Birodalomépítés miatt gyengélkedik a rubel

Immár napok óta az orosz rubel gyengeségével vannak tele az újságok. Egy dolgot azonban elfelejtenek, illetve szándékosan nem beszélnek róla a médiában: az EU és az orosz gazdasági térségbe lépés közötti alapvető különbségekről. Mik is ezek a különbségek?

Az EU alapvetően piacot kínál a belépő országoknak. Hogy ez csak neki piac, az majd évekkel később fog kiderülni. A belépő országok azzal lesznek tele pillanatok alatt, hogy lehet menni külföldre dolgozni, és egész Európára kiterjedő piac várja őket. Ebből annyi következik be, hogy kell a legszakképzettebb munkaerő, amit elszív a nyugati ipar, és dolgoztatja jóval olcsóbban, mint az ottani munkaerőt, valamint az esetek túlnyomó többségében mehetnek lovak után lócitromot sepregetni, kukásnak, mosogatónak és hasonló szintű munkákra. A piacból semmi nem lesz, mert oda a tőkével nem rendelkező cégek betörni képtelenek, és van még egy nagyon erősen fújó szembe szél: az, hogy a német cég csak német céggel dolgoztat, a francia csak franciával. Erre példának felhozható éppen a sokat sztárolt AUDI. Ez a cég kezdetben itthon magyar beszállítókkal dolgoztatott, amelyeket szépen lassan leváltottak a Magyarországra besomfordáló német cégek. Mára javarészt ezek a beszállítók, a magyar kisvállalkozásokat pedig kihajították. Ez a viselkedés vonatkozik az egész EU szabályozásra és működésre.

Az EU nem ad pénzt. A piac és a munkahelyek ígérete mellett nem kínálnak semmit. Főleg anyagi juttatást nem. (Amit adnak, annál jóval többet vesznek vissza.) A csatlakozások feltétele minden esetben - mivel általában a rossz helyzetű országok ácsingóznak állandóan az EU-ba - a súlyos megvonások, megszorítások bevezetése. Olyan szinten képesek elvárni a nép megnyomorítását, hogy azzal már-már a középkorba taszítanak vissza országokat (nézzük csak meg hazánk esetében a kiindulási helyzetet az egyetemek, főiskolák, kórházak terén, ha mást nem is akarok nézni, honnan hová süllyedtünk). Ezen kívül Brüsszel mindent csak célirányosan ad, és ebben a szociális hozzáállás semmilyen szinten sem szerepel. Egyszerűen az EU nem ismeri a szociális szó fogalmát. Egyetlen egy hozzáállást ismert, a haszonét. A pénzügyi egyensúly, profit, a százalékok és a haszonkulcsok világa, más nem fér bele.

Az orosz kapcsolatépítés ezzel szemben teljesen más módon működik. Az orosz piac valóban nyitott, mert az orosz újrafejlesztés alig pár éve indult be. Moszkvának szüksége van a fejlesztő mérnököktől kezdve a zöldségig mindenre, mert a közeljövőben olyan mértékű növekedés fog ott lezajlani. Így valóságos piacot kínál. Iszonyatosan nagy nyersanyagbázisa révén pedig megengedheti magának, hogy sok mindent ebből finanszírozzon, és ne bajlódjon az előállításával, hiszen így is gond a magasan képzett szakemberek hiánya a fiatalok között. Ezért az orosz rendszerhez való csatlakozás egyrészt valós piacot jelent, másrészről Moszkva a hozzá csatlakozó országokat hatalmas kölcsönökkel támogatja a gazdasági talpra állásban. Amennyiben a kölcsön nem párosul valós piaccal, úgy csak visszafizethetetlen teher marad. Amennyiben a kölcsön mellé komoly felvásárló piac társul, úgy a kölcsön már egész más értelmet nyer, egy könnyen letudható és visszafizethető segítség marad.

Oroszország az utóbbi időben nagyon sok országgal bővítette a kapcsolatokat. A megállapodások pedig úgy kezdődtek, hogy Moszkva sok-sok milliárd eurós segítséget vagy hitelt nyújtott. Jelenleg ez nagymértékben beleszól abba, hogy az orosz rubel gyengült, mert emiatt hatalmas mennyiségű eurót vásároltak. Ukrajnába éppen ma érkezik meg a nekik adott hitel második részlete euróban. De komoly összegek mentek Belorussziába, Oszétiába, Ciprusra, Görögországba, és más országokba is. Hazánknak is euró összegben ajánlottak fel hitelt a paksi erőmű felújítására és bővítésére. Meg kell jegyezni, hogy nem hazánk, hanem Moszkva elvárása volt, hogy az összeg 30 százalékában - azaz 3 milliárd euróig - magyar cégeknek kell leszállítani alkatrészeket. Érdekes módon ez a német gyártmányú szélerőművek esetében nem így volt, azzal csak a német munkahelyeket tartjuk fent. A 3 milliárd euróig legyártandó alkatrészek pedig nagyon sok munkahelyet jelentenek. A kettő között alapvetően a hozzáállást kell most figyelni. Vagy vegyünk egy másik példát: Ukrajna esetében mik voltak az együttműködési elvárások? Az EU részéről az, hogy a benzin árát emeljék az EU-s szintre. Oroszország esetében az, hogy csökkentették a gáz beviteli árát egyharmadával. Azt hiszem, egy átlag életet élő ember számára nem kell jobban szemlélteti, milyen hatalmas különbség van a két hozzáállás közt.

Oroszország az utóbbi időben több tíz milliárd eurónyi hitelt illetve támogatást adott ki, illetve Kuba esetében több tíz milliárd hiteltartozás megfizetéséről mondott le. Ezek a lépések lehetetlen, hogy ne jelentkezzenek a rubel árfolyamában, vagy értékében. Csakhogy az oroszok nagyon helyesen nem egy vagy öt évben gondolkodnak. Szoros szövetséget akarnak létrehozni, emiatt jóval hosszabb idő intervallumokban gondolkoznak. Hosszú távon pedig sokszorosan térül meg mindez. Számunkra, a néphez és a munkás osztályba tartozó emberek számára sokkal kedvezőbb lehetőségeket kínál az orosz érdekövezet. Minket hidegen hagy az, hogy a nyugati multiknak lesz-e új piaca, mint ahogy az is, hogy a kapitalista tőke tud-e kibontakozni hazánkban vagy nem. Számunkra az a lényeg, hogy van-e oktatás és egészségügy, vannak-e gyermekeink számára megfelelő feltételek az erkölcsös életre és a megélhetésre, a családalapításra és a több gyermek vállalására. A nyugati világban nincs. És az "alapvető értékei" miatt nem is lesz. Nekünk ez a fontos kérdés, és mi ezek alapján állunk hozzá a kibontakozó óriások csatájához. Mi továbbra is a keleti partnerséget támogatjuk. Mert ez a munkás nép érdeke.

Kemény Gábor