Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a múlt pénteki
MÁÉRT-ülésen (Magyar Állandó Értekezlet) kijelentette, hogy „jelenleg
egyre erősödő keleti szél fúj a világgazdaságban”, de Magyarország
nyugati zászló alatt hajózik és így kell kihasználnia a Kelet látványos
felemelkedésének gazdasági lehetőségeit. Erre még visszatérünk.
Mi történik jelenleg régiónkban? Kína kezdi gazdasági befolyása alá
vonni a közép-európai térséget. A kínaiak tőkeerősségével és
ajánlataival pedig nem tudnak versenyezni azok a nyugati cégek, akik
ezidáig monopolhelyzetben zsákmányolhatták ki a környező országokat,
beleértve hazánkat is. Páni félelem lett immár úrrá az eddig magabiztos
nyugati kapitalista pénzügyi- és gazdasági csoportok háza táján.
Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a kínaiak dinamikus mozgásával, ezért
elhamarkodott és egyben árulkodó, a tehetetlen düh szülte
kinyilatkoztatásokba bocsátkoznak.
Lássunk néhány példát. A kínai cégek egyelőre elsősorban az
infrastruktúra iránt érdeklődnek, ilyen jellegű beruházásokra pedig a
kínai bankok nagyságrendekkel alacsonyabb kamatlábbal nyújtanak
kölcsönöket, illetve építőipari cégeik jóval a megszokott árszint alá
menve nyernek tendereket. Jó példa erre a tavalyi lengyelországi eset,
amikor a Covec (a kínai államvasutak leányvállalata) 30%-kal (!) ígért
alá a többi ajánlattevőnek két nyilvános pályázaton, amelynek célja az
volt, hogy megépüljön az A2-es autópálya két szakasza Lódz és Varsó
között. Ezek után nem csoda, hogy a „sárkány” győzött a kiírt tenderen
és így megköthették az első kínai kivitelezőhöz köthető, nagyszabású
európai fejlesztésről szóló szerződést.
Hasonló példa a Kínai Export-Import Bank esete, amely 170 millió
euróval (közel 47 milliárd forinttal) finanszírozza egy híd építését a
Dunán Belgrádban, Szerbiában. Ahol a nyugatiak nemrégen bombáztak, ott a
kínaiak építenek: látványos kettősség. A szomszédos Horvátországban a
kínaiak fogják kivitelezni az új zágrábi repülőtér munkálatait,
Bulgáriában pedig hamarosan kínai ipari körzetet alakítanak ki a
főváros, Szófia közelében. De menjünk tovább: Romániában a szélenergia
nyújtotta lehetőségek kiaknázásában segédkezne a Kínai Fejlesztési Bank,
ezenfelül pedig az ázsiai ország egymilliárd eurónyi összeget fektetne
be a román energiaágazatba, illetve a mezőgazdaságba és a bányászatba.
A keletebbi Moldovában az ún. kínai tengerentúli mérnöki csoport
egymilliárd eurós infrastrukturális programba fog, ami a teljes moldovai
gazdasági növekedés (GDP) 10%-át (!) teszi ki.
Nyilván a fenti példák csak a kezdetet jelentik. A jobb feltételekkel
adott hiteleket és építési ajánlatokat látva érthető, hogy „egyesek”
egyáltalán nem örülnek az ázsiai üzletemberek jelenlétének. A vesztüket
érző nyugatiak (cionkapitalista gazdasági erők) többször azzal
vádaskodnak tehetetlen dühükben, hogy Kína visszaél (!) a jelenlegi
gazdasági klímával és felhasználja az európai gazdaságok válságát arra,
hogy piacot szerezzen. A németek arra gyanakodnak, hogy „a kínai állam
közvetlen és szabálytalan (!) segítséget nyújt a térségünkben
terjeszkedő leányvállalatoknak”, ezért ezek a cégek minden lehetséges
veszteség elviselésére hajlandóvá és képessé válnak. „Ha a mi cégeink
is 500 millió dolláros állami segítséggel a hátuk mögött indulhatnának,
akkor mi is olcsóbb ajánlattal állhattunk volna elő. Társaságaink így
nem tudnak tisztán versenyezni a Kínai Népköztársasággal” – mondta a
minap Ulrich Paetzold, a brüsszeli Európai Építőipari Szövetség
vezérigazgatója. Angela Merkel, Németország púpos kancellárja is
hasonlóképpen fogalmazott a napokban.
Na és? Teljesen természetes, hogy egy állam a saját vállalatait
támogatja. Amúgy a kínaiak tehetnek róla, hogy az európai államok szinte
mindegyike egy pöcegödörhöz hasonlít? Maguknak csinálták a bajt:
liberalizmus, szabadelvűség, hedonizmus, puhányság. Az elmúlt évtizedek
társadalompolitikája meghozta immár egyre látványosabb eredményét ezen
országokban, amit egy szóval lehet jellemezni: LEÉPÜLÉS. És még a
kínaiak szégyelljék magukat, hogy kihasználják az adandó lehetőségeket?
Mellesleg amikor fordítottak voltak a viszonyok, a nyugatiak sokkal
gátlástalanabbul viselkedtek Kínával szemben (lásd a XIX. századi
ópiumháborúk esetét, amelyről korábban már írtunk).
Egyébként iszonyatosan nehéz lehet elviselni a megalázó vereséget az
európai gazdaság eddigi cionkapitalista irányítóinak. Hiszen eddig a
Nyugat a térségünkben monopol, egyeduralmi helyzetben volt és
gyakorlatilag különösebb erőfeszítés nélkül vihették ki innen a
nyereséget. De ennek a világnak nemsokára vége. Ende. Konyec filma. Az
uzsorás nyugati bankokra pedig a kutyának sem lesz szüksége többé: ezért
a páni félelem.
De minek köszönhető a kínaiak átütő sikere? Többek között annak, hogy
ők nem a célországok kivéreztetésére, lenullázására törnek, hanem
tisztességes, normál profitot akarnak elérni és jobban figyelembe veszik
a másik fél érdekeit is. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a Nyugat
teljesen „beszorult”, ráadásul az USA sincs enyhén szólva sem abban a
helyzetben, hogy megakadályozza Ázsia térnyerését, hiszen számukra is a
kínaiakkal kötött alkuk határozzák meg a puszta létezést is. Amennyiben
a kínaiak kivonnák immár több ezer milliárd dollárra rúgó amerikai
befektetéseiket az USÁ-ból, akkor ott lámpaoltás lenne és irány a
kőkorszak. Ez nyilván Kínának sem érdeke – többek között a rengeteg
amerikai atomfegyver miatt -, ezért ők kivárásra játszanak. Az idő pedig
nekik dolgozik. Mindezek tetejébe pedig a Nyugat utolsó védekezési
lehetősége is megszűnt létezni, hiszen Kína az esetleges, a kínai árukat
érintő védővámokra rendszeresen elsöprő gazdasági választ ad. A kocka
tehát el van vetve, csak a homokórában maradt még egy kevés homok. De
lassan az is lefolyik.
Tehát egyre erősebb keleti szelek fújnak a világgazdaságban. Igaz. Mi pedig nyugati zászló alatt hajózunk. De miért is?
Berényi Sebestyén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése