ÉGI ÜZENETEK
2012-08-28
Szentlélek: A megszentelő kegyelem állapota
Szentlélek: Drága
Gyermekeim! Az előző hetekben a bűnös ember megigazulásáról volt szó,
mely a megszentelő kegyelem állapotát adja az embernek. Ma a megszentelő kegyelemnek erről az állapotáról szeretnék beszélni nektek.
A kegyelem, amint már tudjátok, Isten természetfeletti ajándéka. Az embereknél a kegyelem nem egyforma, hanem személyenként más és más.
A kegyelmeket Én, a Szentlélek Isten osztom ki, de nem ugyanazt és nem
ugyanannyit kap mindenki. Az egyik többet, a másik kevesebbet kap, az
egyik nagyobb kegyelmet, a másik kisebbet. Közvetlen közeletekből mondok
erre példákat. Vannak közületek olyanok, akik a nagy buzgóság
kegyelmét kapták meg. Minden szabadidejüket imádkozással töltik,
rengeteg rózsafüzért, litániát elmondanak felajánlásokkal bevezetve, és
így sok-sok lelket mentenek a kárhozattól. Vannak, akik az áldozatosság
kegyelmét nyerték el. Képesek kemény böjtöket, virrasztásokat végezni,
fáradhatatlanul zarándokolnak, aszketikus életet élnek, minden élvezeti
dologról lemondanak, folyton térden állva, kitárt kézzel imádkoznak, és
mindezt felajánlják nemes célokra, lélekmentésre. Olyan is van köztetek,
aki nagyon sokat apostolkodik. Hitetlen,
közömbös környezetében is bátran beszél Istenről, a túlvilágról, a
szentségekről, hogy így mentse nekünk a pokol felé haladókat. Akad olyan
is ebben a közösségben, aki az együttérző szeretet kegyelmét
hasznosítja, és minden bajban lévő, szomorú, bánatos, megszállt
felebarátját vigasztalja, bátorítja. Más azon fáradozik, hogy a tanítás
kegyelmével közelebb vigye társait Istenhez, a hittel kapcsolatos
ismeretekben. De vannak az itt ülők közül néhányan, akik az Én
különleges ajándékaimból kaptak, pl. nyelveken beszélés, benső szó,
látás, hallás kegyelmét. A kegyelemre nemcsak az jellemző, hogy
személyenként különböző, hanem az is, hogy növekszik.
A
szentségek vételével és a jócselekedetek gyakorlásával nő bennetek a
kegyelem. Ha nem növekedne a kegyelem, akkor nem lennének fokozatai a
lelki életnek, nem lenne tökéletességre törekvés. Egy példát mondok erre
a növekedésre. Nem akarom megnevezni, mert ráismertek, de egyik lányom
élte a maga, Istentől eltávolodott, közömbös életét. Már középkorú, a
munkában kitartó, szorgalmas, barátságos nő. Volt néhány szerencsétlenül
sikerült házasságon kívüli párkapcsolata. Ezek sok lelki szenvedést
okoztak neki. De évek óta már egy rendes, jószívű párra lelt. Együtt
éltek Isten és hit nélkül. Mennyei Atyátok ezt a gyermekét is üdvözíteni
akarta. Egy egészen különös kegyelmet talált ki neki: megengedte a
gonosznak, hogy ijesztegesse zörejekkel, rémálmokkal. Félelmében egy
mélyen vallásos ismerőséhez fordult, aki szabadító imát javasolt neki,
és kapcsolatuk egyházi rendezését. Miután megtörtént a templomi esküvő,
eltűnt a gonosz zaklatása, az Én engedelmes gyermekem a Tízparancsolat
szerint él. Egy vasárnapi szentmisét se hagy ki, rendszeresen magához
veszi a szentségeket, gyónik, áldozik. Egy imaközösségbe jár, ahol
megtanulta a rózsafüzéreket. Látjátok, Gyermekeim? Így növekszik a
kezdeti kegyelem. Először csak hisz az ember, majd elhagyja a bűnöket,
és áldozatos jócselekedeteket végez.
Vigyázzatok, engesztelő Gyermekeim, mert a megszentelő kegyelem állapotát el is lehet veszíteni!
Egyetlen halálos bűn is elég hozzá. A bűn és kegyelem olyan ellentétek,
melyek nem férnek meg egymás mellett. A bocsánatos bűnök nem kisebbítik
a kegyelmet, de szabadulni kell tőlük, mert veszélyesek: kioltják az
emberből a bűntől való félelmet, erősítik a rendetlen vágyakat,
távolítanak Istentől és előbb utóbb halálos bűnbe torkolnak. Ó,
Gyermekeim! Milyen nagy vigasztalás számotokra, hogy ha úgy adódik, hogy
egy halálos bűn miatt kiestek a kegyelemből, azt újra el lehet nyerni.
Ugyanis Jézus Krisztus az Ő nagy irgalmában megalapította nektek a
bűnbánat szentségét, a szentgyónást. A feloldozásban visszakapjátok a
megszentelő kegyelmet. Isten nem akarja elveszíteni a lelketeket, ezért
mindig újra és újra megbocsát. Ez viszont nem jelenti azt, hogy bátran
vétkezzetek. Kövessétek figyelemmel a következő esetet!
Két
idős férfi, akik ott szoktak lenni a vasárnapi szentmisén, Laci és Zoli
egyik nap az ABC-ből jövet-menet összetalálkoztak. Laci így szól:
-Láttad a papot? Most jött ki a kocsmából. A vasárnapi perselypénzt itta
el.
-Na
de Lacikám, honnan tudod ezt? –Csak úgy gondoltam. – Tudom amit most
tettél, az rágalmazás. Tegnap áldoztál. – Mit számít –mondja Zoli, majd
meggyónom. Ez a laza értelmezés önmagában is halálos bűn, hogy „majd
meggyónom”.
Ez
Szentlélek elleni bűn. Soha ne bizakodj vakmerően, hogy Isten úgyis
megbocsát, bármit elkövethetünk. Isten irgalmas jósága inkább
Istenfélelmet keltsen bennetek, féljetek a bűn elkövetésétől és
bánjátok, hogy megbántottátok Őt. A szentgyónás lehetősége inkább
reményt keltsen bennetek, hogy nem a bűné az utolsó szó, hanem az
Istené.
Drága
Kicsinyeim! Jézus Krisztus és Mennyei Édesanyátok választottjaikkal
most már azt üzenik nektek, engesztelőknek, hogy nem elég havonta
gyónni, hanem ha lehetséges, hetente.
Erre azért van szükségetek, mert gyengék és gyarlók vagytok.
Minduntalan elestek. Foltokat ejtetek a megszentelő kegyelem fehér
ruhájára. Elég egy kárörvendő összemosolygás valaki felett, és már ott a
bocsánatos bűn. Elég, ha megjegyzitek, hogy X testvér miért nem jár
velünk együtt a hétköznapi szentmisékre, hiszen ráér - és már kész az
ítélkezés. Elég visszamondani egy testvérednek, hogy milyen rosszat
mondott róla Y, és már ott van a lelkeden még egy ítélkezés. Ilyen
könnyen megy ez. Soha ne hidd Gyermekem, hogy nincs bűnöd, mert csak mi,
a Szentháromság látunk bele a lelkedbe. Soha ne úgy gyónj, hogy
felsorolod a bűnöket és hozzáteszed: nincs több bűnöm. Így mondd inkább:
Nem emlékszem másra.
Azért
is kell hetente gyónni, mert most már nagyon közel van az Én
eljövetelem, a Szentlélek kiáradása, a Nagy Figyelmeztetés. Tudatosan
készüljetek rá, hogy a lehető legtisztább lélekkel fogadhassátok. Boldog
lesz, aki éppen a Figyelmeztetés előtti percekben gyónt, mert az
hófehér lélekkel várhat Engem és nem kell félnie semmitől.
Igyekezzetek
úgy élni, hogy ne legyen sosem halálos bűnötök, hogy mindig a
megszentelő kegyelemben maradjatok. És ha van is bocsánatos bűnötök,
igyekezzetek minél hamarabb megszabadulni tőle.
Drága
Engesztelő Gyermekeim! Mint minden alkalommal most is itt vagyunk
előttetek Mi, a Szentháromság Személyei és Mennyei Édesanyátok. Mivel ma
a kegyelemről volt szó, ezért ajándékokkal halmozunk el benneteket.
A Mennyei Atya
és Jézus Krisztus odamennek mindenki elé. Jézus tart egy kelyhet az Ő
szent Vérével. Mellette az Atya kezében egy pecsétnyomó van. Belemártja a
Szent Vérbe, és homlokotokra nyomja az Élő Isten piros Pecsétjét,
azt, amit az ír látnoknő üzenetében szavaival és lélekben megadott
nektek. Közben így szól hozzátok: Fogadjátok védelmem isteni pecsétjét,
mellyel megvédelek benneteket és szeretteiteket a megpróbáltatások alatt
minden külső és belső ellenségtől.
Most pedig az Úr Jézus
következik. Szent Vére kelyhét a Mennyei Atya kezébe helyezi. Előveszi
kebléből töviskoronás, szeretettől lángoló Szent Szívét és
szeretetlángjából a ti kicsi pislákoló szívetekbe egy fényes sugarat
küld, az ellenségszeretet kegyelmét.
Közben ezt mondja nektek: Már most is szükségetek van erre az
ajándékra, mert rosszakaróitok a hátatok mögött és a szemetekbe
csúfolnak, szidalmaznak, rágalmaznak benneteket. Soha ne őket ítéljétek
el, amiért rosszak hozzátok, hanem a gonoszt, aki erre használja őket.
Inkább imádkozzatok megtérésükért. A keresztényüldözéskor még inkább
szükség lesz az ellenségszeretetre.
Ezután Én, a Szentlélek Isten
megyek körbe köztetek és Engem is Jézus kísér. Hozza magával szent
Vérének kelyhét. Én belenyúlok e Vérbe, és mindkét szemetekre keresztet
rajzolok vele, mellyel megadom a tisztánlátás kegyelmét.
Ez nagy kincs lesz számotokra a Nagy Figyelmezetés után, mikor kezdődik
a szétválasztódás, hogy hová álltok: a csaló Antikrisztus és emberei
mellé, vagy az igazi Megváltótok, Jézus Krisztus mellé. E kegyelem
fényénél tisztán fogtok látni, és tétovázás nélkül felismeritek a jó
oldalt.
Végül
a Szűzanya áll elétek karjára fűzve sok rózsafüzér. Ezeknek minden
szeme fehér kicsi virágokból áll, és minden szem közepén Jézus szent
piros vére csillog. Ha ezután rózsafüzért imádkoztok, mindig arra hullik
Jézus szent Vére, akiért felajánljátok.
Drága,
hűséges Engesztelőim! Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket és nagy
szeretettel megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése