Íriszleolvasás = Gyorsabb áthaladás a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen

Szeretnél zökkenőmentesen és gyorsan áthaladni a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen? Nem gond. Mostantól a dallasi Fort Worth nemzetközi repülőtéren, ha valaki hajlandó kicsit többet fizetni és hagyni, hogy a biztonsági emberek leolvassák íriszét, kikerülheti a hosszú várakozást. Igazán megéri, nem igaz?

Az opciót a CLEAR (jelentése: tiszta) nevű cég kínálja előfizetett ügyfelei számára. Egy alapos igazolási eljárást követően a tag egy titkosított azonosító kártyát kap, amivel biztonsági előjogokat élvezhet a programban résztvevő reptereken.

„Jelentkezéskor ellenőrizzük és igazoljuk a személy jogosítványának és útlevelének hitelességét,” magyarázza Caryn Seidman-Becker, a CLEAR elnök-vezérigazgatója. „Ezt követően ujjlenyomatot veszünk, beolvassuk a jelentkező íriszét és lefényképezzük. Ezeknek az adatoknak a segítségével pedig létrehozzuk az illető személyazonossága és biometrikus azonosítói közötti megtéveszthetetlen és áthatolhatatlan kapcsolatot.”

Bár a biztonsági vizsgálatok ideje jelentősen megrövidül, a személyre szabott kártya birtokosai nem mehetnek egyenesen a kapuhoz a parkolóból. A CLEAR tagoknak ugyanúgy át kell esniük a szokásos ellenőrzéseken, a különbség, hogy nem kell sorban állniuk.

„A CLEAR által alkalmazott eljárás a személyazonosság kétséget kizáró megállapításán alapul. Aki egyszer megkapta a kártyát, nem kell, hogy minden alkalommal elővegye a jogosítványát. Elég, ha behelyezi a kártyáját és az ujját a leolvasóba,” mondja Seidman-Becker.

Természetesen egyesek aggódnak érzékeny személyes információk védelme, illetve annak hiánya miatt. Megnyugtatásukra Seidman-Becker elmondta, hogy a cég „magas védelmi színvonalú kódolt rendszert alkalmaz, ami nemcsak az adatok integritását, hanem a tagok adatainak védelmét is biztosítja.”

„Soha nem osztanánk meg vagy adnánk el tagjaink adatait.”

A CLEAR több fülkét is felállított a dallasi Fort Worth repülőtéren. A szolgáltatás éves díja pedig 170 dollár.

A CLEARcard regisztrált utazási szolgáltató 2009-ben csődbe ment, most azonban új vezetés alatt próbálkoznak visszatérni a piacra.

Az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság (TSA) szintén kínál ingyenes előszűrő programot a gyakori utazók számára, amit alapos vizsgálatok és ellenőrzések után kaphatnak meg a jelentkezők. 

 Forrás: dfw.cbslocal.com

Felújították a nemzeti imanapot Franciaországban

A francia nemzetért tartanak imanapot Franciaországban augusztus 15-én, a régi hagyományoknak megfelelően. A Reuters hírügynökség azt tartotta érdekesnek kiemelni ennek kapcsán, hogy a nemzetért mondott ima ellenzi az azonos neműek „házasságát”.

A francia nemzeti imanapot még XIII. Lajos rendelte el 1638-ban, hogy a francia hívek a Szűzanya mennybenetelének ünnepén az országért imádkozzanak. A második világháború után azonban megszakadt a nemzeti imanap hagyománya. 

A felújított imanapon az imádságban többek közt az újonnan megválasztott vezetőkért imádkoznak, hogy a közérdek szolgálatát előbbre tegyék a magánérdekek szolgálatánál. Az ima a tradicionális családokért is szól. A gyermekek pedig nem szabadna, hogy a felnőttek vágyainak és konfliktusainak tárgyává váljanak, hanem élvezniük kell „édesapjuk és édesanyjuk” szeretetét. 

A Reuters azt állítja, hogy az ilyen ima új a francia püspököknek, akik nem szoktak beavatkozni politikai kérdésekbe (a hírügynökség szerint tehát ez csupán politikai kérdés). Bernard Podvin, a francia egyház szóvivője ugyanakkor azt nyilatkozta: növelni szeretnék az imával a tudatosságot a komoly társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. A Reuters ezután feleleveníti, hogy XVI. Benedek hányszor és minek kapcsán szólalt fel az azonos neműek „házassága” ellen. 

A nemzeti ima apropója, hogy a májusban Nicolas Sarkozy eddig jobboldali elnökkel megválasztott, új szocialista államfő, Francois Hollande a kampányban kijelentette: megreformálja a házassági törvényt, és legalizálja a homoszexuálisok „házasságát”, ha lehet, már jövőre. A közvélemény-kutatások szerint egyébként a franciák kétharmada támogatja ezirányú törekvéseit. Júniusban ráadásul a szocialista párt megnyerte a választásokat.

Philippe Barbarin lyoni bíboros azonban rámutat: már a Biblia első lapja Isten által létrehozott intézményként definiálja a házasságot, ami egy férfi és egy nő szövetsége. A Europe 1 rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette: senkinek nem kellene meglepődnie, hogy a katolikusok elfogadják a Biblia első oldalán írottakat, és azt akkor is vallják, ha a parlament máshogy dönt. 

A Reuters ugyanakkor helyesen megjegyzi: az 1,3 milliárd hívőt számláló katolikus egyház ellenzi a homoszexuális aktust, viszont tiszteletre hív fel a homoszexuális beállítottságú személyek iránt. 

Az új francia elnök egyébként a hazájában illegális euthanáziát is pártolja, és bizottságot hozott létre a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára. 

Magyar Kurír

Skót püspök: a többnejűséget vajon miért nem engedélyezik?

 

Keith O’Brien bíboros után a múlt héten Hugh Gilbert aberdeeni püspök is felszólalt a skót kormány szándéka ellen, mellyel újra kívánják definiálni a házasságot, hogy legalizálhassák az egyneműek házasságkötését.

„Az ebédhez étel kell, a házassághoz pedig egy férfi és egy nő. Ez nem csupán társadalmi szokás. Ezt nem lehet egy kormánydöntéssel megváltoztatni. Ez az élet ténye. Bármelyik kormány hozhat bármilyen törvényt; törvényben rögzítheti, hogy minden, aminek négy lába van, asztal, még ha az kutya vagy ló is – csakhogy attól az még nem lesz úgy” – mondta a püspök.

„Hogy lehet az, hogy egy férfi házasságot köthet egy másik férfival, de nem köthet házasságot két nővel? S ha tényleg egyenlőséget akarunk, vajon miért nem vonatkozik az egyenlőség arra az unokahúgra is, aki igazán, szívből szereti a nagybátyját?” – mutatott rá a liberális érvelés következetlenségére.

„Tudom, hogy vannak homoszexuális emberek az egyházi közösségben. Ígérem, hogy mindig is szeretni és tisztelni fogom őket, és segítem a szerető Istennel való kapcsolatukban. De összeadni nem fogom őket. Ezt egyszerűen nem tehetem” – idézi Hugh Gilbert aberdeeni püspököt a Scottish Catholic Observer.

Magyar Kurír

Újabb szabotázs – nem tudták fellőni az orosz műholdakat

Újabb rejtélyes „baleset” történt - Moszkva tegnap délelőtt a Kazahsztánban lévő Bajkonur űrközpontból lőtte volna fel a Telkom-3 és az Expressz MD2 műholdakat, amiket végül nem sikerült pályára állítani, ugyanis az indítórakéták meghibásodtak. Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz azonnal közleményt adott ki, hogy felfüggesztik a Briz-M indítóval ellátott Proton-M hordozórakéták használatát, ameddig a baleset kiváltó okait nem azonosítják. A Roszkozmosz által felállított válságstáb sürgősségi ülést tart, hogy meghatározzák a hiba okait.

A két műhold Indonéziában biztosított volna TV szolgáltatást. A Telkom-3 műholdat az orosz Resetnyev űrkutatási cég építette a Thales Alenia Space kommunikációs berendezéseinek használatával, az Expressz MD2 pedig egy kisebb, az állami űrkutatási cégek által épített kommunikációs műhold volt.

A RIA Novosztyinak nyilatkozó szakértők emberi mulasztással magyarázzák a meghibásodást, de mivel ez lett volna az első alkalom, hogy Indonézia műholdat vesz Oroszországtól, sokkal valószínűbb, hogy ebben az esetben is szabotázs történt. Az elmúlt két évben feltűnő mértékben szaporodtak meg a balesetek (és kész gyártmányok esetén a nem várt meghibásodások) azokon a területeken, melyek Oroszország számára komoly bevételt vagy stratégiai előnyt jelentenek, mint például a repülőgépgyártás és a műholdak terén. Ez egyértelműen az orosz gazdaság gyengítésére és az orosz katonai jelenlét korlátozására irányuló művelet.

A két műhold összesen 1,4 milliárd rubel veszteséget jelent Moszkvának, és a Roszkozmosz közleménye szerint az indítórakétákat veszélyes űrszemétként kell kezelni, tehát további károk és elképzelhetőek.

Molnár István

Izraeli lakópark miatt kell menniük

Ultramedia 48 videóriportja 2012.08.01-jén

Kamaraerdő hobbitelkes részeiről eltávolítják a bérlőket házaikat saját költségükön kell lebontaniuk. Van aki majd harminc éve műveli itt a kertet, tartja karban hétvégi házát. Ám menniük kell mert a területet többek között egy izraeli befektetési csoport szerezte meg, akik lakóparkot építenek a gyönyörű vidékre.

Szabad Riport megjegyzése: Deja vu érzésünk van. Elindult az izraeli zsidók erőszakos földfoglalása – akárcsak Palesztinában.

Lebuldózerezik a házakat – akárcsak Palesztinában.

Földfoglalás a jog fegyverével is zajlik, a szerződéseket diktátummá alakították – akárcsak Palesztinában.

A saját házaiktól, terményeiktől fosztják meg azokat, akik életük és két kezük munkájával teremtettek értéket – akárcsak Palesztinában.

Hitel- és adósság csapdába kényszerítik azokat, akiket megfosztottak elővásárlási joguktól.

Ez a tipikus zsidó mentalitás: pénzért – no meg kenőpénzért – mindent a fajtársaknak! Undorító és aljas kufárok – mint a pénzváltók Jeruzsálemben. SZRTI

Zavargástól a szabadságharcig

A fennálló rend, vagy rendszer, esetleg valamilyen erővel fenntartott közösségi képlet elleni szintén közösségi fellépésnek, ellenszegülésnek különböző fokozatai vannak. Azt, hogy mikor melyik érvényesül, nem a politikusok, vagy a média, hanem az ellenszegülés, ellenállás, vagy a tevőleges cselekvés körülményei határozzák meg. A politikusok politikai érdekeiknek megfelelően címkézik annak, aminek az ellenállási tevékenységeket, a médiának pedig csak a botrány számít és azok érdeke, akiket kiszolgál.

Azért akkora a zűr-zavar ezen a téren, amekkora, mert nincsenek pontosan meghatározva az ilyen jellegű cselekmények. Azok, akik az egyik állítás szerint terroristák, a másik szerint szabadságharcosok, de a zavargó bűnözőkből is így lesznek felkelők, és fordítva. Ezért pontosan meg kell határozni azokat a feltételeket és cselekvési elemeket, melyek szerint a közösségi erőszakos cselekedeteket minősíteni tudjuk. A Párizsban sok ezer gépkocsit felgyújtó bevándorlók, az ujgur és a tibeti rombolók, az aleppói gyilkosok, vagy a líbiai mészárosok nyilván nem tartoznak abba a kategóriába, mint Dózsa György kaszás népe, vagy az 56-os magyar harcosok. A tevőleges ellenállásnak is épp úgy megvannak a pozitív és a negatív változatai, mint minden más társadalmi tevékenységnek.

A tüntetések, az aláírásgyűjtések, élőláncok, és más demonstrációk már nem tartoznak a passzív ellenállási kategóriába, de még nem érik el az erőszakot is alkalmazni kész közösségi tevékenység szintjét, ezért jelzés értékű tevékenységeknek nevezzük ezeket. Jelzik, hogy a társadalomban, vagy annak egyes rétegeiben gondok vannak. A bajok akkor kezdődnek, amikor a tevőleges ellenállás is elkezdődik. A 2006-os őszi események idején a társadalom nem tudta minősíteni a történéseket. Voltak, akik forradalomnak gondolták (esetleg népfelkelésnek), mások egy radikális zavargásnak, megint mások pedig óriási botránynak. Akárki akárminek is gondolta a TV székháznál történt és az ezt követő eseményeket, mindenképp tevőleges ellenállási megnyilvánulás volt. A TV székháznál történt esemény a hatalmi arrogancia által kiváltott, érzelmi és indulati alapú zavargás volt, az októberi események viszont megemlékezésnek indultak, majd tüntetéssé váltak, és a rendőrségi brutalitás következtében zavargássá növekedtek. Milyen ismérvek alapján minősítjük az ilyen eseményeket?

A tisztánlátás érdekében a tevőleges ellenállást, vagy a rend elleni fellépést fokozatai szerint osztályozzuk, és pontosan meghatározzuk azok megnyilvánulási formáját, tevékenységi körét.

Zendülés, lázadás, zavargás, népfelkelés, forradalom, polgárháború, szabadságharc.

Zendülés: erőszakot is alkalmazni kész csoportos ellenszegülés. Szervezett közösségekben a vezetés, illetve az általuk hozott döntések elleni szervezett fellépés, erőszakot csak szélsőséges reakciók esetében használ. Erőszak alkalmazása következtében lázadássá növekedhet. Általában fegyveres erőknél, vagy más zárt, kis közösségi rendszerekben fordul elő. Kiváltó okai legtöbbször materiális alapúak, némi morális színezettel.

Történelmi példa: 1831-ben a Felvidéken kolerajárvány tört ki, melyet egy falú lakossága (Szécs-Keresztúr) a zsidóság által elkövetett mérgezéseknek tartott. A településen megverték, elüldözték a zsidókat, és ez a járvány sújtotta térségben elterjedt. A hatalom katonaságot vezényelt a térségbe, és erőszakkal akarta megszüntetni ezt a zendülést. A katonai erőszak hatására a zendülés zavargássá növekedett, sok halottal, gyújtogatásokkal, rombolásokkal és egyre nagyobb térségre terjedt ki. A további erőszak lázadássá növelte a zavargást, vérengzésekkel, kegyetlen kínzásokkal, családok, gazdatisztek lemészárlásával, uradalmi épületek felgyújtásával. Erős katonai egységek sortüzei a lázadást leverték, a vezetőiket később felakasztották. (A halottak száma pontosan nem ismert, de jóval 100 felett volt).

Lázadás: Erőszakot alkalmazó csoportos és fegyveres ellenszegülés, mely az eszközökben már nem válogat. Jellemzői olyanok mint a zendülésnek, kisebb térségekre terjed ki és a résztvevők száma is viszonylag alacsony. Ennek ellenére hatásos, mert általában jól szervezett, céltudatos és brutális megnyilvánulásai miatt félelmet kelt. A legtöbb országban államellenes bűncselekmény, mert a lázadók nem a helyi rendelkezések, vagy személyek ellen lázadnak, hanem a központi irányítás valamelyik eleme, vagy a központi irányítás -államhatalom- ellen.

Történelmi példa: 1919. június 24-én a Ludovika tiszti akadémia 254 növendéke fegyveres lázadást indított a Tanácsköztársaság ellen. A lázadáshoz csatlakozott az akadémia pár tisztje és a dunai flottilla három hajója. Elfoglalták a Ludovika épületét, majd a városi telefonközpontot. A hajók tűz alá vették a Hungária szállodát, a kommün vezetőségének a székhelyét. Haubrich zsidó hadügyi népbiztos a Ludovikán szolgáló zsidó tisztektől tudomást szerzett a felkelés előkészületeiről, és nagy létszámú vörös katonaságot rendelt a fővárosba. A lázadók terve az volt, hogy felkeléssé fejlődjön a művelet. Súlyos harcok bontakoztak ki a fővárosban, de csak egyedül Kalocsán lázadtak fel a hazafiak a kommün ellen. A lázadást mindét helyen leverték, de a kivégzéseket végrehajtani már nem tudták. Árulás nélkül akár sikeres is lehetett volna a 254 fiatal katona lázadása.

A lázadás erősebb jellegű ellenállási megnyilvánulása, jobb szervezettséget megkövetelő műveletei és nagyobb társadalmi hatása ellenére is alacsonyabb besorolást kapott mint zavargás, a benne résztvevők csekélyebb száma és a térbeli korlátozottsága miatt.

Zavargás: általában olyan, a közösségre nézve hátrányos, felháborító vagy félelemkeltő események váltják ki, melyek csak egy jól behatárolható térségre, vagy társadalmi rétegre vonatkoztatható. Szervezeti hátteret nem igényel, érzelmi, indulati alapú, sok esetben a legelemibb életfeltételek veszélybe kerülése váltja ki, de lehet felforgató célzatú is. Jellemzője a gyors kiteljesedése (eszkalálódása) a társadalom minden szektorába. Diktatúrákban a tüntetéseket általában zavargásnak minősítik.

Történelmi példák: a tiszaeszlári per végén a környék lakossága felháborodásának adott hangot, mely helyi zavargássá növekedett. A kivezényelt csendőrség sortüze (5 halott) vetett véget a zavargásnak.

1906-ban Csernovában új templom épült, és a falu lakói Hlinka pátert akarták plébánosnak, és ennek érdekében tüntetést szerveztek. Ezt a csendőrség durva módon akarta feloszlatni, mely miatti felháborodás kiterjedt és ellenállásra késztette a tüntetőket. Csendőrsortűz vetett véget a zavargásnak (15 halálos áldozat).

Felforgató célzatú: 2005. novemberében Párizsban a bevándorlók egy rendőri intézkedést kövezően zavargásba törtek ki, mely országossá vált. Több ezer autót felgyújtottak, közel 300 rendőr megsérült, az őrizetbe vettek száma szintén sok száz volt. Sortűzre nem került sor.

Népfelkeléstől a szabadságharcig

Az eddig ismertetett közösségi ellenállási műveletek elfojtása a mindenkori hatalom számára különösebb gondokat nem okozhat. Talán a lázadás az a kivétel, amit a lehetséges kifejletei következtében a leggyorsabban és gyökeresen fel kell számolni, mert veszélyes eszmei, szellemi üzenetei lehetnek az egész társadalom számára, és a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy minden sikeres hatalomátvétel lázadással kezdődött. Többségében a katonaság, vagy más, szervezett fegyveres erők által kirobbantott lázadások kiterjedése következtében olyan helyzetek alakultak ki, melyek népfelkelésekhez, polgárháborúkhoz vezettek. A népi támogatottság függvényében.

Népfelkelés a néplélek (közösségi tudat) ösztönös megnyilvánulása, nem ideológiák vezérelte, hanem önvédelmi-érzelmi alapú össznépi művelet. Az ország lakosainak a többségét érintő negatív események és folyamatok következményeként megbomlik a normális viselkedés mód, és a társadalomban erős nyugtalanság, növekvő feszültség keletkezik. Amikor a közvélemény már úgy ítéli meg a helyzetet, hogy azon a közösség érdekében akár erőszak árán is változtatni kell, megteremtődtek a népfelkelés feltételei. (A népfelkelést nem szabad összetéveszteni a népfelkelőkkel, akik a hadsereg polgári kiegészítői voltak a dualizmus idején.) Ez még nem azt jelenti, hogy a népfelkelés megtörténik, hanem csak azt, hogy megtörténhet. A népfelkelésnek nem célja a fennálló hatalmi rend politikai struktúrájának a megváltoztatása, hanem a kiváltó okok megszüntetése, a népellenes cselekedeteket elkövetők felelősségre vonása. Ha van legalább egy elszánt, fegyveres csoport, mely úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a népfelkelés feltételei adottak, és képes egy olyan jól időzített műveletre, mely az egész társadalmat megrázza, a népfelkelés kirobbanhat. Ha a népfelkelés erős hatalmi ellenállás, vagy társadalmi megosztottság miatt rövid időn belül nem éri el a célját, rendszerdöntő forradalommá, vagy honvédő szabadságharccá is alakulhat.

Történelmi példák:

1514-ben Dózsa György (lófő székely nemes, a kor híres bajvívója, a keresztesek vezére) seregét a királyi rendelet zsold nélkül elbocsátotta, és feloszlatta. A zömmel földművelésből élő paraszt-katonák (40.000 fő) földjeiket megművelni nem tudták, és az elmaradt zsold miatt családjaikkal éhezés és fagyoskodás rémével kellett szembe nézniük. A sereg katonai vezetői és hivatásos katonái, valamint az őket támogató papság fellázadtak, és fegyveresen követelték a járandóságot. A jogos járandóság helyett a lefejezés fenyegetését kapták, mely miatt már az egész sereg csatlakozott a lázadókhoz, és megütközött az ellenük küldött királyi sereggel. A királyi sereg legyőzése után a lázadás népfelkeléssé nőtte ki magát, és az ország nagy részére kiterjedt. (Lázadás - népfelkelés.)

1848. március 15-én Pesten egy kis létszámú csoportosulás tüntetést kezdeményezett. A tüntetés célja egyes hatalmi rendelkezések (cenzúra, sajtóperek) elleni tiltakozás volt. A tiltakozókhoz a város sok lakosa csatlakozott, és így a tüntetés zavargássá fejlődött. A hatalom nem tett semmiféle ellenlépést a zavargás leverésére, ezért egy fogoly kiszabadításával (Táncsics Mihály) és két osztrák hivatalnok meggyilkolásával véget értek az erőszakos cselekmények. Március 16-án az újra összeverődött tömeg fegyverekhez jutott, melyből megalakult a nemzetőrségnek elnevezett fegyveres szerveződés (kerületenként 100 - 100 fővel) Különböző politikai események ellenére a társadalom alapvető struktúrája nem változott, ezért forradalomról nem beszélhetünk, és még a népfelkelés alapvető feltételei sem teljesültek egészen szeptember 29-ig, a pákozdi csatáig, mely egyúttal a nemzeti szabadságharc kezdetét is jelentette. (Tüntetés-zavargás, átmeneti állapot, népfelkelés, szabadságharc.)

1956. október 23-án a zsidókommunista Rákosi-rendszer ÁVH-s terrorja elleni tüntetés fegyvertelen résztvevőire Magyar Rádió székháza előtt sortüzet adtak le. A sortűz után a Bródy Sándor utca végén megállt három leponyvázott teherautó, melyről a KGB központ utasítására fegyvereket osztottak a felháborodott tömegnek. A fegyveres lázadók elfoglalták a rádió épületét, melyről az egész ország értesült. Mindenhol, de különösképp a fővárosban lázadó csoportok szerveződtek, melyek fegyvereket szereztek és támadásokat indítottak a hatalmi terror központjai ellen. Ez a folyamat két napon belül országos méretűvé növekedett és népfelkeléssé vált. A zsidókommunista hatalom megdöntése után külföldi beavatkozással szemben a népfelkelés szabadságharccá változott. Nem akarta visszaállítani a kegyelmes és nagyméltóságú urak, a tőkés kizsákmányolók rendszerét, az emberséges, munkásérdekű szocialista képlet kiharcolása volt a célja. Alapvető ideológiai változást nem akart, ezért forradalomról nem beszélhetünk 1956 vonatkozásában.

Forradalom hosszú előkészítést igénylő, ideológiai alapú, rendszerdöntő művelet, melynek alapvető célja a fennálló politikai képlet erőszakos megváltoztatása. Ezt a célt az uralkodó réteg (osztály) kiirtásával, brutális fegyveres műveletekkel, az egész politikai struktúra szétverésével, és betarthatatlan ígéretekkel valósítja meg. A forradalmak kiváltó okai között első helyen szerepel a társadalom, különösen az uralkodó réteg totális erkölcsi válsága, a hatalom erőtlensége, és ezekből adódóan a rend hiánya, mely minden esetben gazdasági válsággal is jár. A forradalmak két főszereplője, a dekadens, erőtlen és hanyatló hatalomgyakorló réteg (osztály), és a gátlástalan, törtető, hatalomra vágyó réteg (osztály) olyan gyűlölettel lépnek fel egymással szemben, mely kizár minden megegyezést, és melyhez mindkét fél ideológiai alapokon keres támogatást a számukra különben semmit nem jelentő társadalomban.

Történelmi példák:

Magyarország történelmében eddig forradalom nem volt. Egyetlen forradalmi jellegűnek nevezhető hatalomátvétel történt, 1919. március 21-én, amikor a hatalmi struktúra összeomlását kihasználva a zsidókommunista csőcselék árulással (Károlyi), és nem fegyverrel, megszerezte a hatalmat, melyet támogatottság hiányában megtartani nem tudott a proletárdiktatúrának nevezett terror ellenére sem.

Klasszikus forradalmi képletet a franciaországi, 1789. július 14-i zavargásokból, a zavargók oldalára átállt katonaság árulásából, és ezt saját céljaikra felhasználó forradalmi összeesküvők által fellázított tömeg rombolásaiból, gyilkosságaiból kibontakozó féktelen terror adja. A Bastille várbörtön (senki nem volt már oda bezárva) szimbolikus lerombolásától egyenes út vezetett a "Szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszó nevében százezrek kivégzéséhez, meggyilkolásához (Vendée). A nyíltan bejelentett terror idején a jakubinusok a teljes arisztokráciát, a vallási vezetőket és papokat, és minden köztársaság ellen állást foglalót kivégeztek. Ennek a gyilkos folyamatnak az anarchia kialakulása, és az ezt erővel felszámoló Napóleon és diktatúrája vetett véget. 

Szabadságharc minden, idegenek által elnyomott, kizsákmányolt, gazdasági javaitól, politikai szabadságjogaitól megfosztott nép legelemibb kötelessége. Nem lehetőség, hanem kötelesség. Kitörése nem szabályozható, a közösségi tudat legszebb megnyilvánulása, a nemzet életképességének bizonyítéka. Népfelkelés jellegű, nemzeti öntudat és érdekérvényesítő akarat vezérelte fegyveres, katonailag szervezett, össznépi totális ellenállás, mely a nemzet minden katonai és gazdasági erejét latba vetve igyekszik a szabadságát kivívni.

Történelmi példák:

A magyarság történelme a szabadságharcok történelme. Rákóczi szabadságharc, 1848-1849-es szabadságharc, 1944-es hungarista szabadságharc, 1956-os szabadságharc.

Egy országon belüli különböző ideológiájú csoportok harca a hatalomért: polgárháború. Különböző fajú csoportok harca: etnikai (faji) háború. Mindkét belháborúról bővebben egy következő írásban.

Kassai Ferenc

A kapitalizmus halála

Mára már a kapitalista társadalmak mind szélesebb rétegeit fonta át az a nyílt titok, hogy a kapitalista rendszer felbomlása törvényszerű – és mind többen kezdenek azzal is tisztában lenni, hogy ez nem a közeljövőben várható esemény, hanem a kapitalizmus bukása olyan eseménysorozat, aminek kibontakozása már hosszú évek óta folyamatban van. Tisztában vagyunk vele, hogy vannak, akik a kapitalizmus felbomlásának törvényszerű voltával már a kezdetekkor tisztában voltak – és ennél fogva a kapitalizmus egy eszköz – de ez a kapitalizmus mibenlétén és megítélésén nem változtat, nem változtathat.

Mi a kapitalizmus?

Az angol capital (főváros) szóból származtatható kapitalizmus (capitalism) szó egy gazdasági rendszert és egy abból eredeztethető életformát jelöl. Bár egy a szó szoros értelmében vett rendes társadalomban a lelki/szellemi tényező nem vezethető vissza az anyagi (gazdasági) tényezőre, a jelenlegi társadalom a szó szoros értelmében vett rendtelen társadalom, amire a Karl Marx által megállapított törvényszerűségek, ha nem is egészében, de nagy mértékben vonatkoztathatóak. Ez betudható a kapitalizmus egy elsődleges társadalmi hatásának, ami a figyelem lekötésével a tömeg szellemi lezüllesztését, a társadalom istentelenítését jelenti. A szellemi tényező jelenlétének hiányában pedig a társadalom lelkületét nagyon is befolyásolják az anyagi (gazdasági) viszonyok, így jelen körülmények közt helytálló az a megállapítás, hogy a társadalmi viszonyok a gazdasági viszonyok felépítményének tekinthetőek.

A kapitalizmus működését jellemzi a kapitalizáció, amire a legjobb magyar szó a fővárosiasulás. A kapitalista rendszer a tőkeösszpontosítással összpontosítja a gazdaságot, a gazdaság összpontosításával összpontosítja a munkaerőt – ez az „urbanizáció”, a városi lakosság növekedésének, a vidéki lakosság elfogyásának folyamata. Ez a folyamat egyben a munkaerő könnyebben elérhetővé tételének folyamata is. A gazdasági viszonyok a nagyvárosokba terelik a munkaerőt, ami így könnyebben elérhetővé válik, kevesebb befektetett pénzt igényel mások munkájának megvétele és mozgósítása. Ezért a kapitalizmus egy öngerjesztő folyamatnak tekinthető, ami a pénzes kevesek (hazánkban a cionista zsidóság és közvetlen kiszolgálói) számára biztosítja az egyre olcsóbbá váló munkaerőt.

A kapitalizmus vírusként terjed a gazdaságokban, mert terjesztik. A kapitalizmus beindításához egy országban nem kell nagy áttörés, elég egyszer beavatkozni - megszüntetni a tömegeknek munkát adó vidéki vállalkozásokat és ellehetetleníteni az újabbak létrehozását. Attól a ponttól a kapitalizmus öngerjesztő folyamattá válik, és a „városiasodás” beindul. Ez a munkanélküliség mesterséges növelése, ami ideális közeget alakít ki azok számára, akik a tömegek munkáját olcsón akarják megvenni és saját céljaikra felhasználni. Ezt a célt szolgálja a szintén általánosnak tekinthető privatizáció (magánosítás) is, ami tömeges munkanélküliséghez vezet, mert rendszerint azok az erők követelik, melyek magas munkanélküliséget akarnak.

A munkanélküliség mesterséges szinten tartása a kapitalizmus lételeme. Onnantól kezdve, hogy a társadalmi elit mesterségesen megnöveli a munkanélküliséget, nem a foglalkoztatóknak kell versenyezni egymással a jó munkakörülmények és magasabb bérek felajánlása útján, hanem a munkavállalók, a dolgozni akarók vannak versenyben – olcsóbb munkát kell árulniuk, hogy foglalkoztassák őket. Ha nincs munkalehetőség, a munkavállalónak el kell fogadnia az alacsonyabb fizetést, és még annak is örülhet, mert százezrek tolonganak, akik olcsóbban is munkába állnának. A társadalmi elit érdeke, hogy ne munkaerőhiány, hanem munkaerőtöbblet legyen, ezért érdekelt a fejletlenebb gazdasággal bíró országokból a bevándorlás fokozásában is – egy afrikai államból idehozott bevándorló tizedannyiért is munkába áll, mint az őshonos nép egy tagja, aki megszokta a közepesnek vagy jónak mondható életszínvonalt.

A tömegmédián keresztül zajlik a tömegek figyelmének irányítása. Ennek több felhasználási módja is megfigyelhető, de az elitnek elsősorban az az érdeke, hogy a lakosság a rossz gazdasági helyzettel, az életszínvonal romlásával és a válságok rémképével állandó fenyegetettségben legyen tartva, s így a munkás megelégedjen azzal az alacsony bérrel, amit neki odavetnek. Ezzel az öngerjesztő folyamattal végzi a kapitalizmus a társadalom istentelenítését is. Az ember a feszültségre, a létbizonytalanságra figyel, mert a tömeg figyelmét irányítják, és a mindennapos fenyegetettség érzete Istentől távol sodorja a nemrég még kereszténynek mondható társadalom tagjait. Az állandó létbizonytalanság fenntartása, a feszültség szítása, a tömeg stresszben tartása eltereli a figyelmet arról, ami igazán fontos.

A társadalom hadilábon áll a törvénnyel, ami a fennmaradását biztosítaná, hogy az ember célja és feladata a fizikai, lelki és szellemi fejlődés, az Istenhez közel állóvá válás. A figyelem irányításával a kapitalizmus az embert fizikailag nyomorékká, lelkileg rabszolgává, szellemileg nem-létezővé teszi. Egy ilyen társadalomban pedig a gazdasági viszonyok meghatározzák a társadalmi felépítményt, a tömeg lelkületének minden mozzanatát. A kapitalizmus legnagyobb ellensége a hit, de a hitetlen ezt nem értheti, a hívőnek pedig nem szükséges mondani.

Mi a kapitalizmus? A kapitalizmus a hitetlenség gazdasági leképezése, egy olyan gazdasági modell, ami az ember félelemben tartásán alapszik. A hit pedig a félelmet kizáró tényező.

Mikor egy ország kapitalizálásra (és így gyarmatosításra) kerül, két ellenségkép szokott előkerülni: az Egyház és az állam. Az Egyháznak már régóta nincs világi hatalma, így a cionista tőke megelégszik az Egyház általános hiteltelenítésével. Pedofilbotrányok, a kereszténység (és a nagy világvallások) „maradiságának, túlhaladottságának” hangsúlyozása – ezek vannak a média mindennapi terítékén, hogy az átlag ember megundorodjon mindentől, ami a sötétből kiutat jelentene. Mikor a társadalom legnagyobb, befolyásolható részének a „pap” szóról már azonnal „a kisgyermeket molesztáló pap” képe jut eszébe, akkor kezdődik a privatizáció. A második ellenségkép az állam.

Az állam szerepe a kapitalista rendszerben

Ennek fontosságát sokan még a mai napig nem értették meg. A privatizáció során nem csak az állami vagyon magánkézbe (hazánk esetében cionista kézbe) adása történik, hanem a privatizáció előkészíti az állam új feladatköreit. A kapitalizmusban ugyanis az állam már nem népet formáló erő, de már a gazdaságot formáló erő szerepét sem tudja betölteni. Egyszerűen azért nem, mert a kapitalista rendszerben nem az állam irányít, hanem azok a kivételezett kevesek, akiknek a magánvagyona is elég ahhoz, hogy az állam mozgásterét szűkítse vagy szélesítse. A közelmúltban megkötött Csányi-üzlet kiváló példa erre. Az állami vagyon kiárusítása amiatt történik, mert a kapitalista rendszerben az állam már nem vezető gazdasági tényező, hanem helytartói feladatokat lát el.

A kapitalista állam egyetlen kiváltsága a hitelszerzési monopólium. Ez a hitelszerzési monopólium a szó legszorosabb értelmében monopóliumnak tekinthető, mert kizárólag azok számára válik hozzáférhetővé, akiknek a cionista elit helytartói feladatkört szán és ennél fogva állami vezetői pozícióhoz juttatja. Ez a helytartók fizetsége. Mi a hitelszerzési monopólium? Állampapírok, kötvények – olyan, az állam részéről kibocsátott, értéktelen papírok, aminek eladásával a helytartói szerepet betöltő államvezetés hitelhez juthat. Ez minden szempontból egy helytartói fizetésnek tekinthető, mivel csak akkor hozzáférhető, ha az államvezetést a hitelező megbízhatónak tartja – vagyis a maradéktalanul ellátja helytartói feladatait. Az abszolút irányító pozícióban lévő nagytőkés (nyugaton a cionista tőke) ad hitelt az államnak – mert a nagytőkés személye gazdasági tényező, az állam már rég nem az. Csak az arányok érzékeltetésére: egy-egy ilyen hitelező személy egyetlen cégének nemzetközi szinten annyi a havi bevétele (multinacionális vállalatok), mint az állam teljes éves költségvetése. Érthető, hogy az állam ilyen feltételek mellett nem gazdasági tényező, csupán végrehajtó. Az a gazdasági tényező, aki az államnak hitelt ad. A kapitalista államot úgy kell elképzelni, mint egy nagy részvénytársaságot. A társaság részvényeket bocsát ki, a befektető pedig megveszi. Aki többségi tulajdont vesz, az szabja meg a társaság összes tevékenységének irányát. Mindig a tulajdonos irányít - és ha az állam (képletesen: a „részvénytársaság”) nem a tulajdonos irányítása szerint működik, akkor ott személycserék lesznek. Aki nem a munkáltató által kiírt munkát végzi, azt páros lábbal rúgják ki (az államvezetésből).

Ez alatt helyezkedik el egy demokratikus cirkusz, amiben az emberek azt gondolják, hogy a megválasztott kormány őket képviseli. Ebből a demokratikus cirkuszból két kiút van, ami közül választani lehet: a teljes anarchia, vagy a hungarista munkaállam.

A fentiek miatt valós népképviselet állami szinten csak a kapitalista viszonyok felszámolásával lehetséges. A kapitalizmus viszont önmagában sem egy olyan rendszer, amit hosszú élettartamra terveztek.

A kapitalizmus halála

Nem a pénzügyi válság, az olajcsúcs, vagy az egyre romló gazdasági teljesítmény az, ami miatt a kapitalizmus törvényszerűen megszűnik létezni, hanem mert a kapitalizmus egy átmeneti állapotnak lett kitalálva. A kapitalizmus félelem alapú – egy olyan rendszer, amit a nélkülözéstől való félelemre alapoztak. Nem ezek az okok, amik közvetlenül vezetnek a kapitalizmus bukásához. Viszont a pénzügyi válság, az olajcsúcs, a gazdasági hanyatlás mind olyan tényezők, amik elvezetnek a teljes nélkülözéshez. A dráguló élelmiszer, a dráguló benzin, a lakhatás költségeinek elviselhetetlenné válása mind ebbe az irányba mutat. A kapitalizmus egy folyamat, aminek a végén a teljes nélkülözés van. Aki teljes nélkülözésben él, annak pedig már nincs vesztenivalója. Akkor megszűnik a félelem is – amivel a kapitalizmus egyik legstabilabb építőköve semmisül meg.

Mire ez a helyzet előáll, a társadalmi elit készen fog állni egy totális diktatúra kereteivel, mert egy ilyen helyzetben a tömegeket csak fegyverrel lehet kordában tartani. A cionista „elit” emiatt végzi minden téren a központosítást: a politikai rendszer összpontosítását, a termőföldek felvásárlását, a zsidóság fegyveres önvédelmére a keretrendszer megalkotását - egy sor intézkedés született az elmúlt hónapok során, ami azt mutatja, hogy az elit számára prioritássá vált a saját maga és a közvetlen kiszolgálók fizikai védelme. Ez azt jelenti, hogy a kapitalista rendszer nemsokára felszámolja önmagát. Mára már a vak is láthatja, hogy ennek a folyamatnak a végén nem demokrácia van, de már túlhaladtunk azon a szakaszon, amikor még nagyban átrendezhettük volna az erőviszonyokat. Egyetlen lehetőség van, utána nincs több. Mindenféleképpen kisebbségi uralom lesz ebben az országban, mert az emberek többsége még mindig ott tart, hogy inkább nem akar tudni semmiről. A kapitalizmus lassan felszámolja önmagát, és a magyarság nincs felkészülve erre a helyzetre.

A magyarság viseli keresztjét, és ez a kereszt a jövőben egyre nehezebb lesz. Az elkövetkező években nagyon sokan fognak rádöbbenni, milyen rossz döntést hoztak, mikor a demokrácia nyújtotta illúziók, a koncerten sörözés és a makacsság mellett döntöttek.
Nógrádi Tamás

Mi a pokol? Valóságos hely (Lk 16: 23-24). A gyötrelem helye (Lk 16: 23-24, 28). A sötétség helye (Mt 8: 12). Az enyhület legcsekélyebb reménye nélküli hely (Mt 25: 46; Zsid 6: 2). Az emlékezés gyötrelme (Lk 16: 27-28).

Az az őr, aki nem riasztja a lakosságot tűzvész esetén, súlyosan vétkes kötelességének elhanyagolása miatt. Az az orvos, aki azt mondja, hogy nincs bajunk, miközben halálos betegség van bennünk, hamis barátunk. Az a lelkipásztor, aki nem szól prédikációiban a pokolról, sem nem hűséges, sem nem szeretetre méltó.