Peking tesztelése?

A dalai láma Tajvanon

Pontosan kiszámítható volt, hogy a dalai láma tajvani látogatása milyen reakciókat vált majd ki Pekingből, elvégre a tibeti vallási - és nem kevésbé politikai - vezető, amióta csak elhagyta hazáját az 1959-es ottani kommunistaellenes felkelést követően, Kína heves rosszallásával találkozik, valahányszor külföldi korútra indul. Tajvani látogatásai pedig még provokatívabbaknak számít, elvégre a szigetet Peking saját területének tekinti - írja az Asia Times által megjelentetett elemzésében Cindy Sui.

Nem kétséges a vizit üzenete, de nehéz volt azt politikainak tekinteni, amikor a dél-tajvani város, Kaohsiung stadionjában húszezren imádkoztak és énekeltek együtt a főpappal a buddhista szertartás keretében - állapítja meg a szerző. Ez az aktus - ha mindenáron politikát akarunk benne keresni - sokkal inkább belpolitikainak tekinthető, semmint Peking ellen irányuló gesztusnak. A dalai lámát az ellenzéki Demokratikus Progresszió Pártjának helyi notabilitásai hívták meg - ez a párt nyerte meg a helyhatósági választásokat a városban -, és a szertartás sokkal inkább a kormányzó Kuomintag Párt viselt dolgaival kapcsolatos bírálatnak számított, elvégre a látogatás színhelyét érintette legdrámaiabban a Morakot tájfun, melynek 600 halálos áldozata volt, további százat pedig eltűntnek nyilvánítottak. A katasztrófa utáni helyzet rossz kezelése azóta is erős kormányellenes kritikákat vált ki az egész lakosság körében.

Mindezt egybevetve - állapítja meg az elemzés - Ma Ying-jeou (Ma Jing-zsou) államfő mégis komoly kockázatokat vállalt azzal, hogy engedélyezte a tibeti vezető látogatását. Peking és Tajpej viszonya példamutató fejlődést ért el az utóbbi időben; megszűntek a kölcsönös vádaskodások, a katonai fenyegetés végképp lekerült a napirendről, ezzel szemben 1949 óta megindult a közvetlen turistaforgalom a két ország között, közvetlen repülőjáratok működnek, amire eddig még sosem volt példa.

Ám az, hogy Peking egy formális rosszalló nyilatkozatot, egy banki delegációs vizit, valamint egy sporteseményen való részvétel lemondását leszámítva, most érdemben nem kardoskodott a dalai láma azonnali kiutasítása mellett, és azt meg végképp kerülni igyekezett, hogy a látogatásért Ma elnököt okolja, mégis érthető. Szakértők úgy értékelik ezt, hogy Kína nem is tehetett egyebet, elvégre, ha most kritikával illeti a - Pekinggel kifejezetten szívélyes viszonyra törekvő - kormányzó Kuomintag Pártot, illetve a kormányzati elitet, ezzel azt kockáztatja, hogy annak ingatag politikai pozíciói végképp tarthatatlanná válnak. A szerző e tekintetben ismét emlékeztet azokra a hibákra, melyeket a vezetés a tájfunt kapcsán elkövetett, és amely nagyon aláásta népszerűségét. Minden komoly kritika a Demokratikus Progresszió Pártjának helyzetét erősítené, mely épp Pekinggel szemben pozícionálja magát a belpolitikában, illetve azokat a választói elvárásokat igyekszik visszaigazolni, melyek Tajvant független, szabad és demokratikus államként akarják látni.

Igaz, mindenki betartotta a játékszabályokat és igyekezett visszafogottan viselkedni. A dalai láma lemondta az egyetlen, előre eltervezett sajtótájékoztatóját, ahol akár politikai jellegű kérdéseket is feltehettek volna neki. Ma elnök pedig gyorsan Pekingbe küldte egyik tanácsadóját, hogy az adjon magyarázatot a tibeti vezető beutazásának engedélyezése ügyében. Arról nem is beszélve, hogy a kormánykörök egyetlen politikusa sem találkozott a főpappal, nem is beszélve Ma elnökről. A szerző ugyanakkor emlékeztet rá, a dalai láma előző két, tajvani vizitje során maguk az elnökök is fogadták őt, 1997-ben Lee Teng-hui (Li Teng-hui), 2001-ben pedig Chen Shui-bian (Csen Sui-pian).

Mindazonáltal a diplomatikus hivatalos magatartás  s a dalai láma diplomáciai érzéke és tapintata sem rejtheti véka alá a tajvani társadalom mély megosztottságát a problémával kapcsolatban. Elég volt megfigyelni - jegyzi meg az elemzés -, milyen őserővel tört fel a látogatás során az egyszerű polgárok vágya egy olyan ember iránt, aki a legfelsőbb spiritualitást volt képes velük megosztani. Mindez érthető a tájfun által olyannyira sújtott vidékek lakosai körében, számukra a dalai láma azt a lelki békét és szolidaritást tudta elhozni, melyet a kormányzat képtelen volt biztosítani. Ám őt Tajpejben, a fővárosban is épp oly lelkes tömeg várta és éljenezte, mint délen. Mindezek mellett eltörpültek azok az apróbb incidensek, melyek során vagy kéttucatnyian nemtetszésüket fejezték ki a vizit miatt.

http://www.atimes.com/atimes/China/KI05Ad02.html

A tawangi határvita megmérgezi az indiai-kínai kapcsolatokat

Aknavetők védik a kolostort

Noha kevesen hallottak róla, a Himalája keleti láncolatának jeges tájain több mint 3000 méter magasban fekvő Tawang nem csupán a tibeti buddhizmus egyik legszentebb kolostorának otthona, hanem nagy indiai katonai készültség színhelye is - írja elemzésében a The New York Times.

Ez talán a katonailag legjobban megerősített buddhista enklávé a világon, katonai teherautók aknavetőket húznak maguk után a hegyekbe vágott utakon, a sáros földeken katonák gyakorlatoznak, fél mérföldenként követik egymást a katonai létesítmények őrtornyai. A város északi kijáratánál látható útjelző tábla segít megérteni a nagy jövés-menés okát: a kínai határ alig 23 mérföldnyire van, Lhásza, a tibeti főváros 316 mérföldnyire - Peking  2676 mérföldnyire.

„A kínai hadsereg nagy erőt állomásoztat a határon, Bumla városánál" - mondta el a lapnak Madan Szingh indiai katonatiszt. „Ezért vagyunk itt."

Tawang a legnagyobb puskaporos hordó, amely a világ két legnépesebb országa közti kapcsolatokat veszélyezteti. Ez Kína legkényesebb szárazföldi határvitájának fókuszpontja, amely a történelmi Tibet egészére formált kínai szuverenitási igényben gyökerezik.

Az elmúlt hónapokban mindkét ország fokozta erőfeszítéseit a nehezen járható hegyvidéki területre formált igényének alátámasztására. Kína megkísérelte blokkolni az Ázsiai Fejlesztési Bank által Indiának ígért kölcsönt azon az alapon, hogy annak egy része Arunácsal Pradés indiai állam vízügyi projektjeit pénzelné - ennek az államnak a területén fekszik Tawang. Ez volt az első eset, hogy Kína egy nemzetközi intézmény révén próbálta befolyásolni a területi vitát. Ezután jelentette be Arunácsal Pradés kormányzója, hogy India csapaterősítéseket és vadászgépeket irányít a térségbe.

Az egyre harciasabb vita megkeserítette a két ázsiai óriás közötti vitát és oda vezetett, hogy egy indiai katonai vezető kijelentette: ma már nem Pakisztán jelenti a legnagyobb fenyegetést Indiára, hanem Kína.

Pedig az utóbbi időben a gazdasági kapcsolatok erősödtek a két ország között. Tavaly Kína és India kereskedelmének értéke elérte az 52 milliárd   dollárt, ez 34 százalékos növekedés 2007-hez képest. Az üzletemberek szerint azonban a határfeszültségek nyomán növekedett a hivatalos beavatkozás az üzleti ügyletekbe, és ez visszafogta a kínai és az indiai cégek kölcsönös befektetési készségét.

Kína kitart ama álláspontja mellett, hogy Észak-kelet-India e része történelmileg Tibet része és így egyben Kínához is tartozik. A sűrű erdővel borított terület, amelyen fehér sztupák magasodnak és meredek domboldalakon teraszos földművelés folyik, a monpa nép otthona, amely a tibeti buddhizmust követi, egy a tibetihez hasonlító nyelvet beszél és valaha Lhásza urainak adózott. A 17. században itt született a hatodik dalai láma. A kínai hadsereg 1962-ben rövid időre megszállta a várost, amikor a két ország háborút vívott érte és a 2521 mérföld hosszú közös határ más térségeiért.

A határháborúban több mint 3100 indiai és 700 kínai katona vesztette életét és ezrek sebesültek meg. Az indiai turisták szemében Tawang egyik fő látnivalóját azok az emlékművek jelentik, amelyeket „a Tawang elleni kínai agresszió" emlékére emeltek.

„Az egész határ vitatott" - jelentette ki Ma Csia-li (Ma jiali), a Pekingben kormánytámogatással működő Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Indiával foglalkozó kutatója. „Ez a megoldatlan probléma nagy akadály a kínai-indiai kapcsolatokban".

Bizonyos értelemben Tawang a Kína és a tibetiek száműzetésben élő szellemi vezetője, a dalai láma közötti konfliktus egyik  „proxy" csatatere. A dalai láma ezen a völgyön keresztül menekült az indiai száműzetésbe 1959-ben. A távoli indiai hegyi településből, Dharamszalából, ahol él, óriási hatást gyakorol Tawangra. Ő nevezi ki a befolyásos kolostor elöljáróját, és pénzügyi támogatást nyújt a térség intézményeinek. Tavaly a dalai láma először jelentette ki, hogy Tawang India része, erősítve India területi igényét és feldühítve a kínaiakat. A hagyományos tibeti kultúra nagy szerepet játszik Tawangban, a kolostor a tibeti kultúra fontos központja. Az ott élő szerzetesek tiltakoznak a Tibet fölötti kínai uralom ellen - a kínai hadsereg 1951-ben foglalta el Tibetet.

Kevesen gondolják, hogy Kína erővel próbálná bekebelezni Tawangot, de az elemzők szerint tényleges veszélyt jelenthetnek a határvillongások. Az indiai katonaság tavaly 270 határsértést és csaknem 2300 „agresszív határőrözést" rótt fel a kínai katonáknak. Brahma Chellaney indiai stratégiai elemző és kormánytanácsadó szerint „az indiai-kínai határ forróbbá vált az indiai-pakisztáninál".

Tawang akkor vált a modern India részévé, amikor a tibeti vezetők 1914-ben szerződést írtak alá angol tisztekkel egy határvonalról a Tibet és a britek által kormányzott India között, ez McMahon vonal néven vált ismertté. Tawang a vonaltól délre került. A vonalat kijelölő szimlai egyezményt Kína nem ismerte el.

„Mi elismerjük, mert mi kötöttük róla a megállapodást" - jelentette ki a száműzött tibetiek kormányának miniszterelnöke, Szamdhong Rinpocse. „Ha ma Kína is elismerné, ez az akkori tibeti kormány hatalmának elismerését is jelentené".

Kína a 2008 évi tibeti etnikai zavargások óta egyre ellenségesebb magatartást tanúsít a dalai láma iránt. Idén márciusban diplomáciai ágyúit India ellen fordította Tawang ügyében, blokkolta az Ázsiai Fejlesztési Bank 2,9 milliárd dolláros Indiának szóló kölcsönét, mert az összegből 60 millió dollár Arunácsal Pradés vízszabályozását segítette volna. A kölcsönt június közepén Kína heves tiltakozása ellenére jóváhagyták, Peking pedig írásos nyilatkozatban szögezte le: „Kína erőteljesen tiltakozik a lépés ellen, amely nem befolyásolhatja sem a Kína és India közötti kiterjedt területi vitát, sem Kína alapvető álláspontját Indiával fennálló határkérdéseit illetően." 

Májusban az indiai légierő azóta nyugdíjba vonult parancsnoka, Fali Homi légimarsall az egyik vezető indiai lapnak azt mondta, hogy Kína nagyobb fenyegetést jelent, mint Pakisztán. Júniusban J. J. Szingh, Arunácsal kormányzója Pradés, az indiai hadsereg nyugalmazott főparancsnoka bejelentette, hogy az elkövetkező években két hadosztállyal, mintegy 50-60 ezer katonával növelik a határtérségben az indiai fegyveres erőt. négy Szuhoj bombázót azonnal egy közeli légitámaszpontra vezényeltek.

Ven Csia-pao kínai miniszterelnök 2005 évi indiai látogatása óta a két ország 13 tárgyalási fordulót bonyolított le a határról. A legutóbbi találkozóra az elmúlt hónapban került sor, minden eredmény nélkül. Az állandó tárgyalások Taylor Fravel, a Massachusetts Institute of Technology, a MIT kínai határokkal foglalkozó szakértője szerint önmagukban is „jelzik, mennyire kezelhetetlen ez a vita." 

http://www.nytimes.com/2009/09/04/world/asia/04chinaindia.html?_r=2&th&emc=th

A válság nyomán több mint kétszeresére nőtt a francia államadósság

Le Monde

A francia államadósság több mint kétszeresére emelkedett  az elmúlt 12 hónapban - jelentette be a francia költségvetési tárca. Az összeg 109 milliárd euró volt július 31-én - egy évvel korábban viszont csak 51,4 milliárd euró. A gazdasági válság következményei ugyanúgy szerepet játszottak ebben a folyamatban, mint a gazdaság ösztönzésére, a válság ellensúlyozására szolgáló összegek.

57,6 milliárd eurós államadósság-növekedés elsősorban a bevételek csökkenésével magyarázható, ami a gazdasági konjunktúra alakulásának a következménye. 25,8 milliárd eurót emésztettek fel a gazdaság támogatására hozott különböző intézkedések - közölte a minisztérium.

A legfrissebb hivatalos becslések szerint a francia államadósság 2009 végére 140 milliárd eurós rekordot ér el, de a 2010-es költségvetés előkészítésén dolgozó kormány leszögezte, hogy nem fogja növelni az adókat. Az állami költségvetés bevételei 23,5 százalékkal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest: 175 milliárd euróról 133,8 milliárdra.  A legszembetűnőbben a társasági adóból eredő bevételek estek vissza: egy év alatt 87,5 százalékkal. 2008. július 31-ig a társaságok éves befizetéseiből 27,8 milliárd euróra tett szert az állam, 2009-ben ez az összeg 3,5 milliárd euró volt csupán. A forgalmi adóból is kisebb volt az állam bevétele: 78 milliárd euró helyett csak 66,7 milliárd euró, ami 14,4 százalékos csökkenés. Egyedül a személyi jövedelmi adóból eredő bevétel nőtt egy árnyalattal: 32,2 milliárd euróval 0,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi összeget.  A gazdaság ösztönzésére szolgáló intézkedéseket nem számítva az állami kiadások 1,1 százalékkal növekedtek az előző évihez képest, ami a minisztérium közlése szerint megfelelt a költségvetési törvény előírásainak.

http://www.lemonde.fr/la-crise-financiere/article/2009/09/04/le-deficit-de-l-etat-marque-par-la-crise-et-le-plan-de-relance_1235722_1101386.html

A vaskorba költözött és megalapította Újszkítiát

Érdekes cikk egy emberről, aki felépítette saját világát.

Több mint 25 év alatt hozta létre Cziráki Viktor a Regöly melletti Újszkítiát. Jurtákat, rúdsátrakat, földkunyhókat épített, közüzemi szolgáltatások igénybevétele nélkül él párjával a skanzenben.

Mostanában sok időt tölt a kovácsüllő mellett Cziráki Viktor. Régészeti reprodukciókat készít, főleg szkíta, hun és avar tárgyakat: harci csákányokat, késeket, nyílhegyelet és fibulákat, amelyek a ruhák összetűzésére szolgáltak.

Gyermekkorától fogva érdekli a földbe süllyedt múlt, Regölynek azon a részén nőtt fel – a Sáncban –, ahol valaha egy kelta földvár állt. Ahol, ha egy kicsit megkapirgálták a talajt, cserépedény-töredékekre bukkantak.

A 41 éves férfinek ugyan van bejelentett lakása a faluban, de télen-nyáron kinn él, egy felhagyott homokbánya mellett párjával – a szövő és fazekas végzettségű Somos Judittal –, egy rekonstruált vaskori házban.

– Hogyan indult ez a "vállalkozás"?
– Az elhagyott homokbánya környékére 1982-től jártam ki több-kevesebb rendszerességgel. Aztán, 1993-ban megvettem a területet. A kilenc hektár nagy része állattartásra szolgál, kisebb részén skanzent alakítottam ki.

Van itt körülbelül 15 korhű építmény, az utolsó jégkorszaktól az államalapításig, a 15-20 ezer éves paleoszibériai jurtától, az Árpád-kori földházig. Vannak félig-meddig vadon tartott lovak, racka juhok, kecskék.
Fokozatosan alakult ki a mai arculat. Eleinte, 1991-ig még volt munkahelyem Szekszárdon, az önkiszolgáló étteremben, s csak szabadidőmben foglalkoztam földkunyhók, rúdsátrak készítésével, berendezésével. De mikor az állásom megszűnt, teljesen a kisérleti régészet felé fordultam. Az érdekelt, mit, hogyan tudtak megcsinálni a Kárpát-medencébe érkező népek, a szkíták, avarok, kelták, magyarok, az akkori anyagok és technikai ismeretek felhasználásával.

Cziráki Viktor a Skanzenben Fotó: Lehőcz péter

– Itt semmi modern dolog nincs?
– Néhány akkumulátort használok, elsősorban a villanypásztorhoz, de a víznyeréstől a fűtésig, világításig mindent igyekszem hagyományos módon megoldani. Sok gyertyát fogyasztunk. A legnagyobb építményben, a vaskori házban lakunk. Pár éve még a jurtákba is átköltöztünk egy-egy évszakra, de most már azok inkább a korabeli körülmények bemutatására, illetve a vendégek elszállásolására szolgálnak. Jártak már itt Japántól az USÁ-ig mindenhonnan, turisták.

– Hány hasonló létesítmény lehet az országban?
– A skanzenek gomba mód szaporodnak. De ismereteim szerint olyan hely nincs, ahol valaki ott is él. Van, ahol állatokat tartanak nomád módon, máshol korabeli technikával készítenek szerszámokat, dísztárgyakat, vagy mész helyett fehér földfestékkel pingálják ki a falat, és tüzet csiholva gyújtják meg a cseréppipát. Én ezt mind csinálom, életvitelszerűen. Bár lehet, hogy nem olyan profi módon, mint ott, ahol fizetett, képzett személyzet végzi és állami pénz is támogatja a múltidézést.

– Miért fontos ez a múltidéző életvitel?
– Hagyománytiszteletből és szabadságvágyból. Régebben nagy társaság gyűlt itt össze. Lovagoltunk, íjászkodtunk, lovas íjászversenyeket rendeztünk. Blues kocsmákban is megfordult a baráti kör, ám egy idő után a kocsmázásra tevődött a hangsúly, s akkor kiszálltam. Lakhelyünk, az Újszkítia nevű skanzen főépülete, eredetileg közösségi háznak készült. De a közösség szétesett. Mostanában, ha összejövünk, kortörténeti ismertetőket kézműves találkozókat tartunk. Volt már, hogy 250 személynek főztünk a százliteres bográcsban.

– A hagyományápolás nem egy jövedelmező tevékenység. Miből tud megélni?
– Isten kegyelméből.
– És meddig, hány éves korig lehet ezt csinálni?
– Már sokan kérdezték. Nem tudom. Létre hoztam valamit 25 év alatt, nem szeretném feladni.

– Gyereke van?
– Nem az én küldetésem a gyereknevelés. Elvégzik azt mások. Én másra születtem.

– Mire?
– Arra, hogy életben tartsak és megtekinthetővé tegyek egy olyan világot, ami nélkülem feledésbe merülne. Ha mindenki beszáll a mókuskerékbe, nem marad olyan ember, aki feltámassza a múltat.

– Támogatja ezt a tevékenységet a falu, a megye, az állam vagy valaki?
– Soha nem kértem semmit, csak azt, hogy hagyjanak békén. Eleinte űzött vadként éltem, aztán, a rendszerváltás után, mikor már nem lehetett a másként gondolkodó és élő embereket büntetlenül piszkálni, beérték azzal, hogy csodabogárnak tekintsenek. Egyesek vadul nyerészkednek, mások hosszú sorokban állnak a segélyért; nem érdekel. Én megteremtettem a magam világát, s előteremtem a működtetéséhez szükséges anyagiakat is. Remélem, hogy akik nem tettek hozzá, elvenni sem akarnak belőle.

teol

Kadarkúti Hétfői üzenetek-42. Szentlélek: Miért lett Jézus emberré

2009.08.31. Szentlélek: Miért lett Jézus emberré?

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Úristen: Köszönjük tanításodat, mellyel közelebb viszel minket Jézus Urunkhoz. Jöjj, segíts, hogy szavaidat akadálytalanul tudjam közvetíteni.

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten és Éva hangján szólok hozzátok! Ma azt fogom nektek elmagyarázni, hogy miért lett Jézus, az Isten Fia emberré. Eddig Mi Égiek sok mindent tanítottunk nektek: az erényeket, a szenvedést, a Kereszt állomásait, a Tízparancsolatot, a halált, a túlvilágot. Az elkövetkezendő beszédeknek az lesz a célja, hogy mélyebben megismerjétek Jézus Krisztust. Ma azt fogjuk megvizsgálni, hogy miért vállalta az emberré válást.

Három okból: 1.) Hogy tanítson titeket 2.) Hogy megváltson benneteket 3.) Hogy Isten tökéletes dicsőítésére neveljen titeket.

1.A Krisztus előtti emberiségnek nagy szüksége volt egy Istentől jövő, igaz tanításra. Az ókori görög, római és egyiptomi népek nagyon ferde úton jártak: bálványokat imádtak, úgy bántak a rabszolgáikkal, mint az állatokkal, akár meg is gyilkolták őket, ha kedvük támadt rá. Erkölcstelenségben fetrengtek. Isten választott népe, az ószövetségi zsidó nép az igaz Istent imádta és ismerte a 10 parancsolatot, de mereven ragaszkodott a „szemet-szemért”, „fogat-fogért” törvényhez. Kellett ennek a régi emberiségnek az igaz szó, mely megnyitja előttük az üdvösség kapuját. És hogy állunk a 21. század embereivel? A többség szíve bezárult a hit és Isten előtt, a materializmus, az ateizmus tért hódított, a 10 parancsot lábbal tapossák, a bűn mocskában hevernek. Csak egy kicsiny nyáj él hitben, tisztaságban és szeretetben. Tehát a mai embernek is égetően szüksége van Jézus Krisztus tanítására. János evangéliumában így szól Jézus hozzátok: „Példát adtam nektek, hogy amint Én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek!”
Isten tehát emberré lett, hogy megtanítsa az embert istenivé lenni. Megmutatta nektek, milyen az igazi, válogatás nélküli szeretet. Nem tett különbséget a házasságtörő asszony, az ártatlan pár éves kisgyermek, az áruló Júdás, az Őt 3-szor megtagadó Péter, a leprások és a kedves Márta és Mária között. Mindegyikre ontotta a szeretetét. Számtalan példát adott a megbocsátó szeretet gyakorlására, íme egyik. A keresztfán könnyek között imádkozott a zsidó főpapokért, a farizeusokért, a felszegezőiért, az Őt csúfolókért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Jézus arra tanít titeket, hogy a mindennapi életetekben kövessétek őt a megbocsátó szeretetben. Egy család a városi panelházból egy tágas falusi családi házba költözött, cserélt egy öreg nénivel, akinek már terhes volt a vidéki munka. Berendezkedtek szépen, eleinte nem is volt semmi baj. De mikor kitavaszodott, elkezdték az alaposan elhanyagolt kertet rendbetenni. A kerítés tövében kezdték. Odajött a szomszédasszony és rövid bemutatkozás után elkezdte mondani, hogy a kerítést a helyére kell tenni, mert 30 cm-rel belelóg az ő területükbe. Az újonnan odaköltözött asszony csodálkozott és szabadkozott, majd megígérte, hogy egyszer majd erre is sor kerül, de most a költözködés minden pénzüket és energiájukat kimerítette. A szomszéd egyre támadóbb és követelőzőbb lett. Egyre hevesebb szóváltás, majd harag lett belőle. Nem szóltak egymáshoz az asszonyok, de a férjek se és a gyerekek se mehettek át egymáshoz játszani. Végül is pereskedés lett belőle és az erőszakos asszony nyerte meg, a kerítést arrébb kellett tenni. Ezek az új szomszédok vallásos, templomba járó család voltak. Egyszer az egyik vasárnapi szentmisén a prédikáció a megbocsátásról szólt, hogy a harag a gyűlölet mennyire árt a léleknek, a pokol felé visz. Az asszonyka mélyen elgondolkozott és elhatározta, hogy kibékül a szomszédjával. Azonnal ebéd után átment a kertszomszédjához egy tál frissen sült túrósrétessel. Az asszony idegenkedve, barátságtalanul fogadta, de azért beengedte. Közben ott ujjongtak gyermekei a tál körül, és ágaskodva leselkedtek, mit hozott a néni. Ennek a békülést kezdeményező szomszédnak eszébe jutottak Jézus szavai: „Bocsássatok meg ellenségeiteknek, szeressétek ellenségeiteket!” és így szólt:
 - Ne haragudjon, hogy megbántottam, mikor veszekedtünk. A másik megszégyenülve mondta, én is lehettem volna megértőbb és türelmesebb, ne haragudjon, hogy feljelentettük magukat. Kezet fogtak és átölelték egymást. Mi Égiek nagy örömmel néztük, hogy Jézus tanító szavai békét hoztak a két család szívébe. A két kis lurkó boldogan tömte magába a süteményt, és azonnal megkérdezték, hogy átmehetnek-e játszani. Jézus több mint 2000 éves szavai a ma emberének is megmutatják, hogyan kell az Ő tanítását alkalmazni az élet apró eseményeiben.

2.Tehát Krisztus egyrészt azért vált emberré, hogy tanítson titeket. Másrészt, hogy megváltson mindenkit.
Gyermekeim! A Mennyei Atya a temérdek bűn miatt úgy is büntethette volna az emberiséget, mint a lázadó angyalokat: büntetni kegyelem nélkül. De nem tette, meg akart kegyelmezni. Krisztus jöhetett volna angyal alakjában is, de nem tette, mert tudta, hogy csak hozzátok hasonlóan, emberként tud közös sorsot vállalni veletek, így tud legjobban hatni lelketekre.
Tehát azért vált emberré Jézus, hogy a temérdek bűnből megváltson benneteket. Felmerül a kíváncsi ember fejében: Ha az Isten előre látta a bűnbeesést, miért teremtette meg az embert? Erre Szent Pál így válaszol: „Ember! Ki vagy, hogy perbe szállj az Istennel?” Kérdezheti-e a keresztény a Teremtőjétől, hogy miért alkottál meg engem? Higgyétek el, Isten nem akarta az ember bűnbeesését. De ha már megtörtént, igyekezett ebből a rosszból is jót kihozni, és a bűnbeesés szomorú tényére épített föl a megváltás fönséges örömét. Ha nincs megváltás, nincs bűn, ha nincs bűn, ha nincs bűn, nincs a földre jött Krisztus sem.
Most gondolkozzatok el azon, mi az, amit az emberből megváltott Jézus! Az embernek van teste és lelke. A TESTÉT és a LELKÉT is megváltotta. Egyetlen lélek többet ér, mint az egész világ. Egyetlen maszatos hajléktalan lelke többet ér, mint az egész teremtett világ. Így a Te lelked is, engesztelő Gyermekem, végtelen értékű. Ezért volt képes szenvedni és meghalni érted, Jézus.
Milyen megdöbbentő, hogy az emberek sokasága, a közömbös és hitetlen felebarátaitok nem hiszik el, nem fogadják el és visszautasítják a megváltás hatalmas kegyelmét. Bűneikben elmerülve rohannak a kárhozat felé. De Isten irgalma végtelen. Nem engedi elveszni teremtményeit! Még ad egy utolsó figyelmeztetést. Hamarosan közétek küld Engem, hogy mindenki lelkét elárasszam fényemmel, hogy felébredjenek a sötétségből. A fényben meglátják lelkük siralmas állapotát és két kézzel kapaszkodnak majd Krisztus megváltó keresztjébe. Tehát ti engesztelő, hűséges Kicsinyeim ne féljetek, ne sírjatok, mert a lelkek millióit fogjuk az igaz élet felé fordítani. Nektek egy a dolgotok: engesztelni, engesztelni, engesztelni.

3.Harmadszor azért vált az Isten fia emberré, hogy a bűnben eltévedt embert ismét megtanítsa Isten dicsőítésére. A világ közepe nem az ember, hanem az Isten és az ő dicsősége. Az ember feladata tehát életével Istent dicsőíteni.
Nézzük, Jézus Uratok hogyan tanította meg nektek dicsőíteni a Mennyei Atyát!
a.) Először is megismertette veletek Isten valódi képét. Születése előtt a régi zsidó nép Istent trónon ülő haragvó, bosszúálló, villámló Istennek képzelte el, aki mindent megtorol. Jézus közelebb hozta hozzánk Istent, úgy mutatta be tanítványainak mint irgalmas és szerető, megbocsátó atyát. Ki ne ismerné a tékozló fiú példabeszédét? Rembrandt, a híres festőművész oly kifejező erővel örökítette meg ezt a megható történetet. Most eszközöm felolvassa nektek a Szentírásból ezt a részletet (Lukács 15, 11-32). Ilyen a Mennyei Atya is. Ha gyermekei bármily messzire elbitangolnak Tőle, és ha bűnük szennyében hemperegnek is, ha Felé fordulnak bűnbánattal, azonnal megbocsát, karjaiba zárja őket. Istennek fő vonása nem a büntetés, hanem a szeretet.
b.) Másodszor úgy nevelt Jézus Isten dicsőítésére titeket, hogy megtanított helyesen imádkozni. A „Miatyánk”-ban mutatja nektek, hogy először dicsőíteni kell az Urat, azután kívánni, hogy mindenütt az Ő akarat teljesüljön, és ezek után kérjük a lelki és földi javakat.
c.) Harmadszor Isten dicsőítésére rendelte el a szentmise áldozatot, hogy annak az egész világon égbeszálló illata folyton dicsőítse a Mennyei Atyát. A Golgotán Jézus Uratok szenvedésével és halálával megdicsőített az Atyát és ma a szentmisékben ugyanez történik: az Én közreműködésemmel a föld termése és az emberi munka gyümölcse, melyet a pásztor felajánl, átalakul Jézus Krisztus Testévé és Vérévé, és ettől kezdve megelevenedik a kínszenvedés és kínhalál, mely mindig újra és újra megdicsőíti Istent.

Drága Gyermekeim! Igyekezzetek úgy élni, hogy ne legyen hiábavaló számotokra Jézus emberré válása, hogy mindnyájan méltók lehessetek az Ő érdemeinek gyümölcseire. Teljen el lelketek az egész Szentháromság folytonos imádásával és dicsőítésével! Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Kadarkúti Hétfői üzenet - 41. Mennyei Atya: A Mennyország

2009. augusztus 29., Mennyei Atya: A Mennyország

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám! Hálával, alázattal és szeretettel várjuk tanításodat, hogy te Ég és Föld Ura lehajolsz hozzánk kicsi teremtményeidhez.

Szentlélek Isten! Jöjj, segíts, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni Mennyei Atyánk bölcs szavait.

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, aki Éva által szólok hozzátok. Ma egy gyönyörű szép valóságról beszélek nektek, a MENNYORSZÁGRÓL.

1.                  Van-e Mennyország? Ha nincs Mennyország, akkor nincs értelme az Én szent Fiam földi életének: tanításának, kínszenvedésének, halálának, mert mindez azért volt, hogy ti teremtményeink eljuthassatok az Örök Boldogságba. Ha nincs Mennyország, akkor hiábavaló lenne az emberek részéről minden jóság, becsületesség, áldozat, imádság. A Szentírásban számtalan helyen tanúskodnak az Úr Jézus szavai a Mennyország létezése mellett. Pl.: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol rozsda és moly megemészti, és hol tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem rozsda sem moly meg nem emészti, és ahol tolvajok ki nem ássák, és el nem lopják!” Vagy az utolsó ítélet alkalmával, mikor mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” Majd máshol így szól: „Atyám házában sok lakóhely van, megyek helyet készíteni számotokra.” Leírhatatlan öröm van a Mennyben, ahogy Szent Pál írja „Szem nem látott, fül nem hallott…” de ez az öröm nem a földi értékekre, vágyakra készült.

2.                  Második kérdés: Kik juthatnak a Mennybe?
A puszta emberi válasz erre az: Az emberek legnagyobb része halála után azonnal nem juthat a Mennybe, először át kell mennie a tisztuláson, és utána üdvözülhet. Viszont Jézus a jobb latorhoz intézett mondatával: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban!” – arra bíztat bennünket, hogy lesznek akik azonnal bejutnak az Örök Életbe, ha szeretettel teli, becsületes, kötelességteljesítő, áldozatos és alázatos életet éltek, és ebben az állapotban haltak meg felvéve a szentségeket.

3.                  Milyen lesz a Mennyország? Miben áll annak boldogsága?

a.)                Látni fogtok Engem a Mindenható Istent. Itt a földön az értelmetekkel és hitetekkel csak homályosan láthattok Engem, de ott szemtől-szemben teljes valóságomban, világosan. De nemcsak Engem fogtok látni, hanem műveimet is. A terveimet, amit sokszor az életben keményeknek, igazságtalanoknak tartottatok. Látni és érteni fogjátok a világ teremtését, a világtörténelem legnagyobb és legkisebb szereplőit, de most már igaz megvilágításban. Látni fogjátok a természet erőit, amiket az emberiség fel sem tudott fedezni.
b.)        Látni fogjátok az angyalok seregeit. A ma élő Vassulának, korotok egyik híres, ismert választottjának a következőképpen mutattam az angyalokat. Kiragadtam a lelkét testéből és Szent Fiam elkísérte a Mennybe. Látott egy óriási fénygömböt. Közöltem vele, hogy az az Én hajlékom. Mikor megközelítette látta, hogy többmillió angyal köröz körülötte.  A gömb belsejében lépcsők vezettek. Vassula belépett és minden bennt kékszínű volt, csönd és béke uralkodott. Körben a fal szorosan egymás mellett álló angyalokból állt és azt énekelték: „Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene…”

Igen, azt mondtam az előbb, hogy látni fogtok Engem, de teljesen nem tudtok majd akkor se belehatolni lényegembe, mint ahogy a tenger vize se fér bele a pohárba. De mindenki annyit láthat és fogadhat be Belőlem, amennyire képes. Tehát mindenki számára más és más lesz az örök boldogság, akkora örömet nyer, amekkorára rászolgált itt a földön. Mégis mindenki végtelenül boldog lesz. Képzeljetek el egy hangversenyt, ahol Bethoven Szimfóniáját adják elő. Mindenki élvezi ugyan, de más és más mértékben, annyira élvezi, amennyire kiművelt a zenei érzéke. Tehát a földi életben minél jobban kiművelitek a lelketeket, minél jobban szerettek Engem, annál többet kaptok Belőlem az Égben.

Esetleg felmerül bennetek a kérdés: Nem fogjuk-e megunni, hogy örökké néznünk kell az Istent és Műveit? Hát megunja-e az anya, hogy órákon át nézze kicsi gyermekét? Hát megunja-e a művész, hogy hetekig festi a témáját? Pedig ezek csak teremtett szépségek, fel sem érnek az Én Szépségemhez és gazdagságomhoz. Istent látni nektek, mint az Én boldogságomban, tevékenységemben és életemben részesülni, ez bizony nem unalmas nyugalom, hanem örök mozgás és tevékenység és ismeretgyűjtés.

Nemcsak látni fogtok Engem, hanem birtokolni. Ez azt jelenti, hogy az Én lényegem belelép a lelketekbe, bennetek élek, mint most legbensőbb gondolataitok élnek értelmetekben. Elborít benneteket az Én örök fényem és tudásom, amit eddig a földön hiába kerestetek.

c.)        Látni fogjátok Szent Fiamat is az égben. Az Oltáriszentségben csak a kenyér és bor színe alatt láthatjátok Őt. Itt színről-színre. Megölelhetitek, megcsókolhatjátok, beszélgethettek vele. Személyesen megköszönhetitek neki a Megváltás művét. Élvezhetitek a hatalmas szeretetet, ami belőle árad rátok.

Látni fogjátok a szenteket és vértanúkat, akik közbenjárását kértétek.

Látni fogjátok kedves hozzátartozóitokat, rokonaitokat, barátaitokat, lelki testvéreiteket. Különös öröm forrása lesz azokat látni, akik a ti imáitok, áldozataitok és felajánlott szenvedéseitek által üdvözülhettek, élvezni fogjátok hálájukat és köszönetüket.

Eddig arról volt szó, hogy kiket fogtok látni a Mennyben. Most egy szikrányit bemutatok nektek abból, hogy a lelkeken kívül milyennek láthatjátok ezt a gyönyörű helyet. Az Én nagyfalui választottam: Éva asszony lelkét is kiragadtam a testéből és egy Vezetőre bízva a Mennyországba küldtem. Egy olyan helyre érkezett, ahol minden a szivárvány színében ragyogott. Minden átlátszó volt, és mintha valami színes felhők szálltak volna ide-oda előtte. Mindenkiből szeretet sugárzott. Megmutattuk neki az őrangyalát, aki nagyon szép és fiatal volt, és mosolygott, ragyogott a szeretettől. Az Én gyermekem meg akarta ölelni, de nem tudta, mert nem kapta meg a végleges szellemi testet, amit halálotok után fogtok kapni. Láthatta, hogy ez olyan hely, ahol nincs gond, szenvedés, öregség, halál, leírhatatlan boldogságban élnek ott a lelkek.

Másik választottam magasabb szintre jutott a Mennyben. Tiszta aranyból lévő átlátszó hegyeket látott, gyémánthoz hasonló alapanyagú palotát, melyet angyalok építettek, mint bizonyságtevő palotát. Mikor egy ember üdvösséget nyert, mindig beleépítettek egy gyémánttömböt. Ugyanennek a léleknek mutattam egy nagy könyvtárhoz hasonló aranyfalu terme. A könyvek nem polcokon, hanem a falba voltak beágyazva: minden ember életének a könyve, aki valaha megszületett a földön. Az angyalok ezeket a könyveket időnként Isten elé vitték ítéletre.

Amit e látomásokban bemutattam választottjaimnak, és amit elmondtam, az csak egy csöpp kis ízelítő, abból a szépségből, amit ott fogtok tapasztalni. Ezt a ti szavaitokkal nem is tudnám megfogalmazni nektek. Különben is ezek mennyei titkok, amiket még rejtve tartunk előttetek.

Több emberben felmerül a kérdés, hogy a Mennybe lépéskor lesz-e a léleknek valamilyen teste? Igen. Ne egy formátlan, szabálytalan fényfoltot képzeljetek el az üdvözült lelkekként, hanem szellemi testben lesznek, amely átlátszó. Egészen a feltámadásig ebben a testben lesznek, majd a feltámadás után olyan testben élnek tovább, mint Jézus és a Szűzanya.

Drága Kicsinyeim! Szívem mélyéből kívánom nektek, hogy vándorló földi életetek után mindnyájan átléphessétek a Mennyország kapuit, és szerető atyai keblemre ölelhesselek benneteket. Megáldalak titeket a szeretet és tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Találkozik-e valamikor Hu Csin-tao kínai és Ma Jing-csiu tajvani elnök?

Minden Pekingen múlik

Sor kerülhet-e Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök és Ma Jing-csiu (Ma Yingjiu) - a 2008-ban az „Egy Kína" tézist kétségbe nem vonó Kuomintang utódpárt színeiben megválasztott, és ezért Peking számára függetlenségpárti elődjénél elfogadhatóbb  - tajvani elnök csúcstalálkozójára? Ezt a kérdést elemezte Ku Er-tö (Ku Er-de) a China Times című tajvani folyóiratban.

Amikor Ma Jing-csiu elnök bejelentette, hogy megpályázza a KMT-CPC (a hajdan Csang Kaj-sek nevével fémjelzett Kuomintang Tajvanban működő utódpártja) elnöki tisztségét, sokan követték nagy figyelemmel, mire fogja felhasználni a pártot. A következő ebből adódó kérdés az, hogy mikor kerül sor egy Hu-Ma dialógusra? Maga Ma elnök ilyen kérdéseke nem felel, mindazonáltal az általa vezetett kormányzat tagjai azt érzékeltették a sajtóval, hogy ilyen találkozóra 2012 tavasza és 2013 kezdete között kerülhet sor - vagyis akkor, ha Mát  négy év után újjáválasztják és még mielőtt Hu mandátuma lejárna: ez az időszak lenne „a lehetőség ablaka".

A több mint egy éve hatalomra jutott tajvani elnök következetesen a Tajvani-szoros két oldala (Tajvan és a kontinentális Kína) közötti kapcsolatokat állítja központi helyre tennivalói között. Miután az állam ás a kormánypárt vezetését egyaránt a kezébe ragadta és a sziget legerősebb politikai személyiségévé vált, ésszerű az a feltételezés, hogy központi kérdés számára, milyen örökséget hagy maga után és milyen helye lesz a történelemben. Amennyiben Mának sikerülne eddig példa nélküli áttörést elérni a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban, például egy szimbolikus találkozást létrehozni Hu kínai elnökkel, beírná nevét a történelemkönyvekbe.

Mit érhet el Ma Jing-csiu ezekben a kapcsolatokban? Erre vonatkozó politikájában két pontra összpontosít. Először is erősíteni kívánja a bizalmat a szoros két oldala között és el szeretné kerülni a fölösleges feszültséget és versengést. Másodszor pedig erősíteni szeretné a gazdasági kapcsolatokat a két oldal között. Ami az első pontot illeti, az a tény, hogy kormányának sikerült megfigyelői státuszt szereznie a World Health Assembly (WHA) nevű nemzetközi szervezetben (amit tehát Peking nem vétózott meg), olyan sikerként lehet elkönyvelni, amely Ma Kína-politikájának eredménye. A második pont tekintetében a Ma-kormány szeretne egy gazdasági keretegyezményt elérni Pekinggel (Economic Cooperation Framework Agreement  - ECFA).

A megfigyelői státusz elnyerését nem lenne helyes egyszerűen a két oldal közötti kölcsönös bizalom melléktermékének tekinteni, az az érv is helytállónak tűnik, hogy ez a státusz abból következik, hogy Peking a Ma-kormányzatot preferálja. Peking hozzájárulását  „nagylelkű gesztusként" is lehet értékelni. Azt, hogy a WHA-státusz egyedi eset vagy olyan áttörést jelent, amely azt jelzi, hogy Tajvan a nemzetközi közösség résztvevője lehet, még nem lehet megmondani, a szoros két oldala közötti kapcsolatokban Kínáé az utolsó szó.

A gazdasági keretegyezmény, az ECFA (létrejöttének kérdése) a sziget különböző iparágainak érdekeit érinti. Amennyiben Peking kedvezményes elbánást biztosít bizonyos tajvani termékeknek, az feltétlenül érinti majd a hazai ipar érdekeit. Ehhez azonban Pekingnek saját otthoni érdekkonfliktusait is kezelnie kell. Hasonlóképpen, Tajvan igényei az ECFA tekintetében a másik fél kezdeményezéseitől függenek. Peking ebben az esetben is gyakorolhat „kegyet" Tajvan irányában, de úgy is felfoghatja a kérdést, mint alkalmat bizonyos gazdasági műveletekre Tajvannal.

Egy ilyen keretegyezmény tekintetében Tajvan számára nagy tétet jelent, hogy egyenlő elbánást nyerne Kínával vagy éppen kulcspozícióra tehetne szert a tárgyalóasztalnál. Példa lehet erre Ma Jing-csiu nemrég tett kijelentése, amelynek értelmében reméli, Kína és Tajvan hamarosan megegyezésre jut „a hagyományos írásjelek olvasását és az egyszerűsített írásjelek írását illetően". (Jelenleg a szigeten mindkét vonatkozásban eltérő rendszert alkalmaznak, ami Peking bizalmatlanságát fokozza, mivel elszakadási törekvések jelét látja benne - Globusz). Ez a bejelentés azonnal bírálatot váltott ki Tajvanon, az elnöki hivatalnak gyorsan visszakoznia kellett.

Az írásjelek kérdése nem egyszerűen a hagyományos és az egyszerűsített kínai írásjelek miatt kényes, hanem a Kínával való „megegyezés" vagy „egyetértés" miatt. A tajvaniak nem hajlandóak elfogadni egy olyan típusú szoros-közi megállapodást, amely megváltoztatná kulturális gyakorlatukat, és a kormányzat nem is rendelkezik olyan kényszerítő eszközzel, amely alkalmas lenne egy, az írásjeleket érintő „kulturális forradalom" véghezvitelére. Ha a tajvani társadalom bízik magában, a tajvani kultúra befolyásolhatja Kínát. Hasonlóképpen, nem várható el a tajvani kormánytól, hogy kulturális megállapodást kössön egy olyan kormánnyal, amely népét arra kényszeríti, hogy „zöld gátat" építsen az interneten.

A Tienanmen-téri 1989-es események június 4-i évfordulóján Ma elnök idén is nyilatkozatot tett, amely nem tért el Kínával kapcsolatos korábbi álláspontjától. Az erőteljesebb megfogalmazásokat kerülő stílus egyrészt azt tükrözte, hogy a tajvani vezetés tudja: Kína nem hagyja befolyásolni politikáját a tajvani vezetők által, és mutatja azt is, miként kell a tajvani vezetőknek önkontrollt gyakorolniuk. Megválasztása után Ma elnök kijelentette: „Mindig nehéz volt olyan együttműködési tárgyalásokat elérni, aminőkre törekszünk", mert a tajvaniak „nyilvánvalóan nem gondolják, hogy a kínai (pekingi - Globusz)) kormányzási forma megfelelő számukra". Éppen ezért Tajvan számára kívánatos lenne felvetni a tárgyalásokon Kína politikai rendszerének kérdését - mivel azonban ez nyilvánvalóan lehetetlen, nagyon nehéz elérni a mindkét fél által követett célt, nevezetesen az előrelépést a politikai kérdésekben.

A látszat arra utal, mintha a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban áttörés készülődne. Közelebbről vizsgálva azonban kitűnik, hogy továbbra is a másik féltől (Kínától) függ minden. Ha tehát Ma tajvani elnök ilyen áttöréssel szeretné biztosítani helyét a történelemben, a feladat rendkívül nehéznek tűnik - fejezi be a tajvani politikai gondolkodás dilemmáit érzékeltető fejtegetését a szerző.