Minden
politikai alapú tömörülésben vannak olyanok, akik nem hajlandóak
tudomásul venni az idő múlását és a környezeti változásokat.
Körömszakadtáig kapaszkodnak a régi -őskori- politikai/ideológiai
képletekhez, és mindazokat, akik ezt felróják nekik, akik felhívják a
figyelmüket a nyilvánvaló változásokra, halálos ellenségeiknek tekintik.
Na meg az ideológia ellenségeinek is, mivel szerintük ők a hiteles és
igaz képviselői az adott eszmeiségnek. Ezzel a tevékenységükkel sokat
ártanak, mert bizonytalanságot keltenek azokban, akiknél még nem
gyökeresedett meg az eszmeiség korszerű felfogása, és ezzel együtt
teljesen felesleges vitákat provokálva energiákat vonnak el az
építkezőktől. Ezek az áskálódók. A kákán is csomót keresők, az
egészséges fejlődés legnagyobb belső akadályozói.
Ezeknél
nagyobb a csáklyások károkozása. Tudvalevő, hogy a csáklyát, mint
harceszközt, arra használták, hogy a lovast lerántsák a lováról, illetve
a horgas részével belekapaszkodjanak a harcosokba, így akadályozva
annak mozgását, védekezését. A hétköznapi életben is valaminek a
horogszerű megfogására használták, különösen nagy szerepe volt a
tűzoltásnál, a tetőszerkezetet borító égő anyagok lehúzásakor, így
akadályozva a tűz terjedését.
A
politikai élet csáklyásai őskori elméletekkel, erősen kozmetikázott,
tehát hitelesnek nem tekinthető, a múlt ködéből előkapart történetekkel,
hazugságokkal, rosszindulatú rágalmazásokkal igyekeznek ártani,
folyamatokat kisiklatni. A csáklyások, szemben az áskálódókkal (akik
meggyőződésből ténykednek), általában bérmunkások (zsoldosok),
feladatokat hajtanak végre. Gyakorlati megfigyelések azt bizonyítják,
hogy akkor lépnek színre tömegesen, amikor valami kezd jó útra térni,
amikor valahol építkezés kezdődik, vagy szövetkezések alakulnak ki.
Igen
érdekes és a jövőt befolyásoló történések sorozata játszódik le a hazai
kommunisták soraiban. A politikai mélyrepülés, mely mindenekelőtt a
társadalmi elutasítottságban (és így a katasztrofálisan rossz választási
eredményekben) mutatkozik meg, belső szakadásokhoz vezetett a
Munkáspártban. Az oroszországi kommunista párt, és Zjuganov elnök,
valamint az akkor még kommunista Makhasov tábornok hatására a magyar
kommunista pártban is felerősödtek az anticionista megnyilvánulások.
Nagyon visszafogottan, de arra azért eléggé erősen, hogy kiváljanak a
cionbolsevisták, és Magyarországi Munkáspárt 2006 néven új pártot
alakítsanak. A Thürmer Gyula köré csoportosulók várták a folytatást, a
zjuganovi vonal erősödését, mely elmaradt. Oroszországban a kommunista
párt igen erős tömegbázissal rendelkezik, és a második politikai erő az
országban. Ezt a nemzeti és szociális alapállásának köszönheti, mely
néha a legkeményebb cionista (zsidó) ellenes megnyilatkozásokkal kavarta
fel a közvéleményt, úgy belföldön, mint külföldön.Thürmer nagyon jól
tudja, hogy mit kellene tennie, hogy az orosz példa hazánkban is sikerre
vigye a pártját, de azt is tudja, hogy a párttagsága milyen alacsony
szinten áll a politika korszerű felfogása terén. Ezért jogosan tart
attól, hogy a zjuganovi stílus tovább forgácsolná az amúgy is kis
létszámú párttagságot.
Viszont
egy hazafias, nemzeti érzelmű kommunista csoportosulás megértette azt,
hogy az időhúzás az eszmére nézve milyen tragikus következményekkel jár.
Megalakult a nemzeti kommunisták még laza szervezeti keretekben létező
társasága, mely színrelépése óta komoly sikereket könyvelhet el.
Honlapjának látogatottsága folyamatosan nő, kapcsolatrendszere szintén.
Erősödésével politikai tényezővé válik, és ezért a valódi hazafias erők
figyelemmel kísérik ezt az építkezést. Nemzetérdekű politikája, jó
szociális alapállása és a cionizmus teljes elutasítása, lehetséges
szövetségesként egy népi egységfront kialakulását eredményezheti.
Nyilván
ez sokaknak igen kellemetlen fejlemény, egyeseknek tragédia. Mármint a
kommunisták, pontosabban a zsidókommunisták és a sovén jellegű nemzeti
radikálisok soraiban. Ennek a folyamatnak a sikeres kiteljesedését az
áskálódók és a csáklyások fokozódó aktivitása igyekszik megakadályozni.
De amíg az áskálódók csak elvi vitákat keltve igyekeznek zavart okozni,
addig a csáklyások minden eszközzel gyűlöletet akarnak kelteni a
hazafias gondolkodású, különböző eszmei alapállású, de egymást
kiegészíteni képes csoportosulások között.
Elvi
szinten képtelenek bármit is ellentételezni, ezért visszanyúlva a
senkit már nem érdeklő őskorba (az elmúlt század közepére) olyasmikre
hivatkoznak, melyek ha meg is történtek, ma már semmilyen jelentőséggel
nem bírnak. A cionbolsevista agymosógépezet még mindig a "Dunába
lövéseknél" tart, és holmi felkoncolási műveleteknél, ami a politikai
horror világában is egy semmiség a mai történésekhez viszonyítva. Amikor
azt látjuk nap mint nap, hogy kivágott szíveket marcangolnak a
terroristák, minden ok nélkül családokat, településeket irtanak ki
brutális módon, akkor ez az ósdi történet csak mint idegnyugtató
szerepelhet a mai világunkban. De hát nem is az az igazi cél, hogy
idegbajossá tegye az olvasóit, hanem arra a reakcióra számítanak, hogy
erre válaszul előjön majd a cionbolsevista ÁVH iszonyatos őrülete, a
húsdarálóval, a perverz és szadista kínzásokkal és az óriási számú
legyilkolt, bebörtönzött, nyomorékká tett magyar ember történetével. És
ennek az őskori sérelmekre alapozott adok-kapoknak az az eredménye, hogy
azokat, akiket igen sok hasonló cél összekötne, ezek a történetek
szembe állítanak, és kizárják az együttműködés érzelmi feltételeit.
Nem
kívánhatunk felejtést sem a nemzeti kommunistáktól, sem a saját
híveinktől, de egy igen lényeges szempontot vegyünk figyelembe.
Két-háromszáz évvel ezelőtt a katolikusok és a protestánsok szabályszerű
irtóhadjáratot folytattak egymás ellen, melynek következményeként egész
térségek néptelenedtek el Európa szerte. Pedig szinte semmiség volt az a
különbözőség, mely a két vallási irányzat között fennállt. Ma már nem
is érdekel ez senkit, pár abszolút elvakultat kivéve. A hazafias népi
szocialisták (hungaristák) és a nemzeti kommunisták között még ennél is
kevesebb ma az elvi különbözőség. Politikai vonalon szinte semmi,
szellemi vonalon pedig az idealista és a materialista világlátás. Ez
pedig ma már nem egy sorsdöntő különbözőség.
Ezt
felismerték népünk ellenségei is, és még mielőtt kialakulna valamiféle
együttműködés, előjönnek a csáklyáikkal, az őskori történeteikkel, a
gyűlölet sárkányfogait elvetve, a hazugságaikat terjesztve.
Csáklyások!
Ne fárasszátok magatokat ilyen kreténségekkel, nem vagyunk sem mi, sem
mások (akik fontosak a jövő vonatkozásában) vevők az ilyesmikre. Ez a
történet esetleg az őskor kutatóit érdekelhetné, vagy a
pszichológusokat, de mi csak a jövővel foglalkozunk, tehát teszünk a
szövegeitekre, írásaitokra.
Nem
tudtok már provokálni, mert túl kicsik vagytok hozzá. És hogy tudjátok
azt is, hogy milyen eredménnyel romboltok, közöljük: rövidesen sor kerül
egy egyeztető tárgyalásra köztünk és a nemzeti kommunisták között. Ha
pedig majd megismeritek az egyeztető tárgyalás célját, akkor
megismeritek milyen a politikai hideg zuhany. A jéghideg, mely
infarktust is okozhat.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése