Kommerszant
Bármely szempontból is vizsgálja az ember a dolgok állását, az orosz
kormány valamennyi külpolitikai lépésének hátterében az olaj és a gáz
húzódik meg. Ez a kapcsolat korábban is nyilvánvaló volt – írja a
moszkvai napilap kommentárja –, de nem annyira, mint napjainkban. A
Gazprom egykori elnöke, aki ma Oroszország elnöki székében ül, vagyis
Dmitrij Medvegyev valamennyi külpolitikai jellegű tanácskozását
egyfajta agresszivitás jellemzi, mely szorosan kötődik a szénhidrogén
üzlethez. Ez irányítja a Dél-Amerikával kapcsolatos politikát, a
fegyverüzletet és így tovább.
Az amerikai Nemzeti Hírszerző Tanács (NIC) legutóbbi jelentése szerint
Oroszország csak akkor képes hatalmának növelésére, ha az olaj
hordónkénti ára 50-70 dollár fölé emelkedik. Orosz adatok is azt
bizonyítják – írja a Kommerszant
–, hogy ez alatt a jóléti remények csak az olaj és gáztartalékok
rovására tarthatók. Ebben az esetben sem a gázkitermelő Gazprom, sem
pedig az olajkitermelő Rosznyeft nem képes megfelelni a várakozásoknak,
hasznuk pedig elvész, hisz eddig is ők voltak az ipar fejőstehenei, az
export 65-75 százalékát realizálva.
Ezt elkerülendő nem marad Oroszország számára más lehetőség, mint agresszívan betörni olyan piacokra, ahova a világ többi része nem merészkedik, vagy melyektől politikai megfontolásból marad távol. Például Líbia ilyen ország, melyet a nyugati tőke túl kockázatosnak ítél, vagy Venezuela, mely antiimperialista megfontolásból kiparancsolta területéről a nyugati cégeket. Mindkettő igen attraktív az orosz üzletek számára, különösen, hogy nem kell tartaniuk versenytársaktól.
A mára már gazdaságivá terebélyesedő pénzügyi válság még inkább szükségessé teszi, hogy Oroszország elfoglaljon minden szabadon hagyott helyet. A romló beruházási kedv az olaj- és gáziparban különösen kilátástalanná teszi az állapotokat. Elmélyítette a külföldi tőke részéről érzékelhető bizalmi válságot az orosz törvényhozás azon döntése is, mely külföldi befektetők elől elzárja a gyors haszonnal kecsegtető projekteket. A gáz- és olajiparra rátelepedő állam, a maga monopolhelyzetével visszaélve, máris ellehetetlenített számos kis és középvállalatot, melyekben egymás után áll le a munka. Ez a folyamat visszahat a két nagy energetikai iparágra, csökkentve azok lehetőségét a technológiai megújulásra és a termelés bővítésére.
Az ekként kialakult helyzet nagyon paradox – állapítja meg az elemzés. Az állami monopólium egyrészt tönkreteszi a Gazprom és a Rosznyeft esélyeit, másrészt a kormányzat máris arra kényszerült, hogy kockázatos külpolitikai lépésekkel és agresszív üzletpolitikával segítse lehetőségekhez a két óriást új piacok megszerzésével. Például Venezuelában vagy Líbiában…
Ezt elkerülendő nem marad Oroszország számára más lehetőség, mint agresszívan betörni olyan piacokra, ahova a világ többi része nem merészkedik, vagy melyektől politikai megfontolásból marad távol. Például Líbia ilyen ország, melyet a nyugati tőke túl kockázatosnak ítél, vagy Venezuela, mely antiimperialista megfontolásból kiparancsolta területéről a nyugati cégeket. Mindkettő igen attraktív az orosz üzletek számára, különösen, hogy nem kell tartaniuk versenytársaktól.
A mára már gazdaságivá terebélyesedő pénzügyi válság még inkább szükségessé teszi, hogy Oroszország elfoglaljon minden szabadon hagyott helyet. A romló beruházási kedv az olaj- és gáziparban különösen kilátástalanná teszi az állapotokat. Elmélyítette a külföldi tőke részéről érzékelhető bizalmi válságot az orosz törvényhozás azon döntése is, mely külföldi befektetők elől elzárja a gyors haszonnal kecsegtető projekteket. A gáz- és olajiparra rátelepedő állam, a maga monopolhelyzetével visszaélve, máris ellehetetlenített számos kis és középvállalatot, melyekben egymás után áll le a munka. Ez a folyamat visszahat a két nagy energetikai iparágra, csökkentve azok lehetőségét a technológiai megújulásra és a termelés bővítésére.
Az ekként kialakult helyzet nagyon paradox – állapítja meg az elemzés. Az állami monopólium egyrészt tönkreteszi a Gazprom és a Rosznyeft esélyeit, másrészt a kormányzat máris arra kényszerült, hogy kockázatos külpolitikai lépésekkel és agresszív üzletpolitikával segítse lehetőségekhez a két óriást új piacok megszerzésével. Például Venezuelában vagy Líbiában…
http://www.kommersant.ru/doc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése