Még ebben a
hónapban döntés születhet arról, hogy megsemmisítsék vagy megtartsák a
világon még meglévő variolavírus-mintákat. A WHO 1979-ben a természetben
kiirtottnak nyilvánította a fekete himlő kórokozóját, de a világon több
helyen őriznek mintákat a halálos vírusból.
A
fekete himlő talán a világ egyik legveszedelmesebb betegsége volt,
egyik változata 30 százalékos halálozási aránnyal járt. Csak Európában
400 000 áldozatot szedet évente a 18. század végéig, és becslések
szerint 300 millió embert ölt meg a világon csupán a 20. században.
Bár
az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1979-ben bejelentette, hogy a
természetben felszámolták a betegséget okozó variola vírust, a világ
több laboratóriumában - így az USA-ban és Oroszországban is -
megtartottak mintákat. Hamarosan döntés születhet arról, hogy megtartsák
vagy megsemmisítsék ezeket a lefagyasztva őrzött készleteket. A WHO
ebben a hónapban ül össze, hogy pontot tegyen a régóta húzódó vita
végére.
Maguk
a kutatók is megosztottak a kérdésben. Inger Damon, az amerikai
Betegségmegelőző és Ellenőrző Központ (CDC) poxvírusokkal (a himlő
kórokozója is ide tartozik) és veszettséggel foglalkozó részlegének
vezetője és munkatársai a vírus teljes kipusztítása ellen érveltek a
PLoS Pathogens szerkesztőségi cikkében. Damon szerint az élő vírusminták
megőrzése lehetővé teszi a kutatók számára a variola vírussal
kapcsolatos megválaszolatlan kérdések tisztázását és a jobb vakcinák,
diagnosztikai eljárások és gyógyszerek tesztelését. „Még sok munka kell
ahhoz, hogy a nemzetközi közösség teljes biztonsággal kijelenthesse,
hogy elégséges védelemmel rendelkezünk bármilyen jövőbeni hímlőveszély
ellen” - írják a cikk szerzői.
De
vajon tényleg szükségünk van-e ezekre a vakcinákra egy olyan betegség
ellen, amely többet már nem fordul elő az emberek között? Az utolsó
természetben előforduló esetet 1977-ben diagnosztizálták, és napjainkban
egy himlőjárvány kitörésének veszélye elenyésző. A szakemberek azonban
nem tudják pontosan, mennyi ideig marad életképes a variola vírus a
halott szövetekben.
A
kutatók már keltettek életre ősi vírusokat olyan mintákból, amelyek
megfelelő körülmények között (például az örök fagyban) őrződtek meg. Így
elképzelhető, hogy variola vírusok is előkerülhetnek fagyott múmiákból
és más szövetmintákból. 2011-ben például New York-i építőmunkások ásták
ki egy 19. században himlőben elhunyt nő maradványait. Azonnal
riasztották a CDC-t, de kiderült, hogy a holttest már nem jelent
veszélyt az emberekre.
Damon
tehát úgy érvel, hogy jobb félni, mint megijedni. Ezenkívül a variola
vírus ellen tesztelt vakcinák és gyógyszerek hasznosnak bizonyulhatnak
más poxvírusok okozta betegségek ellen.
Nem
mindenki gondolja azonban úgy, hogy az élő vírus megőrzése abszolút
nélkülözhetetlen az imént vázolt kutatási célok eléréséhez. „Nem értek
egyet azzal, hogy sok olyan tennivaló maradt, amit ne lehetne elvégezni
élő variola vírus nélkül” - mondta Gregory Poland, a minnesotai Mayo
Klinika oltóanyagok kifejlesztésével foglalkozó immunológusa. Szerinte a
kutatók tesztelhetik a vakcinákat és a gyógyszereket a himlővel rokon
betegségeken, amilyen a majomhimlő és a vakcinia (a tehénhimlőnek az a
törzse, amelyet eredetileg felhasználtak a fekete himlő elleni oltóanyag
kifejlesztéséhez). Poland arra is felhívta a figyelmet, hogy a variola
vírus genetikai állományának nagy részét már szekvenálták, így szükség
esetén újra szintetizálni lehetne a vírust.
Sajnos
ugyanez a tudás és tudományos technika a bioterroristák számára is
lehetővé teszi a himlő fegyverré alakítását. Erre felkészülve az USA
jelentős mennyiségű himlő elleni antivirális szert halmozott fel.
A
WHO május végi ülése után valószínűleg eldől, hogy továbbra is
megtartják-e a vírusmintákat a laboratóriumok, vagy autoklávban
megsemmisítik a fellelhető legális készleteket. Illegális vírusminták
sajnos ezután is maradhatnak.
(Pesthy Gábor, origo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése