csak mint baráti államot védi, de próbálja elkerülni a Közel-Keletről kiinduló nukleáris fegyverkezési verseny beindulását. Hozzátette, hogy Izrael csak és kizárólag azáltal tudta kialakítani a térségben jelenleg uralkodó zavaros viszonyokat, hogy a Nyugat ellátta az országot atomfegyverekkel. "Ha egy valós támadás megkezdődik Irán ellen, ez a tényező lesz az, ami miatt a harmadik világ valamennyi országa felismeri, hogy csak akkor nem kell semmiféle külső kényszerítő erővel számolnia, ha atomfegyverrel rendelkezik." Ennek alátámasztására Észak-Koreát hozta fel példaként, ugyanis az ország folyamatosan fejleszti és teszteli az újabb nukleáris technológiákat, és ezt a lépését soha nem követte valós támadás az Egyesült Államok részéről. Lavrov kijelentette: a Pentagon lehet még nem ismerte fel, de épp az Irán elleni ellenséges retorika fogja rávezetni az országot az atombomba előállítására.

Molnár István

Holnap nem áll le a BKV - A kérdés: mit áldoznak fel helyette?

Nemrég döntés született arról, hogy a kormány garanciát vállal a BKV hiteltörlesztésére. Persze mi mást tehettek volna? A fővárosban lakik az ország lakosságának mintegy egyötöde, ha leáll a tömegközlekedés, azzal a Fidesz sikeresen kivágta maga alatt a fát. A kormánypárt népszerűsége a választások óta a felére csökkent, így nem tehettek mást. Egyelőre tovább folytatódhat a munkavállalók kizsákmányolása, valamint az ilyen-olyan ürüggyel nagy pénzek osztogatása a felső vezetésnek, hogy ez az állapot fennmaradhasson.

Ennek a lépésnek két fontos üzenete van. Egyrészt, ezzel a kormány kijelentette, hogy azokon a területeken, melyeknek az alapvető működések szempontjából nem szabad csődbe menniük, a kormány kész azonnal bármekkora felelősséget vállalni, mert nincs más megoldásuk arra, hogy a rend felboruljon. A kormánynak semmilyen terve nincsen a stratégiai ágazatok működtetésére, csak vész esetén azonnali tűzoltásra avatkozna be. Viszont akkor beavatkozik. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy tovább folytatódhat a felelőtlen eladósodás, mert a kormány úgyis adja a pénzt, ha baj van. A felvett pénzeket pedig teljesen logikátlanul használják fel, mert semmi szükség arra, hogy biztosítsák a működési egyensúlyt, majd a kormány kimenti őket. Marad a felelőtlen vezetés, marad az eladósodottság, maradnak a szinte már megalázónak nevezhető fizetések.

Felmerül a kérdés: miből fogja fizetni a BKV a március végén lejáró hitelét, és miből fedezi a következő négyet, aminek törlesztése áprilisban esedékes? Innen-onnan, a dolgozók fizetéséből, meg más forrásokból zárolt összegekből? Mert a kormány egyelőre a hitelek meghosszabbítására vállal garanciát, de a következő részletekre még nem nevezték meg, hogy honnan teremtik elő a forrásokat. Ki lesz a következő célpont?

Másrészt, ez a döntés szép lassan olyan terheket ró a kormányra, amiket egy idő után nem fognak elbírni. Nem csak arról van szó, hogy kezdődik a BKV-val, aztán majd jön a következő. Már a BKV is újabb hiteleket tervez felvenni a jegykezelés korszerűsítésére, ami a bevételeket lényegesen növelni nem fogja, de újabb adósságot jelent, amiért cserébe csak a látszatot kapják. Ha arra a látszatra játszanak, hogy itt "európai színvonalú" tömegközlekedés van, közölnénk velük, hogy a beléptető rendszer kiépítése nem minden, a buszok napi rendszerességgel döglenek be az út közepén. A kormány politikusai próbálnak erre nem figyelni, elvégre ők autóval járnak.

Halmozódnak a hitelek olyan dolgokra, amik jelen feltételek mellett akár fölöslegesnek is nevezhetőek, miközben a járműpark lassan használhatatlanná válik, mert már az alapvető karbantartási feladatokra sincs pénz. A kormány valószínűleg már tisztában van saját bukásával, és csak időhúzásra játszik. Mondván, hogy majd a következő kormány elintézi. Nem csak a BKV úgynevezett "kimentéséről" van itt szó, a tömegközlekedés állapota az elmúlt két évtized politikáját tükrözi!

Molnár István

A kormány az orvosokon spórolná meg a BKV kimentését?

A hazai médiában robbanásszerűen terjed a hír, miszerint a kormány hatalmas fizetésemelést adna az orvosoknak. Ha a hír igaz, az dicséretes, bár egyelőre semmi nem látható belőle, nem árt a hír kapcsán kiemelni a konkrétumokat rövid és hosszú távon. Kiderülhet ugyanis, hogy nem emelésről, hanem újabb rövid távú kiadáscsökkentésről van szó. A kilátásba helyezett több mint 65 ezer forintos fizetésemelés bár jól hangzik, de nem árt megemlíteni, hogy amit kézhez kapnának, az ennek jóval kevesebb mint a fele.

Szócska Miklós államtitkár már a rezidensek által gyűjtött felmondó nyilatkozatok államtitkári iratmegsemmisítőn történő bezúzásáról álmodozik, miközben az ígért pénzekből még egy forintot nem kaptak meg, az érdekképviselet pedig még nem reagált a kormány ajánlatára. A kérdés, hogy az egészségügy jelenlegi helyzete mellett el lehet-e hallgattatni ennyivel az orvosi érdekképviselőket.

Ugyanis a hangzatos ajánlat ellenére jelen van az az apró hiba, hogy a tényleges fizetésemelésekhez újabb törvénymódosítás kell. Most nem kapnak semmit. "Majd". Ismerős már ez a hozzáállás, az elmúlt két évtized erről szólt. Közben a kórházakban hullik a vakolat, a betegek a várakozó termekben ülve a falak belső tartalmát szabadon nézegethetik, míg az orvosok annyi pénzért dolgoznak éjt nappallá téve, amennyibe az államtitkár vacsorája kerül valamelyik "menő" étteremben. A kifizetésekhez szükséges törvénymódosítás természetesen nem ma vagy holnap esedékes, hanem "nyáron". Majd több hónap múlva, addig még van idejük kitalálni valamit, hogy miért nem megvalósítható a jelenlegi jogi keretek között.

Tehát majd nyáron, akkor is csak esetleg.

Mi az, ami most, és már egyértelmű? Hogy a kormány az orvosok bérén csökkenti a kiadásokat. A kormány az ügyeleti díjakat azonnal és határozatlan időre befagyasztja. Erről azonnal törvény születik, nem kell nyárig várni. A túlmunkával kapcsolatos pótlékot nem az új, emelt, hanem a 2011-ben érvényes alapbér alapján fizetik. Persze az adókulccsal játszadozásnak köszönhetően ez így összességében kevesebb pénzt jelent, mint tavaly. Adnak, vagy elvesznek? Egyelőre elvesznek, a többit "majd meglátjuk".

Ez a "majd nyáron" közel 86 ezer embert érint, de nyáron sem a kifizetés esedékes, hanem a törvénymódosítás megtárgyalgatásának elkezdése. Csak szép lassan, ahogy szokták, végülis a kiadáscsökkentés már megvolt, hogy mit adnak, azt meg jó alaposan át kell gondolni. A nyárból lassan ősz lesz, akkor majd újabb egyeztetések. Ha nem fogadják el a feltételeket, akkor a további tényezők miatt megint újabb törvénymódosítás kell, ami ráér majd tavasszal. Addig mi történik? Az orvosok túlóráznak, pénzt kevesebbet kapnak érte, a fizetésemelés pedig várat magára.

Az államtitkár pedig nevetve bezúzza a felmondó nyilatkozatokat.

Fenyvesi Áron

Orbán: Melyik dőljön hamarabb, a tömegközlekedés, vagy az ellátórendszer?

Jelenleg ennyi a kormány mozgástere. Bár Orbán mindig is a mozgástér növelésére törekszik - elvégre az ilyen mondvacsinált diktátoroknak szokása az ilyesmi. Most Brüsszel szankcióit kihasználva akarnának újabb bevételekhez jutni, a kérdés csak a hogyan. Erre egyelőre a Policy Agenda jelentéséből lehet következtetni, de nem tartjuk elképzelhetetlennek, elvégre Orbán mindig szívesen lát újabb 150 milliárd forintot. Az új gyakorlat szerint Brüsszel kijelenti, hogy elvesszük a semmit, erre az Orbán-kormány pedig azt válaszolja, hogy jó, de akkor mi majd elvesszük a valamit a néptől, hogy ellensúlyozzuk ezt a pótolhatatlan veszteséget.

A kohéziós források befagyasztása annyit jelent a gyakorlatban, hogy Magyarország csak a rendelkezésre álló keret 71%-át hívhatja le. Mivel a kormány tervei szerint a legrosszabb esetben is csak 29%-át használnák fel az elérhető pénzeknek, ezért ez pontosan nulla forint veszteséget jelent. A Fidesz ennek ellenére ezt szörnyűséges veszteségnek kommunikálja, amit bizony ellensúlyozni kell egy 150 milliárdos kiigazító csomaggal. Ez a csomag újabb adóemeléseket, más célra elkülönített források zárolását tartalmazza. Miért is? Hogy ellensúlyozzák azt a nulla forint veszteséget, amit a brüsszeli szankciók okoztak.

Világos. A nép vállán a terheket növelik, de az uniós forrásokat azt a világért sem használnák fel. Pedig felhasználhatnák, arra van. No de akkor miből éhezne a nép?

Ez a kép gyakorlatilag azt mutatja, hogy nem tudják kifizetni se a "béremeléseket", se a BKV kimentését, ezért mondvacsinált indokkal azonnal pénzhez kell jutniuk valamilyen úton-módon. Természetesen nyár elején kell költségvetési kiigazítást csinálniuk. Miért akkor? Mert akkorra van betervezve az orvosok érdekképviseletének felajánlott béremelés, addigra lejár a BKV több hitele is, amit nem tud kifizetni, és a kormány átvállalja. Ha nem vállalja át, leáll a tömegközlekedés. Ha az orvosok nem kapnak béremelést, tömegesen mondanak fel, és az egészségügyi rendszer omlik össze.

A kormány nyaka körül szorul a hurok. A kohéziós források csökkentése csak ürügy, mert amennyit fel akarnak használni, az továbbra is elérhető, és szó nem volt az elvételéről. Egyébként nem árt megemlíteni, hogy a kormány már másodszorra használja fel ürügynek a kohéziós források csökkentését. Mikor Brüsszel bejelentette a szankciót, azonnal el is fogadtak egy 30 milliárd forintos "kiadáscsökkentő" csomagot. Ezúttal a kiadáscsökkentés elmarad, ugyanis a kormány már így is 6700 kormányzati alkalmazott elbocsátásával nyitotta az évet. Egy biztos: a kormányszóvivőt fogják utoljára leépíteni. A többi kormányzati alkalmazott pedig számoljon azzal, hogy ő előrébb van a listán!

Fenyvesi Áron

Vandalizmus, gyűlöletbeszéd: keresztényellenesség Európában 2011-ben

Hozzávetőlegesen 160, Európában történt keresztényellenes incidenst ismertet Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának (OIDCE) 2011-es jelentése, amelyek március 19-én, hétfőn tettek közzé a központ honlapján.

A világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység: A COMECE, a az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa szerint világszerte a vallási indítékú üldözések 75-80 százaléka keresztények ellen irányul. Minden évben 170 000 keresztény veszíti életét hite miatt, míg a súlyos üldözést elszenvedő hívők száma megközelíti a 200 milliót. Az Open Doors holland keresztény alapítvány tanulmánya alapján a keresztényüldözés mértékét tekintve az ötven országot felsoroló lista élén álló, sztálinista Észak-Korea után következik Irán, Szaúd-Arábia, Szomália és az északnyugat-afrikai ország, Mauritánia. Gyakran hallunk az iraki, szíriai, egyiptomi, pakisztáni keresztény közösségek ellen elkövetett támadásokról. Ehhez képest Európában nincs nagy probléma, azonban a krisztofóbia a szabadság kontinensén is jelen van, még ha nem a máshol tapasztalalt mértékben és brutalitással is, hanem enyhébb és szofisztikáltabb formában. 

Az európai keresztényellensségről készült jelentés készítői leszögezik: ma nincs sem európai szintű, sem nemzeti szintű jelentési metódus, ami alapján teljes képet és pontos statisztikákat kapnánk a keresztényellenes, krisztofób megnyilvánulásokról. Amint azt Martin Kugler, a bécsi szervezet vezetője a Magyar Kurírnak kifejtette (a vele készült interjút hamarosan olvashatják): a nekik jelentett (és a sajtóban megjelenő) esetekre támaszkodnak, amelyeknek megpróbálnak utánajárni, és csak akkor publikálják őket, ha tényleg keresztényellenesnek bizonyulnak – előfordul, hogy ez nem nyer bizonyosságot. 

A figyelőközpont először 2010 végén tett közzé egy riportot a témában a 2005-2010 közti időszakról. Mint a mostani jelentésben írják, 2011-et a vallásról való nyílt vita jellemezte, aminek kiemelkedő esetei volt, amikor a norvég merénylőt, Andres Breiviket tévesen „keresztény fundamentalistának” írták le, de voltak pozitív lépések is: az OECD országainak közgyűlése bátorította az európai keresztényellenességről szóló vitát és a keresztények negatív megítélését elősegítő törvények felülvizsgálatát. Ugyancsak üdvözlendő, hogy az európai emberi jogi bíróság másodfokon felülvizsgálta a bíróság elsőfokú döntését, és végül úgy határozott, hogy az olasz iskolai keresztek nem sértik senki világnézeti meggyőződését. 2012 elején pedig az új, jobboldali spanyol kormány felülvizsgálta a szocialisták által bevezetett „állampolgári oktatás” tantárgyat, ami a gyakorlatban szexuális felvilágosítás és Kugler szerint egyfajta egyházellenes ideológiai indoktrináció volt. 

A vallásellenes esetek többsége a keresztények ellen irányul

Mint említettük, Európára kiterjedő felmérés nincs, de három országos tanulmány enged némi betekintést a jelenség világába. Nagy-Britanniában a Premier Christian Media 2009-es felmérésére válaszolók 66 százaléka szerint éri diszkrimináció a keresztényeket hazájában, 71 százalék szerint növekedik a médiában a keresztények kiszorítása, a munkahelyeken 61, a közéletben pedig 68 százalék szerint éri hátrány a keresztényeket. A bírósági gyakorlatban az egyenlő bánásmódot követelő törvényeket rendre a keresztények hátrányára értelmezik. A keresztény hitre pedig a szekularizáció, a közöny és az iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt. 

A skót kormány 2011 novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult. 2010-11-ben összesen 693 vallásellenes incidenst jelentettek, ami 10 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és ennek 58 százalékát a katolikusok ellen, 37 százalékát a protestánsok ellen, 2,3 százalékát a zsidók és 2,1 százalékát az iszlám ellen követték el. A Franciaországban elkövetett vandál támadásoknak 84 százalékban keresztény szent helyek estek áldozatul, főleg templomok és temetők, valamint szobrok. 

Kugler rámutatott: kétféle problémával állunk szemben, intolerancián a keresztények közéletből, médiából való kiszorítását, marginalizációját értik, valamint az egyes személyek és csoportok keresztényellenes megnyilvánulásait. Diszkrimináción viszont a törvényi hátráltatást, ami rendszerszintű, jogalkotási probléma – tipikus példái a „gyűlöletbeszéd” elleni törvények, amelyeket „diszkriminatív egyenlőségi törvényeknek” neveznek a jelentésben, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné. Ennek tipikus példája, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény tanítás homofóbnak bizonyul a törvény tükrében (a keresztényellenes megnyilvánulások viszont ezzel szemben a szólásszabadság részeként értelmezendők).

Diszkrimináció

Elsőként a diszkriminatív eseteket tárgyalja a jelentés, így a vallásszabadság (19), a szólásszabadság (12), a lelkiismereti szabadság (12) ellen és az említett diszkriminatív egyenlőségi politika miatt elkövetett (10) keresztényellenes tetteket. 

Tipikus példája az elsőnek, amikor Spanyolországban szekularista csoportok támadást indítanak az egyetemi kápolnák ellen, például Barcelonában 2011 januárjában, ahol a miséket is megzavarták, így végül fel kellett függeszteni a megtartásukat. Ugyancsak ekkor, a spanyoloknál Zújar városában egy tanárnak el kellett távolítani a keresztet a közös íróasztalról, mert két kollégája sértőnek találta azt. A szólásszabadság elleni diszkrimináció volt, amikor ugyancsak 2011 januárjában Németországban 1500 eurós büntetést kapott Günther Annen, amiért egy abortuszklinikával szemben demonstrált. Franciaországban és Németországban is többször megesett, hogy életpárti tüntetést, keresztény terhességi tanácsadást akadályozott meg vagy nehezített a hatóság, vagy épp bepereltek orvost azért, mert hajlandó volt segítséget nyújtani a homoszexualitásból való kigyógyuláshoz. Különösen kirívó esetei a lelkiismereti szabadság megsértésének, amikor keresztény orvosokat, nővéreket akarnak kötelezni abortuszok elvégzésére, az abban való asszisztálásra, vagy, mint Spanyolországban, ahol egy orvost arra köteleztek, hogy tájékoztassa az abortuszra jelentkezőket a lehetőségekről, ha ő nem hajlandó elvégezni a beavatkozást. Emlékezetes volt annak a brit házaspárnak az esete, akiket azért pereltek be és fenyegettek meg, mert nem voltak hajlandóak egy homoszexuális párnak kiadni egy szobát. Németországban betörték egy gyógyszertár ablakát, aminek a tulajdonosa nem árult eset utáni tablettát. Ugyanide tartozik a lengyelekre és írekre nehezedő nemzetközi nyomás abortuszellenes törvénykezésük lazítására.

Intolerancia 

Az intolerancia alatt a közéletből való kiszorítás (14), a vallási szimbólumok elleni eseteket (19) és a rágalmazásokat (18) sorolják fel. Ilyen volt, amikor Spanyolországban a húsvéti szünetet „trimeszteri szünetnek” nevezték át; az iskolai keresztek ügyei szerte Európában; a brit próbálkozás arra, hogy tiltsák meg azokban a templomokban a házasságkötést, amelyekben nem hajlandóak összeadni homoszexuális párokat; ide tartozik az, amikor a franciáknál megtiltottak egy életpárti felvonulást a közrend megzavarásának lehetősége miatt (17 eset, köztük ez is, több fejezetben is szerepel); vagy amikor Zágrábban homofóbiával vádoltak egy hittanárt, csak mert azt tanította, ami a katekizmusban van. Spanyolországban pedig meg akarták szüntetni a fiúkat és lányokat külön osztályban oktató iskolák (ezek főleg egyháziak) állami támogatását. 

A jelentés leszögezi: a vallási szimbólumok viselése, kihelyezése mindenkinek alapvető joga. Ennek ellenére számos esetben kötelezik munkaadók a munkavállalóikat ezek eltávolítására. Ez egyes törvények szűk értelmezéséből következhet például Nagy-Britanniában. Svájcban egy bevándorlóklub azt indítványozta, hogy távolítsák el az ország zászlójából a keresztet, mivel az nem tükrözi többé a multikulturális társadalmat. 

A művészet, amelynek autonómiája széles körben elismert, állandó terepe lett a keresztényellenes megnyilvánulásoknak - mutat rá Kugler. 

Vandalizmus, támadás

Végül a gyűlölet vezérelte incidensek következnek (nem összetévesztendők a gyűlöletbeszéddel, itt olyan bűnügyekről van szó, amelyekben csupán súlyosbító tényező a gyűlölet általi motiváltság): 18 gyűlöletvezérelte eset, majd a vandalizmus és megszentségtelenítés esetei (50, ebből 30 templom elleni, 12 temető elleni).  

A gyűlölet vezérelte bűncselekmények talán a legsúlyosabbak közé tartoznak, mint személyek ellen elkövetett támadások: ilyen volt, amikor a madridi ifjúsági világtalálkozó résztvevőit támadták meg ellentüntetők, és egyiküket kórházba kellett vinni; vagy amikor a brüsszeli prímást megdobták tortával; amikor Ausztriában maszkos vandálok támadtak meg egy abortuszellenes irodát; Európa-szerte pedig többször előfordult, hogy életpárti demonstrálókat támadtak meg, vagy amikor kopt templomokat támadtak meg szerte a kontinensen. 

Kugler a Kurírnak leszögezte: a krisztofóbia számos jele ellen nem törvényekkel kell küzdeni, hiszen akkor épp ugyanabba a hibába esünk, mint a kritizált gyűlöletbeszéd-törvények. A legtöbbször az oktatás, felvilágosítás a legjobb módszer. Ugyanakkor a vallásszabadságot sértő törvényeket meg kell változtatni. 

Történelmi előjogok és semlegesség

A jelentésben számos felmerülő kérdésre is próbálnak válaszolni a szerzők. Sokak kérdezik, ha a keresztények többséget alkotnak, hogyan lehetnek diszkriminálva. Kugler kérdésünkre rámutat: ha egy embernek van a kezében a mikrofon, hangosabb lesz, mint a csendes tömeg. Dél-Afrikában is úgy diszkriminálták a négereket, hogy ők voltak a többség. Emellett a vallásukat valóban gyakorlók viszont kisebbségben vannak a kontinensen. Az intolerancia jelei nem értelmezhetőek csupán a történelmi privilégiumok elvesztésének jeleiként sem, ráadásul ezek a privilégiumok gyakran teljesen megindokolhatóak, és nem jelentik más vallások automatikus diszkriminációját. Egyes egyházak állami támogatásának számos logikus oka lehet, például a kompenzáció korábban elvett javakért egykor kommunista országokban, vagy épp a közjóhoz való hozzájárulás.  

Végül a jelentés a vallásszabadsághoz tartozó fogalmakat értelmezi, leginkább a szekularista csoportok értelmezését vitatva. Rámutatnak: a vallásszabadság nem csupán egyéni, hanem kollektív jog is. Az ateista csoportok azért tévednek, amikor hasonló elbánást követelnek maguknak, mint a vallások, mert aki nem gyakorol egy vallást sem, az nem tudja kifejezni világnézetét imával, szertartásokkal, rítusokkal. Felhozzák, hogy a lelkiismereti szabadság csak egyéni jog, így keresztény intézmények, például kórházak nem élhetnek vele. Ez azonban – mutat rá a jelentés – sehol sem szerepel a nemzetközi jogban. Ugyancsak kérdéses, hogy ezen szekularista csoportok kit képviselnek (például az Európai Humanista Szövetség), mivel tagságuk elenyésző, és hibásan gondolják, hogy mindenkit képviselnek, aki nem gyakorló vallásos vagy egyháztag. 

Ezek a csoportok a szekularizmus jelentését is hibásan értelmezik, mivel az nem jelenti azt, hogy az államnak vallásellenesnek kell lennie, és hogy a köztereken, közintézményekben ne lehetnének vallási szimbólumok. A vallási szimbólumok puszta jelenléte a nemzetközi jog szerint egyáltalán nem sérti senki vallási meggyőződését. 

A riport felkérés arra is, hogy aki valamiféle intoleranciát vagy diszkriminációt tapasztalt a vallása miatt, az lépjen ki az anonimitásból – szögezte le március 19-i, hétfői nyilatkozatában Veres András szombathelyi püspök, akit az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) bízott meg a OIDCE tevékenységének nyomon követésével. – Az európai püspökök ott állnak azok mögött, akik úgy érzik, nem tartják tiszteletben a jogaikat, és emlékeztetnek, hogy a vallásszabadság érték, amelyet védeni kell, hogy továbbra is a kontinens békéjének egyik oszlopa legyen – jelentette ki a magyar főpásztor. 

Kugler elmondta: a jelentés csak az első lépés, aminek célja egy átfogó kép nyújtása. 

A bécsi OICDE az EU Alapvető Jogok Platformjának tagja. A teljes jelentés az OIDCE honlapján olvasható.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Japán lelőné az észak-koreai műholdat

Japán védelmi minisztere, Naoki Tanaka nemrég figyelmeztette Észak-Koreát, hogy le fogják lőni az ország alapítója 100. születésnapjának tiszteletére felőtt műholdat, ha az megközelíti a japán légteret. Tokió most PAC-3 légvédelmi rakéták telepítését fontolgatja a Szakisima szigeten. Az észak-koreai műhold fellövésére valamikor április 12 és 16 között, délelőtt kerül sor.

A környező országok védelmi politikáját nagyon megmozgatta a műhold fellövésének híre: Japán területi egységét félti a szomszédos nagyhatalmak kiújuló területi követelései miatt. Dél-Korea szintén készültségben lesz, ugyanis a műholdat egy ballisztikus rakétával állítják földkörüli pályára, és az első fokozatban kiégett hajtóművek Dél-Korea területén fognak lezuhanni (a második pedig a Fülöp-szigetek környékén).

Az Egyesült Államok szerint az észak-koreaiak csak újabb rakétakísérletre készülnek, tehát Japán nem csak saját területi egységét félti, hanem az USA támogatását tudhatja maga mögött mint amerikai érdekszféra. A védelmi minisztérium közleménye arra enged következtetni, hogy az észak-koreai japán érdekellentét mögött Oroszország bekerítésének keleti műveletei zajlanak.

Japán AEGIS rendszerekkel felszerelt rombolókat irányít a térségbe és a földi Patriot rendszerek is megkezdik szolgálatukat a Szakisima-szigeteken. Figyelembe véve, hogy Japán amerikai érdekszféra, és azt a tényt, hogy Oroszország keleti határai mentén ugyanazokat a rendszereket telepítik, mint Oroszország északi és nyugati határainál a NATO, már nem kell semmin meglepődni.

Molnár István