KIÚT A FOGSÁGBÓL
Az
emberek különböző ismereti szintekkel rendelkeznek. Ahhoz, hogy
mindenki számára világos és érthető legyen a mai helyzetünk és a
lehetséges kiút a devizahitelek fogságából, át kell ölelnünk – még ha
dióhéjban is – a múlt történéseit. Mindezt részletesen kifejteni egy
terjedelmes könyv formájában lehetne, de nekem egy cikk formájában kell
ezt megvalósítanom, kivonatolva.
Kérem
Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe amikor olvassák, hogy mindez hol
kezdődött, hol tartunk jelenleg és mi a lehetséges kiút.
–
Az 1848-as forradalom a pénzügyi rabság ellen irányult. A helyzet
azonos volt a mostanihoz, fuldoklott az ország a pénzügyi cselszövések
fogságában. Majd jött a kiegyezés, pontosabban az időhúzás, mindaddig
amíg az óhajtott döfést meg nem adhatták. Erre sem kellett sokat várni.
Az első világháború, majd az azt követő Trianoni döntéssel
szétdarabolták az országot.
Ebből
a tragédiából az ország csak úgy tudott lábra állni, hogy 1920-ban a
történelmi Alkotmány jogfolytonosságát helyreállították és az ország
annak ellenére, hogy elvesztette, természeti kincseinek, lakosságának és
területének jelentős részét, mégis virágzásnak indult.
–
Jött a második világháború és 1944. márciusi német megszállással,
hatályon kívül helyezték a történelmi Alkotmányunkat. Ezt követte a
szovjet megszállás, aminek következtében egy szovjet típusú, Buharini
Alkotmányt erőltettek az országra, mint látni fogják, nem ok nélkül,
mert a nemzet gerincét mindig akkor tudták megroppantani, ha hatályon
kívül helyezték történelmi Alkotmányunkat.
–
Ezzel a szovjet alkotmánnyal érkeztünk meg a „rendszerváltásig”, amikor
kivonultak a megszállók és megnyílt a lehetőség, hogy ismét
helyreállíttassék a jogfolytonosság. Ennek semmi akadálya nem volt,
kivéve a háttérszándékot, a háttérszándékot amely az ország és az
emberek előre eltervelt kifosztására irányult. Hiszen a történelmi
Alkotmány értelmében a földtulajdon, a természeti kincsek stb. a Szent
Korona tulajdona, az állam és a nép csak birtokos jogokat gyakorolnak
felette. A birtokos jogokat – ami ez esetben megegyezik a
tulajdonjogokkal, a külföldi kézre való átjátszás kivételével – a Szent
Korona Országának tagja gyakorolhatja. Ebben az esetben nem lehetett
volna elprivatizálni, elnyilvántartani és ellopni a nemzet vagyonát, de
megtették, mert nem volt ki és mi őrködjön felette. Olyannyira
megtették, hogy az ország gazdaságát és vagyonát rapsic módra
lerabolták, letarolták és elzálogosítottak mindent amit el lehetett.
Amikor ezek a „készletek” kimerültek, szemet vetettek arra, amire még
álmunkban sem mertünk volna gondolni. Az emberek, a családok
létbiztonságát garantáló hajlékaikra és jövedelmeikre,
infrastruktúrájukra. Mindezt viszonylag könnyen megtehették, mert jó
előre beültették minden lényeges pozícióba saját embereiket, azt a
látszatot keltve, hogy az embereknek volt választási lehetősége a
többpártrendszeren belül. A jogfolytonosság megszakadásával és a
„modern” életforma következtében az emberek generációi közötti hagyomány
és tapasztalat továbbadása gyakorlatilag megszűnt. Ezt a folyamatot
elősegítette az oktatási rendszer és a média. Így, teljesen védtelen és
tapasztalatok nélküli generációk alkották a szabad prédát. Hogy kik
állnak mindezek hátterében? – hát azok akik nem a magyar nemzet
érdekeit, nem az ország érdekeit, nem a nép és a jövő nemzedék érdekét
tartják szem előtt, hanem önös és egyéb külső érdekeket, a magyar nemzet
érdekei elé helyeznek.
–
Az előre eltervelt és folyamatos lerablás következtében, a megélhetés
valamint az egyre fogyó munkahelyek hiányában, előbb utóbb nagyon sok
embert könnyű volt a bankok ajtajához terelni. A gyanútlan lakosság
besétált a felállított kelepcébe, a devizában nyilvántartott hitelek
hálójába.
– A hazai
törvények, úgy a polgári törvénykönyv mint a hitelintézetekről és
pénzügyi vállalkozásokról szóló idevonatkozó törvényhelyei teljes
mértékben leszabályozzák a kölcsönszerződés valamint a
pénzkölcsönnyújtás jogi kritériumait. Ez a devizaalapú hitelnek
elnevezett konstrukció egyik törvénynek sem felel meg, így teljesen
szabályozatlan körülmények között és törvényi háttér nélkül nyomorba
taszították az országot és a népet. Elkövették a közbizalom ellenni
bűncselekményt is, hiszen az emberek hittek a törvényességben, hittek a
bankoknak. Itt elsősorban az emberek HITével éltek vissza, ezért is
nevezik HITELNEK a szolgáltatást, amelynek alapja a kölcsönös bizalom
kell hogy legyen. A végeredményt ismerjük, több ezer öngyilkos, több
ezer kilakoltatott, több százezer külföldre menekült ember és több ezer
család szétválása.
–
Több éves kitartó oknyomozói munka után, teljesen világos és egyértelmű a
bankok csalása, úgy a kamatok számításánál, a kereskedelmi árrés
felszámításánál valamint a teljes árfolyam jogtalan felszámításánál.
Mindezekre a hatályos magyar törvények, kölcsön jogcímen, abban az
esetben, ha nem devizában bocsátották az adós rendelkezésére, nem adnak
lehetőséget, még abban az esetben sem, ha az adós aláírta a szerződést,
mert a törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a szerződő feleknek csak
abban kell megállapodniuk amiről a törvény kötelező jelleggel nem
határoz. Márpedig a pénzkölcsönnyújtást illetően a törvény egyértelműen
határoz… Csak azt lehet kölcsön összegnek nevezni, amit a hitelező az
adós rendelkezésére bocsát és az adósok szerződési akarata kölcsönre
irányult, ezen a jogcímen írtak alá, de a bankok azt követelik amit nem
bocsátottak rendelkezésre.
–
A hatóságok és felügyeleti szervek szemet hunytak a nép kifosztása
előtt. A bíróságok szégyenszemre maszatolnak. Az adósokat kifosztani
pusztán az aláírásukra való hivatkozással több mint cinizmus, hiszen
hogyan érthették volna, hogyan ismerték volna fel azt, hogy átverték, ha
maga a Kúria képtelen volt ítéletet hozni egy kölcsönszerződést
illetően, amelyet a Ptk. és Hpt. leszabályoz. Kiküldte az ügyet előzetes
állásfoglalásra az európai bírósághoz Luxembourgba gyorsított eljárást
kérve, de ezt az európai bíróság megtagadta. A legmagasabb bírói
fórumnak sem volt világos és egyértelmű, ehhez nyolc hónap is kevés volt
számára, miközben az embereknek néhány perc állt rendelkezésükre. Ebből
arra lehet következtetni, hogy még évekig nem lehet végleges ítéletre
számítani, miközben az emberek kifosztását felgyorsították.
–
Az ügyészségek a feljelentéseket érdemi kivizsgálás nélkül
megszüntetik, sőt le is írják, hogy jövőben megtett bankok elleni
feljelentéseket érdemi válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Amit
jogkövető magatartással meg lehetett tenni azt megtettük, de az élethez
való jogot semmi sem írhatja felül. A nép magára hagyatott, csak
önmagára, az összefogás erejében bízhat. A nemzetközi jog szerint is,
megvan a népnek az a lehetősége, hogy túlélése érdekében kezébe vegye
sorsa irányítását, mert jelenleg egy olyan nyomásnak és kényszernek
enged, amelyre ő nem szerződött le.
Az
Alkotmány a legmagasabb szintű törvény, amely lényegében egy társadalmi
szerződés, amelyben rögzítve vannak az államhatalom és az állampolgárok
jogai és kötelezettségei, más szóval ezen társadalmi szerződés révén
tekinthető legitimnek az államhatalom, de csak akkor, ha ez a
megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye.
A
nemzet jogérzéke valójában az emberek igazságérzete, amely kötelezően
szembe kell hogy szálljon azzal, amit nem jognak, hanem jogtalanságnak,
amit nem törvényességnek, hanem méltánytalanságnak érez.
–
A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők közötti demokratikus
megállapodás kell hogy legyen. Ebben, az emberek veleszületett jogaik
egy részéről lemondanak a közösség javára, de joguk van az állam
irányítóinak ellenőrzésére, közvetett vagy közvetlen módon. Ha
vezetőik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt
kötelességük felbontani ezt az elméleti megállapodást és új vezetőket
választani.
–
Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy vezetőink valójában megvezetőink
és súlyosan visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, ezért nemcsak
jogunk, hanem kötelességünk, hogy helyreállítsuk a történelmi
Alkotmányunkat és új vezetőket válasszunk. Új vezetők választására
elméletileg megvan az esély a négyévente kiírt választások útján, de a
gyakorlat teljesen mást mutat, mert az esélyek erősen aránytalanok,
hiszen a nemzettől ellopott vagyont használják a választók
megvezetésére, birtokolva a teljes médiát. Elég ha csak a közelmúltban
rendezett megmozdulásaink média híreit nézzük meg és láthatjuk, hogy
köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ilyen feltételek mellett
esélytelen a kifosztóinkat saját játékszabályaik szerint kiiktatni.
–
Miután a nemzet vagyonát szinte nyomtalanul eltüntették és ebből
nemhogy lecsökkentették volna az államadósságot, hanem a sokszorosára
duzzasztották azt, a pénzintézetek törvénytelen hitelkonstrukciójukkal
földönfutóvá tettek százezreket és az ország elhagyására kényszerítették
őket vagy az öngyilkosságba hajszolták a gyengébbeket, tragikus
közállapotokat idézve elő. A bíróságok maszatolása, az ügyészségek
tétlensége már-már egy törvényen kívüliséget eredményez, ezért az
állampolgárok és ezek szervezetei erkölcsi értelembe vett jogkövetésre
nem kötelezhetőek. Továbbá, a jogi normák alapján, tevésre,
valamitől való tartózkodásra, vagy valaminek az eltűrésére kényszerített
állampolgárokat, ezek csoportosulásait illetve szervezeteit – az élő
történelmi Alkotmányból eredően- megilleti az ellentmondás, valamint az
ellenállás, illetve a nemzeti akarat kikényszerítésének joga. E jogok
forrása az az erő, amely az Alkotmány adta meggyőződésből, az akarásból
és az elszántságból táplálkozik.
–
A nemzet történelme folyamán ez az erő volt a forrása minden olyan
megmozdulásnak, amelynek a magyarság a puszta fennmaradását köszönheti. A
közös ellenállás egyik eredményes példája a „zengő példa”, ahol
formailag jogszerű, de tartalmában káros(fák kivágása, természet terület
károsítása) tevékenység ellen irányult. Az ellenállók hóban fagyban
vállalták a nemzet szolgálatát, mert azzal amit tettek a nemzetet
szolgálták még akkor is, ha ezt sokan még nem látják. A hatalom nem mert
a „gyenge” civilek, fiuk lányok ellen erőszakot alkalmazni. Bátor
fellépésüknek köszönhetően szétfoszlott a hatalom mindenhatóságának
mítosza és a tevőleges ellenállás hiábavalóságának téveszméje. Ami
a „devizahiteleket” illeti itt még formailag sem jogszerű eljárásokról
beszélhetünk, tehát a történelmi Alkotmányunkból fakadóan megillet az
ellentmondás és az ellenszegülés, de ezt eredményesen csakis közös
akaratból, céltudatosan és egységesen fellépve tudjuk érvényesíteni.
–
A szovjet kivonulást követően megszűnt az a fizikai kényszer, amely
megakadályozta az Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, de
mindez a mai napig nem történt meg, helyette egy politikai párt által
létrehozott alaptörvényt iktattak be, amely népakaratot nem tükröz,
hiszen csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek van joga alkotmányozni.
–
Az alkotmányosság helyreállításának legkívánatosabb módja, amely egyben
garancia is arra, hogy kiszűrje a politikai kaméleonok hatalmának
átmentését, ha a népakarat egységesen lép fel. A magyarságnak van
érvényes, nemzeti egyetértésen és ez a legfontosabb, nem pártok
megosztásából fakadó, hanem nemzeti egyetértésen alapuló Alkotmánya. Ezt
a tényt elegendő népakarat formájában kinyilatkoztatni és bejelenteni,
hogy a nemzet az ország alkotmányos rendjét visszaállítottnak tekinti és
kész kikényszeríteni mindazokkal szemben, akik ezen akarat
elhatározással tevőlegesen szembeszegülnek.
–
A fellépésnek ez a módja, történelmi példákkal igazolható. A ’48-as
forradalom a márciusi ifjak maroknyi csoportjának lelkesedése,
„jogellenes” cselekvések elhatározása formájában kezdődött. Ebből
következik, hogy mindazok, akik bármely törvény előzetes legitimálását a
nemzet sorozatos kifosztóitól, a hatalomtól várják, petíciók révén,
azok valójában légvárak kergetői. A nép gyűlését amely összehívja az
Alkotmányozó Nemzetgyűlést, nem a mindenkori hatalom felügyelete alatt,
hanem anélkül, vagy ha szükséges azok ellenében kell lebonyolítani. Ami
a napnál is világosabb kell hogy legyen mindenki számára, hogy a
népakarattól magasabb hatalom egy államon belül nem létezik, földi
léptékkel mérve.
–
2013. február 9-én megfújtam a kürtöt népi gyülekezőre. Hóban és
fagyban néhány tucat emberrel kezdtük és rövid időn belül, február 16-án
Budapesten a Kossuth téren ötezer ember előtt zászlót bontottunk a
nemzet megmaradásért vívott harcban. Azon a napon közfelkiáltással és
több ezer ember, aláírásával felhatalmazott, hogy a Hágai Büntető
Bírósághoz forduljak a magyar népirtás ügyével. Egy hónap elteltével,
március 9-én már nyolc ezren meneteltünk skandálva, hogy „Elég Volt”,
továbbá több ezren közfelkiáltással és aláírásukkal felhatalmaztak, hogy
legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint szervezzem meg az
Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását kérő néptömeget. Ezért nagyon
fontos, hogy április 21-én 11 órára minél többen jöjjenek el a Hősök
terére.
– A történelmi
Alkotmányunk jogfolytonossága helyreállításának következtében,
megnyílik a lehetőségünk, hogy megtisztuljon a politikai közélet,
megtisztuljanak a bíróságok, az ügyészségek. A történelmi Alkotmányunk
helyreállításának napján eltöröltetnek a bűncselekmények útján ránk
erőltetett jogtalan követelések és megkezdődik az okozott károk
felmérése, az elkövetők és bűnpártolók felderítése és törvényszék előtti
igazságos felelősségre vonása. Abban az áldott és szerencsés helyzetben
vagyunk, hogy mindezt csak népakaratból lehet megvalósítani. Április
21-én történelmet írunk és mindenki megismerheti megbecsült és elismert
szakemberek véleményét is ezzel kapcsolatban. A történelmi Alkotmány
jogfolytonosságának helyreállításával, Magyarország visszatér az
Alkotmányos Monarchia államformához, amelyet 68 évvel ezelőtt szüntettek
meg és azóta szabad prédának tekintik az országot. Ez azt jelenti, hogy
király nélküli királyság lesz az ország, parlamentáris képviselettel,
alsó és felső házzal. Rengeteg példa van erre a világban, nézzék például
Dániát, alkotmányos monarchia és köszönik szépen jól vannak. Azáltal,
hogy új államformát kiáltunk ki, amelyhez minden jogunk megvan, hiszen
Európa egyik legrégebbi alkotmányával rendelkezünk és ezeréves múlttal,
ezáltal felülvizsgálhatjuk az államközi szerződéseket, viszonyunkat az
Európai Unióval és a NATO-val.
–
Ez az egyetlen útja-módja, hogy kifosztóinkat levessük magunkról és ha
valaki kételkedne ebben, látogasson el többek között a Markó utcába a
Fővárosi Törvényszékkel szemben láthatja a csillogóra suvickolt
feliratot, hogy Magyar Királyi Törvényszék, vagy Gyulán a kórház falán
azt, hogy Magyar Királyi Kórház. Emberek nem olyan régen még erősek
voltunk és kiegyensúlyozott életkörülmények között éltünk, csak rajtunk
múlik, hogy ismét saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.
–
Kérem Önöket, hogy minden úton-módon terjesszék ezt, nyomtassák ki és
terjesszék, adják kézről-kézre, szájról-szájra ahogy azt megfogadtuk.
Terjesszék, hogy április 21-én összefog a NEMZET és újból érdemes lesz élni és tervezni a jövőt.
Ezt kérem Önöktől!
Kásler Árpád
2013. március 22. napján
2013. március 22. napján
Felhasznált irodalom:
Dr. Szakáll Antall, Dr. Szeszák Gyula, Dr. Varga Tibor, László Mihály, Takács András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése