A bűn nem hozza magával a bűnhődést?

- Sportszakértőnk elemzése, a fogadási csalásokról -

Amikor (ismét) recseg-ropog az ország szekere, és egyre növekszik a mélyszegénységben vergődő családok száma, az ország irányítói szokásuk szerint az óriási bajokról megpróbálják elterelni a közvélemény figyelmét. Mostanság a „gumicsontot” a fogadási, tipp-mix csalások jelentik. Pedig ez nem újdonság. Hazánkban a milliárdos hasznot hozó manipuláció minimum egy évtizede működik, és nem csak a futballban, hanem más csapatsportágakban is honos ez a fajta biznisz.

1. Vizes esetek

1998-ban, miután itthon is elindult hódító útjára a tipp-mix fogadás - lehet hogy meglepő -, kajak-kenuban akadt az első jelentősebb hazai botrány. Mostanság a sportág egyik jelentős képviselője az egykori többszörös olimpia bajnok is tagja volt annak a négyesnek, amely biztos favoritként a hazai rendezésű, szegedi világversenyen „csak” második lett. Ez kimagaslóan jó nyereményt jelentett, s az akkori mendemonda szerint nem véletlenül engedett ki a finisben a magyar négyes hajó…

Ez kisebb vagyont jelentett azoknak, akik arra tippeltek, hogy toronymagas esélyesként mégsem nyernek. Állítólag a hazai fogadóirodákban „tutira” mentek, több helyen is feladták a „váratlan” tippet. Persze bizonyíték nem volt.

A víznél maradva, a kajak-kenuról ugorjunk a vízilabdára. 2004-ben történt: vesztegetés miatt négy hónapi, egy év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság O. Andrást, aki hat évvel azelőtt milliókat ajánlott föl a Ferencváros vízilabdacsapatának, hogy veszítsenek el egy nemzetközi kupamérkőzést. A jogerős ítéletben megállapították: 1998. március első napjaiban a vádlott több alkalommal felkereste az FTC férfi vízilabda szakosztályát, azzal, hogy a montenegrói Budvancsa Ridicsa nevű csapattal nemzetközi kupameccset játszó csapat veszítse el a mérkőzést.

O. András ugyanis nagy összeget tett fel a tipp-mixen, s ha veszít a Fradi, kilencmillió forintos nyereményt vehetett volna fel, amiből adósságait akarta kifizetni. A mérkőzés előtt, még a népligeti uszodánál ismét találkozott a vezetőkkel, akiknek ekkor már négymillió forintot ajánlott föl. A vízilabdások viszont elutasították a kérést, a Fradi pedig idegenben győzött. A meccs után a csapat játékosai arra lettek figyelmesek, hogy egy férfi a csapatkapitánnyal kiabál: – Imre, nem ebben egyeztünk meg! A szövetség vezetői ekkor feljelentették O. Andrást. Az elítélt az eljárásban tagadta a bűncselekmény elkövetését, ügyvédje pedig azzal érvelt, hogy vesztegetést csak úgy lehet elkövetni, ha valaki a kötelességét megszegve biztosít előnyt a másiknak.

2. Milliókért sem adnák ki a felvételeket

 A kétezres évek közepe táján egy kötetlen jó hangulatú beszélgetésen, amelyen néhány akkori a futballban ismert személyiség vett részt, az alábbi párbeszéd zajlott le:

- Nem tudtok a hétvégére valami tutit? – vetette fel egyikük a társaság tagjainak.

- Csak sejtéseim vannak – mondta a „jól informált”. – Állítólag a biztos kieső megveri a papíron még dobogóért küzdőt, annak otthonában. Már ki is adtam a határ túloldalán élő ismerősömnek, tegye meg a meccset. Kell a sietség, mert előfordult, hogy a meccs napján már nem lehetett a „tutira” fogadni. Piszkosul levitték az oddsot, vagy lezárták a meccset.

Ezután a hazai futballban akkoriban történt érdekes esetet mesélt el:

- Képzeljétek, valaki jelezte felém, hogy olyan felvételei vannak, amelyek megrengetnék a magyar focit. Valahol ott lapul egy páncélszekrény mélyében. Velünk határos nyugati ország egyik fogadóirodájában a biztonsági kamera felvételei alapján látszik, hogy külföldön is közismert magyar futball személyek, köztük akkori klubja melegítőjében megjelent focista (!), - felveszik a csinos nyereményt. Nézzétek, ha birtokomba jutna a film, akkor sem adnék túl rajta több milliókért sem, mondjuk egy kereskedelmi csatorna javára. Hogy miért? Nos, nem akarok idő előtt távozni az élők sorából...

 3. Válogatott meccsben is megegyeztek?

Állítólag a kezdett kezdetén, amikor nálunk, szűz területre betette a lábát a „tipp-mix-maffia”, a különböző csapatokban két-három egyén volt „megvéve”. A rossz nyelvek szerint állandó havi juttatást kaptak, valutában, fixben. Nekik kellett „elintézni” az öngólt, a 11-est, a góllövőket, avagy a félidőben ki vezet, hogy a végén az esélytelen fordítson. A kétezres évek közepéig legalább 30 meccs, s annak minimum 60 fellépője került gyanúba. Még válogatott meccseket is „letutizhattak”.

És az is előfordult 2004 őszén, hogy nemzetközi porondon szereplő fővárosi csapatunk kapcsán sokan arról beszéltek, hogy az idegenben megnyert találkozó után az itthoni visszavágón a félidőben az ellenfél fog vezetni. Be is jött az „ezerszázalékos” tipp a balkáni együttes ellen, amelynek hazájában korántsem sem meglepőek a hatalmas „nagy pénzt” hozó váratlan eredmények. Összekötőkben pedig állítólag egyik oldalon sem volt hiány.

Oknyomozásunk hosszú évek alatt feltekert fonalát visszagombolyítva, emlékezhetünk arra is, hogy a a kilencvenes évek végén, a kétezres esztendő elején általában egy budapesti szórakozóhelyen találkoztak a szálakat mozgatók, és a beavatott focisták. Itt előfordultak mások is, információink szerint még a média is képviseltette magát.

Már akkor is divat volt a szomszédos szlovákiai, osztrák irodákban való fogadás, ahol a magyar tipp-mix-szel ellentétben szólóban is lehetett nagy téteket rakni. Itthon is kerültek már meleg helyzetbe játékosok, avagy közeli hozzátartozóik, amennyiben nem realizálódott a „tuti”.

Óriási üzletről volt és van is szó. Az utóbbi egy évtizedben a váratlan – általában a határ túlsó oldalán megtett – eredmények összességében milliárdokat hozhattak a konyhára. Magyar érdekeltségű nemzetközi meccseken is előfordultak megbeszélt eredmények. A fogadási bizniszt irányítók állítólag még arra is hajlandóak voltak, hogy lefizessék, persze euróban a külföldi – a Kelet-Európából érkező - játékvezetőt.

Az más kérdés, hogy hiába tett meg mindent a bíró a levajazott eredményért, ha a „béna” magyar még a büntetőt is fölé rúgta. Szinte hadjárat folyt a tizenegyest hibázó ellen, aki akaratlanul nem csak csapata továbbjutását rontotta el, hanem a nagy nyereményt is. Volt egypár átvirrasztott éjszakája, a családjával együtt.

Az egész magas helyekre is kiterjedt csalássorozatok esetében Magyarországon az igazi bűnösök még nem buktak le. Hiába találtak egykori válogatott játékos lakásában milliókat érő külföldi valutát – éppen horvát kunát - mindent ki lehetett magyarázni. Pedig hazánk sem kivétel – és a futball mellett jó néhány honi sportág sem – azon világjelenségben, ahol a különböző szerencsejátékok számtalan lehetőséget kínálnak a fogadásokra, és miközben a fogadó irodák óriási összegeket kasszíroznak ebből, kialakultak a melléjük települt bűnszövetkezetek.

Ám, hogy itthon kiket „szerveztek be” és kik hozták a fogadási maffia által kívánt elvárásokat a pályán, kik a főkolomposok, az még nem derült ki és sejtéseink szerint egy darabig, vagy talán soha, nem is fog.

Hogy ezt miből gondoljuk?

 4. Utolsó pillanatban lefújt rajtaütés?

Információnk szerint még április tájékán kész volt az akcióterv. Olyannyira, hogy időben pontosan meg volt határozva melyik nap, melyik napszakában indítanak egységes összehangolt akciót a kommandósok és látogatnak el a gyanúba keveredett – honi és külföldi egykori és mostani - játékosokhoz, aztán játékvezetőkhöz, sportvezetőkhöz, közvetítőkhöz.

Azonban a rajtaütést szinte az utolsó pillanatban lefújták. A rossz nyelvek szerint állítólag azért, mert komoly erők úgy vélekedtek, bármiféle kemény és komoly intézkedés negatívan hatna a magyar futball megítélésén.

Tavasszal az NNI szóvivői osztályán érdeklődtünk, ahol írásban kérték a kérdéseinket. Ezeket eljuttattuk, és nem csak az állítólagos kommandós akció lefújásáról érdeklődtünk, hanem arról is, hogy például a budapesti aradi utcai nyomozó hivatal munkatársainak eddig hány gyanúsított került a látókörébe? Választ lapzártánkig nem kaptunk, igaz a másfél év alatt érdeklődésünkre mindig azt a választ kaptuk, hogy felvetéseinket a nyomozás érdekében nem kívánják kommentálni.

Pedig a nyomozók előtt sem lehet titok, kik lehetnek azok, akik a „védett tanúk" állítása alapján (is) elfogadták a pénzeket a magyarországi mérkőzések eredményének befolyásolásáért.

5. Sokat tapasztalt oknyomozó szerint a vébéken is manipulálnak

Egy kanadai oknyomozó riporter Declan Hill a Telesport Sport7 című műsorában korábban elmondta: az egész világot behálózó fogadási botrányról szóló könyvének megjelenése után nem akárki, egy európai futballszervezet vezetője fenyegette meg életveszélyesen.

Akkor kezdett oknyomozásba, amikor kiderült, hogy a szomszédságában meggyilkolt fiatal kínai pár a fogadási maffia leszámolásának esett áldozatul. Declan Hillnek sikerült kapcsolatba kerülni egy ázsiai bűnszövetkezettel. Szerinte Kínában a mérkőzések hetven százaléka bunda. Úgy vélte egy óriási korrupciós hullám indult el Ázsiából Kelet-Európa, majd tovább Nyugat-Európa felé. Oknyomozása szerint azt is észlelte testközelből, hogyan manipulálják a meccseket telefonon, a füle hallatára.

Azt is látta például, ahogyan a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon az egyik nyolcaddöntő eredményét alakították a külső erők, sőt egy rejtett kamerával felvette a titkos találkozókat. Az általa összegyűjtött információk alapján meg van arról győződve, hogy még vébéken is egyértelműen manipulálták az eredményt.

6. Magyarország a korrupció melegágya

Declan Hill szerint a fogadási maffia képviselői a tavalyi, 2010-es dél-afrikai világbajnokságon is folyamatosan jelen voltak. Ám abban is biztos, hogy a nagy halak soha nem fognak lebukni, csak a kicsiket áldozzák fel. Annak is hangot adott, hogy meggyőződése: a körülmények a magyar labdarúgásban kedveznek a fogadási csalásnak, mivel a játékosok többsége rosszul keres, járandóságát sem kapja meg sokszor, aztán a stadionok romosak, a szurkolók pedig alig járnak meccsre. Egyszóval úgy véli: országunkban szinte minden ideális a korrupcióhoz.

És a végén költőien azt is megjegyezte: vajon ki óvja meg a magyar labdarúgást?
Tényleg, ki, vagy kik?
Az elmúlt hetekben egy-két „kishalat” lekapcsoltak, de a főkolomposok (még) nyugodtan élik világukat. Közben a fősodratú média „csámcsoghat” az elé dobott „gumicsontokon.” A huszadrangú gyanúsítottak ügyeivel próbálják lekötni a közvélemény figyelmét. Mialatt recseg-ropog az ország szekere, és egyre növekszik a mélyszegénységben vergődő családok száma, az ország irányítói az óriási bajokról újra megpróbálják elterelni a figyelmet…
A bűn nem hozza magával a bűnhődést?
Gyalu - Szabad Riport Tudósító Iroda