Fradi-stadion után holokausztközpontot

5 487 288 070 forint közpénzből építheti fel a Market Építő Zrt. a bezárt Józsefvárosi Pályaudvar területén a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központot, derült ki a kozbeszerzes.hu értesítőjéből. A már októberben ismertetett tervek szerint 17 ezer négyzetméteren zajlik majd az építkezés, egyebek mellett parkot, parkolókat is hoznak létre. A régi állomásépület mementóként szolgál majd, a kiállítási komplexum pedig a föld alatt lesz, míg az épület előtt installációs tornyokat állítanak fel.
A holokauszt gyermekáldozatainak sorsát bemutató emlékközpont helyszíne azért lett az évek óta használatlanul álló Józsefvárosi pályaudvar, mert ez volt a MÁV első pályaudvara, ahonnan az 1944-es deportálások indultak. A projektgazdák elképzelései szerint ezen a helyszínen a 21. századi fiatalok is átélhetik majd a holokauszt gyermekáldozatai és az őket menteni próbáló emberek sorsát.
A Józefvárosi pályaudvarról, mint leendő holokauszt emlékközpontról azonban megoszlanak a vélemények. Schweitzer József nyugalmazott Országos Főrabbi például nyílt levelet írt az ügyben és másik helyszínre tett javaslatot:

  “Noha nem kérdeztek meg, szeretném elmondani a véleményemet a Józsefvárosi pályaudvarra tervezett „Sorsok Házáról”, amely a Soá idején a Magyarországról deportált és meggyilkolt zsidó gyerekeknek kíván emléket állítani.
    Nézetem szerint a helyszín megválasztása nem megfelelő, mert a Józsefvárosi pályaudvar nem köthető a hazai zsidóság tömeges deportálásához, beleértve a gyermekek deportálását is. Ha már felvetődött egy új holokauszt emlékezethely kialakítása, erre az egykori budapesti gettó területén fekvő Rumbach utcai épülete lenne megfelelő.
    Ez a megoldás véleményem szerint a helyszín szimbolikáján és szakralitásán túl költségkímélőbb is lenne.”
A Wallis-csoporthoz tartozó Market Építő Zrt. egyébként márciusban is kapott állami megbízatást: megnyerte az új Fradi-stadion építésére kiírt állami tendert. A milliárdos árbevételű vállalat. korábban  bankvezéreknek, ingatlanvállalkozóknak épített családi házakat és nyaralókat, márciustól pedig már Láng Zsolt II. kerületi fideszes polgármester rózsadombi házán is ők dolgoznak.
(index)

Itt az adócsaló állampapír

Amiről mindenki azt gondolta, hogy mégsem fogják bevezetni, az adócsalókat és pénzmosókat kiszolgáló állampapírt, most meglepetésszerűen mégis bevezették.

Aki nem ismerné a terméket: ha van legalább ötmillió forintod és nem akarod leadózni (mert adózzanak a hülyék és a csórók ugye), akkor inkább tedd be adócsaló állampapírba 5 évre és tisztára mosva kapod vissza az állam asszisztálása mellett. Berakod a bankba, a bank nem jelenti le a neved és ha eltelt az öt év, visszakapod a pénzed egy igazolással együtt, hogy te ezt már tisztára mostad.

Az egész termék egy agyrém, ami nekifutásból szembeköpi mindazt, amit közös teherviselésnek és tisztességes adózásnak nevezünk. Azt, hogy ilyet be lehet vezetni az országban, mutatja, hogy már tényleg nem vagyunk jobbak, mint a közép-ázsiai diktatúrák. Lassan újra lehet követelni a közös teherviselést, mint 1848-ban.

Az egészben az a legpofátlanabb, hogy nem a már elcsalt pénz hazahozatalára biztatnak, mint az eddigi lehetőségek, hanem egyenesen egy állandósult adóelkerülésre. Miért adózzak, ha elég 5 évre állampapírt venni és felvenni a pénzt utána tisztán kamatokkal együtt, természetesen. Ja, nem mondtam még: kamatadóval sem terhelik a szegény adócsalókat. A korrupciós pénzeket is jól el lehet ide dugni, hiszen el is évül az ügy, mire visszakapja az, aki betette. (Gondolom, ilyesmi miatt találták ki maguknak, semmi másért.)

Mindegy, ha téged érdekel, ”A nemzetgazdasági miniszter 62/2013. (XII. 17.) NGM rendelete a Stabilitás Megtakarítási Számla vezetésére” néven jelent meg a rendelet a Magyar Közlönyben.

Azért felhívnám a figyelmedet, hogy mire letelik az öt év, nem egy, hanem két választás is lesz és nagyon remélem, hogy lesz, aki számon kéri ezt a pénzt azokon, akik élnek ezzel a lehetőséggel. S talán azért az Uniónak is lesz egy-két szava hozzá, ilyen illegális pénzmosási lehetőséget csak a legeldurvultabb offshore országok kínálnak, nem uniós

Kiszámoló

A nemzetiszocializmus jelene, és jövője.

A II. világháború, és a Hitleri Németország vélt és valós tettei mindennapos témát jelentenek hazánkban, és az európai kultúrkörben egyaránt. Az európai kultúrkör jelzőt bár lassan idézőjelbe tehetjük, mégis érdemes megvizsgálni azt, hogy ennek a gyakorlatilag megkerülhetetlen témának mi ad ekkora teret, mi a valós háttér.

Érdemes lenne statisztikákat csinálni arról, hogy a fiatalok és idősebbek mekkora arányban mutatnak érdeklődést a német haditechnikára a szovjethez, és az angolszászhoz képest. Legyen az akár számítógépes játék, makettezés, katonai hagyományőrzés (hányan szeretnek szovjetnek, és hányan németnek öltözni). Tapasztalható a német csodafegyvereket, illetve kiemelkedő háborús fegyvereket és hadműveleteket övező magas érdeklődés, amely nem mentes már a túlzásoktól, sőt a felmagasztaló mítoszok gyártásától sem. Sokan izgalommal latolgatják a lehetőséget: Hitler elmenekült Németországból, és egy titkos helyen csodafegyverekkel körülvéve új világot épített magának. És mi lett volna, ha győz? Miért nem győzött, szándékosan vesztett? Szinte már vádló, elégedetlen kérdések ezek!

Mi az oka annak a beteges félelemnek, ami a baloldali és liberális köröket áthatja és arra ösztönözi, hogy naponta százszor farkast kiáltsanak? Pitiáner politikai fogás ez csak, vagy valóban van valós alapja a félelemnek? Felmerül a kérdés, hogy ennyire gyengék az állítólagos humanista és demokrata eszmék, hogy csak így lehet őket fenntartani? Vajon tényleg csak a holokausztra alapozott mitológia, és rész-vallás az oka ennek a fogcsikorgatásnak, vagy a nemzetiszocialista eszmének a mai napig vannak lappangó tartalékai? Úgy gondolom, hogy vannak. Az embereknek pedig tömegesen kezd elege lenni abból, amit evvel a témakörrel művelnek - sokakat már csak ez a túlzott vergődés jó irányba indít el. A jól kidolgozott, és egyben hamis ellenségkép tartja életben az eszmét - mivel kiragadja az érdektelenségből. Bár hozzáteszem, meg vagyok róla győződve, hogy ezt az eszmét megfelelő történelmi pillanatban bármikor fel lehetne támasztani halottaiból. Hiszen a problémák, amelyekre működő megoldást kínál, ha más formában is de léteznek, és egyre súlyosbodnak.

Magát az eszmét 1945-ben nem győzték le. Csak és kizárólag katonai, és ebből kifolyólag politikai-szervezeti jellegű megsemmisülés érte. Az politikai-eszme már csak azért sem nevezhető halottnak, mivel a körülményekhez képest elég sok ember igyekezett azt tovább éltetni a háború után is. Tőlük függetlenül pedig egykori vitathatatlan társadalmi sikereinek, úttörő vívmányainak híre egyre inkább bekerül a mai köztudatba - hála az agymosásra és ellenőrzésre felhasznált internetnek, a fagyi duplán visszanyalt. A "nácik" köré épített bugyuta és trükkösebb elemekből álló hazugsághegyek időről időre megroskadnak, ahogy egyenként dőlnek meg a konkrét, közhelyessé vált tételek. Sokkal többről van itt szó, mint arról hogy egyesek a "holokauszt újra megtörténtétől" rettegnek - és hogy pár "lelkileg sérült proli" horogkereszteket fújkál a falakra. Már a 80-as, 90-es években fénykorát élő szubkultúra sem ad politikai muníciót az antifasiszta propagandistáknak, annál inkább fáj a fejük a nosztalgia, és a terjedő leleplezések töretlen megléte miatt. A szubkultúra romjain pedig lassan olyan politikai mozgalmak bontakoznak ki, melyek felnőttek a feladathoz, és erejüket a liberális demokrácia gyengeségéből merítik.

Előbb utóbb nyíltan megjelenik az a farkas, amiről beszélnek?

Én valamiféle burkolt, homályos, mégis rettentő erős nosztalgiát érzek a "német oldallal" kapcsolatban, ami igen széles tömegekben foglal teret. Ez a nosztalgia első olvasatban úgymond ártatlan, és mentes a szilárd politikai állásfoglalásoktól. Mégis rengeteg embert indított el azon az úton, ami a politikai titkok változó mértékű ledöntéséhez, a tabuk felnyitogatásához vezetett. Ebben nagy segítséget nyújt a mindennapi médiával, és a polkorrektséggel szemben érzett egyre erősödő undor, és gyűlölet. Még nem is kell a múlt kérdéseihez visszamenni ahhoz, hogy ez az undor kialakuljon: elég a mostani háborúkkal, és válságokkal kapcsolatos gusztustalan játszmákat átgondolni, a velük kapcsolatos képtelen hazugságok sorozatát felismerni. Ezek teljesen ugyanazok az erők, amelyek a Hitleri Németországot legyőzték - mindenki tudja.

Vajon akkor, ha a média által gerjesztett kényszeredett polkorrektség és a politikai elnyomás valamilyen módon meggyengül, az emberek ugyanúgy vissza fogják fogni magukat a témakör kapcsán? Vagy már csak bosszúból is előveszik?

Két dolog van, ami a nemzetiszocializmus feltámadását akadályozza: az eszme nyílt felvállalásának egzisztenciális akadályai, és az ennek megfelelő politikai helyzet hiánya. Mi történne akkor, ha már most mindenki felvállalná, amit valójában gondol? Úgy gondolom rettentő kellemes meglepetéseknek lehetnénk szemtanúi: nyíltan tisztázódna, felcserélődne a hazug elnyomó, és az igaztalanul elnyomott szerepe. De előbb be kell következnie annak, ami elkerülhetetlen: az embereknek a saját bőrükön kell érezniük azt, hogy a mai rendszer valóban felelős a létük veszélyeztetéséért, és sokaknak valójában nem szabad, hogy vesztenivalójuk legyen többé. Ez az a feltétel, ami ha teljesül, még az esetleges állami terror is hasztalan lesz.

Talán most már feltehetjük a kérdést: ha Európa eléri a végromlás olyan mértékű állapotát, amit komoly átalakulásoknak kell követnie, mi lesz az az eszme ami felveheti a harcot a túlélésért, és az újrakezdésért? A kommunizmus, illetve a baloldali eszmék, amelyek saját magukat bontották, illetve bontják le folyamatosan? A liberális eszmék, amik pont hogy magáért a bukásért lesznek nyilvánvalóan felelősek? Mindkettőnek az "antifasizmus" és a "holokausztozás" a fő jellemző vonása, amit a hétköznapi ember már összekapcsolt önmagában.

Nem csak hogy a nemzetiszocializmus nem halt meg, és kellőképpen kialakult elemeinek jó része ott van életrevaló emberek tízmillióiban, hanem egészen a közép, illetve ókorig visszanyúló tradicionális világ, és szellemi elit igénye is egyre erősebb. Erősödőben van egy szellemileg igen erős intellektuális vonal, ami a XXI. század új keresztes lovagságának magját alkothatja, ami ugyanúgy a III. Birodalomra is hatással volt a háttérben.

Ha vallási, illetve etnikai jellegű problémák az embereket az élet, és a halál közti választásra ösztönzik, vajon érdekli-e majd őket az öngyilkos kettős-mérce, amit eddig beléjük tápláltak? Nos aki nem tud majd haladni a korral, az szolgája lesz a régi-új betolakodóknak, de leginkább halott.

Ha elszabadul a pokol, bizony elő fognak kerülni a keresztes, és horogkeresztes zászlók Európa-szerte. És a hétköznapi emberekben is tudatosulni fog az, hogy végig gusztustalan módon átverték, lekenyerezték, és elaltatták őket. Az ő átverőik mindent tönkretettek a beteges a civilizáció és természetellenes eszméikkel, ami a biztonságot, kultúrát, gazdagságot jelentette Európának, szélesebb értelemben a fehér kultúrkörnek. Ekkor fognak az emberek közismert, tekintélyes, és egyértelműen kifejező jelképekhez és megoldásokhoz nyúlni. A hazugságok és az öncenzúra pedig egy-kettőre köddé válnak.

Vésztői Gyula

NAV által engedélyezett online pénztárgépes csalók húztak csőbe ezreket

Tisztelt Szerkesztőség!

Ismét beleesett néhány száz - de az oldalon egyre növekvő tömeg alapján lehet több ezer is, szóval rengeteg - ember a kormány csapdájába.

Mindannyian egy beregisztrált, a NAV által engedélyezett társaságnál rendeltünk pénztárgépeket, és most nagyon úgy néz ki, hogy az lelépett a pénzzel, és itt maradt ismét pár ezer ember gép, állami támogatás nélkül úgy, hogy hivatalosan még nem is léphetünk, hiszen még nem járt le a határidő.

Az alábbi Facebook-csoportban egy sor hozzászólás aprólékosabban tárgyalja a problémát:

https://www.facebook.com/onlinekasszaaldozatai

Igazából azért küldöm ide, mert ez az oldal legalább nyíltan, nem elferdítve közli a tényeket. Köszönöm, hogy elolvastak!

(Olvasónktól )

Erdogan megőrült?

Úgy látszik a putyini politika félreértelmezői között kitört egy újfajta betegség. Vlagyimir Putyin, a jelen kor egyik legnagyobb formátumú politikusa, így érthető, hogy egyre többen próbálnak példát venni róla, köztük Orbán Viktor is. Csakhogy vannak olyanok, és egyre többen sajnos, akik igencsak félreértelmezik Putyint, és nem egy hazafit látnak benne, hanem egy hataloméhes harácsolót. Ezen személyek között kitört a terjeszkedési és hatalom bebetonozási elmebaj. 

Putyin valóban központosítja az államvezetést, erősíti a hierarchiát, és kordában tartja az erkölcsöt. Az országban azonban nagyfokú politikai szabadság van, és a tisztesség határain belül minden politikai harc és szervezet megengedetten működik, sőt az ellenzék bent is van a parlamentben. Itt a hangsúly a tisztességen van.

A putyini politikát félreértelmezők nem ezt látják az ő politikájában, nem a hasznosat szűrik ki, hanem azt, amely mellékes hozománya az ő politizálásának. Putyin fő célja ugyanis a birodalom újraélesztése tisztességes módszerekkel, és a két, illetve hárompólúsú világrend megteremtése. A hatalomban való rögzülés mint olyan, ezen tevékenység velejárója, de semmiképpen sem cél és nem is lehet az. Viszont a putyini út "követői" elsősorban a hatalmi folytonosságot tekintik etalonnak. Ők úgy vélik, ezt a beágyazódást Putyin különféle hatalmi eszközökkel, törvényekkel és háttéralkukkal éri el, így ők is hasonló törvényeket és intézkedéseket hoznak, illetve felébredt a területi terjeszkedési vágy is. Orbán hasonlóan rosszul képzeli el, és másolja Putyint, és meglátásai eleve hibásak. A magyar szabályozás és törvénykezés, amely a Fideszt hatalomba akarja betonozni, Oroszországban sincs. Olyan elmebaj sincs, mint amit éppen Erdogan agyalt ki, aki az oszmán birodalom terjeszkedései nyomán kijelentette, hogy még Bulgária és és Montenegró is Törökország része. Oroszországban ilyen terjeszkedési politika ebben a formában nem jelenik meg. Szövetségi terjeszkedés van, amely először a FÁK államok keretein belül zajlott, ezután pedig az Eurózsiai Unió keretein belül fog. Ráadásul Törökország fogja be a száját, mert a mai napig katonai módon, fegyverekkel és bombázásokkal tartja elnyomva a kurd népet. Ez persze nemsokára változni fog, ezzel egy másik cikkben foglalkozunk majd.

Az, hogy mennyire aljas és undorító a politikai vezetése az európai államoknak, semmi nem példázza jobban, mint az, hogy egy ilyen kvalitású politikai vezető egész működését mennyire félre értelmezik, és milyen kicsinyes és aljas módon próbálják másolni. Persze a saját szintjükön, megmutatva milyen mélységekben léteznek valójában.

http://www.hidfo.net/2013/12/26/erdogan-megorult

A dagadó korrupciós botrány miatt a 26 fős török kabinetből Erdogan tíz miniszter leváltását jelente

        “Ne hozd magad kellemetlen helyzetbe haver! Gyere el hozzánk, és megtanitalak néhány fogásra!” Nagyarányú kormányátalakítást hajtott végre Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök szerdán, azt követően, hogy három fontos minisztere lemondott egy kiterjedt megvesztegetési botrány miatt, amelyben vizsgálat indult fiaik és más, a kormányfőhöz közel álló személyek ellen.
A 26 fős török kabinetből Erdogan tíz miniszter leváltását jelentette be az éjjel, miután az ország legnagyobb városaiban az este tüntetők ezrei követelték távozását. A kormányfő Abdullah Gül államfővel tartott késő esti találkozóját követően állt a török televízió kamerája elé.
A nap folyamán lemondott Zafer Caglayan gazdasági, Muammer Güler belügy-, valamint Erdogan Bayraktar környezetvédelmi és várostervezési miniszter mellett a miniszterelnök menesztette az Európai Uniós ügyek befolyásos miniszterét, Egemen Bagist – akinek neve szintén felmerült a botrányban -, s három olyan tárcavezetőt is, akik indulnak a márciusi önkormányzati választásokon.
A kormányfőt is magukkal rántják?
Lemondása bejelentésekor Caglayan kétségbe vonta, hogy jogszerű lenne a nyomozás, amelynek középpontjában építőipari megrendelések érdekében Iránba utalt, állítólag törvénytelen pénzek állnak. Ő és Güler egyaránt politikai összeesküvés áldozatának nevezte magát. Bayraktar azonban – két társától eltérően – nem csak ártatlanságát hangoztatta, de a felelősségben való osztozásra szólította fel a miniszterelnököt, azt sugallva, hogy neki is le kell mondania, mivel minden lépéséről tudott.
Az utóbbi napokban nem egy török elemző hívta fel a figyelmet arra, hogy a városi építési projektekkel kapcsolatos korrupció legtöbbször az Erdogan közvetlen ellenőrzése alatt álló állami lakásalaphoz kötődik.
Többezres tüntetések a nagyvárosokban
Szerda este Isztambulban, Ankarában, Izmirben és további hét török városban ezrek tüntettek a miniszterelnök lemondását követelve. Az Isztambul ázsiai felében összegyűlt mintegy ötezer tüntető egy része összecsapott a kivezényelt rohamrendőrökkel.
A pályázati csalások és megvesztegetések gyanújával 14 hónapja indult, nagyrészt titokban lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a hatóságok közel ötven embert, köztük Erdoganhoz közel álló, ismert üzletembereket vettek őrizetbe december 17-én, s 24 ellen vádat is emeltek, köztük a szerdán lemondott három miniszter fiai ellen.
Politikai elemzők egyetértettek abban, hogy az őrizetbe vételek mögött a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és Fethullah Gülen hitszónok befolyásos vallási mozgalma közötti rejtett harc állhat. Mindkét tömörülés iszlamista, de éveken át tartó szoros szövetségük az utóbbi időben felbomlani látszik.
“Mocskos művelet”
Mindazonáltal ez az első eset, hogy ilyen méretű botrány érinti Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök közvetlen környezetét, ráadásul teljesen váratlanul, néhány hónappal a jövő év első erőpróbája, az önkormányzati választások előtt. Erdogan összeesküvésről, a kormánya ellen bel- és külföldi erők által folytatott “mocskos műveletről” beszélt, s a múlt hét keddi őrizetbe vételek után a kormány mintegy száz rendőrfőnököt menesztett vagy helyezett át máshová. Köztük volt Isztambul rendőrfőnöke is, aki a háttérben Iránnal illegális aranyügyleteket bonyolító Halkbank elleni vizsgálatot felügyelte.
Az elbocsátott tiszteket “hatalommal való visszaéléssel”, “állam az államban” típusú viselkedéssel vádolta a kormányfő, arra hivatkozva, hogy nem tájékoztatták a politikai hatóságokat az ellenük folyó vizsgálatról. A kormány ezért rendeletben tiltotta meg, hogy a jövőben a legfelső politikai vezetés előzetes tájékoztatása nélkül rendőrségi vizsgálat indulhasson, ügyészi utasításra. Az újságírókat pedig kitiltották a rendőrkapitányságokról.
Az Erdogant bíráló Today’s Zaman című lap szerdán arról számolt be, hogy Isztambulban újabb 400, a nyomozásban részt vevő rendőrt helyeztek át.
A kormánnyal szemben kritikus médiumok ugyanakkor úgy kommentálták a rendkívüli intézkedéseket, mint amelyekkel a kormány akadályozni próbálja a vizsgálatot, hogy eltussolhassa az Erdogan hatalmát megrengető megvesztegetési ügyet.
(hir24)

Bal-Rad komm : A “félázsiai” Törökországban-melynek miniszterelnöke Döbrögink kiváló haverja-”A pályázati csalások és megvesztegetések gyanújával 14 hónapja indult, nagyrészt titokban lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a hatóságok közel ötven embert, köztük Erdoganhoz közel álló, ismert üzletembereket vettek őrizetbe december 17-én, s 24 ellen vádat is emeltek, köztük a szerdán lemondott három miniszter fiai ellen.”
Tehát ebben a “félázsiai” országban-még ha “titokban is”-de nyomoztak-eredményesen a jelek szerint-a hatalommal birók ELLEN!
(Döbrögisztánban az ilyesmi elképzelhetetlen!)
A haver most menti a még menthetőt-a HATALMÁT! Minisztereket meneszt-és újakat nevez ki! Csakhogy ő maga maradhasson!
Döbrögisztánban ilyesmi elképzelhetetlen!
Döbrögisztán a keresztény erkölcsiség szilárd alapjai épül-és teljesit jobban!
Ha valakinek van tanulnivalója az ügyben, az Recep Tayip Erdogan. Török Főnök!
Akitől tanulhat: a Jobban teljesitő Döbrögisztán Ura és Parancsolója, a mélyen keresztény, és izig-vérig magyar miniszterlnök! Aki gátat vetett mindenféle mismásolásnak és korrupciónak!
DÖBRÖGISZTÁNBAN CSAK LOBBITEVÉKENYSÉG LEHETSÉGES! AZ VISZONT TÖRVÉNYES!

Ezek ráöntötték a pénzt a világra!

Az életünk szempontjából legfontosabb közgazdasági terület, a makroökonómia teljesen megbolydult az utóbbi években. A kapitalista világ régi betegségére a mennyiségi lazítást és a jegybanki útmutatást adjuk mára gyógyszerül, méghozzá óriási dózisban! Az amerikai jegybank havi szinten 85 milliárd dollárt öntött a világ nyakába és a korábbi vérszegény próbálkozásaik után a japánok is bekeményítettek. Az öreg kontinens jegybankárai türtőztették magukat a leginkább, és ha jogos volna az USA-val való összevetés a válságkezelésben, akkor bizony azt mondhatnánk, hogy elvesztettük a versenyt 2013-ban.

Mi történt a világ legbefolyásosabb intézményében?

A már 60 éves Ben Bernanke szakálla láthatóan sokat őszült az elmúlt időszakban, de ennek meg is van az oka: az Egyesült Államok a nagy gazdasági világválság óta nem látott akkora recessziót, mint amit a 2008-as pénzügyi válság okozott. 2006-os kinevezésével pedig megkapta azt a nem csekély kihívást, hogy a pénzügyi szféra pánikreakcióját kell lecsillapítania, majd pedig a gazdaság elszenvedett sebeit begyógyítani. Így pedig Bernankenak megadatott a lehetőséget, hogy az akadémiából hozott makroökonómiai elméleteit kipróbálhassa élesben is és ő nem volt rest élni a lehetőséggel! Így a nulla kamatküszöb elérése után a Fed belevágott történetének legagresszívebb lazítási programjába, aminek immár a harmadik körénél járunk és 2013-ban is még csak a lassítás került előtérbe, de a végét még egyáltalán nem látni.

Azt, hogy mennyire egy agresszív programról van szó, mi sem érzékelteti jobban, minthogy a Fed mérlege 2007 augusztusában még pusztán 869 milliárd dollárnyi eszközből állt, ami mára közel 4 billió dollárra hízott. A Fed 2013-ban jó alaposan bevásárolt a másodlagos piaci kötvényekből: nem kevesebb, mint 85 milliárd dollárt "nyomtatott" ehhez fizetségül minden egyes hónapban. Elképesztő mértékű likviditás került a piacra, ráadásul a QE3 jellegzetessége az volt, hogy nem jelentették be előre a végét. A részvénypiacok természetesen óriásit raliztak ennek köszönhetően, amikor pedig május körül mégiscsak felmerült, hogy ennek egyszer márpedig vége lesz, akkor nagyokat bukdácsoltak.

A Fed másik új mágikus fegyvere a kommunikációban bontakozott ki, ami lényegében a hosszútávú elköteleződéseket jelentette. A Fed megígérte, hogy nem fog szigorítani ameddig a munkanélküliségi ráta el nem éri a 6,5 százalékot, azt remélve, hogy emiatt a hosszú hozamok majd nyugton maradnak. Bár voltak megingások, de az általános konszenzus az, hogy ez a "forward guidance" elnevezésű módszer nagyon is sikeres volt a várakozások befolyásolásában. Sőt, egyes elemzések szerint magánál a mennyiségi lazításnál is sok szempontból hatásosabb eszköz lehet, bár a leendő Fed-alelnöknek, Stanley Fischernek vannak ezzel fenntartásai. Mindenesetre 2014-ben a cél ennek a megerősítése lehet (talán újabb célok meghatározása), ami a mennyiségi lazítás visszafogása mellett is fenntartja a piac hitét, hogy laza és felívelő környezet vár rá.

És mit értek el ezzel az egésszel?

Természetesen rengeteg kritika érte a Fedet és Bernanket személyesen is, amiért ennyire erőltették az eszközvásárlásokat. Míg egyesek a program hatástalanságáról beszéltek, addig mások a kockázatokat próbálták hangsúlyozni, újabb eszközárbuborékokat vizionálva. Az nyilvánvalóan látszik, hogy a pénzügyi válságot követő pénzpiaci nyugtalanságot a Fed hatásosan lecsillapította, az is jól látszik még, hogy 2013-ban a munkaerőpiac sokkal egészségesebb képet mutat, mint korábban. Természetesen a látott növekedési többletet nehéz számszerű és oksági kapcsolatba hozni a Fed lépéseivel, de több feltáró elemzés is pozitív összefüggést mutatott ki.

Hogy az egésznek jövőre miként lesz vége, nem tudjuk. Egyáltalán nem biztos, hogy 2014-ben teljességgel kivezetik az eszközvásárlásokat és bizonytalan az is, hogy a pénz- és tőkepiac miként reagál majd az újabb fejleményekre.

Japán viszont még csak most lendül bele igazán

Amikor az USA-ban azon kezdték a jegybankárok törni a fejüket, hogy mikor is kellene már lassítani a pénznyomdát, a japánok még csak éppen kezdtek belelendülni. 2013 áprilisában dörrent el az ágyú és meglehetősen nagyot szólt. Majdnem olyan méretű mennyiségi lazításba kezdtek, mint az USA, csak éppen ők durván harmad akkorák. A cél az volt, hogy végre leküzdjék a sok éve velük élő deflációs szörnyet, illetve az egykor csillogó gazdaságba újra életet leheljenek.

Valami sikerült, de messzinek tűnik még a cél. Olyannyira, hogy a legújabb értesülések szerint a Bank of Japan jövő áprilisban a forgalmi adóemelés után kénytelen lesz tovább növelni az eszközvásárlásait. Már 2013 végén is a jegybanknál pihent a kibocsátott államkötvények 15 százaléka, de hogy hol lesz ennek a vége, azt egyelőre senki sem tudja. A jen óriásit esett a jegybanki csapásra, ugyanakkor a dollárral szembeni 100-as szintet mégsem tudta véglegesen maga mögött hagyni.

A jegybanki szándéknak megfelelően az infláció valóban enyhe emelkedést kezdett mutatni az év második felében, ugyanakkor ezt túlnyomó részt az atomkatasztrófa miatt száguldásnak indult energiaáraknak köszönhette. Az igazán fontos tényező a jövő évi reformfolyamatok lesznek, különösen az adóváltoztatások és a belföldi keresletnek arra adott reakciója. A konszenzus szerint, ha minden így megy mint most, akkor 2014 áprilisban jönnie kell egy még nagyobb monetáris dózisnak.

Az öreg kontinens jegybankja is öreges...

Az eurózóna a válságot követő években egy ponton még hasonló szinten volt az Egyesült Államok makromutatóihoz, de mára már végérvényesen lemaradt. A periféria letört a kontinensről és még 2013 végére is alig látszanak az életjelek. Bár az eurózóna egésze kikerült élete leghosszabb recessziójából negyedéves alapon nézve, de valójában nagyon töredezett a fellendülés. A németek jelentik a motort, de az igazság az, hogy még Angela Merkel kancellárasszony erős keze sem lehet képes a saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból. Ez alatt azt értem, hogy Németországnak még mindig az Európai Unió jelenti a legfontosabb kereskedelmi kapcsolathálót, és ha ott nem lesz növekedés, akkor a német export sem lesz képes igazán turbófokozatra kapcsolni.

A rendkívül gyenge növekedést természetesen a kereslet alászállása kísérte és így az infláció annyira megszűnt, hogy 2013 negyedik negyedévében már konkrétan attól kezdtek sokan félni, hogy a deflációs rém úgy dönt, Japánból hozzánk költözik át. Mario Draghi, EKB-elnök ezt a lehetőséget természetesen kizárja, de ahogy Barry Eichengreen neves amerikai közgazdász nem túl optimista Európa-képéből kitűnik, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen (a termelői árindex például deflációban van).

Mit csinált hát akkor a sok ország bölcs jegybankelnökeiből és sztárszakembereiből álló Európai Központi Bank egy ilyen helyzetben? Lecsökkentette a kamatszintet nulla közeli szintre és visszahozta a halálból a perifériaországok kötvénypiacát. Ez egyáltalán nem tűnik olyan vad viselkedésnek, de érdekes módon már ezért is komoly támadás érte a jegybankot: német bírák azt vizsgálták, hogy nem lépte-e túl a jegybank a hatáskörét. Hát kiderült, hogy nem. Nagyon nem. Bár a jegybank hosszú hiteleket is nyújtott a bankoknak, mostanra már az kis növekmény is kezd eltűnni a mérlegéből (az LTRO-kat akár indirekt mennyiségi lazításnak is tekinthetjük, hiszen olcsó hitelt adott a bankoknak, akik azt szépen betették állampapírba, hogy learbitrálják a kamatkülönbséget. Ennek az egésznek azonban a jelentősége eddig nem volt túl nagy, reálgazdasági hatása pedig még Mario Draghi EKB-elnök szerint sem volt túl sok. Az elnök elmondása szerint a jövőben elképzelhető a részükről hasonló próbálkozás, de azt már sokkal inkább reálgazdasági fókusszal szeretnék csinálni.

Ezen kívül igazából az EKB nem csinált semmi érdekeset. Rendszeresen fenyegetőzött, hogy készen áll a betéti ráta negatív tartományba vágására, ugyanakkor ezt 2013-ban nem merték megtenni. Az is lehet, hogy ők maguk sem gondolták komolyan, csak verbális intervenciót próbáltak csinálni. A nagyon aggasztóan alacsony inflációra (október: 0,7 százalék) elsütött újabb 25 bázispontos kamatvágást decemberben már nem követte újabb. Draghi elégedett hangot ütött meg a kamatvágásra adott reakciók kapcsán a döntést követő sajtótájékoztatóján, és ebből az következik, hogy jövőre sem számíthatunk már semmi igazán merészre az európai jegybankároktól.

2014-ben is folytatódik a laza történet

Az egész évben jellemző volt, hogy a piaci szereplők örömmel fogadtak egy-egy újabb rendkívüli intézkedést (a japán tőzsdeindex 50 százalékot emelkedett, a Dow Jones és az S&P 500 index pedig minden eddiginél magasabb szintre került), holott a gazdasági mutatókban azért nem látunk ezek mértékét indokló előrelépést. Az amerikai gazdaság gyorsabban növekszik ugyan, de a foglalkoztatottsági számok tekintetében minimális az előrelépés, az európai országok többsége pedig továbbra is recesszióban van. Az IMF októberi előrejelzése szerint egyébként a fejlett országok teljesítménye idén rosszabb lehet, mint tavaly.

Éppen ezért sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyire végeztek/végeznek jó munkát a központi bankok a világ egyes részein. Még a jegybankok jegybankjaként számon tartott BIS (Bank for International Settlements) is kételkedik a sikerben. A szervezet nyári, éves jelentésében arra kérte a jegybankokat, hogy vegyék számba mindazt a kockázatot, amit "lazaságukkal" okoztak, a Feden kívül azonban eddig egyetlen másik jegybank sem volt, amelyik jelezte volna, hogy iránymutatást kíván adni a rendkívül laza korszak lezárásával kapcsolatban. 2014-ben ezért a történet tovább folytatódik.

Portfolio