Emlékezzünk Nagy Imrére! Ki is volt ő?

A fél zsidó Nagy Imre 1896 június 7-én született Kaposváron, kereskedelmi iskolát végzett "ami származásánál nem csoda" és lakatos mesterséget tanult. Az első világháború kezdetekor bevonul, majd orosz hadifogságba esik. Itt beáll a kommunista párt magyar csoportjába és belép a Vörös hadseregbe (hazaszerető "magyar"), ezen belül a CSEKA gyilkos pribékjei közé.

A pártagság mellet a Nagy Kelet szabadkőműves páholy tagja, melynek köze volt a cári család likvidálásához.

Az NKVD tagjaként végigjárja a ranglétrát ami egyszerű besúgásokkal kezdődik és gyilkosságok megtervezésével végződik.

Magyarországra 1944-es év vége felé érkezik ahol szintén folytatja a titkos jelentéseket. 1948-tól magyar parlament elnöke és innentől számtalan pozíciót tölt be kapcsolatai és párttagságának köszönhetően!

Az 1952-es év hozta meg neki az igazi sikert, az év elejétől begyűjtésért felelős miniszter és ugyanebben az évben miniszterelnök helyettes. A következő évben kinevezik miniszterelnöknek és majd 2 évig tölti be ezt a pozíciót.

A párton belüli hatalmi harcok miatt 1955-ben minden funkciójától megfosztják és kizárják a pártból.

Itt már érezhető volt, hogy változásokat kell véghezvinni és kialakult egy liberálisabb vonal akik "reformokat" akartak a kommunista párton belül. Nagy Imrét fajtársai a hátulról biztosították és kialakítottak egy igen jelentős politikai bázist. A külföldi összeesküvők (anyagi támogatók köztük Nelson A. Rockefeller) és hazai támogatóik,bérenceik először a a zsidó érdekeket szolgáló Petőfi Körben fogalmazták meg a "Nagy Imrét a vezetésbe" jelszót.

Ezek a népellenes erők 1956 októberében elérkezettnek tartották az időt ahhoz, hogy kieszközöljenek egy nagyobb tüntetés sorozatot, melynek az irányítása rövid időn belül kicsúszott a kezeik közül és egy szabadságharcba fordult át melynek kimenetelét ismerjük.

Nagy Imre itt ismét Magyarország miniszterelnöke az ideiglenes kormányban. Ő és cinkos társai tehetetlenül nézték a történteket és várták az események kimenetelét. Sorsuk akkor pecsételődött meg mikor a felkelők kijelentették, hogy nem ismerik el a jelenlegi kormányt (okt.30), majd később a Magyar Függetlenség című újság második számában a szabadságharcosok újabb állásfoglalást közöltek, és a koalíciós kormányt is teljes mértékben elutasították. Ezt a fegyveres egységek is elfogadták( Széna- tér, Corvin- köz.)

Egy nemzeti alapokon működő szocializmus igénye helyett nem akartak egy reform kommunistáktól hemzsegő új kormányt és ezzel Nagy Imre és társai sorsa megpecsételődött!.

A szabadságharc leverése után a Kádár kormány felelősségre vonja és halálra ítélik. Az ítéletet 1958 június 16-án hajtják végre.

ilyen a sorsa azoknak az embereknek akik az egész életüket hazugságokban élik és mások kárán szereznek előny.! Az Isteni erkölcsök megtagadásáért nem várt rá más jövő csak ez, mert ha lassan is de Isten malmai őrölnek és ő sosem ver bottal!

Alföldi Pál

Nagy Imre és a "koholt" vádak

A lázadó és esküszegő Nagy Imrét a demokratikus rendszer saját szentjének tekinti. Ez megmutatja a rendszer lényegét. Az esküszegés, árulás mindig is a legnagyobb bűnök közé tartozott, jól illik a buzulás, a határtalan korrupció és a hazugság világához. Az árulás és az áruló szentesítése alapvető értékek kiforgatásának művelete, a liberális elmebetegség sajátja.

Nagy Imrét a demokratikus rend mai képviselői szerint "koholt" vádak alapján végezték ki. Mintha nem is tett volna semmi rosszat. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy 56' a szadista zsidó szervezet, az AVO felszámolásának és a magyarországi cionista diktatúra megtörésének ideje volt. Az AVO-s rendszer olyan szégyenletes és nemzetellenes bűnöket követett el, amelyekhez hasonlót csak a 90-es évek utáni politikai elit tud felmutatni. Nagy Imre mint demokratikus reformer él a köztudatban, és a mai politikai vezetés erősíti ezt a képet, jóformán a glóriát is felteszik rá. Márpedig a demokratikus hitnek nincsenek szentjei, sem mártírjai, a hazugság már eleve itt kezdődik. Innentől a többi nem is lehet más, csak hazugság hazugság hátán. Nagy Imre ügynök volt, aki a kérdéses időszakban az AVO-ellenes erőkkel (a korabeli szovjet vezetés döntése és intézkedése tette lehetővé az AVO felszámolását és a népharag kialakulását, és ezt ő elárulta, szembefordult vele) szállt szembe, tehát cinkosává vált a cionistáknak, és elárulójává a nemzetének.

Azt se feledjük, hogy a demokratikus rendszer egyáltalán nem a cionista-ellenességéről híres, és hogy 56-ban a nyugati sajtó tele volt olyan hírekkel, hogy "Magyarországon megint kitört a fasizmus". Vagyis a nyugati rendszer keretei közt elképzelhetetlen lett volna egy 56-os leszámolás az AVO-val, mivel a sajátjaikat megvédték volna. Elképzelhető, hogy Nagy Imre azért is reménykedett a nyugati beavatkozásban, hogy megmentse a zsidó elit érdekeit. Mellesleg ha sikerülnek a tervei, jóval előbb megindult volna a magyar nemzeti vagyon kiárusítása, elrablása, a holokauszt-propaganda erősítése és a fajtalankodás reklámozása.

És azt se felejtsük el, hogy abban az időben Nagy Imre nem juthatott volna feljebb, ha besúgóként nem járul hozzá sok ember kivégzéséhez (az ÁVO-s korszak alatt); származását tekintve félzsidó, KGB-s múlttal (és Vologya fedőnévvel). Bizonyára érezte, hogy a tisztuló folyamatok következtében ő mindenképpen el fog tűnni, és próbálta menteni a menthetőt, azaz magát és fajtársait. Tiszta szerencse, hogy elbukott.

Újszászi István

Ahmedinezsád megy, Khamenei marad

Az iráni elnökválasztással kapcsolatban megindultak találgatások az új elnök személye körül. Ahmedinezsád nem maradhat, valószínűleg szűkebb politikai körének meghatározó emberei sem maradnak. Mi változhat?

A hangzatos kijelentések, amely szerint Izraelt el kell tüntetni a térképről, valószínűleg átalakulnak majd. Valami kevésbé hangzatossá, de nem kevésbé céltudatossá, és mivel hamarosan a tettek ideje is eljön, valószínűleg a politikai nyilatkozatokat cselekedetek is követik majd. Irán tényleges vezetője, Khamenei ajatollah továbbra is megfontoltan, egy kijelölt úton fogja vezetni a népét, a félig-meddig protokoláris szerepet betöltő elnök (mint nálunk a köztársasági elnök) pedig segíteni fogja törekvéseit. Hogy ez most konzervatívabb vagy reformpártibb elnök lesz-e, nem sokat számít.

Az iráni választási rendszer működése mindenesetre figyelemreméltó. Az Őrök Tanácsa eleve több száz induló közül válogatta ki azt a nyolcat, amelyik elindulhat a választásokon - ami gyorsan hatra csökkent, két visszalépéssel. A nyugati demokráciákban eleve nem indulhat az, aki nem elég liberális, Iránban eleve nem indulhat az, aki túl liberális. Ez egy óriási különbség, tulajdonképpen jó példa arra, hogy ha nincs totális cionista elnyomás, még a választási rendszer is működhet jól.

Kíváncsian várjuk ki lesz az új elnök - Quds harcos felszabadítója, egy gazdasági reformer, esetleg egy kiművelt teológus? A nép döntése majd kifejezésre juttatja, hogy melyik politikai irányvonal lehet a legsikeresebb, és vélhetőleg ez fogja meghatározni Irán jövőbeli politikai törekvéseit is.

Hídfő.net

Elnökváltás Iránban

Élénk médiafigyelem kísérte az iráni elnökválasztást. A világsajtó - legyen az bármilyen beállítottságú - azt igyekszik kiolvasni az eseményekből, amit politikai beállítottsága miatt látni szeretne. Az eseményeket figyelve azonban látható, hogy hatalmi váltás zajlik Iránban. Hogy mindez merre mutat, azt csak a közeljövő eseményei fogják világossá tenni. Néhány dolgot összevetve láthatjuk az irányt, legalábbis azok alapján, amelyek eddig láthatóak voltak.

Ahmedinedzsád elnök legutóbbi elnöki ciklusa során összetűzésbe keveredett a Legfelső Nemzeti Biztonsági Tanáccsal (LNBT), és a legfelsőbb vezetővel, Khamenei ajatollahhal. Ennek oka, hogy Ahmedinedzsád elnök olyan személyekkel vette körül magát a miniszteri és más fontos pozíciókban, akik az LNBT számára nem voltak elfogadhatóak. Ezek közül az LNBT több személyt elmozdíttatott az elnökkel, de voltak olyanok, amelyeket nem volt hajlandó meneszteni.

Ahmedinedzsád hatalomra kerülésekor Irán pénzügyei nem álltak túl jól, és az elnök jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Azt is látni kell, hogy Iránon belül nagyon nagy társadalmi feszültségek alakultak ki. A fiatalság nincs korlátozva az internet és a műholdas csatornák elérésében, nincs olyan mértékű cenzúra, mint mondjuk Kínában. Ezért látják a fiatalok azt a mérhetetlen szabadosságot, amellyel a világban élnek a hasonló korúak. Ez súlyos gondokat okoz, mert Khomeini Imam iszlám forradalma, valamint az Irak elleni háború a fiatalok számára már a múltba vész, a fiatalabb generáció számára nincs olyan megtartó ereje, mint az azt átélő korosztályban. Irán népszaporulata azonban megfelelő, nagyon sok a fiatal, és főleg sok a most választó korba lépett fiatalok számaránya.

Ahmedinedzsád és az LNBT összetűzése után, Khamenei hatására helyreállt a rend, azonban a belső feszültségek nagyon is láthatóak voltak. A politikai garnitúra tanácstalansága szintén feltűnő volt. Ebben a szorult helyzetben egyedül a hadsereg, és azon belül a Forradalmi Gárda vizsgázott jelesre. Érthető, hogy miért ez a szervezet az ajatollah legnagyobb támasza. A súlyos feszültségek ellenére senki nem gondolt arra, hogy puccsszerű hatalmi váltás, vagy erőszakos elmozdítás történjen. Egészen addig nem, amíg hetekkel ezelőtt nem történt Ahmedinedzsáddal helikopter baleset. Az elnök helikoptere lezuhant több kormányzati személlyel. Sérülések nem történtek. Az is megtörtént korábban, hogy az elnököt letartóztatta a Forradalmi Gárda és kihallgatták egy délutánon keresztül.

Ez mindenképpen figyelmeztető volt Ahmedinedzsad elnöknek, és köreinek. De mi lehetett az ok, hogy a LNBT ilyen összetűzésbe keveredjen az elnökkel? Csak a sajtó találgatásokból lehet erre következtetni. Egyesek szerint az elnök túl liberális volt, és a politikai vezetés nem érezte elég radikálisnak. Mások szerint pedig Ahmedinedzsád ugyan jó iránya haladt, de túlfeszítette a húrt, főleg az atomprogram kérdésében. Az országra nehezedő embargó komoly gazdasági gondokat okozott. Hol lehet az igazság? Véleményünk szerint a kérdés mögött más jellegű okok, vallási és erkölcsi okok állnak. Az elnök nagyon jó munkát végzett, de az ország legfelső vezetője minden választáson túlmenően Khamenei ajatollah. Az ajatollah tanácsát, véleményét és akaratát figyelmen kívül hagyni nem lehet. A helyes erkölcsi felfogás szerint - és minden autokratikus rendszer szerint is – mindezzel szembehelyezkedni a vezető elárulása. Tehát nem kell rejtélyeket keresni, a megoldás nagyon egyszerű. Az elnök szembe helyezkedett a felettese akaratával, és ezért mennie kellett, egyébként sem indulhatott volna harmadszorra a választásokon. Minden olyan személyt, akit ő ajánlott, kizártak a részvétel lehetőségéből. A helikopter baleset az elnököt figyelmeztette, ne tegyen lépéseket a bizalmát élvezők átmentésére. Az ajatollahhal szembehelyezkedő tevékenysége miatt ugyanis teljesen le kell váltani az egész vezetést.

A személycserék megkezdődtek. Ahmedinedzsád elnököt pedig bíróság elé idézték, ahol számot kell adnia a LNBT és közte kialakult konfliktusról, valamint az ezzel kapcsolatos személyi kérdésekről. Nem várható, hogy az elnököt komolyan elmarasztalnák, a vallási vezetés tisztában van a leköszönő elnök eredményeivel. Mindez teret ad az új vezetésnek a változtatásokra, hogy a jelenlegi, még hivatalban lévő elnök ne tudjon beavatkozni a megkezdett átalakításokba.

A Nyugat kitörő örömmel fogadta Rohani megválasztását, mivel iráni mércével mérve az új elnök "liberáisnak" számít. Hogy mennyire liberális egy iráni liberális, az nemsokára eldől. A régi elnök még hivatalban van, folytatja hivatali tevékenységét. Az új elnököt augusztus elején iktatják be. Az eddigiek alapján Irán politikájában nem várunk különösebb változást. Rohani ugyan jelezte, hogy szeretné a kapcsolatokat javítani az Egyesült Államokkal, de a szíriai kérdés hegyként magasodik a két ország közé. Irán kiegyensúlyozott orosz kapcsolatokkal rendelkezik. Oroszország elkötelezett Szíria kérdésében, ahogy Irán is. Ahhoz, hogy a kapcsolatok javuljanak Izrael és az USA elképzelései szerint, ahhoz Iránnak teljesen fel kellene adnia mindent. Továbbra se felejtsük el, hogy Iránban a legfelső vezető nem az elnök, hanem az ajatollah. Változásokra lehet számítani. A politikának nyitnia kell a fiatalok felé. Nehéz lesz a helyes mértéket megtalálni a vallás, a megkötések és a szabadosság között, de remélhetően az új elnök elég bölcs lesz hozzá, hogy megtalálja.

Figyelemreméltó, hogy a két hete bejelentett 4000 Forradalmi Gárdista Szíriába küldésére az új elnök semmit nem reagált, azt teljesen rendjén valónak találta. A nyugatiak máris arról kezdtek írni, hogy az elnök mást tesz, mint amiket ígérgetett a választási beszédeiben. Akár így van, akár nem, az biztos, hogy a vallási vezetés jóváhagyásával vezeti az országot, és meg vannak az eszközeik arra, hogy ha kell, megrendszabályozzák azt, aki keresztbe akarna tenni a LNBT szándékainak.

Véleményünk szerint a vallási vezetés most stabilizálja magát. Félreállítják azokat, akik a legkisebb mértékben is ellenkeztek az ajatollah szándékaival, és a Forradalmi Gárda pozíciói pedig stabilak. Hogy milyen változások lesznek az új elnök beiktatása után, arra a közeljövő adja meg a választ.

Kemény Gábor

Moszkva a kapcsolatok erősödésére számít Teheránnal

Moszkva a Teheránnal meglévő kapcsolatok erősödését várja az iráni elnökválasztáson győztes Haszan Roháni tevékenységétől – derült ki Vlagyimir Putyin elnök vasárnap közzétett üdvözlő táviratából. A Kreml honlapján megjelent tájékoztatás szerint “az orosz államfő meg van győződve arról, hogy Haszan Roháni tevékenysége ezen a magas állami poszton hozzájárul a baráti Irán felvirágoztatásához és az orosz-iráni kapcsolatok további erősödéséhez”.
Vlagyimir Putyin arról biztosította a táviratban az új iráni elnököt, hogy Oroszország kész a kölcsönösen előnyös együttműködés fokozatos fejlesztésére Iránnal a legkülönbözőbb területeken a regionális és a nemzetközi stabilitás érdekében.
Mihail Margelov, az orosz törvényhozás felsőháza külügyi bizottságának elnöke szerint Haszan Roháni államfői tevékenységétől nem érdemes gyökeres változásokat várni az iráni vezetés politikájában.
Az iráni elnökök másodlagos szerepet töltenek be az ország vallási vezetőjéhez képest – magyarázta a politikus. Hozzátette: “épp ez a lényeg, hogy úgy tűnik, a vallási vezető nem volt az ellen, hogy egy mérsékelt reformer győzzön”.
Margelov úgy vélte, nehéz megjósolni, hogyan alakul az iráni atomfejlesztés sorsa.
Aligha lesz ebben áttörés, minthogy ez majdhogynem az ország nemzeti ideológiájává vált – nyilatkozta az orosz Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke. Hozzátette ugyanakkor, hogy a liberális iráni államfő megválasztása a nyugati államokat a Teherán atomprogramja miatti feszültség békés megoldására kényszeríti.
A felsőházi politikus az orosz-iráni kapcsolatok kilátásaira vonatkozóan elmondta, hogy a politikai alapelvek változatlanok maradnak, és mindkét oldal részéről a gyakorlatiasság folytatására számít.
Vlagyimir Putyin kedden a Russia Today angol nyelvű orosz televíziónak adott interjúban hangsúlyozta: továbbra sincs bizonyíték arra, hogy Teherán megsértette volna a tömegpusztító fegyverek elterjesztését tiltó nemzetközi szerződést. Az orosz államfő közölte, nem kételkedik abban, hogy Irán betartja a szerződésben vállalt kötelezettségeit.
Ugyanakkor megengedhetetlennek, hogy Teherán fenyegesse a vele szomszédos országokat, és Izrael elpusztítását hangoztassa – tette hozzá.
(MTI)

Különleges, folyadékokat taszító anyag.

Háború Szíria ellen, mint elterelő hadművelet?

Tökéletes időzítés! Éppen, amikor az Obama kormányt egyik támadás a másik után éri, hirtelen minden fővonalas médium ejti a megfigyelési és egyéb botrányokról szóló híreket és Szíriára koncentrál. Tévedés ne essék, egy újabb háború a közel-keleten az egész világot megváltoztató esemény lenne, az időzítés azonban igen elgondolkoztató.

Csütörtökön minden újság főoldalon számolt be Barack Obama kijelentéséről, miszerint a szír kormány vegyi fegyvert vetett be a lázadók ellen és az USA készen áll, hogy segítsen a Szíriában tevékenykedő al-Kaida halálbrigádoknak.

A segítségnyújtás része lesz természetesen a „katonai támogatás” és egy részleges repüléstilalmi zóna felállítása is. Semmi kétség, ezek a lépések egyenlők egy hadüzenettel és a konfliktusnak kizárólag Assad elmozdítása után lehet vége. Assad azonban nem fog csendben távozni. Egy egészen zajos távozáshoz pedig nem kell egyéb, mint néhány Tel-Avivot célba vevő rakéta, és az egész közel-kelet lángba borul.

Mi történne, ha emellett még Oroszország vagy Kína is belekerül a konfliktusba? Obama a tűzzel játszik. Kormánykörökben pedig nincsenek véletlenek. A szíriai helyzettel kapcsolatos bejelentés időzítése sem az. Amennyiben Obama a vegyi fegyverek ürügyén akar háborút indítani, azt hetekkel ezelőtt is megtehette volna, vagy akár hónapokig is várhatna vele. Ehelyett a csütörtöki napot választotta bejelentésére. Vajon hányan látnak át a taktikán?

Fontos tisztázni, hogy miben fogja segíteni az Egyesült Államok a szíriai lázadókat. Elsősorban fegyverekkel és kiképzéssel. Feltételezhetően amerikai „tanácsadókat” is küldenek a helyszínre, hogy segítsenek az ellenállás megszervezésében. A Debka információi szerint egy komoly tengerészgyalogos egységet már útnak indítottak a jordán-szír határhoz.

A Wall Street Journal szerint az amerikai légierő is részt vehet a repüléstilalmi zónafelállításában:

A szír lázadók felfegyverzését célzó felhívás része egy részleges repüléstilalmi zóna felállítása is, amit jordán területről ellenőriznének a szíriai menekültek és a képzésben résztvevő lázadók védelme érdekében, nyilatkozták amerikai illetékesek.
A Fehérház felkérésére a szíriai opciók kidolgozásán tevékenykedő katonai tervezők elmondták, hogy a lázadók kiképzéséhez és felfegyverzéséhez szükséges terület védelmében muszáj távol tartani a szír repülőket a jordán határtól.
Ehhez egy legalább 25 kilométeres, a szír területekre mélyen benyúló repüléstilalmi zóna felállítására van szükség, amelyet jordániai bázisokról felügyelnének, mondják az amerikai illetékesek.

Akárhonnan is nézzük, az Egyesült Államok mostantól háborúban áll Szíriával. Csupán a háború kiterjedtségének mértéke kérdéses.

A Republikánus párt képviselői is siettek dicséreteikkel az elnök lépéseit illetően:

John McCain szenátor, aki a múlt hónapban találkozott a lázadókkal, és eddig kíméletlenül kritizálta az elnök szír politikáját, a következő közös nyilatkozatot tette Lindsey Graham szenátorral: „Üdvözöljük az elnök felfedezését az Assad rezsim vegyi fegyver bevetését illetően. Abban is egyetértünk az elnökkel, hogy ez a tény befolyásolja az USA Szíriát illető politikáját. Az elnök által húzott vörös vonalat átlépték. Az Egyesült Államok szavahihetősége a tét. Most nem apró lépésekre, hanem döntő intézkedésekre van szükség.”

Csakhogy a lázadók többsége az al-Kaidának fogadott hűséget. Talán még emlékszünk, hogy a „terrorizmus elleni” harc célja eredetileg éppen az al-Kaida felszámolása volt, ezzel szemben az USA most ennek a terrorszervezetnek az oldalán készül harcba szállni.

Az a tény, hogy a szír lázadók több csoportja is az al-Kaida szervezetnek esküdött fel, arra enged következtetni, hogy a csoport befolyása kicsit sem csökkent és komoly szerepet vállalhat a nyugat támogatását élvező és Assad szír elnök elmozdítását célzó harcban.

Abou Mohaman al-Joulani, a szír Jabhat al Nusra vezetője hűséget fogadott Ayman al-Zawari sejknek, az al-Kaida jelenlegi vezetőjének, a szervezet iraki társszervezete pedig szintén bejelentette, hogy kész együttműködni a szír al Nusra csoporttal.

„Már a kezdetektől műszaki, katonai és pénzügyi támogatást nyújtottak nekik, különösen a külföldi dzsihádista hálózatok felállításában, akiket Szíriába hoztak,” mondta a libanoni Omar Bakri, aki szerint az al-Kaida már régóta segíti az al Nusra csoportot. (http://www.usatoday.com/story/news/world/2013/04/11/syria-al-qaeda-connection/2075323)

Ezek nem szabadságharcosok. Egy tényleges hatalomátvétel esetén az ország a jelenleginél sokkal rosszabb helyzetre számíthat. Ezek az úgynevezett „lázadók” keresztény falvak teljes lakosságát irtották ki az elmúlt hónapokban, a nőket és gyerekeket sem kímélve, néhány napja pedig egy 14 éves fiút mészároltak le, mert állítólag megsértette Mohamedet.

A lázadók megvárták, amíg kellő tömeg gyűlik össze, a fiú szüleit beleértve, majd bejelentették, hogy Oatta az istenkáromlás vétségét követte el és mindenki osztozni fog a sorsában, aki megsérti Mohamed prófétát. Ezt követően szájon és nyakon lőtték a fiút.

Ezekkel az emberekkel fog az Egyesült Államok vállvetve harcolni?
Amennyiben ez nem elég, a Los Angeles Times értesülései szerint a kormány azt fontolgatja, hogy az Egyesült Államokba szállíttatja a „menekülteket”:

Miután a polgárháború két éve folyik, az Obama kormány azt fontolgatja, hogy amerikai városokba telepíti a Szíriából elmenekült embereket.
A Washington által kidolgozás alatt álló áttelepítési terv lényege, hogy csökkentse a közel-keleti országokra nehezedő terhet, akik 1,6 millió menekültről gondoskodnak, a nehéz sorban élő szír családok mellett.

Barack Obamának köszönhetően az Egyesült Államok aktív részese a konfliktusnak és Assad elmozdításáig nem fognak meghátrálni.
A helyzet kiterjedt háborúvá fajulhat, ami akár egy harmadik világháborút hozhat a világra, de ez persze nem számít. Úgy látszik, az elnök hírneve minden áldozatot megér.
(Időkjelei) Netán többről van szó? Ahogy Henry Kissinger még 2009-ben megfogalmazta: “A világban folyó konfliktusok és a Barack Obamát övező nemzetközi tisztelet megteremtették a tökéletes körülményeket az Új Világrend felállításához.”

Forrás: The Economic Collapse
http://idokjelei.hu/2013/06/haboru-sziria-ellen-mint-elterelo-hadmuvelet/

Obama új döntése

Csütörtökön jelentette be a Fehér Ház, hogy Obama elnök úgy döntött egy nagyobb katona támogatást is adhat az USA a szír felkelőknek Aszad elnök és kormánya megbuktatására.

Ez azt jelenti, hogy Amerika nyíltan fegyverekkel szolgálhatja ki a cionista érdekeket szolgáló szír felkelőket és a térségbe ténykedő zsoldosokat! A kormánypárti erőknek ez övön aluli ütés mivel ez hatalmas anyagi támogatást jelentene és a harcok kimenetelére nagy befolyással lenne.

Az amerikai elnök a civil áldozatokra és a vegyi fegyverek bevetésére hivatkozik, amire bizonyítékot még nem találtak.

Oroszország nem tetszését fejezte ki, Moszkva határozottan ellenzi a közvetlen katonai beavatkozást. "A vegyi fegyverekről szóló hírek ugyanott készültek, ahol a Szaddam Husszein állítólagos atomfegyvereiről szóló információkat fogalmazták meg".

Bár jelentőségét vitatják, tény, hogy Oroszországnak a szíriai Tartuszban van az utolsó, a volt Szovjetunió területén kívül fekvő katonai kikötője. Moszkva azonban hangsúlyozta, hogy nem Aszad támogatójaként lép fel, kész elfogadni a vezető távozását is, amennyiben az tárgyalásos úton, és nem külföldi fegyveres beavatkozás révén megy végbe. A Kreml úgy látja, hogy a váltás erőszakos módja csupán káoszba dönti a közel-keleti országot – elvégre nem lett tisztább a helyzet Líbiában sem –, növekvő befolyást biztosít az iszlám fundamentalistáknak, destabilizálja a régiót, így akár a Kaukázus déli részét is.

Jordán Mihály

Cameron is beáll a sorba szokás szerint

A brit miniszterelnök David Cameron a The Guardian baloldali napilapnak kijelentette, hogy brit kormánynak támogatni kell a szír felkelőket a kormánypárti erőkkel szemben.

A politikus erőteljes kiállást és támogatást sürget Aszad elnök kormányával szemben. Cameron szerint a brit kormánynak bizonyítékai vannak arra, hogy a szír hadsereg ideggázt vetett be legalább két alkalommal, ez pedig háborús bűncselekmény.

A vezető politikus azt sem rejtette véka alá, hogy első körben a szír ellenállás felfegyverzését szeretné elérni.

A cionista érdekeket kiszolgáló brit elnök is ugyanúgy liheg mint gazdája Obama, mivel ő is Oroszország részéről érez problémát. Kijelentette, hogy a jövő heti G8 -as találkozón szeretne tárgyalni Putyin orosz elnökkel, hogy országa állítsa le fegyverszállítmányait.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy Moszkva egy több éves programot le fog állítani, azért mert azt néhány nyugati politikus úgy akarja, hiszen így Oroszország potenciális vevőkört veszít.

A nyugati hatalmak szinte ellenállás nélkül biztosítanak és adnak el bábkormányaiknak töménytelen mennyiségben fegyvert.

A gazdasági és politikai viszonyok erőteljesen destabilizálódnak a térségben.

Jordán Mihály

Kannibálok és kannibálok, avagy a hasonló a hasonlónak örül

A nagypolitika kannibáljai és az egyszerű, hétköznapi emberevők között csak annyi a különbözőség, amennyi a teljesítményük alapján határozható meg, mert szellemiségük egy és ugyanaz. A szír kormányerők ellen harcoló zsoldosok vezetője, amikor kivágja egy fiatal ellenség szívét és még a meleg húst rágja, akkor egy olyan tettet követ el, melynek a lényege teljes mértékben megegyezik azzal a politikával, mely egy ország szívét vágja ki, és emészti meg. A cionista, tömeggyilkos USA épp olyan kannibál, mint az általa támogatott banditavezér. Csak népeket akar felzabálni. Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán (hogy csak a nagyobb zabálásait említsük) sok millió halottja pontosan annak a szellemiségnek az áldozata volt, amit most Szíriában művelnek a kannibálok.

Ez az emberevés nem a létszükséglet szüleménye, hanem egy sátáni rítus. Úgy Szíriában -ahol már tömeges méreteket öltött a banditák soraiban-, mint az USA esetében, amely olyanokat mészárolt és mészárol milliószámra, akik még önerőből hatásosan védekezni sem tudnak. Nem a terület, az ideológia, vagy a fenyegetettség készteti erre, hanem a gyilkolási vágy. Egy kannibálösztön alapú, pszichopata rendszer kielégülése, pontosan úgy, ahogy a szívzabáló banditánál is az.

Vér és mocsok mindenhol, amerre járnak, százezreket égetnek el elevenen, és ami a legszörnyűbb, ebbe a sátáni rítusba alapelemként szerepel az arlingtoni katonai temető temetési szertartása is. Az egyik helyen véres kézzel, a másikon fehér kesztyűben áldoznak a sátánnak. Mindenhol csak a halál és a nyomorékság.

Ez a sátáni népség igyekszik magára ölteni az angyalok ruháját, de kilóg a sátánpata, mert a pszichopatákra jellemzően kritikus helyzetben nem tudja megtagadni valódi lényegét. Keresztényekként jelennek meg a tömeggyilkosságaik színhelyein, de a sátáni szellemiség megnyilatkozásakor, az emberevéskor, nem tudnak sötét ösztöneiknek parancsolni, és a tett elkövetésének bírálata helyett maximális támogatásukról biztosították a férgeket.

Amikor már ilyen nyíltan jelenik meg a sátáni erőszak és emberpusztítás, akkor tudható, hogy eljött a végső időszak. Már nincs sem idejük, sem erejük a maszkírozásra, és mert már mindenki tudja, hogy minden állításuk hazugság, ezért a propagandára sem fordítanak elég energiát. Leáldozóban a fekete napjuk, a 7 milliárd ember szemében nem mások, mint paraziták. Nem csak a népeket zabálják fel, hanem a Föld energiáinak nagy részét is. Csak azért, hogy gyilkolni tudjanak. Ez egyre nagyobb tömegek előtt válik nyilvánvalóvá, és egy rövid időn belül egyedül kell szembenézniük nem csak az egész világgal, hanem a saját mérhetetlenül nagy bűneikkel is.

Készülődik a nagy kannibál, hogy átvegye az igazi zabálást a kis kannibáltól. Hazudik, mint a vízfolyás, vegyi fegyverekről, tömegpusztító fegyverekről, inkubátor-gyilkosokról, mikor, miről. Ebben nagyok, de már igen vergődés szagú ez a művelet. Eddig mindenhol vereséget szenvedtek katonai vonatkozásban, de ez lényegében nem érdekli őket, mert a kannibalisztikus gyilkolás a végcél. Nem győzni mennek Szíriába sem, hanem csak gyilkolni. De nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy ebben a műveletben űzött vad lesz a vadászból. 7 milliárd vadász, kőbaltás és szuper-technikával rendelkező óriási erő, tehát az egész emberiség fog rájuk vadászni, ha átlépik a "piros vonalat". Na és persze a cinkosaikra és a zsoldosaikra is. Most épp ezen a vonalon állnak. Összesen sincsenek 100 milliónyian. Rendkívül rossz arány, különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy a haditechnika területén is igen nagy a hátrányuk. Az emberanyagról már nem is beszélve. Fajtalankodók, nők, börtönlakók, hontalanok alkotják a hadseregük többségét.

Valahogy el kell pusztulni annak, ami ellene van az egész Teremtésnek. Lehetőleg a saját hülyesége legyen a végrehajtó. Az ehhez nélkülözhetetlen zűr-zavar már minden olyan helyen megjelent, mely a hatósugarukban van. Rendet teremteni már az orwelli módszerekkel sem lehetséges. Fellazult minden, a kártyavár végveszélybe került.

Szép idők jönnek, nagy ajándék a sorstól, hogy ennek tanúi lehetünk.

Kassai Ferenc

Felfegyverzett kannibálok

Az Egyesült Államok jordániai hadgyakorlata arról szól, hogy az amerikaiak innen kívánják biztosítani a banditák fegyverszállítmányait és kiképzését, valamint a repüléstilalmi övezet létrehozásának előkészületeit. Amíg Oroszország a tenger felől és légi úton látja el lehetőségei szerint Asszad seregeit utánpótlással (és csak a kormánnyal korábban megkötött szerződések szerint), addig a Nyugat Jordánia felől kívánja bejuttatni az országba a fegyvereket. Moszkva és Washington kapcsolata újabb mérföldkőhöz, illetve próbatételhez érkezett.

Az Egyesült Államok katonai hadgyakorlatot tart a jordán-szíriai határon, és a 4500 tengerészgyalogos hosszú távon a helyszínen is marad – közölték amerikai katonai források. Ez azt jelenti, hogy a tengerészgyalogosoknak szállított utánpótlás címén a terrorista kannibáloknak özönlik majd a fegyver. Látható, hogy a hazánkon, Lengyelországon, Szlovákián át Törökországba eljuttatott fegyverzet már kevés. A szíriai hadsereg offenzívában halad előre, és naponta foglal vissza területeket, falvakat, városokat, és már előkészületei folynak a terroristák fellegvára elleni hadmozdulatoknak Aleppo ellen. Nemrég 270 terrorista tette le a fegyvert a kormánycsapatok előtt, azzal a kéréssel, hogy a megadásért cserébe nem végzik ki őket.

Miközben Putyin és miniszterei igyekeznek higgadt megbeszéléseket folytatni a rendezés ügyében, és kijelentik, hogy fegyvert csak hivatalos állami szerveknek lehet eladni, addig a nyugat mosolyogva vesz részt ezeken a megbeszéléseken, összevissza ígérget, majd tovább fegyverzi a felforgató terroristákat, akik magukat iszlamistának kiadva elképesztően primitív és embertelen rémtettek ezreit követik el. Kannibalizmus, gyerekkereskedelem, szervkereskedelem, nemi erőszak, emberkínzások. Gyakorlatilag a sötétség minden bugyra fellelhető ott, ahol ezek a cionisták által vezetett és pénzelt primitív lények megvetik a lábukat.

Ez a művelet Nyugat részéről tovább mélyíti azt a szakadékot, amely a Kelet és Nyugat között alakult ki az utóbbi években. Bár közvetlenül és nyíltan nem – és ez később sem várható -, de gyakorlatilag háborús állapotok álltak be, és a hidegháborús idők emlékei elevenednek fel. Korea, Vietnam, Laosz, Kambodzsa, és a hidegháborús szembenállás időszaka. A helyzet szinte tükörképe az akkorinak, és ez még csak fokozódni fog, majd reményeink szerint a nyugati imperializmus bukásával ér véget.

Kemény Gábor

Egy fontos bizonyíték

"A Közel-Kelet – Izrael és Irán részvételével – szintén érintett lesz a háborúban, és Szíria komoly szerepet játszik majd Egyiptom bukásában." (2012. május 16. szerda, 03.10)

A Presstv. comon a következő angol cikk jelent meg, melynek már a címe is bizonyítja a fenti üzenetrészlet hitelességét: Egyptians free to join militants in Syria: Advisor to President Morsi , vagyis: Az Egyiptomiak szabadon csatlakozhatnak a Sziríai harcosokhoz.

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/egy-fontos-bizonyitek/

Morsi rosszabb mint Mubarak?

Érthetetlen, hogy egy állítólag muszlim államelnök miért beszél úgy, mint egy nyugati politikus. A Szíria feletti repüléstilalmi övezet létrehozása egyértelműen nyugati érdek, nem véletlenül ellenzi éppen Oroszország ezt a tervezetet.

A nyugat által létrehozandó repüléstilalmi övezet megvalósítása azt is jelenti, hogy az élelmiszert, ellátmányt, híradástechnikai eszközöket, fegyvert bármilyen mennyiségben és korlátlanul lehet leszállítani a kannibál és gyerekgyilkos lázadóknak, és a szíriai állami létesítményeket, beleértve a kórházakat, gyerekotthonokat, vízhálózatot, mint potenciálisan "vegyi fegyvereket rejtegető objektumokat" porig lehet bombázni, totális káoszt és tényleges humanitárius katasztrófát hozva létre. Azután az ország éppen felszabadított területei gyakorlatilag a külföldi kannibálok (akiket felkelőknek neveznek) révén teljesen kifoszthatók.

Morsi egyiptomi elnök nyugatbarát politikája ilyen értelemben egyértelműen hasonló Mubarakéhoz, ő sem tett volna mást, kiszolgálta volna a nyugati-izraeli érdekeket. Úgy tűnik, hogy az ilyen nyugatbarát politikai megnyilvánulások mind a török, mind az egyiptomi elnök részéről megmutatják, hogy semmivel sem jobbak a nyugati politikusoknál, és minden Izrael-ellenes retorika csupán a színjátékhoz tartozik. A játszma része, amivel a keleti, tényleges nyugatellenes erőket megtéveszteni szándékoznak. A Korán alapján ugyanis muszlim ember egyszerűen semmilyen szín alatt, semmi esetben sem követhet nyugatbarát politikát. Nem érthet egyet velük, nem segítheti őket és nem is támadhatja a nyugat ellenségeit. Ahogy igaz keresztény ember sem cselekedhet így. Még akkor sem, ha valaki minden erejével igyekszik elhitetni vele, hogy létezhet harmadik út is, hol az USA-izraeli érdekek, hol egyebek mellé állva...

Vagy talán negyedik út, egy létrehozandó "kalifátussal", Törökország vagy Egyiptom vezetése alatt, egyesítve a közel-kelet államait, ha a nyugat összeomlásával lehetőség adódik rá? Ezért a célért érné meg együttműködni a nyugati szabadkőműves-sátánista államelnökökkel? A hétköznapi rossz politikai döntések jól megmutatják, hogy erre most mind Törökország, mind Egyiptom politikai vezetése szellemileg-erkölcsileg alkalmatlan, és meglehetősen gátlástalan is. Tehát semmiféle cél sem szentesítheti hibás döntéseiket. Pedig valamit nagyon akarhatnak, ha hajlandóak képviselni nyugati politikai érdekeket...

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lenne, ha Irán és Oroszország biztosítaná a repüléstilalmi övezet biztonságát? Azon kívül, hogy a nyugat ebbe biztosan nem menne bele, valószínűleg egyszerűen erkölcsi alapon sem Irán, sem Oroszország nem vállalná ezt. Ha valakinek segítek megvédeni a házát, nem veszem saját tulajdonba, semmi ideig sem, hogy megvédhessem másnak, inkább segítek a bajbajutott személynek, hogy közösen megvédjük azt, az ő tulajdonában.

Az utóbbi hónapok megmutatták, hogy kik Szíria barátai, és kik az ellenségei. A politikai szándékok, helyezkedések, kicsinyes kirohanások, álszent javaslatok hol felszínes, hol jobban kidolgozott hazugságokkal párosultak. Lassan azonban már minden nyilvánvaló.

Tálas András

A Karate és a Kyokushin története

A karate eredete megfelelő dokumentumok hiányában igen homályos. Azt az elképzelést, mely szerint a karate Indiából ered, a legtöbb keletkutató elfogadja. Egy buddhista pap, Bodidharma (kínai nevén Daruma) megalapította különleges buddhista szektáját, melyet zennek nevezett el. Kínába tervezett utazást misszionáriusként. Megszokott volt, hogy ezek a vándorló papok képesek voltak arra, hogy útjaik során vadállatokkal és banditákkal eredményesen megküzdjenek.

A Karate története

Időszámításunk után 500 körül Bodidharma megérkezett a kínai Chein-K'ang városába, Wu császár udvarába, ahol örömmel fogadták. Időnként elhagyta az udvart, északra, Henan tartományba ment, egy elszigetelt Shaolin templomba, hogy a zent tanítsa a szerzeteseknek. Ezzel egy időben a shorin kempot is oktatta, mert úgy gondolta, hogy a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test. Feljegyzések vannak kínai harcmodorokról az időszámításunk előtti 3. évezredből is, de azért tartjuk Bodidharmát a kínai kempo megalapítójának, mert a jóga és a zen meditációs gyakorlatait is ötvözte, ezen keresztül olyan tökéletes rendszert dolgozott ki, amelyet ma is ismerünk.

A zen tehát elválaszthatatlanul összefügg a karatéval, és a karate mesterek arra törekednek, hogy jobban elmélyüljenek általa.

Az idők folyamán a shorin kempo legfőbb felismeréseit a különböző papok érték el. Ugyancsak pap, Chiao Yuan, miután különböző vadállatok harci technikáit tanulmányozta - így a tigrisét, leopárdét, kígyóét és a daruét, valamint a mitológiai sárkányét -, rendszerezte ezek technikáit. Az állatoktól átvett elemek ma is megtalálhatók a karate repertoárjában. A papság és az orvostudomány közötti szoros kapcsolat Kínában nemcsak abban nyilvánult meg, hogy életfontosságú pontokat fedeztek fel a testen, amelyeket akupunkturásan kezeltek, hanem olyan pontokat is, amelyek támadása a leghatékonyabb eredményt adja. Később ez a harci technika tovább terjedt északra Mongóliába, keletre Koreába és délkeletre Okinawá-ra. Végül elérte Japánt is, ahol a Ka-makura kor után (i. sz. 1 200) rendkí-vül népszerűvé vált. Főként a harcosok kasztja, a szamurájok fogadták nagy örömmel a különböző harci formákat és a zen filozófiát. A zen-buddhizmus erkölcsi tanítása és misztikuma megfelelt fogékonyságuknak, de az igazi vonzerő az volt számukra, hogy a nagy önfegyelem hatására kiváló álló- és tűrőképességre tehettek szert, és nagyszerű harcosokká válhattak. Kifejlődött bennük az a pszichikai képesség, hogy mind a maguk, mind az ellenfeleik képességeit, belső énjét megismerjék.

1400-ban és 1609-ben is megtörtént, hogy Okinawa szigetén a japán megszállók betiltották a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körökben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az okinawa-te (okinawai kéz) technikáit, hogy a lakosság megvédhesse magát.

A japán megszállók gyakran találtak halott katonákat. Ennek okát először nem értették, s ezért ezt a technikát csendes halálnak nevezték el.

1901-ben aztán megtört a titkosság, és már nyíltan tanították ezt a technikát. Gichin Funakoshi, maga is katona lévén, Okinawán elsajátította ezt a harcmodort, majd 1916-ban visszatért Japánba, ahol képességei szerint rendszerezte azt. Első bemutatóját 1920-ban Tokióban tartotta meg. Ez az időpont a modern karate kezdetét jelenti. Első iskoláját shoto-kannak nevezte, s innen a stílus neve.

Funakoshi mester hosszú élete alatt rendszerezte a karate filozófiáját, etikettjét, alaptechnikáit és formagyakorlatait. A küzdelmet elítélte, s emiatt a shotokan-iskola követői nem is rendeztek versenyeket. Tanítványai még a mester életében elkezdték és halálát követően továbbfejlesztették a karatét, így alakultak ki a mai legismertebb irányzatok: a shito ryu, wado ryu, goju ryu, majd később teljesen új reformként a kyokushinkai.

A világon ma számtalan karateirányzat létezik, amelyek különböző eredetűek. Valamennyinek vannak erényei és talán hibái is. Mindenesetre igen rövid idő alatt meghódították a világot, és az emberek nagy számban űzik. Ma a karate és annak irányzatai a világon sok tízmillió embernek nyújtanak kikapcsolódást, testedzést, gyakran még ennél is többet.

A karate magyarországi története

A múltra visszatekintve, a karate magyarországi története 1972 -ben kezdődött, amikor a TF Judo-szakosztályának edzésére "betévedt " Mészáros Attila, Svédországban élő, akkor 2 danos kyokushin karate mester, aki egyeztetve Dr. Galla Ferenccel, a TF akkori küzdősport tanszék vezetőjével, egy színvonalas bemutatót tartva, elkápráztatta a jelenlévőket. Különösen két érdeklődő volt, akik fogékonyabbak voltak a karate mozgásanyagára, Furkó Kálmán és Adámy István személyében, akik dr. Galla mester támogatásával és gyakorlási lehetőség biztosításával, valamint Mészáros Attila mester iránymutatásai alapján elkezdték akkor a gyakorlásokat, immár az új sportág, a karate rendszerében.

A Kyokushin Karate magyarországi alapjai

Az évente hazalátogató mester tovább koordinálva, segítve és rendszeresen vizsgáztatva őket, sikerült lerakni a hazai kyokushin karate alapjait, mely azóta is meghatározó stílusa a magyar karaténak.

Ezt követően már kellő tudással és tapasztalattal rendelkezve megalakultak az első kyokushin edzőtermek is, először Adámy István révén Budapesten, majd Furkó Kálmán vezetésével Szolnokon.

Vele szinte párhuzamosan 1973-ben a shotokan karate is megjelent hazánkban, az akkoriban Belgiumban élő mester, Antal János révén, aki szintén a TF-en jelentkezett Galla mesternél, majd végül Budapesten indította meg kezdeti tevékenységét, ahol aztán Kecskés Sándor munkásságának köszönhetően alakult meg az első shotokan karate klub, MUTEX színeiben.

Ebben a karate hőskorában előfordult, hogy többször együtt edzettek a különböző stílusok akkori gyakorlói, vezetői is, ahol későbbi nagy legendák is találkoztak az akkori edzőtermekben.. mint pl Polyák József, aki külföldről hazatérve próbálta a karatét és a harci művészeteket elterjeszteni, vagy Bujtor István, Papp László, Popper György is, akik azóta ismert emberek lettek saját területükön.

A kezdeti lépéseket követően gomba módra szaporodtak az edzőtermek, és lassan nálunk is kialakultak a világban is jellemző és meghatározó stílusok, mint pl shito-ryu, goju-ryu, wado-ryu, stb.

1980-tól a judoszövetség égisze alatt, mint karate szakbizottság tevékenykedtünk, majd ezt követően 1984-től a Karate-Kickbox-Taekwon-do és más harci művészetek szövetségeként működtünk tovább.

1989-ben megalakult a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetsége, amely összefogta a Mo-n működő karate és harcművészeti szervezeteket, és állami jogosítványokat is kapott működéséhez.

1994-től az új Sporttörvény adta lehetőségek miatt a karate különvált a harci művészetek szövetségétől, és az olimpiai irányt kitűzve ezt követően Magyar Karate Szakszövetség néven folytatta működését a mai időszakig, először Popper György, majd Dr. Mészáros János vezetésével.

A Magyar Karate Szakszövetség jelenleg mintegy 500 klubban közel 50.000 igazolt és szabadidő sportolóként nyilvántartott tagsággal rendelkezik. A rendszeres edzések és próbatételek következtében hozzájárulnak olyan , a társadalom számára hasznos pozitív személyiség jegyek fejlesztéséhez, mint fegyelem, tisztelet, kitartás, szorgalom akaraterő, mások megbecsülése, az idősebbek, és a gyengébbek tisztelete és segítése, amelyek hiányoznak most a társadalomban, és a fiatalok nevelésében. Ezeket az értékeket szeretnénk közvetíteni az eseményeinken és a médiában.

Az eltelt időszakban számos nagyszabású hazai és nemzetközi versenynek és eseménynek voltunk házigazdái a közönség és a média kiemelt népszerűségével, valamint versenyzőink számtalan Európa-bajnoki és világbajnoki helyezéseket értek el a különböző hazai és nemzetközi porondon egyaránt.

A hazai karate-stílusok vezető mesterei között számos nemzetközi szinten is elismert mester és sportszakember található, akiket rendszeresen hívnak hazai és nemzetközi kurzusok vezetésére is.

A szövetség a World Karate Federation (WKF) alanyi jogán működő olimpiai karate szakága, a WKF szabályrendszerű küzdelemben, az elmúlt években Európa és a Világ élmezőnyébe verekedte be magát számos EB, és VB érmet szerezve, amelyek közül kiemelkedik S. Kovács Ádám teljesítménye, aki az elmúlt időszak legjobb teljesítményét szerezte meg a nem olimpiai sportágak világjátékán. A fiatalabb versenyzők között kiemelkedik Tadassy Martial, Szegedi Döme, Metzger Szandra valamint az új generáció versenyzőinek teljesítménye, akik letették a névjegyüket a nemzetközi színtéren is.

Az eredményesség tekintetében az ippon-shobu és a knock-down szakág versenyzői is jeleskedtek az elmúlt időszakban, számos nemzetközi, EB, -VB,- Világkupa dobogós helyezést szervezve hazánknak.

http://www.fegyencedzes-fegyencjoga.hu/a-karate-es-a-kyokushin-tortenete.html