Minden Pekingen múlik
Sor kerülhet-e Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök és Ma Jing-csiu (Ma Yingjiu) - a 2008-ban az „Egy Kína" tézist kétségbe nem vonó Kuomintang utódpárt színeiben megválasztott, és ezért Peking számára függetlenségpárti elődjénél elfogadhatóbb - tajvani elnök csúcstalálkozójára? Ezt a kérdést elemezte Ku Er-tö (Ku Er-de) a China Times című tajvani folyóiratban.
Amikor
Ma Jing-csiu elnök bejelentette, hogy megpályázza a KMT-CPC (a hajdan
Csang Kaj-sek nevével fémjelzett Kuomintang Tajvanban működő
utódpártja) elnöki tisztségét, sokan követték nagy figyelemmel, mire
fogja felhasználni a pártot. A következő ebből adódó kérdés az, hogy
mikor kerül sor egy Hu-Ma dialógusra? Maga Ma elnök ilyen kérdéseke nem
felel, mindazonáltal az általa vezetett kormányzat tagjai azt
érzékeltették a sajtóval, hogy ilyen találkozóra 2012 tavasza és 2013
kezdete között kerülhet sor - vagyis akkor, ha Mát négy év után
újjáválasztják és még mielőtt Hu mandátuma lejárna: ez az időszak lenne
„a lehetőség ablaka".
A több mint egy éve hatalomra jutott
tajvani elnök következetesen a Tajvani-szoros két oldala (Tajvan és a
kontinentális Kína) közötti kapcsolatokat állítja központi helyre
tennivalói között. Miután az állam ás a kormánypárt vezetését egyaránt
a kezébe ragadta és a sziget legerősebb politikai személyiségévé vált,
ésszerű az a feltételezés, hogy központi kérdés számára, milyen
örökséget hagy maga után és milyen helye lesz a történelemben.
Amennyiben Mának sikerülne eddig példa nélküli áttörést elérni a
Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban, például egy
szimbolikus találkozást létrehozni Hu kínai elnökkel, beírná nevét a
történelemkönyvekbe.
Mit érhet el Ma Jing-csiu ezekben a
kapcsolatokban? Erre vonatkozó politikájában két pontra összpontosít.
Először is erősíteni kívánja a bizalmat a szoros két oldala között és
el szeretné kerülni a fölösleges feszültséget és versengést. Másodszor
pedig erősíteni szeretné a gazdasági kapcsolatokat a két oldal között.
Ami az első pontot illeti, az a tény, hogy kormányának sikerült
megfigyelői státuszt szereznie a World Health Assembly (WHA) nevű
nemzetközi szervezetben (amit tehát Peking nem vétózott meg), olyan
sikerként lehet elkönyvelni, amely Ma Kína-politikájának eredménye. A
második pont tekintetében a Ma-kormány szeretne egy gazdasági
keretegyezményt elérni Pekinggel (Economic Cooperation Framework
Agreement - ECFA).
A megfigyelői státusz elnyerését nem lenne
helyes egyszerűen a két oldal közötti kölcsönös bizalom
melléktermékének tekinteni, az az érv is helytállónak tűnik, hogy ez a
státusz abból következik, hogy Peking a Ma-kormányzatot preferálja.
Peking hozzájárulását „nagylelkű gesztusként" is lehet értékelni. Azt,
hogy a WHA-státusz egyedi eset vagy olyan áttörést jelent, amely azt
jelzi, hogy Tajvan a nemzetközi közösség résztvevője lehet, még nem
lehet megmondani, a szoros két oldala közötti kapcsolatokban Kínáé az
utolsó szó.
A gazdasági keretegyezmény, az ECFA (létrejöttének
kérdése) a sziget különböző iparágainak érdekeit érinti. Amennyiben
Peking kedvezményes elbánást biztosít bizonyos tajvani termékeknek, az
feltétlenül érinti majd a hazai ipar érdekeit. Ehhez azonban Pekingnek
saját otthoni érdekkonfliktusait is kezelnie kell. Hasonlóképpen,
Tajvan igényei az ECFA tekintetében a másik fél kezdeményezéseitől
függenek. Peking ebben az esetben is gyakorolhat „kegyet" Tajvan
irányában, de úgy is felfoghatja a kérdést, mint alkalmat bizonyos
gazdasági műveletekre Tajvannal.
Egy ilyen keretegyezmény
tekintetében Tajvan számára nagy tétet jelent, hogy egyenlő elbánást
nyerne Kínával vagy éppen kulcspozícióra tehetne szert a
tárgyalóasztalnál. Példa lehet erre Ma Jing-csiu nemrég tett
kijelentése, amelynek értelmében reméli, Kína és Tajvan hamarosan
megegyezésre jut „a hagyományos írásjelek olvasását és az
egyszerűsített írásjelek írását illetően". (Jelenleg a szigeten mindkét
vonatkozásban eltérő rendszert alkalmaznak, ami Peking bizalmatlanságát
fokozza, mivel elszakadási törekvések jelét látja benne - Globusz). Ez a bejelentés azonnal bírálatot váltott ki Tajvanon, az elnöki hivatalnak gyorsan visszakoznia kellett.
Az
írásjelek kérdése nem egyszerűen a hagyományos és az egyszerűsített
kínai írásjelek miatt kényes, hanem a Kínával való „megegyezés" vagy
„egyetértés" miatt. A tajvaniak nem hajlandóak elfogadni egy olyan
típusú szoros-közi megállapodást, amely megváltoztatná kulturális
gyakorlatukat, és a kormányzat nem is rendelkezik olyan kényszerítő
eszközzel, amely alkalmas lenne egy, az írásjeleket érintő „kulturális
forradalom" véghezvitelére. Ha a tajvani társadalom bízik magában, a
tajvani kultúra befolyásolhatja Kínát. Hasonlóképpen, nem várható el a
tajvani kormánytól, hogy kulturális megállapodást kössön egy olyan
kormánnyal, amely népét arra kényszeríti, hogy „zöld gátat" építsen az
interneten.
A Tienanmen-téri 1989-es események június 4-i
évfordulóján Ma elnök idén is nyilatkozatot tett, amely nem tért el
Kínával kapcsolatos korábbi álláspontjától. Az erőteljesebb
megfogalmazásokat kerülő stílus egyrészt azt tükrözte, hogy a tajvani
vezetés tudja: Kína nem hagyja befolyásolni politikáját a tajvani
vezetők által, és mutatja azt is, miként kell a tajvani vezetőknek
önkontrollt gyakorolniuk. Megválasztása után Ma elnök kijelentette:
„Mindig nehéz volt olyan együttműködési tárgyalásokat elérni, aminőkre
törekszünk", mert a tajvaniak „nyilvánvalóan nem gondolják, hogy a
kínai (pekingi - Globusz)) kormányzási forma megfelelő számukra". Éppen
ezért Tajvan számára kívánatos lenne felvetni a tárgyalásokon Kína
politikai rendszerének kérdését - mivel azonban ez nyilvánvalóan
lehetetlen, nagyon nehéz elérni a mindkét fél által követett célt,
nevezetesen az előrelépést a politikai kérdésekben.
A látszat
arra utal, mintha a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban
áttörés készülődne. Közelebbről vizsgálva azonban kitűnik, hogy
továbbra is a másik féltől (Kínától) függ minden. Ha tehát Ma tajvani
elnök ilyen áttöréssel szeretné biztosítani helyét a történelemben, a
feladat rendkívül nehéznek tűnik - fejezi be a tajvani politikai
gondolkodás dilemmáit érzékeltető fejtegetését a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése