Ha válság, akkor Keynes

„Az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest”

Az elmúlt fél évszázad gazdasági válságaikor a közgazdászok mindig leporolják John Maynard Keynes a gazdasági ciklusokra és a válság természetére vonatkozó elméletét. Most sincs ez másképp most sem: a nagy tanácstalanságban egyre többen fordulnak tanácsért a brit közgazdász műveihez. John B. Judis, a The New Republic szerkesztője Keynes legfontosabb gondolatainak áttekintésével arra keresi a választ, hogy vajon használható-e még a gazdasági válságok leküzdésére adott fél évszázados elmélet.

„Ha a gazdaság recesszióba fordul, szinte biztos, hogy a közgazdászok és az elemzők egyre többet hivatkoznak John Maynard Keynesre - írja Judis. - Amíg szárnyal a gazdaság és a piac olajozottan működik, nem sok hasznát veszik a kapitalizmussal kapcsolatos keynesi szkepticizmusnak. Ha viszont beüt a recesszió, és hirtelen úgy tűnik, hogy a gazdaság csikorgó fogaskerekeit csak Washington mentheti meg, akkor hirtelen Keynes-reneszánsz tör ki. A mostani, a harmincas évekbeli gazdasági világválság óta legnagyobb krízisben sincs ez másképp: az elmúlt hónapok során újra felfedeztük Keynest."

Judis arra emlékeztet, hogy Keynest nem csak a gazdasági válság kapcsán érdemes tanulmányozni. „Keynes nem csak a lassuló gazdasággal foglalkozott, hanem átfogó elméletet dolgozott ki a kapitalizmusról, amelyet a gazdaság szárnyalása idején is érdemes alkalmazni." Sőt, valójában többről van szó egy átfogó közgazdaságtani elméletnél. Keynes politikai filozófiai perspektívába ültette gazdaságtani elképzeléseit: elsősorban az egyenlőség, a méltányosság és az igazság előmozdítása érdekelte.

Kezdetben a korban elfogadott neoklasszikus közgazdaságtani elméleteit követte. Mestere, Alfred Marshall nyomán úgy gondolta, hogy a beavatkozásmentes szabadpiac természetes egyensúlyt teremt kereslet és kínálat között, és így lehetővé teszi a teljes foglalkoztatást.

Az első világháború után aztán folyamatosan balra tolódott. A háború után ugyanis csak nem akart szűnni a munkanélküliség, pedig a neoklasszikus közgazdaságtan szerint ennek kellett volna történnie. Ha emelkedik a munkanélküliek száma, akkor csökken a fogyasztás és nőnek a megtakarítások, ami a kamatok csökkenéséhez és a gazdaság élénküléséhez, munkahelyteremtéshez vezet - vélték a neoklasszikusok. A hagyományos megoldások azonban nem segítettek, sőt, a kiadáscsökkentés és a fiskális szigor csak tovább növelte a munkanélküliséget, amelynek következtében egyre nagyobbra nőtt az elégedetlenség, végül sztrájkok robbantak ki, aztán pedig beütött a gazdasági világválság.

Keynes a húszas évek végén arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozásmentes piac munkanélküliséget okoz. Rájött, hogy recesszió idején valóban csökken a fogyasztás, csakhogy ez nem a megtakarítások növekedését hozza magával, hanem a befektetési kedv csökkenését: ha csökken a fogyasztás, akkor bizonytalan a haszon, és nem éri meg vállalkozásba kezdeni. Így nem lesznek új munkahelyek, ami a fogyasztás további visszaesését eredményezi. Vagyis nem a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem épp fordítva: a várható kereslet dönti el, hogy mekkora lesz a termelés.

Keynes elmélete szerint tehát nem a megtakarítás, hanem a fogyasztás a fontos. A kormány ezért nem kiadáscsökkentéssel, fizetéscsökkentéssel és alacsonyan tartott hitelkamatokkal kerülheti el a recessziót, hiszen ezek az intézkedések csak a bizonytalanságot növelik, és megnehezítik a hitelezést. Recesszió idején a legjobb orvosság a költekezés, még akkor is, ha nő az államadósság. Az adócsökkentés a szegényeket nem segíti, márpedig a gazdaság talpra állításához fontos, hogy mindenki költekezzen. Ezért bölcs redisztribúcióra van szükség, amely biztosítja, hogy az alacsonyabb keresetűek is sokat költhetnek, és ezzel élénkíthetik a gazdaságot.

