Ceausescu szülőfalujában a 80-as években hipermodern stadion épült, ma már csak az rohad benne, amit nem loptak el. Dombok közé épült, jó fekvésű, de ma már elhagyatott, nincs az a pénz, hogy a helyiek magukénak érezzék.
Futballtörténeti
pillanat volt 1979-ben, amikor az SC Olt a román élvonalba jutott.
Akkor a magyarnál valamelyest gyengébb volt a román bajnokság, a
Scornicestiben játszó csapat azonban egyre csak emelkedett és erősödött.
Későbbi BEK-győztes játékosok is megfordultak a tízezres falu
nagyratörő csapatában, amely 11 évig az első osztályban maradt, sőt,
egyszer még a negyedik helyre is előrelépett, és majdnem elérte a
nemzetközi kupaszereplést.
BEK-győztesek kerültek a faluba
Az
1973-ban alapított SC Oltban játszott a mostani román szövetségi
kapitány, Victor Piturca is, a BEK-győztesek közül Bumbescu, Barbulescu
is, de a későbbi Chelsea-játékos, most Dzsudzsák Balázst irányítva a
Dinamo Moszkva edzője, Dan Petrescu is. A Steauával alighanem forró
dróton volt a csapat, sok játékost kaptak, ehhez hatalmi szó nem is
kellett, elég volt egy kérés, hiszen nekik nem lehetett nemet mondani.
Az
Olt-menti Scornicesti jó harminc éve prosperáló környék volt, a
környező gyárak működtek, utak épültek. Persze nem véletlen, a Kárpátok
Géniusza, vagyis Nicolae Ceaușescu ugyanis a faluban született, és a
város a faluban nevű programot természetesen ott szerette volna elsőként
megvalósítani.
Ebben
jelentős szerep jutott a futballnak is. Az persze a múltban sem volt
ritka, hogy egyes országok vezetőinek szívügye legyen a futball, gyakran
járt meccsre Mussolini vagy Franco is, de Romániában példa nélkül álló
volt, hogy a semmiből futballklubot építettek.
Ceaușescu
energiát és pénzt nem sajnálva belevágott, és a csapat egészen 1991-ig
folyamatosan az első osztályban is maradt. A diktátor kivégzése azonban
megpecsételte a klub sorsát, abban a szezonban csak 12 pontot szereztek,
a sortűz után már nem is nyertek meccset. A csapat jelenleg
negyedosztályú, a dicső múltból csak a Viitorul Stadion maradt meg a
falu határában, bár egy része már az enyészeté.
Ceaușescu
a vadászatot lényegesen többre becsülte a futballnál, a testőrsége
által készített korabeli felvételeken sem lehet látni, hogy futballozna,
inkább a röplabda volt a kedvence, de a megalomániájához passzolt a
futballt.
Az
érkezéskor egyből szembetűnik, hogy a földszinten varroda üzemel, az
elsőn pedig lakások vannak. A száradó ruhák azt jelzik, öt vagy hat
család otthona. Három kóbor kutya is feküdt a bejárat előtt, ami
Romániában a turistafotók kedvenc témája.
A
stadionhoz vezető járdákat már benőtte a gaz, de még most is kivehető,
merről jöhetett be a vendégcsapat, honnan érkeztek a szurkolók, és nem
utolsósorban honnan érkezett a Conducator, akinek a máig álló szülői
házától három kilométerre van a stadion. Kettejük kapcsolatára emlékezve
egy milliomos múzeumot akar létrehozni a parasztházban.
A
varroda egyik tulajdonosa nem is lepődött meg, amikor arra kértük, hogy
szétnézhessünk, örömmel nyitotta ki a kaput, amin keresztül a
szentélybe léphettünk. A göröngyös pályán éppen a füvet vágták.
A
csatornafedeleket már régen ellopták, ezért minden lépésre vigyázni
kellett, nehogy hirtelen eltűnjünk egy nagy lyukban, amikből volt vagy
30 darab a pálya körül. Ugyancsak eltűntek a lelátókról a fapadok, így
csak a fapallók rozsdás vastartói éktelenkedtek ki 10-20 centire a
betonból. A főlelátón 21 sort számoltunk meg, vagyis nagyjából 15 ezres
lehetett. Ez a tribün amúgy nincs lezárva, de a legfelső sorban
szétmállott a beton a talpunk alatt, minden lépésünknek
összetéveszthetetlenül recsegő zaja volt.
Ceaușescu
nem itt, hanem a másik oldalon foglalt helyet, ott valamelyest
stabilabb a szerkezet, ezért a mostani előírásoknak megfelelően
beszékezték, és oda már a nézők is mehetnek.
Ceaușescu
a tribün felett, egycenti vastag üveg mögött ült. Aztán amikor ezeket
az üvegtáblákat is betörték, a szilánkokat otthagyták, húsz év alatt
szerteszét szóródtak a szektorok között. Azon az oldalon a szilánkok
ropogtak a lábunk alatt.
A
székek között szétköpködött szotyihéjak rohadnak feketén. A lenyírt
füvet sem vitték el a stadionból, hanem a pálya szélére szórták,
csomókban a kerítésnél rohad.
A
kitört üvegtáblák tátongó helyén kis mászással elérhető a VIP. Az épen
maradt négyzetméteres üvegtáblák mögött még azt is elképzelhetjük,
milyen látványban lehetett része Románia egykori élet-halál urának. Az
összes lambériát nem vitték el tüzelőnek a helyiek, vannak olyan
helyiségek, ahol megmaradt a falakon, plafonokon.
A
VIP amúgy eléggé tágas – a 80-as években a korát megelőzte az építmény
-, öt helyiségből áll, a szekus őrségnek kellett a hely. A diktátor
hatalma és paranoiája csúcsán minden nap öltözéket váltott, a KGB
mérgezésétől félt. Amit szombaton a vákuumos fóliákból magára vett,
vasárnapra elégették. A felesége, Elena a pályára is elkísérte, nem
kizárt, hogy itt is koccintottak, amikor Elenát a tudományos akadémia
vezetőjének nevezték ki, noha négy elemit végzett.
A
csapokkal, mosdókagylókkal sem kezdtek semmit, azok is ottmaradtak.
Közismert, hogy Ceaușescu viszonylag alacsony volt, így a helyiségek
között egészen alacsony a belmagasság. Noha a megtermett testőröknek
biztosan le kellett hajtaniuk a fejüket, ha az egyikből a másikba
szerettek volna átjutni, Ceaușescunak viszont olyan érzése támadhatott,
hogy a homlokával érinti a plafont, mintha ő tartaná a gerendákat.
A
helyiségekben szétszórt női cipők alapján úgy tűnik, kisebb szerelmi
kalandoknak is megfelelhet a szoba, de a paplanok arra utalnak, valaki
jobb híján szállásnak használja.
A
stadiontető egész jó állapotban maradt meg, bár eléggé rozsdás, de a
80-as években Magyarországon sem volt olyan stadion, amely fedett
lelátóval büszkélkedhetett volna. Ceaușescu ebben is maradandót akart
alkotni, ahogy megalomániája kiteljesedésekor a román parlamentet is
nagyobbra óhajtotta építeni, mint a washingtoni Fehér Ház, és nem
számított, hogy eközben az ország túlnyomó részében éheznek.
Nemcsak a stadion oldalában, hanem a lelátó alatt és mellett is ecet- és akácfák nőnek ki a beton repedéseiből.
A
stadion kihasználtsága rendkívül szerény – még büfé sincs benne, pedig a
csempézett pult megmaradt a földszinten -, de Ceaușescu hatalma csúcsán
még a slatinai megyeközpontból is kirendelték az embereket, hogy komoly
tömeg előtt szerepelhessen a nagyvezér csapata.
A
30 ezres nézőszám sem volt ritka, de mivel mesterségesen duzzasztották
fel, nem volt tartható. Ma körülbelül ezren járnak a negyedosztályú klub
mérkőzéseire.
(Index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése