Az európai pénzügyi válság egyre mélyül, olyannyira, hogy mára az euró, sőt talán az egész Unió jövője is kérdésessé vált. Egy európai összeomlás az egész világgazdaságot káoszba taszítaná. Az Európai Unió gazdasága az Egyesült Államokénál is nagyobb. Európa több
Fortune 500 céggel büszkélkedhet, mint az Egyesült Államok. Az európai szuverén adósságválság az egész világon végigsöprő pénzügyi válságot eredményezhet és nagy valószínűséggel az euró végét jelentené. Egyre több ember kérdőjelezi meg a monetáris unió jövőjét. Egyik mentőcsomag a másikat követi, mégis jelenleg 5-6 állam áll a csőd szélén. Észak Európában egyre kisebb hajlandóság mutatkozik a mentőcsomag-akciók folytatásának támogatására. A vezetőknek lépniük kell, mégpedig hamarosan, ha el akarják kerülni a katasztrófát, csakhogy Európában a dolgok általában igen lassan haladnak.
A legtöbb
európai bank óriási kitettséggel rendelkezik a szuverén adósságokban és tőkeáttétük is veszélyes mértékű. Egy esetleges görög, portugál vagy olasz csőd, több nagybank csődjét is eredményezheti és igazi pénzügyi pánikot indíthat el.
Természetesen a bankokat minden bizonnyal kimentenék, de ahogyan azt 2008-ban az USÁ-ban láttuk, egy ilyen intézkedés nem elegendő a világgazdasági válság elkerülésére.
Mára egyértelművé vált, hogy az európai monetáris unió szerkezete rossz. A mélyen eladósodott országok nem rendelkeznek rugalmas adósságkezelő módszerekkel és a gazdag nyugat-európai országok, mint például Németország polgárainak elege van abból, hogy az ő szorgalmas munkával megkeresett pénzüket dél-európai feketelyukakba lapátolják.
A mentőcsomagokat sem lehet a végtelenségig folytatni. Európa politikai és pénzügyi vezetői tisztában vannak ezzel és tudják, hogy félelmetes ütemben közeledik a számadás napja.
Az alábbi idézetek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az európai pénzügyi rendszer haldoklik, az euró túlélése veszélyben van és az Unió, szerkezeti átalakítás nélkül, nem képes fennmaradni.
Az alábbi 20 idézet egyértelművé teszi, hogy a fentiekkel Európa vezetői is tisztában vannak.
1.
Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter kijelentette, „az európai elit, beleértve a német elitet is, kénytelen lesz eldönteni, hogy hajlandók-e bármilyen árat megadni az euró túléléséért. Amennyiben a válasz nem, fel kell készülnünk az euró zóna irányított lebontására.”
2.
Stephane Deo, Paul Donovan és Larry Hatheway, az UBS svájci bankóriás munkatársai: „A jelenlegi szerkezettel és a jelenlegi vezetés alatt az euró működésképtelen. Vagy a jelenlegi szerkezetnek vagy a vezetésnek kell megváltoznia.”
3.
Herman Van Rompuy, az EU elnöke: „Az euró sohasem rendelkezett a működéséhez szükséges infrastruktúrával.”
4.
Christian Wulff, német elnök: „Úgy gondolom, hogy politikailag megkérdőjelezhető, hogy az EKB óriási mennyiségben vásárolja fel az egyes nemzetállamok államkötvényeit. A központi bank függetlenségének megőrzése érdekében az EU működéséről szóló Egyezmény 123. Paragrafusa megtiltja az Európai Központi Bank közvetlen hiteleszköz vásárlását.”
5.
Josef Ackerman, a Deautsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Nyílt titok, hogy számos európai bank nem élné túl a könyvszerinti szuverén adósság piaci értéken történő újraértékelését.”
7.
Christine Lagarde, az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Az idei nyár eseményei azt mutatják, hogy egy új, veszélyes fázisba léptünk.”
8.
Hermann Otto Solms, a Bundestag Elnök-helyettese: „Meg kell vizsgálnunk, vajon nem volna-e jobb a valutaunió és Görögország számára az adósság átütemezése és az euro zónából történő kilépés.”
9.
Alastair Newton, a Nomura Securities London stratégiai elemzője: „Úgy gondoljuk, hogy kritikus időszak kezdődött az euró zóna számára, és a kiválás vagy szétesés esélye az év végéig, akármilyen formában is, nagyobb, mint valaha a válság kezdete óta.”
10.
Gerhard Schroeder, volt német kancellár: „A jelenlegi válság könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy nem lehet közös valutánk közös pénzügyi, gazdaság- és társadalompolitika nélkül.”
11.
Mervyn King, a Bank of England elnöke: „A bankválság kezelése is igen nehéz volt, de ott legalább voltak állami szektorbeli mérlegek, ahová át lehetett vezetni a bajokat. Amikor már szuverén adósságról van szó, nincs válasz. Nincs semmilyen gát.”
12.
Soros György: „Egy gazdasági összeomlás szélén állunk, ami akár Görögországban is elindulhat. A pénzügyi rendszer még mindig rendkívül sebezhető.”
13.
Angela Merkel, német kancellárasszony: „Az eurót fenyegető jelenlegi válság az 1957-es Római Egyezmény óta eltelt néhány évtized eddigi legnagyobb erőpróbája Európa számára.”
14.
Stephane Deo, Paul Donoval és Larry Hatheway, az USB svájci bankóriás szakértői: „A tagállamok gazdaságilag jobb helyzetben lennének, ha sohasem csatlakoztak volna az euró zónához. Ez európai monetáris unióval kapcsolatban félrevezették Európa lakosságát.”
15.
Giacomo Vaciago, a Milánói Katolikus Egyetem professzora: „Az elmúlt tíz év távlatából nézve egyértelmű az euró bukása, akkor is, ha ezt nem szabad kimondani.”
16.
Herman Van Rompuy, az EU elnöke: „Túlélő válságon megyünk keresztül. Együtt kell működnünk, ha azt akarjuk, hogy az euró zónával együtt túléljük a válságot, mert amennyiben, az euró zóna nem éli túl a válságot, az Európai Unió sem fogja túlélni.”
17.
Angela Merkel, német kancellárasszony: „Ha az euró elbukik, Európa is elbukik.”
18.
Joseph Ackerman, a Deutsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Ez az egész 2008 őszére emlékeztet.”
19.
Christine Lagarde, az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Egyértelműen bizalmi válságról van szó, ami tovább nehezíti a helyzetet. Olyan intézkedésekre van szükség, melyek képesek megtörni ezt az ördögi kört.”
20.
Angela Merkel, német kancellárasszony: „Az euró veszélyben van… Amennyiben nem kezeljük ezt a veszélyt, a következmények kiszámíthatatlanok Európára nézve.”
A fent idézett személyek mind az euró megmentésén szorgoskodnak. Nem fogják feladni a csatát harc nélkül. Európa politikai és pénzügyi vezetői meg vannak győződve arról, hogy a válasz a még szorosabb európai integrációban rejlik.
Herman Van Rompuy nagyon egyértelműen fogalmaz a válság kimenetelével kapcsolatban.
„Az euró zóna válsága az európai integráció megerősödését fogja szolgálni. Ez komoly meggyőződésem.”
Az európai elit ma már az „Európai Egyesült Államok” megalakulásáról beszél.
„Az Európai Bizottságnak egy olyan kormányt kellene létrehozni, amit az Európai Parlament felügyel. Ez lenne az „Európai Egyesült Államok,” nyilatkozta a napokban Gerhard Schroeder, korábbi német kancellár.
Európa azonban, ahogyan azt korábban említettük, lassan reagál az eseményekre. Az adósságválság hamarosan fordulóponthoz érkezik és kétséges, hogy az európai sebesség elegendő lesz-e ennek megállításához.
Előfordulhat, hogy az euró teljes, vagy részleges összeomlásának és óriási pénzügyi válságnak leszünk szemtanúi Európában, amire az elit mélyebb integrációval válaszol, a válságból való kilábaláshoz vezető egyetlen „megoldásként” tálalva.
A probléma-reakció-megoldás elvének újabb tökéletes példája.
A „probléma” a súlyos pénzügyi válság és gazdasági hanyatlás Európában.
A „reakció” az európai lakosság kétségbeesése és az iránti könyörgése, hogy valaki végre állítsa helyre a dolgokat.
A „megoldás” természetesen az „Európai Egyesült Államok” megalakulása, a korábbinál sokkal mélyebb gazdasági és politikai integrációval, amit az európai pénzügyi és politikai elit már régóta szeretne elérni.
Jelenleg a legtöbb ember ellenzi a gazdasági és politikai integrációt. Németországban például a megkérdezettek 76%-a nem hisz az euró jövőjében és minden ötödik német ellenzi az Eurókötvények bevezetését.
Úgy tűnik, egy súlyos kimenetelű válságra van szükség ahhoz, hogy az emberek Európában megváltoztassák álláspontjukat.
Sajnos minden arra utal, hogy pontosan ez fog történni.
Forrás: The Economic Collapse
Lassan, de biztosan kimúlik az EU
Egyre több olyan elemzést olvasni, amely részleteiben vagy egészében taglalja az Európai Unió végét. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, nem sikerül megtörni a válság spirált, és hasonló hangzatos címek alatt elemzik a gazdasági helyzetet. Most már nem csak kis lapok, vagy "szélsőséges" oldalak, hanem a legnagyobbak, és még az ő oldalukon elismert közgazdászok is erre a következtetésekre jutnak, az EU-nak befellegzett.
Legutóbb egy neves francia oldal elemezte a bajokat. A központba helyezte Görögországot, mint az állatorvosi lovat, amelyen minden betegség kimutatható. Egyre inkább úgy látszik, hogy az EU és az Európai Központ Bank nem képes kezelni a helyzetet. Hiába kapott Görögország pénzt, a görög részvények halottak, a kötvényeket, állampapírokat nem veszi senki. Athén megpróbált egy utolsó nagy bevételt szerezni, a Ciprus mellett feltárt földgáz és kőolaj mezők kitermelését megindítani. Az idegenforgalom összeomlása, és ezáltal a ciprusi emberek megélhetésének kivégzése miatt Törökország azonnal katonai offenzívával fenyegette meg Görögországot, és nem kétséges ki nyerne a jelen helyzetben. Az elemzések utolsó lehetőségként Görögország EU-ból kilépését, vagy eltávolítását tudják elképzelni.
Ez azonban a többi bajba jutott országnak is irányt mutatna. Az olasz miniszterelnök már bejelentette (nagy káromkodások között), hogy távozik a politikai porondról, de ezzel még az olasz gondok nincsenek megoldva. A hatalmas líbiai olaj megoldaná a gondokat? Nem valószínű. Olaszország gazdaságilag romokban hever, mégis háborúzik. Igaz, hogy a népet szó szerint megnyúzzák a költségek fedezésére, de mit remélnek az egésztől? Kihúzza őket a bajból? Nagyon úgy fest, ennek semmi köze a gazdasági kérdésekhez, itt más van a háttérben. Kadhafi túl sokat tudott. Olaszország bajai ezzel csak mélyülnek, és nem oldódnak meg.
Van egy új irányvonal, amely kiutat lát a válságból (valójában nem új, csak eddig jegelték). Bevonni Oroszországot az EU-ba. Egy újabb nyugatra menekült oligarcha jelentette be, hogy indul az orosz választásokon. A liberális szemléletű cionista milliárdos, Mihail Prohorov hatalmas pénzt pumpál a mostani kampányba. Az orosz titkosszolgálat nagyon sok külföldre menekült milliárdostól szerezte már vissza az elrabolt állami vagyonokat, vagy azok jó részét, illetve elérte, hogy ezek a személyek súlyos sarcot fizessenek az életükért, se ez az alak eddig megúszta. Valószínűleg ennyire védik. Hodorkovszkij lekapcsolása után egy újabb hasonló eljárás már nagyon feltűnő lenne. Mit fog tenni a putyini vezetés? Meglátjuk. Viszont ezeknek a személyeknek, és az ilyen hangoknak a megerősödése mutatja: a Nyugat még nem adta fel, hogy Oroszországból vadkeletet csináljon, és megkaparintsa a hatalmas, szinte kimeríthetetlen orosz forrásokat. A gorbacsovi politika megkezdte, a jelcini pedig be kívánta fejezni ezt a hatalmas hazaárulást. Azt, hogy nem csak a sötétség erői dolgoznak, felmérhető a Putyin-vonal hatalomrakerülésén. Évekig készítették elő a nagy manővert, amely sikerre is jutott. A vadkelet tervét sikerült áthúzni, és bár még 10 év után sincs minden rendben, ez az Oroszország már nem az, amit Jelcin képviselt. Európában egyedül Oroszország rendelkezik komoly tartalék megtakarításokkal, arannyal, fölösleges energiával és gigantikus mennyiségű nyersanyaggal.
Prohorov arra hivatkozik, hogy ha Oroszország most az EU tagja lenne, akkor ott azonnal vezető szerephez jutna, a gáztól és olajtól függő orosz rubel helyett az euróval Oroszország egy nemzetközileg vezető valuta "tulajdonosa" lenne. Nyersanyaga miatt az EU első számú országa, és befektetési helye lenne. Ezek a szirénhangok, amiről minden józan paraszti ésszel gondolkodó tudja, hogy mit takarna. Nem kell egyebet tenni, csak a legjobban működő volt kelet-európai ország, Magyarország esetét bemutatni, és máris mindenki fut amerre lát. Magyarországon is nagy a nyugati befektetés, amiben rabszolgák éhbérért sínylődnek. Oroszországban egy rendőr alapfizetése 340 000 forint! Miről beszélünk? Hol van már az a sanyarú orosz kereset? Leköröztek minket már réges-régen. Az mondjuk nem kétséges, hogy Oroszország kiemelten lenne kezelve az EU-n belül. Kiemelten elkezdenék haderejének tönkretételét, leépítenék a rendőrséget, megkezdődne a buzik, deviánsok, cigányok és mindenféle söpredék kiemelt támogatása, és az állami vagyonok szétlopása magánkezekbe.
Putyin indul a választásokon? Még mindig nem tudni. Legutóbb (tegnap előtt) az Egységes Oroszország Párt szóvivője azt mondta, hogy attól függ a jövő évi indulás, hogyan szerepel a párt a decemberi választásokon, ahol a DUMA képviselőire szavaznak. Ha 50-60 százalék között nyernek, akkor Medvegyev indul újra, ha 60 százalék felett, akkor viszont Putyin fog indulni. Érdekes hozzáállás, de reméljük a legjobbat. Mindenesetre már lebegtetik Putyin indulását, ami egyáltalán nem volt biztos. Maguk az oroszok is kétségek között voltak ezzel kapcsolatban, habár valamennyi orosztól eddig azt hallottuk, ha indul fölényesen fog győzni. Viszont ez a taktika sarkallja az oroszokat, hogy ha vissza akarják kapni Putyint, akkor 60 % fölé kell vinni a győzelmet.
Miért jönnek elő azzal az elképzeléssel, miszerint Oroszországot vonják be az EU-ba? Mert az újabb lendületet adna - az EU legfőbb baja ugyanis az, hogy kifáradt. Elfogyott a lendület, kiégett, leélődött, nincs tovább. Még van egy újabb változat, de ez már a kivitelezhetőség legvégső határait súrolja. Az Európai Egyesült Államok elképzelése. Megszűnik a saját irányítás, és egy nagy kormány lesz Európában. A mostani gazdasági helyzetben ez szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Amikor még jól ment minden, és az emberek költekeztek mint az őrültek, akkor (nagyjából 10 évvel ezelőtt, persze már akkor is a hitelekből) könnyű lett volna ezt lenyomni a torkokon. A mai helyzetben, amikor már mindenki az öklét rázza, hát valljuk be nem sok esélyt látni erre komoly felfordulások, és tömegmegmozdulások nélkül, amiből bármi is lehet a végén. Ráadásul ez sem adna hosszú távú megoldást.
Ez az ötlet a világ vezető pénzügyi szervei szerint csak utópia. Erre már semmi esély. Nincs más lehetőség, mint bevárni az egyre több helyen bekövetkező államcsődöket, és helyi szinten kezelni a problémákat. Ezt azonban addig húzzák, amíg csak lehet, az utolsó leheletig.
Mit is jelentene ez? A hibás politikát képviselőket megbüntetni, visszaállítani az országok rendjét, és újjáépíteni a nemzetek gazdaságát. Ezt persze nem mondják ki, de miért is nem? Mert azzal be kellene vallani már most, hogy minden amit tettek és mondtak az első mondattól kezdve egy nagy átvágás és hazugság volt. Valójában az egész EU nagy hazugságok tömkelegére épült. A legfőbb bajuk, hogy ha az EU borul, akkor borulnak vele a nagy hazugságok is. Többek között a holokauszt is. Nos ezért kell az utolsó garast is kipréselni mindenkiből a háborúhoz, hátha bejön annyi pénz, hogy még ideig-óráig minden így maradhasson. A holokauszt-vallást fent kell tartani, addig van hatalmuk itt, és addig marad Izrael is. Meddig is? Már bőven folyik a visszaszámlálás. Gondolkodó emberek, akik átlátnak a történelmi folyamatokon, mint az MNA elemzői, de olyanok is mint Tamás Gáspár Miklós, már évekkel ezelőtt megmondták, ez a dolog már halott, csak még nem tudja. TGM szerint jön a hapták, és a jobbra át! Nos igen, könnyen lehet. Mert ebből a káoszból rendet kell tenni. Az pedig csak úgy megy (szerintünk is).
Az EU nyomorúságos helyzetéből úgy lenne csak kiút, ha hatalmas pénzekhez lehetne újra jutni (extraprofithoz). Ez azonban nem megy, mert a BRICS államai gigászi erőt képviselnek már, a világgazdaság bevételeinek hatalmas hányada fölött rendelkeznek. Persze jól is teszik, mert egyelőre sokkal igazságosabban osztják el a pénzt a nép között, mint az errefelé volt divat. Az EU pedig bárhogy kapálózik, nem képes kilábalni ebből a helyzetből, ezt egyre világosabban mutatják a jelek, a gazdasági mutatók, az erkölcsi és politikai züllés, bizonytalanság és a botrányok.
Lassan de biztosan eljön a mi időnk.
Kemény Gábor
