2012. április 11., szerda

Gazdag István: A monetáris világháború

A háborús napirendet, ahogy az amerikaiak mondják, mindenekelőtt a gazdasági és még inkább a monetáris háború határozza meg, amely árnyékként követi a globális rendszer csődjét. A rendszer azért jutott csődbe, mert zsigerileg perverz, ugyanis hazugságon és adósságon alapul, másként mondva uzsorán és virtuális javak létrehozásán, amelyek csak az informatikai programokban léteznek. Ezek minden másodpercben orbitális mennyiségű képzeletbeli pénzt állítanak elő és mozgatnak, amely azonban a megérkezéskor nagyon is valóságos hatalommá változik azok kezében, akik birtokolják. A rendszer-mátrix „virtuális” valósága: évente 700 ezer milliárd dollár cirkulál a nagy pénzügyi központok telekommunikációs és informatikai csőhálózatában, majdnem hússzor annyi, mint a reálgazdaság évi 40 ezer milliárdja.
1971 és a dollár aranyra való átválthatóságának a megszüntetése óta a vágtató pénzügyi deregulációval és a lebegő átváltási árfolyamokkal az Egyesült Államok a saját kizárólagos hasznát szolgáló, „méretre szabott” monetáris rendszert élvezett, amely ha nem egy olyan államé lenne, amelyet a neoliberális fetisizmusra térített elitek konszenzusa támogat, akkor egy bűnszervezeté is lehetne. Ma a pénzhamisítóvá átvedlett USA elárasztja a világot dollárral, amelynek egyedüli értékét a papír képezi, amelyre nyomtatták. Pénzügyi intézményei az államkincstár áldásával, sőt cinkosságával korrumpálták az országok, különösen a harmadik-világiasult Európa vezetőit, hogy adósítsák el országaikat, zálogba adva nemzeti javakat, amelyek igazgatására „demokratikus” felhatalmazást kaptak - ez a Goldman Sachs által felállított csapda, amelybe elsőként (de nyilván nem egyetlenként) Görögország is beleesett.
A kémkedés és felforgató háború központi ügynöksége, más néven CIA, a maga részéről „párhuzamos” pénzt (valódi hamis dollárt) gyárt, hogy finanszírozza céljait a kriminális gazdaság (drogok, fegyverek, aktív korrupció stb.) homályában. Ugyanakkor az amerikai szövetségi állam korlátlanul nyomat kincstárjegyeket, amelyeket azután önmaga vásárol fel. Hosszú azoknak a gonosztetteknek a listája, amelyet a világ legobszcénebb országa követ el mind a mai napig, amely egyúttal a legprűdebb is - kivéve katari és szaúd-arábiai vahabita szövetségeseit vagy al-kaidista, dzsihádista és szalafista ügynökeit, akik Afganisztántól kezdve Bosznián, Koszovón, Irakon, Libanonon, Szudánon, Líbián át Szíriáig fanatikus hévvel szolgálták a brooklyni alvilág Amerikájának sötét szándékait a „világuralom” nagy sakktábláján.
Kell még egyáltalán emlékeztetni a gazdasági statisztikák meghamisítására, ami az USA-t, a demokratikus értékek önjelölt példaképét az ex-Szovjetunió riválisává teszi, ahol gyakorlatilag az összes közzétett gazdasági mutató hamis volt? Így az amerikai GDP valójában 35 százalékkal alacsonyabb a hivatalos adatnál. Egyébként a kínaiak a becsléseikben és prognózisaikban egyenesen a felével amputált amerikai GDP-t használják! Ez nagyjából azt jelenti, hogy az Egyesült Államok adóssága eléri a valóságos GDP-je 200 százalékát. Ugyanez a helyzet az amerikai bankokkal és pénzintézetekkel, amelyek mérlegeit legtöbbször az öt „brancsbeli” minősítő ügynökség hamisítja meg. A 2008-as összeomlás, a kockázati (subprime) jelzáloghitel-válság idején egyértelműen kilógott a lóláb, hiszen a Lehman Brothers bankház mellett az ingatlanpiac két legjobbnak minősített hitelintézete, a Freddie Mac és a Fannie Mae is rövid úton a fűbe harapott. De korábban már az Enron-ügy is eklatánsan bizonyította a szívességi értékelések gyakorlatát.
Tegyük hozzá, hogy az USA-ban 1988 óta az ún. Pénzpiaci Munkacsoport (Working Group on Financial Market) orientálja, vagyis lényegében manipulálja a tőzsdét egy magánbank-konzorcium (a Fed) iránymutatásai szerint, amely igyekszik önmagát egyfajta „jótékonysági” szervezetnek beállítani, és bármennyire paradox, egyelőre sikerül is neki. Ugyanígy manipulálják az arany, az ezüst és a nemesfémek árfolyamát az 1999-ben megkötött Washingtoni Aranyegyezménnyel. Ennek értelmében minden évben 19, főleg európai központi bank jelentős mennyiségű aranyat bocsát eladásra, ahogyan az ipari és mezőgazdasági nyersanyagok árfolyamát is különböző spekulatív módszerekkel befolyásolják. Mindezeknek a manipulációknak az a könnyedén felfedezhető céljuk, hogy a be nem avatottak számára az USA és pénze által uralt pénzügyi rendszer szilárdságát sugallják. Valójában azonban egy kartonpapírból készült Patyomkin-faluról van szó, amelynek az előrelátható összeomlása mindenkit magával fog rántani.
A 2008 novemberében megtartott G20-as csúcson Kína a feltörekvő országok zászlóvivőjeként állást foglalt a jelenlegi rendszer ellen, a szó szoros és átvitt értelmében is devalválódott amerikai dollár mint referenciavaluta helyett egy stratégiai nyersanyagokat (arany, ezüst, kőolaj stb.) tartalmazó kosarat ajánlva nemzetközi bizalmi értékmérőként. 2011 elején a kínai devizatartalékok megközelítették a 2850 milliárd dollárt, ami kellő súlyt ad Peking javaslatainak. Kína egyébként azzal is ellensúlyozza a Fed és az aranykartellhez csatlakozó központi bankok politikáját, hogy évente tízszer annyi aranyat vásárol fel, mint amennyit a nyugati bankok a piacra dobnak, miközben megtilt minden arany- és ezüstexportot.
Ma a szemben álló táborok élesen kettéválnak: az Egyesült Államok, Izrael, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és az Arab Liga alkot egy többé-kevésbé összeforrt érdekkoalíciót a Szíriával és Libanonnal szövetséges és többé-kevésbé Kína és Oroszország által támogatott Irán ellen. A pénzügyi hatalom azonban semmiképpen sem a rendszer ultima ratiója. Végeredményben a szociobiológiai háború dönt el mindent, amelynek a pénz és hatalma csak az egyik kifejeződési formája. Nyílt konfliktus híján a nyersanyagokért folytatott versengés, árfolyamaik manipulálása, a dollár egyre elviselhetetlenebb diktatúrája lassanként megváltoztatja az egyensúlyt, és nem a hanyatló Nyugat javára, mert a háborúk megnyerhetők, de ugyanakkor megkondíthatják a hatalom lélekharangját. USrael esetében is ez fog történni.
MD 2012. IV. 10.


A Goldman Sachs Project
 
Míg a hétköznapi emberek a megszorításokon, és munkahelyük elvesztése miatt bosszankodnak, az euróövezeti hatalom is figyelemreméltó átalakuláson megy keresztül. Mario Monti olasz miniszterelnök "mennybemenetele" figyelemreméltó több okból is, mint lehetséges lett volna a számítások szerint. Lecserélték a botrányok között szörföző Silvio Berlusconit. A technokraták teljesen felfüggesztették a demokrácia szabályait, és talán magát a demokráciát is. Példátlan, hogy a Goldman Sachs egy magas rangú tanácsadója felelős egy nyugati nemzet politikai hatalma megtestesítéséért.

A folyamat politikailag és társadalmi szempontokból is mérgező, de leginkább figyelemre méltó dolog is, ha a azt vesszük alapul, hogy egy óriási előrelépést jelent, vagy talán sikeres betetőzést, a Goldman Sachs Project számára. A "hétköznapi emberek" számára ez már a történelemből ismert feudális állapotokat idézi.
Ezt nem csak Mario Monti képviseli. Az Európai Központi Bank egy másik fontos szereplője a szuverén adósság drámának, és van egy ex-Goldman menedzsment, akik uralkodnak a hatalom csatornáin keresztül szinte minden európai nemzet felett, mint ahogy ez az Egyesült Államok egész pénzügyi válságára is jellemző.
Ez volt egészen szerdáig, a Nemzetközi Valutaalap európai részlegénél is, amikor Antonio Borges személyes okok miatt lemondott.
A kép kezd kibontakozni, mivel az euróövezeti országok felhasználása a többi ellen, már korábban is nyilvánvalóvá vált. Az ESM ennek csak egy következő lépcsője. Még mielőtt a felfordulás elkezdődött volna az olaszoknál, nyoma sem volt a Goldman Sachs-nak, csak mai alkalmazott beceneve élt, a "Vampire Squid" (vámpír tintahal vagy polip), és most, hogy a csápok elérték az euróövezet legfelső szintjét, szkeptikus hangok hallatszanak, kérdéseket felvetve, a minden elképzelhetőt meghaladó befolyás felöl.
A politikai döntéseket hozók az elkövetkező hetekben fogják eldönteni, hogy az eurozóna és annak adósságai, valamint a Goldman érdekek bonyolultan kapcsolódó rendszere milyen választ fog adni a kérdésekre.Simon Johnson, a Nemzetközi Valutaalap egykori közgazdásza, könyvében, a 13 bankárban, azzal érvelt, hogy a Goldman Sachs és a többi nagy bank annyira közel volt a kormányokhoz, hogy kitűzhették a pénzügyi válság megvalósítását célként. Az Egyesült Államok gyakorlatilag egy oligarchia. Véleménye szerint, legalábbis az európai politikusok nem "megvásároltak és fizetettek" a vállalatok által, mint az Egyesült Államokban, de ebben téved szinte biztos, hogy téved. Szerinte "Ehelyett van Európában egy közös világnézet a politikai elit és a bankárok között, a közös célok halmazához és kölcsönös megerősítésként az illúzióikhoz."
Erre csak annyit lehet mondani, hogy "Krisztus koporsóját sem vitték ingyen".


Ez a Goldman Sachs Project. Egyszerűen fogalmazva, ez a kormányok szoros összefonódása. Minden üzleti tranzakció előre akarja az érdekeit szabályozni, és amit megakadályozhatnak, de a politikusok adhatnak nekik adókedvezményeket, nem pusztán lobbi tevékenységből. A Goldman azért van, hogy tanácsokat adjon a kormányoknak és a finanszírozást, hogy küldje el az embereket a közszolgálati -és a jövedelmező állásokból. Főleg azokat, akik kilógnak a sorból, vagyis nem a kormány, vagy az ő emberei. A projekt célja, hogy ilyen mélységben az emberek cseréjéről, az eszmék és pénz vonatkozásában lehetetlen legyen megmondani a különbséget a közérdek és a Goldman Sachs érdekei között. Johnson kifelejti a lakossági swap ügyletek fedezet nélküli csalásait, az értéktelen papírok törvénytelen és erőszakos, csalással értékre váltását, valamint a megvesztegetések, korrupciós csatornák tömegét. Súlyos hiba, hogy "természetes velejárójakéntinek" tekinti a bankvilágban, ahogy az olasz helyzet alakulását is.

Monti Olaszország egyik legkiválóbb közgazdásza, és ő töltött a legtöbbet a pályán az egyetemeken, de egykor Berlusconi nevezte ki az Európai Bizottságba 1995-ben, hogy a Goldman Sachs elkezdhesse érdekeit érvényesíteni. Először biztosként, a belső piacot illetően, majd a Versenypolitikai Bizottságban. Ő hozott döntéseket, vagy szakított meg folyamatokat a felvásárlási és fúziós ügyletekkel kapcsolatban, hogy Goldman bankárok "dolgozhassanak", vagy biztosíthassák a "finanszírozást". Monti később is meghatározó szerepet töltött be, mint elnöke az olasz kincstári bizottságnak, a banki és pénzügyi rendszernek, amelyek meghatározzák az ország pénzügyi politikáját. Ezekkel a kapcsolatokkal természetes volt a Goldman részéről meghívni, hogy csatlakozzon a nemzetközi tanácsadókhoz. A bank két tucat fős nemzetközi tanácsadó testületet működtet, informális lobbistákkal, hogy a politikusok tevékenységét az érdekeik szerint szabályozzák. Más tanácsadók is, mint Otmar Issing, aki igazgatósági tagja, a német Bundesbanknak, később az Európai Központi Banknál volt az egyik létrehozója az eurónak.

Talán a legjelentősebb ex-politikus a bankon belül, Peter Sutherland főügyész, Írország 1980-as korábbi EU versenypolitikai biztosa. Kapcsolódik a Goldman Egyesült Királyságban működő bróker-kereskedő karának, a Goldman Sachs Internationalhez, a Royal Bank of Scotlandhoz. Ő volt az a "kiemelkedő hang" Írországon, és az EU belül, azzal érvelve, hogy a sürgősségi hitelek feltételeit meg kell könnyíteni, hogy ne súlyosbítsák az ország pénzügyi gondjait. Az EU beleegyezett abba, hogy Írországban vágni kell a kamatokat ezen a nyáron.
A jó kapcsolatokkal rendelkező politikusoknak saját kormányuk kiútját is jelentheti a project egyik fele, a másikat a Goldman tudja biztosítani, mint Mario Monti, Mario Draghi, aki átvette az EKB elnöki posztját november 1-én. A Világbank ügyvezető igazgatójaként és az olasz kincstárnál töltött három év, és a Goldman Sachs International 2002 és 2005 közötti ügyvezető igazgatójaként visszatért a kormány elnökeként.

Draghi makacs a vitákban. Számviteli trükkök által végzett Olaszországgal és más nemzetekkel az euróövezet peremén, a közös valuta érdekében egy évtizeddel ezelőtt. Segítségével Olaszország és Görögország képesek voltak karcsúsítani a látszólagosan nagy államadósságon. A bank kereskedői létrehoztak több pénzügyi ajánlatot, amely lehetővé tette Görögország számára a költségvetési hiány csökkentését, ami azonnal létrejött a törlesztés ideje alatt. A Goldman üzleti csatornáin egy milliárd dollár finanszírozást kapott a görög kormány 2002-ben egy úgynevezett "cross-currency swap" tranzakcióból. A másik oldali üzletfél, a Görög Nemzeti Bank volt, Petros Christodoulou-val, aki pályafutását a Goldman-nál kezdte, és aki most került elő az ügyvezető kormány görög adósságot kezelő hivatala élére.
Lucas Papademos-t beültették a miniszterelnöki székbe a Görög egységkormányba, aki technokrataként futott korábban a Görög Nemzeti Banknál. Goldman azt mondja, hogy az adósság csökkentése által elért swapok elhanyagolhatóak voltak a kapcsolódó euró szabályok alapján, de sajnálatát fejezi ki az ajánlatokat illetően. Gerald Corrigan, Goldman partner, aki a bank kifutása után, az amerikai Federal Reserve New York-i ága részéről azt mondta egy brit parlamenti meghallgatáson tavaly: "Egyértelmű, hogy utólagsan megállapítva, az átláthatósági normák lehetettek volna magasabbak."

Amikor a kérdések merültek fel a meghallgatások visszaigazolásaként az Európai Parlament munkájaként az EKB-nál, Draghi azt mondta, hogy nem vett részt a swap ügyletekben, és nem foglalkozik sem a Pénzügyminisztériummal, sem a Goldman Sachs-szal. Az lehetetlennek bizonyult, hogy tartsa a vonalat Görögország, amely alatt a legújabb EU-pályázatokkal eredményesen tudná kezelni alapértelmezett adósságát azzal, hogy felkéri a hitelezőket, fogadjanak el "önkéntesen" vágott 50 százalékos kötvényeket, de a jelenlegi konszenzus az euróövezetben az, hogy a hitelezők a nagyobb nemzetek, mint Olaszország és Spanyolország, akiknek ki kell fizetni teljes egészében az adósságot. Ezek a hitelezők, természetesen, a kontinens nagy bankjai. A megszorító intézkedéseket előíró új technokrata kormányok, Athén és Róma és más eurózóna országok vezetői, például Írországé is, a mentési forrásokat az IMF és a nagyrészt német hátú európai pénzügyi stabilitási eszközök igénybevételével tervezik.

"Az én egykori munkatársaim az IMF körül futva próbálják igazolni az 1.5trn 4trn € értékű szanálást, de mit jelent ez?"
Jon Corzine, a Goldman Sachs egykori vezérigazgatója visszatért a Wall Street-re tavaly, majdnem egy évtized után, és átvette az irányítást a történelmi MF Global nevű cég felett. 6BN dolláros tét szerepelt az olasz államkötvények kapcsán, amit a múlt hónapban az ügyfelek és a kereskedelmi partnerek túl kockázatosnak tartottak. Az MF Global cég napokon belül összeomlott. Ez volt az egyik a tíz legnagyobb csőd közül az amerikai történelemben.

Számukra súlyos a veszély, hogy ha Olaszország leállítja a tartozás fizetését, a hitelező bankok fizetésképtelenné válhatnak. A Goldman Sachs számára különösen akkor veszélyes ez, ha a biztosítás mögött is bank húzódik meg (2 trillió dollárral). Nincs bank - és különösen nem a Vampire Squid - aki könnyen kibogozná a csápokat, azokat a csápokat, amelyek saját társaié is lehetnek. Ez az oka a szanálásoknak és a megszorításoknak, az ok, amiért egyre többet követel a Goldman Sachs, és nem kevesebbet. A másik módszer egy második pénzügyi válság, egy második gazdasági összeomlás.
Megosztott illúziók, talán? Ki merné kipróbálni?
Simon Johnson helyenként beidézett véleménye sajnos könyvében sem tartalmazza, hogy hova vándoroltak az ellopott milliárdok, Európa lakosságának többévi adója, de arról sem ír, hogy a csalássorozat tovább folytatódik...
Persze nem csak tippeink vannak, hogy hová lettek az ellopott ezermilliárdok, de a Goldman Sachs "befektetői" és irányítói nem csak a politikai irányítást tartják a markukban, vagy ül ott saját emberük, hanem a törvényhozás és jogalkalmazók is részét képezik a "szindikátusnak".

Tulok

Valami bűzlik!

"Foglaljuk össze az elmúlt 3 hónap publikációit, médiamegjelenéseket,- sorrendben!
1.: MTV1-en a híradóban mutatták a metró vonalak atombiztos voltát. 48000 ember fér el benne és a generátorok 6 hónapig bírják.....
2.: A Margitsziget alatti atombiztos óvóhelyet rendbe hozták, ahol a parlamenti vezetőink, és a vezérkar számára vezetési pontot újítottak fel.
3.: A Gellért-hegynek támaszkodó Országos Légvédelmi Parancsnokság 40 m. mélyen lévő bunkerrendszerének kábeleit kicserélték. A készletek feltöltése megkezdődött.
4.: Az MTV 1-en a híradóban bemutatták, a Csepeli lakótelep alatt titokban húzódó bunkermúzeumot, melyet megnyitottak a nagyközönség színe előtt.....
5.: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 20000 db ( Húszezer! ) gázmaszkot, és vegyvédelmi öltözetet rendelt, amelyeket le is szállítottak annak rendje és módja szerint.
6.: A DEMOKRATA magazinban egy argentín fiú naplóját közölték le a több hónapos zavargásokról, amely Buenos Aires városát pokollá változtatta miután az IMF leminősítette őket, és kitört a lázongó pokol..A város halálos csapdává változott, halottak az utcán s.t.b. Miképpen tud az okos ember vidékre lehúzódni, ahol még önellátásra be lehet rendezkedni...
7.: Könyvek jelennek meg az önellátó családi gazdaságokról, a TÚLÉLÉS TITKA címmel....
8.: A BARIKÁD hetilap leírja , hogy miképpen védhetjük meg magunkat?
Svájcban 274000 atombiztos óvóhely van, és itthon is egyre több cég él abból, hogy ilyen óvóhelyeket építenek a családi házak pincéiből nyíló kazamatának végébe, és pánik-szobákat alakítanak ki a lakásokban.
9.: ANGELA MERKEL azt mondja, hogy " Európában senki ne gondolja, hogy nem lesz háború a közeli jövőben.
10.: Anglia bejelentette, hogy megvédi országát, és annak határait. Megkezdte a felkészülést a harcra.
11.: A mozgósítás, és az összeírás már nyíltan zajlik itthon is. Erről most itt nem beszélnék. 
(Majd beszélünk mi: 1, Hadkötelesek: irány Oroszország!  2, Burkolt sorozás kezdődött - szerk.)
12.: A tartalékos tiszteknek és a mozgósító szolgálatnak kötelező a hajukat lenyírva a behívási-kiértesítési protokollnak megfelelően - magukat azonnal elfogadhatónak és fizikailag szinten-tartani!
13.: országos riadópróbát tartottak Budapesten óriásit szirénázva
14.: kiküldték a tartalékos-mozgósítási behívót a tartalékos állományú magyar NATO katonáknak IS "

PLUSSZKÉNT MÉG TALÁN ANNYIT, SOKAN NEMCSAK GONDOLKODNAK, DE BESZERZIK AZOKAT A FEGYVEREKKEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓKAT, AMELYEKET CSALÁDJUK VÉDELMÉBEN KÉSZEK FELHASZNÁLNI...!


Nyilvántartásba veszik a hadköteles magyar állampolgárokat – bár ez, tekintve, hogy az árulók (az akkori teljes parlament) eltörölték a sorkatonaságot, gyakorlatilag értelmezhetetlen. Nincs hadkötelezettség, hogy lehetnek hadkötelesek?
Az indok „természetesen” a haza védelmének hatékonyabb ellátása. A nyilvántartásba vételnek pedig jelentősége sincs, ez az államnak jelent csak plusz kötelezettséget. Az intézkedés nyilvánvalóan gyanút keltő volta mellett azért egy mondat árulkodó: „az államnak naprakész nyilvántartás kell”. Minek? Ha csak nem készül háborúra. Készül – ezek szerint.
Ha figyelemmel kísérjük a világ történéseit, nem nehéz pontosítani. Iránnak minden esélye megvan egy külső agresszióra, azonban ott talán még tudják nélkülözni a magyar „honvédséget” – legalábbis az általános sorozást tekintve. Általános készülődés folyik azonban Oroszország ellen. A rakétavédelmi pajzs épül, az Európai Egyesült Államok szintén, a titkosszolgálati aknamunkák, forradalmak kirobbantása a peremállamokban és Oroszország bekerítése is zajlik. A nyugat csatlós államaiban pedig (a korábbi leépítés után) elkezdődött a haderő fejlesztése – a következő lépés pedig a sorozás.
Nem árt, ha a sorozható férfiak elkezdenek oroszul tanulni. Legalább annyit, hogy könyörögni tudjanak az életükért. Vagy lehet gondolkodni, ki hogy szuperáltatja ki magát. Esetleg honvédnak állni, már most. Nem, nem a nem létező Magyar Honvédségbe, hanem a haza védelmére hivatottak közé. Amíg még valóban a hazádért harcolhatsz!

Juhász Pál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése