A posztszovjet szellemi elit útkeresése
The Economist
The Economist
Az orosz értelmiség sokkal szabadabb, mint a Szovjetunió idején volt,
az értelmiségiek többsége mégis inkább kiszolgálja a hatalmat, mintsem
hogy kritikusan lépne fel - írja a The Economist.
Mi az oka annak, hogy az orosz szellemi élet elvesztette az
intellektuális erejét? Lehetséges, hogy a kritikus hangokra csak a
diktatúrában van szükség, és a többé-kevésbé működő parlamentáris
demokráciában nem?
Az orosz értelmiség színeváltozását jól szemléltei Szolzsenyicin
pályája. A nemrég elhunyt Nobel-díjas író a hetvenes években azért
ostorozta az általa csak a pejoratív ‘obrazovanscsinának', vagyis
‘képzetteknek' nevezett réteget, mert ahelyett, hogy az elnyomottak
nevében szólalt fel, inkább kiszolgálta a hatalmat. A sors iróniája,
hogy a szovjet időkben az üldözés elöl külföldre menekülő író aztán
maga is a hatalom kedvencévé vált. Miután visszatért Oroszországba, a
liberális értelmiség nem túl nagy lelkesedéssel fogadta az
immár nyugatellenes Szolzsenyicint. Vlagyimir Putyin viszont
elzarándokolt hozzá, sőt, még a temetésén is tiszteletét tette.
A 19. században az orosz értelmiség még kritikus volt a hatalommal
szemben, a szovjet időkben azonban elfeledkezett legfőbb feladatáról. A
bolsevikok eleinte üldözték a független értelmiséget, de aztán
békülékenyebbnek bizonyultak. Lenin és Sztálin célja mindenekelőtt az
értelmiség politikai befolyásának felszámolása volt, de a kultúrát nem
akarták kiirtani. A szovjet rezsimet nyíltan nem bíráló művészeket nem
csak megtűrték, de támogatták: dolgozhattak, külföldre is utazhattak,
és a pártvezetés számára fenntartott szanatóriumokban pihenhettek,
„feltéve, hogy kiszolgálták a bolsevik államot".
A The Economist Andrej Zorin oxfordi történészt idézi, aki
szerint Sztálin felismerte, hogy „az atomfizikusok agya sem fog, ha nem
élvezhetnek bizonyos szabadságot". Márpedig a fegyverkezési versenyben
a Szovjetuniónak nagy szüksége volt a tudósokra. A kutatókat és
mérnököket megbecsülték, az atomfizikusok elkülönített telepeken éltek,
és még csak a pártba sem volt kötelező belépniük. A kutatótelepeken az
atomfizika mellett a kultúra is virágzott. A tudósok szórakoztatása
érdekében itt ugyanis még a betiltott művészek - mint például Vlagyimir
Viszockij - is felléphettek.
A kommunizmus évtizedeiben azonban lassan mégiscsak kialakult a
legalább részben független értelmiség. Egy idő után a sok tudóst már
nem tudta felszívni a hadiipar. A társadalmi ranglétrán előrelépni nem
tudó, munkanélküli értelmiség körében terjedni kezdtek a liberális
eszmék. Idővel az értelmiség ismét önálló osztállyá kezdett válni. „Nem
voltak ellenzékiek, róluk is az állam gondoskodott. De elegük volt az
szovjet ideológiából, és kritikusan viszonyultak a rezsimhez.
Civilizált körülmények között szerettek volna élni és sorbaállás nélkül
akartak élelemhez jutni. De a Szovjetunió felbomlását nem óhajtották."
Az értelmiség a gorbacsovi reformok lelkes támogatója volt. Azt
remélték, hogy álmaik a peresztrojka segítségével megvalósulhatnak a
Szovjetunió szétesése nélkül. Reményeik azonban nem váltak valóra -
írja a londoni hetilap. „Az értelmiség diadalának paradoxona az, hogy a
győzelmének köszönhetően összedőlt szovjet birodalom maga alá temette
az értelmiséget is." Az értelmiség a Szovjetunió idején kritizálta
ugyan az rezsimet, és a kommunista vezetés néha büntetett, de a
szellemi elitet mégiscsak a rendszer tartotta el. A Szovjetunió
felbomlásával ez véget ért. „Az államnak már nem volt szüksége rájuk.
Menedzserek és üzletemberek kellettek, akik meg tudták akadályozni az
éhínséget és a teljes gazdasági összeomlást."
Az üldöztetés kultuszát ápolgató, a magát az ellenállás hőseként
beállító értelmiség marginalizálódott. A rezsimváltás után sok tudós
emigrált, mások - mint például Borisz Berezovszkij - az üzleti életben
próbáltak érvényesülni, vagy emberi jogi szervezeteknél kezdtek
dolgozni. „De az 1991-es átalakulás után mint osztály képtelenek voltak
a szabadság érdekében fellépni és tartós intézményrendszert
kialakítani."
Az ideológiai és gazdasági összeomlás végképp szétzilálta a szellemi
elitet. „A kapitalizmus idegen az értelmiségtől. Az értelmiség a
monarchiában érzi otthon magát, a normális polgári társadalomban nem
találja a helyét." Az értelmiség kezdettől fogva elutasította a jelcini
liberális reformokat, az állam tekintélyét helyreállító Putyint viszont
támogatta. Szolzsenyicin, aki Jelcin kitüntetését nem volt hajlandó
átvenni, Putyin elismerését nagy megtiszteltetésnek tekintette: sok
értelmiségivel egyetemben ő is Oroszország nagyságának újjáélesztőjét
látta a volt elnökben. Az orosz szellemi elit jelentős része támogatja
az újjáéledt nacionalista törekvéseket, és persze boldogan elfogadja a
kormány által osztogatott támogatásokat. Nem csoda, hogy a tudósok és
művészek többsége egyáltalán nem kritikus az új rezsimmel szemben.
Olyannyira nem, hogy elnöki mandátumának lejártakor jeles művészek,
egyebek között Nyikita Mihalkov filmrendező nyílt levében igyekezett
rábírni Putyint, hogy maradjon hatalmon.
A kevés ellenzéki értelmiségit pedig elhallgatatják, de sokszor még
csak erre sincs szükség, mert úgysem érdekel senkit a kritikus
értelmiség véleménye. A The Economist
emlékeztet Anna Politkovszkaja meggyilkolása utáni hallgatásra:
néhányan sajnálkoztak ugyan, de az emberek nem mentek az utcára, és még
a temetésén is csak kevesen jelentek meg. „Putyin elnök azzal az
érzéketlen megjegyzéssel tudta le a dolgot, hogy Politkovszkaja
írásainak minimális hatása volt Oroszországban. A legszomorúbb az, hogy
igaza volt."
„Oroszország sokkal szabadabb, mint a szovjet időkben. Nem
demokratikus, de azért nem is totalitárius állam. Az őszinte beszédre
jóval több lehetőség kínálkozik, mint korábban, de az értelmiség csak
ritkán él vele." Márpedig ahhoz, hogy az orosz vezetés visszaéléseit és
a korrupciót visszaszorítsák, elengedhetetlen az értelmiség
szerepvállalása. „Oroszország nem újulhat meg az értelmiség segítsége
nélkül" - idézi a brit lap a kommunistákkal soha megbékélni nem képes
Szergej Bulgakov 1909-es szavait.
http://www.economist.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése