Gazdag István: Összeesküvés-elméletek: ráció kontra fikció

Amerikai és brit szociológusok és pszichológusok nemrég végzett kutatásaiból kiderült, hogy – a fősodratú média sztereotípiáival ellentétben – az ún. konspiracionisták, vagyis az összeesküvés-elméletek hívei mentálisan egészségesebbnek tűnnek az ún. konvencionalistáknál, akik elfogadják az események hivatalos változatait.

Michael J. Wood és Karen M. Douglas pszichológus (Kenti Egyetem) „Mi a helyzet a 7-es toronyházzal? A 2001. szeptember 11-i merényletekkel kapcsolatos összeesküvés-elméletek internetes vitájának társadalomlélektani vizsgálata” (What about Building 7? A social psychological study of online discussion of 9/11 conspiracy theories) címmel július 8-án publikálták tanulmányukat a különböző internetes honlapokon megjelenő konspiracionista és konvencionalista kommentárok összehasonlító elemzése tárgyában.

Kutatásaik nyomán a szerzők meglepve tapasztalták, hogy manapság megszokottabb konspiracionista kommentárokat megfogalmazni, mintsem konvencionalistákat: „A 2174 összegyűjtött kommentár közül 1459 konspiracionistának, 715 pedig konvencionalistának minősíthető.” Más szóval, a cikkeket kommentáló személyek közül azok, akik nem hiszik el az olyan események kormányzati magyarázatát, mint a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11, kétszer annyian vannak, mint azok, akik hitelt adnak a hivatalos verzióknak. Ez azt jelenti, hogy manapság a konspiracionista kommentárok képviselik az általános népi bölcsességet, miközben az ellenvéleményt hangoztatók egyre inkább egy elszigetelt és maradi kisebbséggé válnak. Talán mert az állítólagos „közvéleményüket” már nem osztja a többség, a konspiracionista-ellenes kommentátorok gyakran mutattak haragot és ellenségességet. Ahogyan a tanulmány fogalmaz, „a 2001. szeptember 11-i események hivatalos verzióját vallók általában ellenségesebbek, amikor megpróbálják meggyőzni vitapartnereiket”.

Ráadásul az is bebizonyosodott, hogy a konvencionalisták nem csak ellenségesebbek, de megszállottan ragaszkodnak is a saját (összeesküvés) elméletükhöz. Szerintük a 9/11-el kapcsolatos saját elméletük – miszerint az évszázad bűncselekményét 19 arab követte el egy afganisztáni barlangban bujkáló és dialízisre szoruló fickó irányításával – maga a vitathatatlan igazság. Az állítólagos konspiracionisták viszont nem állítják azt, hogy az elméletük komplett magyarázatot ad 9/11-re. „Azok figyelme, akik azt gondolják, hogy Szeptember 11. kormányzati összeesküvés eredménye, nem egy sajátos teória reklámozására, hanem a hivatalos verzió szétszedésére irányul”, állapítják meg a kutatók.

Wood és Douglas tanulmánya tehát azt sugallja, hogy a konspiracionista negatív sztereotípiája („egy a saját személyes és marginális elméletének igazságát agresszíven képviselő megszállott”) pontosan azokra vonatkozik, akik a 9/11 hivatalos verzióját védelmezik, nem pedig azokra, akik kétségbe vonják azt. A tanulmány azt is kimutatta, hogy az ún. konspiracionisták hajlamosabbak megvitatni a történelmi kontextust (pl. a Kennedy-gyilkosságot 9/11 előzményének tekinteni), mint a konvencionalisták, és arra is fényt derített, hogy az ún. konspiracionisták nem szeretik, ha így nevezik őket.

Ez utóbbi két megállapítást Lance DeHaven-Smith politológus Összeesküvés-elmélet Amerikában (Conspiracy Theory in America, University of Texas Press, 2013) című könyve is megerősíti. Szerinte az emberek azért nem szeretik, ha „konspiracionistáknak” titulálják őket, mert a fogalmat a CIA találta ki és dobta be a köztudatba, hogy lejárassa azokat, akik elszámolást követeltek a Kennedy-gyilkosság után. Utólag visszatekintve megállapítható, hogy a CIA kampánya az „összeesküvés-elmélet” kifejezés népszerűsítésre és az efféle elméletekhez való csatlakozás lejáratására minden idők egyik legsikeresebb propaganda-vállalkozásának bizonyult.

Más szóval azok, akik az „összeesküvés-elmélet” és a „konspiracionista” fogalmakat sértésként használják, ezt egy valóságos, alaposan dokumentált és kétségbe vonhatatlan összeesküvés eredményeként teszik, amelyet a CIA azért szőtt, hogy elfojtsa Kennedy meggyilkolásának kivizsgálását. DeHaven-Smith professzor azt is megmagyarázza, hogy azok, akik kételkednek egyes sorsdöntő bűncselekmények hivatalos magyarázataiban, miért lelkesednek a történelmi kontextus megvitatásáért. Valójában ugyanis sok összeesküvés-állítás megalapozottnak bizonyult, és a jelek szerint szoros kapcsolat van számos, eddig még megoldatlan „demokráciaellenes állami bűncselekmény” (SCAD) között. Nyilvánvaló példa a Kennedy fivérek (John és Robert) meggyilkolása, mint ugyanazon bűncselekmény egymással összefüggő epizódjai.

Laurie A. Manwell pszichológus (Guelphi Egyetem) szerint a CIA által kitalált „összeesküvés-elmélet” címke megzavarja a kognitív funkciókat. Az American Behavioral Scientist 2010. februári számában megjelent cikkében a szerző hangsúlyozza, hogy az összeesküvés-ellenesek azért nem tudnak világosan gondolkodni az olyan egyértelmű SCAD-ek kapcsán, mint a 9/11, mert képtelenek azon információk kezelésére, amelyek nincsenek összhangban megcsontosodott előfeltételezéseikkel. A tudományos folyóirat ugyanezen számában Steven Hoffman professzor (Buffalói Egyetem) kifejti, hogy az összeesküvés-elleneseknek „erős hajlamuk van a megerősítésre”, vagyis olyan információkat keresnek, amelyek megerősítik előzetesen felépített hiedelmeiket, miközben irracionális mechanizmusokat (mint az „összeesküvés-elmélet” címke) használnak a konfliktusos információk elkerülésére.

Az internet korszakában azonban többé már nem lehet kizárni a közbeszédből azokat, akik kételkednek a hivatalos narratívákban. Mostanra a CIA 44 éve tartó lejárató kampánya a „konspiracionista” fogalom diszkreditálására végleg kifulladni látszik. A tudományos tanulmányokban éppúgy, mint az információs cikkek kommentárjaiban az „összeesküvés-elméleteket” támogató hangok immáron számosabbak és racionálisabbak, mint a konspiráció-elleneseké. Nem meglepő, hogy ez utóbbiak egyre inkább hibbant paranoiásoknak tűnnek.

MD 2013. IX. 4.