Sokszor
felemlegetik a III. Birodalommal kapcsolatban a "vérmítoszt", mint
olyat. Én inkább úgy nevezném, hogy vér valóság. Az állítólagos
szlávokkal kapcsolatos néhai álláspontról annyit, hogy ha igaz is (nem
vagyok róla meggyőződve), nos akkoriban ezt még eleinte megengedhették
maguknak. A történelem folyása ilyen, a mai Európa sem nézne ki így, ha
nem így lenne. Nem kerültek germán telepesek keletre, viszont nézzük meg
mi lett Poroszországgal. Kisatírozták a térképről. De jöhetnénk a
népszerű amerikai indián példával, vagy avval aminek a rémséges előképét
látjuk most Európában. A nem is olyan régen befejeződött délszláv
háború intő jel lenne, ha figyelnének rá az emberek. Most már-már
mindenki meg van róla győződve, hogy örökké béke lesz, és többé nem fog
megváltozni semmi. A magyarországi kormány már hivatalosan is számol a
vér-cserével, és nem kalkulál a következményekkel, melyek előjelei már
most is látszanak. Ez a valóság, ez az élet rendje: a békés időszakokat
átrendeződések, a civilizációkat előbb-utóbb más civilizációk váltják
fel. Nem mindegy viszont, hogy a változások ránk nézve adnak újabb ezer
évet, vagy a teljes megsemmisülés az, ami ránk vár. Egyáltalán nem
mindegy, hogy egy területet milyen etnikumú, milyen genetikájú nép lakik
- ha Európát Európának, Magyarországot Magyarországnak akarjuk nevezni a
jövőben is.
Soha
sem engedhetjük meg magunknak, hogy tagadjuk a természeti nyílvánvalót.
Ha egyenlők, vagy hasonlók vagyunk bizonyos más etnikai, népi, faji
kategóriákkal - az azért van, mert abban az irányban süllyedtünk,
jellegtelenedtünk el. És ez nem csak kultúrális, nyelvi különbségeket
rejt - hanem elsősorban származásit. Ez az általánosan tapasztalható
süllyedés, ez az egyformává válás abnormális. Gyakorlatilag kéz a kézben
jár az egyéni öntudatvesztéssel, és általános szellemi süllyedéssel. A
faji identitásunk elvesztése az öröklött tulajdonságaink külső és belső
elnyomásából, ki nem fejeződéséből adódik. Egyenes következménye az
etnikai keveredés, a vallástalanságra való hajlam (az örökkévaló felé
való kapcsolat keresésének hiánya), és a kulturális gyökerek
elvesztése.
Az
embert többek között az különbözteti meg az állattól, hogy tudatos. Ami
az állatnál ösztönös, az az embernél gondolatokban,
gondolatrendszerekben is megjelenik. Az ösztönök felett uralkodva. Jó
esetben. Különbséget kell tennünk azok között, akiknél ösztön alapú az
egó működése - és esetleg tanulással, neveléssel látszólag javul a
helyzet, és azok között, akiknél mostanság egy magasabb állapotnak egy
leromlott változata jelenik meg eleve. Az emberek egyenlősítésének,
keverésének egyértelműen az első kategória a haszonélvezője, a második
az abszolút vesztese.
Az
egyik kategóriát szedálni kell, el kell nyomni a faji jellegeit hogy
ideig-óráig beilleszthető legyen egy magasabb kultúrába. A másikat pedig
úgyszintén el kell nyomni - de ez esetben - szellemileg, hogy elviselje
az előző csoport jelenlétét. Ez az állapot csak addig tartható fent,
amíg anyagi javakkal és technológiával sikerül áthidalni a jelentkező
feszültségeket. Abban a pillanatban, hogy kontinentális méretekben
megszűnik az áthidalás lehetősége, felrobban minden feszültség. A
háborúkat pusztán gazdasági okokkal magyarázni nem őszinte dolog.
Nem
kéne kerülgetni a forró kását: igenis számít a vér. Ha nincs meg a vér
minősége, akkor kizárt hogy bizonyos lelki, szellemi minőségeket
elérjünk. Éppen ezért akarják szándékosan lecserélni a fehér etnikai
csoportok, kultúrközösségek vérét, jól beazonosítható, rossz szándékú
erők.
Ne
a másság kérdésével foglalkozzunk, hanem önön minőségünkkel. Egy
félcigányból soha nem lesz magyar, bármit csinálunk. Sem külsőleg, sem
belsőleg soha nem lehet úgy beilleszteni a képbe, mint egy vérségileg
megfelelőt.
De
a magyarok is lopnak, szokták ismételgetni. Igen, csak a magyar ha lop,
akkor egy lesüllyedt erkölcsi-tudati szinten van. A cigány pedig ha
megfelel a magyar normáknak (éppen integrálódott állapotban van), akkor
nem emelkedett erkölcsi-tudati szinten van, hanem le van szedálva -
gyakorlatileg ekkor van öntudatvesztett állapotban.
A
kultúra nem oka viselkedésbeli dolgoknak, hanem következménye a
származásunknak. Egyrészt genetikai hajlamok, másrészt a hasonló
"kinézetűek"viselkedésének másolásából adódik. Azért primitív egy
kultúra, mert az azt alkotó emberek primitívek. Ha egy magasabb rendű
embercsoportra primitív kultúrát, primitív embereket erőltetünk, akkor
az a civilizáltabb csoport szellemileg-lelkileg meg fog betegedni. A
primitíveket nem lehet látszólag sem felemelni anélkül, hogy mások ennek
ne lássák kárát.
Szóval
igen, nem szeretném ha az emberek etnikai összetétele megváltozna
mifelénk. Az integráció mint olyan, egy működésképtelen kontárkodás
olyan emberek részéről, akiknek egy része ártó szándékkal, más része
nagymértékű ostobasággal van megáldva. Nem kell senkit felemelni. Mi
nekünk magunknak kéne kiharcolni a nekünk járó lehetőségeket, és nem
foglalkozni olyanok problémáival, akik 1. nem kérik 2. ha kérik is,
rosszindulatúan visszaélnek vele.
A
nemzeti radikálisok gyávaságból vagy tudatlanságból, egyes
ultrajobboldaliak pedig szűklátókörűségből kerülgetik, tagadják ezt a
vérségi tényezőt. Pedig a jelenlegi helyzetünkben ez a legfontosabb:
szellemileg még magunkhoz tudunk térni később, de ha mint rassz /
etnikum megsemmisülünk, vagy végleg elveszítjük a vezető szerephez kellő
'mennyiséget' - már a lehetőségünk sem lesz meg az önmagunk valós
kifejezéséhez való visszatéréshez, amit a kultúrát és az
államszervezetet illeti.
Svájcban
megfér egymással az Olasz, a Francia, és a Német. A megfér, az azt
jelenti, hogy nem látják kölcsönösen kárát az együttélésnek. Nem hinném,
hogy valaha is így meg fog férni az Angol és a Pakisztáni egymással. És
ez nem vallási kérdés, a vallás is a kultúra része. És mint fentebb
írtam, a kultúra nem oka, hanem következménye dolgoknak. Olyan alapvető
dolgoknak, amelyek a fogantatáskor már el vannak döntve az ember
életében, áthatva azt.
(civitasdiaboli.blogspot.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése