2009. január 4., vasárnap

Amerikaiak a sztálini terrorban

A harmincas években több ezren emigráltak a Szovjetunióba
A sztálini terrorról rengeteg könyv jelent meg. A Gulág történetét is számos történész feldolgozta. Tim Tzouliadis azonban sajátos szemszögből mutatja be a harmincas évek sztálini terrorját: a világgazdasági válság elől a Szovjetunióba menekült amerikaiak történetén keresztül. A könyvről Adam Hochshild amerikai publicista készített alapos recenziót a londoni Time-ban.
Bár az elmúlt két évtizedben sok elsőrangú történész igyekezett megírni a szovjet totalitárius diktatúra átfogó történetét, még ma sem lehet pontosan tudni, hogy hány áldozata volt a sztálini terrornak. A halálraítélteket, a kényszermunka-táborban odaveszetteket és az éhínség áldozatait is számításba vevő szerzők 20 millió hallottról beszélnek.
A náci és szovjet totalitárius rezsimek ugyan sok szempontból hasonlítottak egymásra, de egy dologban különböztek: a sztálini modellben sokan komolyan hittek, azt remélve, hogy a Szovjetunióban megvalósulhat az igazságos társadalom eszménye. A sztálinizmussal szemben táplált reményeket mi sem szemlélteti jobban, mint a több ezer amerikai sorsa, akik a harmincas években a gazdasági válság elől a Szovjetunióba emigráltak a jobb és igazságosabb élet reményében. Tim Tzouliadis könyvében az ő történetüket mondja el. Bár a szovjet terror amerikai áldozatairól sok információ látott napvilágot korábban, Tzouliadis műve az első összefoglaló áttekintése a szomorú és egyben megdöbbentő témának.
A gazdasági világválság miatt az amerikaiak negyede veszítette el az állását. A szegénység akkora volt, hogy sorok kígyóztak az ingyenkonyhák előtt, és a tető nélkül maradt munkások és farmerek összetákolt kunyhói valóságos hajléktalanteleppé álltak össze. Természetes, hogy sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy nem lehet-e másfajta társadalomban élni. Amerika és a kapitalizmus kézenfekvő alternatívája a húszas években rendkívüli gazdasági fejlődést produkáló Szovjetunió volt, amelyet a nyugati baloldal példaképnek tekintett - nem csak a néhány kommunista, de a szociáldemokraták és a baloldali liberálisok is.
A válság a Szovjetuniót eleinte elkerülte: Amerikában már egyre több volt a munkanélküli, amikor a szovjet gyárak még egyre csak vették fel a munkásokat és mérnököket. Ráadásul a Szovjetunióban minden munkás alanyi jogon kapott egészségügyi ellátást, ingyen használhatta a könyvtárat és a gyerekeit ingyenes állami óvodába írathatta. Nem kellett hozzá fanatikus kommunistának lenni, hogy a válság idején vonzónak tűnjön a modell az amerikaiak szemében. A szovjet modell iránti amerikai érdeklődést jól mutatja, hogy 1931-ben az amerikai bestseller-listákat öt hónapon át az angolul is kiadott Ötéves terv vezette.
Sokan gondolták, hogy rájuk mosolygott a szerencse, amikor a Szovjetunió külkereskedelmi hivatala álláslehetőséget hirdetett amerikaiak számára. Sztálin ugyanis Ford-gyárat szeretett volna nyitni, és ehhez - csakúgy, mint a már korábban vásárolt 75 000 T-modell szervizeléséhez - tapasztalt mérnökökre és munkásokra volt szükség. A meghirdetett 10 000 helyre összesen 100 000-en jelentkeztek. Sokan azok közül akik nem kaptak állást, turistavízummal vágtak neki az útnak, azt remélve, hogy a Szovjetunióban majd sikerül munkát találniuk. A The New York Times 1932-ben arról cikkezett, hogy csak Moszkvába hetente 1000 amerikai érkezik. Öt orosz nagyvárosban angol nyelvű középiskolát nyitottak, annyi volt az amerikai az országban. A harmincas években Moszkva Gorkij terén gyakran lehetett baseballt játszó amerikaiakat látni.
1936-ban azonban minden megváltozott: elkezdődött a sztálini tisztogatás. Mindenki gyanús volt, és természetesen az amerikai bevándorlókkal szemben különösen bizalmatlan volt a hatalom. Nem lehet pontosan tudni, hány amerikai áldozata volt a sztálini tisztogatásnak. Hochshild több ezerre becsüli a számukat, a nyugati állampolgárokét összesen több tízezerre.
Tzouliadis megrázó könyvének legmegdöbbentőbb részében arról számol be, hogy az amerikai nagykövetség és a kormány egyaránt elengedte a füle mellett a letartóztatott amerikaiak segélykiáltását. Pedig nem kétséges, hogy tehettek volna az amerikaiak megmentéséért: az osztrák nagykövet is több osztrák üldözöttnek adott menedéket, és a Szovjetunió bizonyára nem akart volna ellentétbe kerülni az Egyesült Államokkal. Az amerikai diplomaták sokszor azzal takarództak, hogy a segélykérők állampolgársága nem bizonyítható. Ami igaz is volt, mert megérkezésük után a hatóságok általában elvették az útlevelet tőlük.
Tzouliadis azonban arra mutat rá, hogy az amerikai diplomácia vezetőjéne magatartása állt a háttérben. Roosevelt elnök moszkvai nagykövete,  Josheph E. Davies a húszas években azzal szerzett hírnevet - és jelentős vagyont -, hogy amerikai nagyvállalatokat védett az adóhatósággal szemben. Davies szerette a fényűző életet, amiből moszkvai nagykövetként bőven kijutott neki: hivatali idejének többségét műgyűjtésre fordította. Az arisztokratáktól elvett ékszerek, műalkotások és porcelánok különösen kedvesek voltak a szívének. A sztálini terror olyannyira nem zavarta, hogy több kirakatperen személyesen is részt vett, ezzel azt sugallva, hogy Amerika szerint törvényes és méltányos bírósági eljárások zajlanak a Szovjetunióban. 1937-ben egy személyes megbeszélés után „remek, becsületes embernek" nevezte Sztálint.
„Tzouliadis könyvében a szovjet mellett egy amerikai történetet is elmesél" - zárja recenzióját Hochshild.

2008. december 30., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 11 - A Szentlélek beszél a türelemről

A szentlélek a türelemről
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni Személy a Szentlélek, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma egy fontos és szép erényről, a türelemről foglak tanítani benneteket.
„ A türelem rózsát terem!" - mondja a közmondásotok. Így is van. Aki türelmes, az lelki kincseket gyűjt magának. Az emberrel bizony nem születik együtt a türelem. Az újszülött csecsemő nem tud várni semmire, nagy sírással jelzi igényét. A dackorszakos kisgyermek toporzékolva, sírva követelőzik, ha nem kapja meg azonnal, amit akar.  Az iskolások - ha nincsenek türelemre nevelve - nem tudják kivárni, míg rájuk kerül a sor, önző módon mindenhol előretolakodnak. A felnőttek között is hány és hány olyan van, aki dühös megjegyzéseket tesz a sorbaállásnál. Tehát, ha nem születik veletek ez az erény, akkor ki kell nevelni gyermeketekben és saját magatokban is.
Hogy lehet türelemre szoktatni a gyermeket? Már pici korban kell kezdeni. Abban a pillanatban, hogy megnyikkan, nem kell felvenni és órákig dajkálni a kisbabát, mert így megszokja, hogy egy kicsit várni kell a sorára. A 2-3 éves kisgyermeket is akkor nevelitek egészségesen, ha megtanítjátok a türelmes várakozásra. Hiába nyafog, hozzá kell szoknia, hogy anyuka először befejezi az elkezdett mosogatást vagy tésztagyúrást, és csak pár perc múlva kapja meg, amit akar.
A kis és nagyiskolások akkor vannak okosan nevelve, ha nem teljesül azonnal minden óhajuk, hanem hosszabb, rövidebb ideig várniuk kell. Ha vágyakozik egy drága játék után vagy egy komolyabb ajándék után, pl. mobiltelefon, bicikli, hifi torony, autó, akkor se kapja meg azonnal, ha anyagilag megalapozottak vagytok. Edzeni kell a lelkét, hogy megtanuljon türelmesen várni. Az így nevelt gyermekekből lesznek a türelmes felnőttek.
Az élet milyen helyzeteiben van legnagyobb szükség a türelemre?
1.) Először is a nehéz emberekkel való bánásmódkor. Elmesélek egy esetet. Egy férj a munkahelyén öntelt viselkedése és nagy szája miatt összeszólalkozik a főnökével. Feldúlva érkezik haza, és rosszkedvét a családján tölti ki. Beleköt a feleségébe, gyerekeibe, anyósába. Semmi sem tetszik neki. Ha a feleség türelmes és így neveli gyermekeit is, nem szól vissza, akkor az ideges férj is lecsillapodik és béke lesz a házban. De amikor a férj kiegyensúlyozott állapotban kerül, türelmesen kéri, hogy máskor uralkodjon hangulatain, mert az ilyen kirohanás árt a gyermekeik lelkének. Az ilyen türelmes feleség nemcsak a család békéjét állítja helyre, hanem örök érdemeket szerez magának az Égben.
2.) Másodszor nagy szükség van a türelemre, ha betegség ér titeket. Az egészség nagy kincs, de nem a legnagyobb. A hívő, igazi mély hittel rendelkező ember el tudja fogadni betegségét. Ez azért van, mert tisztában van vele, hogy a szenvedésnek értelme van. Fel lehet ajánlani Istennek a saját lelke üdvösségéért, mások lelkéért. Tudja, hogy a felajánlott szenvedés, bármilyen kicsi vagy nagy, mindennél nagyobb érték Isten szemében. Még ha élete végéig is hurcolnia kell betegségét, akkor is türelemmel viseli, mert hiszi, hogy ez a szenvedés és az egész földi élet csak ideiglenes, de utána a boldog örök élet vár rá türelméért. A betegnek nem csak a betegséget és fájdalmait kell türelemmel viselnie, hanem az ágyhoz kötöttséget és kiszolgáltatottságot.
Hány és hány fekvő beteg van, aki türelmetlen, szekánt viselkedésével pokollá teszi családtagjai vagy kórházi ápolói életét. Folyton ugráltat mindenkit maga körül. Rögtön megsértődik és kiabál, káromkodik, ha nincs ott azonnal, amire vágyik. Áldott legyen az az ágyban fekvő, beteg gyermekem, aki megértő és türelmes ápolóihoz, családtagjaihoz! Aki megérti, hogy nem ő van egyedül a világon, akivel környezetének foglalkoznia kell.
3.) Szükség van a türelemre, ha ti vagytok az ápolók. Bele kell képzelni magatokat a szegény, tehetetlen, fájdalmak között vergődő felebarát vagy hozzátartozó helyzetébe, mivel nem tud felkelni az ágyból, egy pohár vizet se tud hozni magának. Lelki támaszra is vágyakozik: egy-két együttérző, meleg szóra. Szörnyű nyomasztó a betegnek, ha úgy telnek napjai -még ha ki is szolgálják - hogy senki egy szót se szól hozzá, mintha csak egy tárgy lenne. Valahogy így érzik magukat az elfekvő osztályokon a betegek. Tőletek, forrón szeretett engesztelő gyermekeim elvárom, hogy betegjeiteket türelmesen és szerető szavakkal ápoljátok. Jutalmatok nagy lesz érte a Mennyben.
4.) Negyedszer szükségük van a türelemre a választottjainknak. Egyre több kegyelemmel halmozzuk el őket, de ezeknek az ajándékoknak az idejét ki kell várniuk. Az új kegyelem akkor érkezik meg, mikor jónak látjuk és nem múlik a választott lelkek érdemein. Ingyenes ajándék.
Végezetül azt szeretném elmondani nektek, hogy milyen a Szentháromság egy Isten türelme. VÉGTELEN.
1.) Hogy nyilvánul meg ez a végtelen türelem az egyénnel szemben? Megszületik az ember, gyermek lesz, ifjú lesz, felnőtt lesz. Mi mindenkit saját hasonlóságunkra teremtettünk, tehát a végén tökéletesnek akarjuk látni. Ezért életében kegyelmeket küldünk neki, melyeket - szabadakarata szerint - vagy elfogad, vagy visszautasít. Gyengeségénél fogva hajlik a gonosz kísértéseire és gyakran elbukik. Ha megbánja ezeket az eleséseket, Mi lehajolunk hozzá és felemeljük, megtisztítjuk, hogy új lappal indulhasson. Már az első halálos bűnnél eltaposhatnánk, elvehetnénk földi életét, és kárhozatba küldhetnénk, de nem tesszük, mert végtelenül türelmesek vagyunk, és nagyon szeretjük. Előre ismerjük sorsát és tudjuk, hogy lesznek életében jobb napok, mikor majd közelebb kerül Hozzánk a szíve, és elfogadja kegyelmeinket, irgalmunkat.
Még ahhoz is türelmesek vagyunk, aki halála pillanatáig sem hisz Bennünk és nem szeret Minket, és nem tér meg. Jézus Uratok az első ítéletkor, mikor személyesen találkozik az ilyen kilátástalannak tűnő bűnös lélekkel, mint haldoklóval, utoljára bűnbánatra szólítja fel és felajánlkozik neki, hogy Őt válassza, ne a gonoszt, mert így megmenekül az örök haláltól, a pokoltól és a tisztítóhelyre, a remény helyére kerülhet. Tehát a Szentháromság türelme az ember születésétől egészen a haláláig tart.
2.) Hogyan fejeződik ki Isten türelme az egész emberiség sorsával szemben? Tekintsetek vissza az Ószövetségben leírt vízözönre! Akkoriban a bűn olyan mértékben elhatalmasodott az emberekben, hogy Isten haragra gyúlt. Mégsem pusztított el mindenkit, mert Noét és a hozzátartozó embereket és állatokat meghagyta, hogy ki ne pusztuljon teljesen az Ő teremtése. Ma az emberek romlottsága még nagyobb, mint Noé idejében volt. A próféciák szerint kb. 2000-ben már el kellett volna pusztulnia a Földnek. De Isten végtelenül türelmesen vár.
Az engesztelők imái felszállnak a trónjáig a felajánlott szenvedésekkel és áldozatokkal együtt, és ezért tart még a haladék, amit kaptatok. Ebből a kegyelmi időből már nagyon kevés van hátra. Már csak a Mennyei Atya szavára vár az Ég és Föld, és megindulnak a rátok váró nagy események. Ennek első és nagyon közeli megnyilvánulása lesz a Nagy Figyelmeztetés. Ez a legnagyobb isteni irgalom megjelenése lesz az emberiség számára. Ha ez elmaradna, nagyon kevés ember lelke jutna el az Örök Életre. Tehát az egész teremtéssel szemben is látszik Isten végtelen türelme, hogy figyelmeztetés nélkül nem zúdítja rátok a nagy Büntetést.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Örömmel látom, hogy nagyon várjátok már a Nagy Figyelmeztetést és az Én kiáradásomat. Boldog vagyok, ha hívogattok, mert legcsodálatosabb pillanat lesz számomra, ha lelketeket fényemmel bevilágíthatom, ha milliókat előkészíthetek a megtérésre. Váratlanul és nagyon hamar itt leszek. Mégse az időpontot kutassátok, hanem készen álljatok, hogy bármelyik percben fogadhassatok! Legyetek tele szeretettel és tisztasággal! Türelemmel várjatok, félelem ne legyen bennetek, mert lángoló szeretettel jövök közétek és lelketekbe.
Megáldalak benneteket a türelem lelkével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
Az 5 Szent Seb Rózsafüzér imádkozása előtt
Én: Drága Jézusom! Még csak pár napja múlt Karácsony. Képzeletbeli szemlélődéssel magam elé képzellek Téged, a kisded Jézust és ezzel a szép rózsafüzérrel szeretném megköszönni Neked emberré válásodat. Hogy otthagytad értünk a tündöklő Mennyországot, és egy időre leköltöztél erre a nyomorul, bűnökkel terhelt Földre, hogy megszabadíts minket a kárhozattól. Engedd meg, hogy képzeletben a legnagyobb tisztelettel megcsókoljam kicsi gyermekkezedet köszönetül áldozataidért, Sebeidért, Könnyeidért, Véredért.
Kérlek, zárd kicsi karjaidba és öleld Szent Szívedre minden engesztelő gyermekedet, akik itt vannak a templomban. Amen.
Jézus: Drága, engesztelő Gyermekeim! Ti testvéreim is vagytok a Mennyei Atyában. Én nemcsak a képzeletetekben vagyok itt, hanem valóságosan itt ülök Édesanyám ölében, mint kicsi gyermek. Itt állunk Évámtól jobbra. Ezt csak egy valaki láthatja közületek most, ha elfogadja kegyelmünket. Mikor Éva kérte kezemet, hogy megcsókolhassa, valóságosan belehelyeztem tenyerébe. Oly jól esett ez Nekem, hogy nyájatokra rámosolyogtam. Most felemelem csöpp kis kezemet, mely később szöggel át lesz szúrva és egy fekete keresztet nyújtok felétek. Ez a kereszt jelképe azoknak a szenvedéseknek, melyek rövidesen az egész emberiségre várnak. Ne féljetek, veletek leszek. Megáldalak titeket az egész Szentháromság nevében.
2008. december 29. hétfő

2008. december 27., szombat

Ha válság, akkor Keynes

„Az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest”
Az elmúlt fél évszázad gazdasági válságaikor a közgazdászok mindig leporolják John Maynard Keynes a gazdasági ciklusokra és a válság természetére vonatkozó elméletét. Most sincs ez másképp most sem: a nagy tanácstalanságban egyre többen fordulnak tanácsért a brit közgazdász műveihez. John B. Judis, a The New Republic szerkesztője Keynes legfontosabb gondolatainak áttekintésével arra keresi a választ, hogy vajon használható-e még a gazdasági válságok leküzdésére adott fél évszázados elmélet.
„Ha a gazdaság recesszióba fordul, szinte biztos, hogy a közgazdászok és az elemzők egyre többet hivatkoznak John Maynard Keynesre - írja Judis. - Amíg szárnyal a gazdaság és a piac olajozottan működik, nem sok hasznát veszik a kapitalizmussal kapcsolatos keynesi szkepticizmusnak. Ha viszont beüt a recesszió, és hirtelen úgy tűnik, hogy a gazdaság csikorgó fogaskerekeit csak Washington mentheti meg, akkor hirtelen Keynes-reneszánsz tör ki. A mostani, a harmincas évekbeli gazdasági világválság óta legnagyobb krízisben sincs ez másképp: az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest."
Judis arra emlékeztet, hogy Keynest nem csak a gazdasági válság kapcsán érdemes tanulmányozni. „Keynes nem csak a lassuló gazdasággal foglalkozott, hanem átfogó elméletet dolgozott ki a kapitalizmusról, amelyet a gazdaság szárnyalása idején is érdemes alkalmazni." Sőt, valójában többről van szó egy átfogó közgazdaságtani elméletnél. Keynes politikai filozófiai perspektívába ültette gazdaságtani elképzeléseit: elsősorban az egyenlőség, a méltányosság és az igazság előmozdítása érdekelte.
Kezdetben a korban elfogadott neoklasszikus közgazdaságtani elméleteit követte. Mestere, Alfred Marshall nyomán úgy gondolta, hogy a beavatkozásmentes szabadpiac természetes egyensúlyt teremt kereslet és kínálat között, és így lehetővé teszi a teljes foglalkoztatást.
Az első világháború után aztán folyamatosan balra tolódott. A háború után ugyanis csak nem akart szűnni a munkanélküliség, pedig a neoklasszikus közgazdaságtan szerint ennek kellett volna történnie. Ha emelkedik a munkanélküliek száma, akkor csökken a fogyasztás és nőnek a megtakarítások, ami a kamatok csökkenéséhez és a gazdaság élénküléséhez, munkahelyteremtéshez vezet - vélték a neoklasszikusok. A hagyományos megoldások azonban nem segítettek, sőt, a kiadáscsökkentés és a fiskális szigor csak tovább növelte a munkanélküliséget, amelynek következtében egyre nagyobbra nőtt az elégedetlenség, végül sztrájkok robbantak ki, aztán pedig beütött a gazdasági világválság.
Keynes a húszas évek végén arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozásmentes piac munkanélküliséget okoz. Rájött, hogy recesszió idején valóban csökken a fogyasztás, csakhogy ez nem a megtakarítások növekedését hozza magával, hanem a befektetési kedv csökkenését: ha csökken a fogyasztás, akkor bizonytalan a haszon, és nem éri meg vállalkozásba kezdeni. Így nem lesznek új munkahelyek, ami a fogyasztás további visszaesését eredményezi. Vagyis nem a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem épp fordítva: a várható kereslet dönti el, hogy mekkora lesz a termelés.
Keynes elmélete szerint tehát nem a megtakarítás, hanem a fogyasztás a fontos. A kormány ezért nem kiadáscsökkentéssel, fizetéscsökkentéssel és alacsonyan tartott hitelkamatokkal kerülheti el a recessziót, hiszen ezek az intézkedések csak a bizonytalanságot növelik, és megnehezítik a hitelezést. Recesszió idején a legjobb orvosság a költekezés, még akkor is, ha nő az államadósság. Az adócsökkentés a szegényeket nem segíti, márpedig a gazdaság talpra állításához fontos, hogy mindenki költekezzen. Ezért bölcs redisztribúcióra van szükség, amely biztosítja, hogy az alacsonyabb keresetűek is sokat költhetnek, és ezzel élénkíthetik a gazdaságot.
Mindez természetesen az állam gazdasági szerepvállalásának növekedésével jár, ami viszont nem egyenlő a szocializmussal. Keynes fontosnak tartotta, hogy nemzeti bank felügyelje az ország pénzügyeit, és támogatta, hogy a munkások is beleszóljanak a termelés irányításába, de a marxizmussal nem szimpatizált. „A tőkéről ugyanazt gondolom, mint a Koránról" - írta Bernard Shawnak, a demokratikus szocialista fabiánusok vezéralakjának 1934-ben. 1939-ben „liberális szocialistaként" azonosította magát: támogatta a társadalmi igazságosságot előmozdító közösségi intézkedéseket, de az egyéni szabadságjogokat - köztük a magántulajdonhoz való jogot - is fontosnak tartotta.
Használható-e ma is a keynesi recept? - teszi fel a nagy kérdést Judis. Keynes azt remélte, hogy sikerült olyan univerzális elméletet kidolgoznia, amely bármikor alkalmazató. Kritikusai szerint azonban a harmincas évekre kidolgozott megoldások nem ültethetők át a mai körülmények közé.
Judis szerint a keynesi modell segítségével előre lehetett volna látni, hogy rossz irányba mutatnak a gazdasági folyamatok: 2000 óta 33 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak aránya. Csak azért nem volt látványos a folyamat, mert a Bush-kormány a nyaklótlan hitelezéssel fenntartotta a fogyasztást.
Keynes gazdaságfilozófiája értelmében mindenekelőtt a munkanélküliség csökkentésére kell törekedni. Ehhez állami beruházásokra és jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Például kórházakat kell építeni, így az építőipari munkásoknak lesz állása, és a kórház elkészültével pedig orvosokat és nővéreket lehet alkalmazni, és az intézmény működéséhez szükséges eszközök gyártói is újabb munkahelyeket teremthetnek.
A második legfontosabb lépés az állami újraelosztás növelése, hogy a szegények is költekezhessenek, és a fogyasztás növekedésével talpra állhasson a gazdaság. Az adócsökkentés a legkevésbé hatékony ellenszere a recessziónak - figyelmeztet Judis.
Ha nem csak válságban, hanem gazdasági fellendülés idején is használható a keynesi elmélet, akkor vajon miért csak krízis elején vesszük elő? A válasz Judis szerint egyszerű. Az amerikai jobboldal az állami szerepvállalás növelését célzó javaslatokra azonnal rásüti a szocializmus bélyegét.
„Barack Obama előtt mégis rendkívüli lehetőség áll" - véli Judis. A rendkívüli népszerűségnek örvendő amerikai elnök képes lehet átfogó gazdasági reformokra. De a keynesi modell alkalmazása önmagában nem elég a gazdasági válság megfékezéséhez. Keynes ugyanis nem számolt - nem számolhatott - a globalizáció hatásaival. A mostani válság leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy Kína és Japán tovább hitelezzen Amerikának. Ezért Obamának globális szinten kell megreformálnia a kapitalizmust, és a világgazdaság egészére kell kiterjesztenie a keynesi gazdasági modellt.

http://www.tnr.com/story_print.html?id=b5f61f74-dde6-43ea-a433-9feb0f752c3b

2008. december 26., péntek

Kiárusítás után csődhullám?

The Independent
Tekintélyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy számos nagy brit áruházlánc csődbe mehet 2009 első negyedévében. Szakértők szerint nem lenne meglepő, ha már januárban, a most kezdődött rendkívüli téli leértékelések után 15 országos lánc zárna be - írja a londoni napilap.
Idén már több mint egy tucat áruházlánc jelentett csődöt - köztük több olyan, amelynek száznál is több egysége több ezer embert foglalkoztatott,  és félő, hogy az ünnepek utáni kiárusítások befejeztével újabbak lesznek kénytelenek lehúzni a rolót. A pénteken kezdődő akciók során egyes boltokban akár 90 százalékos kedvezményeket is kínálnak. Egyebek között rendkívüli leárazásba kezd a Tesco, a Harrods és a Marks & Spencer is. Piaci szakértők szerint kétséges, hogy az árukészlettől ilyen alacsony áron megválni kénytelen üzletek vajon képesek lesznek-e a bérleti díjakat fizetni.
A The Independent által megkérdezett közgazdászok szerint jó üzletet csinálhatnak azok a vásárlók, akiknek még van pénze. A szakértők azonban óva intenek mindenkit attól, hogy hitelre vásároljanak a jelenlegi rendkívül bizonytalan gazdasági helyzetben.

http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/analysts-say-15-retailers-face-collapse-within-month-1211412.html

2008. december 24., szerda

A gázkitermelő kartell nem jutott közös álláspontra

RIA Novosztyi
Vlagyimir Putyin a Moszkvában megrendezett, úgynevezett Gázexportáló Államok Fórumán (GECF) elmondott záróbeszédében kijelentette: „Az olcsó gáz korszaka végéhez közeledik.” Ugyanakkor – állapítja meg a hírügynökség elemzése –, ha ez az olcsó ár a most sebtében összetákolt gázkartellen múlik, aligha lehet komoly reményeket fűzni megvalósulásához. A GECF tagországait ugyanis sokkal több minden választja el, mint ami összeköti.
Erre eleven példa annak a szándéknak a meghiúsulása is, hogy a Fórumot egyfajta gáz-OPEC-ké alakítsák. Ugyan létrejött valamilyen szervezet, de az eredendő céllal ellentétben ott egyetlen szó sem hangzott el arról, hogyan alakítsák az árakat. És ez nem véletlen. Az ellentétek már korábban is szembeötlőek voltak, legutóbb novemberben, amikor a világ gázellátásának 60 százalékát adó három állam, Oroszország, Irán és Katar létrehozta a maga különalkuját, de közös árpolitikát az akkori helyzet sem tudott kierőszakolni, ahogy ehhez még a globális gazdasági krízis sem elegendő most.
Szergej Smatko orosz energetikai miniszter szerint a moszkvai Fórum arra szorítkozott, hogy meghatározza a gázszolgáltatók szerepvállalását, irányelveket adjon a folyékonygáz-technológia területén történő együttműködésnek; új technológiai megoldások és a modernizáció kérdése volt a harmadik téma, és végül a kitermelési projektekről történő, eljövendő információcsere. Szó tehát nem volt az árakról, de – Iránt leszámítva – hallgatólagos egyetértés igen azzal kapcsolatban, hogy az OPEC-példája – olajkitermelés-csökkentés, mint árstabilizáló tényező – a gázkereskedelemben nem releváns. Elvégre – szemben az olajjal – globális gázpiac nem létezik. Ez a legfontosabb vita Teherán és Moszkva között, Irán ugyanis közvetlen áremeléssel szeretné kényszerhelyzetbe hozni a Nyugatot, miközben Moszkva minden tekintetben függ a nyugati gázfelvásárlástól.
A másik vitás kérdés a gáztovábbítás útvonalának meghatározása. Moszkva nem csak a maga készleteit akarja saját vezetékrendszeren értékesíteni (Gazprom), de azon igyekszik, hogy – Iránt és a Kaszpi-tengeri térséget megkerülve – egész Közép-Ázsia gázkészlete is orosz vezetékeken jusson el Európába.
Hasonló ellentétek állítják szembe Moszkvát Katarral is, utóbbinak ugyanis megvan a saját projektje, mely elsősorban a folyékonygáz-szállításra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor Katar is ellenzi az iráni radikális megoldások tervét, hisz tisztában van vele: ha limitálja szállításait, azonnal mások állnak a helyébe.

http://www.rian.ru/analytics/20081224/158006631.html

2008. december 23., kedd

Oroszország: új hadiipari költségvetés

Kommerszant
A parlament hadipari bizottsága döntött az orosz hadsereget ellátó ipari komplexum új költségvetési sarokszámairól, az összegekről éppúgy, mint az új prioritásokról. A bizottság elnöke, Vlagyiszlav Putyilin a Kommerszantnak elmondta: évtizedek óta most először valósul majd meg, hogy a honvédelmi-katonai igények 100 százalékban kielégülnek, ami azt jelenti, hogy a szektorra 4 összesen trillió rubelt kívánnak költeni (ez valamivel több, mint 100 milliárd euró). A tervezett intézkedések a 2009-2011-es, három évet átölelő időszakra vonatkoznak, és messzemenően figyelembe veszik azt az új gazdasági és pénzügyi helyzetet is, mely kialakult az országban és a világban.
A tervek elsősorban arra irányultak, hogy egyrészről megfelelő piacot biztosítsanak a hadiiparnak, másfelől, hogy a vállalatok hiteligényét kielégítsék – jegyezte meg a politikus.  Ez lehetővé teszi az érintett szektor valamennyi szereplőjének, hogy hatékonyan működjön és az állam által garantált bevételekből megfelelő megtakarításokat is eszközöljön az új beruházások biztosítására, illetve a technológiai fejlesztésre.
Ennek megfelelően a garantált megrendelések 2009-ben 28 százalékkal nőnek majd, 2010-ben pedig ismét 20 százalékkal. Pénzben kifejezve ez azt jelenti, hogy a garantált megrendelések volumene 2010-hez viszonyítva 2011-ben 41 milliárd rubellel fognak növekedni.
A katonai költségvetési tervek az említett három éves időszakban 48 új vadászgép hadrendbeállítását írják elő. Továbbá 300 új tankot fog kapni a hadsereg, megközelítőleg 2000 páncélozott hordozójárművet, 14 hajót, 30 teljes, Iszkander típusú – legmodernebb rakétaelhárító – rendszert. Ez nem csak az igények teljes – vagyis 100 százalékos – kielégítését jelenti majd, de azt is, hogy a védelmi felszerelés megfeleljen a kortárs technológiai színvonalnak.
A rekonstrukció a haderő 40 szektorát érinti, továbbá megerősítik az FSZB – a szövetségi titkosszolgálatok – anyagi forrásait és technológiai felszereltségét is; ugyancsak teljes technológiai rekonstrukciót ígérnek a határvédelemnek. A tengeri partvédelem új hajókat kap, melyre a költségvetés 12 milliárd rubelt szán. Putyilin azt is megerősítette: a következő három évben a hadsereg alkalmazottai számára 100 új lakást építenek.

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1098328

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 10 - A Mennyei Atya szavai a karácsonyról

Mennyei Atya a Karácsonyról
Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én szólok hozzátok, a ti Mennyei Atyátok, eszközömön keresztül, a Karácsonyról. Nagy örömmel látom, hogy ti, akik itt vagytok, hűségesen, rendszeresen és kitartóan jöttök Házamba. Megértettétek az engesztelés művének fontosságát. Ha hiszitek, ha nem, ezekkel a hétfői délutánokkal sok-sok lanyha lelket mentetek Nekem. Szerető és hálás Atyátok vagyok és minden jócselekedeteket, így ezt is, feljegyzem az „Élet Könyvébe”.
Már csak 1-2 nap választ el benneteket a kereszténység egyik legszebb ünnepétől: Karácsonytól. Az Én szeretett Fiam kétszer született meg; az idők kezdete előtt, a teremtés előtt, másodszor Szűz Mária hozta a világra, az Én legkedveltebb, legtisztább szeplőtelen Leányom. Fiam velem egyenértékű mindenhatósággal, hatalommal, bölcsességgel született, teljes szabadakarattal. Emberré válását közösen határoztuk el, együtt az egész Szentháromság. Láttuk, hogy teremtésünk a vesztébe rohan és ez az egy lehetőség van megmentésére. Felmerül egyik-másik ember logikájában, hogy miért nem Én, az Atyaisten áldoztam fel magam az emberiségért, miért Fiamat küldtem? A kérdésre kérdéssel válaszolok. A földi szülőknek mi a nagyobb fájdalom? Ha ő beteg és ő hal meg, vagy ha fia? Higgyétek el, nagyobb fájdalom volt nekem látni gyermekem kínszenvedését és kínhalálát, mintha testbe költözve Nekem kellett volna végigcsinálnom. Lelkemben ugyanolyan intenzitással szenvedtem, mint Ő. Mivel Jézus Krisztus maga a szeretet, önként és egyúttal engedelmességből vállalta az emberré válást. Olyan életet választott magának, amelynek minden helyzetében példát mutathat nektek, erőt és bátorítást adhat lépéseitekhez.
Most Jézus születését szeretném feleleveníteni és világosabbá tenni előttetek. A múlt héten Édesanyátok elmondta nektek, hogy neki – szeplőtelen fogantatása következtében – nem kellett átélnie semmilyen kellemetlenséget a 9 hónap alatt és semmi fájdalmat nem érzett a szülés alatt. A következőképpen történ. Éjszaka volt, lefeküdt a szegényes istálló szalmájára, de nem jött álom a szemére. József a tüzet élesztgette, háttal volt, így észre se vette, mi történik. Mária feltérdelt és magában imádkozni kezdett. Elragadtatásba esett. Arca ragyogott a boldogságtól, mosolygott és testéből egyre erősebb fény áradt, mely beragyogta az egész istállót. A fehér tündöklő fény egészen beburkolta térdeplő alakját.
Hirtelen megnyílt a hasfala és onnan a szalmára kikerült az újszülött kis Jézus gömbölyű, rózsaszín, formás kis alakja. Belőle is áradt a ragyogó fény. József közben a tűzrakás alatt imádkozott és elragadtatásba esett, így nem vette észre a különös fényt. Mária arra ébredt fel kábulatából, hogy a kis újszülött felsírt. Lehajolt Jézuskájához, imádattal nézte, ahogy kapálódzik, megcsókolta és szólt Józsefnek, hogy hozzon valamit, amibe bepólyálhatják. József sietett, hozta a meleg holmit, és térdelve imádta a kicsi Gyermeket. Mária a boldog kismama, még mielőtt felöltöztette volna Jézuskáját, magasba emelte és felajánlotta Nekem, a Mennyei Atyának ezekkel a szavakkal: "Íme itt vagyok, Atyám és felajánlom Neked egyetlen gyermekemet, a Te dicsőségedre." Azután bepólyálta és jászolba fektette. Nem tudtak betelni imádatával. Egy édesanya, aki megszüli földi gyermekét, örömében le se tudja venni a szemét kisbabájáról, ha csak 5 percre elszakítják tőle, már hiányzik neki. Hát akkor képzeljétek el, mit érezhetett a Szűzanya mikor a Messiásban, Isten Fiában gyönyörködhetett! Mekkora hála és szeretet gyúlhatott a szívében, hogy reá esett a választásom.
Ti kedves, Engesztelőim! Gondoltatok -e arra, hogy ti ugyanilyen boldogok lehettek? Szűzanyátok vehette, csókolgathatta, ölelgethette isteni gyermekét, ti viszont a szentáldozásban egészen eggyé válhattok vele. Fizikailag: hiszen az Oltáriszentség a gyomron keresztül a vérkeringésbe kerülve táplálja sejtjeiteket, alkotórészetekké válik. Lelkileg is egyesülhettek vele, mert Istensége, mely jelen van a Szentostyában, alakítja személyiségeteket, szeretetre, szelídségre, alázatra hangol.
Nézzük, miért van olyan szoros kapcsolatban a szeretet szó a Karácsonnyal! Az Én Fiam azért született a Földre, hogy megtanítsa az embereket az igazi szeretetre.
1.) Az Ószövetség szeretetről alkotott fogalma egészen más volt, mint amit Jézus tanított: „Szemet szemért, fogat fogért.” Félreismertek Engem, a szerető Atyát. Bosszúálló, megtorló Istennek képzeltek, akitől rettegni kell. Az Én Fiam végre bemutatott az embereknek, mint megbocsátó, irgalmas, szerető Atyát.
2.) Egész életével példát mutatott nektek a szeretetre. Kapott-e édesanyja több engedelmességet, gyengédséget, figyelmességet fiától, mint Szűz Mária? Segített-e gyermek apjának nagyobb igyekezettel, mint a kis Jézus: ezzel a szülők iránti szeretetet állította elétek példának. Ha a mai gyermekeknek és fiataloknak nem a rockénekesek, a sportolók és az erőszak-filmek, szexfilmek színészei lennének a példaképei, hanem maga Jézus Krisztus, akkor engedelmesek és szelídek lennének szüleikhez és nevelőikhez.
Jézus példát mutatott nektek, hogyan kell szeretni a barátaitokat és ellenségeiteket is. Ha Ő lenne az emberek példaképe, nem lenne annyi veszekedés, verekedés, gyilkosság, gyűlölet és haragtartás. Ha úgy szeretnétek az elesetteket, a betegeket mint Ő, nem lenne annyi szomorúság a Földön.
Ó, drága Kincseim, akik hisznek Bennem és hallgattok Engem, ti már ízlelgetitek a jézusi szeretetet. Ő mondogatta nektek, hogy arról lehet felismerni, hogy hozzám tartoztok, hogy szeretitek egymást. Valóban szeretitek egymást? Azonnal segítetek, ha a másik bajban van? Nem ítélitek el mások hibáit? Tudtok –e elég áldozatot hozni családtagjaitokért, szomszédaitokért, munkatársaitokért? Mert könnyű szeretni azt, akivel csak a templomban találkoztok, de milyen nehéz azt, akivel együtt kell lakni vagy dolgozni.
Most karácsonykor, Jézus szeretetének ünnepén kezdjétek növelni magatokban a Jézusi szeretetet. Legyetek türelmesek, megértők a nehéz emberekhez, legyetek könyörületesek a bajba jutottakhoz. Mosolyogjatok mindenkire és sugározzátok magatokról az Én Isteni szeretetemet. Karácsonykor támad a családokra legjobban Ellenségem. Idegességet, békétlenséget, haragot akar szítani. Ne engedjétek! Térdeljetek le a kis Betlehem elé és kérjétek a karjait szeretettel kitáró kicsi Jézust, hogy minden családtagotok szívét töltse meg szeretettel, békével! Kérjétek Szentlelkemet, hogy jöjjön minél hamarabb és hozzon fényt, hitet, reményt, szeretetet az emberek lelkébe! A Szentlélek Úristen készülődik már, csak az Én intésemre vár. Rövid idő, és megtisztítja ezt a bűnös és szenvedő világot. Addig is készítsétek a lelketeket sok imával, böjttel, önmegtagadással, bűnbánattal, szentgyónással.
Lángoló isteni szeretetünk tüzét küldjük nektek mindhárman: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
2008. december 22