“Olyan lehetőség előtt állunk, ami gyökeresen megváltoztathatja a harcot.
HA most jól élünk ezzel, akkor ez Karácsony már valóban
boldog lehet milliók számára! - HAJrá!” – Póka László / Nem adom a
házamat mozgalom
A Rendszerváltó Fórum - Otthonvédelmi Tanács közleménye:
Kedden Találkozunk!
Több otthonvédő civil szervezet (a
Kásler Árpád vezette „ A Haza Nem Eladó Mozgalom” Balogh Béla Koppány
Csoportja, Póka László és a „Nem Adom a Házam” mozgalom, valamint számos
civil szerveződés keresi a találkozási pontot Orbán Viktor
miniszterelnök háza előtt szeptember 10-én (kedden) 10 órakor.
Ami körvonalazódik: Egységes tüntetés a miniszterelnök háza előtt, követelve a devizahiteles probléma azonnali megoldását. Póka László kezdeményezése 2007-re emlékeztető logikára épül, miszerint, közvetlenül és félreérthetetlenül el kell juttatni az üzenetet ahhoz a címzetthez, aki a megoldás kulcsát jelenti, vagyis ebben az esetben a jelenlegi miniszterelnökhöz.
A megkeresés formája – éhségsztrájk, demonstráció – azért sem hagy kivetnivalót maga után, mert bár 3 millió magyar szenvedi a devizahitelezés nyűgjét, a kormány 2/3-os többsége ellenére sem rendezte a problémát, ellenkezőleg, még mélyebb válságba sodorta azokat, akiket a bankok féktelen profitéhsége megnyomorított. A nyomor a házhoz jött, a megnyomorítottak a hivatalban lévő miniszterelnök háza elé mennek.
Minden törvényes utat bejártunk. Petíciók, beadványok, tucatjait nyújtottuk be „illetékes” hivatalokba, egymásba érő (zömmel a média által elhallgatott) tüntetések zajlanak hónapok óta. A kormány tétlenkedik, egymásra torlódó ígérgetésekkel próbálja hárítani a problémát, azt a problémát, amelynek halogatása főbenjáró bűn, mert minden egyes nap keserves áldozatokkal jár, emberek betegszenek bele, nyomorodnak meg, halnak bele a „magas politika” által rákényszerített valóságba.
A devizahiteles demonstrációk sokban eltérnek más tüntetésektől, a létbiztonság, a személyes érintettség és fenyegetettség egyre radikalizálja a résztvevőket, hiszen családok tízezreinek sorsa a tét, 120.000 otthont fenyeget a kilakoltatás.
Fiatalok százezrei szavaznak a lábukkal, családalapítás helyett az emigrációt válasszák, kétségbeesett apák, anyák, nagyszülők keserednek bele a kilátástalanságba, vagy azért, mert életük munkájával megszerzett vagyonukat uzsorások viszik, vagy azért, mert szeretteiket a reménytelenség külföldre kényszeríti.
Az állam elfordult az állampolgáraitól, a politikai hatalom élhetetlen, torz világot teremtett. Magyarország nem az ígéret, hanem az ígérgetés földje, ahol a gátlástalan manipulátorok – a parlamenti székekre vadászó szerencsevadászok – a választási kampány égisze alatt politikai zsonglőrködéssel be akarják biztosítani – akár emberéletek árán is – a jelenlegi politikai rendszer túlélését.
A civil érdekvédelemnek a pártpolitikai rendszer ellenőrzése a stratégiai feladata, ezért erkölcsileg és szakmailag stabil együttműködést kell közös akarattal megteremtenie.
A jelenlegi politikai intézményrendszerre csak úgy lehet nyomást gyakorolni, ha, következetesen képviseljük elképzeléseinket, és ki tudjuk kerülni azokat a csapdákat, amelyeket egyéni ambíciókból fakadó tévutak, vagy éppen elvtelen kompromisszumok jelentenek.
A keddi nap kérdése az: a célorientált konszenzus, a valódi együttműködés tiszta szándéka vezérli vajon devizahiteleseket képviselő szervezetek vezetőit, vagy csupán a kiemelt médiaérdeklődés a közös fellépés fő motivációja? A kérdés már szerdán eldől, mindenesetre bízom abban, hogy olyan építő folyamat veszi kezdetét, ami megteremti a későbbi eredményes együttműködést.
Ami körvonalazódik: Egységes tüntetés a miniszterelnök háza előtt, követelve a devizahiteles probléma azonnali megoldását. Póka László kezdeményezése 2007-re emlékeztető logikára épül, miszerint, közvetlenül és félreérthetetlenül el kell juttatni az üzenetet ahhoz a címzetthez, aki a megoldás kulcsát jelenti, vagyis ebben az esetben a jelenlegi miniszterelnökhöz.
A megkeresés formája – éhségsztrájk, demonstráció – azért sem hagy kivetnivalót maga után, mert bár 3 millió magyar szenvedi a devizahitelezés nyűgjét, a kormány 2/3-os többsége ellenére sem rendezte a problémát, ellenkezőleg, még mélyebb válságba sodorta azokat, akiket a bankok féktelen profitéhsége megnyomorított. A nyomor a házhoz jött, a megnyomorítottak a hivatalban lévő miniszterelnök háza elé mennek.
Minden törvényes utat bejártunk. Petíciók, beadványok, tucatjait nyújtottuk be „illetékes” hivatalokba, egymásba érő (zömmel a média által elhallgatott) tüntetések zajlanak hónapok óta. A kormány tétlenkedik, egymásra torlódó ígérgetésekkel próbálja hárítani a problémát, azt a problémát, amelynek halogatása főbenjáró bűn, mert minden egyes nap keserves áldozatokkal jár, emberek betegszenek bele, nyomorodnak meg, halnak bele a „magas politika” által rákényszerített valóságba.
A devizahiteles demonstrációk sokban eltérnek más tüntetésektől, a létbiztonság, a személyes érintettség és fenyegetettség egyre radikalizálja a résztvevőket, hiszen családok tízezreinek sorsa a tét, 120.000 otthont fenyeget a kilakoltatás.
Fiatalok százezrei szavaznak a lábukkal, családalapítás helyett az emigrációt válasszák, kétségbeesett apák, anyák, nagyszülők keserednek bele a kilátástalanságba, vagy azért, mert életük munkájával megszerzett vagyonukat uzsorások viszik, vagy azért, mert szeretteiket a reménytelenség külföldre kényszeríti.
Az állam elfordult az állampolgáraitól, a politikai hatalom élhetetlen, torz világot teremtett. Magyarország nem az ígéret, hanem az ígérgetés földje, ahol a gátlástalan manipulátorok – a parlamenti székekre vadászó szerencsevadászok – a választási kampány égisze alatt politikai zsonglőrködéssel be akarják biztosítani – akár emberéletek árán is – a jelenlegi politikai rendszer túlélését.
A civil érdekvédelemnek a pártpolitikai rendszer ellenőrzése a stratégiai feladata, ezért erkölcsileg és szakmailag stabil együttműködést kell közös akarattal megteremtenie.
A jelenlegi politikai intézményrendszerre csak úgy lehet nyomást gyakorolni, ha, következetesen képviseljük elképzeléseinket, és ki tudjuk kerülni azokat a csapdákat, amelyeket egyéni ambíciókból fakadó tévutak, vagy éppen elvtelen kompromisszumok jelentenek.
A keddi nap kérdése az: a célorientált konszenzus, a valódi együttműködés tiszta szándéka vezérli vajon devizahiteleseket képviselő szervezetek vezetőit, vagy csupán a kiemelt médiaérdeklődés a közös fellépés fő motivációja? A kérdés már szerdán eldől, mindenesetre bízom abban, hogy olyan építő folyamat veszi kezdetét, ami megteremti a későbbi eredményes együttműködést.
Tatár József
Rendszerváltó Fórum-
Otthonvédelmi Tanács szóvivő
Rendszerváltó Fórum-
Otthonvédelmi Tanács szóvivő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése