Gazdag István: USA-KNDK: ki fenyeget kit?

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik a két Korea határán, az elmúlt tizenkét év kontextusába kell helyeznünk az eseményeket. Két nagyhatalom viaskodik egymással, az egyik ereje már hanyatlóban, de annál veszettebbül acsarkodik, jól tudván, hogy neki már befellegzett, csupán idő kérdése az egész; a másik ereje teljében, nyugodtan és visszafogottan viselkedve, mert tudja, hogy az idő neki dolgozik, és a felemelkedése törvényszerű. Egyik oldalon az USA, a Nyugat béna kacsája és az Atlanti Szövetség beteg embere, vele szemben Kína, a világgazdaság lokomotívja, amelynek a GDP-je 2025-re meg fogja haladni az Egyesült Államokét.

2001. október 7-én a jenki vandálok betörtek Afganisztánba, a Föld egyik legszegényebb feudális államába (45 év életkilátás, 585 dollár éves átlagjövedelem), amely sohasem támadott meg egyetlen más országot sem, különösen nem az USA-t, már csak azért sem, mert ez utóbbi némileg kívül esik a kalasnyikovjai lőtávolságán. Afganisztán végzete az, hogy neokolonialista háború színtere volt, ahol a végnapjait élő szovjet szociálimperializmus és az ugyancsak hanyatló amerikai imperializmus (és kreatúrája, az al-Kaida) csapott össze egymással. Véres geostratégiai konfliktusuk aktuális-efemer eredménye Hamid Karzai bábkormánya, amelynek a hatalma nem terjed túl Kabul néhány kerületén. 2013-ban még mindig 130 ezer külföldi katona, köztük 90 ezer amerikai tartja megszállva ezt a középkori zárványt, ennek ellenére a területe 72 százaléka az afgán ellenállás ellenőrzése alatt áll (az ICSD nevű think-tank 2009. januári jelentése szerint), miközben az amerikai megszállás eddigi költségei meghaladják a 600 milliárd dollárt.

2003 januárjában a visszaeső agresszor George W. Bush az egyik repülőgép-anyahajó fedélzetén kürtölte világgá az amerikai szoldateszka újabb „hőstettét”, Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését, amely több százezer halálos áldozatot követelt az iraki polgári lakosság körében, és egyetlen eredménye az lett, hogy a régió egyik utolsó szekuláris berendezkedésű államát törzsi-vallási ellentétektől szabdalt és ráadásul sííta vezetésű (tehát gyakorlatilag Irán-párti) kalifátussá változtatta. De oda se neki, két démont már likvidáltak a kínai sárkány barátai közül, és rövidesen a harmadik következett.

Líbia megtámadásának ürügyét akkor találták ki, amikor beköszöntött az „arab tavasz”. 2011 februárjában az amerikai és brit titkosszolgálatok által támogatott rojalista bandák fellázadtak Kadhafi ellen Bengáziban, amelyet NATO-bombázás követett az ENSZ BT hozzájárulása és az emberiség nagy részének közönye mellett – akárcsak az előbbi esetekben. Több hónapig tartó véres harcok után a líbiai nép megadta magát az észak-afrikai és más arab országokban nyugati és szaúdi/katari pénzen verbuvált zsoldosoknak. Ezzel a „Gonosz tengelyének” harmadik madara is a nyugati Leviatán feneketlen bendőjébe került, nem sokkal azután, hogy Sarkozy Párizsban egy végső erőfeszítéssel hiába próbálta eltántorítani Kadhafit új (kínai) szövetségesétől, aki ezúttal is zokszó nélkül hagyta lenyelni ezt a kebelbarátját is. (Kínának a jelek szerint van még jócskán tanulnivalója a globális nagypolitika területén.) A líbiai NATO-intervenció második évfordulójára nem sok szót vesztegettek a nyugati médiumok, amelyek korábban annyira aggódtak a líbiaiak biztonságáért és emberi jogaiért. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a jelenlegi Líbia a szétesés határán van, ahol az állampolgárok éppen azoknak a milíciáknak váltak a zsákmányaivá, amelyek állítólag Kadhafi zsarnokságától akarták megvédeni őket.

Samu bácsi ezután Szíriát akarta bekebelezni, ez a falat azonban – legalábbis egyelőre – megakadt a torkán, mert Oroszország mint rekonstrukció alatt álló imperialista hatalom nem volt hajlandó feláldozni szövetségesét. Amikor a kiéhezett amerikai, brit és francia imperializmus Bassár el-Aszad ellen szervezett „demokratikus” államcsínyt, az orosz-kínai tandem közbelépett, és megálljt parancsolt az ENSZ BT szokásos cinkosságának. Így a BT nem fedezhette a mészárlást, amelyet az USA és legodaadóbb hűbéresei (Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium) szponzoráltak sameszaik, az integrista Törökország, a szalafista Katar és a wahabita Szaúd-Arábia révén, csatasorba állítva dzsihadistáikat, hogy elvigyék az iszlám saria „szabadságüzenetét”, egyik nap az imperialisták zsoldosaiként, másnap halálra üldözött terroristaként, ma a szíriai népet sújtó véres atrocitások tetteseiként, de mindig az amerikai imperializmus pillanatnyi szükségleteinek megfelelően.

Most pedig Észak-Koreán a sor – rögtön Irán előtt, amelyet az amerikai imperializmus ugyancsak a „nemzetközi közösség” szégyenpadjára akar ültetni. 2013. február 12-én a KNDK sikeres atomfegyver-kísérletet hajtott végre, 2006 és 2009 után immáron a harmadikat, hogy „megvédje szuverenitását és nemzetbiztonságát”. Ezután a nemzetközi média szokásához híven gátlástalan háborús pszichózist gerjesztett, azt állítva, hogy „Peking és Washington szövetkezik Észak-Korea atommentesítésére”. Valójában a kínai diplomácia az egész koreai félsziget atommentesítésére törekszik, ami ugyebár egészen mást jelent.

Szó sincs tehát a KNDK egyoldalú lefegyverzéséről és kiszolgáltatásáról az amerikaiak kénye-kedvének, akik 1950 és 1953 között már lerohanták és lerombolták az országot (kétmillió halott). Már csak azért sem, mert nem az észak-koreaiak tárolnak atomfegyvert az USA határán, hanem éppen fordítva. Az igazi kérdés az, hogy egy kis országnak joga van-e megvédenie önmagát, akár minden eszközzel, ha egy 3500 atomtöltettel állig felfegyverzett, arrogáns szuperhatalom fenyegeti, amely a múltban már bevetette ezeket a tömegpusztító fegyvereket civilek ellen? Nyilvánvaló módon Irán is azért kacérkodik az atomfegyverkezés gondolatával, mert elrettentő nukleáris erő híján kiszolgáltatva érzi magát egy többszörösen visszaeső háborús bűnösnek. Teljes joggal, amint azt az utóbbi tizenkét év története is eklatánsan bizonyítja.

MD 2013. V. 1.

Ingyenes újságból ingyen fűtés

A Jászárokszálláson élő Zoli bácsi azon kevesek közé tartozik, akik sajnálják, ha nem találnak elég reklámújságot a postaládájukban. Évekkel ezelőtt ugyanis megismert egy egyedi fűtési módszert, amit azóta is fejlesztget és tökéletesít saját otthonában.

Boros Zoltán mindig is fogékony volt a költségtakarékos, környezetbarát megoldásokra. Úgy öt évvel ezelőtt, a sástói Sörkollektor Találkozón találkozott először a papírbrikettezéssel, és ez azonnal beindította a fantáziáját. Mára már egy saját kis „brikettgyártó üzemet” állított fel a hátsó kertben, ahol folyamatosan készülnek a kerek tüzelőanyagok.

De mi is az a papírbrikett?

Röviden megfogalmazva összepréselt papírforgács. A fához nagyon hasonlóan ég el, és hamutartalma is igen alacsony, alig 2-3%. Bármiféle újságból, papírból előállítható, fűtőértéke pedig alig kevesebb néhány fáénál (kb.13-15000kcal/kg).

Zoli bácsi az évek során szinte tökélyre fejlesztette a brikettezést. A nyugdíjas kőműves legfontosabb eszközeit maga készítette el mindabból, amit az udvaron talált, így lett például az ősöreg használatlan disznóvályúból a brikett korongok formája.

Az összeállítási folyamat hosszú, de megfelelő munkaütemben nagyon rövid idő alatt elkészül hetekre, hónapkora elég tüzelőanyag.

Az első lépés a papírtépés. Az egész szomszédság, de még a kilométerekre élő rokonság is zsákszámra hordja a régi újságokat, prospektusokat, leveleket és füzeteket, amik máskülönben a szeméttelepen végeznék. Zoli bácsi régen iratmegsemmisítővel dolgozott, de a gépek nem bírták sokáig a hatalmas iramot, így maradt a legmegbízhatóbb, kézzel történő megoldás.

Ezután történik a beáztatás. Körülbelül 25 kiló papír úszik 80 liter vízben legalább egy napig, mire megfelelő lesz. Első hallásra talán aggódhatunk a magas vízszámla miatt, de mint kiderült, minden az összegyűjtött esővízből származik. A beáztatott papírokat még össze is kell zúzni, erre érdemes elektromos fúrót használni.

A munka érdekesebb része ezután jött. Az összeállt papírt a formákba helyezzük, és összepréseljük, ehhez jól jön a korábbi munkákból szerzett emelő. A kifacsart víz itt sem vész kárba, egy speciálisan erre a célra a földbe ásott vödör ezt is összegyűjti, így a felhasznált víz kb. egyharmada visszakerülhet a hordóba.

Az elkészült korongokat minimum egy-két napig szárítani kell, de még jobb, ha egy hetet szánunk rá.

Ha az előkészületeket nem számítjuk, kevesebb, mint egy óra alatt 10-11 darabot készítettünk el, amik napokon belül már "munkába is állhatnak". A legnagyobb hidegben úgy 4-5 korong fogy el naponta, tehát most legalább két napra elegendőt gyártottunk, amik a jövő télig ki is fognak tartani.

Rengeteg érvet sorolhatnánk fel a papírbrikett mellett, kezdve a költséghatékonyságtól, az energiatakarékosságon át a környezettudatosságig, de semmiképp sem felejthetünk el egyet, ami talán a legjobban motiválja Zoli bácsit is: a napi elfoglaltság, ami kitölti a nyarak dologtalan heteinek unalmát.

(pozitivnap.hu)

A bostoni robbantás háttere

Az Egyesült Államok számtalan civil szervezeten keresztül finanszíroz Oroszországban tevékenykedő csecsen terroristákat. Látható az ellentmondás, az Egyesült Államok tehát olyan csoportokat pénzel, amelyekre a hivatalos közleményeikben úgy utalnak, mint “nacionalisták” “szeparatista gerillák”, “lázadók”, “felkelők”.

Az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) többször visszautasította az Oroszországban tevékenykedő csecsen és iszlám terroristacsoportok “terrorista” szóval való jellemzését. Az NSA jelfelderítési jelentése alapján (az orosz rendőség, az Orosz Nemzeti Nyomozóiroda (FSB), az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (SVR) és orosz katonai szervek lehallgatásából nyert összesítő információk) 2003 óta a csecsen és észak-kaukázusi terrorista csoportokat “gerilláknak” hívták. Ez évben vezették be az új NSA direktívák alapján ezen csoportok “lázadónak” való elnevezését.

Képzeljük csak el, milyen meghökkenést okozna, ha az USA ezentúl az Al-Kaidát úgy nevezné, hogy “iszlamista gerillák” vagy “lázadók”. Ennek ellenére az NSA és a CIA pontosan ezeket a jelzőket alkalmazza az Oroszországban tevékenykedő terrorista csoportokra, amelyek halálos áldozatokkal járó támadásokat intéznek repterek, vasútvonalak, metróaluljárók, iskolák és színházak ellen szerte Oroszországban.

Más USA-ban székelő “humanitárius” és “civil” szervezetek az elmúlt 30 évben komoly támogatásokat nyújtottak olyan terrorista csoportoknak, amelyeket szerte Washingtonban “szabadságharcosként” ünnepeltek. Ezen esetek iskolapéldái az Afgán Mujahhedin és a Bizottság a szabad Afganiszánért csoportok pénzelése az 1980-as években, vagy a Boszniai Védelmi Alap 1990-es támogatása. Az afganiszáni eset azért is különleges, mert ott amerikai és szaúd-arábiai pénzek kerültek olyan iszlamista felkelők kezébe, akik később megalapították az Al-Kaidát. A már létező Al-Kaida pedig nem volt rest besegíteni anyagiakkal és emberekkel a Jugoszlávia elleni háborúba, ezek később a Boszniai Szerb Köztársaság ellen lettek vezényelve, majd a Szerbia elleni háborúban támogatták a Koszovói Felszabadítási Hadsereget (KLA).

Miután napvilágra került, hogy egy “Kaukázusi Alap” elnevezésű pénzhegy a CIA-val kapcsolatban álló Jamestown Alapítványon (washingtoni bejegyzés, 1984-es alapítás, alapítói között sok volt elhárító tiszt van a korabeli Szovjetúniótól kezdve Románián át Lengyelországig) keresztül “szemináriumokat” finanszíroz az észak-kaukázusi Tibilisziben, a Grúz hatóságok beavatkoztak, hogy lekapcsolják a “Kaukázusi Alap”-ot. A grúzok szerint az “Alap” addigra már betöltötte rendeltetését. Érdekes egybeesés, hogy a “Kaukázusi Alap” és a Jamestown Alapítvány által rendezett események gyakori résztvevője volt az a kirgizisztáni állampolgár, akit a bostoni maratoni robbantó néven ismert meg a világ az elmúlt pár hétben, Tamerlan Carnajev.

Amerikai “civil szervezetek” támogatása nacionalista, szeparatista és egyéb kaukázusi terrorista csoportoknak két módon érkezik: vagy a Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Alap (USAID), vagy elkerülő utakon, legtöbbször a Soros György féle Nyitott Társadalom Intézeten keresztül.

Sok mindent tudunk meg az USA módszereiből a több mint félmillió kiszivárogtatott, valaha zárolt dokumentumból.

Például azt, hogy 2009. november 12. napján a moszkvai amerikai nagykövetség táviratozott a Carnegie Központ NGO részére Moszkvában, hogy legyenek résen, mert időben meg kell akadályozni az orosz politikai és gazdasági célokat észak-kaukázusban, leginkább azokat a terveket, amik az 50% feletti munkanélküliségre építenek. Hogy miért? Mert a magas munkanélküliségtől szenvedő muszlim régiókon kiválóan tudnak toborozni a Wahhabita és Szalafista csoportok, amiket nem más, mint Szaúd-Arábia pénzelt akkoriban. Dagesztánt úgy jelölték meg ebben a táviratban, mint “Oroszország leggyengébb láncszemét” a kaukázusi régióban.

Egy másik bizalmas távirat, szintén 2009-ből, szintén a moszkvai amerikai nagykövetségről javasolja, hogy Philip Gordon (akkoriban az Európai és Eurázsiai Ügyek Védelmi Miniszter helyettese) erőltesse azt a nézetet, miszerint a Ramazan Kadirov féle Csecsen kormány “nem tud se kormányozni, se stabilitást teremteni”. Az NGO kaukázusi szerve egy amerikai nagykövetségen történt találkozó alkalmával azt mondta ennek a bizonyos Philip Gordonnak, hogy “külföldi zsoldosok” fognak becsatlakozni a régióban dúló dzsihádba, és egy Hobson-i döntést kell meghozniuk a terroristák és a korrupt kormányok között. Na vajon melyik a jobb? A végén az aktuális CIA igazgató, John O. Brennan a terroristákra voksolt.

Egy harmadik távirat részletes betekintést ad Ahmed Zakajev számkietett csecsen vezető és Borisz Berezovszkij orosz-izraeli mágnás jó kapcsolatáról. A szintén 2009-es keltezésű távirat szerint Odd Skagestad (a norvég külügy orosz részlegének akkori vzetője) azt mondta az oslói amerikai nagykövetségnek, hogy Zakajev nemcsak az emigráns csecsen közösség, hanem a csecsen nép elsimert vezetője. Mondta ezt annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy Zakajev akkor már INTERPOL körözés alatt állt, terroristagyanúsként. Odd Skagestad utasította továbbá a PST-t (kb. a norvég FBI), hogy hagyják figyelmen kívül Zakajev körözését amíg Norvégiába látogat. Zakajev további támogatásokat kapott Finnországból, Dániából és Csehországból, ahol aktív csecsen közösségek vannak. A finnországi Kavkaz Központ (székhely: Helsinki) egy Kaukázusi Emirátusok című weboldalt is üzemeltet, és komoly kapcsolati tőkét bocsátott ezen “Emirátus” vezetőjének, Doku Umarov és annak terroristasejtjei részére, akik nem máshol, mint dél-oroszországban fejtenek ki komoly aktivitást.

Ruszlan Zaindi Carnajev (a marylandi nagybácsija a bostoni robbantóknak) alapította 1995-ben a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusa elnevezésű szervezetet Marylandban, és pár hónappal később ugyanilyen elnevezéssel még egyet Kolumbia kerületben. A marylandi szervezetnek különböző adminisztrációs elmaradások miatt nem áll épp jól a szénája. A Kolumbia kerületben bejegyzett viszont 17 évig aktív volt, amíg váratlanul, éppen a bostoni robbantás előtt, hatályon kívül nem helyezték. Ruszlan barátunk a Duke Jogi Egyetemen végzett Észak-Karolinában, és a fentebb említett USAID szolgálatában állott Kazasztánban és egyébb országokban, mint gazdasági bérgyilkos készítette elő a terepet a jótékony kapitalista multinacionális vállalatoknak.

A Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusa marylandi címe: 11114 Whisperwood Lane, Rockville, Maryland 20852. Miért érdekes ez? Mert ezen a címen Graham E. Fuller lakik, aki nem más, mint egy oroszt anyanyelvi szinten beszélő CIA ügynök, aki Kabulban is tevékenykedett. Fuller aktív továbbá a Jamestown Alapítvány rendezvényein is, legutolsó előadása egy 2008-as konferencián volt, a címe “Törökország és a Kaukázus Grúzia után”...

Fuller lánya, lánykori nevén Samantha Ankara Fuller, aki a Mrs. Samantha Ankara Carnajev névre hallgatott korábban. (Aki nem tudná, az Mrs. előtag az angolszász nyelvekben a feleséget jelöli). Anyakönyvek szerint Carnajevék 1995-ben keltek egybe, pont abban az évben, amikor Carnajev megalapította a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusát, majd elváltak 1999-ben, Észak-Karolinában. Érdekes még megemlíteni, hogy a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusát a Prentice-Hall szervezet jegyeztette be, mint cégbejegyzéssel foglalkozó megbízott ügynökség. A Prentice-Hall ugyanabba a tulajdonosi körbe tartozik, mint a Financial Times és az Economist Group. Az Economist Group később nem volt rest, és megvásárolta a CIA egyik fedőszervezeteként működő “Nemzetközi Üzleti Társaság” nevű céget. Akkoriban dolgozott a “Nemzetközi Üzleti Társaság” alkalmazásában egy Barack Obama nevű fiatalember. 1986-ot írunk.

A bostoni robbantók másik nagybácsiját Lyoma Usnamov néven ismerjük. Ő nem más, mint az “Egyesült Államok és Csecsen Köztársaság Baráti Társaság” elnöke, aki hivatalosan “nemzetközi gazdasági fejlesztésekben” (kac-kac) vesz részt. Usmanov igen közeli barátja, a volt USA nemzetbiztonsági hivatalának tanácsadója, Zbigniew Brzezinski komoly támogatást nyújtott Usmanovnak és szervezetének. Nem ő az egyedüli. További támogatója Usnamovnak az “Amerikai Kaukázusi Békebizottság”, ami szervezet bizony már kitüntette magát terroroistagyanús szervezetek szponzorálásával eddig is. Ez a szervezet 1999-ben alapult a “Freedom House” szárnyai alatt, amit az USAID előszeretettel támogat. Az Amerikai Kaukázusi Békebizottság fedezte a menekülését Ilyas Akhmadov ex-csecsen külügyminiszternek, egyértelmű terroristakapcsolatai ellenére. Továbbá az Amerikai Kaukázusi Békebizottság és a Freedom House a már ismert Jamestown Alapítvánnyal együtt előszeretettel “dolgoznak” közösen.

Egy 2008-as keltezésű távirat szerint a moszkvai amerikai nagykövetség az USAID és NGO-k számára az Észak-Kaukázust jelöli meg, mint fő műveleti területet. A cél, hogy segítsék a régióban az USA céljainak az elérését. Ehhez az USAID “forrópontokat” jelölt meg, amik 4 fő régióra öszpontosítottak: Észak-Oszétia, Dagesztán, Csecsenföld, Ingusföld. Szerencsénkre az USAID nem volt rest megnevezni az akciók fedőszervezeteit:

- Rescue Committee (IRC)
- World Vision
- Keystone
- IREX
- Children's Fund of North Ossetia (CFNO)
- Russian Microfinance Center
- UNICEF
- ACDI/VOCA
- Southern Regional Resource Center (SRAC)
- Center for Fiscal Policy (CFP)
- Center for International Private Enterprise (CIPE)
- Institute for Urban Economics
- Faith, Hope and Love (FHL)
- International Federation of the Red Cross (IFRC)
- Fund for Sustainable Development (FSD)

Ezek nagyrésze CIA és Soros György kötődésű. A nevekből is láthatjuk, hogy a kapitalista tömeggyilkosok nem voltak restek akár gyerekalapítványokon keresztül pénzelni a terroristákat, csak azért, hogy az orosz kormánynak keresztbe tegyenek, déli régióiban zavargásokat és élhetetlen állapotokat okozzanak.

Kijelenthetjük, hogy a bostoni robbantás hátterében vastagon ott szerepel jó barátunk, a megunhatatlan Soros György (a CIA és egyéb nyugati főleg energetikai cégek melett), regnáló kormányunk több kulcstagjának kiemelt támogatója a “jó egyetemi évekből”.

Hídfő.net

"Végső megoldás"

Az izraeli "biztonsági felület", a DEBKA Files, fontos része a "háborús megtévesztés" kampánynak a világ ellen. A napokban tette kérlelhetetlenül tisztán láthatóvá Izrael a mozgásban lévő "végső megoldás" kampányt, mindennek a legalját, a nemzet-nemzet elleni háborút, a III. Világháború kirobbantásához. A várható eredmény, a bolygó parázsló romjai, Izrael fölött lebegő hamufelhő és tömegsírok, egy előre eldöntött ügyként, legalábbis Netanjahu és a nemzetközi terrorista hálózat szerint, bár a "kirajzásról", a több millió izraeli kazár-zsidó "menekültről" nem esik szó. A DEBKA nyíltan beismeri, azt tervezik, hogy izraeli csapatokat mozgatnak Szíria és Irán, felé, Irak, a "cion" Törökország, Jordánia, az arab és az Öböl-államok bevonásával. A háború célja, hogy, nem csak tönkreteszik Iránt és Pakisztánt, de Kínát és Oroszországot is elpusztítaná a NATO végzetes Armageddonja, mert ők és követőik hisznek abban, hogy már a Sátán uralkodik az emberek felett.

Tényleg azt hiszik, hogy ez mindenkinek tetszik? Igen, akiknek tetszik, valójában a cionisták, a neokonok, és a dominionisták, hatalmas és világméretű hálózata a pénzügyi bűnözőknek, korrupt politikusoknak és a teljesítmény-őrült zsarnokoknak. Most igyekeznek a színpadon egy katonai puccsot kierőszakolni az Egyesült Államokban, bevezetni a teljes izraeli ellenőrzést, és hogy a világot egy új "sötét korszak" vezesse. Magától érthető, hogy minden bandatag csak felül képzeli el a helyét, álmában sem fordul meg csökött agyában, hogy számára is elkészültek már a gulágok.
Összeesküvés elmélet? Természetesen, nagyon is, de nem csak egy elmélet, hanem tervek hosszú sora suttogta azt ami most már világos. Úgy tartják, lehetetlen, hogy tévednének a tervek mozgásában, amelyek világosak, egy invázió Szíria felosztására, a kurd régiót létrehozni Irakban, egy Izrael által ellenőrzött katonai bástyával előkészítve az inváziót Irán ellen.

Ennek érdekében az Egyesült Államok nyíltan be kell lépjen be a háborúba, miután egy évtizede katonai és gazdasági katasztrófákat, gyilkosságokat, hamis zászló alatti terrort hoztak létre. A kampányt a hamis WMD intelligencia alkalmazásával tervezik. A javasolt lépéseket, az alábbiak szerint tennék meg, és ezt megerősítette a DEBKA, mert szerintük szükség lenne, hogy az Egyesült Államokba visszatérjen a "Bush korszak egyoldalúsága", ami mozgatná Obama elnököt is. A titkárok, Kerry és Hagel, és a JCOS vezető tábornoka Martin Dempsey, ekkor még működhetnek, annak ellenére, hogy a vadon, önálló életet élő konspiratív állításokat alább is idézni kell. A gójok agylágyításának sarokpontja és célja, hogy az amerikai elnököt egy valószínűsíthető gyilkosság áldozataként láttassák.

Az új 9/11 terrortámadáshoz stílusosan és szükségszerűen az alapokat már lerakta a Sandyhook és a Boston Marathon. Az előkészületek már folyamatban vannak a politikai -és katonai részlegeknél az Egyesült Államokban. A kitalált "megkötési", fenyegetés a fegyverek lefoglalásával, és a tervezett gazdasági összeomlás egy másik "szivattyút" indít el. A terrorizmus folyamatban van, ahogy a bostoni hoax cikk is felvázol egy képzeletbeli 20.000 emberes amerikai erőt, hogy beköltözzön Szíriába "pufferként", és ahogy ez már be is került az amerikai újságokba.

A világ meghódítása és a bolygó megsemmisítése?

A Közel-Keleten Izrael összehangolja Szaúd-Arábiát és az Öböl-államokat, valamint Törökországot, a Mossad által támogatott kommunista, PKK terrorista Törökországggal. Itt kulcsfontosságúak a kurd vezetők, a kurd regionális kormány, az iraki al-Kaida vezette lázadók, és a drúz milíciák Szírián belül. Szíria és Irak meg lesz csonkítva. Jordánia már elesett, Izrael és az Al-Kaida szövetségese. Most folynak az izraeli alapozó műveletek nemcsak Szíriában, hanem Irakban is. Onnan egy lépés lesz Irán, és utána Afganisztán és a Kaszpi-tenger vidéke. Ha Kína és Oroszország nem ismeri fel a fenyegetést időben, (és nukleáris háború fenyeget), hogy megakadályozza ezt a lépést Ázsiával szemben, a beütemezett támadás Pakisztán ellen a tervek szerint 2015-2017 időkeretben fog létrehozni egy világháborút. A megtévesztés felismeréséhez több történetet és hoaxot kell felfedni, de leírják a megállapodást, és amelyek lehetővé teszik, hogy Izrael légi bázist építsen Törökországban Irán megtámadásához.
Törökország nem cáfol egy ilyen aktust, de gazemberként megbélyegzi az állapotát. Nagyon veszélyes játékot játszanak, és a "baráti" Izrael képes lesz egy olyan huszárvágásra Törökország kapcsolatában a kurd PPK-val foglalkozva, amelyben első lépésként csatlakozik Izrael észak-iraki hódításához. Izrael is megígért Törökországnak egy "megszállási zónát", amely közel egyharmada Szíriának. Azerbajdzsán régóta áhítozik izraeli / török réven a nekik ígért iráni Kaszpi olajtartalékokra.

Az írásban van a kulcs, hogy az Egyesült Államok kövesse a DEBKA világosan vázolt terveit. Issue 585, kelt.: 2013. április 26-án rakta ki a meghökkentő terveket a kezdődő széleskörű beköltözésről Szíriába. Izrael természetesen nem tervezi saját csapatai használatát, mivel a 2006-os libanoni vereségnél az IDF számára bebizonyosodott, hogy csak tömeges büntetésre és megtorlásra alkalmasak fegyvertelen civilek ellen Izraelen belül és a megszállt területeken. A DEBKA "meséjében" gondosan összehangolják a terrorista sejteket és a halálosztagokat az USA-ban, az Amerikaiak mindent kidolgozó széles takarójába bukolt izraeli ellenőrzésű sajtóban: "Pénteken, április 26-án, néhány órával azután, hogy ez a kérdés eljutott a DEBKA-Net-Weekly előfizetőkhöz, Jordánia királya, Abdullah II is leült a Fehér Házban Barack Obama elnökkel tárgyalni. Amikor befejezték a beszélgetést, kezet adtak az elkövetkezendő napok pontos dátumára, a 20.000 fős amerikai csapat szállítására a Hasimita Királyságba.

Obama elrendelte az utóbbi hat év legnagyobb nyílt hullámú betelepítését az amerikai csapatoknak. Ez az 'alap' ad otthont a beérkező amerikai csapatoknak. Az Amerikai mérnöki alakulat egységei már dolgoznak a 24/7 bővítésén, hogy hozzáigazítsák az új funkciókhoz, és megépítsék a szállást a legtöbb kontingens számára, amit az új alap szállít oda az Egyesült Államokból és Európából az izraeli légtéren keresztül. A DEBKA-Net-Weekly exkluzív katonai forrásai szerint, az izraeli légierő gépei elkísérik a szállítmányokat a Földközi-tenger keleti partján, amíg földet érnek Jordániában, és folyamatosan légi védelmet biztosítanak, ameddig az amerikai tartózkodás megköveteli.

A nehéz berendezéseket - tartályokat, rakétákat, önjáró tüzérségi -és páncélozott járműveket, és a Patriot rakétákat, a lehallgató elemeket is - a tengeren szállították két helyre: Jordánia vörös-tengeri kikötőjébe Aqaba-ba, és az izraeli kikötőbe, Haifába." Ezen intézkedések szerepeltek Hegel védelmi miniszter megbeszélésén ezen a héten az izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahuval, a honvédelmi miniszter Moshe Ya'alon, és vezérkari altábornagy Benny Gantz-al. A beszélgetések, a források nyilvánosságra kerültek. Az izraeli vezetők felajánlottak minden segítséget, beleértve a légi és a hírszerzési erőforrásokat, és ami a Hasimita trón megőrzéséhez szükségesek Jordánia támogatásakor beleértve az új amerikai erőt is. Netanjahu adta ezt a felajánlást amikor négy alkalommal találkozott Ammanban Abdullah királlyal.

"A terveket, idézve közvetlenül a legmagasabb izraeli és jordániai forrásokat, soha nem lehetne megvalósítani anélkül, hogy Amerikát ne bénítanák meg az olyan erős terrorista szervezetek, mint AIPAC". A jelenlegi amerikai doktrína tiltja a katonai akciókat, nem csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nélkül, hanem egy új nemzeti hírszerzési becslés szerint sem.
A korábbi "NIE" nem talált bizonyítékot a nukleáris programokra Iránban. Hasonlóképpen, a jelenlegi izraeli állításokat a tömegpusztító fegyverekről Szíriában, elutasította Washington ezen a héten. Izrael tervei egyértelműek. Az is világos, hogy sok amerikai fog meghalni amiért Izrael háborút akar, mert erre a cionizmusnak "szüksége van a túléléshez". Az is világos, hogy ennek érdekében még sok amerikai fog meghalni, és hogy sokan meghaltak már, bár az USA-ban végzett felmérések szerint a megkérdezett válaszadók jobban tartanak saját kormányuktól, mint a terroristáktól, és a terrorfenyegetettség félelmeit is felülírja a fegyvertartás alkotmányos szabadsága...

 

Tulok 

Világ Magyarsága hetilap az MRK budapesti előadásáról

Magyar Remény Közösség – bemutatkozó előadás Budapesten 

"Ez az ország nem eladó..." énekli a Szkítia együttes. És ez bizony szép, és kemény magatartás is lenne valóban egy igaz hazafitól. Lenne... írom. Miért is? Mert már eladták. Sunyi, ostoba, hazug könnyelműséggel a "saját zseb" politikájának szellemében. Hogy mennyire így is van ez, csak el kell látogatnunk a törökbálinti Tó-Park, az újpesti Marina Part és hasonló lakóparkok környékére. Most nem zsidóznék, nem is csinálok statisztikát. Csak a szigorú tények... Egyre többen kerülnek a létbiztonság peremére, egyre többen fulladnak bele adósságukba. És a bizalomnak, a szavazatokkal megelőlegezett hitnek is annyi lassan. A kormánypártok felé épp úgy, mint akár a radikális színekben éppen hátsójukat hizlaló egykori népvezérek, megkockáztatom: hamis bálványok irányában megrendült minden, amit még összedrótozott puszta szimpátiának lehetett talán pár hónapja még nevezni... Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben, amikor az előadókat hallgattam a mai bemutatkozó előadás alatt az Attila-Hotel különtermében.

"Közeledik a bedőléshez minden..." mondta többek között dr.:Lenhardt Balázs független képviselő. Tömör és kíméletlen helyzetelemzéséből kiderült, amit egyébként is tudtunk már: a radikálisok jelentős része ugyanúgy nem tekint már "megváltóként" a Jobbikra, (mint ahogy be kéne persze vallani, a kormánypárt hívei sem igazán kedvelik már annyira a narancshéjat. *a szerk.) az ellehetetlenülés, a kilátástalanság egyik oldalról, a felelőtlen és pazarló gazdaságpolitika a hatalom részéről mond-mind egy irányba vezet: a morális és tényleges összeomlás felé. 

Ebből a valóban elkeserítő állapotból valóban csak a szervezett, és tudatosan újra épített kiút talán az, ami némi reményt adhat. És már itt is a szó, ami fémjelezi a mai találkozót. A Magyar Remény Közösség nem is annyira új keletű összefogás. Hasonló elnevezéssel már tavaly nyár végén volt egy kezdeményezés, azonban akkor még akadtak ellentétek, gondok. A politikai bürokrácia és talán az időskori öntörvényű gondolkodás együttesen meghiúsították a jól induló kezdeményezést... Aztán, ahogy lenni szokott, néha az ilyen folyamat segít kristályosodni, megedzeni egy elképzelést is, főleg ha az valóban határozott és megalapozott... Úgy tűnik, egyelőre ez az elmélet beigazolódni látszik.

Így, a Magyar Remény Közössége elérkezettnek látta az időt, hogy most a nyilvánosság elé lépjen. 

Két képviselőjüktől megtudhatták a jelen lévők, hogy határozott koncepcióval és akár programnak is elfogadható elképzelésekkel készültek arra, hogy többek között a társadalmi összefogást, ez együtt-gondolkodást éppúgy, mint a jelenlegi helyzet kezelését hogy képzelnék el. Mint egyikük kihangsúlyozta: "egyelőre csak a kezelését garantálnánk a problémáknak, a megszüntetésüket majd csak akkor, ha itt lesz az ideje"

Liberális vonulatúaknak kéretik nem sikoltozni most: akár az önvédelmi megoldás is szóba került, hiszen olyan időket élünk, hogy egyes (tudatosan elszabadított * a szerk.) népcsoportok ellen akár az önvédelem is megoldássá válhat. Főleg akkor ha ezt a szemléletet valóban magukévá is teszik az emberek, és közösen összefogva, az egység erejével teszik azt...

Az "egység" fogalmába persze bele tartozik olyan is, hogy a most még egymás mellett külön (de végül is egy cél felé) "menetelők" egy közös "menetoszlopba" olvadjanak... Ennek a lehetősége sem kizárt talán egyszer. 

Ha elképzelésük szerint minél szélesebb téren megismeri kezdeményezéseiket, elképzeléseiket az ország lakossága, nos onnan már nem is hosszú út vezethet majd a közös együtt gondolkodás szintjéig. És akkor talán, ha ez így is lesz: valóban lesz remény...

És bizony egyelőre már az is valami... 

Világ Magyarsága

Egyetlen mamutcégben központosítják a kommunikációt Orbánék

Egy cégbe vonnak össze minden, nem politikával foglalkozó állami kommunikációs céget – értesült az Index. Az új konglomerátumot Nemzeti Kommunikációs Ügynökségnek hívják majd.

Heteken belül a kormány elé kerül a Nemzeti Kommunikációs Ügynökségről (NKÜ) szóló előterjesztés. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá rendelt cég egybefog minden politikamentes állami kommunikációval foglalkozó céget – adta hírül az Index.
Az intézkedés hátterében az áll, hogy a kormány elégedetlen az álllami kommunikáció hatékonyságával.
Az NKÜ-höz kerül az Országos Idegenforgalmi Hivatal jogutódjaként létrehozott Magyar Turizmus Zrt., az Agrármarketing Centrum, valamint a határon túli magyar kultúra külföldi bemutatásáért felelős Balassi Intézet is. Az NKÜ alá kerül a nemzeti ünnepeket és kulturális programokat lebonyolító Hungarofest Kft. is.
Az NKÜ-höz kerülő cégek egyenként is több milliárd forint közpénz felhasználásáért felelnek.

http://hvg.hu/itthon/20130430_Egyetlen_mamutcegben_kozpontositjak_a_kom

Vegyi támadás, mint a nagy háború előhangja

A NATO-országok vezetőit kétségek gyötrik, hogy valójában mi is a helyzet a szíriai harci mérgező anyagok bevetését illetően. A szíriai vegyi fegyver témájának felvetése egyes szakértők szerint egy nagyobb háború árnyékát vetíti előre.

A francia hatóságok és a kompetens szervek mindeddig nem rendelkeznek bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a szembenálló felek Szíriában alkalmaztak volna vegyi fegyvert. „Nem vagyunk biztosak ebben a dologban. Vannak adataink, amelyeket az angoloktól és az amerikaiaktól kaptunk. Ezeket az információkat most ellenőrizzük” – jelentette ki hétfőn Laurent Fabius külügyminiszter az Europe 1 rádióműsorában. Ugyanakkor a szíriai szembenállás már olyan méreteket öltött, hogy az események bármilyen módon alakulhatnak – jelentette ki Azsdar Kurtov, az orosz Stratégiai Kutató Intézet szakértője. Rádiónknak adott interjújában kiemelte:

Feltételezem, hogy nincs elég alap ahhoz, hogy Bassár el-Aszad kormányát tömegpusztító fegyverek alkalmazásával vádolják.Elemi logikára kell gondolnunk: Szíria ellen így is átfogó nemzetközi kampányt folytat több vezető nyugati ország. Amennyiben Aszad kormánya ilyen fegyvert vetne be, ürügyet adna a nyílt katonai beavatkozáshoz. Aszad nem öngyilkos, hogy ilyen módon cselekedjen. Ezért én inkább arra hajlok, hogy ilyen fegyvert a felkelők alkalmaztak.

Ugyanakkor az Egyesült Államok már közölte, hogy Szíria átlépte azt a „vörös vonalat”, amelyet a Fehér Ház rajzolt meg Bassár el-Aszad rendszere számára. Amint Barack Obama elnök nem egyszer kiemelte: ez a vonal a vegyi fegyverek szíriai alkalmazásának tényét jelenti. Washington növeli az úgynevezett nemletális támogatást a szíriai ellenzéknek, a szomszédos Jordániába 200 hírszerzési és speciális feladatok elvégzésére kiképzett szakembert irányított. Tervbe vette egy páncélos hadosztály elhelyezését,a Patriot légvédelmi komplexumok telepítését. Jay Carney, a Fehér Ház szóvivője nemrégiben kijelentette, hogy a kormányzat „semmilyen variációt nem utasít el”, amikor a Damaszkuszra való kihatásról van szó. Ezt a megfogalmazást általában akkor használják az Egyesült Államokban, ha lehetőséget látnak a háborúra vagy legalábbis légitámadásra.

Meglehet, hogy a nyugati országok számára becsületbeli kérdés a damaszkuszi kormány megdöntése. Bassár el-Aszad már két éve tartja magát, és ez a nyugati hatalmak számára megengedhetetlen. Itt nem is annyira Szíria elhelyezkedésének földrajzi vagy geopolitikai előnyeiről van szó. A győzelem vagy a sikeres katonai akció elvonná a figyelmet arról a tényről, hogy Afganisztánban a NATO és az Egyesült Államok gyakorlatilag vereséget szenvedett.

ruvr.ru