Akkor, mikor
javában dúlt az első világháború és a frissen bevetett amerikai
gyalogság sok tízezres veszteséget szenvedett az első héten, az amerikai
szenátus egy tagja megjegyzést tett arra, hogy miért kellett
beavatkozni az európai háborúba. Nem meglepő módon egy cionista szenátor
így válaszolt rá; mit számít, minden golyó (ami fehérek vérét ontja)
nekünk talál. Mindegy melyik oldalon talál.
Ugyanez
a helyzet Ukrajnában. A cionista buzi és zsidó kiállt a kijevi főtérre,
de semmit sem tudtak elérni. Hiába lázították a népet, pénzelték az
embereket, hívták a buzikat és a genetikai hulladékot a terekre, semmit
sem tudtak elérni. Ahogy telt az idő, egyre több jobboldali szélsőséges
keveredett bele a felfordulásba, és produkált eredményeket. Akkor még
nem folyt a vér, de hogy ők hol is álltak valójában, azt bizonyította
az, hogy a buzi boxolót jól lefújták poroltóval, és felszólították, hogy
húzzon a fenébe.
A
nyugat pedig elkezdte őket pénzzel támogatni, - de miért is? Semmi
egyébért, csak azért, hogy kikaparják a később pozícióba tett zsidóiknak
a gesztenyét. Ugyanaz a helyzet állt elő, mindegy, hogy ukrán rendőr,
vagy ukrán nacionalista, minden golyó nekik talált. Jó lenne, ha
rádöbbennének végre az ukránok, hogy miért is ontják egymás vérét. Ki
lesz az egyedüli haszonélvező, ha sikerül megbuktatni a jelen hatalmat?
Mert a nyugat attól a pillanattól kezdve csak a kedvenc pedofiljaival
meg buzijaival fog leülni tárgyalni. Mit tehet majd az, aki akkor jön
rá, hogy jól rászedték? Semmit. Jó esetben hazamehet a sebeit
nyalogatni, rosszabb esetben visszamenően hálából jól lecsukják. Ismerős
ez a történet, Horvátországban ugyan így folyt. A jobboldali,
nacionalista erők kézbe vették a dolgot, és harcoltak, sikert sikerre
halmoztak. Majd amikor már arról volt szó, ki lesz az új elnök, ki lesz
aki megy tárgyalni külföldre, addigra már szín zsidó vezetés volt
mindenhol, és a nyugat csak velük ült le tárgyalni. A harcot megjárt
hazafiak meg névlegesen parádézhatnak micsoda jó harcosok voltak, a
valóságban le vannak tojva.
Ezeknek
az ukrán nacionalistáknak egyetlen esélyük lenne arra, hogy megoldást
találjanak hosszú távra, és olyat, ami a legjobb lenne Ukrajna számára, -
hogy most, a jelen nagyon kritikus pillanatban tárgyalni kezdenének
Moszkvával. Most nagyon jó esélyekkel indulnának, akár ki is üthetnék a
cionistákat a nyeregből. Ugyanis sem Klicskó, sem Jastenjuk nem mondhat
magának semmilyen eredmény, nekik semmi közük a valódi helyzet
kialakulásához, nem ők ellenőrzik a várost, a tereket. Ők csak
pöffeszkedve vonulgatnak zsidó nyugati politikusokkal az oldalukon
ide-oda, és nyomja őket a cion-média. Valójában bábok, bohócok csak,
semmi egyebek. A zsidó szabálytalan előzés mintapéldái.
Most
jött el a kibékülés, és a komoly tárgyalás pillanata: jól hátsón
billentve a két buzikirályt, megegyezni, és befejezni a dolgokat, így is
túl sokan haltak már meg. Mit léphetne a nyugat? Semmit. Mert ha most
hirtelen mindenki hazamegy, az utcán nem maradna senki más, mint a
külföldi férgek, őket meg már csak össze kell szedni. A kormány pedig
nagyon komoly engedményeket tenne, akár megfelelő pozíciókat a nemzeti
erőknek. Ha nem így lesz, akkor újra fehér ember fogja fehér ember vérét
ontani a zsidó felforgatók kényére-kedvére. Ebből pedig nagyon elég
volt az elmúlt században. Több tízmillió fehér mészárolta le egymást
iszonyat harcokban és embert felemésztő körülmények között. Ennek legyen
már vége, lássák már meg hol a valódi ellenség! Ott vigyorog a nyugati
irodákban, politikai gyűléseken, a vezető posztokon. Onnan jó nem jöhet
csak kizárólag rossz. Bármilyen szépre is festik le. Nem szabad bedőlni
nekik.
Így és csak így lenne garantálható az ország egysége, megelőzve a nemzetiségi konfliktusokat, és egy elhúzódó polgárháborút.
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése