2012. július 16., hétfő

Orbán ködösít: az IMF nem ellenség

Orbán Viktor az utóbbi napokban újabb ködösítésbe kezdett arról, hogy az IMF valójában nem ellenség, a hitel valójában nem is hitel (hanem elővigyázatossági keret), az IMF pedig valójában nem visz, hanem hoz. Orbán szerint a sajtóban az IMF úgy van megjelenítve, mint a krampuszok – és nem hozzák a pénzt, hanem kiviszik az országból. A kérdés, hogy melyik sajtóra gondolt, mert a Fidesz-média folyamatosan azon munkálkodik, hogy az emberek elfogadják az újabb adósságot.
Orbán nyilván úgy értette ezeket a kijelentéseket, hogy ameddig ő kormányon van, addig az IMF nem viszi a pénzt, hanem hozza. Felveszik a hitelt, megkapják az újabb elsikkasztható keretet – a kormány csak kapni fog ettől a hitelszerződéstől. A pénz kivonása majd akkor kezdődne meg, mikor már a törlesztés kerül terítékre – de ez már a következő kormányok dolga, a Fideszt ez már nem érinti. A Fidesz-kormány tehát csak kap ettől a hitelszerződéstől – Orbán pedig a ennek megfelelően, a lehető legszubjektívebb módon próbálja tálalni a mintegy tízmillió magyar sorsára hatással lévő újabb adósságot.
Ez a demokrácia átka: mindent el lehet fogadtatni a kormánnyal, ha az rövid távú előnnyel kecsegtet, mert a kormánypárt nagyon jól tudja, hogy mire törleszteni kell, addigra ő már rég le lesz váltva, így a költségvetés borulásához már semmi köze nem lesz. Majd megoldja a következő párt a nyakába szakadó problémákat!
Egyetlen kérdést lehet nekik feltenni: újabb adósságot akarnak, vagy az eladósodottság megszüntetését? Akárhogy is ködösít, Orbán erre újra és újra megadja az egyértelmű választ.
Két évtizednyi demokrácia kellett ahhoz, hogy a magyar nép besokalljon az egymást váltogató, felelőtlen jöttmentek cirkuszaitól. Nem kell se hitelszerződés, se cionista tőke, a magyar népnek önrendelkezésre és felelős, hungarista vezetésre van szüksége az ország élén!
Fenyvesi Áron


Lássanak csodát, a kormánynak milliárdokba kerülő médiapropaganda után megkezdődtek a tárgyalások az IMF-fel és az Európai Unióval az újabb adósság felvételéről. Cionista körökben egyfajta belső birkózásnak tudható be, hogy az a Varga Mihály vezeti a tárgyalásokat, akit korábban Orbán helyére akartak betenni miniszterelnöknek. 
Orbán azonban ordított és rúgkapált, kellett neki a vaskos szelet a jól jövedelmező miniszterelnöki pozícióból, így Varga egyelőre megmarad Damoklész kardjának Orbán feje felett - ameddig úgy táncol ahogy a disznók fütyülnek, nem eshet baja, és Vargát sem akarják a helyére ültetni. A miniszterelnök pozícióban marad, mert nincs más szabadkőműves alternatíva helyette.
Senki nem lepődhet meg ezen, akinek van egy kis csepp esze. Mi az elmúlt hónapokban jót derültünk az IMF kapcsán kerekített médiacirkuszon, kíváncsian figyeltük, hogy a hitelfelvétel kapcsán az egyértelmű NEM-ből hogyan fognak a megvezetettek számára egy IGEN-t felmutatni. Ezt az IGEN-t a kormánymédia még mindig nem tudta összeszenvedni, pedig ez hatalmas mennyiségű erőforrást felemésztő művelet. Ehelyett viszont láthatunk majd újabb ügyes húzásokat: „Orbán nem ért egyet az IMF ilyen meg ilyen feltételével” – mintha az államcsőd szélén táncoló demokrata kormánynak nem minden vágya az lenne, hogy megkapják az újabb, elkölthető milliárdokat. Ennek az IGEN-nek az összehozása nagyon kínkeserves lesz, mert időközben majd látszólagos ellentéteket is kell produkálni.
Mindezt amiatt, mert a Fidesz utánra pozícióba hozni tervezett összes politikai erő már a létrehozásakor megbukott. Egymást követően több hatalomátmentési kísérlet bukott meg, és lassan az Orbán utódjaként felépíteni szándékozott Jobbik is egyfajta árpád-sávos SZDSZ-szé lett visszaminősítve.
Orbán népszerűsége igencsak vissza fog esni, miután felvette az újabb IMF-hitelt. Lehet úgy tenni, mintha nem akarnák, de csak amiatt színlelnek, mert színlelni kénytelenek: a páholymester nem tud már kit a helyükre tenni. Magyarországon csak két politikai erő van: a Magyarországi Nagyoriens, és a Magyar Nemzeti Arcvonal. A szabadkőműves kormány már régóta két lépéssel az események mögött halad – és ne aggódjanak, mert a most felépíteni szándékozott Bajnai tengely sem fog tudni kibontakozni. Orbán Viktor számára egyetlen lehetőség adott: miután felveszik a hitelt, Vargára hárítja a felelősséget. Így még egy ideig pozícióban maradhat – de ideje felmutatni néhány kártyát: újabb alternatívát nem fogunk hagyni felépíteni. Lehet szedni a sátorfát!
Fenyvesi Áron


Szűrös nem kertelt: Ez tette tönkre Magyarországot


Jogosak a Nemzetközi Valutaalaphoz történt 30 évvel ezelőtti csatlakozást bíráló megjegyzések - mondta Szűrös Mátyás volt MSZMP-s politikus.
Harminc éve lépett be az akkori Magyar Népköztársaság a Nemzetközi Valutaalapba (IMF). Ezt a félig-meddig titkos döntést utólag Szűrös Mátyás akkori moszkvai nagykövet jelentette be Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnöknek. A szovjet politikus hűvösen annyit mondott a magyar diplomatának a levélben átadott közlésre, hogy az IMF az imperializmus fellegvára, és tönkreteszi a hitelt felvevő országokat, különösen a gyenge, kiszolgáltatott államokat. „Egyébként pedig ez az önök dolga, Magyarország szuverén ország. Ha sikerülni fog, önöké lesz a dicsőség, ha nem, önöké lesz a súlyos kudarc” – idézte fel a volt szovjet kormányfő szavait a Vasárnapi újságban Szűrös Mátyás.
A volt MSZMP-s politikus elmondta, 1981-ben a magyar kormány lényegében eldöntötte, hogy mivel nincs más megoldás, az ország belép a Nemzetközi Valutaalapba, ami 1982 márciusában meg is történt. Előzménye a hetvenes ével elején kibontakozott úgynevezett olajválság, ennek következtében újra erőteljesen felmerült a kérdés, hogy az ország hogyan finanszírozza magát a jövőben. Magyarország előtte körbejárta a szocialista államokat, de sehonnan nem tudott hitelt felvenni, majd Nyugat-Németországot is megkeresta, és az sem vállalkozott a kölcsönnyújtásra.
A szovjetekkel annyit sikerült tisztázni,hogy mivel nem tudnak segíteni, a magyar kormány más megoldást keres. Ebben a helyzetben a Szovjetunió nem tudott mit mondani, ezért fogalmazott aztán Tyihonov úgy, hogy Magyarország szuverén, miközben a valóságban megszállt állam volt – tette hozzá Szűrös Mátyás.
A politikus szerint hazánk akkori vezetése előtt nem kínálkozott jó megoldás, ezért a kényszerhelyzetben a legkisebb rosszat választotta. Igaz azonban, hogy ez a lépés aztán tönkretette az országot, amely azóta is az adósságcsapdában vergődik, a kritikai megjegyzések tehát jogosak – jelentette ki az egykori ideiglenes köztársasági elnök, aki úgy vélekedik, hazánk 1982 után két birodalom satujába került.
A volt kommunista diplomata ma fontosnak tartja, hogy országunk őrizze meg pénzügyi önállóságát a nemzetközi szervezetekkel szemben, az IMF szerinte ugyanis kizsákmányolja a hitelfelvevőket. „Ma az a helyes, hazafias magatartás, ha e tekintetben a kormány mellé állunk – politikai hovatartozástól függetlenül –, hogy az újabb megállapodása Nemzetközi Valutaalappal ne legyen direkt folytatása az eddigieknek, hanem javítsunk a helyzeten. Ahogy a miniszterelnök is megfogalmazza: nekünk nem feltétlenül hitelre van szükségünk, hanem egy biztosítékra a megállapodás révén” – mondta a Vasárnapi újságban Szűrös Mátyás.


Az IMF a nemzetközi tőke legnagyobb szervezete. Azért hozták létre, hogy fenntartsa a tőke, a kapitalizmus világuralmát. A tőke uralmát két dolog zavarja. Az egyik, amikor a dolgozók túl sok engedményt, azaz túl nagy fizetéseket, túl sok nyugdíjkedvezményt, túl nagy szociális kiadásokat harcolnak ki maguknak. Ez a tőkének pénzbe kerül, ezért mindent megtesz azért, hogy visszavegye ezeket az engedményeket. A másik zavaró tényező az, amikor az egyes országok tőkés köreinek saját érdekei ellentétbe kerülnek a közös érdekkel.
Magyarország esetében mindkét tényező fennáll. A tőkés világ szerint minden nyomorunk ellenére még mindig túl jól élünk, és ez túl sokba kerül a tőkének. Az IMF szerint, ha ez a helyzet fennmarad, akkor a tőke csődbe megy, veszélybe kerül a kapitalizmus. A recept világos: el kell venni a dolgozók túl jó életét, le kell faragni a szociális kiadásokat, mindent, ami a tőkének kiadást jelent. Az egyes országok, így Magyarország kormánya is nehezen oldja meg ezt a feladatot, hiszen a saját dolgozóival kell szembenézni, és ez nem egyszerű. Az Orbán-kormány azzal kezdte a tevékenységét, hogy megadóztatta a bankokat. Azaz tett egy olyan lépést, ami engedmény a dolgozókkal szemben.
Itt jön az IMF, amely elhiteti velünk, magyarokkal, hogy az ő, azaz a nemzetközi tőke segítsége, ilyen vagy olyan hitele nélkül nincs magyar jövő. Ha nem akarunk megdögleni, akkor tegyük azt, amit ők mondanak. Ezt a szöveget beveszi a magyar értelmiség, sőt, sajnos, a dolgozók egy része is. A magyar kormány így óriási segítséget kap ahhoz, hogy keresztülverje a szociális kiadások csökkentését.
Az IMF, azaz a nemzetközi tőke közös érdekei szempontjából káros és veszélyes az is, amit a magyar kormány művel. Az Orbán-kormány különcködött, kilógott a sorból, saját nemzeti utat hirdetett. Miért tette? Nos, azért, mert ő is tudja, hogy a külföldi tőke abszolút uralma a magyar gazdaságban nem csak a magyar dolgozókat teszi tönkre, de a magyar tőkésosztály egy részét is, a kis-és középvállalkozókat, a hozzájuk kapcsolódó értelmiségi köröket, más szóval a középosztályt is. Az Orbán-kormány úgy gondolta, hogy megszilárdítja saját belső politikai hatalmát, maga alá rendeli a médiát, a kényszernyugdíjazással leváltja a bírói kart, és általában az állami hatalom szereplőit, és a hozzá hű embereket teszi helyükre. Úgy gondolta, hogy e hatalom birtokában a tőke nemzetközi erőinek érdekeivel szemben megvalósíthatja saját tőkés érdekeit. A tőke nemzetközi erőin a német, az amerikai tőkét tessék érteni!
Ehhez külső forrásokat is igyekeztek igénybe venni. Így született meg a keleti nyitás koncepciója. Vagyis: szerezzünk pénzt a kínaiaktól, ezzel erősítsük meg a magyar tőke pozícióit a nemzetközi tőke fő erőinek érdekeivel szemben. Ez utóbbi felemásan megy sok ok miatt. Ez olyan bonyolult játék, ami nem megy a magyar politikai erőknek. A keleti nyitás ugyanis úgy nem megy, hogy a kínaiak pénzét akarom megszerezni, de ugyanakkor benne vagyok az USA és az EU minden olyan csínytevésében, ami zavarja a kínaiakat. Ráadásul túl sokan akarnak beszállni a kínai üzletbe, ezért a harc már az országon, a kormányon belül is folyik. A fő ok azonban az, hogy a kínai tőke csak úgy hajlandó megsegíteni a magyar tőkét, ha nem kell ujjat húznia a német, amerikai tőkével, az IMF-vel.
Az Orbán-kormány és az IMF közötti hónapok óta tartó huzavona egy nagy színházi előadás része. Az első perctől kezdve világos volt, hogy az Orbán-kormány le fog feküdni az IMF-nek. Nem azért, mert ügyetlenek. Hanem azért, mert ők is tőkések. A nemzetközi tőkével szemben fel lehetett volna venni a küzdelmet, de ez már a kapitalizmus, mint rendszer elleni fellépést jelentette volna. Például ehhez itthon a dolgozók felé kellett volna nyitnia. Ezt azonban nem tudta, nem merte, nem akarta megtenni. Így született meg a munka törvénykönyve, a szocialista múlt elleni törvények és sok minden más.
Nem mindegy azonban, hogy az Orbán-kormány hogyan fekszik le. Az IMF azt tette lehetővé, hogy az Orbán-kormány ebbe lehetőleg ne bukjon bele. Lassan mindenki elhiszi, hogy az IMF nélkül nem megy semmi. Ezt hirdeti az MSZP, a DK, az LMP, ezt sugallják az értelmiségi körök. Még a szakszervezetek vezetése is beállt ebbe a sorba. Emlékezzünk arra, hogy néhány hete az IMF magyarországi képviseletével próbáltak egyezkedni. Az Orbán-kormány azt tudta demonstrálni, hogy ők keményen küzdenek a nemzeti érdekekért, a magyar dolgozókért, a középosztályért.
A sok hűhó lényege az, hogy a tőkés Orbán-kormány lefekszik a nemzetközi nagytőke érdekeinek. Felvállalja, hogy saját maga veszi el azt, ami még a dolgozó embereknek megmaradt. Cserébe talán a helyén maradhat.
munkaspart.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése