Súlyos gondok
vannak a magyar gazdasággal. Hiába erőszakolta ki a kormány nagyon
súlyos adó emelésekkel és új adókkal, hogy a hiány és a gazdasági
növekedés az előírt legyen (papírforma szerint), ezen a módon nem javult
a gazdaság teljesítő képessége.
A
legnagyobb baj továbbra is a termelő vállalkozások megszűnésével van. A
kormány ígéretei és politikája ellenére nincs gazdasági erősödés, a
belső és külső piacok nem erősödtek, ott a magyar árukra nagyon kicsi a
kereslet. A belpiac fő baja, hogy nincs vásárlóerő. Két súlyos folyamat
is érzékelhető az országban, ez pedig a területi és anyagi különbségek
növekedése. Területileg probléma, hogy vásárlóerővel csak azok a
területek bírnak, amelyek a nyugat fő áruszállítási útvonalain van,
főleg észak-nyugat Magyarország és pár ipari terület. A többi megye és
terület gazdaságilag szinte lenullázta magát. A vásárlóerővel bíró
területeken pedig a társadalmi rétegződés deformálódott erősen, egyre
jobban elszakadnak egymástól a gazdag és szegény rétegek. Ha pedig sok
pénz kevés kézben koncentrálódik, a vásárló erő ezen a területen is
csökken. A befektetési kedv egyre csökken. Még soha a rendszerváltás óta
olyan kevés vállalkozást nem indítottak mint most, de soha olyan sok
sem szűnt meg.
Új válság közeledik
Már
kezdik rebesgetni egy újabb globális válsághullám kezdetét. A magyar
válsághullám is hamar bekövetkezik, a kép annyival lesz színesebb, hogy
megjelennek majd mellékkörülményekként azok a tényezők is, ahol korábban
foltozni próbálták a rendszert. A magyar rendszerre visszaüt a túlzott
hitelállomány, és annak további növelése értékpapírokban. Ahol a túlzott
vállalkozói támogatásokkal toldoztak-foldoztak, ott ez üt vissza.
Megfigyelhető, hogy mióta kialakultak a különböző gazdasági válságok,
azóta ez minden esetben hullámzó periódusokban alakul ki. Jelenleg már a
második nagy válsághullámot gyűrtek le a magyar kormány, de minden
esetben némi javítást produkálva rosszabb lett a helyzet, amint ami a
hullám előtt volt. A 2010-es államcsőd közeli helyzetet papíron átmeneti
fellendülés követte, de már láthatóak a következő hullám jelei. Sosem
tudható, melyik lesz az, amelyik mindent borít magával. Eddig minden
nagy világválság háborúba torkollott. A kérdés már csak az, hogy mikor
fognak elkezdeni nyíltan beszélni erről.
Válságsújtott ágazatok
Összességében
kijelenthetjük, hogy sem a mezőgazdaság, sem az ipar nem tud kiugróan
meglendülni. A mezőgazdasági mutatók semmit nem javultak, és nehezíti a
helyzetet az, hogy gyakorlatilag a nagy felvásárlóktól függ mindenki,
akik pedig saját kényük kedvük szerint manipulálják a piacokat. Az
iparnak nincs fizetőképes kereslete. Nem kell állandóan azzal az egy
kettő nagyobb nyugati céggel példálózni, aki gyakorlatilag kirabolja
népet és a hasznot kihordja az országból, a valóságos ipari termelés
csökkent. Már-már történelminek számító cégek szűnnek meg, bútorgyárak,
könnyűipari gyárak válnak üres épületekké. Amennyiben a kormány nem
vezeti be a közmunka intézményt, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket,
már összeomlott volna a munkaerőpiac. Magában az útadó, és a megemelt
adók sem hoznak javulást, ezek semmi másra nem jók mint arra, hogy a
statisztikát javítsák. Ezzel valamennyi nyugati gazdasági elemző cég
tisztában van hazánk vonatkozásában, és ennek hangot is adnak. De
valamennyi ilyen intézkedés visszaüt, mert a hatás-ellenhatás újra
jelentkezik. Megemelik a benzin jövedéki adóját? Kevesebb fogy,
elvesztette, amit megnyert volna, lehet duplán emelni. Ez a példa
mindenre igaz. A nyugati cégek azt is felróják hazánknak, hogy a volt
szocialista berendezkedés miatt nincs úgynevezett vándorló munkavállalói
réteg, mivel hazánkban szokás az ingatlan birtoklás (otthonunk van), és
nem a bérlés. Így a cégeknek kell menni a munkások után, ahelyett, hogy
a munkások költöznének az iparterület közelébe. Így a már meglévő cégek
mellé nem jönnek újak, mert a szabad kapacitást nem tudják kiaknázni.
