Az EU miért csak az "arab tavasz" államainak adósságát akarja elengedni?

Az Európai Parlament teljességgel egyetértett abban, hogy a megbukott arab rezsimek Európában lévő vagyonát, bankbetéteit be kellett fagyasztani, és most abban, hogy a befagyasztott vagyonát, bankbetéteit vissza kell adni a "rendszerváltás" utáni országok népeinek.


Morvai: Mit kezdjünk a bukott rezsimek "sarával" az arab országokban és a posztkommunista Európában?
Erősek azok a hangok is, amelyek állítják: a (számos nyugati vezető által egyébként erősen támogatott) bukott arab vezetők által felvett kölcsönöket az "arab tavaszt" követő megújult államoknak nem kell visszafizetniük, hiszen a diktatúrák adósságainak továbbvitele igazságtalan lenne. De mindez a logika és igazságosság-felfogás miért nem érvényesült és érvényesül a bukott kommunista rendszerek vonatkozásában?

A teremnek az önök felé eső részén a kommunista diktátorok utódai ülnek, és önök remekül együttműködnek velük. Segítették és támogatták őket abban, hogy a nemzeti vagyont ellopják. Tehát mi is a pontos helyzet az egykori kommunista országokkal a mostani témánk összefüggésében? - szegezte a kérdést Morvai Krisztina Isabelle Durantnak.

Igaz-e a volt kommunista országokra is - folytatta Morvai Krisztina -, hogy azokat az adósságokat, amelyeket a kommunista diktátorok halmoztak fel, nem kell visszafizetni azon nyugatiak számára, akik pontosan tudták, hogy kikkel állnak szemben, kikkel kötnek üzletet?

A frankofón belga libsi képviselőnő és egy trockista ficsúr nem tartotta relevánsnak a kérdést.

Figyelmeztetés: Az Európai Központi Bank korlátlan hatalma http://www.handelsblatt.com/politik/deutschland/euro-krisenpolitik-warnung-vor-der-unkontrollierten-macht-der-ezb/8323568.html

AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSUNK CSAK KÁRT ÉS ROMBOLÁST EREDMÉNYEZETT!

Uniós csatlakozása óta 1170 milliárd forintot bukott Magyarország csak a társasági- és osztalékadó harmonizáció részleges megvalósulása miatt, miközben nyakunkon a teljes harmonizáció.

Itt az ideje, hogy a magyar kormány megpróbálja végre ráébreszteni Európa urait arra, hogy az általuk imádott négy szabadság elve mellett ott a helye az ötödiknek, az adóversenynek is. Hiszen az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő akadálytalan áramlása mellett az adóverseny – ez talán kívülálló számára is könnyen belátható – épp oly elengedhetetlen része az országok közötti, igazán szabad versenynek, miként az előbbiek. A különbség csupán annyi, hogy míg az előbbi négy szabadság az Unió nagyjainak, ez utóbbi inkább a kisebb tagországoknak jelenthet némi előnyt.

A Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, Herich György minap egy konferencián ismertette a társasági- és osztalékadó (Tao) bevétel terén elszenvedett magyar veszteséget feltáró kutatásuk döbbenetes eredményeit. Olyan, már a maga idejében is nehezen érthető körülményekre is rávilágítva, hogy annak idején miért nem követtük Görögország, Lengyelország, Spanyolország, Csehország, Szlovákia és Litvánia, vagyis azon országok példáját, melyek kértek és kaptak különféle típusú és más-más időtartamra szóló halasztást a kamat- és jogdíj irányelv alkalmazására. Mi ugyanis csupán ezen „apró” figyelmetlenség (nagyvonalúság?) miatt az eddig eltelt időszakban közel 67,5 milliárd forint bevételkiesést szenvedtünk el.

Ami persze eltörpül az igazán fájó veszteség, a csatlakozás óta adómentesen külföldre kivitt osztalékok utáni – 1011 milliárd forintnyi – bevételkiesés mellett. Mindezzel természetesen már a belépési nyilatkozat aláírásakor tisztában lehettek az illetékesek. Mégis elfogadták azt az akkoriban még szilárdnak látszó alapvetést, amely szerint (szemben a közvetett adókkal – lásd áfa) az úgynevezett közvetlen adók – pl. Tao – kivetése és beszedése terén megmarad a tagállamok szuverenitása.

Ennek azonban hamarosan vége, hála a nagyok által olyannyira szorgalmazott, a további versenyt mind nagyobb területről kiszorító adóharmonizációnak. Adóügyekben csak minden tagország egyhangú beleegyezésével lehet bármit is lépni? Ugyan kérem, éppen erre való az úgynevezett „megerősített együttműködés” : legalább kilenc tagállam összeállhat, megegyezve például a közös, egységes Tao alap megállapításában, uniót alkotva az Unión belül, és azzal fenyegetve a jogaikkal élve kívül maradókat, hogy „aki kimarad, az lemarad”.

Mondjuk-e, vagy magától is rájön a kedves olvasó, hogy a tizenegy tagország részvételével 2014-től nagy valószínűséggel aktivizálódó kezdeményezéshez a Magyarországhoz hasonló helyzetű és méretű országok számára a csatlakozás egyértelműen hátrányos lenne?

(H.V.)