Mindez természetesen az állam gazdasági szerepvállalásának növekedésével jár, ami viszont nem egyenlő a szocializmussal. Keynes fontosnak tartotta, hogy nemzeti bank felügyelje az ország pénzügyeit, és támogatta, hogy a munkások is beleszóljanak a termelés irányításába, de a marxizmussal nem szimpatizált. „A tőkéről ugyanazt gondolom, mint a Koránról" - írta Bernard Shawnak, a demokratikus szocialista fabiánusok vezéralakjának 1934-ben. 1939-ben „liberális szocialistaként" azonosította magát: támogatta a társadalmi igazságosságot előmozdító közösségi intézkedéseket, de az egyéni szabadságjogokat - köztük a magántulajdonhoz való jogot - is fontosnak tartotta.

Használható-e ma is a keynesi recept? - teszi fel a nagy kérdést Judis. Keynes azt remélte, hogy sikerült olyan univerzális elméletet kidolgoznia, amely bármikor alkalmazató. Kritikusai szerint azonban a harmincas évekre kidolgozott megoldások nem ültethetők át a mai körülmények közé.

Judis szerint a keynesi modell segítségével előre lehetett volna látni, hogy rossz irányba mutatnak a gazdasági folyamatok: 2000 óta 33 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak aránya. Csak azért nem volt látványos a folyamat, mert a Bush-kormány a nyaklótlan hitelezéssel fenntartotta a fogyasztást.

Keynes gazdaságfilozófiája értelmében mindenekelőtt a munkanélküliség csökkentésére kell törekedni. Ehhez állami beruházásokra és jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Például kórházakat kell építeni, így az építőipari munkásoknak lesz állása, és a kórház elkészültével pedig orvosokat és nővéreket lehet alkalmazni, és az intézmény működéséhez szükséges eszközök gyártói is újabb munkahelyeket teremthetnek.

A második legfontosabb lépés az állami újraelosztás növelése, hogy a szegények is költekezhessenek, és a fogyasztás növekedésével talpra állhasson a gazdaság. Az adócsökkentés a legkevésbé hatékony ellenszere a recessziónak - figyelmeztet Judis.

Ha nem csak válságban, hanem gazdasági fellendülés idején is használható a keynesi elmélet, akkor vajon miért csak krízis elején vesszük elő? A válasz Judis szerint egyszerű. Az amerikai jobboldal az állami szerepvállalás növelését célzó javaslatokra azonnal rásüti a szocializmus bélyegét.

„Barack Obama előtt mégis rendkívüli lehetőség áll" - véli Judis. A rendkívüli népszerűségnek örvendő amerikai elnök képes lehet átfogó gazdasági reformokra. De a keynesi modell alkalmazása önmagában nem elég a gazdasági válság megfékezéséhez. Keynes ugyanis nem számolt - nem számolhatott - a globalizáció hatásaival. A mostani válság leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy Kína és Japán tovább hitelezzen Amerikának. Ezért Obamának globális szinten kell megreformálnia a kapitalizmust, és a világgazdaság egészére kell kiterjesztenie a keynesi gazdasági modellt.

http://www.tnr.com/story_print.html?id=b5f61f74-dde6-43ea-a433-9feb0f752c3b

Kiárusítás után csődhullám?

The Independent

Tekintélyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy számos nagy brit áruházlánc csődbe mehet 2009 első negyedévében. Szakértők szerint nem lenne meglepő, ha már januárban, a most kezdődött rendkívüli téli leértékelések után 15 országos lánc zárna be - írja a londoni napilap.

Idén már több mint egy tucat áruházlánc jelentett csődöt - köztük több olyan, amelynek száznál is több egysége több ezer embert foglalkoztatott,  és félő, hogy az ünnepek utáni kiárusítások befejeztével újabbak lesznek kénytelenek lehúzni a rolót. A pénteken kezdődő akciók során egyes boltokban akár 90 százalékos kedvezményeket is kínálnak. Egyebek között rendkívüli leárazásba kezd a Tesco, a Harrods és a Marks & Spencer is. Piaci szakértők szerint kétséges, hogy az árukészlettől ilyen alacsony áron megválni kénytelen üzletek vajon képesek lesznek-e a bérleti díjakat fizetni.

A The Independent által megkérdezett közgazdászok szerint jó üzletet csinálhatnak azok a vásárlók, akiknek még van pénze. A szakértők azonban óva intenek mindenkit attól, hogy hitelre vásároljanak a jelenlegi rendkívül bizonytalan gazdasági helyzetben.

http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/analysts-say-15-retailers-face-collapse-within-month-1211412.html

A gázkitermelő kartell nem jutott közös álláspontra

RIA Novosztyi

Vlagyimir Putyin a Moszkvában megrendezett, úgynevezett Gázexportáló Államok Fórumán (GECF) elmondott záróbeszédében kijelentette: „Az olcsó gáz korszaka végéhez közeledik.” Ugyanakkor – állapítja meg a hírügynökség elemzése –, ha ez az olcsó ár a most sebtében összetákolt gázkartellen múlik, aligha lehet komoly reményeket fűzni megvalósulásához. A GECF tagországait ugyanis sokkal több minden választja el, mint ami összeköti.

Erre eleven példa annak a szándéknak a meghiúsulása is, hogy a Fórumot egyfajta gáz-OPEC-ké alakítsák. Ugyan létrejött valamilyen szervezet, de az eredendő céllal ellentétben ott egyetlen szó sem hangzott el arról, hogyan alakítsák az árakat. És ez nem véletlen. Az ellentétek már korábban is szembeötlőek voltak, legutóbb novemberben, amikor a világ gázellátásának 60 százalékát adó három állam, Oroszország, Irán és Katar létrehozta a maga különalkuját, de közös árpolitikát az akkori helyzet sem tudott kierőszakolni, ahogy ehhez még a globális gazdasági krízis sem elegendő most.

Szergej Smatko orosz energetikai miniszter szerint a moszkvai Fórum arra szorítkozott, hogy meghatározza a gázszolgáltatók szerepvállalását, irányelveket adjon a folyékonygáz-technológia területén történő együttműködésnek; új technológiai megoldások és a modernizáció kérdése volt a harmadik téma, és végül a kitermelési projektekről történő, eljövendő információcsere. Szó tehát nem volt az árakról, de – Iránt leszámítva – hallgatólagos egyetértés igen azzal kapcsolatban, hogy az OPEC-példája – olajkitermelés-csökkentés, mint árstabilizáló tényező – a gázkereskedelemben nem releváns. Elvégre – szemben az olajjal – globális gázpiac nem létezik. Ez a legfontosabb vita Teherán és Moszkva között, Irán ugyanis közvetlen áremeléssel szeretné kényszerhelyzetbe hozni a Nyugatot, miközben Moszkva minden tekintetben függ a nyugati gázfelvásárlástól.

A másik vitás kérdés a gáztovábbítás útvonalának meghatározása. Moszkva nem csak a maga készleteit akarja saját vezetékrendszeren értékesíteni (Gazprom), de azon igyekszik, hogy – Iránt és a Kaszpi-tengeri térséget megkerülve – egész Közép-Ázsia gázkészlete is orosz vezetékeken jusson el Európába.

Hasonló ellentétek állítják szembe Moszkvát Katarral is, utóbbinak ugyanis megvan a saját projektje, mely elsősorban a folyékonygáz-szállításra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor Katar is ellenzi az iráni radikális megoldások tervét, hisz tisztában van vele: ha limitálja szállításait, azonnal mások állnak a helyébe.

http://www.rian.ru/analytics/20081224/158006631.html

Oroszország: új hadiipari költségvetés

Kommerszant

A parlament hadipari bizottsága döntött az orosz hadsereget ellátó ipari komplexum új költségvetési sarokszámairól, az összegekről éppúgy, mint az új prioritásokról. A bizottság elnöke, Vlagyiszlav Putyilin a Kommerszantnak elmondta: évtizedek óta most először valósul majd meg, hogy a honvédelmi-katonai igények 100 százalékban kielégülnek, ami azt jelenti, hogy a szektorra 4 összesen trillió rubelt kívánnak költeni (ez valamivel több, mint 100 milliárd euró). A tervezett intézkedések a 2009-2011-es, három évet átölelő időszakra vonatkoznak, és messzemenően figyelembe veszik azt az új gazdasági és pénzügyi helyzetet is, mely kialakult az országban és a világban.

A tervek elsősorban arra irányultak, hogy egyrészről megfelelő piacot biztosítsanak a hadiiparnak, másfelől, hogy a vállalatok hiteligényét kielégítsék – jegyezte meg a politikus.  Ez lehetővé teszi az érintett szektor valamennyi szereplőjének, hogy hatékonyan működjön és az állam által garantált bevételekből megfelelő megtakarításokat is eszközöljön az új beruházások biztosítására, illetve a technológiai fejlesztésre.

Ennek megfelelően a garantált megrendelések 2009-ben 28 százalékkal nőnek majd, 2010-ben pedig ismét 20 százalékkal. Pénzben kifejezve ez azt jelenti, hogy a garantált megrendelések volumene 2010-hez viszonyítva 2011-ben 41 milliárd rubellel fognak növekedni.

A katonai költségvetési tervek az említett három éves időszakban 48 új vadászgép hadrendbeállítását írják elő. Továbbá 300 új tankot fog kapni a hadsereg, megközelítőleg 2000 páncélozott hordozójárművet, 14 hajót, 30 teljes, Iszkander típusú – legmodernebb rakétaelhárító – rendszert. Ez nem csak az igények teljes – vagyis 100 százalékos – kielégítését jelenti majd, de azt is, hogy a védelmi felszerelés megfeleljen a kortárs technológiai színvonalnak.

A rekonstrukció a haderő 40 szektorát érinti, továbbá megerősítik az FSZB – a szövetségi titkosszolgálatok – anyagi forrásait és technológiai felszereltségét is; ugyancsak teljes technológiai rekonstrukciót ígérnek a határvédelemnek. A tengeri partvédelem új hajókat kap, melyre a költségvetés 12 milliárd rubelt szán. Putyilin azt is megerősítette: a következő három évben a hadsereg alkalmazottai számára 100 új lakást építenek.

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1098328

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 10 - A Mennyei Atya szavai a karácsonyról

Mennyei Atya a Karácsonyról

Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én szólok hozzátok, a ti Mennyei Atyátok, eszközömön keresztül, a Karácsonyról. Nagy örömmel látom, hogy ti, akik itt vagytok, hűségesen, rendszeresen és kitartóan jöttök Házamba. Megértettétek az engesztelés művének fontosságát. Ha hiszitek, ha nem, ezekkel a hétfői délutánokkal sok-sok lanyha lelket mentetek Nekem. Szerető és hálás Atyátok vagyok és minden jócselekedeteket, így ezt is, feljegyzem az „Élet Könyvébe”.

Már csak 1-2 nap választ el benneteket a kereszténység egyik legszebb ünnepétől: Karácsonytól. Az Én szeretett Fiam kétszer született meg; az idők kezdete előtt, a teremtés előtt, másodszor Szűz Mária hozta a világra, az Én legkedveltebb, legtisztább szeplőtelen Leányom. Fiam velem egyenértékű mindenhatósággal, hatalommal, bölcsességgel született, teljes szabadakarattal. Emberré válását közösen határoztuk el, együtt az egész Szentháromság. Láttuk, hogy teremtésünk a vesztébe rohan és ez az egy lehetőség van megmentésére. Felmerül egyik-másik ember logikájában, hogy miért nem Én, az Atyaisten áldoztam fel magam az emberiségért, miért Fiamat küldtem? A kérdésre kérdéssel válaszolok. A földi szülőknek mi a nagyobb fájdalom? Ha ő beteg és ő hal meg, vagy ha fia? Higgyétek el, nagyobb fájdalom volt nekem látni gyermekem kínszenvedését és kínhalálát, mintha testbe költözve Nekem kellett volna végigcsinálnom. Lelkemben ugyanolyan intenzitással szenvedtem, mint Ő. Mivel Jézus Krisztus maga a szeretet, önként és egyúttal engedelmességből vállalta az emberré válást. Olyan életet választott magának, amelynek minden helyzetében példát mutathat nektek, erőt és bátorítást adhat lépéseitekhez.

Most Jézus születését szeretném feleleveníteni és világosabbá tenni előttetek. A múlt héten Édesanyátok elmondta nektek, hogy neki – szeplőtelen fogantatása következtében – nem kellett átélnie semmilyen kellemetlenséget a 9 hónap alatt és semmi fájdalmat nem érzett a szülés alatt. A következőképpen történ. Éjszaka volt, lefeküdt a szegényes istálló szalmájára, de nem jött álom a szemére. József a tüzet élesztgette, háttal volt, így észre se vette, mi történik. Mária feltérdelt és magában imádkozni kezdett. Elragadtatásba esett. Arca ragyogott a boldogságtól, mosolygott és testéből egyre erősebb fény áradt, mely beragyogta az egész istállót. A fehér tündöklő fény egészen beburkolta térdeplő alakját.

Hirtelen megnyílt a hasfala és onnan a szalmára kikerült az újszülött kis Jézus gömbölyű, rózsaszín, formás kis alakja. Belőle is áradt a ragyogó fény. József közben a tűzrakás alatt imádkozott és elragadtatásba esett, így nem vette észre a különös fényt. Mária arra ébredt fel kábulatából, hogy a kis újszülött felsírt. Lehajolt Jézuskájához, imádattal nézte, ahogy kapálódzik, megcsókolta és szólt Józsefnek, hogy hozzon valamit, amibe bepólyálhatják. József sietett, hozta a meleg holmit, és térdelve imádta a kicsi Gyermeket. Mária a boldog kismama, még mielőtt felöltöztette volna Jézuskáját, magasba emelte és felajánlotta Nekem, a Mennyei Atyának ezekkel a szavakkal: "Íme itt vagyok, Atyám és felajánlom Neked egyetlen gyermekemet, a Te dicsőségedre." Azután bepólyálta és jászolba fektette. Nem tudtak betelni imádatával. Egy édesanya, aki megszüli földi gyermekét, örömében le se tudja venni a szemét kisbabájáról, ha csak 5 percre elszakítják tőle, már hiányzik neki. Hát akkor képzeljétek el, mit érezhetett a Szűzanya mikor a Messiásban, Isten Fiában gyönyörködhetett! Mekkora hála és szeretet gyúlhatott a szívében, hogy reá esett a választásom.

Ti kedves, Engesztelőim! Gondoltatok -e arra, hogy ti ugyanilyen boldogok lehettek? Szűzanyátok vehette, csókolgathatta, ölelgethette isteni gyermekét, ti viszont a szentáldozásban egészen eggyé válhattok vele. Fizikailag: hiszen az Oltáriszentség a gyomron keresztül a vérkeringésbe kerülve táplálja sejtjeiteket, alkotórészetekké válik. Lelkileg is egyesülhettek vele, mert Istensége, mely jelen van a Szentostyában, alakítja személyiségeteket, szeretetre, szelídségre, alázatra hangol.

Nézzük, miért van olyan szoros kapcsolatban a szeretet szó a Karácsonnyal! Az Én Fiam azért született a Földre, hogy megtanítsa az embereket az igazi szeretetre.

1.) Az Ószövetség szeretetről alkotott fogalma egészen más volt, mint amit Jézus tanított: „Szemet szemért, fogat fogért.” Félreismertek Engem, a szerető Atyát. Bosszúálló, megtorló Istennek képzeltek, akitől rettegni kell. Az Én Fiam végre bemutatott az embereknek, mint megbocsátó, irgalmas, szerető Atyát.

2.) Egész életével példát mutatott nektek a szeretetre. Kapott-e édesanyja több engedelmességet, gyengédséget, figyelmességet fiától, mint Szűz Mária? Segített-e gyermek apjának nagyobb igyekezettel, mint a kis Jézus: ezzel a szülők iránti szeretetet állította elétek példának. Ha a mai gyermekeknek és fiataloknak nem a rockénekesek, a sportolók és az erőszak-filmek, szexfilmek színészei lennének a példaképei, hanem maga Jézus Krisztus, akkor engedelmesek és szelídek lennének szüleikhez és nevelőikhez.

Jézus példát mutatott nektek, hogyan kell szeretni a barátaitokat és ellenségeiteket is. Ha Ő lenne az emberek példaképe, nem lenne annyi veszekedés, verekedés, gyilkosság, gyűlölet és haragtartás. Ha úgy szeretnétek az elesetteket, a betegeket mint Ő, nem lenne annyi szomorúság a Földön.

Ó, drága Kincseim, akik hisznek Bennem és hallgattok Engem, ti már ízlelgetitek a jézusi szeretetet. Ő mondogatta nektek, hogy arról lehet felismerni, hogy hozzám tartoztok, hogy szeretitek egymást. Valóban szeretitek egymást? Azonnal segítetek, ha a másik bajban van? Nem ítélitek el mások hibáit? Tudtok –e elég áldozatot hozni családtagjaitokért, szomszédaitokért, munkatársaitokért? Mert könnyű szeretni azt, akivel csak a templomban találkoztok, de milyen nehéz azt, akivel együtt kell lakni vagy dolgozni.

Most karácsonykor, Jézus szeretetének ünnepén kezdjétek növelni magatokban a Jézusi szeretetet. Legyetek türelmesek, megértők a nehéz emberekhez, legyetek könyörületesek a bajba jutottakhoz. Mosolyogjatok mindenkire és sugározzátok magatokról az Én Isteni szeretetemet. Karácsonykor támad a családokra legjobban Ellenségem. Idegességet, békétlenséget, haragot akar szítani. Ne engedjétek! Térdeljetek le a kis Betlehem elé és kérjétek a karjait szeretettel kitáró kicsi Jézust, hogy minden családtagotok szívét töltse meg szeretettel, békével! Kérjétek Szentlelkemet, hogy jöjjön minél hamarabb és hozzon fényt, hitet, reményt, szeretetet az emberek lelkébe! A Szentlélek Úristen készülődik már, csak az Én intésemre vár. Rövid idő, és megtisztítja ezt a bűnös és szenvedő világot. Addig is készítsétek a lelketeket sok imával, böjttel, önmegtagadással, bűnbánattal, szentgyónással.

Lángoló isteni szeretetünk tüzét küldjük nektek mindhárman: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek

2008. december 22

Válságkezelés és demokrácia

The Moscow Times

„A demokrácia alkalmatlan a válságkezelésre. Jobb időkben a társadalmak még csak-csak megengedhetik maguknak a konszenzuális döntéshozást, de ha komolyra fordul a helyzet, akkor jobb, ha nem folytatják a demokratikus finomkodást. Tiszta szerencse, hogy Oroszországban az elmúlt évek során a mostani gazdasági válságok kezelésére alkalmas rendszer alakult ki" - ironizál Alexei Bayer, moszkvai születésű New York-i közgazdász az angol nyelvű moszkvai lapban.

Emlékeztet rá, hogy míg az Egyesült Államokban hosszas kongresszusi viták előzték meg a 700 milliárd dolláros bankmentőcsomag elfogadását, az autógyáraknak szánt támogatás pedig végül elvérzett a szenátusban, Oroszországban fennakadás nélküli válságkezelésre van mód. A Kreml dönt, és már költik is dollár százmilliárdokat.

A baj csak az - fejezi be az élcelődést Bayer -, hogy míg az Amerikában a demokratikus döntéshozás során jól meghatározott, szigorú feltételeket szabtak a megmentett bankoknak, Oroszországban egyáltalán nem lehet tudni, hogy milyen feltételekhez kötötte Moszkva a rendkívüli segélyt. Az orosz devizatartalékok augusztus óta 150 milliárd dollárral csökkentek, a kormány 36 milliárd dollárt adott a bankoknak és 200 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot hirdetett, de egyelőre semmi jele a válság enyhülésének.

A diktatúrák hívei előszeretettel hivatkoznak a peloponnészoszi háborúra, ahol az autokratikus Spárta legyőzte a demokratikus Athént. Sokak szerint Amerika is számos nem demokratikus döntést hozott biztonsága érdekében a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után: a szabadságjogokat korlátozva szélesítette a titkosszolgálatok hatáskörét és foglyul ejtett emberek tömegét tarja fogva bírósági ítélet nélkül. Mindez Bayer semmit sem bizonyít. „Az állami irányítás alatt álló tervgazdaságok ikerinflációhoz, az innováció befagyásához és gazdasági visszaeséshez vezetnek."

Ami pedig a jövőt illeti, Bayer szerint a válság jövőre tovább mélyülhet, Moszkva pedig súlyosbíthatja az önkényes, nem demokratikus döntéshozással.

http://www.moscowtimes.ru/article/1039/42/373148.htm

A válság még jól is jöhet Amerikának

Financial Times

A közgazdászok és a publicisták többsége szerint az gazdasági válság az Egyesült Államok hegemóniájának végét jelenti. Van, aki szerint ez jó hír, mások inkább sajnálkoznak, de Amerika világpolitikai súlyának csökkenését szinte mindenki biztosra veszi. Pedig lehet, hogy a végén az Egyesült Államok fog nevetni - írja Ricardo Hausmann harvardi közgazdászprofesszor és Latin-Amerika szakértő a brit gazdasági lapban.

Hausmann elismeri, hogy az amerikai tőzsdeindexet óriásit zuhantak. Csakhogy a világ többi tőzsdéjén még nagyobb volt a pánik. Ráadásul Amerika konkurensei - Oroszország, Irán és Venezuela - nem csak a pénzügyi válság, hanem a legfontosabb költségvetési bevételüknek számító olaj világpiaci árának esésével is meg kell hogy birkózzanak. „Emlékeznek még rá, hogy nyáron, az orosz csapatok grúziai bevonulásakor még mindenki azzal riogatott, hogy Oroszország majd az energiaszállítás leállításával fenyegetve sakkban tartja Európát? Most úgy áll a helyzet, hogy az orosz politikusok naponta imádkoznak, hogy végre újra kinyisson a tőzsde."

A válság hatására pénzhiány alakult ki, és ez leginkább a fejlődő országokat sújtja. Igaz ugyan, hogy nagy a bizonytalanság, de még mindig az Egyesült Államok jut legkönnyebben kölcsönhöz - a latin-amerikai államok például már egyáltalán nem számíthatnak a külföldi hitelezőkre.

Mindez azonban nem jelenti, hogy Amerika ne lenne bajban - figyelmeztet Hausmann. Súlyos hiba lenne, ha az Egyesült Államok a hazai fogyasztás növelésével próbálna úrrá lenni a válságon, hiszen az a hiány növekedésével és a gazdaság lassulásával járna. A protekcionizmus is veszélyes: a piacvédelem hatására ugyanis csökkenne az export, ami szintén a visszaesést fokozná.

 Az Egyesült Államok akkor jár el bölcsen, ha az újabb hiteleket visszaforgatja a világgazdaságba, hogy így fékezze meg a globális recessziót. Ráadásul - teszi hozzá Hausmann - a pénzszűkében lévő országoknak nyújtott amerikai hitel és a külföldi államkötvények vásárlása erősítené az Egyesült Államok geopolitikai súlyát.

http://www.ft.com/cms/s/a6de7bdc-caaa-11dd-87d7-000077b07658,Authorised=false.html?_i_location=http%3A%2F%2Fwww.ft.com%2Fcms%2Fs%2F0%2Fa6de7bdc-caaa-11dd-87d7-000077b07658.html%3Fnclick_check%3D1&_i_referer=http%3A%2F%2Fglobusz.net%2Fnode%2F1090&nclick_check=1