“Rakás szar vagyok, aki semmire sem jó”-talán közmunkásnak
A
résztvevőknek értelmetlen, viszont a munkanélküliségi mutatókat szépen
javítja az EU-s pénzből finanszírozott alapkészség-fejlesztő program. A
dedós feladatokat a résztvevők megalázónak tartják, viszont aki nem
vállalja, azt törlik a nyilvántartásból a munkaügyi központban. Mindezt
idén 24 milliárd, jövőre 184 milliárd forintból, amit azonban az EU
fizet. Ötvenezer
közmunkás brummog, szótagol, kiskacsákat számol és napocskát rajzol
négy hónapon át, hogy jobban megfeleljen a munkaerőpiac igényeinek. A
kormány szerint az alapkészség-fejlesztő program valódi felzárkóztatási
lehetőséget nyújt annak a 200 ezer embernek, aki csak nyolc osztályt
végzett el, és annak a 26 ezernek, akiknek általános iskolai végzettsége
sincsen. A programban részt vevő oktatók szerint azonban a hat-hét éves
gyermekekre szabott program szakmailag alkalmatlan az alacsony
végzettségű felnőttek képzésére, ráadásul a beszámolók szerin sokan
OKJ-s képzéssel, érettségivel és diplomával is az iskolapadba
kényszerültek, hogy megtanuljanak írni és olvasni.
Sok legyet egy csapásra A
program több oktatója és hallgatója szerint a kezdeményezés hasznát nem
a munkaerő-felzárkóztatásában kell keresni, hanem a statisztikában: a
téli közmunkaprogram keretében futó, az említett alapképzés mellett
szakmunkát is ígérő foglalkozások – amelyek összesen 200 ezer embert
érintenek – látványosan javítanak a munkanélküliségi mutatókon, épp a
téli időszakban, amikor a közmunkásokat nehezebb lenne foglalkoztatni.
Aki nem vállalja a programot, az pedig kikerül a munkaügyi központok
nyilvántartásából, tehát többé nem tartják számon munkanélküliként. „Nem
a regiszterek megtisztítása a cél” – hessegette el a gondolatot az NGM
államtitkára, Czomba Sándor.
Növeli
a foglalkoztatottságot az is, hogy az alapkészség-fejlesztésre
körülbelül ötezer oktatót alkalmaznak, felerészben munkanélkülieket, így
ők is javítanak a statisztikán. Nem mellékes az sem, hogy a program
április 30-ig, tehát épp a választások utáni hetekig kitart.
A
tanárok a hírek szerint foglalkozásonként bruttó 2500 forintot, míg a
hallgatók a nyolcórás közmunkának megfelelő bért, tehát havi nettó 49
ezer forintot kapnak, amennyiben az órák 70 százalékán megjelennek, és
hiányzásaikat orvosi papírral igazolni tudják.
Az
összeg nem kevés: a teljes program – az alapkészség-fejlesztés mellett a
szakképzést adó foglalkozásokkal együtt – idén 24, jövőre több mint 180
milliárd forintot emészt fel, amit azonban EU-forrásból lehet
biztosítani.
TKKI: Igenis van rá igény A
TKKI a Békés megyei szintfelmérők kiértékelését hozta nyilvánosságra,
szerintük ez alátámasztja az igényt az alapkompetencia-fejlesztésre.
(Arról nem szól a közlemény, hogy a többi megyében milyen eredmények
születtek.) A TKKI így kommentálta az adatokat:
“A
szándékosan nagyon egyszerű feladatokat tartalmazó – több sajtóorgánum
részéről primitívnek, megalázónak bemutató – tesztet az alábbi
eredménnyel töltötték ki a résztvevők:
Pontszám Darabszám
Matematika Írás-olvasás Átlag Százalék
0-10 122 154 138 3,07%
10-20 163 201 182 4,06%
20-30 211 224 217,5 4,85%
30-40 355 588 471,5 10,51%
40-50 488 757 622,5 13,87%
50-60 769 662 715,5 15,94%
60-70 992 597 794,5 17,70%
70-80 380 578 479 10,67%
80-90 512 405 458,5 10,22%
90-100 496 322 409 9,11%
ÖSSZESEN: 4888 4488
A TKKI szerint
A résztvevők 3%-a (138 fő) saját személyes adatait sem tudta leírni (0-10 pont közötti eredmény)
További 8% a legegyszerűbb feladatokat (felhő, nap, hópehely rajzolása)
sem tudta megoldani, valószínűleg olvasási nehézségei miatt. (10-30
pont közötti eredmény)
„Ne
becsüljük le ezt a képzést, különösen azok esetében ne, akik 25 éve
tollat sem fogtak a kezükbe” – próbálta eloszlatni a program
hatékonyságával kapcsolatos kételyeket Czomba. Az államtitkár szerint ha
a csoport szintje megfelelő, akkor gyorsabban haladhatnak a
tananyagban. (Igaz, annak egy része csak januárban jelenik meg.)
„Diplomások nem kerülnek ebbe a képzésbe, és senkit nem kényszerítünk. A
képzés nem kényszer, hanem lehetőség” – tette hozzá. A hozzánk eljutott
információk, közmunkások és tanárok által írt olvasói levelek szerint
azonban sokan OKJ-s képzéssel, sőt diplomával kerültek a programba.
Sikítva menekültek volna Az elképzelés jó, tényleg tovább kellene ezeket az embereket képezni, de ez a program erre nem látszik alkalmasnak
–
mondta egy neve elhallgatását kérő budapesti tanár, aki oktatóként vesz
részt a képzésben. „A tananyag a Meixner-módszerre épül, ám azt
gyerekekre és nem felnőttekre dolgozták ki. Ráadásul a csoportok nagyon
vegyesek, láthatóan véletlenszerűen kerültek be a diákok. Ezt ők is
megerősítették. Mesélték, hogy a kiosztás annyiból állt, hogy a lista
első húsz emberét ide, a következő húszat oda irányították, előzetes
vizsgálat nélkül. Azt sem tudták, miből áll majd az
alapkészség-fejlesztés, ezzel az órán szembesültek ők is, ami nekünk is
kellemetlen volt” – mondta az oktató, akinek az indulás előtt három
napja volt, hogy megismerkedjen a tananyaggal, ami nem is fedi le a
teljes programot.
Hat-nyolc
óra alatt lehet végezni az úgynevezett ráhangoló, motiváló modullal,
amire egyébként 42 órát szántak. E mellé a füzetecske vagy hogy nevezzem
mellé saját kútfőből igyekszünk hozzátenni, hogy kitöltsük az üresen
álló időt. Mindennap fél órát konzultálunk a kollégáimmal, hogy mit kéne
tenni. Már az igazgató is érzi a program rákfenéjét, bízunk benne, hogy
rajta keresztül lesz módunk ezt jelezni
– mutatott rá a hiányosságra a tanár, aki az első napon nem is merte kiosztani a szintfelmérésre szánt tesztet:
A
kollégáimmal együtt arra gondoltunk, hogy ha ezt tennénk, akkor
mindenki sikítva menekülne ki a teremből. A hét végén adtuk csak oda,
előtte mondtuk, hogy vegyék komolyan, akkor is, ha nevetségesnek
látszik. A többség egyébként konstruktívan állt a feladatokhoz. Persze, a
szintfelmérésre nem volt alkalmas a teszt. Mindenki teljesítette, bár
van a csoportban olyan, akinek nehezebben megy az írás, olvasás, ám őket
sem kell az alapoktól betűvetésre tanítani.
A bizonytalanságot növeli, hogy van olyan tananyag, ami még el sem készült, ehhez csak januárban jutnak hozzá az oktatók.
Biankót írtak alá A
tanároknak a Türr István Képző és Kutató Intézettel (TKKI) kellett
szerződést kötniük. Az intézményt kormányhatározat alapján a
nemzetgazdasági miniszter jelölte ki a téli közmunkaprogram keretében
zajló alapkompetencia-fejlesztési foglalkozások lebonyolítására.
(Mutatunk pár feladatot, amik a képzésben szerepelnek)
Információink
szerint azonban volt olyan szerződés, amelyben az összeget nem jelölték
meg. „Nekünk az igazgató azt mondta, hogy bruttó 2500 forinttal fognak
számolni, mi ezt egyelőre elhisszük” – derült ki egy másik oktató
elmondásából.
Van olyan állásban lévő tanár, aki heti 30 órát is vállalt a programból saját munkaideje felett.
Volt,
aki azt mondta, ha tudta volna, hogy ebből áll a tananyag, nem vállalta
volna el. Én viszont nem bántam meg, ez is egy újabb szakmai
tapasztalat.
–
mondta egy tanár, aki elárulta, hogy az oktatókkal szemben nem volt
követelmény, hogy legyen felnőttképzési gyakorlatuk. Sok felsős tanárnak
az is gondot okoz, hogy lényegében alsós anyagot kellene tanítaniuk,
amiről sem gyermekeket, sem felnőtteket tanítva nincsen sincsen
tapasztalatuk.
Tanulj, fiam! A
tanárok beszámolói szerint a programba önként lehetett jelentkezni, bár
meglepően gyorsan, néhol negyedóra alatt dönteni kellett róla. Sok
iskola nem is vállalta a feladatot, bár ennek nemcsak a tanárok
elutasítása, hanem a teremhiány is oka lehetett.
Nálunk
már kérdezgetik a gyerekek, hogy mit keresnek itt a bácsik, nénik,
akiket nap mint nap látnak. Igyekszünk távolabbi helyekre csoportosítani
a felnőttek óráit, de a büfénél látják őket. Ebből nem adódott
probléma, de azért kértük a felnőtteket, hogy ne beszélgessenek a
gyerekekkel. Annyi haszna viszont van, hogy volt már olyan kisdiákom,
akit azzal ijesztgethettem, hogy ha nem tanul, akkor majd felnőttként is
itt fog ülni.
–
hozott példát fel a program egyik nem várt pedagógiai hasznára az egyik
oktató, akinek tapasztalata szerint a felnőttek jól öltözötten, tisztán
jelennek meg, náluk nem volt panasz a higiéniára.
A
program lebonyolítása hivatalosan a Klebelsberg Intézményfenntartó
Központ (KLIK) részvételével történik, ám ott elhárították
érdeklődésünket azzal, hogy kérdéseinkkel a TKKI-hez vagy az NGM-hez
kell fordulnunk. Előbbinél szintén az NGM-hez irányítottak, utóbbi
későbbre ígért választ.
Kiknek készült a program?
Czomba
Sándor szerint a félmillió nyilvántartott munkanélküliből 200 ezer
ember van, akik csak általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, és 26
ezer, aki ennyivel sem. Ennek alapján nem világos, hogy kiknek szánták a
lényegében analfabétákra kalibrált alapkészség-fejlesztő programot,
amelyben 48 ezer ember vesz részt. Mindezt úgy, hogy négyezer olyan
tanuló, akiknek az általános iskola első hat osztályáról van
bizonyítványuk, lehetőséget kapnak arra, hogy elvégezzék a 7., 8.
osztályt.
Így
tehát elvileg 22 ezer olyan személy van, akinek nincs teljes általános
iskolai képzettsége, és nem vesz részt a fenti programban sem. Ha őket
száz százalékban sikerült az alapkészség-programba bevonni, akkor is van
további 26 ezer ember, akit úgy oktatnak írásra, olvasásra, hogy
bizonyítottan megvan az általános iskolai végzettségük. Többüknek
azonban OKJ-s képzése, közép-, sőt, felsőfokú végzettsége is van. Így
nem világos, milyen egyéb szempontok alapján kerültek az
alapkompetencia-fejlesztési programba a hallgatók.
Még meg is aláznak
Sokan
azt remélték, hogy hasznos szakmát tanulhatnak, de csalódtak. Akár
felsőfokú végzettséggel is bekerülhettek emberek
alapkompetencia-fejlesztésre, mert máshol nem volt hely. Egy olvasónk
édesapja 2011-ig karbantartóként dolgozott, 26 év munkatapasztalattal
lett közfoglalkoztatott. A képzés a család szerint megalázó:
Ezzel
az emberekben azt a képzetet keltik, hogy egy nagy rakás szar, aki
semmire sem jó! Nem értem ha vannak normális OKJ-s és egyéb használható
képzések (pl. vezetői engedély megszerzése), akkor miért ilyen
hülyeségre kényszerítik az embereket! Sajnos kénytelenek vagyunk tűrni,
mert minden munkára jelentkezésnél azt mondják neki, vagy túl öreg, vagy
nem elég képzett.
Másik
olvasónkat, aki két OKJ-s szakmával rendelkezik, takarítóként helyezték
el egy öregek otthonában, ami mellé egy képzést is választania kellett:
lehetett volna konyhai kisegítő, betanított parkgondozó, betonkészítő
vagy településkarbantartó is. Miután nem fogadta el az ajánlott
képzéseket, kikerült a munkaügyi központ adatbázisából, amit
felháborítónak tart: „Nem elég, hogy egy fillért nem kapok, még
megaláznak a munkával és ezekkel a képzésekkel”.
Szégyellje magát, aki kitalálta
Egy
másik olvasónk éppen attól félt, hogy törlik a rendszerből, inkább
bevállalta a kétszer 30 nap munkából és 4 hónap tanfolyamból álló
kombinációt. Szerinte lehet értelme az alapkompetencia-fejlesztésnek, de
nem diplomás vagy érettségizett emberekkel:
Mint
az a levelemből is kiderül, tudok írni és olvasni is. Először megalázva
éreztem magam és szégyelltem, hogy idejárok, de ezen már túl vagyok.
Rájöttem, nekem nincs szégyellnivalóm, szégyellje el magát az, aki ezt
kitalálta és az is aki engedélyezte. Ebben a 4 hónapban, ennyi pénz
ráfordítással érdemleges tanfolyamot is indíthattak volna, például angol
nyelvtanfolyamot, annak lett volna értelme. A tanárok is és mi is
kényelmetlenül érezzük magunkat.
Egy
vidéken képződő olvasónk szerint annyira „felháborítóan primitív” a
képzési anyag, hogy a padtársa otthon az elsős gyerekével töltette ki a
feladatokat. Azok is kellemetlenül érzik magukat, akik nem
érettségiztek: „Megalázónak érezzük, hogy szótagolva tanulunk olvasni,
vagy sz betűvel kell szavakat mondanunk” – mondta egyikük az Indexnek. A
27 fős csoportban 3-4 alkoholista van egyébként, sokan bánják, hogy nem
mentek láncfűrészkezelőnek vagy parkgondozónak (olvasónk kulturális
menedzsernek jelentkezett, de az nem indult, így betették
kompetenciafejlesztésre).
„Ne folytassák a hadjáratot!”
Több
megkérdezett szakember szerint is kérdés, hogy a tananyag alkalmas-e
felnőttek képzésére, maga a Meixner Alapítvány is közleményben
határolódott el attól.
A
napocskás tananyag szerzőjét is megkerestük, ám kérdéseink után Damó
Eszter írásos válaszában elzárkózott a véleménye kifejtésétől. Levele
szerint hadjárat folyik a programmal szemben. Úgy érzi, hogy
megszólalásával már csak egy nyilatkozatháború munícióját szolgáltatná,
ezért sem látja értelmét, hogy szakmai kérdésről vita folyjon egy nem
szakmai fórumon.
Damó
szerint az általa írt anyag szakmailag vállalható, „hogy mire jó és
mire nem, el fog dőlni a programban”. Egy ilyen kísérlet, melybe 50 ezer
embert vonnak be, és összesen 204 milliárd forintot költenek rá, ilyen
megalapozottsággal talán egy kissé meredeknek tűnik.
(Index) Bal-Rad komm
: “…hogy mire jó és mire nem, el fog dőlni a programban”. Egy ilyen
kísérlet, melybe 50 ezer embert vonnak be, és összesen 204 milliárd
forintot költenek rá, ilyen megalapozottsággal talán egy kissé
meredeknek tűnik.”
Arra mindenképpen tökéletes, hogy:
1. 240 milliárd forintot (közpénzt) széjjelszórjon a horda.
2. Lehet folytatni a parasztvakitást foglalkoztatásstatisztikailag.
3. Lehet vele riogatni iskoláskorú kisgyerekeket, “hogy te is idekerülsz, ha nem tanulsz büdös kölök!”
4.
Aki nem vállalja a programot, az pedig kikerül a munkaügyi központok
nyilvántartásából, tehát többé nem tartják számon munkanélküliként-és
nem kap semmiféle támogatást!
Valami egészen hihetetlen az, ami Magyarországon zajlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése