Észak-Donbassz Ez történt!

Szemjonovkában-Szlavjanszk elővárosa-a kijevi fasiszta junta latorhada mára virradó éjszaka ismét szörnyű bűncselekményt követett el.

A teljesen begőzölt banditahorda az éjszaka folyamán fehérfoszforos gyújtógránátokat lőtt ki Szemjonovkára. A sorozatvetőkből a városra zúditott pokoli tűz még a sok szörnyűséget megélt helyieket is elborzasztotta. Ez a GenfiEgyezményben tiltott fegyver az amerikaiak és az izraeliek által városvédők ellen kedvelten használt eljárás.

A támadás hatására Szemjonovka városvezetése azonnal-még az éjszaka-hozzálátott a polgári lakosság evakuálásához.

Lembergben-Lvov-tegnap kellő ünnepi köritéssel földeltek el három Donbasszban kitikasztott hitlerista latort.

Dnyepropetrovszkban készitik elő a húsdarálóba tömendő új alapanyagot. Ukrán katonai gyakorlóruházat+gumicsizma.

Kéthetes történet: Donyeck-régióban egy hatalmas, nyilt gödröt találtak helyiek-tele lemeztelenitett holttestekkel. Szerencsére a latorhadnak nem volt ideje betemetni a KIVÉGZETT FIATAL SORKATONÁKAT, akik nem voltak hajlandóak részt venni az ATO (Antiterrorista Operácio) néven a kijevi hiénahatalom által meghirdetett megtorlóhadjáratban. A tömegsirra rábukkanó helyiek nyögdényelést hallottak, és találtak két élő fiatal srácot. Ők csodával határos módon túlélték a Jaros-legények mészárlását. Azonnal kimentették őket, és gondjaikba vették. Szerencsére mindkettő lábadozik már. Már el tudták mondani, hogy Nyugat-Ukrajnából származnak, és elmesélték a vérfagyasztó történetet. Most biztonságban vannak már, és vallomásukat videora véve jegyzőkönyvi melléklettel fogják csatolni a Turcsinov-Valcman-Porosenko vádirathoz.

(B-R)

Végre sikerült közvetlen információhoz jutnunk.

A Szemjonovkát ért éjszakai foszforbombás támadás meglehetősen felpaprikázta a luhanszki repülőteret körbezárő donbasszi erőket. Ráerősitett a hangulatra Koval kijevi hadügyér tegnapi “nyelvbotlása” is: a junta mészárosa kibökkentette, hogy Donbassz lakóit lágerekbe kivánja a rezsim költöztetni, hogy ott “átszűrjék” őket. Kik “terroristák”-és kik nem. A “nemterroristák” Nyugat-Ukrajnába lennének áttelepitve terveik szerint. A “terroristáknak” szánt sorsot nem ecsetelgette a kivégző osztag elé állásra már bőven rászolgált zsoldos.

Egyszóval a felbőszült gárdisták végső leszámolásra készülnek a repülőtéren rekedt hordával. Első dühükben felkoncoltak egy egész fasiszta tábort Makarovo mellett. A meglepett hordának jószerével fegyver után nyúlni sem volt ideje. A közelben állomásodó harckocsicsoportositásuk hátsó alakzata menekülése közben újabb szörnyű titkukat fedte fel. Miközben vad iramban igyekeztek az aknazápor elől menekülni-megfeledkeztek a MAGUK MÖGÖTT LERAKOTT TAPOSÓAKNÁIKRÓL! Ezek ugyan a harckocsikban nem okoztak károkat, de elárulták az újabb háborús bűncselekményt. A gránátesőnek végülis három T-64-es esett áldozatul, és valami nagyon-nagyot robbant.
Ebben a két rajtaütésben legkevesebb húsz lator harapott a fűbe.

A luhanszki repülőtérre már legfeljebb csak helikopterek szállhatnának le, de ezzel két gond va. Az egyik az, hogy kiszivárgott hirek szerint már alig egy tucat hadra fogható helikoptere maradt az ukrán hadseregnek. A másik nyomós érv a megmaradt állomány földön tartása mellett, hogy azok igy legalább még megvannak! Ha repülnének-biztos lelövés lenne a sorsuk!

Szemjonovka infrastruktúrája szinte teljesen megsemmisült az éjszakai latortámadásban. Viz, villany, távközlési szolgáltatás teljesen leállt. A gázvezetékek lángolnak! Akárcsak a romok, amelyek alatt felmérhetetlen számú civil áldozat fekszik. A sérülések még a sokat látott, Afganisztánt és Jugoszláviát megjárt veteránokat is elborzasztja.

Ez az éjszakai brutális támadás-vélhetőleg-a Karacsun-hegyen rekedt latorkülönitmény sorsát végképp megpecsételte! Hirek szerint Donbassz erői a közeli leszámolásra készülnek, és NAGYON KOMOLY tüzérségi erőket vonnak össze a térségben. A bosszuúvágy itt fokozottan érthető, hiszen az éjszakjai terrortámadást (is) innen hajtották végre.

Szemjonovka életben maradt polgári lakosságának mintegy kétharmada elhagyta a várost, ám a menekülés szinte kaotikus. Sokan viszont hozzátartozóikat keresve még mindig a város romos utcáin bolyonganak. Ma délelőtt nem volt tüzérségi tűz.

Szlavjanszk iszonyatos vizhiánnyal küzd. Ivóviz szinte semmi, csak amit távoli helyekről szállitanak palackokban és tartálykocsikban. Az elosztóhelyeken tömegek várják a vizhez jutást.
Innen is zajlik a civilek evakuálása. Az oroszországi Rosztov-régió mellett már fogadja a Donbasszból elmenekülőket a Volgográd és Krasznodar régió is.

Szeverodonyecknél szintés erős lövöldözés tört ki ma délelőtt. A zsoldoshorda szemlátomást nem tud mit kezdeni a partizántaktikát egyre sikeresebben alkalmazó népi milicisták rajtaütéseivel. Beszámolók szerint sok esetben nyúlvadászathoz hasonlithatóak a rajtaütések. Néhány páncéltörő rakétával végrehatott támadással egyidejű erős gyalogsági tűzzel megritkitják a latorcsapatot, és mire azok lekászálódnak a járműveikről-már bottal üthetik a sok esetben még a tiz fősnél is kevesebb létszámú milicisták nyomát. Halottaikat hátrahagyva állandó rettegés közepette továbbállnak.

Közben tovább gyűrűzik a “zsoldosbotrány”! Kiderült, hogy a “ténykedés” helyett-papiron-tábori kiképzésen voltak csak, és igy kevesebb a zsold. Igy fordulhatott elő, hogy a Szlavjanszknál pusztitó horda “jelenléti ivén” az onnan legalább háromszáz kilométerre lévő békés Pavlográd volt feltüntetve. A felháborodott zsoldosok szerint-akik egyébként Kijevbe menesztettek protestdelegációt-”magasabb szintű” parancsnokaik egyszerűen elsikkasztották a vérdijat. Állitásuk szerint ráadásul ezek a magsabb szintű parancsnokok egyenesen abban érdekeltek, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több hordatag pusztuljon. (Ez a vágy pedig rendre teljesül is!B-R)

Meg nem erősitett hirek arról szólnak, hogy nyugati irányból már mintegy negyven kilométerre komoly hordaerő közelitette meg Donyecket is. Ha a hir igaz, akkor már várható, hogy akár ma este összecsapások kezdődhetne Donyecknél is. A régióközpontban erőditési munkálatok zajlanak. Megkezdődött a tartalékok felhalmozása is.

Hir érkezett arról is, hogy ma délelőtt Mariupolban ismét “zaklatták” a zsoldoshorda ottani falkáját. Négy koporsóra biztosan szükség van.

Eddig le nem ellenőrizhető hir szerint, egy “magas beosztású” miliciaparancsnok tegnap a kora esti órákban elesett. A nevét a hirforrás nem közölte, és azt sem, hogy az eset hol történt.
(Ványa b. B-R)

Rosszabbul élünk, mint tiz éve

Magyarországon a helyzet egyre rosszabb. A létminimum alatt a minimálbér, a közmunkásoknak járó ötvenezer forint pedig még a minimálbérhez viszonyítva is szörnyen alacsony, nemhogy a létminimumhoz képest. Ennyiből egyszerűen nem lehet megélni ma Magyarországon. Mára másfélszer annyi családnak okoz gondot az élelmiszer-vásárlás, mint 6 éve, a szociális kiadások pedig csak Görögországban csökkentek jobban az elmúlt években Európában, mint nálunk.

Ma másfél millió embert érint lakhatási szegénység, és több mint 4 millió ember élhet a létminimum alatt. A legszegényebbekhez, csaknem egymillió emberhez, akik fával, vagy szénnel fűtenek, még a rezsicsökkentés sem ért el. Mindezek alapján kijelenthetjük: Magyarországon mára csupán a privilegizált kevesek teljesítenek jobban. A társadalom legszegényebbjei, a legrászorultabbak számára a helyzet egyre rosszabb.

A Gallup szerint a gyermekes családok felének gondot jelent az élelmiszer-vásárlás

A Gallup OECD országokat vizsgáló kutatása során többek közt azt is megkérdezték, hogy előfordult-e az elmúlt 12 hónapban, hogy a családnak nem volt elegendő pénze élelmiszert vásárolni. Az eredmények nem túl szívderítőek Magyarországra nézve. Eszerint a magyar gyermekes családok majdnem felében (47 százalékában), a gyermektelenek több mint az egyharmadában (35 százalékában) előfordult, hogy problémát jelentett az élelmiszer-vásárlás.

Ez az eredmény mindkét csoportban a második legrosszabb Törökország után (utánunk mindkét esetben Mexikó következik, a negyedik legrosszabb helyen pedig az euró-milliárdokkal megsegített Görögország).

A Gallup rövid összefoglalójában kiemeli, hogy 2007 óta több országban is folyamatosan egyre nagyobb arányú elszegényedést jelez a mutató. A legnagyobb mértékű romlást Magyarországon mértek, itthon 6 év alatt 32 százalékkal nőtt azon gyermekes családok száma, akiknél előfordult, hogy nem volt pénzük élelemre. Második helyre ért oda Törökország a maga 22 százalékpontjával és harmadikra Görögország 20 százalékponttal.

A Gallup eredményei nem meglepőek. Az OECD saját tanulmánya a Society at a Glance már korábban kifejezetten borús képet festett Magyarországról: a felmérés szerint a 2006/2007-es évekhez képest 2011/2012-re majdnem megduplázódott (17 százalékról 30 százalékra emelkedett) azok száma, akik úgy érzik, hogy még élelmiszerre sincs elég pénzük.

Csökkenő szociális juttatások

Érdemes még egy pillantást vetni az OECD összehasonlító vizsgálatára, amelyből az is kiderül, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes korú lakosság szociális transzferjei (ide tartozik például a munkanélküli segély, betegszabadság és minimálbéresek támogatása). Az OECD nem is tanácsolja ezen juttatások mérséklését a válságos időkben, mivel ilyenkor még sérülékenyebbek a munkavállalók.

A minimálbér bőven a létminimum alatt

A Központi Statisztikai Hivatal idén is közzé tette a létminimumösszegeket, de harmadik éve nem közlik, mennyien is élnek ez alatt. Utoljára 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Pontos adatot immár nem tudunk, de a bűvös 4 milliós határt már 2012-ben átléphette a létminimum alatt élők száma. Ez egymillióval több, mint a kétezres évek elején. Mindenesetre a létminimum összege jócskán lehagyta a nettó minimálbért: 2013-ban egy egyedülálló felnőttnek 87 ezer 510 forintra, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak 253 ezer 779 forintra, míg egy egyedülálló nyugdíjasnak 78 ezer 759 forint jövedelemre lett volna szüksége a létminimum eléréséhez. A tavalyi érték minimálisan nőtt a 2012-hez képest: akkor 85 ezer 960 forintra lett volna szüksége egy felnőttnek a megélhetéshez a KSH szerint.

A bruttó minimálbér jelenleg 101 ezer 500 forint, de ez nettóban mindössze 66 ezer 483 forintot jelent, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimum-összegnek.

A rezsicsökkentés nem válasz a lakhatási szegénységre

Nem titok, hogy a rezsicsökkentéssel azok a fogyasztók szakíthatták a legnagyobbat, akik a legtöbbet fogyasztanak. De a Habitat for Humanity Magyarország által készített tanulmány szerint mintegy 900 ezer lakásba nem ért el még minimálisan sem a rezsicsökkentés hatása, mivel fával, szénnel, vagy PB-gázzal fűtenek. Illetve a lakosság negyedének van rezsitartozása.

A szervezet a tavalyi költségvetés lakhatással kapcsolatos tételeit is számba vette: a 182 milliárd forintból 124-et a jobb fizetőképességű középosztályt célzó programok tették ki, ezzel szemben a szociálpolitikai szempontokat is figyelembe vevők csak 58 milliárd forintot. Így a tanulmány szerint a lakhatási szegénység már másfél millió embert érinthet.

A megfizethető szociális bérlakásszektor továbbra is fájóan hiányzik a hazai lakáspolitikából. A magyar lakosság 90,5 százaléka él saját tulajdonú lakásban és csak 6,7 százaléka szociális vagy alacsony bérű bérlakásban. Az Egyesült Királyságban 66,7 százalék, Németországban 53,1 százalék a saját tulajdonú, 15,9, illetve 38,6 a szociális bérlakások aránya. Ráadásul Budapesten mintegy 85 ezer, a megyeszékhelyeken és nagyobb városokban 65 ezer üres lakás van, amik nagy része összkomfortos vagy komfortos.
(Tenytar)

Mese a testvériességről- ISTENÁLDOTTA BÚZA

Két testvér dolgozott együtt a családi birtokon, az egyik nős, családos, a másik agglegény. A termésen és a hasznon mindig megosztoztak, fele-fele arányban.

Egyszer aztán az egyedülálló fivér elgondolkozott: nem igazság, hogy egyformán osztjuk el a termést meg a nyereség felét. Nekem egymagamnak sokkal kevesebb kell.
Így aztán minden éjszaka kilapátolt egy zsákra való gabonát a saját hombárjából, átlopakodott a két házat elválasztó földdarabon, és a bátyja hombárjába zúdította a gabonát.

Eközben a másik így okoskodott: nem igazság, hogy egyformán osztjuk el a termést meg a nyereséget. Végtére is nekem itt a feleségem, a gyermekeim, ők majd gondoskodnak rólam, ha megöregszem. Az öcsémnek senkije sincs, neki takarékoskodnia kell öreg napjaira.

Ezért hát az éj leple alatt mindig átcipelt egy zsáknyi gabonát az öccse magtárába, és ott kiöntötte.

Éveken át mindketten értetlenül vakargatták a fejüket, mert a gabonájuk nem fogyott az adományoktól. Egy sötét éjjel aztán egymásba botlottak. Lassan világosság gyúlt az agyukban, hogy mi történt. Ledobták a zsákokat, és összeölelkeztek.

Móra Ferenc

Mégis 6eFt-ot kell befizetni az államnak konyhakertenként (?)

Több százezer családot érint az a 2013. január 1-jével hatályba lépett rendelkezés, mely értelmében már nem csak kizárólag az 1 hektárt meghaladó termőföldterületet használó, hanem valamennyi földhasználó köteles bejelenteni a használatát a területileg illetékes járási földhivatalnál. A törvény értelmében földhasználó az is, aki termőföld tulajdonjogával rendelkezik és annak használatát nem engedte át más személy részére.

A regisztráció célja, hogy 2013. július elseje után személyi azonosítóval összesíteni lehet ki mennyi-mekkora földterületet birtokol.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény és a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007 (XII. 23.)Kormányrendelet (Rendelet) változása következtében valamennyi ingatlanügyi hatóságnál (járási földhivatalnál) regisztrált földhasználó köteles bejelenteni az adatait. A fentiek alapján 2013. március 30-ig az illetékes járási földhivatalhoz be kell nyújtani magánszemély földhasználó esetében a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolatát, gazdálkodó szervezet földhasználó esetében a statisztikai azonosítót.

Amennyiben a földhasználó családi gazdálkodónak minősül, a Rendelet alapján a családi gazdaság nyilvántartási számát is be kell jelenteni, valamint szükséges annak megjelölése, hogy a földterület a családi gazdasághoz tartozik. Az a földrészlet tartozik a családi gazdasághoz, amelyet a megyei kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága a családi gazdaság használatába regisztrálta.

A földhasználati azonosító adatközlési adatlap beszerezhető a földhivataloknál, vagy letölthető a www.földhivatal.hu honlapról. A bejelentést határidőben elmulasztó földhasználót a földhivatal bírsággal sújtja, amelynek mértéke a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti AK értékének ezerszerese, azzal, hogy nem lehet kevesebb a behajtható köztartozás minimális összegénél. Az első fokon kérelemre indult eljárásért – ha e törvény másként nem rendelkezik – 6 000 forint összegű díjat kell fizetni. Ha a földhasználati bejelentés vagy a törlési kérelem 20 vagy annál több földrészletre vonatkozik, az eljárás díja 12 000 forint.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese Máhr András elmondta, hogy az Országgyűlés által decemberben módosított földtörvény alapján, 2013. január 31-ig minden mezőgazdasági földhasználatot – mérettől függetlenül – be kellett jelenteni a földhivatalnak. (Információink szerint március 30-ig – szerk.) Korábban csak az egy hektárt meghaladó használatra vonatkozott a bejelentési kötelezettség.

A MOSZ becslése szerint a változtatás most mintegy 350 ezer olyan családot érint, akik a korábban zárt kertnek minősített kisebb parcellákon gyümölcsöt, szőlőt, zöldséget termeltek saját szükségletükre vagy akár eladásra is.

A törvény szerint a bejelentésért alkalmanként hatezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, ami a MOSZ véleménye szerint méltánytalan a kis területeket használókkal szemben, akiknek ugyanúgy akkora díjat kell leróniuk, mint a földet hivatásszerűen művelőknek. A MOSZ elfogadhatatlannak tartja a törvény végrehajtási módját, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordult, s abban bízik, hogy a kellő felkészülési időt nem biztosító rendelkezés az Alkotmánybíróság rostáján is fennakad majd.

A Földhivatal internetes tájékoztató oldalán nem írnak a hatezer forintos regisztrációs díjról, hanem az alábbi mondat szerepel helyette: Az adatközlési bejelentéssel indult eljárás díjmentes, de csak akkor, ha azzal együtt változás bejelentésére nem kerül sor.

Várhegyi Kálmán

Egyedül finanszírozza magát Portugália - nem lesz több megszorítás

Nem kér több nemzetközi pénzügyi segítséget Portugália - jelentette be az ország pénzügyminisztere. Az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap nyújtotta pénzügyi mentőöv utolsó részletét már nem hívja le Lisszabon.

https://www.youtube.com/watch?v=a8NlmniCULo

Újra terítékre kerülhet Varsó és Bécs egyesülése

Lengyelországban szeretnék felgyorsítani a bécsi és a varsói tőzsdék esetleges összeolvadását, ennek érdekében pedig váltás készülődik a lengyel tőzsde élén – írja a Bloomberg. A lap információi szerint Pawel Tamborski egykori pénzügyminiszter-helyettes válthatja Andrej Maciejewski jelenlegi elnök-vezérigazgatót, erről június 26-án dönthetnek a varsói értéktőzsde közgyűlésén.

Azt várom, hogy az új vezér lebonyolítja majd a bécsi és a varsói tőzsde összeolvadásával kapcsolatos tárgyalásokat egészen addig a pontig, ahol majd nekem kell meghoznom a végső döntést – válaszolta a Bloombergnek Wlodzimierz Karpinski lengyel pénzügyminiszter. A lap értesülései szerint egyébként is Tamborski kezdte a tárgyalásokat az osztrák féllel, emellett nem elhanyagolható az sem, hogy megbízható partner a bécsiek szemében.

A varsói és a bécsi tőzsde fúziója tavaly nyáron volt slágertéma a régióban, 2013 áprilisában kezdődtek azok a tárgyalások, melyek változó intenzitással azóta is tartanak a felek között. Egy évvel ezelőtt Maciejewski a CNBC-nek úgy nyilatkozott, hogy közel a megegyezés, az utóbbi hónapokban azonban megcsappantak a hírek a tárgyalásokról.

A bécsi tőzsde korábban felvásárolta a prágai, a ljubljanai és a budapesti tőzsdét, így jött létre a CEE Stock Exchange Group, melynek piaci kapitalizációja 131 milliárd euró. Eközben a lengyel tőzsdén 201 milliárd euró a cégek teljes kapitalizációja. Karpinski szerint az összeolvadás technikai és kulturális okok miatt sem lenne egyszerű, kiemelte, hogy a végső döntés meghozatalakor a lengyel tőzsde és a lengyel gazdaság érdekeit helyezik majd előtérbe.

Napi Gazdaság

Serleg vagy urna?

A végén általában mindig urna, de odáig is vezet egy út... A világ működése egyáltalán nem olyan. mint aminek látszik, vagy amilyennek láttatják. Az országnak nevezett vállalatok "kormányai és sleppjük" részvény-érdekeltségi rendszerben kapcsolódnak egymáshoz, de az osztozkodás eldurvult. Nem csak Ukrajnában, hanem már az I. Világháborút megelőzően az 1848-as szabadságharcok után. Az első világháború az osztrák-magyar monarchia végét jelentette, és a túl nagynak tartott méretű és erejű Magyarország feldarabolását. A II. Világháború Németország likvidálásához, az 1989-es peresztrojka pedig a Szovjetunióéhoz vezetett. A 2011-es "Arab Tavasz" a Közel-Kelet ugyan csak részleges, de annál embertelenebb lerohanásával és kifosztásával járt. 2013-2014 pedig az oligarchák elleni háború kezdetét jelenti, mert Donyeck esetében már nem csak Ukrajna széthullása vagy "átrendeződése" a tét. A néptől ellopott közvagyon visszaállamosítása a világon az összes milliárdokat összeraboló gazemberek rémálma, ami abban is megnyilvánul, hogy az USA Kelet-Európába utcai harcokra kiképzőket küld a "perifériaországok" különleges alakulatainak idomítására, bár azoknak sem lesz más választása, mint Ukrajnában. A magyar katona és rendőr át fog állni a nép oldalára, amelyik meg nem, az nem magyar... A jutalmát mindenki megkapja. Serleg vagy urna...

Sokak még mindig nem értik, veszik észre, hogy az utóbbi fél évben, de már a tavalyi évben is egyre gyakrabban írtam le, hogy Oroszország, Putyin és Medvegyev nem "ellenpólusai" a nyugatnak, ahogy Kína sem, legalábbis nem olyan értelemben, mint ahogy egyesek elképzelik, vagyis felszabadítóként. Az utóbbi mindkét említett, zsidó származással, oligarchaként pedig a nyugattal, egészen pontosan a nyugatot uraló kazár-zsidó, szefárd-zsidó és kazár, vallás-nélküliekkel azonos érdekeket képviselő "cionista játékos". Oroszországot és Kínát szintén zsidó érdekeltségek irányítják. "Nézeteltérések" legfeljebb konkurencia szinten jelentkeznek, de a pénzrendszer teljes összeomlása egyik oldal érdekeit sem képviseli. Az emberiség eljutott arra a szintre, hogy országoknak nevezett vállalati összefonódások harcolnak a profitért, az általuk hozott törvények felett is, kényük-kedvük szerint megszegve azokat, beetetve a népet "nacionalizmussal", "a haza szeretetének és megvédésének", és a demokrácia igényének "igéjével", ami részükről nem takar mást, minthogy felhasználhassák a kisembert profitszerző egymás közötti háborúikhoz töltelékként. Mert a háború maga az üzlet, amiből a drágán eladható fegyver hozza a hasznot, és a kisember, munkás, paraszt, katona, rendőr és fogyasztó, áldozat is egyben. Ez már a kétes (Rothschildokhoz köthető) származású Hitler esetében is gyanakvásra adott okot, bár akkor még megakadályozta a tisztánlátást a széleskörű kommunikációs lehetőségek hiánya és az ellenségképek magyarázat nélküli felállításának lehetősége.

Ennek eredménye a II. Világháborúban vállalt szerepek kidomborítása is. Ahogy a normandiai partraszállást, úgy a sztálingrádi ütköztet is próbálja mindkét fél az egekig magasztalni. Valójában egyik sem olyan dicsőségesen zajlott, mint a filmeken. Sajnos nem is olyan célokért, mint amivel a katonákat megetették, de a szovjet katonáknak még annyi választási lehetősége sem volt, mint az ún. "szövetségeseknek". Ha nem ment, hátba lőtték. Sztálingrádnál a nevezetes páncélos ütközetben sorra álltak le a német tankok, mert kifogyott belőlük az üzemanyag. Már utánpótlásra sem telt a németeknek, nemhogy a krematóriumok energiaellátására. Putyin megjelenését a megemlékezésen a legtöbb média orgánum félreértelmezi (vagy szándékosan hibásan magyarázza), ahogy Oroszország jelenlegi "tutyi-mutyinak" tartott ukrajnai hozzáállását is. Ha megvizsgáljuk az érdekeket, azt látjuk, hogy a nyugatnak főleg nem, de az orosz oligarcháknak szintén nem érdeke egy "újra államosított vagyonnal" létrejött "Új Oroszország". Talán nem ártana észben tartani, hogy Putyin és Medvegyev maga is oligarcha, ahogy Orbán, Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi, Csányi is...
Melyik az a hülye oligarcha, aki bejutott a "leggátlástalanabb (és megmaradt) 15 közé", és aki donyeczki érdekeltségeit elbukva még támogatja is a rablott javait visszaállamosítókat. Érdekes, hogy az "oligarcha létszámok" Ukrajnában és Oroszországban is tizenöt körülire apadtak, de a ciprusi, erre a célra generált "bankösszeomlás" pont erre volt "kihegyezve" nem is olyan régen, bár akkor teli pofával kürtölte szét a "média", hogy az "orosz banki befektetőknek a ciprusi gázkincsre fáj a foga"...

Most Új Oroszországban egy olyan, szinte példátlan folyamat kezdődött el, amihez hasonló csak Izlandon volt tapasztalható, ott sem ilyen formában. Valójában nem csak a XXI., de a XX. század is a piac, nyersanyagok és stratégiai fontosságú területek megszerzésért folytatott vállalati háborúk vég nélküli sora, felújítása, a világ újrafelosztása. Ennek köszönhető Oroszország, vagyis a Putyin hatalmát biztosító oligarchák inaktivitása Új Oroszország vonatkozásában. Ugyanez volt az oka Líbia lerombolásának is. Kadhafi jól tartotta a népét. Erős szociális hálóval védte állampolgárait, Afrika Svájcaként emlegették az édesvízzel bevezetékezett sivatagot, amit a britek elsőként bombáztak szét. A "zsákmány" elképesztően nagy volt, és ilyen esetben már érvénytelennek tekinti minden oligarcha a nemzetközi, közösen elfogadott egyezményeket és jogokat, legyen amerikai, orosz, izraeli, brit, vagy más nemzet szégyene, de ha nem akarunk igazságtalanok lenni ezekkel a nemzetekkel, akkor meg kell jegyezni, hogy Magyarországon sem mind magyar, aki magyarul beszél, itt él, és van magyar állampolgársága (is).
Irak megtámadásának, leigázásának, kifosztásának hazug alapjaihoz a mai napig ragaszkodik "a mainstream média és a politikusok", amikor a világ lakosságának közel a fele tudja, hogy a profitszerzők egyre gátlástalanabb módszerekkel szerzik meg imádott pénzüket és hatalmukat, és szinte minden szavuk hazugság.
Putyin nem véletlenül vakaródzik. Ha nem segíti "orosz honfitársait", akkor Oroszország lakossága előtt szorul, ha segíti, a nyugati hasonszőrűek előtt...

Kelet-Ukrajnában két pofon is elcsattant, olyan pofonok, amilyenekre minden rendes ember várt. Az egyik a lopott-rabolt vagyonok államosítása, a másik, követendő példaként is kiemelten fontos tényező, a hadsereg magatartása. A katonák nem akarnak harcolni honfitársaik ellen, átállnak, vagy leteszik a fegyvert. A szülők kimenekítik gyermekeiket, hogy a gazember kormány ne tudja bevonultatni nyugati zsoldosok által még létezésképes hadseregébe.
Az ilyen hozzáállás egyáltalán nem egyedi. Portugáliában és Spanyolországban ugyanilyen kijelentések hangzottak el a rendőrség és a hadsereg részéről is. Magyarországnak ezért nincs hadserege, ezért akar az USA NATO haderőt telepíteni főleg Kelet-Európába, de azok is csak katonák, és jó részükben emberek is, és az USA-ban is ég a talaj az Obama "adminisztráció" talpa alatt.
A nyugat még mindig rangrejtve háborúzik Ukrajnában, azért, hogy az oroszoknak ne legyen jogalapja beavatkozni. Érdekes, hogy Oroszország még nem ajánlott fel az ukrajnai oroszok számára az orosz állampolgárságot, pedig a koszovói szerbek esetében fontosnak tartotta.
Talán harmadik pofonként mégis érdemes megemlíteni a Szíriát érintő USA- brit hajóhad rakétatámadásának megakadályozását és a Fekete-tengeren az amerikai romboló lebénítását. Tavaly M.T. Keshe ugyanilyen fegyverekről beszélt, de a nagyközönségnek biztos, hogy "nem azt a pendrive-ot" adták, mint az oroszoknak.

Az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban képbe jön Európa katonai megszállása, amihez megint csak ellenségkép kell. A nyugati média már nem is szelektál, hogy belső nemzetiszocialista, nemzetiségek közötti veszélyek, vagy külső orosz, amerikai támadás ellen kell védekezni, mert ennyi irányba támadni lehetetlen. Ez már maga a káosz. Ömlesztve zúdítja a megzavarodott állampolgár nyakába a növekvő belföldi -és külföldi feszültségeket, megosztás okozva a még összetartó szervezetek, csoportok között is, mindegy, hogy melyik "táborhoz" tartozik, de ez a megosztás megszűnik a háborúval és a pártokkal együtt. A legtöbb ember még azt gondolja és hiszi, hogy léteznek még országok. Pedig csak újra és újra osztott vállalati vagyonok és felségterületek léteznek már évszázadok óta. Az "ország" megnevezésre és minősítésre csak azért van szükség, hogy katonaság és "államadósság" legyen amely létrehozható egy-egy nép -vagy nemzetcsoportra szabva. Persze a feudalizmus egyszemélyi adósságait sokkal kényelmesebb egy jogfolytonos "demokratikusnak nevezett" felállású nemzetre szétkenni. Az első államosítás megtörtént (nem a FED számára), és lesznek még továbbiak is.

Még egy lényeges kérdésre érdemes kitérni! Gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint a "monarchikus államrendre" kellene visszatérni. Ez egyezik az NWO elképzeléseivel, és gyakori magyarázat erre, hogy a politikával nem foglalkozó Mari-néni honnan fogja tudni, hogy mi, hogyan áll egy szavazás esetében, egyáltalán kire, mire és hogy érdemes szavaznia?
Itt két fontos felvetés is adódik. Az első, hogy a tisztviselőknek nem az a feladata, hogy saját maguk részére hozzanak létre extra lehetőségeket és anyagi, nem kiérdemelt jólétet, hatalmat, hanem az, hogy elvégezzék a munkájukat, amiért a fizetésüket kapják. Megemlíthető Svájc(bár már ott is sokat romlott a helyzet), ahol az egy főre eső szavazások száma a legmagasabb a világon. Ha egy tisztviselő nem végzi el a munkáját a munkaköréhez tartozó munkaköri leírás és törvényeknek megfelelően, egy hét múlva már könnyen munkanélküli lehet, mert leváltják, pellengérre állítják, és le is csukják, ha rábizonyítható, hogy csalt, lopott, hazudott, megkárosította a közösséget, vagy jelentős hátrányt okozott az utóbbinak. Nem csak a technika, de a társadalmi öntudat is fejlődhet...
Az "alapokat" hívjuk egyszerűen a "társadalmi együttélés szabályainak", mellőzve a "csúnya" és lejáratott demokrácia kifejezést, ami maga is népuralmat jelent, de az ókori rabszolgasági alapon nyugvó "demokráciák" nem csak abban tértek el a jelenleg annak nevezettektől. Az ókorban nem voltak megosztó (FIDESZ-KDNP, MSZP, DK, LMP), pártok és hazaáruló pártok sem (CÖF, DK). Az előbbit, de különösképpen az utóbbit sem díjazták már az ókorban sem...

/Tulok/