Helyzet a tisztújítás előtt

A Jobbik az elmúlt időszakban erős lejtmenetbe kapcsolt. Ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk, akkor mondhatjuk, hogy egyre szörnyűbb helyzetbe kerül. (Nem kár érte)

A 2006-os felmérés során kiderült, hogy számolni kell egy olyan harcias és hazafias réteggel, amely nem adná könnyen a bőrét, ha adott esetben leszállnak az első izraeli menekültekkel és katonákkal teli gépek a magyarországi repülőtereken. A gazdasági függésbe hajszolt ország (gyarmat) nem elég, hiszen szükség van arra is, hogy itt egy megszervezhetetlen, hadsereggel szinte nem rendelkező, hadkötelezettséget nem ismerő pesszimista tömeg várja őket, akiket szinte azonnal béklyóba tehetnek és rabszolgaként alkalmazhatnak a jövőben.

2006-ban a Jobbiknak gőzleeresztő szerepet szántak a gyarmatukat felügyelő zsidók. A cél a hőzöngő tömegek összegyűjtése, láncra verése és valamilyen ellenőrzése volt. (Többek között ezért is volt az „öszödi beszéd”, hiszen a politikát irányítók azonnal látták, hogy mekkora tömeggel kell számolniuk.) Azzal tisztában voltak, hogy nem lehet ezeket a harcias embereket bevonni egy akkor parlamenti pártként működő párt mögé sem. Lépniük kellett és be kellett terelni a harcos tömegeket az új istállóba. A farkasokból bárányokat kellett valahogy csinálni. A Jobbik fellépésével, művi felfejlesztésével ez sikerült is. Lett szebb jövőt köszönés, jelvény, kettős keresztes zászló, csodaszarvas, nagy Magyarország térkép ruhán és a falon, mente, bocskai és mindenféle dolog, amivel meg lehetett fogni azokat, akik ezt akarták, sőt szomjazták. Természetesen ez egyben jó üzletnek bizonyult a Klein (Szegedi) unokának, akinek varrodája és boltja ellátta a fiatalokat csupa olyan dologgal, amelytől hazafinak érezték magukat. Masírozott a gárda, esküdöztek fűre-fára és megtettek mindent azért, hogy ne derüljön ki semmi az eredeti célokból.

A recept bevált és működött egy ideig. Körülbelül öt évig. Sok külsőséghez kapcsolódott természetesen az árpádsávos máz is. Jött a cigánybűnözés szöveg, vonultak és tüntettek Iránért, Trianonért, kifele azt mutatták, ami a tömegeknek kellett. Kihasználták Szögi tanár úr mártíromságát is, rácsaptak mindenre, ami a szekerüket előre tolhatná. Dübörgött mögöttük a nemzeti rock. Míg a régi kopasz zenekarok játszottak, úgy mint húsz évvel azelőtt, addig megjelentek, szinte a semmiből kitűnő technikai háttérrel és reklámmal bíró nemzeti rock bandák, amelyek ezeket a tömegeket magukhoz vonzották, természetesen ők is azt énekelték, amit a tömeg hallani akart. Krasznahorka büszke vára meg minden. És sorra jelentek meg a radikális hírportálok és újságok, persze ott is azt írták, sőt öntötték az emberek felé, amit ezek a tömegek olvasni akartak, sokszor már émelyítő mennyiségben. Zsidóbűnözés, cigánybűnözés, politikai bűnözés. Kurucinfo, stb. A néphülyítés és ezzel ezen hőzöngők kontrolálása megindult és sikeres lett, ha nem más, akkor tudat alatt.

És jött a nagy fordulópont 2010. A mezei jobbikos dolgozott, plakátozott, szórólapozott, standolt, demonstrált, fórumozott, magyarán mindent megtett, hogy bejuttassa azokat a parlamentbe, akik hamarosan hátbaszúrták a mozgalmat. A valódi radikális Budaházy, aki pedig börtönbe került sem számíthatott a Jobbikra, hiszen nem léptek vissza a javára azért, hogy kopogtatókat összegyűjtve minél előbb kiszabadítsák. Novák Elődnek kellett volna letenni parlamenti vágyálmairól, de persze ezt nem tette meg Budaházyért. (Szima Judittal pedig a megkötött megállapodást is felrúgták, hogy Szegedi-Klein uniós fizetést kaphasson - Szima pedig szintén börtönben landolt- szerk.) Ez már furcsa volt az igazán odafigyelő embereknek akkoriban. Az utca hősének nem segít a Jobbik? Tették fel a kérdést.

Azonban eltelt két év azóta és az igazi radikális tömegek látják, hogy a parlamenti turulmadaraikból dögkeselyűk lettek. Az első csapás az volt, hogy a Jobbik padsorait teleszórták pesti zsidókkal és a fő vezetői posztokat is sikerült megkaparintaniuk. Schön, Schneider, Staudt, Klein a sok furcsa nevű megszerezte a saját posztját. Így a „nemzeti frakcióban” helyet kapott a volt hitgyülis, szdsz-es, volt mszmp tagok, vagy olyan, aki még korábban elhatárolódott a Jobbiktól. Arról sem kell megfelejtkezni, hogy sok helyen már-már családi vállalkozásokként működik a Jobbik. Csak néhány név ezek közül: Staudt, Szegedi, Szabó, és meg ne felejtkezzünk a Novák házaspárról sem.

És persze ott volt a tömeg, amely "mozgalomhoz" csatlakozott. Továbbra is rendezni akarta a cigánykérdést, kimenni a putrisok közé, ha baj van. Azonban a fentiek, a „vezetők” már ezt nem nézték jó szemmel. Sőt Vona kimondta, hogy nem tartja jónak azt, hogy kimennek az utcára. Mozgalmi életet akartak élni, ennek ellenére lassan, de biztosan rá kellett jönniük, hogy újságkihordó fiúkat és lányokat faragtak belőlük. És itt jött, ami fontos volt még a Jobbik számára, mégpedig az, hogy a gárda tömegeit szétverjék, amíg azok az egyenruhás tömegek nem válnak veszélyessé, vagy látva a Jobbik liberalizálódását nem alakítanak egy ellenpólust ki és nem alakulnak párttá. A Jobbik is, csak úgy, mint Hitler valamikor az SA-t elintézte a gárdát. Nem hosszú kések éjszakája következett be, hanem a radikálisnak álcázott (valójában zsidó) sajtó szivárogtatott ki olyan felvételeket és képeket, amelyekkel elintézték az ügyet és egy gyors pálfordulással bitangnak és árulónak kiáltották ki őket. Azok a portálok végezték el a piszkos munkát, amelyek néhány héttel azelőtt istenítették a gárdát és vezetőiket. Ezzel a szemfényvesztő díszletet eltakarították és szétverték, majd tapsoltak, amikor tovább hullott atomjaira. Két év alatt a vezetés számára veszélyes tömegek kivonása történt meg a mozgalomból.

Az utcai jobbikosokat is elérte a kizárási mánia, de csak egy kis idő telt el és Vonáék és Szabó Gábor pártigazgató elkezdte a frakcióban is a szalámi taktikát, először a háttérben, vidéken a megyékben, majd ez kezdett begyűrűzni a parlamenti padsorok közé is. Nemrég azonban már egy igazi hazafitól is megvált a frakció, hozzá kell tenni, a kommunistákat is megszégyenítő módszerrel. Endrésik Zsolt „bűne” csupán annyi volt, hogy nem simult be a rendszerbe, ha kellett szembement Vonáékkal az igazság érdekében. Azonban korántsem ő az utolsó áldozata a tisztogatásnak. Sorra estek el utána a jól működő borsodi szervezetek és az értékes emberek.

Az országos elnökség döntött a választókerületi szervező hálózat felállításáról és minden egyes választókerületbe a pártigazgató a saját embereit tette, olyanokat, akik vakon követik a parancsokat. Csak bizalmi emberek kerülhettek a választókerületek élére, akik egyenesen a pártigazgatónak jelentettek. A megyéket lassan, de biztosan a háttérbe szorították, sőt elszeparálták egymástól. A megyehatárok jobbikos szempontból átjárhatatlanok voltak. A megyék között erős kapcsolat nem alakult ki. Ez is a stratégia része volt. Ezért nem lehetett a szervezeti vezetők telefonszámait kitenni a belső információs oldalra, hogy minél kevesebb kapcsolat tudjon kiépülni Szaszi (Szabó Gábor pártigazgató) tudta nélkül a háttérben. Ez vezetett el egy idő után a párt centralizálásához, amely olyan mértékű volt, hogy bármely diktatórikus rendszer megirigyelné.

Persze a mostani történéseket (csongrádi levél, Endrésik ügy, a Jobbik borsodi pusztításai) magyarázzák a párt gyerekbetegségével és kezdeti nehézségekkel. Azonban nem minden gyerekbetegség végződik az állapot javulásával, sőt néhányan bele is halnak a kórba. De nem gyerekbetegségről van szó, hanem áttétes rosszindulatú daganatokról és a daganatot kialakító sejtek a fővárosban lévő jobbikos vezetők.

Csak a radikális beavatkozás, az igazi harcos csapat tudta volna a Jobbikot kikezelni ebből, de ők már a múlté. Ki kell mondani, hogy eltűnt az a csapat, amely kiállt a másikért és az emberekért. Maradtak azok, akik a végjáték szereplői lettek. A süllyedő hajóra ezek már megváltották a jegyüket. Jobbiknak is ez a sorsa, akár elődjének a MIÉP-nek, illetve a radikalizmus irányába is kacsingató Kisgazdáknak.

Mi a végső cél? Mi a végső nagy cél? 2006 után a harcias tömegeket kivonni egy jó időre. Lelkileg kell megtörni őket és nem fizikailag. Hogyan lehet ezt? Kell egy mozgalom, amit fel kell futtatni pillanatok alatt, majd benyomni a parlamentbe, de közben felülről felmorzsolni és kisöpörni a parlamentből. Mit okoz ez? Pesszimizmust és mindenki tudja, hogy a magyar lélek, így a magyar radikális lélek ellen nem a gumibot és a vízágyú, hanem a régi jól bevált lelki-pszichológiai fegyver a megfelelő. Cél, mint a MIÉP-nél az, hogy ki kell söpörni a mozgalmat és nyernek a cionisták újabb tíz évet, amíg megint csak szükség lesz a bolondját járatni újra a nemzeti érzelmű tömegekkel. (A végső cél persze összetettebb lehet, a megszokott rendben zajló jövőre már zsidóék sem számolnak - szerk.) Hogyan lehet ezt megcsinálni? Persze csak úgy, hogy a saját fajtájukkal (zsidókkal) hozzák létre és verik szét a nagy művet. Persze a tömegeket nem értesítik erről!

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy nyerhet a Jobbik választást a jövőben, de ez lehetetlen. Történelmi szempontból nézve a korábbi magyarországi radikális pártok sem tudtak komoly eredményeket, főleg átütő sikereket elérni a múltban. Vezető szerep közelébe sosem kerültek. Jászi Oszkár, aki a radikalizmus nagy eszmeteremtője volt maga is zsidó családból származott, csak református vallást vett fel később. Részt vett a Károlyi-kormány munkájában, amit kedves jobbikosok annyira támadnak, miközben ideológiai elődjük is abban tevékenykedett. A magyarok inkább konzervatív pártokat, vagy baloldali pártokat támogattak a múltban szívesebben. Tehát a történelmi példákat tekintve és a jelenlegi helyzetet elemezve nincs esély, sőt lehetetlen, hogy ez a párt legyen a vezető abban az esetben, ha marad a demokrácia még egy ideig. Ha a demokrácia kifullad, akkor pedig a Jobbikban csalódott tömegek fogják eltakarítani ezeket az útból.

A tömegek eltűnése pedig jól észrevehető, és nemcsak a fülkékben voksolók közül választják kevesen a pártot, hanem eltűntek az utcáról is. A legutóbbi fővárosi vonulás (vánszorgás) is csak ezer embert csábított a fővárosba. Tizenkilenc megye és egy főváros ennyire volt képes. Zászló még van, de kevesen emelik fel és viszik most is és a jövőben is majd.

Természetesen a mostani tisztújításos előrerohanás is egyet jelez, hogy a pesti (cionista) fiúk egyet akarnak, mégpedig magukat bebetonozni és addig élősködni a párt még dolgozó becsületes tömegén, amíg lehet. Tudják, hogy ősszel már késő és addig mindennek vége lenne, ezért még most kell megakadályozni a reformer erők előretörését és a vezetés teljes kicserélését. A lapokat már amúgy is leosztotta előre a nagy főnök Szegedi (Klein) Csanád. És természetesen ez is a hatalomról, illetve az elkövetkezendő választás képviselői mandátumairól szól. Hiszen nem mindegy, hogy ki állítja össze az országos listát majd.

És persze a radikálisok, a valódi radikálisok sem adják fel könnyen a dolgot. A borsodiak után most beindultak a csongrádi radikálisok is az őket párton belül elnyomók ellen. Sajnos azt várják ők is, hogy a pesti cionista fiúk (a vezetőik) majd megoldják a helyzetet. Naponta borulnak ki a csontvázak a szekrényből. Borsod, Csongrád, Gyöngyöspata, Szentendre. És jön Békés, Szolnok megye, de a baj begyűrűzik majd Pestre is és ezzel a párt vezetőinek feladnák az utolsó kenetet, ha keresztények lennének, de nem azok.

Szász Gábor

A Jobbik ma megtartott tisztújító kongresszusán kellemetlen meglepetés érte az elnökségben „bent lenni akaró” Szegedi (Klein) Csanádot. A nagy törtetésnek, és a jobb érzésű (ex)jobbikosok ellenállásának az lett a vége, hogy nemhogy előre lépni nem lehetett, de végül az elnökségbe sem választották be – ami miatt nemigen bánkódnak sokan, tekintve a vezetőtársairól alkotott véleményezését.

A Szegedi (Klein) klán által kizárt képviselők, feloszlatott alapszervezetek ünnepelhetnek. Mi épp azt sem bántuk volna, ha bent marad a vezetésben az első lelepleződött zsidócska. A kiesésével sok minden ugyanis nem változott, legfeljebb lenyugodnak kicsit a kedélyek, ami nem feltétlenül jó. Ugynis, mint elmondtuk, a frakció cirka negyede sánta kutya: zsidó vagy ügynök (az Alkotmányvédelemtől a Mossadon át a CIA-ig). Ha tíz embert számolunk, akkor még mindig maradt kilenc. Amíg az újabb ördögpata kivillan valamelyik öltöny alól, addig elméletben vánszoroghat tovább a párt, vakítva a jónépet. Bár korántsem biztos, hogy a vezetés képes legalább színleg változtatni, és a helyi szinteken mutatkozó személyi és egyéb problémák is maradnak. És persze Szegedit sem kell félteni, nemigen hagyja ő annyira messzi lökni magát a tűztől – csalódnánk benne. Ha pedig akkorát bukna, akkor biztosra lehet venni, hogy viszi magával Vonát is, terítve a kezében lévő paklit. Egyébként is túl gyors meccs volt ez így, Szegedi dolgaiból is épphogy csak a jéghegy csúcsa villant még meg.

Mindenesetre kívánunk további kitartó törtetést a bukott alelnöknek, és hasonló hibákban gazdag munkát a maradt zsidó vezetésnek. A közelmúltban felrázott tagság pedig azért ne nagyon nyugodjon meg. Elég árulkodó, hogy azért a becsületesnek tartott Apáti nem került be a brancsba, azok ellenzékétől pedig a bejutás esélyét is elsakkozták.

Lesz még műsor, lefelé tartva a lejtőn!

Tálas András