Különös küldetés: kis fakereszt járt a világűrben

Június 26-án tért vissza a Föld légkörébe az a műhold, amellyel egy kis keresztet is Föld körüli pályára juttattak május 22-én.

A kezdeményezés az amerikai Arthur Blessittől származott, aki azzal került be a Guinness Rekordok Könyvébe, hogy a világ leghosszabb zarándoklata keretében több mint 64 ezer km-t gyalogolt egy több mint három és fél méteres kereszttel a vállán. A 72 éves vándorprédikátor 1968-ban indult útnak, és 44 esztendőn át a világ 320 országát járta be. 

Blessitt korábbi, Jézustól kapott küldetésének „meghosszabbításaként” ennek a keresztnek egy darabkáját most a világűrbe is eljuttatta. Meggyőződése szerint „a kereszten az, ami az emberben a legrosszabb, találkozott azzal, ami Istenben a legjobb, s ezért van remény! A kereszt a szeretet, a béke és a remény jelképe e széteső világban. Jézusban nemcsak a remény jelenik meg, hanem az Út, az Igazság és az Élet! Milyen nagyszerű tudni, hogy Jézusért a magasba emelkedik egy kereszt, és éjjel-nappal ott kering a bolygónk körül! A háborúk, a bűn, a kapzsiság, a gyűlölet és a gőg fölé emelkedik, és dicsőségben, áldásként kering a magasban.”

A kis fakereszt a több mint egyhónapos űrutazás alatt a Celestis 11/Falcon 9 fedélzetén másfél óránként, összesen 576-szor kerülte meg a Földet kb. 300 km magasságban, és szinte minden ország fölött elhaladt. „A kereszt valamennyiünk fölött járt: Jeruzsálem, Amerika, Szaúd-Arábia, Irán, India, Dél-Amerika fölött, az egész világ fölött! Felmutattuk a keresztet a Föld fölött, hogy hirdessük: a Föld az Úré! A Sátán arcába tartottuk a keresztet a földön és az égen” – fogalmaz honlapján Blessitt, aki feleségével együtt folytatni szeretné a gyalogos „kereszthordozást” a világban.

Magyar Kurír

A tudomány haladása egyre közelebb hozza vallásos hitünk megértését

Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem kémia professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja, a Torinói lepel elismert kutatója. Az alábbiakban hitről és tudományról szóló értekezését olvashatják, melyet a Vatikáni Rádió tett közzé.

Az ember igyekszik eligazodni a világban. Az őt körülvevő jelenségek és azok összefüggései bőven meghaladják felfogó és áttekintő képességét. Hogyan segít magán? Fogódzkodókat keres, olyan jelenségeket, összefüggéseket, amelyeknek az igazságáról meg van győződve. Igazságáról? Nehéz fogalom: olyan dolgok, jelenségek, összefüggések közös jellemzője, melyek biztosan úgy vannak, ahogy megfigyeljük vagy meghatározzuk őket. Ezekből merítjük tudásunkat. A tudott dolgok leltározására, további keresésére találtuk ki a „tudomány” szót. E tevékenység legfontosabb jellemzője, hogy a megfigyelt dolgok, vagy jelenségek, mindig úgy lesznek a jövőben is. Tehát megismétlődnek, vagy megismételhetők.

Igen ám, de a megismert dolgok és jelenségek gazdagsága bőven meghaladja a tudományokkal elérhető dolgok és jelenségek halmazát. Ekkor megpróbáljuk ismereteinket „kiterjeszteni” a csak részletesen észlelhető vagy sejthető dolgokra, és megkíséreljük értelmezni, magyarázni létüket, működésüket. Elfogadva magyarázatunkat, hisszük, hogy sejtésünk is az igazság birodalmába tartozik. Lássunk két példát:

Az egyik példa a világ pirinyó építőköveire vonatkozik. Ezeket, atomoknak vagy még az atomoknál is kisebb elemi részecskéknek hívjuk. (Megjegyzendő, hogy már a nevükben is feltevés van, mindkét név azt sugallja, hogy „nincs tovább”, ezek az objektumok tovább már nem oszthatók.) Észlelésükkel az a baj, hogy szemünk felbontóképessége ilyen kis méreteket nem képes közvetlenül észlelni. Tehát mind az atomok, mind az elemi részecskék létéről csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ilyenkor úgy járunk el, hogy bizonyos jelenségeket alaposan, számunkra is érthető módon tanulmányozunk, majd ezeket kölcsönhatásba hozzuk a feltételezett atomokkal, elemi részecskékkel. A kölcsönhatás létrejöttéből, módjából pedig következtetünk vizsgálatunk tárgyára. Így például az atomok észlelésére ma már rutinszerűen alkalmazzák a röntgensugár szóródásának törvényszerűségeit és az ezekből adódó következtetéseket. Ahhoz, hogy ezeket elfogadjuk, jókora adag hitre van szükség (amit a tudományos nyelv elegánsan hipotézisnek hív). Megemlítendő, hogy a tudomány fejlődésével számos ilyen hipotézisről kiderült, hogy a dolgok egészen másként vannak.

Másik példánk a világ egészének megléte, működése, illetve keletkezése tájékáról való. Biztosan tudjuk, hogy a világ (az atomoktól a távoli tejútrendszerekig terjedő skálán) van. Azt viszont, egyre fokozódó érdeklődéssel, csak részletekből tesszük össze, hogy a világ régebben is volt, és (joggal) sejtjük, hogy a jövőben is lesz. Ugyancsak sok-sok (közvetlen vagy áttételes) rész-megfigyelés alapján feltesszük, hogy az egésznek értelme, sőt célja is van. Ha viszont ez így van, akkor az egész mögött egy egységes hatalmas intellektusnak kell állnia, korlátlan hatalommal, sőt – megfigyelve azt, hogy ha jót teszünk, a következmény általában kedvező – arra kell következtetnünk, hogy ez a „központi intellektus” jóindulatú is.

Most már csak az hiányzik, hogy néven nevezzük: Istenről van szó. Isten létének, jóindulatának, végtelenségének elfogadása pedig ugyanarra a következtetésre vezet, mint amit a próféták, szentek és költők „maguktól” megfogalmaztak. Ebben annyira biztosak voltak, hogy nem is kevesen közülük hezitálás nélkül a legnagyobbat adták érte, amit csak ember adhat: az életüket. Figyelemreméltó, hogy az utóbbi nagy áldozatban elől járt az, aki Isten fiának mondotta magát, és mind tanítása, mind életének-halálának körülményei ezt az állítást igazolták.

Természetesen Istenről való tudásunk is fejlődött a történelem folyamán. A ma emberének (és az intézményes Egyháznak is) az Isten-képe nagymértékben más, mint a régi korok emberének. Ez így van jól, és joggal feltehetjük, hogy ez Isten intencióinak megfelel. Elég arra gondolni, hogy az Újszövetség szövegeiben az „igazság” szó 132-szer fordul elő, és mindannyiszor buzdító szövegkörnyezetben (pl. az igazság szabaddá tesz…, keressétek az igazságot, stb.). E ponton a hit és tudás egyazon törekvésünk két rokon, alig elválasztható „terméke”, bár a megközelítés módja gyakran alaposan különbözik. A végtelenül sok megfigyelés, információ, összefüggés folyamában sok dolgot még (?) nem értünk, így például a „világ-vége”, „végítélet”, „túlvilág” és hasonló fogalmak megértésére vagy hitbeli teljes átélésére még várnunk kell, de nyugodtan mondhatjuk, hogy e törekvésünk nincs ellentétben Isten szándékaival.

Egy érdekes példa az ilyen fogalmak átértékelésére: néhány évtizede, minden magára valamit is adó materialista kizártnak tartotta azt a lehetőséget, hogy a világmindenségnek valamikor kezdete lett volna. Ma a modern asztrofizika eredményei egyértelműen utalnak arra, hogy az általunk észlelhető univerzumnak bizony volt kezdete, és sikeres kísérletek folynak ennek az időpontnak a meghatározására (a jelenlegi álláspont szerint mintegy 13,7 milliárd éve volt). A materializmus itt defenzívába szorult, ugyanis nehezen tud elszámolni azzal a körülménnyel, hogy mi volt ez előtt? Kissé erőltetett magyarázatként kitalálták, hogy ezelőtt nem volt idő… Ez talán bújtatott válasz akar lenni a Credo azon részére, hogy …az idő kezdete előtt… A világ végét illetően a keresztény vallások határozottan állítják: lesz vége, az asztrofizika e tekintetben még ingadozó álláspontot foglal el.

A valódi igazság keresését célzó tudomány fejlődése persze nem áll meg, és a vallásos hívők elégedetten állapíthatják meg, hogy – mint ezt a fenti példa is mutatta – a tudomány haladása egyre közelebb hozza vallásos hitünk megértését. Ez korunknak talán legnagyobb intellektuális diadala.

A fentiek persze mindössze a legfontosabbnak vélt dolgok durva és igencsak lerövidített összefoglalását adják. Céljuk az, hogy megmutassák, hogy annak, akinek nem adatott meg az a kegyelem, hogy ösztönösen, szívéből, közelítsen a Mindenhatóhoz, megtalálhatja a mindenki számára nyitva álló „nagykaput”, és gondolati úton jusson el ugyanoda. Ha elég logikusan teszi össze mindazt, amit lát és érez: bizonnyal el is jut. Ezen az úton, foglalkozásukból kifolyólag nagy lépéseket tettek ismert természettudósok – mint Pasteur, Darwin vagy Heisenberg. Pasteurt egy ateista ismerőse egyszer megkérdezte, nyilván provokatív céllal: „Professzor úr, ön olyan nagy tudós, hogy lehet az, hogy olyan elkötelezett hívő, mint egy breton paraszt?” Pasteur szellemes válasza rögtön készen volt: „Tudja kérem, ez azért van, mert nem tudok eleget, ha többet tudnék, akkor olyan vallásos lennék, mint a breton paraszt felesége!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Angela Merkel német kancellár olyan madár, ami repülni még nem tud, de a fészek alatt éppen kivágja a fát. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Merkel azt a tisztséget tölti be, amiben már illene gondolkodni, de neki mégsem szabad, mert akármilyen magas pozícióban is van, dísznek tették oda. Ennek ő most vagy nincsen tudatában, vagy nagyon jól tudja, de már inkább függetlenedne. Akármilyen fergeteges médiakampányt is csaptak 2005-ben Európa-szerte „az első női kancellár” beiktatásából, - ami természetesen Európa-felvilágosultságát hivatott jelképezni, mi mást? – a szálakat rángató cionista továbbra sem szereti a függetlenedő fehér nőket.

Merkel politikai karrierjének napjai meg vannak számlálva. Soros György zsarolással felérő kijelentéseire, miszerint a piacok azon nyomban elégedetlenkedni fognak, ha három hónap elteltével nincs megállapodás a közös európai betétbiztosításról és a közös európai bankfelügyeletről, Merkel nemrég megadta a választ. Kedden a parlamentnek címezve bejelentette, hogy az euró megmentésére nincs gyors megoldás, mi több, az Európai Egyesült Államokat is tízéves távlatokban tudja csak elképzelni. Ezen felül az adósságkezelésben se akar közösködni más EU tagállamokkal, mert ha a perifériaállamok adósságának törlesztése központilag biztosított, azzal csak Németország adóssága lesz több.

Persze a lényeg nem a politikai unió lett volna, Soros György is csak szabad játszóteret akart csinálni Európából. Ő úgy képzelte, hogy kockázat nélkül befektetheti majd a vagyonát akármelyik – befektetési szempontból egyébként kockázatos – perifériaállamban, és ha a dolgok számára kedvezően alakulnak, bezsebelheti a teljes hasznot, ha a tagállam esetleg megtagadná a törlesztést, akkor viszont jól jön az egységes betétbiztosítás, mert így a németek majd kifizetik neki a veszteséget. Aztán, hogy a fedezetet hogyan oldják meg, az már a németek dolga.

Angela Merkel politikai karrierje ezzel zsákutcába futott. Ha megoldják a közös betétbiztosítást, Soros György és még néhány hasonszőrű pénzügyi terrorista felperzselik Európát, a németek pedig fizethetnek. Ez esetben a kancellárasszonyé a felelősség, mert ő volt az, aki ezt lehetővé tette. Nem kell aggódni, ennek a választói is tudatában lesznek. Ha viszont időre – három hónap elteltével – nem fizeti a váltságdíjat a terroristának (nem lesz egységes betétbiztosítás), a piacok elégedetlenkedni fognak. Merkel befektetései értéktelen papírrá válnak, miközben az innen-onnan származó magánbefektetők szétszedik a német gazdaságot az egyre drágábbá váló hiteleikkel. Persze, a Moody’s, meg az S&P is le fogja minősíteni Németországot, hogy minden be legyen biztosítva.

Hogyan lehet kimászni egy ilyen helyzetből?

Nem úgy táncolni, ahogy a cionisták fütyülnek. Soros Györgyöt letartóztatni, a vagyont elkobozni, a zsákmányt odadobni a konkurenciának, a bankokat államosítani, az eurót kidobni, a kapitalizmust felszámolni. Merkel azért ennyire nem veszélyes – de az egyesített európai játszóteret csak tízéves távlatban tudja elképzelni, így félre fogják tenni az útból. Ahogy Sarkozyt is odébb tették, mikor már nagyon elemében érezte magát, a kancellárasszony is elkezdte azt képzelni, hogy neki tényleg hatalma van, így nemsokára jön majd az új kancellár, aki a választási győzelemért cserébe boldogan vállalja a felelősséget Soros György veszteségeiért, mert tudja, hogy ha konc van, neki is oda lesz vetve egy kevés.

Fenyvesi Áron

A velünk élő terrorizmus - kifizették a váltságdíjat az uniós vezetők

 

Június elején Soros György zsidó milliárdos ultimátumszerű nyilatkozatokat tett több nemzetközi médiának, miszerint az uniós vezetőknek három hónapja van az euró megmentésére, azt követően a piacok elégedetlenkedni fognak, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A pénzügyi terrorista akkor megfogalmazta követeléseit is, miszerint az Európai Unió vezetőinek ki kell alakítaniuk egy egységes bankfelügyeleti rendszert, és egységes uniós betétbiztosítással kell garantálniuk, hogy a Soros család perifériaállamokban befektetett pénzei nem fognak csak úgy nyomtalanul eltűnni. Soros akkor kezdett el ilyen tartalmú „szakértői nyilatkozatokat” tenni, mikor először felmerült, hogy a görögök esetleg nem fognak fizetni a magánbefektetőknek, így az ő vagyonának egy része is veszélybe került.

Sorosnak vagy az időérzéke rossz, vagy egyre jobban retteg a vagyona elvesztésétől, mert bár a három hónap nem telt még le, nemrég bejelentette, hogy az uniós vezetőknek már csak három napja van a piacok elégedetlenkedéséig. Ez a nagy sietség feltehetőleg annak tudható be, hogy az uniós vezetők kétnapos csúcsértekezletet tartanak (tartottak). Ennek hatására lett a szakértői vélemény három hónapról három napra módosítva, ami valamilyen véletlen folytán éppen egybeesik az uniós csúcsértekezlet zárásával.

Az EU vezetői megértették, hogy ha a végső bejelentés nem Soros követeléseinek teljesítésével történik, a piacok azonnal elégedetlenkedni fognak - ezért végül megfizették a váltságdíjat a pénzügyi terroristának. Soros megkapta az egységes betétbiztosítást és a központi bankfelügyeleti rendszert. Lassan épül a játszótér, de épül. Mivel az uniós vezetők rettegnek a piacok elégedetlenkedésétől, Soros pedig elég pénzt tud megmozgatni ahhoz, hogy az már önmagában a piacok elégedetlenkedése, a döntés meghozatala nem volt kérdéses. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy Európában a terrorizmus valós veszélyt jelent – az uniós vezetők pedig a terroristák markában vannak. A helyzet változásért kiált!

Fenyvesi Áron

 

Levél jött Orbánnak

Már megint baj van!

Most már az Egyesült Államok kongresszusának 50 tagja duruzsolja Orbánnak, hogy nevelje a nyáját tisztességre a zsidó csalókkal szemben!

Létfontosságúnak nevezték, hogy a magyar vezetés fellépjen az antiszemitizmus és a fanatizmus ellen!

Bizony, ez létfontosságú, nekik is, nekünk is, csak más-más szempontból!

Majd megvesznek, úgy igyekeznek minden durva eszközt bevetve, hogy elfogadjuk őket és jelenlétüket, szó nélkül tűrve, hogy saját képükre formálják az országunkat.

Nekünk, pedig létfontosságú fanatikusan tiltakozni, amíg van miért.

Megnyugtatták őket, Orbán most nincs itthon, de ha megjött, nemhogy elolvassa, még tanulmányozni is fogja.

Jó érzésű ember idáig tanulmányozta ezeket a lényeket, mára meg már tudja, hogy teljes erőből elutasítja a további együttélést velük.

Orbán nyilván a zsidó protokoll szerint fog eljárni, hoz még pár törvényt, ami tilt minden kritikus véleményt velük kapcsolatban.

Nem árt vigyázni, így kezdődik: egy kis hisztéria, öngerjesztés, és máris egyre-másra lehet hozatni a törvényeket saját szájízük szerint.

Megemlítik a Jobbik és Morvai Krisztina mocskolódó szavait, mintha ők adták volna az alaphangot a mostani állapotokhoz, amúgy meg, mit sem sejtenénk. Mindenesetre arra jók voltak, hogy kitalálják a parlamenti etikai bizottságot, nehogy egyszer majd, esetleg tényleg, igaziból mondjon valaki valamit. Meg a népnek is látnia kell, hogy itt aztán nem lehet csak úgy, bármit kimondani!

A Jobbik lapja, pedig hitelt ad egy mítosznak, mely szerint keresztény vért használnak a szertartásaikhoz.

Mítosz és tény között az a különbség, hogy a zsidó melyik kategóriába sorolja.

Logikájuk egyszerű, aki a zsidók kegyetlen személyiségéről, tetteiről tényeket közöl, az a beteges fantáziájú mítoszfaragó.

Ténynek tekinthetjük saját íróikat, akik a nagy zsidó fájdalomról, szent küldetésükről, hőstetteikről fantáziál.

Csak kell rá egy törvény, és általános lesz, elfogadott.

Homofóbok vagyunk, mert nincs gusztusunk a homoszexuálisok vonaglását nézni, mert ők viszont szívesen hódolnak neki, az meg nem normális, ha egy zsidók által kedvelt szokásra rosszallóan nézel, ezért: Tessék elfogadni! Törvény rá, majd megszokják!

Felháborítóan viselkedünk a cigányokkal és a bevándorlókkal. Ők egy toleráns nép, védik a cigányokat - maguktól, mert a zsidó intézményekbe egy sem jár.

Törvényt rá!

Az aláírók megállapítják, hogy nincs helye a civilizált közbeszédben az antiszemitizmusnak. Csak addig van helye, míg meghoznak egy csomó zsidótiszteltető törvényt.

Felszólítják a kormányt, hogy szólítson fel minket, ez sérti a mi népünk méltóságát! Ez létfontosságú!

Létfontosságú nekik, hogy úgy tudja majd a jövő nemzedéke, ők adták a méltóságot, hiszen már Árpád is zsidó volt, de legalább részben, már a huszárok is ők voltak, irodalmat, történelmet adtak nekünk ŐK, nem az őseink! Ezért joguk van ehhez a földhöz, közösen vertük meg a gyökeret errefelé.

Nem hiszed?

No, majd lesz rá törvény, meg nemzeti tanterv!

Ők nem szórakoznak!

A lassan goj-já silányodó zöm, viszont szórakozik! Meccset, olimpiát, sorozatot, s megannyi cirkuszt néz, míg ő beszavazza a villalakót, az énekest, addig őt a tévé mögött kiszavazzák a történelméből, a nyelvéből, a lakásából, a megélhetéséből, de még az országából is!

Itt az ideje Orbán kezéből kivenni a tollat, mert csak még jobban behódoltat minket a nagy nyomásra!

Pilisi Zsálya

Piros pont

Gyurcsány is beszállt a ringbe, mintegy gyászmenet!

Mély szomorúsággal olvasta, hogy szegény Wiesel, hogy járt, kénytelen visszaadni a keresztjét! Nagyon szomorú, mert egyetlen állítását sem tudja cáfolni a nagy embernek, aki volt már büszke magyar, meg most amerikai éppen, de Elie Wieselnek tudja magát, aki meg zsidó!

Emészd el magad, Gyurcsány!

Most nem hazudik reggel, délben, este? Most ez igaz?

Ő aztán a megmondhatója, hogy elmaradt részünkről a megtisztító szembenézés a nagy tragédiával.

S, mivel ezt elmulasztottuk az immunrendszerünk nem képes ellenállni az ordas eszméknek.

Nahát!

Valahol, azért muszáj egy kis lyukon visszanyúlkálnia ennek a levitézlett superman-nek, legalább valahol szeressék, legalább a nyelvéért!

Nem, mi- a nép - vagyunk a hibásak, mert nem mi toltuk ki a nyilas, antiszemita író kegyeleti szertartására Kövér Lászlót, Szőcs Gézát. Nem a pedagógusok nyomására kerülnek a tantervbe a középszerű vagy annál is gyengébb náci szerzők művei, hanem a kormány! Nem a pedagógusok követelik, hogy cseréljék le a zsidó szerzőket antiszemitákra, hanem ez a jobbközép kormányzat cinikus próbálkozása, hogy a szélsőjobboldali szavazatokat is elnyerje.

Micsoda fertő! Ezek állandóan egymást lovagolják meg!

Még egy utolsó nyelvcsapás:

A gesztus figyelmezteti, hogy a magyar jobboldallal semmiféle közösség nem vállalható.

Nem magyar jobboldallal menne?

Egyébként itt akarna még valaki közösséget vele?

Körmönfont körmondat:

Reményli, hogy a most visszaküldött kitüntetést a közeljövőben egy demokratikus és a szélsőségekkel szemben megalkuvás nélkül föllépő magyar kormányzat kezéből ismét elfogadja majd!

Nyugodtan írhatta volna, szeretnék WC papírotok lenni még egyszer az életben, enni a tenyeretekből! Biztos nem a farok csóválja a kutyát! Ő maximum a díszeket aggathatja, hülye szolga!

Most Gyurcsány neve mellé biztos írtak egy piros pontot.

Pilisi Zsálya

A zsidó magyarellenességet, a zsidó bomlasztást a kultúránk, a nemzetünk vonatkozásában nem akarják mérni? Mert akár ezt, akár a magyar zsidóellenességet akarják mérni, jó nagy műszert keressenek hozzá, mert azt nem fogja akármilyen csip-csup elektronikus berendezés kibírni.

A zsidók a zsidóellenességet csak és kizárólag maguknak köszönhetik. Milyen érdekes, hogy nincs horvát kérdés, nincs szlovák kérdés, sem német. Csak zsidókérdés van. (Cigánykérdés sincs, ugyanis ott nincsenek kérdések, ott minden egyértelmű). Csak a zsidók esetében van ilyen. Vajon miért? Kinek is köszönhető ez? Tipikusan olyan eset, mint a viccben a szőke nő, aki szembemegy a forgalommal. Amikor a rádió bemondja, hogy egy őrült szembemegy a forgalommal, felháborodva kiált: egy? Mind!  Nos, a zsidók is valahogy így vannak ezzel.

Jobb lenne inkább a zsidó bűnöket, bomlasztásokat, magyarellenes cselekedeteket mérni - a műszer egyből megmutatná, hogy a zsidóellenesség nulla a magyarellenességhez képest, és még egy kis munkával a zsidók elérik, hogy lassan a zsidóellenesség utoléri őket az egész világon. De hát természetesen az egész egy újabb zsidó bolhacirkusz, és jelzi azt is, mennyire tele a gatyájuk. Mondhatnánk, hogy mindez a kutyát sem érdekli, ha nem az állam pénzét költenék el erre is. Szokás szerint elég volt, hogy felvonyított néhány zsidó valahol a világban, és egyből lett hozzá pénz és állami döntés. Ismét a farok csóválja a kutyát.

Kemény Gábor

.Karaktergyilkosság?

Karaktergyilkosság. Hogy meg ne szakadjanak az érző szívek a sajnálattól. Mert ugyebár a gyilkosságok áldozatait sajnálni illik, akármilyen gyilkosságról is lenne szó. Na, de a karaktergyilkosság az valami különleges formája a gyilkosságnak, talán a kéjgyilkossággal lehet összehasonlítani. Mármint az elkövető szemszögéből. Ezért a sajnálatot is illik meghatványozni, hogy az egyensúllyal se legyenek gondok.

Nézzük meg mi is az a karakter (a gyilkosság tárgyán kívül). Az értelmező szótár szerint: jellegzetesség, jellemző vonás, jellem, lelkierő. A karaktergyilkosság pedig - ezek szerint - nem más, mint a karakter megsemmisítése. Vannak, akik a modern propaganda egyik leghatásosabb eszközének tartják, mások sötét és bűnös eszköznek, mert nem a tetteket, hanem a jellemet veszi célba. Ez általában a bűnöző jelleműek véleménye.

A politika világában azonban nem ilyen egyszerűek a dolgok. Mivel ebben a világban semmi nem olyan, mint amilyennek látszik, a karakter és a karaktergyilkosság is más értelmezést kap. A politikusok döntő többsége jellemtelen, szemét ember, aki lop, csal, hazudik, reggeltől estig. A legtöbb politikus formailag (külsőleg) egy torzszülötthöz hasonlítható, külön munkacsoport dolgozik azon, hogy emberi formában tudjon megjelenni a nagyérdemű előtt. Alapjellemzője a kisebbrendűségi érzés mellett a határtalan hiúság. Ha egy ilyen politikus a rossz emberi tulajdonságait levetkőzné, nem maradna belőle semmi. Eltűnne - mint a szürke szamár a ködben.

Ebből a szennyhalmazból igyekeznek a piár szakemberek jellemes, okos, jóképű és rokonszenves személyt varázsolni. A piár arculatépítés, jellegzetesség formálás, álcázás, felruházás, reklám és sztárolás. Egyszóval: megtévesztés. Két szóval: karakter építés. Nem olcsó mulatság, és minél erkölcstelenebb, butább és rondább az adott politikus, annál többe kerül. A pénz ugyan nem számít (mert részben lopott, részben adományozott, vagy az adófizetők pénze), de mert a karakterizált személy összenő a ráruházott karakterrel - elhiszi magáról azt, amit -, ezért ha veszélybe kerül ez a mű, úgy érzi, életveszélybe került. És jól is érzi, mert ez a hazugság az élete.

Legnagyobb veszélyt az igazság bemutatása jelenti a felépített karakterűek számára. Igazi karaktergyilkosságnak számít az, ha egy agyonkozmetikázott, kifestett, parókás, fűzőbe szorított világsztár színésznőről megjelenik egy gyűrött arcú, csipás, lompos, reggel készült fénykép a nyilvánosság előtt. Megjelenik az igazi képe! Politikusok esetében a valóság bemutatása még tragikusabb. Nem a szavahihetősége, vagy az erkölcsössége vonatkozásaiban (minden politikus hazudik és romlott erkölcsű), hanem az arculatának a leleplezése, az igazi jellemének és a valódi arculatának a bemutatása. A tartalom és a forma valódiságának a nyilvánosság elé tárása.

Ha egy tartalmilag és formailag nemzetidegen elemből piár szakemberek nemzeti hőst faragnak, szájába hazafias szöveget adnak, és a propaganda minden eszközével sztárolják (nincs jobb kifejezés erre a disznóságra), akkor egy "igazi népi-nemzeti karakterű" politikust állítottak a bamba nép elé, akiknek ez elég a Való Világ mellé, kiegészítőnek. Még rá is szavaznak, ha eljön annak az ideje. De ha a könnyen manipulálható tömegembert szembesítik a manipuláltság tényével, rettenetesen megzavarodik, és kiszámíthatatlanná válik. Ha a magyaros népviseletre ráhelyezik a személyre legjellemzőbb és a sajátjának tekinthető kaftánt, a képére a pajeszt és a szakállt, kiguvadnak a bamba szemek. Karaktergyilkosság! - üvölti a propagandista, és a piár-brigád tépi le a kaftánt, a pajeszt és a kipát. Világszám! Lehet tapsolni! Vastaps. A szellemi alvilág újra egymásra talált, el lehet tanyázni a langyos posványban, addig, amíg az Ég Úra óriási felhőszakadást zúdít erre a posványos világra, elmosva minden mocskot, szennyet, hazugságot.

Kassai Ferenc

A "tornádó" magjában

Kavarog körülöttünk a forgószél, és most készül teljesen benyelni Európát. A vihar közbeni átmeneti szélcsend év végére felerősödik. A bankárkaszt feldúlja életterünket és az életünket is, hogy végül elvegye. Jobbágysorba taszítaná Európa nemzeteit. A végső csata az Egyesült Államokban és Európában megkezdődött. Az ökofasiszta, de alapjaiban Sztalinista-szocializmus (http://www.hazankert.com/04jun_8.html) része a "Világkormány" ideológiájának. A brüsszeli hazátlan EU vezetés közös gazdasági uniót akar az előre lezsírozott - és a bankmaffia által kiagyalt gazdasági világválságra hivatkozva - általuk egyetlen járható útnak nevezve létrehozni az Európai Egyesült Államokat. Az Európai Unió intézménye csúfosan megbukott akár a Lisszaboni Szerződés vonatkozásában, akár gazdaságilag, akár Európa megerősítése szempontjából. A deficit vagy helyesen az elrabolt pénz, és vagyon mértéke sok tízezer milliárd eurós nagyságrendekben mérhető.

Jellemzően a "vastagbőr" (EU) európai politikájára, ugyanazok akarják megmentésre hivatkozva még mélyebbre taszítani Európát, akik ide juttatták.
Az EU vezetés, a tagállamok kormányaival összejátszva kiszolgáltatták a tagállamokat a spekuláns bankmaffia befektetőinek. Cserébe diktatórikus hatalmat, lopási, sikkasztási és egyre drasztikusabb terroreszközöket kaptak, és osztottak ki maguk számára. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Világon jelenleg csak egy válság van, a gazemberek uralmának válsága!
Eredményeként az USA-ban vissza akarják hozni a Glass-Steagall törvényt, ahelyett, hogy Obamát bíróság elé állítanák egy felősségrevonási eljárás keretében. Ugyanez az eljárás az EU vezetésnek, és a tagországok kormányainak is kijár!

"A Glass-Steagall-törvényt az USA kongresszusa hozta, de sokkal inkább Isten törvényeként funkcionált. Két táborra osztotta az emberiséget. 1934-ben az amerikai törvényhozók ezzel a törvénnyel különítették el a befektetési bankokat a kereskedelmi bankoktól. Attól fogva a befektetési bankok foglalkoznak az értékpapírokkal - a részvényekkel és kötvényekkel -, a kereskedelmi bankok pedig, mint például a Citibank, betéteket gyűjtenek és kölcsönöket folyósítanak.
- A Glass-Steagall-törvény vízválasztó volt a történelemben. Utána a legtöbb pénzügyi szakemberből egyszerű kereskedelmi bankár lett. - A befektetési bankár egész más kaszthoz tartozott: az üzletkötők uralkodó osztályához." (http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2005-november-december/A-leleplezett-Wall-Street.html)

Hogy miért foglalkozunk az USA gazdaság -és pénzpolitikai kérdéseivel? Mert meghatározó Európa sorsára nézve, ugyanis az amerikai bankárkaszt "befektetői" fosztották ki Európa országait, de jószerivel az egész világot akarják, jelentős részét most is fosztogatják. Nem titok, hogy Obama elnök a Wall Street nevében próbál nyomást gyakorolni az euróövezetre, és közvetlenül Merkelre. Sokakban fel sem merül, hogy a Németországnak nevezett (Németország nem létezik csak a BRD), valójában NSZK, a második világháború elvesztése után, hogyan tudta magát olyan gazdaggá tenni, hogy egész Európa adósságáért kezességet kelljen vállalnia, és ez mellett kötelezően segítenie kellene minden csontig kifosztott tagországot. Ez a BRD előre kitervelt ismételt kifosztása, gyakorlatilag hasonló módszerekkel, mint ahogy Magyarország Kádár-rendszerben összegyűjtött közvagyonát is szétlopták a "gengszterváltás" magyarnak csúfolt kormányai. Az EU mérlege azt mutatja, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása óta, vagyis 2009. december 1-től, sikerült még sokkal nagyobb mértékben leamortizálni Európa szinte minden tagállamát a Lisszaboni Szerződés "védőszárnyai"(?) alatt. Az európai cégeket, vállalatokat túlnyomó részt felvásárolták, kompletten kiszállították a Távol-keletre, bezárták, vagy beolvasztották a multinacionális konszernekbe. Ebben nem csekély szerep jutott a korrupt, hazájukat eladó kormányoknak. A Lisszaboni Szerződés elfogadói és aláírói bőven kimerítik a hazaárulás bűntettének fogalmát. Sajnálatos tény, hogy ezek a politikus-gazemberek még mindig a hatalomban ártanak hazájuk gazdaságának, hoznak törvényeket népük ellen, támogatják országuk eladósítását, kifosztását, miközben a zsebeiket tömködik abban a reményben, hogy megúszhatják, ha bejutnak a "legjobb" 500 millió közé.

Brüsszelben Nouriel Roubini, a New York University és a Yale Egyetem tanára, a gazdasági és pénzügyi elemzésekkel foglalkozó RGE Monitor elnöke (iráni származású zsidó), aki a CFR-nek is tanácsokat ad,

valamint Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint,

Európa "végzetes" helyzetben van, és a korábbi nemzeti vezetők is azzal érvelnek, hogy az egyetlen kiutat az egyes európai államok szuverenitását feladva hozzák létre az Európai Egyesült Államokat. Rubini arról híresült el, hogy "jóslatai" rendre beváltak, de a jelenlegi helyzet előidézésére 2010. január 25-én már kiadta az EKB a végrehajtási utasítást. Tiszta véletlen lehet, hogy Soros is ugyanilyen tanácsokat osztogat. Valószínűleg egy helyen tanulhatták a "szakmát"... vagy egymást képezték? A helyzet valóban végzetes, mert az ilyen mértékű rablássorozatot már csak egy diktatúrával lehet tovább fenntartani...

Folytathatnánk a további felsorolást, hogy melyik ezért megfizetett, vagy ebből hasznot húzó "gazdasági, pénzügyi "szakember" milyen receptet kínál, illetve milyen diagnózist állít fel. Az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet a globális kormányzás bevezetése mellett szónokolt 2010-ben New York-ban, miközben a Bank of International Settlements (BIS) megőrzéséről beszélt a globális kormányzásban.

Európa kasszája olyan emberformájú, de már régen nem emberi tulajdonságokkal rendelkező álcáknak van átadva, akik meg akarják határozni a intézmények, informális csoportok együttműködési mechanizmusát.A gazdasági visszaesés, mintegy indok a feljogosító titkos, antidemokratikus és korrupt globális intézményeknek a hatalom kizárólagos birtoklására, hogy uralkodjanak a világon.
Akik nem értik a "folyamatoknak" nevezett erőszakos csalások és megtévesztések sorozatát, azok számára egyszerűen is megfogalmazható, mi történik a fejük felett: a bankok ismét és ismételt kötelező "feltőkésítése" teszi lehetővé, hogy a nemzetállamokra olyan adósságokat terheljenek rá, amelyekből az átlagpolgár csak annyit lát, hogy neki kell kifizetni, de egy fabatkát sem lát belőle. Helyette fegyverkeznek ellen, egyre nagyobb mértékben korlátozzák a jogait, törvénybe iktatják, hogy nem véleményezheti az "intézkedéseket", és nem szólhat bele, hogy mire költik a pénzét. Ez a "Világkormány" jogfosztott jobbágyrendszerének lényege (feudalizmus)!

Nem véletlen, hogy a BIS központja is Báselben van, ahogy ott határozzák meg, hogy az európai tagállamok hogyan adósodjanak el euróban, dollárban, vagy akár - akinek még van - a saját valutájában. Mi is Baselbe szurkoljuk le pénzkiadásért fizetett "sápot", évi 8 milliárd dollárt. Magyarországot természetesen nem szabad az olyan országok közé sorolni, amelyek még önálló pénzkiadást tudnának finanszírozni, mert "rendszerváltóink"(?) a hirtelen korrupciós lehetőségektől megrészegülve eladták az aranykészletet is, és a forintnak még fedezete sincs.

A BIS egyik ágaként a Bretton Woods-nemzetközi pénzügyi szervezetnek ami szorosan kapcsolódik a Bilderberg-csoporthoz. A működést egy belső elit látja el, amely képviseli a világ legnagyobb központi banki intézményeit. John Maynard Keynes, talán minden idők legbefolyásosabb közgazdásza akarta bezáratni, mert a nácik pénzmosásra használták a második világháború idején (persze nem kell elmagyarázni, hogy kik voltak ezek a "nácik"). A Bilderberg-polip karjaiként a Goldman Sachs, a BIS, vagy a Global Environmental Facility azok a sűllyesztők, ahol eltűnik az IMF, Világbank és az EKB által bevasalt pénz.

Feltehető a kérdés, hogy ez a gigászi pénzszivattyú hova pumpálja a kifosztott országok pénzét?

"Például, amerikai adófizetői pénzek átadódnak a BIS-nek, utána az IMF-nek és onnan sehova. Lényegében a BIS "tisztított" pénzt kezel, mivel nincs konkrét számviteli ahol, különösen a betétek esetében, nincs honnan jött, és merre ment," írta 2010-ben Casey. Sajnos Európában sem mennek másként a dolgok. Nem lényegtelen, hogy a most leköszönő Trichet már anno 2010-ben elismerte, a BIS korrupt főnöke lesz a fő motorja a globális kormányzásnak. Most a Goldman Sachs a nyilvánosság előtt futtatott, de a név mellékes. Megdöbbentő kinyilatkoztatás volt, de az is, hogy ismételten hangsúlyozta, hogy a világkormány eredendően antidemokratikus és diktatórikus jellegű. a globális elit már bejelentette a világkormány születését és szándékai szerint ki akarja kifuttatni.

"Közkívánatukra" az ENSZ lenne az élén, és a már elvont G20 mellett a Goldman Sachs. Persze a G20 is belülről rothad. Tagjai: Argentína, Ausztrália, Brazilia, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Mexikó, Oroszország, Szaud-Arábia, Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, Törökország, Nagy Britannia, USA, és az Európai Unió. A G7/G8 csoportosulásban bizonyos szinten nem vesz részt Oroszország, és érdekes módon nem tagja Kína, a világ elismerten legnagyobb gazdasága sem.

További magától értetődő kérdés, hogyha azok alakítanak világkormányt, akik a válságot megtervezték, okozták, és most további kifosztással gerjesztik, mennyiben lesznek alkalmasak egy bűnözőkből álló vezetésbe tömörülve bármilyen érdekeket képviselni, a sajátjukon kívül?
A helyzet ugyanaz, mint Magyarországon. Elítéltetésüket pont azok tudják megakadályozni, akik a privatizációs, és hűtlen kezelési bűncselekményeket, a költségvetési csalásokat, közvagyon-fosztogatásokat , és alkalom -és szükségszerűen gyilkosságok felbujtói, megrendelői. A hazaárulás, ország és népellenes szerződések aláírása, már "csak" néhány száz évvel növelné az előbbi felsorolás néhány száz év egyénenként kiróható fegyházbüntetését (még a dédunokáik is ülni fognak).

Mit jelenthet Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke korábbi kijelentése, miszerint egy újabb válságot kell megakadályozni az Európai Egyesült Államok létrehozásával, és eredményként könyvelve el a koppenhágai klímacsúcs, és azóta már számos más hazugsággal való csúfos felsülést. Mit szól ehhez a világ másik fele, mert partner nem lesz saját kifosztásában?

Mi fog változni az Európai Egyesült Államok megalakításával? A válasz egyértelmű! Semmi, az állampolgárok további még erőteljesebb szankcionálásán, terrorizálhatóságán, kifoszthatóságán, és félreállításán kívül. És még egy "apróság" változni fog: az állampolgárokat akarják harcba vinni a világ másik fele ellen, hogy az ott is hasonlóan kezelt állampolgárokat gyilkolják vezetőik, bankjaik, gazdaságukat birtoklók/bitorlók érdekei védelmében. A tiltakozók táborokba kerülnek, a jobbágyok pedig kiszolgálhatják a bot, illetve lopások, csalások miatt "nagyurakká" váltakat, és termelhetnek az ellenük folytatott háborúhoz fegyvert, élelmiszert, és katonákat.

Az egyetlen esély, mind az amerikai és a kontinentális Európa számára az, hogy szabaddá kell válni, és kiszabadulni a "birodalom", a City és a Wall Street markából. Vége kell legyen a kaszinó gazdaságoknak. Létre lehet hozni egy új gazdasági csodát Európában, ami be is következik, ha megszabadulunk Európa államait megnyomorító fiktív adósságoktól, és a korrupt vezetőitől, kiszolgálóiktól. A döntő megkezdődött és meg kell nyerni az emberiség számára!

Tulok 

A leírtak jól láttatják a cél érdekében kibontakozó -miérteket és mikénteket- folyamatot . Némi eltérést mutat a saját meglátásom és tényleg csak halványat. Én úgy vélem, hogy jelenleg már jobbágyok és saját országunkban cselédek vagyunk. Az Európai Egyesült Államok felállításával pedig a rabszolgaság szó szerinti időszaka következik - Ez a felállítandó terror-rend kötelező sajátossága / velejárója, mivel senkinek sem tetszik az eddigi és nem fog tetszeni a további kizsákmányolás .

A fosztogatást természetesen folytatni akarják, de a mézes-mázas ideológiák elfogytak, így hát marad az erőszakkal ideig-óráig fenntartható diktatúra. Mindenesetre a "meccs" végén kellemetlen meglepetésben lesz részük az ellenséggé / rabszolgává tett emberek haragja miatt .
Mostanság jókat mosolygok azokon a jogszabályokon, amiket a saját védelmük érdekében és a felelőségre vonhatóság ellen fabrikálnak ... Talán a geopolitikai stratégák / tanácsadók kifelejtették a tanulmányokból, miszerint sem az irányítóknak sem pediglen a kiszolgálóknak nem lesz semmilyen mentsége és menedéke a globális számonkérés 'napján' . 

Seraf

Képzeljük el, hogy az Ács Mester szerszámai konferenciát tartanak. Kalapács testvér elnököl, de számosan javasolják, hogy távozzék a gyűlésről, mert túl zajos. Kalapács testvér így válaszol: “Ha távoznom kell ebből a műhelyből, akkor Csavar testvérnek is mennie kell. Újból és újból körül kell fordítani ahhoz, hogy valamit elérjenek vele.” Csavar testvér fölszólalt: “Ha akarjátok, távozom, de Deszka testvérnek is mennie kell. Minden munkája felszínes. Erőfeszítéseiben nincs mélység.” Ekkor Deszka testvér így felelt: “Vonalzó testvérnek is vissza kell vonulnia, mert mindig méregeti az embereket, mintha ő lenne az egyetlen, akinek igaza van.” Vonalzó testvér panaszkodott Csiszolópapír testvérre: “Neki is távoznia kellene, mert annyira durva, és az ellenkező irányban dörzsöli az embereket.” Erre nagy volt az összevisszaság. E beszédek közben belépett a Názáreti Ács. Elkezdte napi munkát. Fölkötötte kötényét, odament a gyalupadhoz, hogy szószéket készítsen, ahonnan prédikálja az evangéliumot. Használta Kalapács, Csavar, Deszka, Vonalzó és Üvegpapír testvéreket és az összes többi szerszámot. A napi munka után, amikor a szószék elkészült, Fűrész testvér felemelkedett és megjegyezte: “Testvéreim, megfigyeltem, hogy mindnyájan együttmunkálkodtunk az Úrral.”

Miért mondott le a görög pénzügyminiszter?

A frissen kinevezett görög pénzügyminiszter mindössze két napot töltött hivatalában, ebből egy napot kórházban töltött. Miért került kórházba a miniszterelnök és a pénzügyminiszter ugyanazon a napon? A hírek szerint a miniszterelnök szemét műteni kellett, a pénzügyminiszter pedig elájult, majd egészségügyi okokra hivatkozva lemondott. A következményeket látván viszont elgondolkozhatunk azon, hogy a miniszterelnök szemműtéte nem csak a médiában történt-e meg, és a pénzügyminiszter lemondása körül és kezdenek érdekes dolgok történni.

Ennek a két esetnek a következménye egy szinte azonnali bejelentés volt, miszerint a június végi EU-csúcson - amin az Európai Egyesült Államok létrehozásának lépcsőfokairól döntenek - nem vesz részt görög képviselet. A találkozón a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert egy személyben helyettesítő Lukász Papadímosz még formálisan sem tekinthető görög képviseletnek, ugyanis Papadímosz az EKB volt alelnöke, akit Brüsszel ültetett a görög nép nyakába. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy az uniós csúcsértekezleten egy kilépés szélén táncoló EU tagállamot nem a tagállam lakosságának legitim képviselete, hanem az EKB embere fog képviselni. Az még hagyján, hogy demokratikus legitimitással nem rendelkezik (ha rendelkezne, az se nyomna többet a latban), de Papadímosz valószínűleg nagyon jól meg fogja érteni magát egy másik lepukkant perifériaállam miniszterelnökével, Orbán Viktorral, ugyanis mindketten a Trilateriális Bizottság tagjai.

Visszatérve a miniszterelnök szemműtétére: a sajnálatos balesetek kapcsán le kell vonnunk a következtetéseket. A demokrácia Görögországban láthatóan kifinomultabb színjáték, mint nyugaton. Nyugaton még a klasszikus módszerrel zajlanak a dolgok: az emberek szemébe hazudnak, majd a sajtóban lejáratják egymást - de egy szemműtét összehazudozása minden eddigi várakozást felülmúl.

A pénzügyminiszter hasfájásának okáról szintén beszéljenek inkább a következmények. Az Orbánhoz hasonló szabadkőművesek mesterkedése lassító tényezőkbe ütközik, különösen az Európai Egyesült Államokkal kapcsolatos tervek során, ugyanis beleütköznek a saját maguk által létrehozott demokratikus hangoskodásba. Az emberek még mindig annyira komolyan veszik a demokráciát, hogy amiatt ellenzik a központosított európai állam létrehozását, vagyis ha Barossoék a csúcsértekezleten bármit el akarnak érni, annak legalább a látszat szintjén demokratikusnak kell lennie. Legalább egy pénzügyminiszteri szavazásnak történnie kell - akárminek, ami szavazás, és utólag rá lehet mondani, hogy ezt közösen döntötték el és mindenki egyetértett.

A június végi EU csúcson döntenek az egyesített európai bankrendszer létrehozásáról. Ezt nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszterekkel fogják megszavaztatni, vagyis ezesetben hivatalosan a pénzügyminiszter látja el a nép képviseletét.

A görög pénzügyminiszter pedig nem vesz részt a találkozón - mert fáj a hasa!

Fenyvesi Áron

Az Európai Unió ismét sorsdöntő csúcsot tart a héten. De most már tényleg. A konyhafőnök ajánlata ezúttal a „növekedés”, az euró megmentéséhez szükséges tervből szerintük még mindig hiányzó összetevő. Egyesek szerint ezúttal „más a helyzet”, mert mostanra Görögország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország képes lehet sarokba szorítani a németeket és elérni, hogy lazítsanak a számukra szent és sérthetetlen megszorítás rögeszmén. Ez a csúcs igazi „koldusok a díszlakomán” látványosságnak ígérkezik.

Milliárdok a semmire

Az előző európai csúcsok eredményeire visszatekintve ez a legújabb sem kecsegtet sok reménnyel. Nehéz elképzelni, hogy ezúttal valami igazán kézzelfogható ötlettel álljanak elő, ami nem egy még nagyobb központi banki intervenció, mint ahogyan tavaly nyáron a „Marshall-terv” csúcson, vagy a december 10-i „10 nap van az euró megmentéséig” találkozón történt.

A válság négy évvel ezelőtti kirobbanása óta eltelt időszakból az EU egyetlen intézkedést, irányelvi változtatást vagy akár egy értelmes nyilatkozatot sem tud felmutatni, amit később ne kérdőjeleztek volna meg, vagy vetettek el teljes egészében tagállamai vagy intézményei.

Az egyetlen dolog, amit Európa eddig elért, hogy némileg meghosszabbította monetáris uniója életét egy egész sor körbetartozás-adósság-mentőakció segítségével. Sok drága időt és sok milliárd, különböző mentőcsomagokba öntött eurót pazaroltak a válság „kezelésére”. Most is a korábban már hallott, ünnepélyes komolysággal előadott, sürgető és reményt keltő üzenetekkel készítenek elő bennünket a következő találkozóra, azzal a kivétellel, hogy ezúttal az eufória gyökerét szerintük egy „növekedési megállapodásban” kell keresnünk.

http://www.zerohedge.com/news/guest-post-another-european-summit-another-beggars-feast-spectacle