Akik elárulják szövetségeseiket
Orbán
most pályázatokkal, közpénzek elnyerésével fordul szembe az EU-val.
Olyan kiírásokat csinálnak sok esetben EU pénzekre, melyek nem felelnek
meg az EU verseny szabályoknak. Most éppen 170 milliárd forint ragad
bent, melyek útépítésre megítélt pénzek és az EU benntartotta
szabálytalan pályázati kiírás miatt. Kérdés persze, hogy egyáltalán
kapunk-e annyit Brüsszeltől, amennyit befizetünk. Így nem valószínű. A
Nyugat Orbán jelenlegi politikáját egyértelműen árulásnak fogja fel.
Látjuk, hogyan helyezkedik szembe a Brüsszeli vezetés a Fidesz
irányvonalával. A büntetés pedig az ország nagyon nehéz helyzetbe
juttatását hozhatja. Minél több a megvont pénz, annál több munkahely
szűnik meg itthon. A cégek ugyanis kénytelenek nagyon gyorsan reagálni a
kialakuló válsághelyzetekre, tanultak már a 2008-as esetből. A most
megszűnő cégek legtöbbjénél a bajok már akkor elkezdődtek, de abban az
időben még felvehető hitelekkel megpróbáltak talpon maradni. Most a
hitelek már a hitelek törlesztésére kellenének, de a jelen bankpolitika
miatt nincs hitel, így munkahelyek tízezrei szűnnek meg. A Fidesz
mindezzel láthatóan nem tud, de lehet nem is akar mit kezdeni. Őket
lefoglalja az, hogy a propaganda eltakarja a bajokat. Ami pedig nem szúr
szemet, az nem is fáj.
Jellemző
az árulókra az, hogy nincsenek gátak, amelyek megszabnák, meddig lehet
elmenni. Az áruló ember azonban, ha egyszer azzá vált, örök életre az is
marad, és minden egyes árulása egyre könnyebb lesz, míg végül pontosan
olyanná nem válik mint egy kaméleon, és oda vált, ahonnan érdekei
szerint hasznot remél. Kormányunk pontosan ilyen kaméleon jellem. A
liberális élharcosként induló Orbán-féle Fidesz mára átváltozott kékből
nemzeti színbe, és a Likud testvérpártja Izrael helyett egyfolytában
Moszkvába mászkál. Ha kell, szó nélkül köpik le volt kenyéradóikat, ha a
másik oldalról a legkisebb biztosítékot látják magukra nézve. Persze, a
történet ezzel nem érne véget, mert nehéz Orbán Rebeka nevét lekaparni,
elég messzire világít a hajdani szándék, mi az irány. Jól tudjuk, hogy
nem változott az irány, csak most tesznek egy kis kitérőt, hátha így nem
süllyed el a sok léket kapott Fidesz-bárka. A mostani folyamatok,
melyek az EU elárulásával folytatódnak, nem őszinte, és nem
alátámasztott folyamatok, csupán arról van szó, hogy Orbán nem hajlandó
belátni hibáit, inkább eljátssza a rinocérosz bőrű bolondot, aki úgy
tesz, mintha az elmúlt 25 évben csak Csipkerózsika álmot aludt volna.
A vízfej, amivel nem tudnak mit kezdeni
Teherként
húzza magával a magyar rendszer az eszméletlenül nagy bürokráciát is.
Megdöbbentő, hogy a bürokráciában dolgozók aránya a produktív
dolgozókhoz képest hazánkban az egyik legrosszabb mind európai, mind
világ vonatkozásban. Ezzel a teherrel a rendszer nem tud mit kezdeni,
megfizetjük az óriásira nőtt vízfejet, vagy tovább nő a munkanélküliség.
Leépíteni nem tudja, mert nem tud munkát adni helyette, átképzésre
nincs se pénz, se megvalósítható elképzelések. Így marad a fogyatkozó
ipar nyakán az eszméletlen bürokrácia. Ekkora bürokratikus gépezet
fenntartásához egy újabb iparosítás lenne szükséges, amire a
látszateredményeket produkáló, néhány évente leváltott pártokrata
rendszer alkalmatlan. Ahogy telik az idő, ez mind nyilvánvalóbbá válik,
és a feldíszített statisztikák alapján kontárkodást megint az egyszerű
magyar munkás érdeke bánja. Magyarországnak, a magyar gazdaságnak
minimum egy új iparosításra, stabil, válsághullámoktól védett magyar
pénzre és a köpönyegforgató rendszerváltók eltávolítására van szüksége!
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése